Fiume és a magyar-horvát tengerpart környékét a Karszt-hegység déli lejtője alkotja; azért lássuk előbb ennek függőleges tagoltságát, minthogy ez szorosan összefügg a Karszt lejtőjének földtani viszonyaival.

A Karszt déli lejtője lépcsőzetesen ereszkedik le a tenger felé. Lejtőjén három főlépcsőzetet különböztetünk meg, a felső, a középső és az alsó lépcsőzetet.

A felső lépcsőzet lejtője a Karszt fensíkjával határos, igen meredek, terrasszokban és kisebb, hullámzatos felületű hegyekben folytatódik lefelé. Ezeknek északi lejtőjük mindig rövidebb, a déli ellenben mindig hosszabb. Az egyes terrassz-hegyek hosszukás, kerülék alakú, kevésbbé mély völgyeket, dolinákat zárnak maguk közé.

A középső lépcsőzet lejtője nem ereszkedik annyira, de hegyei annál változatosabb alakulatot mutatnak; hol csúcsokhoz, hol kúpokhoz, hol kupolákhoz hasonlítanak, hol szaggatott és haránt hegylánczok által keresztezett hegyhátakat képeznek, közöttük pedig néhol tágasabb síkságok terülnek el, fedve a hegyekről leomlott és a víz által oda hordott kisebb-nagyobb törmelékkel, máshol a hegyek oldalai számtalan kisebb, de mély tölcséralakú dolinákban futnak össze. - Egyszerre azonban ez a középső lejtőzet igen meredeken hanyatlik le az alsó lépcsőzet felé és ennek átellenes emelkedésével együtt egy hosszanti, a tengerparttal többé-kevésbbé párhuzamosan haladó és Fiumétől Noviig elhúzódó, majdnem folytonos völgységet képez, melynek részei: a felső Recsina-, a Draga- és a Vinodol-völgyek.

Az alsó lépcsőzet lejtője ezen hosszanti völgyből 35-70 méternyire meredeken emelkedik fel, azután pedig lassan, egyenletesen lejtősödik a tenger felé. Az alsó lejtő nagyobbára egyenes, majdnem ferde sík, nagyobb emelkedések nélkül.

Ez alsó tengermelléki lépcsőzetet három haránt völgy, jobban mondva, hegyszakadék szakítja meg, a mely harántvölgyek a hosszanti völgyből indulnak ki és ezt a tengerparttal kötik össze. Ezek a harántvölgyek: az alsó Recsina-völgy Fiume mellett, mely a felső Recsina-völgyből indul ki; Martinschizza völgye, mely a Draga-völgyből vezet le a tenger felé; végre a Vinodolból kiinduló és Czirkvenicza mellett a tengerbe szakadó Dubracsina völgye.

A Karszt határos fensíkja és az ennek a tenger felé való folytatását képező felső déli lejtő a régibb liburni, vagyis triasz-mészkőből van felépítve, 353mely sötétszürkeszinű, tele van calcit-erekkel és repedéseiben mint mellékalkatrészt bőséges okra-sárga agyagot tartalmaz.

Mielőtt a lépcsőzetek részletes taglalásába bocsátkoznám, röviden szemügyre veszem a tengerpart általános geologiai felépítését.

Területünk legrégibb üledékes kőzete azon homokkő és conglomerát, mely legnagyobb kiterjedésben a Kulpa forrásvidékén és a Velika voda mentén található. Dr. Stache Guido⁰ az Osztrák-magyar Tengerpart környékéről szóló klasszikus művében Laibach vidékéről, - melynek homokköve azonos a tengerpart közelében levő homokkővel, - Crinoida, Productus és Calamites maradványokat sorol fel, melyek alapján ezen rétegcsoportot Carbon-korúnak állapította meg. A homokkő vonulatot agyag és márga közbeékelődések tarkítják és ezen fekvetekben egyes vidékeken igen szép fossziliákra lel a kutató geologus. Igy:

Aviculopecten cfr. Hawni Gein.,

Chonetes mucronata M'Coy,

Bellerophon reticularis M'Coy,

Bellerophon aff. decussatus Flemm.,

Productus aff. striatus.

Ezen vezérkövületekből kétségtelenül kiviláglik, hogy ez agyagrétegek Carbon-korban rakódtak le. Ugy a homokkő és conglomerát vonulatok, valamint az agyag és márga fekvetek északnyugatról délkeletre csapnak. A Velika voda Carbon-homokkő területen folyik, Cornilug, Lokve és Fužine a homokkőterület határát jelzik. Mrzla vodica helységtől egyrészt északkeletnek, másrészt délkeletnek vékony sávban carbonmészkő vonulat ékelődik a homokkő-területbe, határukon vaskő-telepek találhatók.

A homokkő-terület szélein, Crnilug, Zelin, Lokve közelében alsó trias képződmények bukkannak a felszínre, így: werfeni palák, dolomit, kagylómész. Ez utóbbi barnásszürke mészkő gyanánt jelentkezik, jellegző kövületei:

Naticella costata,

Trachyceras cassianum,

Trigonia costata,

Gervillia socialis.

Ezen alsó trias képződmények közül legelterjedtebb a dolomit, mely hosszu sávokban ékelődik a felső trias mészkő területébe. Északnyugatról délkeletre huzódó irányban mérföldeken át követhetünk ily vonulatot a Risnjak tetőről (1528 m.) Lic város határáig, Crnilugtól délnyugatra a Tisovac (1172 m.) tetőig, Lokvetől egyrészt nyugatra, másrészt délnyugatra, Fužine vidékéig. Mindezen képződményeket hatalmas dolomit- és mészkőterület vesz körül. A Kapella, Velebit hatalmas dolomit és mészkő fensíkja (feltérsége) uralkodólag felső trias korbeli képződmény. Impozáns nagyságban jelentkezik a rhäti csoport két nevezetes képlete, a dachstein mészkő és dachstein dolomit is, melyek klasszikus rétegzésű padjai területünktől kissé távolabb, Isonzo vidékén még hatalmasabb képződményt alkotnak. Miként kőzettani tulajdonságaiból ismeretes, a dolomit a legkönnyebben málló kőzetek egyike. A levegő s az esővíz szénsava megtámadja, benne repedéseket támaszt, üregek, szakadékok képződnek tömegében, a behatoló víz folytonosan rombolja falait, barlangokat váj benne. A barlangok beszakadása által töbörök¹ (dolinák), ravaszlyukak támadnak. A felszínen folyó vizek ezen üregekben eltünnek, illetve a dolomit avagy mészkő fekvőjét (fekü) képező, rendesen vízátnembocsátó rétegeken tovább folynak. Ezen földalatti folyások apránkint kihordják a hegyek belsejét, mi által egyrészt beszakadásokat, másrészt barlangokat hoznak létre, künn pedig merésznél merészebb hegyéleket, szakadékfalakat, horgos tetőket formálnak.

355Ime a Karsztjelenség a dolomitos s mészköves területeken.

A felső trias mészkőből dr. Stache számos kövületet hoz fel, ezek közül legjellemzőbbek:

Pecten Margharitae Hau.,

Avicula efr. caudata Stopp.,

Chemnitzia subcolumnaris Münst.,

Pleurotomaria delicata Laube.

356A jura formátiót uralkodólag conglomerátok, conglomerátos mészkövek s brecciák képviselik. Impozáns vastagságban huzódnak a felső trias mészkő és dolomit terület délnyugati peremén északnyugat-délkeleti csapásban a Trstenek (1243 m.) tetőtől egészen Lukovo vidékéig, elválasztván a régibb, krétát megelőző képződményeket a fiatalabb, kréta és harmadkor lerakodásoktól. A jura breccia mészkő vonulata Buccari és Portoré vidékén van legközelebb a tengerparthoz, mintegy 2 km. távolságban. Legszélesebb a vonulat Grobničko síksága fölött és Kukuljanovótól keletre, mintegy 4 km., északnyugaton és délkeleten megkeskenyedve vész el a trias és kréta képződmények között. A jura korbeli conglomerátokból csak pár kövület került eddigelé napfényre, ezek sem vidékünkről, hanem a Ternowai Erdőből, melynek rétegei azonosak vidékünk jura korbeli rétegeivel.

A Ternovai Erdő juraképződményeihez délről krétakoru terület csatlakozik, mely Gradiska és Idria tájékától délkeletnek megszakíttatlanul huzódik az Adria partján széles vonulatban, Trieszttől Albániáig. Az összes partmelléki szigeteket krétakoru mészkő, dolomit s homokkő alkotja. A polai-félsziget irányában legszélesebb a vonulat, Fiuménél megkeskenyedik, a kréta-vonulat itt csak a partszegélyre szorítkozik. A vonulat bámulatos szabályos északnyugat-délkeleti irányát, mely a tengerfenéken is ugyanazon csapásban folytatódik, a felbukkanó szigetek jelzik az Adrián. A kréta képződmények uralkodóan mészkőből állanak. A mészkő hatalmas padokban, táblákban jelentkezik; északnyugat-délkeleti csapásának megfelelően északkeleti, másrészt démyugati dülést mutat. A geologiai felépités ilyetén mivolta mellett szükségszerű azon szabályosság, mely a partvidék minden öblöcskéjében, minden völgyelésében megnyilatkozik. Északnyugat-délkeleti másrészt éjszakkelet-délnyugati irányokban szeldelik egymást a partvidék 357völgyei. A Recina é.ny-d.k. hosszvölgyéből Fiume fölött derékszög alatt fordul rövid é.-k.-d.-ny. irányu keresztvölgyébe. Ugyanazon fővölgyben, melyet a Recina elhagy, fekszik a Buccari öböl, a czirkvenicai patak. A Karszt lejtőjének jura-koru breccia mészkőtömegére a kréta-koru radiolit mészkő települ, egykoru conglomerátokkal s szürke márgapalákkal váltakozva.

Radiolites lumbricalis d'Orb.,

Sphaerulites pensiona d'Arch.,

Requienia cfr. Delaruana d'Orb.

jellemzik ezen kezdődményt, mely a Suhi vth. (1350) tetőtől a Maj (577 m.) keleti lejtőjén át húzódik délkeletnek. Szorosan hozzácsatlakozik azon dolomitos homokkő vonulat is, mely szintén kréta-koru és a mely körülzárja a Grobnicki diluvialis medenczét. A kréta-koru lerakodások közül legnagyobb szerep jutott az u. n. Rudista breccia és márványnak, másként Hippurit-képződmény-nek. Hatalmas, tehénszarv alakú kagylók találhatók e mészkőben, különösen gyakran fordul elő a

Hippurites cornu vaccinum,

Hippurites sulcatus,

Hippurites organisans.

A fiumei partvidéket nagyobbrészt ezen hipurit mészkő alkotja, a Zidovje (660 m.), Luban (499 m.), Maj (577 m.), Draga fölött a Vetenice (368 m.) és Točil (359 m.) hippurit mészkőből állanak.

Klana vidékéről a kréta mészkő rétegeinek csapásával egyenközüen völgyelés huzódik a Buccari öbölnek. Ezen hosszanti völgyben folyik a Recina. Klanától éjszaknyugatnak kiszélesedik, délkeletnek összeszorul, szélessége 1 és 2 km. között váltakozik. Ezen közbeékelt völgyelést fiatalabb rétegek képezik, mint az övező kréta-mészkő vonulatot, Stache protocén vagy liburni képződménynek nevezi. Ott, hol a kréta-koru mészkővel érintkezik ezen völgyelés, az u. n. Cosina rétegek találhatók, melyek a Protocen systemának legrégibb tagjául tekinthetők, tehát a Középkor és a Harmadkor határán állanak. A Cosina rétegek a Suhova tetőn és Klana fölött a Drenovon találhatók, nem nyulnak lejebb a Maj tetőnél.

Magát a völgyelést Eocen képlet tölti ki és pedig:

1. Alveolina és nummulit mészkő,

2. homok, márga és quarz conglomerát.

Az első csoport képződményei a meztelen, kopár kréta-mészkövek lejtőin fordulnak elő, könnyen mállanak és így a vegetatió kifejlődésére alkalmas termőföldet nyujtanak. Ezen mészkő nevét azon szépen megtartott kövült alsórendű állatoktól kapta, melyek roppant mennyiségben népesítették az egykori Eocen tengert s melyek, különösen a nummulitek, hatalmasan meghízva, szemmel látható nagyságot értek el, daczára, hogy ma élő rokonaik a legkisebb microscopicus lények. A tallér alaku nummulitek közül leggyakoriabbak a következők:

Nummulites complata Lam.,

Nummulites perforata d'Orb.

Nummulites Lucasana Deft.

A második csoport képletei a felső eocen képződmények közé számítandók, melyeket Flysch homokkő néven szokás összefoglalni. Oly tengerek maradványai, melyek csekély mélységüek voltak, vagy földalatti gátak rekesztették el a nyílt tengertől, a benne élő csuszó-mászó férgek nyomai az iszapban fenmaradtak s az idők hosszú során át megkeményedett iszap ma mint Hyeroglipha homokkő ismeretes az egykori mocsaras tengerpartok helyén. A homokkő és márga képletek, melyeket Tassello közös néven neveznek, igen könnyen mállanak s részint a Quarnero szürke, iszapos fenéktalaját alkotják, részint a völgyeket töltik meg termőtalajjal. Terra rossa a Karsztvidék sajátságos vörös színű agyagja, mely a mészkő üregekben, repedésekben bőségesen található.

A geologiai felépítést általánosságban tárgyalván, áttérek a lépcsőzetek taglalására, mert a Negyedkori képződmények, miután lényegesen ugy sem szerepelnek a térszín fölépítésében s területünkön csupán a Grobnick medenczére szorítkoznak, a lépcsőzetek tárgyalása után is eléggé alkalmas módon adhatók elő.

358A felső lépcsőzet lejtője a Karszt határos fensíkja. Tenger felé való folytatása felső déli lejtőnek nevezhető. Mint a geologiai felépítés tárgyalásában láttuk, a következő képződményekből áll: Carbon homokkő, mészkő és palák trias alsó dolomit, werfeni palák, kagyló mész, megaladus dolomit, felső trias mészkő V; jura koru mészkő s breccia; kréta koru dolomit, homokkő, radiolit és rudista mészkő. A felső lépcsőzet lejtőjét tehát paleozons és mesozoos képződmények építik fel.

A középső lépcsőzet lejtője, melynek hegyei változatos alakúak, uralkodólag kréta korú mészkőből, a radiolit és rudista (hippurit) mészkőből alakúlt. E mészkő sötét szürke színű, calcit erekkel erősen átszőtt, a repedésekben azonban nem tartalmaz annyi vasoxydos agyagföldet - terra rossa - mint a trias mészkő és dolomit. A nummulit mészkő szintén részt vesz, még mint hegyalkotó kőzet, a középső lépcsőzet lejtőjének képezésében, azonban inkább a völgyek oldalain található, de a hyeroglipha flysch már csak az eredeti, tektonikai mélyedéseket tölti ki egyképű, titokzatosan kanyargó jegyekkel ékesített homokkövével s paláival.

Az alsó lépcsőzet vagy tengerméllék lejtője szelid, egyenletes lejtő; ugyanazon kőzetekből van felépitve, mint a középső lépcsőzet lejtője. Tömegét a felső, kevésbbé az alsó krétamész alkotja, a tenger felé pedig az előbbiekhez kiékülve támaszkodnak a nummulit-mész és a Tassello (homokkő, agyagpala és márga) képződményei. Ezek sok helyen, különösen a keleti tengercsatornákban, egészen a tengerhez érnek, sőt annak szine alá és a fenékre folytatódnak annyira, hogy az átellenes Veglia-sziget partjain kihatolnak.

A homokkő sok helyen kőszénben gazdag, s e miatt több izben bányamivelési kisérleteket tettek, így a Vinodol-völgyben Bribir mellett és újabban a középső Recsina-völgyben, a grobniki lejtőn. De a bányászattal csakhamar felhagytak, mert nem összefüggő kiterjedt telepeket, csakis elszórt szénmaradványokat találtak.

A Karszt fensíkja és annak déli lejtője tisztán neptuni képletekből van felépítve, azonban a nagyfokú rétegháborítások, melyekre a lejtőn minduntalan ráakadunk, első sorban vulkanikus működésnek szüleményei. Eruptiv kőzetet azonban eddig csak a fensíkon, Fuzsinetől nyugatra és a Lepenicza-völgytől délre Felső-Benkovácz községig és azon túl augit-porphyr kőzet került napfényre, melyet dél felé, a Zlobin-völgyben egészen Brdo községig ez eruptiv kőzet által átalakított és megolvasztott tarkacsíkú agyagos és homokos kőzetek kisérnek: alighanem triasz-homokkövek.

Kemény zöld és vöröses színű porhyr-kőzetek bőven fordulnak elő Zeng környékén is a Vratnikvölgyben.

Láttuk, hogy a mészkőhasadékokat kitöltő agyag vastartalma tetemesen nagy, miért is ebből méltán szórványos limonitra lehetne következtetni. 359A Velebitben tömött, barnaszinű limonit-vasércz csakugyan fordul elő, piszolitikus limonitot a Karszt-lejtőn tudtunkkal legutóbb a Zeng melletti Vratnikvölgyben találtak és ugyan olyan piszolitikus limonitot bőven talált Belár archeológiai kirándulásai közben a Fiume tőszomszédságában emelkedő Batthyány-hegyen.

Vajjon ez utóbbi lelőhely a limonitnak első vagy másodlagos fekvőhelye-e, azt egyelőre eldönteni bajos, mert míg a dús vastartalmú agyag, a hasadékok, melyben találták, első fekvőhelyre utalnak, a történelem inkább a második fekvőhely mellett szólt, a mennyiben a Batthyány-hegyen (előbb Beleri vrh.) lakó Castellanik vasöntő-kemenczéket állítottak volt fel, a melyekben a Krajnából importált vasérczeket olvasztották és feldolgozták.

A Karszt sajátságos domborulatánál fogva, mely szerint mélyedései nem összefüggő hosszanti völgyek, hanem elszigetelt medenczék, a diluvium is egészen helyi természetű. Minden egyes medencze, melyet jelentékeny magaslatok vesznek körül, saját diluviumával van feltöltve, melynek részeit a medenczét, illetőleg dolinát körülzáró hegylejtők törmelékei alkotják. Ilyen, a medenczék alját feltöltő másodlagos képletek: görgeteg, kavics, durva kavics és homok, finomabb homok és agyagföld, mely régibb képletek gyakran lazán függnek össze (laza, helyi conglomerat, breccia, homokkő) és keletkezésük meg elterjedésük hatalmas özönvizi áradásokban keresendő.

Régi alluviális törmelék-kőzetek is előfordulnak a Karszt fensíkján, a felső és a középső lépcsőzetén, ellenben annak határán, továbbá az alsó lépcsőzetén és a tengeröblökben inkább ujabbkori, most is képződő alluviumképletek lerakodmányaival találkozunk.

Jelentékenyebb ilynemű medenczék a következők: Beloselo völgye és tőle délre a Vrata völgye, melyeknek feneke kavicscsal és agyaggal van feltöltve; a licsi medencze, mely Fuzsinetől délre terül el; rajta átfolyik a Licsanka folyó, mely a Kobiljak-hegy alján több ágra szakad és a sziklákban eltünik. A medencze nyugati, Fuzsine felé néző oldalát homokkő-dombok határolják, míg a többi oldalról mészkőhegyek övezik. Ennek megfelelőleg a medencze nyugati végén a törmelék-rétegek a dombokról lemosott és összehordott homok- és agyagból állanak, a keleti oldalon ellenben köves, földben szegény mészkőtörmelékek terülnek el.

A licsi síktól délre a Kobiljak-hegyen innen, két kisebb, hatalmas özönvizi rétegekkel borított medencze terül el; ezek a Lukovo és Okruglovo medenczék.

A középső Karszt-lejtőn elterülő grobniki kövesmező (Grobnicko Kameno polje) a legnagyobb ilynemű fensík. Nyugaton a Recsina-völgy felé alacsony homokkő-hegyek, északon és délen többé-kevésbbé gazdag agyagtartalmu krétamészkő hegyek, keleten az agyagban szegény triasz-mészhegyek határolják. Ennek megfelelőleg a síkon elterülő diluvium képletei is különbözők; nyugaton homok, délen agyag, északon kevés agyaggal kevert durva homok és kavics, keleten pedig durva homok, kavics, mészgörgetegek, általában véve túlnyomóan köves, terméketlen, földes anyagban szegényes lerakodmányok terülnek el.

Kisebb, ilynemű diluviális törmelék-képletekkel feltöltött medenczék: Ravno-, Masevo- és Cernik-dolina.

360Az egyes dolinákban a diluvium rétegei fölött a jelenkori alluviális rétegek terülnek el; kisebb görgetegek, homok és agyagos föld. Ugyanilyen képletek töltik ki a völgyek alját, különösen a folyóvizek mentén. Ezen képletek homokos részei felhalmozódnak a tengerben is, különösen a folyóvizek torkolatánál, mig az apró, parányi részecskékből álló agyagföldet a tenger áramlása magával ragadja és jókora távolságra viszi, sárgára festve vizét. Ezt megfigyelhetjük a hosszabb ideig tartó esőzések alkalmával a fiumei és czirkveniczai Recsina-patakoknál, kisebb mértékben Novinál és Zengnél.

Az alluvium képződését nagyban elősegítik a "Tassello" képletek, melyek könnyen elmállanak, elporlódnak és melyeket az esővíz a hegylejtőkről lesodor és a völgyekben felhalmoz.

A Recsina-folyó medrének egyes helyein hatalmas alluviális ártereket találunk, melyeket agyag, márga, kavics és homok tölt ki. A legterjedelmesebb ilyen alluvium-síkság az Orehovicza és Grohovo közötti térség, az úgynevezett Chiachich-telek.

Ilyen árterület a fiumei papirgyár környéke és a Scoglietto-sétány, az Ilona-fürdő környékén. Folytonos deltaképződést tapasztalunk a Recsina torkolatánál, hol a homok lerakodása oly nagyfokú, hogy a homokot a szükséges építésekhez merítik és a tengerészeti hatóság a folyó medrét időről-időre hatalmas kotrógépével tisztíttatni és mélyíttetni kénytelen.

Alluviális ártereket találunk a czirkveniczai szorosban, Noviban, a Vinodolban, a grobniki mezőn átfolyó Susica-patak mentén, a felső lejtőn Fuzsinén és Licsen a Licsanka-patak áradási terményeit, Mrzla-Vodizcától Lokvéig és a Sungari széles völgyben.

Grohovo helységnél, még pedig mindig huzamos esőzések után, az eső és a Recsina folyóvizének összegezett hatása hegycsuszamlásokban nyilvánul, hol Grohovo felett a homokkő-képleteken hatalmas krétamészrétegek nyugosznak. Ez utóbbiakat a megdagadt Recsina folyóvize nem bántja, míg az alattuk elterülő tassello-képleteket mindinkább alámossa. Ehhez járul a víznek felszívódása, továbbá az esővíznek a repedéseken való átszivárgása, végre a hegylejtőknek meredek volta a patak medre felé és a nagy súly, mely az alsó puhább, könnyebben engedő rétegekre nehezedik.

1887. tavaszán történt az első csuszamlás, mely a kis falu magyar érzelmű lakosaira nézve szerencsétlen végzetté vált. A hegycsuszamlás már évek óta készülődött és az akkori huzamos tavaszi esőzések csak siettették. Először is a patak megáradt és alámosta a homokkövet, minek következtében a felső rétegek nyomása érezhető lett. Az éveken át beszivárgó esővíz a sziklahasadékokból az agyagot mosta és a krétamészkövet oldotta, mi által az alsóbb rétegekben üregek támadtak, melyek a felső rétegek sülyedését 361idézték elő. A hegy tövénél belkövetkezett sülyedés meglazította a felső hegylejtő rétegeit és minthogy a huzamos esőzés következtében és az esővíznek a csúszó alaphoz való behatolása által a surlódás is ki volt zárva, a mészkő a folyó felé haladni kezdett és a hegy felső lejtőjén leválván, számos párhuzamos haránt repedést és barázdát vetett, mely repedéseknek megfelelően Grohovo-helység alatt és annak környékén kidomborodások keletkeztek. Kétoldalt a lecsúszó tömegtől ferde irányú repedések és kiékelések mutatkoztak, mintegy partját képezvén a lefelé törekvő áramlásnak. A csuszamlás nem volt rohamos, ezt igazolják a hosszabb időközönkint bedülő házak és a kidült fák, melyek koronáikkal mind a hegylejtő felé hajoltak. A nem nagyfokú hajlásnak és azon körülménynek, hogy az esőzés a döntő perczekben elállott és két napig száraz idő tartott, köszönhető, hogy a hegycsuszamlás is megakadt, a nagy sziklatömegek ellenállhatatlanul a Recsinába nem zuhantak és annak ágyát kitöltve, nagyfokú áradást és egyéb, ezzel járó károkat nem okoztak.

Azóta nem mulik el év a nélkül, hogy nagyobb esőzéskor új, szerencsére kisebb arányu hegycsuszamlás meg ne károsítaná a szegény grohovoi lakosokat. A falu szánalmas képet mutat, kevés már a ház, az is össze-vissza repedezett.²

A Karszt és déli lejtőjének kőzetgerincze (triasz- és krétamész) tengeralatti üledékes képződmény, jelenleg annak szintje fölé emelve. Az egész képződménynek ily magasra való emelésénél vulkanizmus is működött közre.

362A tenger fenekén ezek az üledékes kőzetek vízszintesen ülepedtek le, de a tengerből kiemelkedvén, széttörettek, elmozdíttattak és ferde helyzetbe hozatva, megdültek, hegylánczokat, hegyeket és a dülésnek megfelelő lejtőket és völgyeket alkotnak. A vízszintes rétegek megzavarását kétféle alakban, rétegbehajlások és szakadások alakjában látjuk.

A rétegek csapásának és dülésének iránya sok helyen tisztán követhető, másrészt nem egy helyen, daczára annak, hogy a kőzet csupasz, annak csapása és dülése nehezen vehető ki.

Láttuk, hogy a felső lépcsőzet triasz-mészkő rétegeinek dülése tisztán déli irányú, miből az következik, hogy ott a völgymélyedések nem rétegbehajlások, hanem szakadások útján keletkeztek.

A középső és alsó krétamész rétegeinek dülése nemcsak déli, hanem északi irányban is követhető, miután a nagyobb kiterjedésű és kevésbbé mély medenczékben a rétegek kanyarodnak; e szerint minden ilyen lapos medencze nem egyéb, mint horpadási völgy, melyben esetleges helyi szakadások, leválások és omlások is találhatók; különösen meredek lejtőkön, hol a horpadás hajlási szöge nagyobb.

A kisebb terjedelmű és mély tölcsérek (dolinák) meredek falu, élesszélű, tölcséralakú beszakadások, minthogy körülöttük az őket övező mészkő rétegeinek dülése nem változott. A tölcsérek feneke rendesen ki van töltve alul nagyobb törmelékekkel, ezek felett az eső által oda hordott agyagfölddel; legtöbbnél vízben sincs hiány és így növényzetben is gazdagok.

A számtalan dolina között különösen említésre méltó a Buccari vasúti állomástól nyugatra fekvő Ponikve-medencze, melynek kerülete 2.5 kilométer és melynek fenekén épült a hasonnevű falu. Feneke úgy, mint a legtöbbnél, 363hasadások által a Karszt barlang-rendszerével áll összeköttetésben. A dolinák keletkezése újabb keletű. A Karszt és déli lejtőjének hegyalakulása már befejeződött s megkapta mai szilárdságát. A dolinák maguk tanujelei annak, hogy itt a földrengés egymásután következő lökéseinek egész sora működött, mely mechanikai működéseknek szüleményei a függőleges beszakadások és a tölcséralakú dolinák.

De míg a dolinák falait képező mészkövek egyenes vagy kagylós törésű felületet mutatnak és a hasadéklyukak, melyekből a víz az agyagföldereket kimosta, sohasem függnek össze: addig a karszti völgyek (vagy terjedelmes medenczék) képződésénél réteghajlásokat találunk, még pedig a rétegek széthasadása nélkül. Itt tehát a földalatti erők inkább még lágy rétegekre, ellenben a dolinák képződésénél már is teljesen megszilárdult, ellentálló, kemény rétegekre hatottak. Völgyképződéskor a hegyek emelésénél és a völgyek sülyedésénél a földalatti rázkódások, földrengések, két egymást keresztező irányban működtek: az erősebbek délről északra növekedő erővel, a gyöngébbek nyugatról keletre. Az első rengési hullámirány működése által keletkezhettek a hoszanti völgyek (Recsina, Draga, Vinodol), a második hullámirány eredményezhette a harántul húzódó hegygerinczeket és a hegyektől körülzárt kerek vagy ovális alakú völgymedenczéket.

Minthogy a Karsztban nincsenek tulajdonképeni völgyek, hosszú folyásu folyóvizek sincsenek. A fensíkon van a Mrzla-Vodica, a Licsanka-patak, mely Fuzsinén át foly, innen a licsi medenczébe ér, annak déli határán azonban 364több ágra szakad és eltünik a magas Kobilják-hegy földalatti repedéseiben. A fensík és a lejtő a tetemes esőmennyiség daczára is száraz, mert a legtöbb víz a medenczék és lejtők hasadékaiba szivárog és addig folytatja lefelé földalatti útját, míg vízálló agyagpala vagy homokkő-rétegek déli irányba terelik és míg többnyire a tenger partján vagy a tenger színe alatt előtör. A Bitoraj-hegységben a vízhiány akkora, hogy a lakosok az ú. n. hólyukakból, melyek nyáron is hóval vannak tele, szedik a szükséges vizet. Érdekes a Sungari-völgység, melynek esőzéskor kis hegyi patakja van és a medencze legmélyebb helyén nem régen még hegyi tava is volt, mely ott az állattenyésztést is lehetségessé tette, a míg pár évvel ezelőtt a tó tükre sülyedni kezdett és végre az egész tó a sziklarepedésekbe szivárgott.

A felső és középső Karszt-lejtőnek állandó forrásai nincsenek, a lakosok az esővizet ciszternákba fogják fel és az egyes pocsolyák vizével itatják háziállataikat. Száraz, esőnélküli nyáron nem egyszer történik meg, hogy a pocsolyák és cziszternák kiszáradnak, a mikor azután a legszükségesebb vízmennyiséget vagy Fiuméból, vagy a vasúti vágányok mentén elhelyezett és Fuzsinéból kiinduló államvasúti vízvezetékből szállítják a körülfekvő falvakba. Csak itt-ott, a hol a homokkő-rétegek egy darabkája a felületre kerül, bugyognak gyérvizű források. Ezek közül legdúsabb a Lujza-út melletti Kamenjak-forrás, melynek vizét nagy tartóba gyüjtik és lovak és szarvasmarhák itatására használják.

A középső és alsó lépcsőzet közötti hosszanti Recsina- és Vinodolvölgyben folyik egy-egy patak, melyeknek egyike Fiume, a másika Czirkvenicza mellett ömlik a tengerbe. A fiumei Recsina két mellékvizet vesz fel: a balparton a Szusicza-patakot, mely a grobniki mezőt öntözi, a jobbparton, Fiume közvetlen közelében: a Zvirt, mely a papirgyár mellett egy mély tóból ered és állandóan annyira bővizü, hogy azonnal malmot hajtott; jelenleg pedig egy része a fiumei vízvezetéket táplálja.

A tengerpart közvetlen közelében hatalmas és állandó vízforrások fakadnak, így a torpedogyárnál (Sotto ai Pioppi), a martinschizzai öbölben és Buccariban, 3 forráspatak Noviban. A Zeng melletti záporpatakban csak esőzéskor van víz, nyáron ellenben száraz. A tengerpart közvetlen közelében parti források, a parthoz közel a tengerfenékről, sőt a távoli nyilt tenger számos helyén is tengeralatti édesvízi források bugyognak ki, melyeknek jelenlétét részint a mozgó tengerfelület, részint a fénysugarak törése azonnal elárulja. A martinschizzai tengeröböl vize a sok édesvízi forrástól hideg, sótartalma kevés. Érdekes, hogy Martinschizzán akárhol ásunk lyukat, tetszésünk szerint kaphatunk forrást.

Fiume városa forrásokban gazdag. A város területén van a Via Collegio mögötti patak, melynek egyik mellékforrása a m. kir. kereskedelmi iskola és a m. k. állami főgimnázium épületeinek határszélén lévén, a lejebb fekvő gimnázium épületét egészségtelenné teszi. Források vannak: a Fiumara-úton, az Ürményi-téren, a dom mellett, a Via del Municipion, Zichy-téren, a Brajdan, a Deák-úton, a népkertben és Ponsalban a Sotto ai Pioppi. Ez utóbbi forráspatak. A mondottak után látjuk, hogy az alsó lépcsőzeten a forrásvizek közel a tengerparthoz, vagy a tenger fenekén bugyognak ki, szóval ott, a hol a vízálló homokkő- vagy agyagpala-rétegek a krétamészkő alul kinyulnak.

Ha a megnevezett vizek hőmérsékletét összehasonlítjuk, a következő eredményekre jutunk: A fensík és a felső lépcsőzet vizeinek hőmérséklete 7.5-9° C., a mi az ottani magas regiók hőmérsékletének felel meg; a 365Fuzsinén átfolyó Licsanka nyáron 20 C°-ot is elér. A középső lejtő gyér forrásainak hőmérséklete különböző, legfontosabb a Kamenjak-forrás; vizének hőmérséklete nyáron 12 C°. Míg a fensík és felső lépcsőzet vizeinek hőmérséklete ingadozó, és míg a középső lépcsőzet gyér forrásainak hőmérséklete kevésbbé változó, addig az alsó lejtő és a tengerpart forrásvizeinek hőmérséklete télen-nyáron állandó, a homokkővi források kivételével, melyekről alább szólunk. Igy pl. a Recsina hőmérséklete télen 7.5 C°, nyáron 9.5-10 C°. A Zvir és a fiumei, továbbá a Cantridában, Martinschizzán, Buccariban és az egész tengerparton végig bugyogó források a legmelegebb nyári napokon legfölebb 9 C°-nyi vizet szolgáltatnak. Érdekes, hogy nyugotra, Isztria felé, és keletre a határőrvidék felé a tengerparti források mindinkább magasabb és az évszakok szerint ingadozóbb (11-17 C°) hőmérséklettel birnak, jeléül annak, hogy eme vizek gyülőhelye sokkal alacsonyabb tájon keresendő, míg tengerpartunk vizeinek gyülőhelye a Karszt fensikján, 1000-1300 méter magasságban van. Ilyen eredetü a Recsina is, mert az úgynevezett "Recsina forrása" nem más, mint azon víztömegnek lefolyása, mely fensík és a felső Karszt-lépcsőzet csapadékaiból összegyűlvén, különféle földalatti vándorlások után a felszínre jő. Hőmérséklete a Karszt-fensík középévi hőmérsékletének felel meg.

A Recsina forrás víze, még ha erős esőzések voltak is az egész Karszton, úgyszintén a hóolvadás idején is tiszta. Csak a több napi sciroccós eső után látszik zavarosnak a benne lebegő mész- és agyagrészecskék miatt, de ez is csak akkor, miután az eső már eltünt. Ez a tünemény több földalatti tisztító-medencze létére mutat, mivel természetes átszűrés a Karszt belsejében lehetetlen.

"A vízdús évszakban, tavaszszal és őszszel egy széles vízár jön ki a sziklakapu alacsony boltozata alatt; nyáron a forrás gyakran egy csepp vízzel sem bir... 3-4 ölnyire (6-7 m.) a sziklakapun alul egy csendes, tiszta víztükör is látható, mely egy ékalakú sziklamedenczében fekve, egy keskeny, továbbra nem látható hasadékban a hegy belsejébe huzódik" - irja Lorenz. Ilyen tiszta vizű, állandó hőmérsékletű hideg vízzel birnak a többi felsorolt tengermelléki források is, és keletkezésük szintén a fensíkon keresendő. Mésztartalmú vizek ezek, melyek a homoki patakoktól tetemesen különböznek. Ez utóbbiak ugyanis közvetlen esővízből állanak, mely az egyes medenczékben összegyűl, homokkő-képleteken és törmelékeken folyik át, és innen valamely szoroson áttörve, patak, - vagy esőzéskor záporpatak alakjában tovább ömlik. Útközben mindinkább megdagadva, magával ragadja az útjába eső törmelékeket, homokot, fövényt és agyagot.

A Recsina számtalan apró mellékfolyói mind ilyen eső- vagy homok-patakok, heves esőzéskor záporpatakok, melyek közül legnagyobb a már említett Szusicza patak. Ezek viszik közvetlenül a Recsinába és közvetve a tengerbe a sok törmeléket, homokot, fövényt, iszapot és agyagot, melyből évenként közel 450.000 métermázsa jut a tengerbe. Ezek a záporpatakok okozzák nagy esőzések alkalmával, vagy gyors hóolvadáskor a Recsinának időnkinti áradásait és ezek torlaszolják el helyenkint medrét, összehalmozva ágyában a magukkal sodort nagyobb görgetegeket.