Ha valaki bejárja az esztergomi várhegy tereit, alig képzelheti, hogy ott a lehulló levél, a száraz avar ragyogó multat takar; hogy ott, a hol most kopár hegyoldakak, vízmosások éktelenítik a tájat, valamikor világhírű, az Ezeregy-éj meséibe illő kertek pompáztak, a melyekben a messze Kelet szerelmet lehelő lótosz virága és a nyugat tulipánjai, a granát és pálmafák árnyékaiban remek színpompájukkal gyönyörködtették Esztergom érsekeit; pedig a Krónikák sokat mesélnek Vitéz János esztergomi érsek tündérszép függőkertjeiről, melyek messze földön ritkították párjukat, s a melyeket minden idegen, a ki az érsek palotájában megfordult, bámulattal említ.

De abban az időben a vármegyében nemcsak a díszkertek, hanem a gyümölcsös kertek is nagyhírűek voltak. Tudjuk, hogy az érsekek Esztergomban magában is sok kertészt tartottak, a kik a kertészetet az érseki birtokokon is magas nivóra emelték, a hol a gyümölcsfélék legnemesebb fajait termelték. Az érsekek óriási költségekkel messze vidékekről hozattak mindenféle gyümölcsfajtát, a melyeket meghonosítottak és az egész országban elterjesztettek. Verancsics érseknek - a XVI. század második felében - Nagyölveden olyan híres gyümölcsöse volt, hogy onnan még Miksa király is több gyümölcsfacsemetét kér, mert, mint - az érsekhez írt levelében - írja: "olyanok még Bécsben sem kaphatók." Pázmán érsek idejében az érsekség gazdasági kertjeiben a sáfránt is termelték, a melyre nézve különös utasítást ad tisztjeinek. Volt idő, a mikor a kereskedelmi növények közül a dohányt, kerti veteményként, nagy kiterjedésben termesztették, (mert nálunk a dohány-termesztés szabad volt s a dohány-monopoliumot III. Károly sem tudja hazánkra kiterjeszteni.)

De csakhamar eljött a hanyatlás ideje: a török uralom alatt elpusztult Esztergom minden szépsége, így híres kertészete is tönkrement, a "szőlőkútak csobogása elhallgatott, a halastavak kiszáradtak az érseki kertekben is". Az Esztergomból elűzött érsekek Pozsonyban alakítottak ugyan díszkerteket, - de ezek a nagy távolság miatt alig voltak hatással Esztergom vármegye kertészetére. - A XVIII. század vége felé pedig hazánk egész területén hanyatlott kertészetünk: Lippay és Szelepcsényi érsekek híres pozsonyi kertjeikben is elszáradtak a haarlemi tulipánok, hogy soha többé, a mai napig, ki ne virítsanak. Azóta alszik Esztergom vármegye kertészete úgy, hogy az 1613 k. holdnyi kertterületen alig akad följegyezni valónk. A mi a virágkertészetet illeti, arról úgyszólván szó sem lehet. Esztergomban van ugyan egy-két kertész, a kik virágkertészettel is foglalkoznak, de főczéljuk a zöldségtermelés, a mi nagyon jövedelmes, mert a vármegye területén a kisgazda - kivévén helyenként a káposztát, - semmiféle zöldséget sem termel, a nagyobb birtokosok pedig csakis a saját szükségletükre való állítják elő. Ez az oka annak is, hogy az ú. n. "bolgár kertészek" mindinkább tért hódítanak vármegyénk területén, a kik zöldségterményeikkel az egész vármegyét elárasztják és sajnos, hiába látja a nép, milyen búsás haszonra tesznek szert, még sem terjed el körükben a zöldségtermelés.

A mi a gyümölcsfatenyésztést illeti, e tekintetben sem állunk jobban, úgy hogy elmondhatjuk, hogy vármegyénkben a gyümölcstermelést senki sem űzi üzletszerűen, kivéve az Esztergom város határában levő s a gazdasági egyesület kezelése alatt álló telepet; pedig vármegyénk nagy része alkalmas a legkiválóbb, a legnemesebb fajú gyümölcsök termelésére. Hogy mindennek ellenére gyümölcstermelésünk oly alacsony nivón áll, annak oka főleg a kisgazda tájékozatlanságában és az értékesítési viszonyokban rejlik.

Mindamellett örömmel említem fel, hogy mégis van a vármegye területén olyan haszonkertészet, a melynek jó híre nemcsak Magyarországon, de már a külföldön is ismeretes; ez a Gerenday-testvérek piszkei kertészete. E kertészet főczélja: a legkülönfélébb fenyőnemek tenyésztése eladásra. Kertjükben, a mit nagy költséggel és szakértelemmel rendeztek be, majd minden kultivált fenyőféleség feltalálható, melyeknek egyes kiválóbb fajtáit külföldről, a legjobb kertészetekből drága pénzen szerzik meg, hogy itt elszaporítsák. A több százra felmenő fenyőféléket nemcsak mag, hanem oltás útján is szaporítják. Különös gondot fordítanak arra, hogy a kertészetükből kikerülő facsemetéket a lehető legkülönbözőbb talajviszonyok között is jól tenyészszenek, a mit tényleg el is értek, a mennyiben, - mint a tapasztalat bizonyítja, - a Gerenday-kertészetből kikerülő facsemetéknek majdnem 100%-a megfogamzott a kiültetés után. A facsemetéket, mielőtt végleges helyükre kiültetnénk, 3-4-szer átültetik, a melylyel 101a gyökérzetnek a különböző talajviszonyokhoz való alkalmazkodási képességét növelik. E kertészet látja el a székesfőváros fenyőfaszükségletének nagy részét.

Esztergom vármegye kertészetének mintegy különlegessége a badeni szagosmeggyfának a tenyésztése. Ezt a fanemet, melynek hajtásait különféle műipari czélokra használják fel, a vármegyében Vimmer Ferencz, a kiváló pomologus Búcson kb. 12 k. holdon, Vimmer Béla és Imre földbirtokosok Karván kb. 20 holdon és az Oltossy testvérek Esztergomban kb. 30 holdon termelik.

A legelső badeni szagos meggyest a vármegyében Oltossy Pál 48-as honvédszázados ültette, a ki egyszersmind a meggyfatermékek egy részének feldolgozására gyárat is alapított. Évenként az összes meggyesekből előállítanak mintegy 5-800,000 db. botfát különféle nagyságban, vastagságban és értékben. Megemlíthető, hogy az Oltossy testvéreknek az esztergommegyei telepeiken kívül van még Fegyverneken 40 holdas és Monfalconeban (Triest mellett) 300 k. holdas meggyese, a mely területek termékeit főleg külföldön értékesítik.

Esztergom vármegyében 1896-ban az országos összeírás szerint volt: almafa 24,000 db., körtefa 36,887 db., cseresznyefa: 23,837 db., meggyfa: 22,667 db., őszi baraczkfa: 44601 db., kajszínbarackfa: 16,220 db.; szilvafa: 119,671 db.; diófa 21,504 db.; mandulafa 2,387 db.; gesztenyefa 232 db.; eperfa: 37,847 db.; összesen: 249,857 db. gyümölcsfa.

A gyümölcstermelés előmozdítására jó hatást gyakorol az "Esztergomi gazdasági egyesület" vezetése alatt álló gyümölcstelep, valamint a marosi gyümölcskereskedők, a kik évente, mint azt a szőlőszet rovatában is felemlítettem, Esztergom vármegye szőleiből mintegy 700 q. szőlőt vesznek meg.

Esztergom vármegye területét hajdan hatalmas erdőségek borították. Különösen híres, a római gazdasági íróktól is többször említett erdők terültek el e vármegye dunajobbparti részén, melyeket - hosszú évszázadok alatt - bár erősen elpusztított az ember, mégis e rengetegeknek nyomaival ma is találkozunk; a Gerecse vén tölgyei ma is büszkén hirdetik a fás flóra egykori uralmát e vidéken.

Nem is olyan régen, - alig 200-250 évvel ezelőtt, - nagyon sok helyen a Duna habjai mosták az erdők lábait; sok helyen, a hol ma a gabona kalásza reng, az ős szilfák és bükkösök ágait hajtogatta a szellő.

Jelenleg a vármegye erdeje 35,786 k. hold, - az összes terület mintegy 19%-a, - a melynek legnagyobb része, 27,871 k. hold, a dunajobbparti részen terül el, míg a dunabalparti területen 7915 k. hold.

Talajnemek szerint feloszlik a terület:

a) feltétlen erdőtalajon álló erdő van 32,850 k. hold; b) futóhomokon 511 k. hold; c) nem feltétlen erdőtalajon 575 k. hold.

Fanemek szerint van: tölgyerdő: 28,482 k. hold; bükk- és más lomberdő: 5631 k. hold; és fenyőerdő: 53 k. hold. Honos fanemek közül a legnagyobb mennyiségben el van terjedve: a tölgy, a bükk, a gyertyánfa, szétszórva: a kőris, a juhar, a szíl, a vadkörte, az éger, a hárs, a cseresznye, az akácz és a szagosmeggy. Az állatok minősége elég jónak mondható.

Esztergom vármegye erdőterületének legnagyobb része nagybirtokosoké, ú. m.:

a mely erdőterületnek legnagyobb része állami felügyelet alatt lévén, a miniszteriumtól jóváhagyott üzemtervek szerint kezelik. A magántulajdonban levő birtokok tulajdonosai erdeiket szintén többnyire rendszeres gazdasági ütemtermek szerint kezelik. A kopár területek beültetése nagyon lassan halad előre, a minek főoka a nép közönyössége. 1900-ban 72,000 db. ingyen-csemetét osztott ki az állam, melyből mintegy 60% megeredt a kiültetés után.

Az erdőket sarj- és szálerdő-üzemmel kezelik. A fordák 20-82 évesek.

Az erdők kihasználása főleg tűzifaeladással történik; az uradalmaknál azonban sok fát értékesítenek mint faragatlan szerszámfát és épületfát, vasúti 102talpfát, bányafát, kádárfát. A nagyobb birtokosok a fát (tűzifát) feldolgozva adják el, míg a kisebb birtokosok, sőt a dunabalparti erdőkben még a nagyobb erdőtulajdonosok is, tőháton értékesítik.

A vármegye erdeinek mellékhasználatai közül megemlíthetők: a bányák, a legeltetés, a széna és az erdei gyümölcs eladása, a köztes mívelés, belladonna szedés bérbeadása, a vadászat, a makkoltatás, gubacsszedés, méhtenyésztés, helyenként a cserfakéreg eladása is. Egy időben az esztergomi érsekség szentkereszti, valamint a süllői erdejében sok szarvasgombát szedtek, ma azonban már nem.

Az erdőkből kikerülő évi famennyiség elszállítása az erdőktől a Dunáig tengelyen történik, a mi a népnek vidékenként a legtöbb keresetet biztosítja. A napi fuvarkeresete - 2 lovas szekérrel, - nyáron 5-6 koronára, télen 2-4 koronára is felmegy. A fa továbbszállítása kizárólag a Dunán történik, csak ritkán vasúton. A tűzifavágatás ideje alatt, mi évenként átlag 8-10 hetet vesz igénybe, - a napszám átlag 80-100 fillér szokott lenni, vagy szakmányban 1³ m (erdei) tűzifa előállításáért 90 fillért kapnak a munkások.

A fa ára vidékenként különböző; átlagban 1³ m. keményhasábfa ára az erdőn 6-8 korona; 1 m. dorongfa 4-5 korona; selejtesfa (tőke) 3-4 korona; 1 kéve k, rőzse 20-24 fillér, 1 m³ puhafa 4-5 korona szokott lenni. A rőzsét sok helyen, miután a nép fához nehezebben jut, részért is szokták vágni, rendesen 1/3 a munkásoké, 2/3 az erdőtulajdonosé.

A fa feldolgozására csak 2 nagyobb fűrésztelep van: az egyik az esztergomi érsekségé, a másik Eggenhoffer Józsefé; mindkét telepen gőzfűrész működik, melylyel fenyőfát, de részben a vármegye területén termelt keményfát is, deszkának, szőlőkarónak dolgozzák fel. Ugyancsak e két gőzfűrész-tulajdonosnak van nagyobb fakereskedése is.

A megye területén levő nagyobb erdők, melyek 1000 holdnál nagyobb terjedelműek, a következő községek határában terülnek el: Bajna, Bajót, Csév, Dömös, Nyergesújfalu, Pilismarót, Piszke, Süttő, Bátorkeszi, Nagyölved; a többi községek erdei jóval alatta állanak az 1000 holdnak.

Esztergom vármegye a budapesti erdőgondnokság ügykörébe tartozik.

A mióta mezőgazdaságainkban mindinkább kezdenek áttérni a terménygazdaságról a pénzgazdaságra, azóta a régi szokásos munkabérekben is nagy változás állott be. Esztergom vármegye párkányi járásában még nincs ok nagy panaszra a béremelkedések miatt, de annál nagyobb az esztergomiban. Elmondhatjuk, hogy az esztergomi járásban a napszámbérek aránylag a legmagasabbak a dunabalparti vármegyék napszámbérei között. Ennek persze különféle okai vannak, mégis a főoka az, hogy a mi népünk életföltételének tartja azt, hogy legalább pár évet városban töltsön, a mi természetesen nagyon megcsökkenti a munkaerőt; nem kis ok az sem, hogy a dunajobbparti részen sok ipari, gyári vállalat van, a hol pénzben mégis csak magasabb béreket fizetnek, mint a mezőgazdaságnál, s a mi fő: folytonos munkát kap a munkás.

