A magyar törvénykezés mindig országos jellegű volt. A nemzet egységesítő géniusza ösztönszerűleg adta meg a magyarság uralkodó nemzetségeinek az irányt, a melylyel az államhatalmat egységes szerkezetben alkotta meg, mint hogy ha előre sejtette volna, hogy nemzete ezer évet fog túlélni, de hogy e dicsőséges jövőt, a nemzet törzsét, ágait, lombjait, koronáját folyton veszélyeztető külhatalmi támadások, benső forrongások ellen csak úgy tudja megvédeni, ha az államhatalomban rejlő erkölcsi és anyagi erőket szét nem forgácsolja a partikuláris uralmak körei között.

Magyarország ezeréves fennállásának egyik varázsereje, fentartó talizmánja tagadhatatlanul az államhatalomban rejlő felségjogoknak egységesítése volt. Ezzel uralkodott e földön, a melyet természetes határai között fentartani tudott, ezzel védte egységes fegyveres hatalma útján a hazát a külföld támadásai és a meghódolt benszülöttek lázadásai ellen, ezzel biztosította külhatalmi vonatkozásait, hogy a magyar uralmat tiszteltté, sőt nem egyszer rettegetté és kiváló külhatalmaktól keresetté tette. Az állami egység ezen kifejezői mellett egységes volt a törvénykezésben megnyilatkozó bírói hatalom is. Egységes volt a bírói hatalom a vérszerződés meghozatalától a legújabb időig.

A királyság megalapítása a törvénykezési egységet tagadhatatlanul csak fokozta, midőn a bíráskodást, mint felségjogot, teljesen összpontosította a király személyében, a kinek e részben való felségjogát oly szépen örökíti meg a nemzeti hagyományok alapján Verbőczy Tripartitumában, midőn azt mondja, hogy a király az igazságszolgáltatás kútfeje. Ő gyakorolja a bírói hatalmat a királyság első századaiban a királyi tanácscsal (regie curia) és megmarad ezen intézményével történeti fejlődési korszakai után is az egységesség kapcsa. - A királyi bírói hatalomnak támadnak új és új tényezői, így a nádori és országbírói méltóság, de a nemzet törvénykezési egysége meg nem szakad.

A királyság megalakulásával szervezett várszerkezet teljesíti az első alsóbb funkcziót; a XIII. században a vármegyei bíróságok lépnek helyükbe és a bírói hatalom gyakorlása részben önkormányzati joggá lesz, kifejlődnek a tárnokmester alá rendelt városi bíróságok, a földesúri székek a jobbágyok feletti bíráskodása s mint kivételes bíróságok az egyházi bíróságok, a kúnok, a szászok s székelyek kivételes bíróságai, de sem a magyar jogrendszer, sem a törvénykezés szervezete, soha sem nyúlik el a partikulárizmus ama körébe, a hol az egyes körök kicsúszhatnának az egységes törvénykezési felségjog legfelsőbb uralmi köréből és újabb, önálló, független hatalmú bírói uralmat alkothatnának.

A mult a történelem lapjaira tartozik, de mi, a kik a jelen krónikásainak szegődtünk be, szárnyalhatunk annyit az elmultak emlékein át, a mennyiből megérthetjük a mai magyar törvénykezésnek is azon sarkalatos elvét, hogy az teljes mértékben egységes.

Az egységesség fogalma azonban sohasem zárja ki azt, hogy egyes városok bizonyos törvénykezési kiváltságokat ne élvezzenek, a melyek a városoknak adományozott privilégium-levelekben voltak biztosítva.

323Privilégiumokat bírtak: Rimaszombat, Rozsnyó, Jolsva, Dobsina, Nagy-Rőcze, Csetnek, Pelsőcz, Sajó-Gömör és Tiszolcz.

Rimaszombat jelenleg rendezett tanácsú város és Gömör-Kishont vármegye székvárosa, régi bányaközség volt, a mely első jogállását 1268-ban a Vancsay István kalocsai érsektől nyert diplomában kapja. Első privilégiumát, a melyben törvénykezési jogai is biztosítva lettek, úgy mint Budának, Róbert Károly királytól nyeri.

1441-ik évben Giskra cseh vezér ítélkezik itt. Mátyás király hadai őt kiverve, a Széchy, majd Guthy-Országh családok bírják. 1553-ban törökök által elfoglalva, a füleki szandzsák alá kerül és török főhatóság alatt gyakorolja megmaradt jogait, a mely igából 1593-ban szabadul fel s ismét élvezetébe lép I. Ferdinándtól 1514-ben megerősített jogainak.

Rimaszombat előjogai közül kiváló szerepet játszott a pallos-jog. Széchy Tamás, Rimaszombat földesura adja e jogot a városnak 1601-ben s jogát gyakorolja is, de a kanczellária ezen adományozás jogosultságát a királyi felségjogoknál fogva elismerni vonakodott, mígnem 1735-ben III. Károly német-római császár (e néven VI. Károly) magyar király, gróf Batthyány Lajos kanczellár útján kiadott diplomájában a pallos-jogot mintegy újra adományozza, - a következő értelemben: ". . . Különös kegyelmünknél és királyi hatalmunk teljességénél fogva tehát azon polgároknak és fentemlített Rimaszombat város közönsége jelenlegi lakosainak és utódainak kegyesen beleegyezni és nekik megengedni véltük, miszerint arra nézve teljhatalmat adjunk és tulajdonítsunk, hogy a fentnevezett Rimaszombat város területén akasztófát, kerékbetörő eszközt, pallost és egyéb kínzó eszközöket rendezzenek be, minélfogva azok, a kik a város igazi határán belül s a város területén mint tolvajok, latrok, lélekkufárok, ördöngösök, gyújtogatók, méregkeverők, varázslók, kuruzsolók, gyilkosok, kéjelgők, vérfertőztetők, rablók és más gonosztevők nyiltan és nyilvánosan találtatnak, legyenek azok nemesek vagy nemtelenek, ha tetten éretnek, vagy rajtakapatnak, személy szerint letartóztassanak s a mint fentemlített Magyarországunk közigazgatósága, a törvények is önként megkövetelik, azok kihágásait és büneit méltó büntetéssel illessék stb., a nemesség bírója a hiteles táblabíróval együtt intézkedjék, de ha szükség hozná magával, a közgyűlésen előadni tartoznak."

Rimaszombat pallos-joga alapján a XVIII. század elején volt az utolsó kivégzés. Abban az időben a város mostani főterén, a Hamaliár-féle ház helyén, a Goetz nemesi család kúriája állott. Egy napon a város templomainak tornyaiban tüzet jeleztek a harangok; egy polgárnak a háza gyuladt ki, a lángok csakhamar átcsaptak a szomszéd házakra is és sokan hajléktalanokká, koldusokká lettek. Ez az esemény annál jobban felizgatta a város polgárait, mert akkortájt a tűzesetek napirenden voltak. Megindult a szorgos kutatás és kitünt, hogy a gyakori tüzek okozója a Goetz nemesi család szépséges, gyönyörű hajadona. A városi tanács kiadta az elfogatási parancsot; de a nemesi család megtudva, hogy gyermekének bűne bebizonyosodott, a legnagyobb gonddal rejtegette a szerencsétlen leányt, a ki pyromániában szenvedett. Végre a tanács fortélyhoz nyult. A városba majomtánczoltatók jöttek és azok a Goetz kúria előtt játszottak a leghosszasabban és legérdekesebben. A Goetz kisasszony az ablakból gyönyörködött a majmok játékán és nem tudta megállani, hogy közelről ne élvezze a látványt. Egy őrizetlen pillanatban elhagyta a házat, de a mint a kapun kilépett, elfogták. A tárgyalást a szerencsétlen leány ügye fölött megtartották, halálra itélték és a városi polgárság gyülekezete előtt, a főtéren felállított vérpadon a hóhér a város bárdjával levágta a leány fejét. Az 50-es évek elején is volt kivégzés Rimaszombatban, pallossal, de nem a pallos-jog alapján, hanem mert nőket és nemeseket pallossal szoktak kivégezni. Az utolsó, ki pallos alatt halt meg, egy Varga Mária nevű gyilkos nő volt, kire háromszor sújtott a kassai hóhér bárjda, míg a fej a törzstől elvált.

Jolsva városnak a fölötte emelkedő hegyen állott várától vette nevét az Ilsvay vagy Jolsvay család. Jolsvay György 1430 körül elzálogosítja a várost a Bebek családnak; ez ellen contradictiot jelentenek be a rokon Lorántffyak, IV. Béla pedig zálogbirtokként a Perényieknek adja oda; a 324Bebek és Perényi család hosszas pert folytat egymás ellen a város birtokáért, tényleg azonban a Bebek család kezén marad. Ennek kihaltával a Széchy családra, majd pedig a fiscusra száll, 1700-ban pedig Koháry István veszi meg. Királyi privilégiumok alapján önálló bíráskodással bír és a levéltárában levő nagyszámú percsomók élénk bizonyságot tesznek erről. 1861-ben rövid időre törvényszéke is van a városnak. Bíráskodási jogát megerősítette Szapolyai János nemzeti király, a ki 1539-ben Jolsvának pallos-jogot adományoz s a város e jogát gyakorolja is, amikor bizonyos Mali János nevű embert lefejeztet. Régi bíróságának kiterjedt hatáskörét igazolja az, hogy még csődperek is találhatók a levéltárban.

Dobsina város első privilégiumát Zsigmond királytól kapta 1417-ben. Ez az oklevél Dobsinát már városnak (oppidum) nevezi. Ez idő után, a XVII. századig Dobsina rövid időközökben szabad bányaváros volt, többnyire azonban a csetneki Bebek család birtoka s bár egyes belügyeiben a földesuraság kiküldöttjének elnöklete alatt választott bírája és tanácsa bíráskodott, törvénykezési ügyekben a földesúri szék fenhatósága alatt állott. A XVII. század eleje körül Dobsinának oly bányamestere volt (Bergmeister), a ki az összes bányapereket és bányaügyi kérdéseket végérvényesen intézte el, Dobsina tehát ugyanazon jogok és kiváltságok birtokában volt, mint a többi kiváltságos bányavárosok, a Miksa császár-féle bányajog szerint. A XVIII. században szabad bányaváros lett s a bíró elnöklete alatt ülésező tanács intézte ügyeit. A XIX. században ismét földesúri fenhatóság alá került s a bíró és tanácstagok választása mindig az uradalom felügyelete és ellenőrzése alatt történt. Ez az állapot 1848-ig tartott, a midőn Dobsina a pert a földesura ellen megnyervén, a város autonom jogokat szerzett. A szabadságharcz leveretése után Dobsina összes jogait és kiváltságait elveszítette és törvénykezés szempontjából a Rozsnyón székelő cs. kir. collegiális bíróság alá került. Az alkotmányosság helyreállításával, a megyei bíróságok, illetőleg 1872-ben a rozsnyói kir. járásbíróság és a rimaszombati királyi törvényszék alá tartozik törvénykezési szempontból.

Rozsnyó jelenleg r. t. város, II. Endre király idejében még mint királyi birtok volt ismeretes. III. Endre Ladomér esztergomi érseknek adományozza, de már I. Lajos király privilégiumában a városok sorába emeli és ezzel Rozsnyó kir. bányavárossá lesz, úgy hogy jogait Demeter bíboros érsek is elismeri 1382-ik évben kelt okiratában. Rozsnyó 1496-ban a csehek hatalmába jutott, de Mátyás király felmentette a csehek uralma alól. Törvénykezési szempontból érdekes az a határper, a melyet a város 1578-tól 1630-ig az Andrássyakkal folytatott.

Rozsnyó előjogai között nem csekély jelentőségű volt, hogy saját bányavárosi törvényszéke volt. A város jogait az osztrák uralom is respektálta. A bányavárosi törvényszék a királyi bíróságoknak 1872-ik évben történt szervezésével oszlott fel és a törvényszék iratait 1872-ik év január hó 18-án Szerecsen Lajos városi főjegyző közreműködése mellett adták át, mert Rozsnyónak is csak annyi joga van a törvénykezés terén, mint minden más rendezett tanácsú városnak.

A többi szabadalmas városokban a törvénykezés terén nem igen voltak feljegyzésre érdemes momentumok. Legfeljebb Csetneket említhetjük még fel, mely várost Mária Terézia fosztotta meg szabadalmaitól azért, mert egy Vozár Mária nevű asszonyt 300 korbácsütésre itélt és az ítéletet végre is hajtotta.

A XVII. század második felében és a XVIII. század elején ismét felszínre kerülnek a boszorkányperek, mint azt a Rimaszombat város levéltárában is feltalálható oklevelek bizonyítják. Megtörténik, hogy a boszorkányokat iszonyú kínzások között megégetik.

A boszorkányperek még a megyei törvénykezésbe is beleveszik magukat. Mint igazságügyi kuriózumot közöljük az 1720. évi június hó 1-én Nébeszt György vármegyei alispán elnöklete alatt tartott ülésen Tóth Katalin poszobai lakos ellen letárgyalt boszorkányper egyes részleteit.

Az első tanú Georgius Kováts, Fáy Gábor jobbágya, ki hosszasan előadja, "hogy hallotta Szabó Gergelytől egy alkalmatossággal, hogy a Varga Istvánné kemenczéjéből egy tálból vett ki egy csomó füvet, a melyet is a 325maga tehenének adván, azon a nyáron tejet nem ehetett, hanem csak tejfele volt. Hallota a fatens Fazekas Andrástól, hogy mikor a Szabó Mihály tehene megromlott, bőgött." Második tanú Balogh Erzsébet. Ez a tanú hallotta, hogy a Varga Istvánné tehene az ablakon benézett és ott bebőgött. Varga Istvánné megcsapta a tehenet elől ruhájával, a tehén akkor az ajtóra ment és ott bőgött be. Hallotta, hogy mondotta Varga István a feleségének, "a nagy Istenért kérlek jó Kata, mindeneket elhagyj, mert ha a vármegye kezébe akadsz, ki nem mégy onnan könnyen." Gál Katalin tanú panaszkodik, hogy a leánya lába megdagadt, mert Varga Istvánné házánál járt s férje azt izente neki "hogyha a lábad jobban nem lészen, szolgabíró uramhoz megyek panaszra, úgy aztán másnapra kelve, mingyárt jobban lett a leány lába," és aztán "látott valamely füvet is, oly szennyes volt, a melyből is vett egy marékkal, annak utána adván a maga tehenének, tejet sem ehetett azon a nyáron, mert csak tejfellé és vajjá vált." Babus András tanú "egy alkalmatossággal látta vala Varga Istvánnét hajnalban az udvaron a kutágast fejni." A többi tanú is így teszi vallomását, mire a bíróság Tóth Katát 60 botbüntetésre ítélte. Hogy a delikvens túlélte-e a 60 botütést, arról hallgat a krónika.

A megyei törvénykezés szempontjából az 1848 évet vesszük kiindulási pontul.

Az 1848. év május hó 26-án Pelsőczön, primóczi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt tartott megyei közgyűlésen olvastatott fel Deák Ferencz igazságügyminiszter 349 szám alatt május hó 5-ikéről kelt rendelete, a melylyel Gömör-Kishont t. e. megye törvényhatóságának bejelenti, hogy a felügyeletet az összes polgári s büntető bíráskodás felett átvette és a jövőben az igazságszolgáltatás terén mindazon jogokat fogja gyakorolni, melyek azelőtt a m. kir. udvari kanczelláriát megillették; bejelenti, hogy a kir. fiscus jogköre a pénzügyi s örökösödési ügyeket kivéve, a melyek tekintetében a kir. pénzügyminiszternek van alávetve, csakis annyiban áll fenn, a mennyiben az állami vádhatóságot jogosítva van képviselni. Bejelenti, hogy a kegyelmezési jogot Ő Felsége magának továbbra is fentartotta s az úrbéri perek a királyi ítélő-tábláig felviendők.

Nemsokára megküldi Deák a sajtóvétségekre vonatkozó miniszteri rendeletét, megjelölve a kassai sajtóbíróságot illetékes esküdtszéki bíróságnak.

Az 1848 szept. 4-iki közgyűlésen felolvassák Deák Ferencz rendeletét, a melynél fogva látva a bekövetkezhető nehéz és nagy következményekkel járható időket s nyilván nem bízván a királyi fiscus egyéneiben, a közszabadság védelme érdekében és a nemzeti érdekek megoltalmazására felkéri a megyét, hogy sürgősen egyik megyei ügyészét terjeszsze fel állami közvádlóvá leendő kineveztetés végett.

Alig múlik el Deák igazságügyminisztersége alatt egy megyei gyűlés, hogy fel ne olvastatnék 10-15 rendelete.

Meglepő, mennyi körültekintést, népszeretetet, igazságszeretetet és bölcseséget sugároznak ki ezek a rendeletek.

A megyei törvényszék és a szolgabírák a törvénykezés szolgálatában a 48-iki harczok alatt is híven teljesítették kötelességüket, sőt a jegyzőkönyvek tanúsága szerint fokozott erővel őrködtek a polgári és állami rend fentartása fölött.

Különösen a sűrűn tartott megyei törvényszéki ülések jegyzőkönyvei tesznek erről fényes bizonyságot, midőn az alsóbb néprétegek selejtesebb elemeiben az akkori viharos idők könnyen azt a bűnös hajlamot ébresztették fel, hogy büntetendő cselekmények elkövetésére, anyagi előnyök tiltott úton való szerzésére használják fel a zavaros állapotokat. Nem egy erőszakos birtokfoglalás történik s nem egy rablás és gyilkosság. A megyei törvényszék azonban a jogrend teljes fentartását szigorúan védi; 1858-ban a megyei törvényszék 430 érdemleges intézkedést tesz polgári és büntető ügyben és midőn 49-ben az önvédelmi harcz teljes mértékben folyik, rögtönítélő bíróságot eszközölnek ki a vármegye területére.

Az 1849. év január hó 11-én Pelsőczön tartott törvényszéki ülésen történik beszámolás a Máriássy Jób elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróság működéséről. Jelen vannak primóczi Szentmiklóssy Antal első alispán, ki később 326mint nemzetőr parancsnok részt vesz a szabadságharczban, Fáy Gusztáv másod-alispán, később, az alkotmányos korszakban, hosszú időn át Gömör vármegye főispánja, Szuhay József, Marikovszky Gábor, Rosty Imre s a többi táblabírák, fő- és alszolgabírák s jegyzők. A jelentés azonban azt mutatja, hogy az alkotmányos magyar nép nem barátja a kivételes bíróságoknak. A rögtönítélő bíróság jelenti, hogy tapasztalhatók egyes lázítások, de ezek, mert semmi hatást nem gyakorolnak, komolyan nem vehetők. Így Lindner József lucskai lakost is az állami rend elleni izgatással vádolták, de tettét részegségben követte el; Kristóf András Betlérről szintén az úri rend ellen izgatott, de mind a két esetet a rendes bíróság elé utalják. A fentjelzett rendes törvényszék ezután Lindner Józsefet dorgálásra ítéli, Kristóf Andrást ellenben lázítás bűntettéért "egy esztendei vas- és kényszermunkában kiszenvedő" börtönre.

Törvényszéki ülés tartatik Pelsőczön márczius hó 10-én, majd márczius hó 29-én. Az utóbbin ismét a Putnokon, 1848 április hó 5-én működött rögtönítélő bíróság tesz jelentést, hogy id. és ifj. Kakas Márton lázítási ügyét is a rendes bíróság elé utalta.

De a közönséges bűntettek és polgári jogrendelleni cselekmények, kisebbszerű lázítások megfékezésén kívül a törvénykezés ezen nagy idők alatt itt e megyében éberen őrködött az új állapotok ellen netán támadható minden nemzetiségi izgatás felett is.

A megyei ügyészek éber figyelemmel kísérték a tót nemzetiségek mozgalmait, a melyek a magyar nemzeti törekvések sikereinek, a márczius 15-iki események lélekemelő erejének és végre az 1848-iki törvényeknek április hó 11-én történt szentesítésének határai alatt ébredezni kezdettek.

A megyei közgyűlésen Sziklay Ede megyei ügyész jelentette be Daxner István tiszolczi ügyvédet (a provizórium alatt Gömör-Kishont vármegye másod-alispánja és így a törvényszék elnöke is, később pedig debreczeni törvényszéki elnök 1867-ig), hogy a magyar alkotmány és nemzetiség ellen izgat. A nyomozás tovább folyt és az éberséget megkettőztették. A főügyész ugyan jelentette, hogy a Daxner Istvánnak tulajdonított lázításoknak Tiszolcz vidékén nyoma nincsen, a nyugalom normális, de a vármegye attól tartva, hogy a hamu alatt parázs is rejlik, elrendelte a további vizsgálatot.

És csakugyan, ez az ügy napról-napra újabb meglepetéseket hozott és a nemzetiségi izgatások teljes erővel törtek ki. E mozgalmak élén Daxner István, Francisci János és Bakulinyi Mihály állottak, a kiket a vármegyei közgyűlés által kiküldött rögtönítélő bíróság elé állítanak, a mely őket halálra is itéli, azonban Szentiványi Károly teljhatalmú kormánybiztos a halálositélettel szemben a kegyelmet gyakorolja azon törvényes joga által, hogy a nevezettek politikai bűnperét a megyei törvényszék elé utasítja. Így ítélkezik a vádlottak és társaik ügyében a Pelsűczön 1848 november hó 7-én összeülő bíróság.

A tárgyalási jegyzőkönyv és ítélet teljes ismertetése által egészen tárgyilagos forrás ismerteti meg e politikai bűnper minden részletét.

Az eredeti jegyzőkönyv a következőleg szól:

"Az 1848-ik év november hó 7-ik napján Pelsőczön Bornemisza László elnöksége alatt Mumhard János, Dapsy Pál, Szontagh Pál táblabírák, Sziklay Ede közügyész, Szontagh Gyula főszolgabíró, Tasko József rimaszombati esküdt és Jánosdeák András főjegyző jelenlétében tartott rendkívüli különösen megyeileg kiküldött törvényszéken felvétettek s elintéztettek következő tárgyak: 376. Sziklay Ede főközügyész és Szontagh Gyula főszolgabíró, mint Daxner István, Francisci János, Bakulinyi Minály, Francisci Károly, Lojko Dániel, Hudecz József és ezeknek több társaik által elkövetett lázítás és bujtogatás és az ebbeli tettekbeni részvétel nyomozására kormánybiztosilag kiküldött biztosok , nyomozásuk befejezésével hivatalos jelentésöket kiküldő kormánybiztos úrnak beadván, ennek a megyei választmányi gyűlésre tett terjesztése után, onnan egy rögtön itélő bíróság úgy küldetett ki, hogy mennyiben a kinyomozott tények a rögtön itélő bíróság eljárására nem alkalmaztathatnák, annyiban ezen törvényszék azonnal összeüljön s a tárgyat bírálat alá vegye, minek folytában az iratok felolvasása után fővétkesek egyikének feltűnő, az eddigi kiváltságos osztályból való, így ügyének tárgyalása mellett rendes formák 327megtartása követelhető Daxner Istán kikérdeztetett az iránt, kivánja-e ügyét rendes vádper folytatása nélkül, többi vádlottakkal egyszerre elitéltetni? - mire ő kinyilatkoztatta, hogy az eddigi különböző kiváltságok a nélkül is nézeteivel teljesen ellenkeznek, az egyenlőség elvénél fogva is ügyét minden formák, tehát rendes pör felvétele nélkül rövid úton és más vele együtt vádlott egyénekkel elitéltetni kéri, - minek következtében Itéltetett:

A felmutatott számtalan okíratok, tanú és önkényes vallomásokból kitűnik s Daxner István is elismeri, hogy az ismeretes, az íratok közt 3 ^·/. és bb. jegyek alatt előforduló tót proclamatiót, melyben a tót ajkú értetlen népnek más nemzetiség elleni felingerlése czélul ki volt tűzve, melyben különösen ily lázító szavak: "Nekünk is becsűletes szlávok megkondult a szabadság harangja és ha mink most egyedűl nem emelkednénk, ismét jönnének reánk az urak pálczáikkal, korbácsaikkal és sarkantyúikkal és törnének és vernék testeinket és szúrnának az ájúlásig. Gyakran halljátok nagy igéreteit a szabadságnak s könnyebbítésnek, de kérdés, nem vesztitek-e ti el mind ezeket vagy három év alatt? De ha minden községi, megyei és országos ügyek, a mi nyelvünkön fognak tárgyaltatni, akkor stb. nyelveteket undorodottá tették s bemocskolták az urak és bérletjeik s benne már egyebet nem hirdettek mint hogy botot vágnak rátok, mikor kell robotba mennetek, mint kelljen a nagyságos úrnak térdig fejet hajtani s kalapot ragadni, nem hallottatok a tótról egyebet, mint a szamár, hunczfút, te pórbarom, feküdj le, fogj be stb." Ezekhez hasonló s a magyar nemzetiség megdöntésére czélzó számtalan szavak foglaltatnak, ezen vádlott számtalan példányokban széjjel osztogattattak, melyek által a nép a magyar nemzetiség ellen bujtogattatni, panszlavisticus irányokra vezettetni czéloztatott; - továbbá önvallomásából világos hogy Magyarország iránya, fenmaradása, s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó liptói gyűlésbe nem csak maga el ment, de oda i. i. alatti levele szerint másokat is meghivott, - a tót érdekekben a népnek más helyeken is leendő fellázitása iránt e levél által lépéseket is tett, t. t. alatt levő levele szerint a vele összeköttetésben volt népnek ily czélokra tett fellázitásával dicsekedett, a törvénynek rendeletét a nép előtt bújtogatási czélból "fortélynak" magyarázta, általa "bobcoveczi" lakomának nevezett valami nevezetes nap bekövetkezését s a nép azon gondolatára, hogy nem a horvátok, de inkább a magyarok ellen kiván harczolni, a "rendelt idő közeledését" örömmel említette, ezek után, 24. 25. 27. 29. ^·/. alatti tanú, leginkább pedig f. g. l. m. betűkkel jegyzett önkéntes, sőt vádlottnak: 0. alatti tulajdon vallomásából s NB-vel jelzett nyilatkozatából is felderűl, hogy ő a tiszolczi népet gyakori, sőt majdnem naponkénti összejövetelekre szoktatva, az ily összejövetelekben a legközelebbi törvények által nyert nagyszerű szabadságokat aránytalanoknak, főleg a tót ajkú lakosokra nézve csekélynek hirdette, ily módon a nép elégületlenségeit előidézni, s túlságos kivánatait ébreszteni törekedett; hogy e részben czélt érve, rosz irányú nézeteivel megbarátkoztatott társait folyó év szeptember 27-én 37 ^·/. alatti tanúskodás szerint előre rosz czélból kiszámitott tanácskozásra Polhorára elvezette, melyből kiindúlva maga és társai vallomások, de leginkább a. alatti levélből kitetsző kezdetet, azon körülmények összevetése mellett, hogy Hurban rabló csapatja ez országot már a polhorai tanácskozás idején elkezdette, sőt már ezen rablók számára Beszterczebánya városában szállások rendelkezése is terjesztetgetett, e hellyel szomszédos Breznóbánya városába tervezett népgyűlés épen nem békés szándoknak, de a rabló ellenséghez nagyobb erővel kívánt csatlakozásnak vétethetik; - hozzá járul egy kérdéses polhorai összejövetben az országba lázító és pusztító módon beütött Hurbán nevű rablót Hodzsát és Stúrt éljenezte, ezeknek a dúlásban haladásukat örömmel hirdette s hozzájuk csatlakozásra társait előkészítette s ezeket fegyverrel, elegendő lőszerekkel biztatta; hogy felhivott 16. 17. 18. 19. és 22. ^·/. alatti tanuvallomások szerint nemcsak a nemzetőrség kiállitására nézve tervbe vett sorhúzás megtagadására vádlottnak mint századosnak századjába tartozott tizedeseket fortélyosan úgy utasította el, hogy általa e tekintetben teendő hivatalos felszólítás után is az ily sorshúzást erélyesen tagadják meg; de az ujonczállításra vonatkozó sorshúzás ellen is izgatott, sőt a nemzetőrség 328kiállitásában megtagadott sorshúzás miatt jönni gondolt karhatalomnak is ellenszegűlni, nem csak társait, de más helységek lakosait is ingerelte, s hogy e szerint a felsőbb rendeletnek és a törvényes hatóságnak magát nyilván ellene szegezte; miből folyt, hogy a magát előadott első alkalomnak, midőn t. i. vádlott és társa Francisci János elfogattak, a tiszolczi nép által a hatóság kezéből kivétettek, s igy a hatóság elleni szegűlés legelső esetben is tetlegességre ment. Melyek ellenében bár vádlott azt adja elő, hogy akár kérdéses tót proclamatio terjesztése, akár társainak értekezésekre való összehivása nem voltak egyebek, mint a nép befolyásának általa elvileg óhajtott terjesztése iránti vágyak ébresztése, mivel mind ezek akkor történtek, midőn a nép-befolyás törvényileg már biztosítva volt, ebbeli mentegetése nem hogy figyelembe vétethetnék, sőt terheltetését annyival inkább súlyosbítja, mert a nép vágyainak fölébresztése után azt törvénytelen utakra vezette el, s a haza ellenségének czéljait akkor törekedett előmozditani, midőn ezeknek nemcsak segítségük, de ellenük minden lehető erőnek fel nem használása is legnagyobb vétek. Mindezeknél fogva vádlott egyrészről panszlavisticus irányban bujtogató, a haza ellensége iránt a népben rokonszenvet sőt segedelmezésre is hajlandóságot ébreszteni törekedő, - más részről a felsőbb rendeleteknek, törvényeknek balramagyarázásával a hatóság elleni szegűlésre lázító illy vétekbe a legszomorúbb következéseket meg sem gondolva, egész környéket bevezetni iparkodónak tűnvén fel: mint ilyen két évi és háromszázhatvan napi, - magány tömlöczben, a szükség úgy hozván magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéreni és vízeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkűlözése mellett eltöltendő fogságra s bűnténye kinyomozása és elitéltetése körűl okozott kőltségeknek társa Francisci Jánossal egymásért jótállva leendő megtérítésére itéltetik.

2-ik vádlott Francisci János az iratok közt I. H. J. K. és L. leveleiből felderül az, hogy ő még oskolai éveiben a tót nemzet mellett egy hatalomnak megállapítását óhajtva, e szándékára társait már akkor is botrányosan lázító szavakban szólította fel, s midőn a magyar társaságnak tagja lett, erre okúl meghitt társainak azt felelé, hogy ezt azért tette, "a pokolba azért szállt le, mert az ördögöt maga valóságában akarta megesmerni". - Hogy ily úton haladva Z. alatti irat szerint Magyarország iránya, felmaradása s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó tót társulatnak most is alapító tagja. - Hogy 2. pont alatt önkéntes vallomása szerint a liptói illyetén gyűlésben folyó évben is jelen volt s az ott tárgyalt pontok felolvasásával szerepelt, - hogy e. f. g. l. alatti vallomások szerint, folyó szeptember hó 27-én Polhorán tartott tanácskozásban nemcsak résztvett, de ott Stur, Hurbán, Hodzsa és Jellasich e honnak ellenségei irányában verseket az asztalra állva elszavalt s ezeket éljenezte, ezek, főleg az elsőknek az országba lett bentlétökön örvendett, a hozzájok leendő csatlakozásra a mostani vészteljes időben, midőn nemcsak az ellenséghezi csatlakozás, de ellenökbe minden lehető erőnek fel nem használása is elengedhetetlen bűn - a jelenvoltakat buzdította, lőszerekről ily esetre gondoskodott, melly szándokát Bakulinyi Mihályhoz tulajdon kezével írt - A.) betűvel jegyezett levelének azon szavai is, - melyekben Breznóbányán tartandó népgyűlésről s a dolog kezdetéről emlékezik, Hurbán rablóit "önkénteseinknek" nevezi, Mijavánál Hurbánnak beütését örömmel emlegeti - annyival inkább igazolják, mert 37 ^·/. alatti tanúskodás szerint előre nevezett ezen összejövetel s abban tartandónak mintegy elhatározott 1-ső okt. népgyűlés a körülmények és A.) alatti levélnek összevetésök mellett a Hurbánhozi csatlakozás szándoka iránt bizonyosságot nyújt. - Továbbá kitetszik 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ^·/. jegyek alatti tanú s d. alatti önkéntes vallomásokból az is, hogy vádlott hazánkat pusztító ellenség erejét a vele összeköttetésben volt nyustyai köznép előtt nagyítva beszélte s ezeket azzal bíztatta, hogy az ellenség a tótok érdekében jön, hogy ¹/₁ alatti tanúskodás szerint a nemzetőrségbeni részvételre a századjában voltaknak azt mondá "hunczfut lenne, a ki menne", hogy 2. sz. alatti önkéntes vallomás szerint inkább a rabló Hurbánhozi csatlakozását, mint honábani visszatérését bejelenté; hogy d. alatti önkéntes, sőt tulajdon vallomása szerint is Hurbán rablóhoz rokonszenve kijelentése végett követeűl elküldetni czéloztatott, úgy szinte, hogy felhívott 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ^·/. 329úgy 2. pont alatti vallomásokban előadottak szerint a tiszolcziak által megtagadott sorshúzás következtében történni vélt végrehajtásnak ellenszegülendő, tiszolcziak segedelmére nemcsak századjában erőt gyűjtött, de e czélra Bakulinyi Mihályt is Kokován teendő hasonló lépések iránt felszóllította.

Melyekre nézve bár mentségeűl felhozza azt, hogy F., G., H., I. és K. alatt levő levelei ifjúsága hevében irottak s mostani higgadtabb gondolkozásának nem hű tolmácsai, hogy a tatnai tót társulatnak oly iránya nincs, hogy a polhorai állított értekezés nem előre tervezett, de véletlenűl származott összejövetel volt, s hogy ott törvény ellenes nem történt, hogy Hurbán rosz szándoka előtte tudva nem volt, hogy A.) alatti levelét elkeseredésében elérzékenyűlve írhatta, s a Hurbánhozi csatlakozást, és a nemzetőrség iránti részvétlenséget is ily állapotban mondhatta, végre hogy a tiszolcziaknak adandó segedelemről némely felhevűlt perczeiben azért gondolkodhatott, mert Tiszolczra a rimaszombati nemzetőrséget gondolta kijövendőnek, a rimaszombatiakra pedig eránta elhintett rágalmakért bosszankodott, azért ezeken bosszút állani felhevűlésében gondolatja lehetett.

Mindazonáltal mivel ifiú korában maga elibe vett utairól el nem tért, sőt a magyar nemzetiség ellen törekedő tót társulatnak most is igazgatótagja, az ifjúsága korából származó tettei beszámítást méltán érdemelnek; de mivel állítása ellenére 37 ^·/. alatti tanúskodás szerint a polhorai rosz irányú összejövetel s annak teendője már előre elhatározva volt, a mellett ott csakugyan világos lázítások, a haza ellenségével való csatlakozásra czélzó előkészületek tétettek, s az ekkori tanácskozás szerint is Hurbánnak nem csak czélja, de a haza ellenségévé lett kihirdetése is közönségesen tudatott, nem csak az e részben elől adott mentekezés helyt nem foghat, de a jelen vészes időkben, midőn a hon érdekében minden erőnek felhasználása, minden honpolgárnak elengedhetetlen kötelessége - úgy az A.) alatti levél értelmét, valamint a nemzetőrség iránti ellenszenv voltát, világos haza elleni ténynek tűnteti fel, a tiszolcziaknak nyujtandó segedelmezési erő összeszerzése iránti szándok pedig világos lázítás és állomány elleni felemelkedés bélyegét viseli. - Mindezeknél fogva vádlott, mint panslavisticus érdekben a magyar nemzetiség ellen izgató, a haza ellenségeit segíteni, sőt azzal szövetkezni, másokat is a haza érdekében fellépéstől balmagyarázatokkal visszatartóztatni, sőt inkább az ellenség iránti rokonszenvre ébreszteni kívánó, a mellett a felsőbb rendeletek és hatóság határozatainak végrehajtása akadályozására fegyveres erőt öszveszedő, következőleg mint az állomány ellen felemelkedett veszedelmes bujtogató egyén tünvén fel: ebbeli rosztetteiért, két évi és háromszázhatvan napi - magán tömlöczben, a szükség úgy hozza magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkülözése mellett eltöltendő - fogságra, s bűnténye kinyomozása és elitélése körűl okozott költségeknek társa, Daxner Istvánnal egymásért jót állva, meglevő vagy lehető javaiból leendő megtérítésére ítéltetik.

3-ik vádlott. Bakulinyi Mihály kokovai oskola tanító 2., 3., 5., 6., 8., 9., 11., 13., 14., 15., 16 ^·/. alatt előforduló tanú, sőt 2. sz. alatt szemlélhető önkéntes vallomása szerint is, - gyilkolásra izgató, a magyarok kiirtására lázító versezeteket, a hazát minden oldalról fenyegető tót izgatási mozgalmak idején tulajdon kezével le ír, ezt többek előtt - azok tartalmuk beteljesedése reménységének kijelentése mellett hirdeti, ezeknek több példányokbani leiratásokra másokat is felszólít, - Hurbánt, a hazának nyílt ellenségét jó barátjának nagy társaságban akkor nyilvánítja, midőn az a hazába fegyveres erővel betörni készül, ugyan akkor a panszláv ügy előmozdítására többeket felszólít, nála talált számos levelei mind a magyar nemzet ellen izgatók és lázítók, ezekből tettes kárhozatos voltát esmérve megszökik és már akkor valósággal a hazába betört Hurbán rablóhoz menekedni kíván, illy módon, mint a hazának ellenségeit pártoló s a haza érdeke ellen működő egyén érdemlett bűntetéseűl: két évig tartó, tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel s a szeszes italok általános nélkűlözésével sanyarítandó fogságra ítéltetik.

4-ik vádlott: Francisci Károly ki 1. 16. 17. 18. 19. 20. 22. 25. 28. és 30 ^·/. úgy d. alatti önkéntes vallomása szerint a Tiszolczon tervezett ellenszegűlésre 330előkészítő értekezésre több békés nyústyai lakosokat behívott, azoknak a hatósággal leendő ellenkezést javallotta, e czélra azon nyilatkozattal is, hogy elegendő puskaporral ellátva vagynak, ezeket bátoritotta, testvére Francisci Jánosnak azon terveit, hogy Hurbánhoz, a haza ellenségéhez követűl indúljon, tudta és még is fel nem jelentette, így a haza ellen reménylett pártütésnek tudomásos, a hatóság ellenszegűlésének pedig előmozdító részese lett; ebbeli merényleteért fél évi katona vasban, az elébbiek irányokban kimondott sanyarításokkal eltőltendő fogságra itéltetik.

5-ik vádlott Lojko Dániel tiszolczi oskola tanító, ki a lázításra előkészítő tiszolczi gyülekezeteknek majd kertjébe, majd az oskolába helyet adott, azokban részt vett, Kellner Moricznak - a Hurbán rabló csordái s részesei szándékát közlő s lázító-levelét olvasni hallotta, annak tartalmát megértette, így a lázításnak tudományos részese lett, mégis e részben törvényes kihallgatásakor is vallani mit sem akart, sőt mindent vakmerően megtagadott így a vétket eltakarni határozottan törekedett, ebbeli tetteiért: három holdnapi fogságra itéltetik.

6. vádlott Gyurján Pálra 1. 21. 23. ^·/. alatt levő tanúvallomások szerint világosságba áll az, mikép ő azon szavakat "addig nem lesz jó, míg az urakat mind ki nem ölik, nintsen egyenlőség, mert az uraknak van erdejök, a népnek nints s. a. t. mondotta, s hogy illyetén módon a népet botránkoztatólag lázitotta, a társas életre veszedelmes communistai elveket hintegette: ebbeli elveteműlt merészségeért: egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.

7-ik vádlott Hudecz József, ki Daxner István fővétkessel legnagyobb összeköttetésben volt, ki a lázító kerti gyűlésekben többnyire, s mindenek közt legtöbb ízben részt vett, ki a polhorai gyűlésen is jelen volt, s az ottani értekezésbe be folyt, ki a sorshuzás ellen is ellenszegült, de e miatt várt karhatalom ellen adandó segítségre is a nyustyaiakat az ez iránt tartott gyűlésben felszólitotta, Daxner István és Francisci János elfogatását akadályozó ellenszegülők közt fegyveresen őrt állott, mind a mellett mindeneket az utolsó perczben még szembesítés után is vakmerően tagadott, így az igazság felderítésében is minden akadályokat megkisértett, mint ilyen megrögzött gonosz egyén: két évi nehéz vasban, közmunka mellett, s a szokott sanyarításokkal eltöltendő rabságra itéltetik.

8-ik vádlott Roszjár László, hasonlóúl fővétkes Daxner István meghittjei közűl való, igy a tiszolczi lázitó kerti és oskolai gyűlésekben, hasonlóúl a polhorai összejövetelben s értekezésben is részt vett, azonba a dolgot vallatáskor megvallott, igy bűnei megbánását következtető egyén, fél évi vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.

9-ik Dijaniska István, ki a kerti összejövetelekben, de a polhorai tanácskozmányban is jelen volt, minthogy reá nézve tetlegesség mi sem bizonyittatik, sőt az, - hogy ezen összveértésbe mintegy erőltetve vonatott be, - fel derül, - a mellett a nyomozáskor nem csak hogy mindeneket megvallott, de a tárgy tisztába hozására is legelébb és legtöbb világositást adott, ennél fogva egyedűl azért, hogy a dolgokat mindjárt kezdetben fel nem fedezte, egy holdnapi fogságra itéltetik.

