Fiume tengerparti fekvésénél fogva időjárás tekintetében sokban elüt hazánk többi vidékeitől.

Éghajlata a tropikus felé hajló.

Évi közepes hőmérséklete husz évi (1871-90.) megfigyelés alapján 13.5 C°, tehát a legenyhébb klimáju vidék az egész országban.

A télnek 5.7, a tavasznak 12.3, a nyárnak 21.7 s az ősznek 14.0 C° az átlagos hőmérséklete. Leghidegebb a január (átlaga 5.2 C°) s legmelegebb a julius (átlaga 23.0 C°).

A hőmérséklet évi menetét már e husz évi megfigyelés elég pontosan megszabja. Ez abból is kitünik, hogy ha az utolsó 15 év (1881-95) feljegyzéseit vesszük számitásba - a mely időközben, t. i. a megfigyelés mindig egy és u. a. helyen eszközöltetett - 13.6 C°-ot nyerünk évi átlagul, a mely az előbbi adattal majdnem teljesen megegyezik.

A hőmérséklet menetéből hiányzik a kontinensek hőmérsékletének éppen nem ritka abnormis ingadozása; az egymásra következő évek átlagos hőmérsékletében itt alig mutatkozik számbavehető eltérés.

175Ugyanezt mondhatjuk az egyes napszakok (a leolvasási terminusok) átlagos hőmérsékletéről, mely szintén csak kisebb eltéréseket mutat az egyes években. A reggeli (7 órai) évi átlagos hőmérséklet 11.5, a déli (d. u. 2 órai) 16.8 s az estéli (9 órai) 12.5 C°.

A mi a hőmérséklet abszolut szélsőségeit illeti, a maximum-minimum hőmérők adataival nem rendelkezvén, be kell érnünk a terminleolvasások nyujtotta szélső értékekkel, a melyeknél a valódi extrém értékek természetesen többnyire valamivel nagyobbak.

Ezeket az értékeket érdekességüknél fogva az utolsó 15 évről egyenkint felsoroljuk:

Eszerint az utolsó 15 évben a hőmérséklet legmagasabbra emelkedett 1892. aug. 21-én 36.6 C°-al és legmélyebbre sülyedt 1893. jan. 13-án -8.1 C°-al. Eszerint az abszolut ingadozás maximuma 44.7 C°. Maga az abszolut ingadozás az utolsó 15 évben 32.9 és 43.2 C° között változik s az átlagos abszolut ingadozás 38.5 C° (mindig szem előtt tartva, hogy itt csak a terminleolvasások nyujtotta szélső értékek szerepelnek s hogy a valódi abszolut ingadozás ezen értékeknél rendszerint valamivel nagyobb.)

A fenti táblázat szerint a hőmérséklet maximuma többnyire (még pedig egyforma gyakran) juliusban és augusztusban, minimuma pedig januárban és februárban szokott beállani.

A hőmérséklet eme szélsősége is az ebből nyerhető abszolut ingadozások a legjobban feltüntetik Fiume hőmérsékletének sajátosságait. A maximumok ugyanis nem érik el hazánk kontinentális részeinek maximális hőmérsékleteit, a minimumok pedig még meg sem közelitik a kontinentális részek minimumát.

Ebből nyilvánvaló a tenger mérséklő hatása, mely nyáron a nagy meleget csökkenti, télen pedig a nagy hideget igen nagy mértékben enyhíti.

A csapadékviszonyok is több sajátszerüséget tüntetnek fel. Ezek közül emlitendő egyfelől a csapadék bősége, másrészt a maximum és minimumnak a kontinentális részektől elütő elhelyezkedése.

Erre vonatkozólag idézzük Raum Oszkár közelebb megjelenendő művéből, - A Magyar korona országainak csapadék viszonyai - a következő részt:

176"Fiume, általában véve pedig az egész tengerpartvidék, a szubtropikus esőzések befolyása alatt áll, a hol ugyanis a minimum julius hóra, tehát a nyári évadra esik, mig az első maximum októberben jelentkezik. Az esőzésnek ezen különös eloszlása Csáktornya és Pécs irányában a Dráva és Száva mentén egészen a Balaton déli részéig észlelhető, azzal a különbséggel, hogy az emlitett meneten a kontinentális klima már némi változást idéz elő főleg a minimumban, mely Keszthelyen körülbelül a hőmérsékleti minimummal esik össze."

A csapadék 25 évi (1871-95.) átlaga 1591 m/m; a főmaximum októberre 177esik 242 m/m-el (e mellett a szeptember és november is gazdag), a főminimum pedig juliusra 66 m/m-el. Egy másodrendű maximum juniusban s egy másodrendű minimum februárban ismerhető fel. Hazánk kontinentális részein forditva áll a dolog; a főmaximum esik többnyire juniusra s a főminimum februárra; a másodrendű maximum októberre s a másodrendű minimum juliusra vagy augusztusra.

A mi a csapadék évszakonkénti eloszlását illeti, az őszre esik a csapadéknak 37.5, a télre 20.0, a tavaszra 23.0 s a nyárra 19.5 százaléka.

A csapadék bőségét tekintve a tengerpart hazánknak csapadékban leggazdagabb vidéke, a maximum azonban nem közvetlenűl a tengerparton van, hanem Fiumétől kelet-északkeletre, a hol is Fuzsine hét évi átlagul 2492 m/m évi csapadékmennyiséget mutat fel, tehát mintegy 900 m/m-el többet mint Fiume.

A csapadék gyakorisága követi a mennyiségek eloszlását az évben; a főmaximum októberre esik, a mely hónapban átlag 17 nap esős, de közel áll hozzá a junius 15 csapadékos napjával; a főminimum augusztusra esik 9 csapadékos nappal s egészen közel áll hozzá február 8 csapadékos nappal.

Az egész évben átlag 142 nap a csapadékos, vagyis az eső gyakorisága nagy.

A mi az egy nap (24 óra) alatt esett csapadékmennyiségeket illeti, a tengerpart e tekintetben is páratlanul áll hazánkban. Erre nézve Raum fentebb idézett művében ezeket mondja:

"Hazánkban a tengerpartot kivéve a 100 m/m-es napi csapadék ritkán fordul elő, sőt a magas hegyvidéken (Máramarosmegyében), hol az esőzésnek tulajdonképen egy maximális czentruma fekszik, egyáltalán véve még nem méretett (24 óra alatt) 100 m/m-t meghaladó csapadék."

Itt a tengerparton pedig elég gyakori a 100 m/m-t megközelítő, sőt azt nem ritkán meg is haladó csapadék-quantum.

A 24 órai nagy csapadék-quantumok tulnyomóan az őszi hónapokra esnek. Emlitésre érdemesnek tartjuk az utolsó 25 évről a következő nagyobb csapadék-quantumokat, melyek Fiuméban egy 24 óra lefolyása alatt estek:

1892. évi szeptember 30-ika és a rákövetkező nap összesen 469 m/m-nyi 48 órai csapadékquantumával példátlanul áll hazai időjárási annaleseinkben.

A csapadék alakja többnyire eső, a hó aránylag ritka, de azért évről-évre megjelenik; az utolsó 15 évben 1882-ben esett legkevesebbszer hó (csak 1 napon) s 1895-ben a legtöbbször (18 napon); a havas napok száma átlag 5 az évben, vagyis a hó ritka. A jégeső sem gyakori, az utolsó 15 évben 1 és 7 között váltakozik a napok száma, melyeken jégeső esett s az évi átlag 3 nap.

Az égiháborúk igen gyakoriak; e tekintetben a tengerpart az első helyet foglalja el hazánkban. A zivataros napok átlagos száma az évben 39.4, az egyes zivatarok évi átlagos száma pedig 53.9. Égiháborúk az év minden szakában lépnek föl s a téli zivatarok sem ritkák; a maximum mindamellett a nyári hónapokra esik. A zivatarok többnyire a kora délutáni órákban törnek ki s a vonuló zivatarok legtöbbnyire délfelől s legritkábban kelet felől jönnek.

A szél-viszonyok tekintetében hivatkozunk Hegyfoky Kabos közelebb 178megjelent munkájára: A szél iránya a magyar Szt.-Korona országaiban. (Kiadja a kir. magy. term.-tud. társulat; Budapest 1894.)

E munkában ugyan Fiuméra vonatkozólag csak 10 év (1876-85) feljegyzései vannak feldolgozva, de ez is eléggé tájékoztat bennünket az uralkodó szélirányokra nézve.

Mindenekelőtt álljonn itt a szél és szélcsend átlagos gyakorisága napokban kifejezve még pedig külön-külön az egyes évszakokra s külön az egész évre.

A táblázat bővebb magyarázatra nem szorul, a számok napokat jelentenek.

A tenger partján és ennek környékén uralkodó szélviszonyokra nézve Hegyfoky a következő eredményre jut:

"Az Adria partján az uralkodó északkeleti szél jóval gyakoribb, mint a távolabbi vidéken. A másodrendű szél itt nem az északi, mint a főcsoportnál (mely alatt 13 állomás értendő az Adria környékén Zágrábig, Petrinjáig és Gospicsig) hanem a keleti. Valamint az északkeleti szél annál gyakoriabbá válik, mennél inkább közeledünk a tengerhez, épp úgy válik bár nem oly mértékben gyakorivá a délnyugati áramlat, mennél jobban hatolunk be a szárazföldre".

Áttérve az egyes évszakokra a következőket mondja:

Télen az Adria környékén Csáktornyától, Belovártól kezdve északkeleti szél fú leggyakrabban. Ez a bóra vidéke, melyen télen a hideg, északkeleti szél dühöng. Országunk egy vidékén sem fú télen valamelyik uralkodó szél oly gyakran, mint itt az északkeleti. Gyakoriak az északi és keleti áramlatok is, melyek a főszéllel együtt a bóra nevén ismeretes szelet teszik.

A többi évszakban szintén az északkeleti szél az uralkodó. Nyáron mutatja fel az északkeleti szél maximumának legkisebb értékét.

Szélcsend van az évben átlag 23 napon, szélvihar pedig 12 napon, bár e tekintetben az egyes évek nagy változatosságot tüntetnek fel, amennyiben az utolsó 15 évben a viharos napok száma 2 és 25 között váltakozik. Az évszakokat tekintve legcsendesebb a nyár, legnyugtalanabb a tél s az ősz.

Az uralkodó szélirányok és a légnyomási viszonyok közötti kapcsolatot keresve, arra a nevezetes eredményre jut, hogy "a Kapella hegységben is egész éven át nagyobb a légnyomás, mint az Adrián, ezért is fú e vidéken minden évszakban az északkeleti szél leggyakrabban". A tengerparton következőleg nevezik a különböző irányu szeleket: Levante (keleti), Scirocco (délkeleti), Ostro (déli), Libeccio (délnyugoti), Ponente (nyugoti) Maestro (északnyugoti), Tramontana (északi, hegyentúli) Greco (északkeleti), ennek mellékalakja a Bora (KÉK). Legjellegzetesebb a bora és a sirocco; az előbbi rohamos lökésekben fellépő, száraz, nagy hideggel jár, pusztitva halad utjában, elsodorja a zsenge növényzetet, elhordja a háztetőket is, ha nincsenek kellőleg megerősítve, sőt vasuti vonatot is dobott le a töltésről, miért külön borafalakat kellett ellenre építeni. A scirocco tikkasztó, vizpárákkal telt, rendesen esőt hoz és nagy hullámzást okoz a tengeren. (L. a néprajzi, a közlekedésről és a tengerről szóló fejezeteket. Szerk.)

Itt van helye megemlékeznünk Fiume légnyomási viszonyairól. Mivel azonban ez közvetlenül nem függ össze a klimával, röviden csak annyit említünk meg, hogy Róna Zsigmond számításai alapján 30 évi (1861-90) 180- szomszédos állomások hozzávonásával homogénná tett - megfigyelésből a 0 C°-ra redukált légnyomás évi átlagos értéke 761.2 m/m, amidőn is a barométer magassága a tengerszín felett 4.9 m. A légnyomás maximuma januárra esik (763.6 m/m), minimuma pedig márcziusra (759.3 m/m).

Hátra van még, hogy szóljunk valamit a levegő nedvességéről s a felhőzetről Fiuméban az utolsó 15 év megfigyelései alapján.

Az u. n. abszolut nedvességről, azaz a m/m-ben mért páranyomásról csak annyit említünk fel, hogy ennek évi átlagos értéke 8.9 m/m s maximuma (14.1 m/m) juliusra, minimuma (4.6 m/m) pedig januárra esik, vagyis követi a hőmérsék menetét, amelytől legnagyobb részt függ is.

A levegő relativ nedvességének évi átlagos értéke 70.6%; főmaximuma (77.7%) októberre, főminimuma (67.1%) pedig juliusra esik; másodrendű maximuma (72.8%), juniusban, másodrendű minimuma (67.2%) pedig februárban van, vagyis követi a csapadék évi menetét, amelylyel tehát szorosan összefügg. Ami az egyes napszakokat illteti, reggel 75.6, délben 62.9 és este 73.6% az évi átlagos relativ nedvessége a levegőnek.

A felhőzet nagyságát 10-es skálában becsülve (ahol 0 egészen derült, 5 félig borult és 10 egészen borult), a borulat évi átlagos foka 5.6, vagyis valamivel több mint félig borult. A felhőzet maximuma (6.8) októberre, minimuma (3.9) augusztusra esik; egy másodrendű maximum áprilisban s egy másodrendű minimum februárban ismerhető fel, azaz a felhőzet is nagyjában a csapadék menetét követi, ami nem is lehet másként, lévén a borulás az esőnek rendes előhírnöke.

Záradékul megemlítjük, hogy Fiuméban 1868 óta folynak rendszeres meteorologiai megfigyelések. A műszerek felállítása 1881-ben megváltozott; addig 23 méter magasságban állt az állomás a tengerszín felett, 1881-ben 18 méterrel mélyebb pontra helyezték át a műszereket. 1868-tól 1875-ig bezárólag Stahlberger Emil tengerészeti akadémiai tanár 1876-tól napjainkig pedig dr. Salcher Péter tengerészeti akadémiai tanár vezeti az észleléseket.