A vármegye területén a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint, a következő napszámbéreket fizették:

Az ellátással fogadott napszámosok kapnak: reggelire: kenyeret, szalonnát és pálinkát; délre: kenyeret, levest és főzeléket, vagy tésztát; estére: kenyeret, főzeléket, vagy tésztát, olykor húsfélét.

105Esztergom vármegyében a legtöbb uradalmi és nagygazdaságban a mezőgazdasági munkákat részes munkások és szakmányosok végezték.

A kapások a legtöbb helyen részért mívelik: a tengerit felesen, harmadosat, sőt a burgonyát néhol 1/5 és 1/7-ért is, a takarmányrépát pénzért, de helyenként 1/3 részért; a kisgazdáknak főleg készpénzért.

Napszámosokkal 1 k. hold tengeri első kapálásra átlag 6 koronába került, töltögetések 8 koronába. A czukorrépát rendszerint napszámban mívelik, a mi kat. holdanként, kiszedés nélkül 50-60 koronába, kiszedéssel, tisztogatással 80-90 koronába került. A dohányt más vidékről szerződtetett dohányos kertészek mívelték; a dohányos kap: lakást, vagy lakás helyett 20 koronát, tűzi fát, sertés- és baromfi-tartást, 1 tehén- és 1 szamár-tartást, 2 magy. hold földet tengeri alá, saját használatra, megszántva.

Az aratás leginkább részért és pedig 1/10 részért történik. Helyenként a szalmát megváltják az aratóktól, de úgy nem szeretnek elszerződni. Részkeresetül átlag az ősziből 5 q, a tavasziból 1-1,5 q. biztosítottak, egy kaszára 10 kat. holdat számítva. Az aratók néhol felesföldet is kapnak, a miért - egyezség szerint - kaszás napokat szolgálnak. Cséplésnél a munkások, részes cséplést értve, a tiszta szem 3-3 1/2, sőt 4%-át kapták; de rendszerint napszámért csépelnek. Takarmánykaszálásnál 1 korona 40 fillér - 2 koronányi napszámot szoktak fizetni, sőt néhol még pálinkát is kapnak e mellett.

A szőlőmunkákat majdnem kizárólag napszámban végeztetik, melynél a napszámbér a gazdasági munkához arányítva, 40-60 fillérrel magasabb szokott lenni. Szakmányban végzett munkánál 1 katsz. hold befedése vagy nyitása 6 korona, metszése 6-8 korona, kötözése 2-4 koronába kerül.

Egy kat. hold föld felszántása átlag 5 kor. 12 fillérbe, szántás és boronálása 6 kor. 33 fillérbe, szántás, vetés és boronálása 7 kor. 50 fillérbe került. Földmunkánál 1 ölnek 60-80 cm. mélyen való megforgatása 10-40 fillérbe került.

Ölfavágás 1 m³ 50-90 fillérbe, vagy ölenként 2 kor. 60 fillérbe, sőt 3 koronába is került.

Éves cseléd bére átlag (béres és kocsisnál) - pénzre átszámítva - többnyire mintegy 400-480 koronát tett ki.

Az esztergomi járásban egy igás kocsis vagy béres fizetésképen kapott egy évre átlag: 110 kor. készpénzt, 7 hl. rozsot, 6 hl. búzát, 3 hl. árpát, 1 k. h. földet, sertés- és baromfi-tartást, lakást és mintegy 32 korona értékű tűzifát. A prímási uradalomban egy béres évi összes keresete mintegy 500 korona.

A párkányi járásban egy béres vagy igás kocsis fizetése volt készpénzben: 80 korona és ezenkívül 320-380 korona értékű konvenczió, vagyis összesen 400-460 koronára ment fel.

Meg kell jegyeznem, hogy a munkáshiány évről-évre nagyobb lesz. Nyáron, noha a gyárakhoz, földmunkákhoz dorozsmaiak voltak szerződtetve, még sem lehet napszámosokat kapni. Ennek a megyében levő ipari vállalatok, a népnek a főváros felé való tódulása is oka, sőt legújabban a gallai kőszénbányák is, a hol naponta 4-5000 emberre van szükség.

Egyes nagyobb gazdaságok hozattak a mezei munkához tótokat, de nem váltak be; minduntalan betegeskedtek.

Esztergom vármegye mezőgazdasága előmozdítására több intézmény alakult, nevezetesen: az "Esztergom vármegyei gazdasági egyesület", melynek tagjai működésükkel nagy segítségére vannak a megyei gazdaközönségnek: rendez tenyészállatdíjazást, tart szakelőadásokat, ezenkívűl a kezelése alatt levő szőlő- és gyümölcskertben évente sok kisgazda sajátítja el az okszerű gyümölcstermelés és szőlőmívelés szabályait. Megemlítendő, a "Borászati Egyesület", mely szövetkezeti alapon áll. Vezetője Nedeczky Béla, a ki nagy szakértelemmel kezeli e szövetkezetet, mely a bor értékesítésével igyekszik a szőlőtermelést előmozdítani. Végül az állami szőlőtelep. Manap országszerte szaporodnak a különféle szövetkezetek így Esztergom vármegyében is, a hol erre talán a legnagyobb szükség van, 1907-ben már tizenkét szövetkezet működött. Már régebben alakult, a bajnai hitel- és fogyasztási szövetkezet, mely nagy sikereket mutatott fel. Alakulófélben van: Nagyölved, Nyergesújfalu, Bajóton, Tokodon és Kesztölczön. Farnadon van tejszövetkezet, melynek czélja: a tejértékesítés s a szarvasmarha-tenyésztés előmozdítása, sőt egy tájfajta előállítása. Alakította Feichtinger Sándor, prímási urad. intéző.

106A Duna áradásai nagyon sok árt okoztak a megyében. Sok küzködés után végre megalakult az "Ebedfoki ármentesítő és belvízlevezető társulat", a mely Dunamocstól kezdve Esztergom határában egész az Isten-hegyig hatalmas töltést húzatott. A munkálatok 400,000 koronába kerültek. A társulat tagjai: Ebed, Karva, Muzsla, Búcs községek és az esztergomi érsekség, a melyek évente összesen 19,500 kor. összeggel járulnak a költségek fedezéséhez, illetve törlesztéséhez.

A vármegye mezőgazdasági állapotának javítására jó hatással működnek: a Krausz-féle kenyérmezei, a Luczenbacher-féle muzslai, a Kobek, valamint Stein-féle bátorhegyi mezőgazdasági szeszgyárak, valamint a bátorkeszi "Részvénytársasági Sörgyár."

A czukorrépa-termelés is fellendűlt újabban, a mi az oroszokkal és ácsi czukorgyárak akcziójának az eredménye, bár egyik sincs a megye területén.

Napjainkban mind sűrűbben halljuk hangoztatni azt, hogy a nép nehéz megélhetésének egyik főoka az ország rossz birtokmegoszlásában rejlik; épen azért nem tartom fölöslegesnek, ha Esztergom vármegye birtokmegoszlását szemügyre veszszük, hogy ez állítás jogosultságát vagy jogosulatlanságát a vármegyével szemben megállapíthassuk.

A vármegye 186,409 k. holdat kitevő területe a következő kategoriák szerint oszlik meg: Nagy gazdaság: (1000 k. h. nagyobb gazd.) 37,6%, közép: (100-1000 k. h.-ig) 8,7%, kis: (5-100 k. h-ig.) 46,3%, törpe gazdaság: (0-5 k. hig.) 7,4%, vagyis a nagyobb gazdaságokra esik az összes területből 46,3% és a kisebb gazdaságokra, vagyis azokra, a melyek a kérdéses kisemberek tulajdonában vannak, 53,7%.

A birtokok százalékos megoszlása - kezelésük szerint - a következő: a tulajdongazdaságokra esik az összes területből 75,2%, a haszonélvezeti 12,4%, a haszonbéres 1,6%, a vegyes jellegű 10,8%.

Ezt a két %-os kimutatást végignézve, könnyen azt mondhatná valaki, hogy bizony igazuk van azoknak, a kik a helytelen birtokmegoszlásban látják a nép bajának egyik főokát, mert hiszen a földbirtokoknak csak fele van a kisgazda kezén, hogy még bérleti úton se juthat a nép földhöz, mert hiszen az összes gazdaságilag használható földterületnek csak 0,6%-a haszonbéres. Más lesz azonban a véleménye, ha ezeket a számokat kommentáljuk.

E czélból vizsgáljuk meg, hogy Esztergom vármegye 186,409 k. holdnyi gazdasági földterületéből, mennyit foglal el az ú. n. nagybirtok (100 holdon felül):

vagyis az összes földterület 46,3%-át.

Tényleg, ez ijesztő nagy szám, a mi azonnal elveszti ijesztő voltát, ha elemeire bontjuk. Ugyanis 86,307 k. holdból mintegy 30,674 k. h., melynek nagy része, - mint községi, zsellér v. telkes gazdák birtoka - a kisgazda kezén van, a kisebbik része pedig olyan földbirtokosok tulajdona, a kik szabadon adhatják el földjeiket, minden megszorítás nélkül, olyan birtokok, melyek sem a birtokszerzésnek, vagy legalább is birtokhasználatnak akadályai nem lehetne. E szerint maradna a holtkéz és hitbizományi birtokok tulajdonában 55,633 kat. hold, a mi az összes fölterületnek mintegy 29,84%-a, vagyis ez az a földbirtok, a melyik, birtoklási természeténél fogva, akadálya lehetne a nép jólétének. - Esztergom vármegye igazi nagy birtokai - nem 46%, hanem csak 30%-át teszik az összes mezőgazdasági földterületnek. De még inkább meggyőződhetünk, hogy a vármegyében a birtokmegoszlás nem rejt magában veszedelmeket, ha ezt az 55,633 k. holdat míveleti ágak szerint vizsgáljuk. Az 55,633 k. h. földbirtokból a legelőre esik: 5,607 k. h., az erdőre 26,054 k. h.; használhatatlan, földadó 107alá nem eső területe: 5,092 k. h., összesen: 36,753 k. h., vagyis a nagybirtokosok kezén levő földbirtokokból 36,753 k. h. olyan területre esik, a mely részint, mint az erdő, kívánja a nagy tömegben való kezeltetést, részint, mint a legelő, úgyszólván semmi hasznot sem hajt; részint, mint az adó alá nem eső földterület, értéktelen, semmire fel nem használható; marad tehát a nagybirtokosok kezén: szántóföld, rét, kert és szőlőterület czímén használható földterület: 18,880 k. h., mi 38 községben elszórva fekszik, kisebb részekben. Ezek között vannak olyan nagybirtokok is, a melyek 4, 5, 7 sőt 11 község határában fekszenek.

Ezzel szemben a kisgazda kezén levő és a mobilizálható birtokok a vármegyének 117,197 k. h. kitevő mívelhető területéből 98,317 k. holdat bírnak, vagyis a használható terület 83,89%-át, a miből világosan kitűnik, hogy Esztergom vármegye földmíves népe nem szűkölködik föld nélkül.

Miután a nagybirtokok ellenségei akkor, a mikor a nagybirtokok felaprózása mellett argumentálnak, mindenkor nagyon szívesen hivatkoznak Francziaországra: nem tartom irrelevansnak, hogy felemlítsem, miszerint épen Francziaországban, a hol a birtokok elaprózása akkor következett be, a mikor törvényileg eltörölték az elsőszülöttségi jogot, a mikor eladták az állami javakat, a mikor elkobozták a papi és sok főnemesi birtokokat, abban az országban a földbirtoknak jórésze ma is a nagybirtokosok kezén van. Ennek pedig van olyan gyakorlati értéke, hogy közgazdasági politika inaugurálásánál legalább annyi figyelemben részesítsük, mint egy, a következményeiben fel sem fogható hypothesist.

Esztergom vármegyében a nagybirtok, vagy több nagyobb birtoknak a felosztása is teljesen fölösleges, sőt veszélyes; mint a következő okok bizonyítják: mindenki tudja, hogy a vármegye kisgazdáinál a nyomásos gazdasági rendszer az általános, a mi egyrészről a nép hátramaradottságát, a mezőgazdaság fejletlenségét, másrészről a földnek elégséges voltát bizonyítja; továbbá, hogy még megyeszerte dívik a részes mívelés, tehát mindenki kaphat, ha akar, egy-két hold kapásföldet; tudjuk, hogy közel vagyunk Budapesthez, Bécshez, a hova a népfelesleg lefolyhat, a mi hogy így is van, sajnosan tapasztaljuk, mert ma már alig tudják a gazdák egyes vidékeken munkás-szükségletüket fedezni; a megye Duna-jobbparti részeiben, a hol sok a gyár, bánya és erdő, olyan mértékben van kifejlődve a fuvarozási kedv, hogy bizony a nép alig használja földjét, a föld mívelést elhanyagolja; hogy a napszámbérek napról-napra magasabbak lesznek, a mi a mezőgazdasági munkáserő megcsappanását bizonyítja, noha a megye népszaporulata teljesen kielégítő; végül azt, hogy már vármegyénkből is megkezdődött az Amerikába való kivándorlás, a minek következményei beláthatatlanok.

Természetes, hogy nem ragaszkodhatunk minden időben a nagybirtokok jelenlegi terjedelmének fenntartásához, sőt Esztergom vármegyében már is kívánatos volna egy-két nagybirtokot megosztani; de nem azért, hogy törpebirtokokat csináljunk, a melyeknek száma Esztergom vármegyében úgy is túlnagy, - az összes gazdaságok száma 13,926 levén, abból a kisbirtokokra esik 13,805, - hanem, hogy középbirtokokat teremtsünk, mert Esztergom vármegye épen azt sínyli, hogy nincs vezető eleme: nincs középbirtokossága. Az is való, hogy vannak egyes községek, a hol esetleg egy kisebb birtokot absorbeálhatna a nép, pl. Bajót, mely falunak rendkívül szorgalmas, takarékos népe van; de még ott sincs feltétlen szükség a nagybirtokok felaprózására. Mindezeknél fontosabb és szükségesebb, hogy ejtessék meg egy új, igazságosabb alapokon nyugvó kataszteri becslés, a tagosítás, de csak akkor, a mikor már a parczellaminimum, egyéb agrár-követelményekkel együtt, törvénybe lesz iktatva.

A vármegye nagyobb gazdaságainak egy részét itt ismertetjük:

Esztergom vármegyét a Duna nemcsak földrajzilag, hanem közgazdaságilag is két részre osztja: míg a balparti része teljesen mezőgazdasági, addig a jobbparti kiválóan ipari jellegű, míg a balparti részen, egy-két jelentéktelenebb gyárat leszámítva, alig akadunk valami iparra, addig a jobbparti részen - elkezdve Dömöstől Süttőig, - minden lépten-nyomon hatalmas üzemű, nagyszerű iparvállalatokat, értékes kőszén-, márványt-, czement- és mészkő-bányákat találunk. E vállalatok, bár mind fontos szerepet töltenek be a vármegye közgazdasági életében, mégis legelső közöttük a bányászat, a mely a legtöbb jövedelmet szolgáltatja a vármegye lakosainak, s a vármegye nagyiparának és részben transito-kereskedelmének is ez a tulajdonképei alapja.

A vármegye bányái közül mind nagy terjedelmük, mind a mívelésükkel járó óriási munkaalkalmak miatt, első helyen állanak a különféle kőbányák és ezek között legelőször kell megemlékeznünk a réges-régi márványbányákról.

Süttő község határában terülnek el az esztergomi érsekség, jelenben a "Holdampf Sándor Utódai" czég haszonbérletében levő gerecsei vörösmárvány-bányák. E bányákat már a rómaiak mívelték, a miről tanúskodik e bányáktól a komárommegyei, "bányahegyi" bányák felé vezető régi római út, valamint e bányákból kikerült, a megye és környéke területén többfelé (Süttőn is) feltalálható vörösmárvány római mérföldjelzők. De, hogy a későbbi századok folyamán is mívelték, régi okíratok bizonyítják, melyek szerint a visegrádi és esztergomi királyi és főpapi lakokhoz, templomokhoz is felhasználták e bányák tartós és szép kövét.

A gerecsei bányák, melyeket ma a "Holdampf Sándor Utódai" czég haszonbérel, a czég szakszerű és nagy pénzáldozatokba kerülő mívelésével valamikor rendkívül sok követ termeltek; ma azonban, részint az építkezéseknél beállott fehérkő-használat, részint a czementipar fejlődése, de az erdélyi vörösmárvány-bányák konkurrencziája miatt is, termelése nevezetesen megcsappant. Valamikor e vörösmárvány-bányákban - beleértve a vele szomszédos, de már komárommegyei bányahegyi bányákat is, - 300-400 ember fejtette naponta a követ; ma alig 60 ember dolgozik ott. E bányák kövét mely színére nézve a halvány rózsaszíntől a húsvörösig, minden színváltozatban előfordul, épen szépsége, szilárdsága miatt ma is rendkívül kedvelik, s az ország határán kívül is keresik; nevezetesen Német- és Oroszországba (Moszkva) szállítottak belőle hatalmas tömböket, mert a belőle kidolgozott tárgyak gyönyörűen csiszolhatók.

E bányákkal szemben fekszenek a piszkei határban az ú. n. piszniczei vörösmárvány-bányák, a melyekből szintén igen szép márvány kerül ki, de az nem található akkor méretekben, mint a gerecsei, vagy a bányahegyi bányákban. E területeken a következő birtokosoknak van bányájuk: 1. Fischer János és Fiai, 2. Konkoly Thege Kálmán, 3. Negyvenes Társaság, 4. Reviczky Károly, 5. Ney és Társa, 6. Politzer Náthán Utódai.

A piszkei határ törökösbükki dűlőjében is vannak vörösmárvány-bányák, valamint a nyergesújfalusi határban levő puszta-maróti gazdaság területén is, de ezeket nem mívelik.

Mint fentebb is említém, a mai viszonyok között leginkább keresik a fehér mészkövet, a melynek egyik csiszolható faját, éppen a Süttő-vidékit, fehérmárványnak nevezik; pedig nem is fehér ez a mészkőféleség, inkább halaványsárga. E kő tartóssága, csiszolhatósága és nagy teherviselő képessége folytán is, ma nagyon keresett czikk. Legszebb ilyen követ szolgáltat az esztergomi érsekségnek, jelenleg a Holdampf Sándor Utódai czég haszonbérletében levő haraszti fehérbányája, a mely szintén a süttői határban fekszik. E határban különféle 111elnevezés alatt található még igen sok jó és szép fehér mészkő, a melyet miután faragni és csiszolni lehet, a legjobb épületkőnek használhatnak fel.

Ilyenek: Aprily Testvérek diósvölgyi s ugyanazoknak keszszeli, továbbá Müller Ernő dörfeldűlői kövei. E kövekhez hasonló minőségű követ szolgáltat a piszkei határban az ú. n. vaskapui fehér-mészkő- (csiszolható) bánya, a mely jelenleg Sänger Béla tulajdona és 40-50 embert foglalkoztat.

A süttői fehérbányákban összesen mintegy 150-200 ember dolgozik naponta.

A lábatlani határban, a bersegi dűlőben van a Bakay családnak ú. n. Szécsényi márványbányája, mely csiszolható szürke mészkövet, valamint Stark Nándor gyűrűshegyi fehérmárvány-bányája, mely fehér mészkövet termel.

A vármegye második főfontosságú bányái: a márga-bányák. E bányákat csak tíz évvel ezelőtt is alig méltatták figyelemre. Ma azonban, a mikor a czementipar olyan fejlődötté és világszerte nagyfontosságúvá lett, nagy keresletnek örvendenek. A legnagyobb márgabánya az esztergomi érsekség nyergesújfalusi birtokán, az ú. n. "Márton-kúti" dűlőben van, s jelenleg Sátory Miksa czementgyáros bírja haszonbérben.

Az esztergomi érsekség márga-bányával bíró területe több száz katasztrális holdat tesz ki. E bányában naponta mintegy 30-50 ember dolgozik és a termelt anyagot mintegy 7 kilométer hosszú, keskenyvágányú ipari vasúton szállítják, a Duna mellett épült hatalmas czementgyárba, feldolgozás végett.

Szintén nagy és mívelés alatt álló márba-bányák vannak Lábatlan község határában. Ezek az "Egyesült tégla- és czementgyár részvénytársaság" tulajdonai. E bányák, melyek közül jelenleg 4 áll mívelés alatt, a "Buzáshegyi" dűlőben vannak, s bennök állandóan 60-80 ember fejti a követ, a melyet egy 3 1/2 kilométer hosszúságú sodronykötél-pályán szállítanak a czementgyárba.

Ugyane helyen van egy mívelés alatt álló trachyt-bánya is (fekete-bánya), mely a közbirtokosság tulajdona.

A czementgyártáshoz a márgán kívül mészkő is kell, s a vármegyében mészkő-bánya is van bőven. Kétféle mészkő-bánya van: egyik, a czementgyártáshoz való mészkövet (rossz mészkő, siliciumos) a másik az égetni való mészkövet szolgáltatja. Az előbbeniekhez tartozik az esztergomi érsekség bajóti, nyergesújfalusi, szentjózsefi, valamint a lábatlani és piszkei határban levő Roon-féle czementgyár (bersegi), a Stern Márkus (bánomi)- és a Baday (Eménkes)-féle mészkő-bányák, a melyek szintén czement-anyagot adnak.

A mészégetésre használható mészkőbányák száma szintén igen nagy, s ezek közül megemlíthetők: Nedeczky Kálmán piszniczei bányája, a melyből évente kb. 200-250 köböl követ fejtenek ki; a Reviczky Károly-féle eménkesi, a melyből 300 köböl, valamint a Krafft-féle piszniczei, Stern Márkus eménkesi, Eggenhoffer tóháti bányáik, a melyekből kb. 300-350 köböl kő kerül ki.

E mészkövek olyan jó hirnévnek örvendenek, hogy hatalmas hajórakományokat szállítanak belőlük Piszkéről, az egész országba. A kő ára köblönként most 48-50 kor. E bányákban átlag 60-80 ember dolgozik majdnem egész éven át.

A vármegye gazdasági életének egyik hatalmas ere: a területén nyitott barnaszén-bányák. A legelső szénbányát - a sárisápit - Esztergom vármegyében mintegy 100 évvel ezelőtt nyitották meg. A sárisápi után csakhamar következtek: a csolnoki (miklósberki) 1817-ben, a mogyorósi 1828-ban, a tokodi 1839-ben, a szarkási 1840-ben és a dorogi bányák 1850-ben való megnyitása.

Az összes szénbányák - kivéve a szarkási bányát, melyet előleges szénkutatás alapján nyitott meg Weisenberger Gáspár, - a véletlennek, azaz: szénkibúvásnak köszönhetik keletkezésüket. E bányák óriási kincset rejtenek magukban, s már a 60-as években kb. 2,000.000 q szenet termeltek. A mint a vizsgálatok kimutatták, Esztergom vármegye szénterülete mintegy 12  mérföld, a melyen az eocen-széntelepek vastagságát átlagosan 8 méterre, az olygocenét pedig 120-150 centiméterre lehet tenni. Hantken Miksa híres geologus számítása szerint, a nevezett vastagságú rétegek egy  mérföldön adnak 8000,000.000 q barnaszenet, a mi dokumentálja e bányák óriási értékét. Az eltelt 100 esztendő alatt nagyon sok változás történt, a mi még inkább emeli e bányák értékét: új útak, vasútak, gyárak épültek a vidéken, magán a bányaterületen is több új és nagyobbszerű bányákat nyitottak meg nagy befektetésekkel, sőt azóta megépült a dorog-budapesti vasútvonal is. Mindez emelte a bányák értékét s a lakosság anyagi jólétét. De a legutóbbi időben, mintha fátum üldözné e jövedelmező vállalatokat: egyik bányát a 112másik után önti el a víz. A társaságok milliókat érő gépeket szereztek be a tárnákat elöntő víz eltávolítására, a legértékesebb bányák mégis most is víz alatt vannak. E bányáknak legutóbb a Komárommegyében megnyitott gallai szénbányák is nagy konkurrencziát támasztottak, a mi a legköltségesebb kiaknázásokat lehetetlenné tette. Mindazonáltal a működésben levő bányák ma is óriási értéket képviselnek, nagy üzeműek, s alig bírnak a megrendeléseknek eleget tenni.

Az egyes bányák és bányatársulatok a következők:

I. Az esztergom-szászvári kőszénbánya-részvénytársaság.

1. Barnaszénbánya: Új-Dorog, Dorogon. Tulajdonos: Dorog község. 11 kettős, 9 egyszerű bányamérték 7 hk (1,589.670 m²), 25 zártkutatmány, 8 üzem- és kezelési épület, 6 tiszti, 48 munkáslakás; 4,6 kilométer földalatti szállítópálya, 1,7 kilométer külszíni lóvasút, 3 gőzkazán, 1 gőzgép, 4 szállítógép, 150 csille, 4 vízemelőgép, 1 szeletelő, 1 osztályrosta, 1 légsűrítő. Termelés: 550.800 q barnaszén. Munkások száma: 322.

2. Barnaszénbánya "Annavölgy" Sárisápon. A társaság tulajdona. 1 egyszerű, 6 kettős bányamérték 4 kh (644.581 m²), 37 zártkutatmány.

3. Barnaszénbánya: "Annavölgy-Sárisáp" Csolnokon. Tulajdonos: Vallásalap, 3 egyszerű, 20 kettős bányamérték 5 kh (2,031.966 m²), 45 zártkutatmány, 7 kilométeres drótkötélpályája is van.

4. Barnaszénbánya Mogyoróson. Tulajdonos: Vallásalap. 2 egyszerű, 22 kettős bányamérték 1 kh (2,084.360 m²), 13 zártkutatmány.

