Fiumei kertem, melyben a most közlendő növényhonositási kisérleteket tettem, Fiume Belvedere nevü magaslatának déli lejtőjén fekszik, 30-75 méter magasságban a tenger szine fölött, a Quarnero partjától légvonalban 700 méter távolságban, Karszt-mészkövön, melynek hasadékában apró mészkőtörmelékkel bőven kevert, jól termő, szivós vörös agyag van beékelve. A lejtő helyenkint lépcsőzetesen van falazva és agyaggal feltöltve. A falazat nehéz emberi munka által készült részben már előbbi tulajdonosa, Ciotta János volt fiumei polgármester birtoklása idejében. Mintegy 30-35 évvel ezelőtt került Ciotta tulajdonába; egy része szőllő, más része zöldséges kert volt 3 katasztrális hold terjedelemben. Ciotta nagyrészt lombvesztő fákkal ültette be a kertet, több délszaki növény, mint Chamaerops excelsa, Cedrus, Cupressus stb. kivételével. A lombvesztő fákat a kert átvétele után kiirtottam s örökzöld délvidéki növényeket ültettem bele.

A 3 1/2 hold kerthez nyugoti részén egy 4 katasztrális hold telket vettem egy házzal. Az egész kert most 9 1/2 katasztrális hold. Nyugatról északnak magas hegyek környezik. Északkeleten nyilik a Fiumara völgye, mely a kert északkeleti oldalában némi szabad járást enged a bórának. A bóra azonban hideg létére sem igen hoz fagyot erős áramlása miatt. A tramontana (északi szél), mely derekkel jár, a magas hegyek ótalma következtében a kertben nem érezhető. Ha ilyenkor deres is a fü s egyes pocsolyán vékony jéghártya mutatkozik, 1 centiméternél mélyebben soha sem hatol a fagy s az sem fordul elő minden évben. A fagy alig tart néhány óráig. Kelet felé a Velebit, dél felé Veglia és Cherso szigetek hegységei tartják föl a nagyobb viharokat, de nagy távolságuk miatt az utóbbiak szabadon eresztik át a meleg légáramlatot.

Kertem reggeltől estig a nap sugarának van kitéve. A nap itt erős és forró. A tavasz gyakran már január közepén mutatkozik a mandulák virágjával, de rendesen február második felében jelen meg. A kert fekvése, valamint Fiume égalja a délvidéki növényzet meghonosítására igen kedvező.

Tapasztalva azt, hogy harmincz évi átlag szerint Fiume közép évi hőfoka + 14° C., a közép maximum hőfok + 35.1 C., január hó közép hőfoka + 5° C., müködésem alapjául + 15° C. isothermát vettem föl; de sokkal merészebben is vállalkoztam. A + 15° C. isotherma keletről nyugatnak menve 283az É. szélesség fokai szerint, következő országoknak és szélességi fokoknak felel meg:

A D. szélesség fokainak megfelel:

Lehet különben olyanokat is honositani, melyek sokkal melegebb égalj alatt, de magas hegyeken fordulnak elő.

Mielőtt a kert elkészitéséhez fogtunk volna, 1882-ben Wauchnig Izidor főmémök számitási alapján, fölkerestem 17 méter mélységben egy szikla alatti folyót s ezt egy 3 méternyi szélességben repesztett kuttal tettem hozzáférhetővé. A kutra szivó- és nyomó-szivattyut állittattam, melyet 8 lóerejü gázmotor hajt. A szivattyu két nagy kifalazott viztartóba nyomja a vizet. A viztartókból, melyek a kert legmagasabb pontjain állanak, vascsőhálózat hordja szét a vizet természetes nyomással 32 hidránsba s igy a növények nagyon jól öntözhetők, a mi a forró és száraz Karszt-talajon fölötte szükséges.

A növények elhelyezése a sziklatalajon nagy nehézségekkel járt. Részint falakat kellett építeni s azok mögé földet tölteni, részint a sziklában dinamittal 284kellett gödröket repeszteni, hogy a növények elhelyezhetők legyenek. A különféle növények számára nagy mennyiségben hozattam Lopáczáról csiraföldet s a lovranai gesztenyeerdőből gesztenyepudvát és földet. A kényesebb, melegebb vidékekről való növényeket főképen falak, sziklák és magas fenyő- meg babérbozótok mellé, egyáltalában olyan helyekre ültettem, melyek a keleti és északi szelek árnyékában fekszenek s melyekre a délutáni nap egészen nyugtáig süthet, mert ezeken a helyeken mindig több fokkal a fagypont fölött van a hőmérséklet, akkor is, ha ez a szabad helyeken a fagypont alá száll.

A honosított növények következők: