347GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE.
Írta Józsa Antal
Kevés vármegyéje van az országnak, a hol a közoktatásügy annyira kifejlődött volna, mint Gömör és Kishont vármegyében. Nem akarunk visszamenni abba a korba, a mikor az iskola még a templommal volt kapcsolatos, mert e kor iskoláiról semmi feljegyezni valónk nincsen. Ebben a korban azon a területen is, a melyről írunk, az iskoláztatás csak olyan volt, mint az ország többi vármegyéiben, a hol egyházak voltak és a tanítást a papok végezték. De kezdjük azzal a korral, a mikor már e vármegye területén egyes nagyobb iskolák keletkeztek, melyek már számottevő tényezői voltak a közoktatásügynek és az általános művelődés előhaladásának.
Az egyesült prot. gimnázium alakulása.
Rimaszombatban már a XVI. század közepén kellett virágzó iskolának lenni, mert az 1560 körül megalakult helv. hitv. egyházról fel van jegyezve, hogy már akkor kiváló gondot fordított iskolájára, és hogy az egyike volt a leglátogatottabb iskoláknak, a hova messze vidékről is jöttek a tanulók, mivel messze vidéken ez volt a legjobb iskolák egyike. Ez időben a városi tanács fedezte az iskola szükségleteit, melynek menetére is döntő befolyást gyakorolt, mint az a városi jegyzőkönyvekből kitűnik. Ezt az állapotot a Wesselényi-féle összeesküvés zavarta meg, melyet az egyház és az iskola zaklatása követett. Mikor ettől a csapástól megszabadult, az iskola ismét a régi virágzásnak indult, melyet 1771-ig mi sem zavart meg. Ekkor azonban ismét vallási villongások akasztották meg az iskola fejlődését, sőt azt végveszélylyel is fenyegették. 1769 június 25-én ugyanis a rimaszombati evangelikusok megtámadtak egy katholikus körmenetet és az abban résztvevőket a városból kiűzték. Ennek súlyos következményei lettek, a mint ez a Kemenczén ez ügyben hozott ítélet szövegéből legjobban kiviláglik. Az ítélet ugyanis a következőleg hangzik: "ugyanazért, hogy mind az Isten, mint Cs. Kir. Ő Sz. Felsége, mint az orthodox vallás ellen elkövetett szörnyű méltatlanságért a rimaszombatiakon elégtétel vétessék, mint pedig azért, hogy jövőre minden e nemű merényletnek és rakonczátlanságnak eleje vétessék, Ő Cs. Kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott, hogy a rimaszombatiaktól - elkövetett bűneik megérdemelt büntetéseül - a vallásnak szabad gyakorlási joga a templommal és iskolákkal együtt azonnal elvétessék. A lelkészek, professorok, rectorok, s togátus deákok e városból el- és kitakarodjanak, ... hogy mind a lelkészek, mind a togátusok, mind a professorok és rectorok lakházai, mindenféle külső és belső javadalmaikkal egyetemben, - ide számítva még az ingóságokat is, hivatalosan leltároztassanak, és zár alá vétessenek, ... hogy meg lehessen határozni, hogy ezekből mi és mennyi fordítható a berendelt plebánus, ludimagister és egyházfi eltartására, és mi marad további rendelkezésre a cs. kir. pénztárban."
Ezt az ítéletet azonnal végre is hajtották és szomorú következményeit csak az 1781-ben kibocsátott "Türelmi parancs" szüntette meg, de az iskola alapját azért mégis csak 1801-ben teremthették meg újra és ebben nagy érdeme van Szijjártó Istvánnak, a ki mint egyszerű polgár, 24,000 forintnál többet áldozott a templom és az iskola felépítésére, mely utóbbi ekkor már 348felsőbb grammatikális iskola volt, melyet közel 330 növendék látogatott és ezek között 150 nemes származású, 161 polgár-gyermek és 17 plebejus.
A rimaszombati iskolának 1715-ből való törvényei szerint a diákok ruházkodását szigorúan ellenőrizték és a hiú czifrálkodás meg volt tiltva. Még az is meg volt szabva, hogy a hajviselet milyen legyen és e szerint a hajnak hátul csak a fülczimpáig volt szabad érni, mert a ki a "vállat körülröpködő megnövesztett hajjal jár, avagy törökös borotválkozással rútítja el, szigorúan dorgáltassék meg, végre 20 pénz fizetésre ítéltessék." "A kártya, koczka és más időt rabló játék" természetesen szintén szigorúan tiltva volt. Tilos volt a "folyóban való veszedelmes úszkálás, a haszontalan esküdözés, kard, fokos és más ilyenek viselése, lőfegyverek és nyilak használata, a gyönyörnek minden kárhozatos és rút neme, kertek és szőlők pusztítása, a gyalázkodás és rágalmazás és minden más szemtelenség, trágár versek és feliratok irkálása," stb. A legsúlyosabb büntetést a fegyverviselésre és kihívásra szabták, "mert a ki ezt teszi, az ötven pénzt fizet és megcsapatik", a ki pedig mást orozva megtámad, "az bilincsbe veressék és a bűn nagyságához képest bűnhődjék. A ki tudva és akarva gyanús helyekre menve, gyalázatos személyek közt forgolódott, ha másodszor teszi, megvesszőzve űzessék el az iskolából, a gyalázó, rágalmazó, sértegető szidalmazó s káromkodó, ha rút szokását el nem hagyja, az iskolából kizáratik."