E három bánya igazgatósága Annavölgyön székel. Igazgató: Vinkelmann János. Összes termelés: 1,311.000 q barnaszén. Munkások száma: 725. Összesen van: 9 üzemi, 4 kezelési épülete; 6 tiszti, 92 munkásalap; 15 kilométer földalatti vasút, 2,7 km. külszíni lóvasút, 5 gőzkazán, 2 gőzgép, 3 dynamo, 4 szállítógép gőz és villamos erőre, 1 villamos szeleltető, 1 osztályozó gép, 460 csille.

II. A Magyar általános kőszénbánya-részvény-társulat. Esztergomi bányászat: barnaszén-bánya, Dorog, Tokod, Ebszőny-puszta és Puszta-Szarkás községek területein; bányagondnokság Tokodon. (Posta-, távirda-és vasutállomás.)

1. Dorogi-bánya Dorogon, 17 kettős, 3 egyszerü és 4 határköz. (1,665.106 m²) gép- és kazánház, 0,7 km. földalatti szállitópálya, 2 gőzkazán 200 m fütőfelülettel, 2 elektromos szállitóvitla, 2 vízemelő, 2 tisztilakás, 17 munkásház, kertek. Lejtakna- és légakna-mélyítés történik.

2. Tokodi bánya Tokodon, 20 kettős bányamérték (1,838.561 m²) 44 zártkutatmány. Iroda, kórház, élelemtár, villamostelep, műhely, kazánház, 8,4 km. szállítópálya, 5 gőzkazán, 410 m² fűtőfelülettel, 2 fekvő gőzgép, 1 stabil gőzgép, 2 dynamo, 4 kötéllel való szállítógép, 289 csille, 10 vízemelő gép, 2 szellőztető. Termelés: 985.000 q barnaszén.

3. Ebszőnyi bánya, Tokod község határában, 21 kettős bányamérték (1,974.268 m²) akna-, gép- és kazánház, osztályozótelep, 3,33 km. földalatti szállítópálya, 6,4 km. felszíni szállítópálya, 3 gőzkazán, 1 álló gőzgép, 1 szállítógép, 2 vízemelő, 1 ventilátor, 2 osztályozó. Termelés: 327.240 q.

4. Nyergesújfalusi és bajóti szénbányák, melyek az esztergomi érsekség tulajdonában vannak, szünetelnek. A dorogi szénbánya szintén szünetel.

A vármegye anyagi erejének egyik legfőbb forrása ipara. E tekintetben a vármegye az ország legelső vármegyéi közé sorolható, s reméljük, hogy a most kezdődő országos ipari akczió csak emelni fogja vármegyénk iparát.

A vármegye ipari vállalatai között első helyen említhetők a czementgyárak, s ezek közül is legelső helyen az "Egyesült tégla- és czementgyár r-t." lábatlani czementgyára.

A jelenlegi czementgyárat az 1869. évben Plescha Mátyás elnöklete alatt a Kalk- u. Ziegelwerk A.-G. alapította és pedig románczement gyártására. Időközben több tulajdonos birtokába ment át a gyár, míg végül azt gróf Roon német hadügyminiszter vette meg (1870), a mikor is a gyár vezetését Wendland Károly vette át, a ki a mai nagyszerű gyárat - a rég kisszerű vállalatból - építette. Wendland vezetése alatt kezdte meg e gyár egész Magyarországon első ízben a portland 115czement gyártását. 1890-ben Weisenbacher vette át a gyárat. Weisenbacher után a régi czégjegyzéssel az új r.-t. alakult, a mely jelenleg is birtokosa a gyárnak.

A gyártelep területe: 260 kataszteri hold. Épületek száma 50. Munkások száma: 800. Évi termelése: 7000 vaggon portland-, 1500 vaggon románczement. A gyári a hazai piaczon kívül, szállít Ausztriába és a Balkánra.

A bányákból 4 km.-es sodronykötélpályán szállítják a gyárba az anyagot.

A másik czementgyár: Sátori Miksa tulajdona; fekszik a nyergesújfalusi határban, a Duna mellett. E gyárat Benkó Károly ipariskolai tanár alapította 1868-ban, a ki bár nem sok szerencsével, de tíz év alatt - a míg a gyár birtokában volt, - nagy szaktudásával megalapította a czementipar jövőjét hazánkban, sőt a magyar czementnek a külföldi piaczot is megnyitotta. E gyár - mint a legtöbb magyarországi gyár - nagyon sok válságon ment át, míg végre egy kiváló üzletembernek: Sátori Miksának, a gyár jelenlegi tulajdonosának kezébe került, a ki közgazdasági bő tapasztalataival és rendkívüli anyagi áldozatok árán oda fejlesztette a gyárat, hogy az ma nemcsak a vármegyének, de országunk iparának is díszére szolgálhat. E gyárban eddig csak román czementet gyártottak, mely az összes czementjei között a legjobbnak bizonyult; de Sátori megkezdette a portlandczement-gyártást is, a mi fényes eredményekkel jár.

A gyár területe 12 kat. hold, a melyen áll 4 román és 10 portland-kályha, 2 kazánház, 2 gépház, 2 malomépület, szárítók, zúzók, malmok, tiszti- és cselédlakok. A telepnek külön vízvezetéke, villamos világítása, az alkalmazottak gyermekei részére elemi iskolája van. A hajtóerőt 900 effectiv lóerejű gép szolgáltatja. Évi termelése 4500 q portland és 1500 q román czement. Munkások száma 450-500. Főleg a hazai piaczoknak szállít. A bányákból 7 kilométer hosszúságú keskenyvágányú ipari vasút szállítja a gyárba a márgát és mészkövet.

A Sátori-féle czementgyárral szemben, a Duna mellett van a hatsek-féle "Etetnit" művek-gyára. A gyár egészen új keletű, 1903-ban épült, egy egészen új terméket hoz forgalomba: a czement és aszbeszt keverékéből álló czementlapokat, a melyeket burkolási czélokra, főleg tetőre használnak. E gyártmány előnye, hogy eléghetetlen, nem törik, óriási ellentállóképességű és rendkívül könnyű, s így vele új épületek tetőszerkezeténél nagy megtakarításokat lehet elérni.

A gyár területe kb. 4 kataszteri hold. Évi terméke 2000 vaggonra becsülhető; munkásai száma: 300-350. Szállít az egész monarchiába, sőt a Balkánra is.

A vármegye területén számtalan apróbb-nagyobb téglagyár működik, a mi mutatja, hogy a vármegye területén az építkezési kedv elég nagy. Nagyüzemű téglagyár azonban csak kettő van, a melyek termékeiket a vármegye határán túl is értékesítik. Ezek között a legnagyobb Nyergesújfalu határában, az "Egyesült tégla- és czementgyár r. t." tulajdonában levő téglagyár. Ennek alapítója Bentin Ingácz. A gyár területe 109 hold, épületei száma 8, munkásaié 250, évi termelése 12,000.000 drb tégla.