10. Szlabej László 31. és 32. ^·/. szerint mintegy örömmel említé azt, no jönnek már a tótok, vagynak már embereink, sőt a kirablásra való házak is ki vagynak már jelölve, igy az összveértést nem tsak tudta, de azt előmozdítani is késznek nyilatkozott: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.

11-ik Zvara János 28. ^·/. alatti tanú és f. i. alatti önkéntes vallomások nyomán nem csak a kerti lázító összejövetelekbe járt, de Daxner István és Francisci János elfogatásakor a megyei hatóságnak ellen is szegűlt: azért hasonlóúl: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra ítéltetik.

12-ik vádlott Szmik Lajosra nézve 24. ^·/. és 30. ^·/. alatti vallomásokból felderűl, hogy ő Francisci János és Daxner István elfogatásakor "fegyverre" kiáltással a népet ellenszegűlésre első serkentette, s hogy az ellenszegűlésnél végig jelen volt, a mellett a rosz következések iránti figyelmeztetésre azt is mondá, hogy a ministerium nem embert, de lovat fog csak felakaszthatni, 331illyetén botrányos tette és szavaiért egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.

13-ik Szmik János kereskedő Daxner István elfogatásakor az ellenszegűlők közt tapasztaltatván, ebbeli tetteért megdorgáltatik.

14. Brót Sámuel és 15-ik Dijaniska János, kik a megyétől jönni gondolt karhatalom alkalmával az ellenszegűlésre fegyveresen felkészűlve várakoztak: egy holdnapi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra,

16-ik vádlott Medzihradzki Sámuel, ki a törvény ellenes és a karhatlom elleni ellenszegűlést, egyuttal a sorshuzás megtagadását elhatározó gyűlésnek helyet, nem ugyan előre beleegyezve, de tudta nélkűl, az összejövetelt kertébe, mások által összehiva engedett, de kivallatáskor egyenesen mindent kivallott, egy heti fogságra itéltetnek.

17. Csipka László, ki Daxner István és Francisci János elfogatásakor az ellenszegűlésben részt vett, egy holdnapi,

18-ik Varga János, ki a czélzott sorshuzás alkalmával azt nyilatkoztatta, hogy nem a magyarok, de ha jönnek a tótok, azok mellett fognak katonáskodni: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetnek.

19. Reisz Lajos, nrőczei káplán, ki a lazító tót proclamátiót tulajdon kezével reá írtt, s köröztetést tárgyazó szavak mellett továbbozta, s ez által izgatni elég vakmerő volt, két heti;

20. Gál Lajos ratkói káplán, ki az ujonczokat összeíró bizottságtúl ezen összeírást rendelő törvényjavaslat szentesítése felől tudakozódott, s ha a szentesítés hiányát, úgy mond, tudta volna, az anyakönyv ki nem adása iránt nyilatkozott, kinél Daxner Istvánnak lázitásra felhívó levele is találkozott s ki e szerint a fővétkessel nevezetes szövetkezésbe volt, három holdnapi;

21. Vozáry Sámuel, ki Bakulínyi Mihálynak gyanús levelet írt, s ki e levél valódi tartalmát nem hogy megmagyarázni kivánta volna, de valótlanságot a Bíróság előtt állitva, arra felhívás nélkűl meg is esküdött, két héti fogságra itéltetnek.

22. Linczeni Jósef, ki dzsidákat hatósági befolyás nélkűl, nagyobb számban készitett;

23. Daxner György, ki az oskolában tartott gyűlésen jelen volt, sőt testvére dolgait is tudhatta, még is be nem jelentette,

24. Reisz Sámuel, ki a rosz irányú s törvényellenes (olvashatlan) tót társulatnak tagja, s kihez a két fővádlottak pelsűczi útjokban is tanács kérés végett betértek, kivel e szerint bizodalmas összeköttetésbe voltak, több napokig a törvényszék helyén volt mulatásának bűntetésűl lett betudása mellett, keményen,

25. Chotvás András, ki Nyíregyházára gyanús s elégedetlen levelet írt,

26. Reisz Adolf a rőczei juh vásáron ejtett gyanús szavaiért,

27. Skultéty Agoston vádlottakkal a nála talált több rendbeli gyanús, sőt egy részben lázító tót levelek s iratokból kitetsző egyetértésért,

28. Galaj Dániel, az ismeretes lázitó tót proclamatiónak midőn kezéhez került, tovább adásáért,

29. Kaszper mihály, Sibal János és Gyurej György m-hosszúréti lakosok a sorshúzási körűlmények megtudása végett szomszéd községekbe, és nem illető előljárókhoz lett menetelökért,

30. Halyák András m-hosszúréti bíró a feljebb nevezett lakos társainak előladott végből lett kikűldetésökért, - megdorgáltatnak; - továbbá

31. Moravcsik János úgy

32. Monczol András, kiknek is vádlottakkal szorosabb esmeretségük feltünik,

33. Bartoffy András, ki nemzeti színre festve volt kapuját, Hurbán jövetelének hírére, más színre festette, s ez által a környékbeli népet valami nagy következésekkel megrémítette, - tetteik rosszaltatnak.

Ezekhez képest a költségek kiszámitások s ezeknek végrehajtás útjáni bevételök eszközlése a tárgyba befolyt közügyészi hivatalunknak, - az ítélet kihirdetése előtt eltávozott Varga János tiszolczi lakosnak mielőbb tömlöczünkbe leendő állítása, úgy Cseh János tiszolczi lakos, s Lőcsén oskolát 332végzett theologus s Roszjár Sámuel lőcsei deáknak következő törvényszékünkre leendő előállítások, vagy ha nem találtatnának, hollétük kitudása mellett személyes leírások behozása, Kis Honti jbeli főszbiránknak meghagyatik: Albínyi János szökevény személyes leírása a Belügyi Ministeriumnak felküldetik; több más megyékben lakó, s ezen lázítási merényekbe befolyással volt egyének: mint Kellner Móritz, kincstári polhorai tiszt, Csipka János breznóbányai, Dolnyan Mátyás dobronyi vagy zólyom-selmeczi, Kuhinka Mehanicus breznóbányai, Geszner testvérek polhorai lakosok, Lübek polhorai tanító, úgy Maróthy cseh-brezói pap és Krismen nevezetű nevelő kihallgatások s a körűlményekhez képesti megfenyittetésök, végre Lukács János gyanús egyénnek a gyetvai katholikus paphozi menetelre előadott szándoka folytán, azon plebános a kitétel valósága s netalán vele lehetett összeköttetése iránt kikérdeztetése tekintetéből az ezen körűlményekre vonatkozó íratok, - Zólyom és Nógrád megyéknek megküldetni rendeltetnek, - Végre a kötelessége s rendeltetése ellenére a haza védelmében nemcsak hanyagoskodott, de sőt e részben ellenkezett, a mellett a megyei hatóság rendeletének ellenszegűlni elhatározott, a csendbiztosi hivatal kezébűl a vétkesek kimentésében fő részt vett tiszólczi nemzetőrségi egyik, jelesűl Daxner István századossága alatt állott századnak feloszlatása iránti intézetek megtételére az 1848 évi 22-ik t. cz. 30 értelmében kormánybiztos s főispán Szentiványi Károly úr megkéretik. - Kelt mint fent 's jegyzette hfőjegyző: Jánosdeák András."

Újabb lázadási perek is foglalkoztatják a vármegyét, miről a következő megyei jegyzőkönyvek tehetnek tanúságot:

"Az 1848-ik év November hó 29 s több napjain Pelsőczön, kormányzó alispán Fáy Gusztáv elnöklete alatt, Hubay Miklós, Szuhay Jósef, Mumhart János sat. fő- és alközügyészeink, fő- és alszolgabiráink, esküdtjeink és helyettes jegyzőink jelenlétökben tartott törvényszéken elitéltettek s intéztettek következendő tárgyak:

378. Vályi Lajos helyettes főszolgabíránk, által bújtogatás és lázitási vétekkel vádolt s már elébbi törvényszéken elitélve volt, több egyénekkel összeköttetésben levőnek jelentett Cseh István és Roszjár Sámuelt, önkéntes vallomásaik és az ellenek előforduló más adatok bemutatása mellett előállitotta, kik is vallomásaikra ujabban kikérdeztetvén azokat megerősitették, Itéltetett:

Cseh István által Bakulinyi Mihálynak írott tót levélből kitetszvén az, hogy nevezett a tiszolczi nagyobbszerű lázitásban a fővétkesekkel egész összeértésben s hogy a megyei hatóság elleni szegűlésben részt venni s a vétkeseket az igazság sújtó vesszeje alól eltakarni elhatározva volt, vallomása szerint pedig mindeneket tagadván, megátalkodott gonoszságát annál inkább kitűntette: ezen vétkes tetteért fél évi nehéz vasban, a szeszes italok általános nélkülözése mellett, hetenként két napi bőjttel sanyaritandó rabságra itéltetik. - Roszjár Samu pedig, kinek a vétkesekkel összejövetele feltűnik a törvényszék színe előtt megdorgáltatni rendeltetik.

406. Fabriczy Valér szolgabíró által a rögtön itélőbíróság eleibe állított, de az által a törvény rendes útjára utasított Gruber János lázítás vétkével terhelt egyénre nézve Itéltetett: Bujtogatás vétkével vádolt Gruber János alperes ellen, sem tanuskodók vallomásaikból, sem egyéb körűlményekből az, hogy ő mint bújtogató rossz lélekkel és feltett s elhatározott ártani kész szándékkal nemzetünket becsmérlőleg, a békés kedélyeket felizgatni, az egyenetlenség csiráit azokban elhinteni, s nemünk szerinti lázadást előidézni kívánt volna, fel nem tűnik ugyan, azonban Lung János 1-ső és Karmarszin János 2-ik tanú vallomásaikból kivilágosodván az, hogy alperes a német katonákat, vagy azok nem jötte esetére az oroszokat rend csinálás végett állitotta Rosnyóra érkezendőknek, - a magyar nemzetet rabló czigányfajnak nevezte, erős jelenségei annak, mikép alperes az általa alig két hétig lakott honnak igaz s becsületes fia soha nem leend, ki az őt keblébe fogadó, új hazáját sértő kifejezésekkel illetni, s magát irányában első beléptével hálátlanúl viselni világ polgári bűnnek nem tartotta s ez által kimutatta azt, hogy keble nem Magyarhon dicsősége érzelmével áradoz, hanem ujan választott hazáját csak anyagi jobblét utáni vágy kerestette fel vele, mi benne a 333magasabb honpolgártársi szellemet háttérbe szoritotta, mint ilyen, egy negyedévi katona vasban elitélendő, a szeszes italoktól eltiltás mellett, hetenként két napi kenyéren és vízen való bőjtöléssel sanyarítandó fogságra itéltetik, ennek kiállása után, annak szigorú meghagyásával, hogy magát a honban mutatni ne merészelje, hazájába levén utasítandó. kelt mint fent. Coll: D. K. s. k.

Az 1848-iki évben tartott rendes és rendkívüli törvényszékek szereplése mellett, törvénykezési szempontból is jelentőséggel bírnak a megyei közgyűlések.

A közgyűlésen hirdettetnek ki más vármegyék törvénykezési megkeresései és befejezett ügyek. Itt hirdettetnek ki a helytartótanács és udvari kanczellária, majd a felelős magyar kir. kormány rendeletei. Az ügyvédvallások a közgyűlésen ejtetnek meg. A tiszti hivatalos tudósítók sok érdekes magán- s büntetőjogi ügyet részletezve adnak elő és kérnek további utasítást. Nagy jelentőségűek és nagy perek előzményei az ellentmondások; ilyennel él a jászói prépostság harkácsi birtokainak foglalásával szemben. Az ellentmondások elég sűrűek.

Az 1848. és 49-iki alkotmányos idő alatt működő megyei közgyűléseken a törvénykezés szempontjából különösen és érdekkel bírnak az ott közhírré tett betáblázások és kitáblázások, melyeknek száma nagy volt. A közgyűlés elfogad polgári és büntető ügyekben panaszokat s azokat vagy a rendes bíróság elé utasítja, vagy bíróságot küld ki, nem egyszer előleges nyomozatot rendel el. Külön bíróság elé utalta 1848-ban Daxner István és társai bűnperét is a vármegye, s teljhatalmú külön bíróságot szervez 1849-ben primóczi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt.

Az 1849. év márczius 3-án megtartott megyei közgyűlésen bejelenti Szentmiklóssy Antal első alispán, hogy a császári hadakat és Hurbán tót martalóczait Muránynál Kriston Lajos és Latinák Rudolf vezérlete alá helyezett magyar nemzetőr-csapatok (a melyeket Szentmiklóssy Antal szervezett) szétverték és megsemmisítették, de hogy e bizonytalan állapotok között a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető rablóbandák garázdálkodnak, sőt a Hurbán csapataiból megmaradt egyes részek is fenyegetik még mindig a közrendet, indítványozta, hogy a vármegye, miután az 1848-ban megalakított teljhatalmú bizottmány, Fáy Gusztáv betegeskedése miatt nem működik, alakítson egy új teljhatalmú bizottmányt, a mely teljes körű birói hatalmat is gyakoroljon. Ez a kiküldés már a vészbíróság teljes jellegével bír. A közgyűlés lelkesedéssel fogadja a javaslatot és kiküldi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt Jánosdeák Andrást, Bodon Antalt, Sziklay Ede főügyészt, a teljhatalmat reája ruházza, 1000 frtot azonnal kiutalványoz s végre az önvédelem megyei eszközeire 40000 frtot megszavaz. A bizottmány működését azonnal megkezdi és így olvad össze e korban a politikai és törvénykezési hatalom egyes és ugyanazon egyének kezében.

Nem kevésbbé említésre méltó, hogy az 1849. márczius hó 28-án megtartott megyei gyűlésen olvassák fel, miszerint Szemere Bertalan, 1849 márczius hó 16-án kelt rendeletével, Szentiványi Károly helyébe, ki az országgyűlésen van elfoglalva, kormánybiztosul Ragályi Miksát nevezi ki Gömör-Kishont területére, ki viszont, mert Fáy Gusztáv betegeskedése következtében akadályozva volt az ügyek intézésében, kinevezi Bodon Antalt másod alispánnak s így egyúttal ő lett a megyei törvényszék elnöke. Ugyanekkor a sürgős ügyek sommás intézésére rendkívüli bírákat küldenek ki.

Az 1849 április 23-án megtartott gyűlésen meghatároztatik, hogy törvényszéki birákul 16 törvénytudó egyén választassék és azok űlésenként 2 frt napidíjat kapjanak.

Az 1849 május hó 18-án megtartott megyei közgyűlés meghódolva a debreczeni nemzet-gyűlésnek és forradalmi kormánynak, az egész megyei közigazgatás és törvénykezés is tényleg azok felügyelete és főhatósága alá rendeltetik és összekötő kapocsként Ragályi Miksa teljhatalmú kormánybiztos szolgál.

Ez időtől az események gyors egymásutánban fejlődnek. Az 1848/49-iki nagy napokról más helyen szólunk. E fejezet keretében csak a törvénykezésről és az ezzel szorosan összefüggő ügyekről lévén szó, áttérünk a vármegye kényszerült meghódolása utáni korra, a mikor a katonai megszállással bevonul 334a megyeházára Mumhardt János, császári biztos s megyefőnök, ő veszi át a vezetést, ő intézi a közigazgatást s szervezi a császári uralom érdekében az első törvénykezést nem alkotmányos úton.

Az első nem alkotmányos úton létrejött törvényszék 1849 év október hó 15-én tartja első ülését és pedig már nem Pelsőczön, hanem Rimaszombatban. A legközelebbi űlés 1849. év deczember hó 10-én tartatik meg. Több büntetőügy elintézése után, a nyitva hagyott jegyzőkönyvet nem jegyzi alá Jánosdeák András eddigi főjegyző, hanem megjelenik a bíróság körében az abszolutizmus által felszínre hozott obskurus alakok elseje és a mindent legyűrni készülő hatalom fedezetének tudatában ragad tollat és saját kezével reávezeti a jegyzőkönyvre a következő nyakatekert magyarsággal megírt záradékot:"385. A jelen törvényszéktől hátra maradt tárgyak vizsgálat vételére a jövő 1850. évi jan. 17., 18., 19-ik napjai közhírré teendő Rimaszombatba oly módon tűzetnek ki, hogy azon napok délutáni óráin árvaszék fog tartatni. Egyébiránt a T. széki itéletek fognak kihirdettetni, bármely járásban lakosokra minden különbség nélkül, a mai meghozott itéletek mindenkor a törvényszék első napján lévén kihirdetendő - azért minden jbeli tisztviselők az ítélet meghallására a törvényszék első napjára állítsa elő; továbbá ugyanaz 1-ső és 2-ik napon a ratkói és kishonti, a 2-ik és 3-ik a serki és Putnoki, a 3-ik és 4-ik a felsőjárási tisztviselők jelentéseik fognak tárgyaltatni azon megjegyzéssel, hogy a tudósító tisztviselő jelen lenni azon napokon kötelességének ösmerje. Kelt mint fent. Főjegyző ifj. Moravcsik János n. s. k."

Ifj. Moravcsik János (ki a gömörmegyei Klenócz tót községből származott, s kit Kubinyi Antal főszolgabíró két évvel előbb deresre húzatott), nem jegyez, de parancsol, rendelkezik, szervez és beoszt.

Az első űlést 1850 márcz. 6-án tartja a törvényszék. Felolvastatott Szilárdy János megyei polgári főnöknek 1849 deczember 23-án kelt rendelete, a melyben a bűntettesek üldözése iránt intézkedik. Halálra ítélik Hraskó András gyilkost, a ki czimboráját agyonütötte. A kivégzésre vonatkozó passzus így szól: "Alperes az ügylevélben felhivott 1723. évi 11. t. értelmében, élőksorából, mások rettentő példájára, hóhér pallosa által kitöröltetni itéltetvén, egyszer s mind alperesnek 40 p. forint holt dijában, boncz költség, látlelet dija fejében 6 p. frtokban, 46 krban, lemarasztaltatván, a pör törvény szerint is, de a védő közügyész feljebb hivása folytán is bővebb megvizsgálás végett feljebb küldetni rendeltetik." A halálos ítéletet - pallossal - később végre is hajtották. Kivégeztek azon kívül az ötvenes években egy Varga Mária nevű gyilkos nőt is pallossal.

Az 1850 június 4-iki gyűlésen többek között a szirki és turcsoki lázadás felett is ítélkeznek, mint az ítélet mondja "a tulajdon szentségének lábbal taposása miatt", valóban pedig, mert a nép a megegyezés miatt elégedetlen volt és a hivatalos mesgyéket szétdúlva, foglalta el a sajátjának vélt földeket. 35 embert ítéltek el rövidebb-hosszabb rabságra, 25-50 botütésre fejenként. Ugyanezen az ülésen nemes urak: Vass János és Kubissy János rablással vádoltatnak. Cseffka Pál társaságában követték el. A martonfalai Krasz János nevű korcsmárost kirabolván, 2 évi börtönre ítéltetnek. 299. szám alatt nemes Hubay Pál és József muzsikaszó mellett elkövetett kocsmai verekedésért, nemes ember létükre, az első 20 botütésre, a második 30 vesszőütésre ítéltetik. Ez az első ítélet nemes ember ellen, a mely a nemesi származást nem respektálja. Eredeti a Valkay György és neje Dalnoki Nagy Magdolna elleni bűnper, hamis bukás miatt. Az ítélet vádlottakat bűnösöknek ismeri ugyan, de felmenti őket, mert elítéltetésük által szabadságuktól megfosztván, képtelenek lesznek hitelezőik megnyugtatására rendezni vagyonukat.

Az 1850. év július hó 26. napján alakul meg Rakovszky József elnöklete, Czeglédy Sámuel, Záborszky Károly, Lubik József ülnökökből, Jeney János tiszti főügyészből, Samarjay József szolgabíróból, Kovásznai Ernő esküdtből és Lengyel Sámuel jegyzőből Rimaszombatban, a kormánybíróilag kinevezett rendkívüli csődtörvényszék.

Ezen az űlésen Chászár József csődje elhalálozás következtében megszüntettetik és gróf Nádasdy Tamás ellen az 1844 : 22. t.-cz. alapján (tehát még magyar törvény alapján) a csőd megnyittatott, tömeggondnokul Sziklay 335Viktor, perügyelőül Dapsy Vilmos neveztetett ki. Ez volt e kornak a legnagyobb csődügye, mely azért is érdekes, mert ez időben alakul itt a rendkívüli csődbíróság.

1851. év január hó 14-én alakul meg a gömörmegyei cs. kir. törvényszék Rimaszombatban tartott tanácsűlésében. Jelen voltak: Abaffy János elnök, Malatinszky Ferencz, Rakovszky József, Jeney János, Záborszky Károly, Dapsy Pál ülnökök, Vihelyi Róbert, Daxner István álladalmi ügyészek, Moravcsik János, Cseh József jegyzők. Az eskűformába ekkor még nem merik belevenni a császárnak szóló hűségesküt. A bíróságok szervezésére kiküldött cs. kir. igazságügyi biztosként Melczer István szerepel. Hasonló módon alakul meg a collegialis törvényszék Rozsnyón. A gömörmegyei cs. kir. törvényszék bírósága az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék és legfelsőbb bírósága a Bécsben székelő cs. kir. legfőbb törvényszék. Alsófokon a törvénykezés szolgálatában állanak Vladár Antal élén a rimaszombati, Müller Gyula élén a csetneki, Abaffy Gusztáv élén a putnoki, Binczur János élén a rimabrezói és Vicziány József élén a rimaszombati cs. kir. járásbíróság.

A telekkönyvek szerkesztése ebben az időben kezdődik. Ezen bíróságnál működnek 1851-ben, későbbi jegyzőkönyvek szerint, Adorján Boldizsár, Gömöry Pál is mint ülnökök, Bokrányi János államügyész. Melczer István feladatát, mint a bécsi cs. kir. igazságügyminiszterium biztosa, az első szervezés körül befejezvén, tisztét az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék elnökére, Dókus Lászlóra ruházván, a gömörmegyei cs. kir. törvényszéktől az 1851. évi április hó 2-án tartott űlésben vesz búcsút.

A törvénykezés nyelve azonban még magyar, sőt az összes kezelés magyar nyelvű még, de a büntető ügyekben az 1850. évi január 17-én kiadott császári nyilt parancs szerint járnak el, váltóügyekben is nem a magyar 1844. évi váltótörvény, hanem az 1850. évi január 25-én kiadott váltórendszabályt és eljárási szabályokat követik és általában nyomról-nyomra lép előtérbe az osztrák jog, a melyet viszont a bírák nem ismervén, a tanácsüléseken, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, nagy jogi viták támadnak és nem annyira a jog, mint a "sic volo, sic jubeo" elve érvényesül.

1854-ben következik be Gömörmegyében az abszolutisztikus rendszer teljes mértékű keresztülvitele a törvénykezés terén. Az 1854. évi február hó 16-án Rimaszombatban megtartott cs. kir. törvényszéki tanácsülésen megjelenik Streit Ignácz, az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék elnöke és a cs. kir. törvényszék teljes ülésében intézkedik a német nyelvű törvénykezés behozatala iránt. A jegyzőkönyv fejezete még magyar, az első három pont is még magyar, azután, elnöki rendeletre, átmegy a bíróság a német nyelvű jegyzőkönyvezésre.

Az abszolutizmus daczára a törvénykezés jó ideig magyar nyelvű volt; de a bécsi kormányzat nem sokáig tűrhette azt az állapotot, hogy jobbérzésű és reménykedő magyar elemek intézzék a törvénykezést, így jött 1852-ben a telivér cseh, Koreska József. Ez készíti elő a cs. kir. teljes német uralom részére a talajt. 1857-ben már nagyrészt cseh és német elemekből áll a törvényszék, a kiknek tagjai között ott vannak: Johann Mracek, Franz Vodriska, Karl Pater, Anton Müller (később Ránky), Ottokár Predák, Eduard von Tratter.

Ugyanezen 1857-ik évben állították fel a külön úrbéri törvényszéket, tisztán az úrbéri és tagosítási ügyek intézésére; ezen utóbbi bíróságot azonban az abszolutizmus is jónak látta tisztán magyar elemekből szervezni, mert csakis így láthatta biztosítottnak az úrbéri ügyeknek lehetőleg egyezség útján való békés elintézését; de még így is sok helyen nem sikerült az egyezség utján való rendezés.

A cs. kir. bíróságok működése kevés jó emléket hagyott maga után; kevés érdemes feljegyezni való marad e kor bíráskodásáról, a mely az 1860. évig terjed; de igazságtalanok lennénk, ha egy igazi nagy érdemet elvitatnánk tőlük és ez, hogy a telekkönyvi rendtartásnak az 1885. évi decz. 15-iki császári rendelettel való behozatalával, megyénkben is megindúltak a telekjegyzőkönyvek szerkesztései, a tagosítási és később a telekkönyvi térképek felvételei.