Fiuméban is, épp ugy mint az egész anyaországban, voltaképen csak az utolsó években kezdtek nagyobb gondot forditani az egészségügyre. Pedig Fiume földrajzi fekvésénél és klimatikus viszonyainál fogva a legegészségesebb vidéki város lehetne az összes magyar városok között.

Mindenesetre kedvezőtlen körülmény, hogy a hely korlátoltsága miatt az általában kis lakásokból álló, tehát sok lakost befogadó házakat össze kellett zsúfolni s magasra épiteni.

Az ó-városban, a tulajdonképeni régi Fiuméban, mely szelid emelkedésü hegylejtőn fekszik, megvolna az egészséges épitkezésnek egyik főfeltétele, a száraz talaj, ha nagyobb terek hiánya mellett utczái nem volnának a régi olasz városok mintájára a lehető legszükebbre épitve.

A három-négy emeletnyi magas, szorosan egymás hátán emelkedő, udvar nélküli házak nem egyikébe még sohasem hatolt napsugár, ablakuk is majdnem csak azért van, hogy a szemközt levő ház ablakaihoz átnyuló rudakon nedves fehérnemüt szárogassanak. Az ó-városnak tehát csakis száraz, egészséges talaja a kiváló tulajdonsága, de nincs meg benne az egészséges épitkezésnek másik két alapföltétele: a tiszta levegő és kellő világosság.

Az uj-város széles utczáiban álló modern épitményekbe már elegendő világosság és tiszta, friss levegő hatolhat. Csakhogy itt megint hiányzik az egészséges épitkezésnek harmadik alapföltétele: a száraz, egészséges talaj.

Fiume, még e század elején jelentéktelen kis halászváros volt, melynek évszázados lassu fejlődését csak a legujabb időben váltotta föl a magyar állam gondoskodása következtében a szédületes gyorsasággal történt haladás. Ház ház hátán emelkedett, utcza utcza mellé sorakozott, a folyton növekvő emberár elboritotta a hegyoldalt, palotákat rakott a tengertől feltöltés által elhóditott területre és ezen feltöltéshez használt anyag, szemét, régi, lerontott házak téglatörmeléke, megfertőztette a talajt, mely számos betegségnek lehet melegágya. Még csak két évvel ezelőtt is a város lakossága a Karszthegységből bőven fakadó és a városba éppen a feltöltés által fertőzött talaján át vezetett forrásokból kapta a vizet és nem egyszer történt, hogy hol az egyik, hol a másik forráskutat kellett a hatóságnak elzáratnia, mert fertőző betegségek (tifusz) baktériumait hordta magával különben jóizü, hideg vize.

Ez a körülmény egymagában is elégséges volna, hogy káros legyen valamely város egészségi állapotára. Hozzájárul e kedvezőtlen körülményhez a kikötő-városokban rendszeres nagy idegen forgalom, mely könnyen behozhatja a fertőző anyagokat.

Dicsérettel kell azonban mindjárt megjegyeznünk, hogy ugy a városi mint a tengerészeti hatóság a legéberebb figyelemmel kisérik az ideérkező 164emberek és áruczikkek honnanjöttét és a legbuzgóbb igyekvést és szigoruságot fejti ki éppen a fertőző betegségek behurczolása vagy esetleges föllépésük alkalmával, azok továbbterjedésének meggátlása végett.

Valamely város közegészségi viszonyainak megitélésében a talajviszonyokon, a tiszta levegőn és világosságon kivül, a nyilvános helyiségek, utczák és terek, főleg pedig a lakóházak és az egyes lakások tisztántartására is beható figyelmet kell forditani. Fiuméban azonban még mindig silányak a lakásviszonyok, a mi magából a rohamos és zsúfoló épitkezésből, de a lakáshiány okozta házbér drágaságából is megmagyarázható. Ennek következményei, sajnos, nagyon is észrevehetők.

Sehol sincs annyi görvélyes, angolkóros gyermek, mint éppen Fiuménak ó-városában, hol a lakásviszonyok a képzelhető legkedvezőtlenebbek. Hogy is fejlődhetnék egészségében a gyermek az egy, legfölebb két apró szobából álló lakásban, a hol az egész család, legtöbbször nagyszámu család büzös, sötét helyen kénytelen meghuzódni, melynek romlott levegőjét a nedves ruha fölszálló gőze s a nyitott tüzhely fojtó füstje is terheli.

A mig az ó-város jelenlegi állapotában marad, mint a milyenben századokkal ezelőtt volt, mindig akadályozni fogja Fiume közegészségi viszonyainak kedvező fejlődését. Lassankint akképen igyekeznek az óvárosi rossz lakásviszonyokon segiteni, (mert az egész városrész lerombolása rengeteg öszszegbe kerülne s ma lehetlen volna), hogy az ó-városon kivül, ugyan csak a hegy lejtőjén, tehát szintén egészséges talajon, egész uj városrészeket építenek, ugy hogy ha nem is tünik el az ó-város, mégis az alsó néposztály számára is téres, tágas, világos és bő levegőjü lakások keletkeznek. Az épitkezési szabályokat, ugy a jó izlés, valamint az egészségügyi követelmények tekintetéből szigoruan ellenőrzik. A zsúfolt együttlakás mizeriái lassan-lassan kevesbedni fognak és a köznépnek is lehetővé válik - igaz, hogy nem olcsó áron - egészséges otthont szerezni és a köztisztaság iránt való, eddig meglehetősen elhanyagolt érzékét fejleszteni.

A köztisztaság és ennek következtében a közegészség iránt való érzék fejlesztéséhez nagyban hozzájárult a nem rég megnyitott vizvezeték. Fiume mindig bővelkedett vizben és a mint tudjuk, kiapadhatatlan forrásainak köszönheti nevét is. De a talajon át megfertőzött kutak helyébe szükséges volt jó vizet adó vezetéket késziteni. Ez 1895-ben épült föl. Áldásos következményei hamar mutatkoztak. Legelőször a járványos betegségek, különösen a tifusz megszünése, vagy legalább is ez esetek számainak megapadása. Bősége következtében a vezeték vize az utczák alapos locsolására is használható lévén, eltünik a tüdőrontó, szürke porfelhő, mely eddig, különösen nyaranta uralkodó volt a városban.

Az eddig épitett és tervbe vett vizvezetéki művekre nézve hazánkban csak két város van olyan szerencsés helyzetben, hogy közvetlen közelében bő forrásvizzel rendelkezzék, és ez Fiume és Pécs. A nálunk oly bőven fakadó források közül különösen a Zvir-forrás az, mely kitünő tulajdonságainál fogva kiválóan alkalmas arra, hogy a várost vizével ellássa. Ennek a forrásnak medenczéje hegyek által védett helyen 16 méter mélységben bugyog ki a sziklák hasadékaiból. Vizbőség idején 24 óránként 648,000, szárazság idején 172,000 hektoliter vizet ad, tehát legkisebb vizmennyisége is elégséges arra, hogy másfél millióval lakó várost is bőven ellásson vizzel. Hőfoka 7 és 7.6 R° között váltakozik és csak esős időben, különösen november hóban emelkedik 8.2 R°ra. Ilyen vizzel, melynek tisztaságát és jó 165voltát egy éven át folytatott alapos kémiai és bakteriologiai elemezések utján konstatálták, ritka város dicsekedhetik.

A végből, hogy a kevésbbé módosak is tetszés szerint használhassák a jó vizet és különösen a higiéniai érdek ellenére ne legyenek kénytelenek a vizzel való takarékoskodására, a városi tanács ugy intézkedett, hogy vizórák a felhasznált vizmennyiség ellenőrzésére ne alkalmaztassanak, hanem a költségek törlesztéses fedezésére és a vizmű fenntartására a házbérjövedelem után 4% pótadót vetett ki a háztulajdonosokra, a kik siettek azután a pótadót duplán kiróni a lakókra. Azért mégis üdvös volt a városi tanács intézkedése, mely nem kényszeriti a lakókat a vizzel való fukarkodásra. A fiumei köznép előtt eddig hirből is alig ismert fürdő-szobák és szívós rendszerü angol árnyékszékek berendezése szintén a vizmű bevezetésének első jótékony következménye, a minek az egészségi állapotra való jó hatása kétségtelen.

Sajnos, hogy a tengerparti Fiuméban, ahol édes viz is bőven áll rendelkezésre, nemcsak a köznép, de a művelt emberek zöme sem akarja ismerni a viznek az egészségre való jótékony befolyását. Még két évvel ezelőtt Fiume városának a kikötő piszkos vizében fölállított és legfölebb csak nyári fürdőzésre használt úszóházon kivül nem volt más fürdője.

Ezen a bajon 1894-ben egy magyar vállalkozó segitett, aki nagy költséggel megépítette az llona-fürdőt, pompás gőz- és kádfürdőkkel, hidegviz-gyógyintézettel. A fürdőházban tengeri vizet is használnak. A hidegvíz-gyógyintézet orvosa dr. Richtman Mór. A fürdőintézetnek van külön olcsó népfürdője is. Az 1897. évben épül melléje az uj díszes szállóház, melyben 50 lakó szobán kivül lesz hangverseny és olvasóterem, az egész a legmodernebb kényelem követelményeinek megfelelően berendezve.

Az új vízvezeték a csatornák rendszeres öblíthetésével is nagy hasznára válik Fiume egészségi állapotának.

Fiume csatornahálózata úgy van építve, hogy az összes ürüléket a többi szennyes folyadékokkal és esővízzel együtt felfogja és a kikötőbe viszi, amely a hajók hulladékaitól és a nagy forgalommal okvetetlenül járó egyéb piszoktól amúgy is eléggé szennyes. Fiume 35,000 lakosára, Pettenkoffer 166számítása alapján, évenként körülbelül 162,000 métermázsa, vagyis 16,200 köbméter ürülék esik, aminek átlagos értéke a benfoglalt kémiai anyagok ára szerint 3 frtot tesz személyenként, vagyis 105,000 frtot viszünk be évenként a tengerbe és még be is szennyezzük vele a kikötő vizét.

A város kellőképen gondoskodik a házi és utczai szemét eltakarításáról. A házi szemetet födeles ládákban gyüjtik össze s naponként kétszer, reggel és délután, viszik ki a födeles szemeteskocsik a temető mögött levő helyre. Hogy a szemétnek így puszta lerakása, ha az még a város területén kivül esik is, nem felel meg a higiéniai követelményeknek, mert a szemétben levő fertőző anyagokat a szél minden irányban szétviheti, könnyű megérteni.

Fiume köztisztaságára és közegészségére nézve továbbá tagadhatatlanul fontos ügy a közvágóhíd kérdése és a piaczra kerülő élelmezési czikkek rendőrorvosi, egészségügyi ellenőrzése.

A ma használatban levő közvágóhíd nem felel meg a modern egészségügyi követelményeknek. A hús alapos megvizsgálása czéljából szükséges külön helyiségről nincs gondoskodva. Ehhez a bajhoz járul még az is, hogy a szúrómarhákat a hentesek vagy lakásaikon, vagy mészárszékeikben vágják, ami az illető házakban szaporítja a talajnak szennyét, nem is említve, hogy az egészségügyi ellenőrzés ilyeténképpen nem is lehet tökéletes. Ezen bajon segítendő, a városi tanács el is határozta, hogy egy új, minden közegészségügyi követelményeknek megfelelő, modern berendezésü, nagyobb közvágóhidat fog építeni.

A piaczi ellenőrzés elég gondos és szigorú. Fiume lakossága a piaczra kerülő összes élelmezési czikkek közül leginkább a halat fogyasztja. Ennek gyakori és szigorú ellenőrzése gondoskodik róla, hogy mindig friss is legyen, s gyakran megesik, hogy egész kocsi számra menő romlott halat vagy más élelmi czikket dobatnak a tengerbe.