Habár a régi iskola jegyzőkönyveit elkobozták, mégis 1715-től már ismerjük a rimaszombati gimnázium igazgatóit. Ezek a következők: 1715-1718 Szathmárnémethy András. 1718-1720 Megyasszay Gergely. 1720-1722 Jolsvay Ferencz. 1722-1725 Héczey István. 1725-1728 Eöry Pál. 1728-1731 Péczely Imre. 1731-1735 Tokay György. 1735-1736 Kökényesdy Pál. 1736-1738 Igaz Sámuel. 1738-1741 Sziráky János. 1741-1744 Szilágyi Pál. 1744-1746 Szalay Sámuel. 1746-1748 Kovács Mihály. 1748-1749 Farkas György. 1751-1761 Losonczy József. 1761-1763 Szabó János. 1763-1766 Szentesy János. 1766-1768 B. Kovács János. 1768-1770 Szabó Mihály. 1770-1771 Molnár István. 1771-től 1783-ig az iskola szünetel. 1783-1786 Bujdosó János. 1786-1788 Babarik Ferencz. 1788-1790 Megyasszay Mihály. 1791-1795 Éva András. 1795-1798 Vályi Sámuel. 1798-1801 Váczy István. 1801-1804 Szarka András János. 1804-1807 Vecsey Takaró Lajos. 1807-1809 Szentmártony Károly. 1809-1812 Szilvássy József. 1812-1815 Mészáros Pál. 1815-1817 Apostol Péter. 1817-1820 Diószeghy Horváth József. 1820-1826 Kovács János. 1826-1827 Apáthy János. 1827-1831 Molnár István. 1831-1834 Török János. 1834-1838 Rácz Lajos. 1838-1840 Homonnay Imre. 1840-1842 Török János. 1842-1844 Soós Lajos. 1844-1853 Baksay István.
A Rimaszombati régi Egyesült Prot. Gimnázium.
Az osgyáni gimnázium.
Nagy lendületet vett a rimaszombati gimnázium az osgyáni nemzeti gimnázium hozzákapcsolásával. Az osgyáni gimnázium keletkezését osgyáni Bakos Gábornak köszönheti, a ki, mikor I. Rákóczy György a királypárti Fülek városát elfoglalta, a füleki gimnáziumot Osgyánba a saját várkastélyába helyezte át, azután a kastély alatt az iskolának épületet emelt és az intézet fentartásáról gondoskodott. 1666-ban történt elhalálozása után leányági örökösei folytatták a megkezdett munkát, minta Luzsénszkyek, a Korponayak, a Battik, Malatinszky, Csemiczky és a Dubraviczky családok, 349továbbá a Kubinyiak, a Szvoboda, Mariancsek, Szontagh, Záborszky és a Gyura családok. 1742-ben leégett az iskola, de a Battik és utána a báró Luzsénszky család adott annak helyet a saját telkén, a tanárnak pedig lakást a saját kastélyában. Később Korponay Gábor emeltetett új iskolaépületet, melyet fia II. Gábor, miután az épület akkor már szűknek bizonyult, újonan építtetett és 1834-ben ismét megnagyobbíttatott. Ennek az iskolának is sok zaklatást kellett eltűrnie. 1756-ban a helytartótanács a magasabb osztályokat beszűntette és ezeket csak II. Lipót alatt 1790-ben állították ismét vissza.
Az 1848/49-et követő abszolutizmus koráig azután nem is akadályozta semmi az iskolát hivatásában, míg az 1851-ben kibocsátott Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterrich, lehetetlenné nem tette az intézet további fentartását. Ennek következtében felvetették azt az eszmét, hogy az intézet a rimaszombati ev. ref. gimnáziummal egyesüljön, a mi meg is történt.
A sajógömöri algimnázium.
Itt meg kell még emlékeznünk a sajógömöri ág. ev. algimnáziumról is, melynek szintén az egyesült prot. főgimnáziumba kellett volna olvadni. Az 1852 augusztus 31-én Rimaszombatban megtartott esperességi gyűlésen Kubinyi Ödön felügyelő bejelentette, hogy a sajógömöri iskola pártfogói, névszerint Draskóczy Sámuel és a Szent-Ivány család a gömöri iskolánál gyümölcsöző 4400 pfrtnyi alapítványaikat a rimaszombati gimnáziumra óhajtják átruházni. 1853 jún. 25-én a közgyűlés kimondotta, hogy a sajógömöri iskola a rimaszombat-osgyánival egyesül és 4620 pfrt alaptőkéjét az egyesült iskolák fentartására átadja. A tervből azonban nem lett semmi, mert a gömöri ág. h. ev. egyházmegye e határozatot megsemmisítette. Az algimnázium az "Entwurf" következtében kénytelen volt működését 1853-ban beszűntetni és 1861-ig mint felsőbb népiskola működött, azután polgári iskolává lett.
A rimaszombati ev. ref. gimnázium vagyona 1853-ban 11,601 frt 24 kr volt. Az osgyáni ág. h. ev. algimnázium vagyona ugyanakkor 7127 frt 50 kr. Az egyesült prot. gimnáziumra adakoztak 18,042 frt 45 krt és így az összvagyon az alakuláskor 48,091 frt 42 kr volt. A tanintézet, mint négyosztályú reáliskolával összekötött hatosztályú gimnázium 1853 október havában kezdte meg működését. Az 1884/5. tanévben már megnyitották a hetedik osztályt és egy évvel később a nyolczadikat. Csakhamar szűknek és czélszerűtlennek bizonyult a gimnázium régi épülete és megindult a mozgalom az új tanépület emelése tárgyában. E mozgalom ma már a kivitel stádiumában van és minden nehézség el van hárítva úgy, hogy Rimaszombat már legközelebb hatalmas és czélszerűen berendezett új tanintézettel lesz gazdagabb.
1853 óta az intézetnek a következő igazgatói voltak: 1853-54-ben Terray Károly, 54-55-ben Baksay István, 55-56-ban Severlay Károly, 56-57-ben Szeremley Károly, 57-58-ban Terray Károly, 58-59-ben Miklovics György, 59-60-ban Terray Károly, 60-61-ben Baksay István, 61-62-ben Fábry János, 62-63-ban Szeremley Károly, 63-64-ben Severlay Károly, 64-65-ben Miklovics György, 65-66-ban Terray Károly, 66-67-ben Baksay István, 67-68-ban, Fábry János, 68-69-ben Szeremley Károly, 69-70-ben Fábry János, 70-71-ben Miklovics György, 71-72-ben Fábry János, 72-73-ban Baksay István, 73-74-ben Polnisch János, 74-75-ben Bodor István, 75-76-ban Zachar Gusztáv, 76-77-ben Miklovics György, 77-78-ban Fábry János, 78-79-ben Baksay István, 79-80-ban Polnisch János, 80-81-ben Bodor István, 81-82-ben Zachar Gusztáv, 82-83-ban Baksay István, 83-84-ben Fábry János, 84-85-ben Baksay István, 85-86-ban Baksay István, 86-87-ben ugyanaz, 87-88-ban Zachar Gusztáv, 88-90-ben ugyanaz, 90-91-ben Bodor István, 91-93-ban Bodor István, 93-94-ben Fábry János, 94-96-ban Fábry János, 96-97-ben Bodor István, 97-99-ben ugyanaz.
1882-ben megalakították a tanári nyugdíjintézetet, Zachar Gusztáv tanár indítványára, mely azonban az 1894: 27-ik t.-cz. értelmében keletkezett országos községi és felekezeti tanári nyugdíjintézet következtében feloszlott.
Az ifjúsági körök és egyesületek, melyek az intézet kebelében fennállanak, a következők: Önképzőkör, Tompa-kör, Olvasókör, Ifjúsági dalkör, Ifjúsági zenekör, Gyorsírókör, Ifjúsági gyámintézet, Tornakör, Vívókör, Tápintézet, Ifjúsági segélyzőegylet és Betegsegélyző-alap.
350A rozsnyói r. kath. főgimnázium.
A rozsnyói róm. katholikus főgimnázium Lippay György esztergomi érseknek köszönheti keletkezését. A főpásztor ugyanis 1656-ban két jezsuita atyát és egy mestert küldött ide; 5000 forintnyi alapítványt tett le számukra és az intézetnek még 200 tallér jövedelmet biztosított. Az így keletkezett iskola akkoriban csupán három nyelvtani osztályból állott, melyhez azonban már 1690-ben a negyedik osztály is megnyílt. 1677-től 89-ig és 1705-től 1714-ig szünetelt az iskola, azután pedig sokat küzdött, míg végre gr. Koháry István országbíró 1723-ban henczkói és lengvárdi birtokaival és 4000 forinttal segélyezte az iskolát, mely 1763-ban hatosztályú lett. Matheidesz János szepesi kanonok ekkor a tanárok díjazásaira 2000 forintot adományozott, ugyanakkor Baranya Mátyás polonkai plébános 5000 forintra rúgó alapítványnyal jól berendezett fiúnevelőt csatolt a gimnáziumhoz, mely 1768-ban, az időközben kiépült jezsuita-székházba költözött át. E rend eltöröltetése után a szent ferencz-rendiek vették át az oktatást, de 1776-ban a jászóvári premontrei kanonokrend tagjai vették át az intézetet, mely a rend társházában 1778-ban megnyílt. Midőn II. József a premontrei kanonok-rendet is eltörölte, 1790-91-től világi tanárok váltottak fel a rend tagjait, hogy 1802-ben ismét a jászói rendház tagjainak engedjék át helyüket. Ekkor a premontreiek újjá építették társházukat és 1808-9-ben vették át az intézetet, mely ez időtől háboríttatlanul működött 1851-ig, a mikor nyolczosztályú gimnáziummá alakíttatott át. Mivel azonban a premontreiek Kassán is megnyitották főgimnáziumukat, és így kettős teher lett volna reájuk nézve a két intézet megtartása és vezetése, ennek következtében részben való felmentésüket kérték, úgy hogy a gimnázium tanszékein hét rendi tag mellett öt egyházmegyei áldozópap nyerjen alkalmazást.
A ROZSNYÓI RÓM. KATH. FŐGIMNÁZIUM.
A jezsuitáktól visszahagyott évkönyvekben pontosan fel vannak jegyezve az iskola tanulói abból a korból. Így például 1735-ben 4 báró és 30 nemes, 1737-ben pedig 30-nál több nemes látogatta az intézetet. A jezsuiták az iskolai szinjátékokat is nagy buzgalommal karolták fel. Így 1763-ban előadták "Almus Béla", ugyanebben az évben még a "Calliopus" nevű szindarabot, 1765-ben szinre hozták Frigyes szász fejedelemnek a róm. kath. egyházba való megtérését.
351A gimnázium kebelében különös súlyt helyeztek a valláserkölcsi ügyekre és míg a tanintézet a jezsuiták kezeiben volt, megalakult a valláserkölcsi czélokat istápoló "Mária-egyesület", melyet azonban II. József eltörölt és vagyonát elárvereztette. II. József halála után azonban ez az egylet ismét megalakult és folytatta üdvös működését, egész 1812-ig.
A gimnázium kebelében a következő egyesületek és testületek állanak fenn: A szegénysorsú tanulókat segélyező egyesület, A Schopper György püspök alapítványaiból segélyező testület, mely évente 40-45 tanulót segít kisebb-nagyobb összegekkel, a szegénysorsú, beteg tanulókat segélyező egylet, a Révay-kör, melynek önképzőköri jellege van.
A ROZSNYÓI ÁG. H. EV. FŐGIMNÁZIUM.
Az intézet igazgatói a következők voltak: 1659-64 Mártonfalvay László, 1665 Viszocsányi Ferencz, 1673-79 Szántosi András 1680-87 Balogh Bálint, 88-94 Gazdag György, 95-96 Lencsovics János, 1697-1702 Mihalovics András, 702-703 Benkovics Béla, 713-715 Erasini Jakab, és ismét, 20-21 24-25 Zimann György, 22-23 Kontil Endre, 26-31 Szendrey János, 32 Bakay Gábor, 33 Szabó Ferencz, 33-34 Horváth Boldizsár, 35-38 Berzeviczy János, 39-40 Pinka Mihály, 40 Matuschek Endre, 41-45 Tamási János, 46-47 Sziltacsek Pál, 48 Pécsy Ádám, 49-55 Joob Gábor, 58-59 Merkay József, 56 Peringer Endre, 57 Szabó Endre, 60 Magyar József, 61 Balásy János, 62-63 Andreánszky Menyhért, 64-67 Pallovics Ferencz, 68-69 Fábián Mihály, 70-71 Szabó Imre, 72-73 Miller János, 74-79 Jakab László, 80-85 Fejér Gábor, 1786-1807 Stróhommer Gilbert, 1808 Thúróczy Antal, 1809-15 Kovács Imre, 16-18 Hamrák Pál, 19-20 Pethes Gábor, 21-23 Popadics Vincze, 24-38 Bányai Mihály, 39-45 Ladomérszky István, 46-48 Kovács István, 49-52 Hupcsik Elek, 53-4 Répássy József, 54 Pancsó Károly hely., 55 dr Kovách Márk, 56-65 Kaczvinszky Victor, 66-74 Román V. János, 75-86 Náthafalussy Kornél, 87 - dr Tóth Lőrincz.
A rozsnyói ág. h. ev. főgimnázium.
A rozsnyói ág. h. ev. kerületi főgimnázium keletkezése egész a XVI. század elejéig vezethető vissza, a mikor itt ebben az időben magyar és német iskola volt. Klein Sámuel "Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften berühmter evang. Prediger" czímű munkájában ebből az időből már Philadelphus Manót nevezi meg mint az iskola tanítóját, mely 352iskola alatt valószínűleg a német értendő. E században természetesen csak professori iskoláról lehet szó, míg a XVII. században már a tanítványoknak osztályokba való csoportosításával találkozunk. 1637 márczius havában a magyar és a német iskola rektorai Lysonius György és Hradszky János voltak. 1642-ben Peschov Dániel és Skultéti Gáspár ez iskolák rektorai, 1653-ban pedig az iskolákban működő két tanító részesül szigorú megrovásban éjjeli tivornyázás miatt. 1670-ben már két rektor és két kántor működik és az ifjúság három osztályba van beosztva. Az év végén azonban a prot. lelkészeket és tanítókat kiűzik a városból és az iskolákat bezárják. Ez az állapot 1670-től 1683-ig tartott, de a protestánsok ekkor is csak rövid időre nyerték vissza iskoláikat, mert 1688-ban Széchenyi György esztergomi érsek az evang. tanítást ismét betiltotta. 1705-ben azonban a Rákóczy-féle mozgalmak következtében a prot. iskola ismét visszanyerte régi jogait; de ennek sem örvendhetett sokáig, mert 1711 febr. havában a szabad vallásgyakorlat betiltatván, az iskola is megszűnt.
II. József türelmi rendelete következtében a rozsnyói evangelikusok a latin iskolát léptették életbe, melynek Sárkány Mihály volt egyetlen tanítója; de 1786-ban már három tanerőről találunk említést. Az 1787-iki egyházi gyűlés jegyzőkönyve négy osztályról tesz már említést és 1790-ben behozzák a német nyelv tanítását is. 1791-ben a rozsnyói egyház a sajögömöri iskolának, illetőleg alapítványainak Rozsnyóra való áthelyezését akarta kieszközölni, de sikertelenül. 1794-ben Chászár András az ev. iskola számára, "könyvtárház" felállítására 1000 rforintot ajánl fel. 1796-ban a tantestület négy tagból állott.
A Ratkón, 1814 június 1-én megtartott esperességi közgyűlés tárgyalta és foganatosította a tiszai kerületnek azt a határozatát, hogy a magyar nyelv és irodalom ápolására egy tanszék állíttassék fel. A kerület ennek biztosítására 11,000 frtot gyűjtött. Az 1807 szeptember 10-én Rimaszombaton megtartott tanácskozás pedig kimondotta, hogy ez az iskola a rozsnyóihoz csatoltassék. Ilyképen keletkezett Rozsnyón a "Nemzeti iskola", melynek tanszéke azonban sokáig betöltetlen maradt.
1819-ben Chászár András ügyvéd értékes és nagy könyvtárát az esperességnek hagyományozta, mely azt Betlérben helyezte el. Midőn azonban Andrássy Lipót gróf Rozsnyóra kivánta átszállíttatni, hosszú huzavona után akként határoztak, hogy a könyvtár a rozsnyói iskola építendő auditoriumában helyeztessék el, a hol 1902-ig, a váczi siketnéma intézetbe történt átszállításáig maradt. 1831-ben a tanévet a kisebb osztályokban, az akkor dühöngő epemirigy miatt, csak szeptember 19-én, a nagyobb osztályokban pedig október 16-án kezdték meg. Ebben az évben említi először az egyházi jegyzőkönyv az iskolát gimnázium elnevezéssel. 1840-ben a város az evang. iskolának 300 frt évi segélyt utalványoz és elhatározza, hogy ezt a nevelés előmozdítása czéljából évről-évre meg fogja ismételni. 1850-ben kezdi meg a kassai tankerületi igazgatóság az Organisations-Entwurf alapján az iskola átalakítását sürgetni. Nemsokára meg is nyílt a hetedik osztály, 1852 április 25-én és 26-án pedig, az Eperjesen megtartott kerületi iskolai gyűlésen, kimondották a nyolczadik osztály felállítását is.
Az ennek biztosítására szükséges anyagi erő beszerzése körül megindult mozgalom fényes eredménynyel járt. A gömöri esperesség még 1851-ben Csetneken és Süvetén megtartott gyűlésein a nyolczosztályú főgimnáziumnak évi 200 forintnyi segélyt biztosított. A dobsingi egyház szintén évi 200 frtnyi segélylyel járult az eszme megvalósításához, a czembergi bányatársulat 1000 frtot adott e czélra, gr. Andrássy Manó 8000 frtot ajánlott fel, Nagyrőcze, Jolsva, Csetnek, Rédova, Kövi, Ratkó, Ochtina egymással vetekedtek a pártolásban, a rozsnyói egyház tagjai egy nap alatt több mint 6000 frtot írtak alá és a kerületi tőkealap is ide csatoltatott. Egyéb, ezrekre menő segélyek által pedig a nyolczosztályú főgimnázium fennállása teljesen biztosítva lett, 1857 április 25-én pedig a nyilvánossági jelleget is elnyerte. Az intézet előbb 7000 frtnyi államsegélyt kapott, mely 1894-ben 3000 frtnyi rendkívüli államsegélylyel felemeltetett, azonban újabban ez a segély 14,000 frtra emeltetett fel. A főgimnázium mostani igazgatója Oravecz Mihály, a kit 1894 június 15-én választottak meg.
353Az intézet régi épületét több apróbb telekből alakított tömbre építették, újabban azonban nagyszabású és szép épületet kapott. A főgimnázium kebelében fennálló egyesületek és testületek a következők: Alumneum, melyhez 1861-ben tápintézetet is alapítottak; ez azonban 1868-ban megszűnt. Van azonkívül Segítő egyesület, Önképzőkör, Dalkör, Zenekör, Gyorsírókör és Tornakör.
Népoktatásügy.
A vármegyei népoktatásügy 1868 óta állandó fejlődésben, emelkedőben van. Azelőtt itt is, mint országszerte mindenhol, az egyházak tartották fenn és gondozták az elemi iskolákat; de csak kevés helyen, mert az anyagi erők elégtelenek voltak és kevés a képzett, arravaló tanító. A hány iskola, annyi féle a szervezet és tanítási rend. Néhol a diáknyelvet is tanítják, máshol a magyart se.
A mult század elején a katholikusok a "Ratio educationis"-ban, a protestánsok pedig az 1790/91. törvényben adott jogaik szerint rendezgetik iskoláikat, felekezeti czím és jelleg alatt ugyan, de azért jobbadán a politikai községek segítségével, főkép az olyan helyeken, a hol a lakosság zöme egyazon vallásfelekezethez tartozott. Ezekben egy levén a költség az egyházzal egy számlára íródott minden teher, tehát az iskolafentartás terhe is, sőt van példa arra is, hogy többféle vallásfelekezettől lakott helyeken, a község valamennyi ott lévő felekezeti iskoláját tetemes anyagi segítségben részesítette. Általában el lehet mondani, hogy a tanítóknak, kántoroknak majdnem egész fizetésük a községektől erre a czélra adományozott földekből, terményekben és készpénzben nyújtott deputatumokból tellett ki.
Az iskolák külső jogviszonyaiban különben eleinte az 1868. évi 38. t.-cz. sem sokat változtatott. Valamennyi iskola megmaradt a felekezetek kezében, melyek iparkodtak a fentartási költségeket egyházlátogatási jegyzőkönyvek s egyéb okmányok vagy a szokásjog alapján a községek terhére állandósítani. Így történhetett, hogy a tagosítások idején, világosan a törvény 39. §-a ellenére, legtöbb helyen még a községi iskolai alapvagyonokat is a felekezeti iskolák tulajdonaként telekkönyvezték.
Másfelől azután az egyes egyházak legjobb akarattal és hazafias buzgósággal törekedtek arra is, hogy a törvény egyéb kivánalmai szerint berendezkedve, az iskolák belső szervezetének fejlesztésével emeljék a népoktatásügy egész szinvonalát. Lassan-lassan a régi rozzant vityillók helyébe tisztességes, új iskolaépületek emelődtek s azokban képesített, okleveles tanítók kezdték elfoglalni méltó helyeiket; jóllehet még az 1877-ik évben is sok a panasza miatt, hogy nincs elegendő okleveles tanító és e mellett 34 olyan iskolát említ az akkori kir. tanfelügyelő egyik jelentésében, a melyekben "nincs is külön tanterem, hanem csak a tanító konyhájában taníttatnak a gyermekek." Pedig a tanítók konyhái se lehettek valami jókarban, mert hiszen még ma is nagyon sok az olyan felekezeti iskola, a hol a tanító lakása nem felel meg a törvény követelményeinek.
A tanítás eredményének szinvonala 1868 óta az egész vonalon fokról-fokra emelkedett. Egyházi és politikai hatóságok, valamint az egész társadalom vállvetve buzgólkodtak vármegyénkben a népoktatási összes törvények holt betűit való életté átváltoztatni. Az elemi iskoláztatás talán sehol sincs jobban végrehajtva, mint Gömör-Kishont vármegyében, a hol a kényszereszközöknek valami erősebb alkalmazása nélkül az iskolaköteleseknek több mint 90%-a jár iskolába.
Nagy segítségére van az iskolának sok községben a kisdedóvó, hacsak nyári gyermekmenhelyképen áll is fenn; mely népoktatási intézményt Gömör-Kishont vármegyében már jóval hamarább ismerték és meggyökereztették, sem mint arról (1891-ben) törvény intézkedett. Dobsinán pl. már 1853-ban állított az ág. ev. egyház rendszeres, mintaszerű kisdedóvót, melyet az országos hírű Fábry János vezetésére bízott, a ki egyike volt Magyarországon a kisdedóvási eszme legelső harczosainak.
Általában egy évtizeddel a kisdedóvási törvény életbeléptetése előtt itt már nagy számmal voltak dedók, állandó- és nyári gyermekmenhelyek, melyeket a vármegyei Közművelődési Egyesület segítsége mellett nagyobbára társadalmi 354úton szerveztek és melyeket a törvény hézagos volta s az anyagi erők elégtelensége miatt, csak ezen az úton lehet továbbra is fentartani. Igaz ugyan, hogy ezek a dedók elhelyezés és berendezkedés dolgában helylyel-közzel sok kifogás alá eshetnek, mindazonáltal nagy hasznára vannak a népnevelésügynek, ha másként nem, legalább azzal, hogy a munkásnép gyermekeinek, szülőik helyett, a nap bizonyos szakában gondját viselik. Sok helyt ezenfelül az ilyen kisdedóvók a magyarosító iskolák előpitvarai is.
A NAGYRŐCZEI ÁLL. POLGÁRI ÉS FELSŐ KERESK. ISKOLA.
A magyar nyelv tanítása nem magyar anyanyelvű községekben, az 1879. évi 18. t.-cz. életbeléptetése óta általában örvendetes eredményt mutat, de be kell vallani, hogy sok helyen még most sem teljesen kielégítő eredményt. Az állami, közigazgatási és egyházi főhatóságok egyértelemmel sürgetik folyton az iskolafentartókat a törvény teljes végrehajtására, a vármegye törvényhatósága és a közművélődési egyesület és időről-időre a közoktatásügyi minisztérium is évente több olyan tanítót részesít kisebb-nagyobb összegű jutalomban, a kik a magyar nyelv sikeres tanításában és terjesztésében kiváló érdemeket szereztek, mindazonáltal mégsem teljes mindenhol az eredmény. Minden attól függ, hogy - felekezeti iskolákban - ki a pap, ki a tanító; és hogy közülök a törvényen és kötelességen felül ki mily buzgósággal szenteli magát ennek az ügynek a szolgálatába. Mert a tiszta magyar községekhez viszonyítva, a nem magyar ajkú lakosság gyermekeinek oktatása kétszeres feladatot ró a tanítóra. Ennek sikeres megoldásához tehát hivatottság, lelkesedés és különös buzgalom szükséges. Szerencsére a felekezeti iskolákban is hovatovább több és több az ilyen buzgó tanítók száma, a kik a lelkészeknek hazafias támogatásával és segítségével az államnyelv tanítása és terjesztése körül kiváló érdemeket szereznek. Nagy baj, hogy az iskolák túlzsúfoltak, egy-egy tanító néhol 80-120 gyermeket is kénytelen oktatni. Természetes, hogy ilyen helyeken kevesebb az eredmény. Másik baj, hogy a felekezeti tanítók nem állandóak. Folyton vándorolnak egyik állomásról a másikra: így aztán az eredmény se lehet állandó, annál kevésbbé, mert sok állomás - tanító hiányában - néha évekig üresedésben van s így a gyermekek hosszú ideig oktatás nélkül maradnak. De nagy akadálya még a magyar nyelvi tanítás eredményének az a körülmény, hogy az istentisztelet nyelve a tótajkú lakosság templomaiban legtöbb helyen 355marad az, a mi volt évszázadok óta: tót. Pedig a nép jóindulatú és hazafias, szereti is, ha gyermekei magyarul megtanulnak, de azért a templomi szolgálatban az ősi szokásokhoz erősen ragaszkodik.
Legnagyobb, és lehet mondani: föltétlen sikert érnek el a magyar nyelv sikeres tanításában a "Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság", az állam és a Coburg herczeg uradalmai által fentartott elemi népiskolák. Ezekben, a felekezetiekhez képest nagyobb (itt-ott jóval nagyobb) fizetés és rendezettebb viszonyok egyazon helyben huzamosabb ideig maradandóvá teszik a tanítókat, a kik nagyobb kedvvel és buzgalommal élhetnek feladatuknak, mert kevesebb növendék jut egyre-egyre, mint a zsúfolt felekezeti iskolákban; jobb az elhelyezés, teljesebb a felszerelés, van elég tanszer és a szegény gyermekek részére ingyen tankönyv, tehát könnyebb és biztosabb az eredmény.
Ezt maguk a felekezetek is kezdik lassanként belátni és egymásután önként ajánlják fel iskoláikat állami kezelésbe, annyival is inkább, mert erőforrásaik nem elegendők az iskolák önálló fentartására, jóllehet tanítóik fizetésének 800 koronáig való kiegészítésére és korpótlékaira a közoktatási kormány az 1893. évi XXVI. t.-cz. alapján közel 100,000 korona államsegelyt nyújt. Az államosítás rendszerint kétoldalú szerződés kötésével történik, melyben az államkormány a személyi kiadásokat, a felekezetek vagy községek pedig az elhelyezést és dologi kiadásokat biztosítják. A régebben keletkezett tiszolczi és rozsnyói állami elemi iskolákon kívül újabb időben a következő helyeken létesültek állami iskolák: Rimaszombatban, Nagy-Rőczén, Dobsinán (mindhárom helyen állami kisdedóvodával összekapcsolva), Újantalvölgyön, Rédován, Nasztrajon, Susán, Fekete-Lehotán, Nadabulán, Rudnán, Dobsina-Gölniczvölgyön és Dobsina-Rákpatakon. Ezekben összesen 55 tanító, tanítónő és óvónő működik. Most van folyamatban a nagy-szlabosi, felső-sajói és garamvidéki iskolák államosítása.
A felsőbb népoktatás kifejlett virágzó intézetek gondozása alatt történik. Van a vármegye területén összesen 1 állami felsőbb kereskedelmi és 7 polgári iskola. Az utóbbiak közül 2 állami, 2 községi és 3 felekezeti jellegű, mégpedig fiuk részére 3 és leányok részére 4.
A nagyrőczei áll. polg. és felső keresk. iskola.
Fontos és nagy missziót teljesít a vármegyében, de különösen Nagyrőcze vidékén az ottani állami polgári és felső kereskedelmi iskola. Nagyrőczén 1862-ben szláv gimnázium és tanítóképző keletkezett. De már működésének a kezdetén oly nemzetiségi áramlatok jutottak túlsúlyra ennél az intézetnél, melyek már-már veszélylyel fenyegettek. A hazaellenes irány mindjobban kidomborodott és végre az intézet a panszlavizmusnak valóságos melegágya és főfészke lett. A város közönségének az a része, mely e kifejlődést nagy aggodalommal szemlélte, végre elérkezettnek látta az időt a tömörülésre és a panszlavizmus ellen való nyílt fellépésre. 1874. febr. 18-án memorandumot nyujtottak be a vármegye alispánjához, melyben a tűrhetetlen és hazaellenes állapotokat a valósághoz híven lefestve, sürgős orvoslást kértek.
E bátor és határozott fellépésnek meg is volt a kellő eredménye, mert a minisztériumtól kiküldött tisztviselő által megindított vizsgálat következménye az intézetnek 1874 szeptember 26-án történt bezárása volt. Csakhamar ezután megindult a mozgalom az iránt, hogy a bezárt iskola helyébe hazafias irányú intézet kerüljön. Ez is sikerült, mert 1876-ban már megérkezett a miniszteri rendelet az államilag segélyezett polgári iskola felállítása iránt. Ez a terv azonban a pánszláv párt fészkelődése következtében, habár a város is áldozatokat hozott, csak 1876 nov. 9-én valósulhatott meg, a mikor az iskola mindössze hat tanulóval kezdte meg működését.
A város és a vármegye hazafias támogatása és a hazafias intézők fáradságot nem ismerő buzgalma végre is győzött; az intézet mindjobban megszilárdult, az 1879-ben megalakult műkedvelő társaság is sokat juttatott az iskola czéljaira, úgy hogy csakhamar megalakult az ifjúsági segítő egyesület is, mely évenként átlag 1600-2000 koronát oszt ki 32-46 tanuló között. 1883-ban az iskola már VI. osztályúvá fejlődött, ugyanez évben az asztalos tanműhely is megnyílt, 1886-ban szervezték a keramiai tanműhelyt, 1890-ben a kertészet gyakorlására kertet csatoltak az intézethez, 1891-ben megszűnt az asztalos-tanműhely, melylyel együtt 1891-ig könyvkötő-tanműhely is fennállott.
356A kereskedelmi középiskola az 1890/91. tanévvel nyílt meg, de még csak községi jelleggel. A helyiséget, a berendezést stb. Nagyrőcze város adta, a személyi járandóságokat pedig az állam fedezte. Nemsokára megnyílt a kereskedelmi iskola III. osztálya is, miáltal az intézet teljessé vált. 1894-95-ben a polgári és a kereskedelmi középiskola államivá lett és ezzel együtt az utóbbi felső kereskedelmi iskolává alakult át. A tanintézetek két megfelelő épületben vannak elhelyezve, különálló tornacsarnokkal, sétánynyal, játszótérrel.
Az intézet igazgatói 1876-tól a következők voltak: Dienes Péter, Rőczey István, Perjéssy László és Dancsházy Gusztáv.
A DOBSINAI ÁLL. POLGÁRI FIUISKOLA.
A dobsinai áll. polg. fiuiskola.
A dobsinai állami polg. fiúiskola rövid történetét a következőkben adjuk. A Dobsina rendezett tanácsú város tanügyére vonatkozó legrégibb adatok a mohácsi vész előtti, fából épült iskoláig nyúlnak vissza. 1584-ben már fejlett iskolákkal találkozunk itt: a külön fiú és leány elemi oktatás mellett szépen virágzó latin iskoláról (rhetorica, syntaxis, grammatica, stb.) is tesznek említést az adatok. 1800-ban már emeletes kőépületben oktatják az ifjúságot. A XIX. század első felében hanyatlás áll be az oktatásügyben, a mennyiben a latiniskola egyes osztályai az 1819-1848. évek közötti időben fokozatosan megszűnnek. A latin iskola hiányát azután részben azzal pótolták, hogy a gimnáziumba készülő tanulókra való tekintettel a latin nyelvet is bevitték a népiskolába. Az 1884. évben azonban az új középiskolai törvény életbeléptetésével a régi latiniskolákból átöröklött gyakorlatot be kellett szüntetni.
Az említett latiniskolák és a gimnáziumra előkészítő osztályok voltak a jelenlegi áll. polgári fiúiskola elődei. A nevezett iskolák megszűnésével érlelődött meg a város vezérférfiaiban az a gondolat, hogy egy állami polgári fiúiskola létesítését fogják a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől kérni.
Ezen terv megvalósítására a város a kultuszminiszternél az állami polgári fiúiskola felállításának esetére felajánlotta, hogy az összes dologi s építkezési kiadásokat még a jövőben is fedezni fogja, a latin nyelv és gyümölcsészet személyi díjazásait magára vállalja és a saját költségén egy polgári 357leányiskolát állít fel és tart fenn. Ezt az ajánlatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadta és 1892 szeptember havában már megnyílt a kétosztályú állami polgári fiúiskola.
A hatosztályú állami polgári fiúiskola keletkezésének első évétől 1902-ig Rőczey István igazgató vezetése alá került, ki elérte azt, hogy évenként 150-180 tanulója volt ez intézetnek, sőt az 1894/95. tanévtől kezdve 2 éven át párhuzamos I. osztályt kellett nyitni. 1897-ben díszes, kényelmes, új épületébe költözött át az iskola. Jelenlegi igazgatója: Hanvai J. Ede.
Ez az intézet úgy műveltségterjesztő, mint nemzeti misszióját szép sikerrel teljesíti, a mennyiben az iparos- és középosztálynak hasznos tagokat képez, másrészt neki köszönhetjük, hogy a hazafias város utczáin és értelmes polgársága és családai körében társalgási nyelvvé lesz a magyar nyelv.
A dobsinai községi polgári leányiskolát a valódi közszükséglet teremtette meg, midőn 1888-ban Dobsina rendezett tanácsú város az elemi leányiskola VI. osztálya fölé, annak mintegy kiegészítéseül felső leányiskolát állított, melynek I. osztálya 1888/9-ben nyílt meg. Az iskola első esztendejében átmenetileg a községi elemi iskola tanítótestülete látta el az egyes órákat. 1889/90-ben nyílt meg a felső leányiskola II. osztálya. Ugyanekkor két képesített rendes tanerőt és egy kézimunkatanítónőt választottak. 1890-91-ben, a felső leányiskolát polgári iskolává alakították át négy osztálylyal.
Úgy a felső-, mint a polgári leányiskola 1895/6-ig az elemi iskolával szoros kapcsolatban, elemi iskolai tanítók igazgatása alatt állott, de az említett évben külön váltak.
Fordulópont az iskola életében az 1901/2. iskolai év, a midőn az időközben államivá lett elemi iskola V-VI. osztálya felállíttatván, ez az intézet megszabadult azoktól a növendékektől, a kik csak kényszerűségből látogatták a polgári leányiskola I-II. osztályát. Igazgatói voltak: Nemes Géza 1888-1892, Ulreich János 1892-1895, Erhardt Henrik 1895-1898, Klein Samu 1898-1901 és most Halasi Jenő.
A sajógömöri ág. h. ev. Szent-Iványi polg. fiuiskola.
A sajógömöri ág. ev. Szent-Iványi polgári fiúiskola keletkezése visszanyúlik egész a reformáczio kezdetére, a mikor hitbuzgó protestáns földesurak ev. latiniskolát állítottak, mely fokozatosan fejlesztetvén, különösen az 1670. évben örvendett nagyobb virágzásnak, a mikor a jezsuitáktól Rozsnyóról elűzött tanítók tanítványaikkal együtt Sajó-Gömörre menekültek. Ez időtől kezdve a XVIII. század végéig mint latiniskola, 1852-1854-ig mint 4 oszt. gimnázium, 1854-1862. mint polgári tanoda, 1862-1884. mint 3 osztályú gimnázium állott fenn. Növendékeinek legnagyobb része Felsőmagyarország tót megyéiből került ki.
1884-ben az 1883. középiskolai törvény életbeléptetésekor Sajó-Gömör akkori áldozatkész földesurának, Szent-Iványi Miklósnak 50,000 frt. és testvérének Szent-Iványi Józsefnek 5000 frt alapítványával polgári iskolává alakult s mint ilyen 2 osztálylyal már 1884 szeptember 1-én meg is nyílt. Szent-Iványi Miklós 1886-ban még 5000 forinttal növelte az alapítványt, a végrendeletileg hagyományozott 40,000 forinttal pedig 100,000 forintra egészítette ki. Az alapítónak 1889 július 19-én bekövetkezett halála után felvette: a "Sajógömöri ág. ev. Szent-Iványi polgári fiúiskola" elnevezést.