Megemlíthető téglagyárak még: Roheim-téglagyár Dömösön. István r. t. téglagyára Pilismaróton. Renner G.-téglagyár Párkányban. Prímási uradalom téglagyára, Esztergom. (Kaufman és Stern haszonbérlete). Eggenhoffer téglagyár, Esztergom. Brutsy Gyula tégla és fedéllemez gyára, Köbölkút. Czementlapok előállításával foglalkozik Renner Gáspár Párkányban és Kürner Antal Esztergomban.

Esztergom vármegyében az üvegipar is képviselve van, de sajnos, noha 3 gyártelep is van, üzemét csak egy folytatja. Az esztergomi határban álló nagyszabású üveglapgyár meg sem kezdette működését, a tokodi Moller-féle üveggyárban csak csiszolási munkákat végeznek, egyedül a tokodi Kurczveil Károly-féle gyár van üzemben. Munkásai száma 50-60 között változik. Figurális üveget gyárt, a melyet úgyszólván világszerte szállít.

Malom-ipar úgyszólván nincs, mert számbavehető malom csak egy van: a Frankl és Fia czég "Első Párkányi búzakeményítő-gyár"-ával kapcsolatos malma. Kisebb malom vidékszerte található, valamint a már végórájukat élő dunai malmok is láthatók még.

Az egyes nagyobb gazdaságokkal kapcsolatos gazdasági szeszgyárakon kívül, a milyenek a bátorkeszi, kismuzslai, köbölkúti, megemlíthető Krausz Izidor kenyérmezei ipari szeszgyára.

Nagyobb szeszfőzők és pálinkagyártók: Brutsy János Esztergomban, s ugyanott Schauk Béla, a kinek gyára egészen modern alapokon van berendezve, s híressé, keresetté vált czikkei hazánk határán kívül is keresletnek örvendenek. 116Taubernek Bátorkesziben sörgyára van.

A vármegye székhelyén levő gyárak és telepek közül szükségesnek tartjuk megemlíteni a következőket: Heiszlmann Ferencz illatszappangyárát, Komáromy Ferencz gőzfűrész-telepét a prím. uradalom gőzfűrész-telepét, továbbá vasöntődéjét és gépgyárát, Oltóssy Pál és Fia, s Oltóssy Lajos botgyárát, Magyari László kályhagyárát és Kunn János vasöntödőjét.

Valamikor - a múlt század 70-80-as éveiben - Esztergom vármegye legnagyobbszerű ipara a kőfaragó ipar volt. Régi okmányok szerint négy községben: Süttő, Piszke, Lábatlan és Nyergesújfalun, több mint 10.000 ember élt e munkákból. Ma azonban ez egykori nagy iparnak úgyszólván csak halvány mása van meg; a négy községben átlag alig dolgozik 200-250 kőfaragó.

A nagy hanyatlás főoka: a czementipar fellendülése, valamint az ország különböző részeiben nyitott bányák és azoknak az esztergommegyei bányáknál modernebb berendezkedése, sőt egyes bányák részére - pl. a Karsztvidékieknek - adott igazságtalan tarifakedvezmények, nemkülönben a napszámbéreknek e vidéken való enormis emelkedése.

A vármegye területén a következő nagyiparú kőfaragók említhetők fel:

Süttőn: a Holdampf Sándor Utódai czég dolgozik. A czég keletkezett az 1860. évben. Ipari telepe mintegy 3000  öl, a melyen átlag 60-80 kőfaragó munkás dolgozik. A vállalatnak van egy állami kedvezményes kőfűrésze is, a melyet 25 lóerejű motor hajt. Kiviteli piacza a monarchián kívül főleg: Német- és Oroszország.

Müller Ernő, dolgozik 50-60 kőfaragóval és államilag segélyezett kőfűrészteleppel.

Kisebb czégek: Eichek és Lakméry Károly. Piszkén: Radl Rezső, Fischer A. és Fiai (kőfűrész-teleppel), Vilheim Mór (kőfűrész-teleppel), Stark József, Stelmann Lipót. Nyergesújfalun: Ifj. Ledergerber Pál, dolgozik 25-30 emberrel, Hartmann Péter, dolgozik 20-25 emberrel.

A vármegye egykori híres kereskedelmét hiába keresnők a mai Esztergomban. Az "esztergomi tarifa", a középkori fényes országos vásárok ideje úgy látszik örökre letünt. Ennek oka részint az idők változása, de részint - tagadhatatlanul - az ország helytelen közgazdasági irányzatában kereshető. Valamikor fővárosi jellegű volt Esztergom, a mi forgalmát biztosította; most Budapestnek úgyszólván külvárosa, a mely életét elszívja. Valamikor a Duna kincseket hordott hátán Esztergom városának, ma elviszi tőle, a mit csak elvihet. Vasútai, a melyektől annyit vártak, e tekintetben kevés reményt váltottak valóra. Fekvése, a mely tulajdonképen oka kereskedelme pangásának, egyetlen, számbavehető kereskedelmének - a gabonakereskedelemnek - alapja. Valóban, Esztergom vármegye e tekintetben hazánk igen sok vármegyéje között vezérszerepet játszik. Négy más vármegye gabonáját, ú. m. Nógrád, Bars, Hont és részben Nyitráét viszi a nagypiaczra. A gabonakereskedelem góczpontja Párkány mezőváros, a mely éppen ennek következtében rohamosan fejlődik. Főczikke: a búza és árpa; de nagy mennyiségben a rozs és a zab is.

A vármegye területén legnagyobb gabonakereskedők: Strasser és König képviselete, Hauser és Sobotka képviselete, Louis Hirsch képviselete, Lőwy és Öcscse, és Putz Sámuel.

A vármegye borkereskedése, tekintve a szőlők rekonstrukczióját, szintén nem mondható kielégítőnek. Statisztikai adatok szerint, alig 4000 q bor kerül forgalomba. Nagy kereskedelmi pinczéjük van: Lővy Sámuelnek és az "Esztergomi borászati egyesület"-nek.

Gyümölcskereskedelme az utóbbi időben emelkedést mutat, de az sem szervezett. Átlag 700-800 q gyümölcs a forgalom tárgya.

Fakereskedelme az utóbbi időben szépen fejlődik, de a nagy forgalom jellegét még mindig nem tudta elérni. Tűzifakereskedelemmel foglalkozik az esztergomi érsekség és az esztergomi káptalan erdészete Esztergomban. Ugyanitt nagyobb épületfa és tűzifa-kereskedők: Singer és Leimdorfer-czég, Komáromy Ferencz és Tifenthal utóda: Lővinger Sándor.