A közegészségi viszonyok javulását hathatósan előmozdította Fiuménak 1894-ben történt kövezése és aszfaltozása. 1894 előtt majdnem az egész város még csak makadamburkolattal birt, ami miatt nyaranta a legkisebb szellő is fullasztó porfelhőt vert föl, s növelte azt a veszedelmet, melyet a dühöngő bora idején a közeli kopár Karszthegység mészkövének millió szemcséi, a gyári kémények füst- és koromrészecskéi terjesztenek.

Sajnos, hogy a levegő tisztántartásához szükséges befásítás a városban majdnem teljesen hiányzik. Befásított köztér ugyanis, az egy Piazza Ürményit kivéve, az egész város belterületén nincsen. Volt ugyan még egy befásított kis tér a tengerparton: a Piazza Elisabetta; de erre is az "Adria" gőzhajózási társulat építette hatalmas palotáját, úgy hogy a gyermekek számára a picziny Piazza Ürményin és a kissé távolabb, a Corsia Deák végén elterülő, de szintén nem valami nagy népkerten (giardino pubblico) kivül nincsen üdülő vagy játszóhely. Volna ugyan még a gyermekeknek játszóhelyül különösen kinálkozó befásított terület a városban, a Scoglietto, egy vén, lombos vadgesztenyékkel beültetett többszörös fasor; de ezt a helyet, ámbár hajdanában Fiuménak egyetlen sétánya és a régi patricziusoknak találkozó helye volt, most már kevéssé látogatják.

Baj az is, hogy a befásítás a leghőbb óhajtás mellett is alig teljesíthető, mert rendkivüli nehézségekbe ütközik. A város ugyanis, mint tudjuk, vagy föltöltött területen, vagy a hegyoldalba épült, és a földanyagban szegény, köves, sziklás hegyeken maradandó vegetáczióról itt szó sem lehet. A 167város közvetlen környékén megkezdték a nagy áldozattal járó befásítást, de ez csak igen lassan haladhat.

Az említett kevés nyilvános ültetvényen kivül csak a magánkertek ültetvényei nyujtanak védelmet és üde levegőt; de ezek természetesen zárva vannak a nagy közönség előtt.

Szerencsére az isztriai tengerpartnak Fiuméhoz közelfekvő része védettebb lévén, gazdagabb vegetácziót nevel, úgy hogy ha már városunkban közvetlenül nem is, a közeli Abbazia, Volosca, Ika, Lovrana pótolják a jó levegőt adó nyilvános kertek hiányát.

Mielőtt még Fiuménak saját klimájáról szólnánk, röviden meg kell emlékeznünk a város egészségi viszonyaira szintén nem csekély befolyással biró intézményről: a városi kórházról és a vele kapcsolatos szegények házáról, melynek följegyzéseiből látjuk, hogy azt már 1572-ben Károly osztrák főherczeg alapitotta, jövödelmét azon intézkedés által biztosítva, hogy minden a fiumei tengerparton horgonyt vető idegen bárka bor- és olajadományokat juttatott e jótékony intézetnek. Ez önkéntes adakozásnak 1713-ban történt kötelezővé tétele által idegen betegek is megnyerték a jogot, hogy megbetegedésük esetén a kórházba fölvétettek, ugy hogy már akkor is némiképen közkórházi jelleggel birt. Tulajdonképeni közkórházzá csak 1857-ben lett.

Ami a kórházat mint épületet illeti, az még most is az 1823-ban épült ház helyén lévén, berendezésére vonatkozólag természetesen nincs meg benne mindaz, amit a modern kórházaknál megszoktunk. Érzi is a városi hatóság egy modern, pavillonrendszerű kórháznak égető szükségét és biztos remény van rá, hogy a higiénikus viszonyoknak s az állandó nagy betegállománynak éppen nem megfelelő régi kórház helyett nemsokára egy modern berendezésű, tökéletes új kórház épül.

Fiume egészségi viszonyaira legnagyobb befolyással van a tenger levegője. A tengerparti levegő ozonnal, párákkal és sórészecskékkel telt, egyenletes hőmérsékű s kisebb-nagyobb mértékben folytonos mozgásban van. Ozontartalma a szervezetünkben végbemenő oxidálást nagyban elősegíti és ez által az étvágyat fokozza, ami ismét erősebb táplálkozást von maga után. Ehhez járul még, hogy a nedves és sótartalmú levegő az idegek ellenálló képességét is növeli, úgy hogy joggal állíthatjuk, hogy a tengerparton való tartózkodás minden tekintetben erősítőleg hat. Növelik a tengerparti tartózkodás hatását az erős, Fiuméban nagyon is erős légáramlatok: a tengeri és szárazföldi szelek is, melyek némelykor oly erőszakosak szoktak lenni, hogy ezen klimához hozzá nem szokott és hozzászokni nem tudó, idegenből állandó tartózkodásra idejött emberek és egész családok kényszerülve vannak arra, hogy a várost végleg elhagyják. Különösen kétféle szél uralkodik, a metsző hideg, északkeleti szél, a bóra, mely réme a fázékony természetű benszülött fiumeinek, de nem a hideg szeleket hazulról ismerő anyaországbelinek és a másik meleg, egész idegrendszerünket elnyomó, a vele járó roppant nagy légnyomás következtében heves főfájást okozó, déli tengeri szél, a sirokko (scirocco), mely megint réme az akklimatizálódni nem tudó idegennek.

A hőfok maximális +35° C. és minimális -8° C. közt váltakozik. A levegőbeli csapadék a nagy víztömeg közelségénél fogva szintén jóval több, mint az anyaországban, különösen sűrűek és hosszantartók a tavaszi és őszi esőzések, de a talaj sziklás, száraz lévén, ezek a csapadékok általánosságban nem rontják a közegészségi viszonyokat.

Ha Fiuménak kiváltságos, exponált helyzetét tekintetbe veszszük, akkor 168egyáltalán kielégítőnek mondhatjuk egészségi viszonyait. Legjobban bizonyitja ezt az alanti táblázat, melyben 19 év halálozási eseteinek számát jegyeztük föl. Az itt uralkodó nagy idegenforgalomra való tekintettel a halálozási arányszámot, nehogy az idegeneknek halálesetei Fiume egészségi viszonyainak rovására essenek, csakis a városban elhaltak után számítottuk. A jelen 1896. évnek adatait csakis október hó 1-ig, tehát háromnegyed éven át vettük figyelembe.

169A folyó 1896. év halálesetei havonként összeállitva:

E táblázatból látjuk, hogy Fiuméban minden 1000 lakosra átlag 30.2 halott jut. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1886-ban az uralkodó kolerajárvány és 1890-ben pedig igen erős influenzajárvány következtében oly különösen nagy a halálozási arányszám és ezt a két évet az átlag kiszámításánál figyelmen kivül hagyjuk, akkor mondhatjuk, hogy Fiuméban minden 1000 lakos közül meghal 29.4.

Tekintetbe véve, hogy Magyarországon a statisztikai kimutatások szerint 1865-től 1881-ig minden 1000 élő után átlag 37.8 és 1881-től 1890-ig 32.6 halott jutott, tekintve továbbá, hogy hazánk fővárosának halálozási arányszáma is csak 1888 óta van 30.0 alatt és így Budapest egészségesebbnek mondható, mint Magyarország átlagosan véve, összehasonlítva most már Fiume halálozási arányszámát a budapestivel, mondhatjuk, hogy Fiume egészségügyi tekintetben nem áll sokkal Budapest mögött. Pedig volt idő, mikor Fiuménak egészségi viszonyai határozottan sokkal kedvezőbbek voltak a fővároséinál.

Mindamellett, hogy a rohamos fejlődéssel és a napról-napra szaporodó forgalom következtében Fiume egészségi viszonyai hanyatlást mutatnak, Fiume mégis egészségesebb, mint a legtöbb magyar város. Az alant fölsorolt nagyobb magyar városok halálozási eseteinek csak két évi statisztákáját birjuk, de az is elég fönti állításunk igazolására.

Minden 1000 lakos közül meghalt:

A Fiuméban előforduló fertőző betegségeknek utolsó tiz évi statisztikája szintén igen tanulságos.

170Bejelentett fertőző betegségek az utolsó évtizedben:

Bejelentett fertőző betegségek 1896-ban, havonkénti összeállitásban:

171A fenti táblázatból látjuk, hogy a kolera 1886-ban, amint végigjárta az egész országot, Fiumét sem hagyta bántatlanul. 27,000 lakosra jutott 260 bejelentett kolera-eset, tehát minden ezredik ember kolerába esett. Ezen 260 eset közül 164, tehát több mint 60%-a halállal végződött. Látjuk továbbá, hogy 1890-ben igen erős influenza-járvány uralkodott. Az influenza-esetek bejelentése akkor még nem lévén kötelező, a megbetegedések számokban ki nem mutathatók. Érdekes tanulságot meríthetünk azon tételünk igazolására, hogy Fiume egészségi viszonyaira káros befolyással van az idegenforgalom is abból, hogy pl. a trachoma (egyiptomi szemgyuladás) 1887-ig itt teljesen ösmeretlen betegség volt; már 1888-ban látunk (valószínüleg a dunántúli megyékből itt állomásozó honvédség körében) egy bejelentett trachoma-esetet, 1889-ben kettőt s igy tovább.

Ez a határozottan behurczolt baj azután oly nagyon képes elterjedni hogy pl. 1895-ben már 118 trachoma-esetet jelentettek be.

Hozzájárultak az ó-város rossz lakásviszonyai is a fertőző betegségek keletkezéséhez és elharapódzásához, különösen a gyermekvilágot pusztító fertőző betegségeknél. Érdekes végtére megtudni, hogy a tifusz leginkább éppen azon években, 1894-ben és 1895-ben terjedt el a városban, a mikor az összes fertőző betegségek közül különösen éppen a tifusz föllépésének meggátlására szolgáló vizvezeték és utcza-burkolat készült. De éppen az a tény, hogy a tifusz abban az évben mutatkozott hatalmasabban, mikor az egész város talajának fölforgatásával járó vízvezetéki csövek lerakása és az utczák burkolása történt, mutatja azt a veszélyt, melyet Fiume feltöltött területe magában rejt. Csak föl kellett bolygatni a baktériumok millióit tartalmazó, régi törmelékből és szemétből álló talajt, hogy az megfertőzvén a város kutforrásait és élelmezési czikkeit, előidézze a tifuszt, mely a vízvezeték és utczaburkolat teljes befejezése után csak két év mulva vesztette el járványszerű jellegét, amint ezt már a folyó évi bejelentett esetek számából látjuk.

Noha nem tartozik szorosan Fiume egészségügyéhez, mégis tekintettel azon nem csekély befolyásra, melylyel az idegenforgalom, különösen pedig 172Fiumét a világ minden végével összekapcsoló hajóforgalom kikötővárosunk egészségi viszonyaira bír, nem lesz érdektelen a tengerészeti egészségügyről és a tengerészeti hatóság vesztegzár-intézetéről röviden megemlékeznünk.

Már a velenczei köztársaság hajói igen élénk kereskedelmi összeköttetésben álltak a kelettel, különösen Egyiptommal és Sziriával és a kelet kincseivel nem ritkán a pestis csiráit is hazahozták a lagunák városába, ahol a történetírók és krónikások följegyzései szerint alig négy évszázadon át (1000-1400) többször mint negyvenszer, vagy mások állítása szerint egyedül a tizenharmadik században többször mint tizenhatszor dühöngött a középkornak e legrémesebb járványa. E járványos betegségek behurczolásának meggátlása czéljából emelte a velenczei köztársaság az első vesztegzárintézetet és a velenczeiek példáját követték először mindazon olasz államok, melyeknek hajózásuk volt, majd később a többi hajósnemzetek.