Az iskola a pártfogóság kormányzata alatt áll. Felügyelője s a pártfogósági közgyűlés elnöke: Szent-Iványi Árpád földbirtokos, országgyűlési képviselő. A pártfogóság a Szent-Iványi, Szontagh, Hevessy, Hámos, Radvánszky, Kubinyi, Draskóczy, ősi alapító családok nagynevű tagjaiból áll. Igazgatója Bencze Samu.
A rimaszombati közs. polg. leányiskola.
A rimaszombati községi polgári leányiskolát az 1890. évi szeptember 1-én állította fel Rimaszombat városa. Megelőzőleg 1868-tól 1890-ig Fábry János főgimnáziumi tanár "Nyilvános felsőbb leánynevelő-intézete" nyújtotta a magasabb nőnevelést, mely intézet úgy a kormány, mint Rimaszombat városa részéről némi segélyben részesült. A nőnevelés ügyének sokat szolgáló intézet tulajdonosa, 22 évig fennálló, közben virágzó, az utóbbi években a csekély támogatás miatt azonban anyagilag sokat küzdő intézetét, melylyel kapcsolatban néhány éven át nyilvános jellegű tanítóképző magánintézet is volt, az 1889-90. iskolai év végével beszüntette, mire a városi képviselőtestület elhatározta, hogy megfelelő községi elemi és polgári leányiskolát állít fel. Ez 358meg is történt és az új iskola egyelőre 4 elemi és 4 polgári osztálylyal megnyílt és az ág. evang. leányiskola bérhelyiségében volt elhelyezve 1896 őszéig, a mikor a város a megüresedett katonai laktanyát alakíttatta át iskolává.
A rozsnyói r. kath. elemi iskola.
A hatvanas évek végén a rozsnyói róm. kath. elemi iskola régi épülete, melyben mindkét nembeli gyermekeket közösen tanítottak, a czélnak már meg nem felelt, miért is Kollártsik István megyéspüspök elhatározta az iskolák szétválasztását. A leánynövendékek számára külön leánynevelő-intézetet alkotott, melynek vezetését az irgalmas nővérek magyar tartományának szatmári anyaházából származó tagjaira bízta.
Az intézet építését már 1866-ban kezdték meg, de csak 1868-ban fejezték be. Ugyanazon év szeptember 13-án megnyitották négy elemi osztálylyal, óvóintézettel és kézimunkaiskolával. A 6 iskolanővér még ez évben megkezdte működését Sztrakay János prépost-kanonok igazgatása és vezetése mellett.
A jó hírnevű intézet azonban csakhamar szűk lett, de az intézet kibővítését csak Kollártsik utódja, dr Schopper György megyéspüspök hajtotta végre 1873-ban, ki az épületet 68,000 korona költséggel kibővíttette. Végre 1886-ban az intézet előljárósága az elemi iskolával kapcsolatosan két évfolyamú felső népiskolát is alapított, melyet 1889-ben polgári iskolává alakítottak át és az újonan szervezett polgári leányiskola 1891-ben nyilvánossági jogot nyert. 1891-ben a szomszéd házhely megvételével az épületet újonan kibővítették. Az intézet igazgatója a rozsnyói róm. kath. kanonok-plébános, jelenleg Fábián Ferencz apát-kanonok.
A rozsnyói róm. kath. polgári leányiskola méltán sorakozik a többi polgári iskola mellé, miután minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek s oly színvonalon áll, hogy kiállja a versenyt bármely hasonló jellegű iskolával. Azonkívül hazafias missziót is teljesít, a mennyiben a Szepes- és Gömör vármegye felső részéből jövők, kik alig beszélik a magyar nyelvet, itt tökéletesen megtanulják azt.
A polgári leányiskola internátussal van összekötve, melyben a növendékek száma 20-30 között váltakozik.
A rozsnyói ág. h. ev. polg. leányiskola.
A rozsnyói ág. h. ev. egyházker. polgári leányiskola felállítását az 1880 augusztus 11-én Dobsinán megtartott közgyűlésen Czékus István püspök pendítette meg. A megindított gyűjtés szép eredményt mutatott fel, de mivel az még nem volt megfelelő, az esperességhez folyamodtak támogatás czéljából. Hat év telt el kísérletezésekkel és tervezgetésekkel. 1881 augusztus 7-én az Iglón tartott kerületi gyűlésen örvendetesen vették tudomásul, hogy a rozsnyói egyház a kétosztályú, internátussal egybekötött leányiskola felállításához szükséges helyiséget és a gyűjtött 278 forinton felül, három évre 400 forint évi segélyt ajánl fel. Mivel azonban ez sem volt elég, folytatták a gyűjtéseket. 1885-ben a kerületi közgyűlés az államsegélyből 1000 forint évi segélyt szavazott meg a leányiskolának, a következő évben pedig újabb 1000 forintot.
Ily körülmények között a rozsnyói ker. ág. h. ev. felső leányiskola, mint két tanfolyamú, benlakással összekötött intézet 1886/87. tanévben megkezdi működését és a két osztály mellett különálló kézimunka-tanfolyamot is szervez. Az első igazgató Lehr Emma volt, a növendékek száma összesen 22, a kézimunka-tanfolyamban pedig 36. Ez a szervezet nyolcz évig állott fenn. 1894-ben azonban a kerület az évi segélyt 400 forinttal emelte, ugyanekkor megkapta az intézet az egyet. ev. egyház újabb évi 1000 forintnyi segélyét is és így lehetővé vált az intézetnek négyosztályú polgári leányiskolává való átalakítása, a mi már az 1895/96. tanévben meg is történt. Ez intézkedés következtében az internátus olyfokú fejlődést mutatott, hogy az épület kibővítéséről, illetőleg új épület emeléséről kellett gondoskodni. Az 1896. évi szeptember 9. és 10-én megtartott ker. gyűlésen a már megszavazott évi segélyek az intézetnek hosszabb időre biztosíttatván, egyúttal kimondották, hogy az iskola ezentúl a kerületnek és a rozsnyói egyháznak, mint társtulajdonosoknak a tulajdona lesz, de ezzel szemben a rozsnyói egyház kötelezi magát az építkezés czéljaira 35,600 forintnyi kölcsönt felvenni.
Az épület már a következő évben elkészült, 1896 szeptember 9-én pedig már fel is avatták. Az emeletes, csínos épület 43 benlakó növendék befogadására alkalmas. Az intézet igazgatója Bartholomaeides Adél.