A magyar állam is Fiume kikötője mellett, a várostól félórányi távolságban mintegy önként erre a célra kinálkozó martinschizzai öbölben épített ilyen vesztegzár-intézetet.

A vesztegzár-intézet arra való, hogy ott azok hajók, melyek akár oly vidékről jönnek, hol valamely fertőző betegség uralkodik, akár magukkal visznek fertőzött beteget vagy fertőzött árút, mielőtt a kikötőben horgonyt vethetnének, a viszonyokhoz képest minden forgalmi összeköttetéstől elzártan több vagy kevesebb ideig vesztegeljenek, mig az orvosi személyzet teljes bizonyosságot nem szerzett arról, hogy sem a hajó, sem a hajó legénysége, sem az utasok vagy a hajó rakománya többé nem fertőzhet.

Minden hajó, mielőtt a kikötőt elhagyná, az ottani tengerészeti hatóságtól bizonyítványt kap, hogy a kikötőben, melyet elhagyni készül, vagy a hajón magán fertőző betegség nincsen. Az ilyen egészségi bizonyitványnyal minden hajónak birnia kell és ezt, mielőtt más kikötőben kikötne, elő kell mutatnia. E czélból a hajó kikötése előtt a tengerészeti hatóság orvosa a hajó födélzetére megy, átvizsgálja a hajó által legutóbb érintett kikötő egészségi útlevelét és ha meggyőződött arról, hogy a hajó tényleg fertőzés tekintetében nem gyanus helyről jön, sem útközben fertőzésre gyanus kikötőket nem érintett, sem fertőzött személyekkel vagy tárgyakkal nem érintkezett, amit a hajó kapitánya hit alatt tartozik bevallani, s ha végre mindezeken kivül fölülvizsgálása alkalmával nem talál a hajón fertőző beteget vagy árúczikket: megadja a hajónak a kikötési engedélyt (libera pratica).

A tengerészeti hatóságok egészségügyi osztályának hajók számára kiállított bizonyitványai nevezhetik az országukat és kikötőjüket, továbbá az ott szabadon közlekedett hajókat, embereket, állatokat és árúczikkeket 1. gyanutlanoknak (di patente libera), ha azon ország és kikötő tényleg teljesen egészséges; 2. gyanusaknak, még pedig a) tisztáknak (di patente netta), ha az egészségi útlevél igazolja, hogy a hajó elutazása előtt 21 nappal gyanus megbetegedés az illető helyen nem fordult elő; b) tisztátlanoknak (di patente brutta), ha az illető helyen vagy közvetlen környezetében a hajó elutazása alkalmával vagy az azt megelőző 21 napon belül fertőző betegség esete előfordult; c) nagyon tisztátlanoknak (patente brutta, aggravata) ha magán a hajó födélzetén támad vagy támadt valamelyik fertőző betegség, mely a hajó megérkezését megelőző 21 napon belül nem szünt meg teljesen.

A "gyanutlan" vagy "gyanus, de tiszta" egészségi útlevéllel biró hajók, ha ellenük más ok nem szól, kiköthetnek és árúikat szabadon ki- és berakhatják. Nem úgy a "tisztátlan" vagy "nagyon tisztátlan" hajók. Ezek nem köthetnek ki mindaddig, mig a megszabott időn át megfigyelés, esetleg megtisztítás 173alá nem vétettek. Ezt a megfigyelést vagy megtisztítást vesztegzárnak nevezik és lehet vagy egyszerűen megfigyelés, mikor a hajó és minden, ami rajta van, a martinschizzai öbölben bizonyos időre minden közösségtől elvonatik, vagy tulajdonképeni vesztegzár, mikor a személyzet és utasok egészségi állapotának megfigyelése mellett az árúk kirakása és higienikus kezelése is kötelező.

A martinschizzai vesztegzárintézetben a legtökéletesebb és legszigorúbb az elkülönítés.

A martinschizzai vesztegzárintézetben az 1833-ik évtől 1896. juliusig különböző időszakokban megfigyelés alatt vesztegelt vitorlás- és gőzhajók voltak: