Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

« KÖZOKTATÁSÜGY. Irta Rózsa Vitál, benczés főgimnáziumi tanár.

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. Irta Némethy Lajos, v. esperes plébános. »

129IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
Irta Rózsa Vitál

Művelődéstörténeti visszapillantás.

A kereszténység behozatala, a kath. egyház megalapítása hazánkban nemcsak politika, hanem közművelődési tekintetben is korszakot alkotó, nemzetünkre nézve. A nyugat-európai műveltség áldásai ez időtől kezdve táplálják a magyar földet s vele a magyar nemzetet.

A magyar nemzet kereszténységének fölkelő napja Pannonhalma és Esztergom ormairól hintette szét termékenyítő sugarait hazánk áldott földére. Első szent királyunk királyi székvárosát, Esztergomot tevén a magyarországi egyháznak középpontjává, a keresztény műveltség jótékony hatásai is itt termették a legérettebb gyümölcsöket. Az ország első főpapja a Sz. Benedek rendjéből, Pannonhalmáról került Esztergomba; az anyakolostorból tanult férfiak követték őt új székhelyére, kik koruk műveltségével érkeznek az ország fővárosába és fognak a nagy munkához; nemcsak mint hithirdetők működnek önfeláldozó buzgósággal, hanem mint a káptalan tagjai, segítségére vannak az érseknek az egyházi ügyek vezetésében, papokat nevelnek a megtérített nemzet fiai közül és tanítanak az iskolában.

A benczéseken kívül lassanként majd minden szerzet meghonosodott a régi Esztergomban, s kolostoraik a hit és tudományos élet mind megannyi veteményes kertjeivé váltak. A káptalani és szerzetesi iskoláknak főrészök volt a műveltség terjesztésében, a magyar nép művelődésének fejlesztésben; ezek az iskolák voltak a hazai tudományosság gyűjtőhelyei. A tanítással és neveléssel kizárólag egyházi férfiak foglalkoztak, a kik nemcsak terjesztették, hanem művelték is a tudományok különféle ágait. Irodalmuk első emlékei egyházi művek, vagy vallásos ihlet termékei.

Később is, árpádházi királyaink bőkezűsége mellett, a nagynevű érsekek, káptalanok és kolostorok hatalmasan támogatták és ápolták a tudományt, művészetet és ipart, úgy hogy Esztergom egészen a XIII. századig a szellemi és anyagi téren virágzó jólétnek örvendett.

Azonban a sajói veszedelem halomra döntött és elpusztított mindent, a mi hosszú idő alatt a nemzet szellemi és anyagi felvirágoztatására történt; a tatárpusztítással a nemzet kétszázados művelődése szállott sírba, a tudomány és művészet emlékeivel együtt. Sötét éjtszaka borult Esztergomra is, melyet a tatárok, a vár kivételével, leromboltak, lakosait kegyetlenül leölték, s a művelődés békés századainak dúsan termő gyümölcseit megsemmisítették.

Újra kellett kezdeni. És a művelődésnek elvetett csírái lassan bár, de ismét kihajtottak. Az Anjouk és Hunyadiak kora, nemcsak az állami élet, hanem a tudományosság terén is, hazánk és nemzetünk fénykora vala. A tudományok újjászületésének idejében, azoknak egyik kiváló képviselője, Vitéz János, esztergomi érsek volt. Székvárosában és udvarában tudósok és művészek gyülekeztek össze, kiket a fényes szellemű főpap messze földről magához vonzott, hogy fejedelmi építkezései és világhírű könyvtára számára munkásságukat megnyerje. Galeotti huzamos ideig tartózkodott Esztergomban, s itt írta meg "De homine" cz. munkáját, melyet hálája jeléül Vitéznek ajánlott. Ugyancsak az érseki udvarban, Vitéz fölszólítására készítette el Regiomontanus is nevezetes csillagászati tábláit.

Hogy mily szeretettel és buzgalommal foglalkozott maga Vitéz is a tudományokkal, erről azok a kézirati munkák tanúskodnak, melyeket érsekségének 130idejében javított ki és látott el jegyzeteivel; tanúskodik fényes, 4000 kötetből álló könyvtára, a mely buzdításul szolgált Mátyás királynak is a Corvina-könyvtár megteremtésére. Mint középkori műveltségünk és hatalmunk annyi más emlékei, Vitéz könyvtára is elpusztult a viszontagságok alatt s annak legnevezetesebb kéziratai ma Európa több nagy könyvtárában szét vannak szórva.

A szerencsétlen mohácsi csata után a haza gyászos sorsát Esztergom sem kerülhette el; 1543-ban török uralom alá került. A mit nagy királyok, tudomány- és művészet-kedvelő, művelt főpapok hosszú időn keresztül megalkottak, azt a barbár török tönkre tette, s a másodszor fölvirágzott Esztergomot is kifosztotta, a lakosságot rabigába hajtotta, a főpapságot elűzte. A prímás és a káptalan a város elfoglalása után az egyházi kincsekkel és levéltárral Nagyszombatba menekült; s ettől fogva 277 éven át nem lakott prímás Esztergomban.

A mint elvesztette Esztergom az érsekséget és a káptalant, rohamosan kezdett sűlyedni. Sem főiskolája, sem nyomdája nem lévén, a tudományos mozgalom teljesen megszűnt falai között, s a szellemi élet hosszú időn át mintegy kihalt; szomorú pangás állott be minden téren. Csak 1820-ban térhetett vissza az érsekség és a káptalan ősi székhelyére; innen kezdődik Esztergom történetében a harmadik korszak, az újjászületés korszaka.

A vármegyét és a várost ért viszontagságok Esztergom történetében erős nyomokat hagytak, de a fényes multról vajmi kevés írott emléket mutathatunk föl. Mindamellett nemzetünk irodalom-történetében nem utolsó helye van Esztergom vármegyének; szülöttei, főleg az újabb időben, irodalmi működésükkel tekintélyt és tiszteletet szereztek nevének.

Az alábbiakban betűrendben adjuk az irodalom és tudomány képviselőit; és pedig első sorban különösen az Esztergom vármegyei születésűeket, majd azokat, a kik máshol születtek, de Esztergom vármegyében éltek és működtek.

Acsay Ferencz.

Acsay Ferencz, szül. Esztergomban, 1854-ben. Mint Sz. Benedek-rendi tanár 1878-1893-ban Esztergomban tanított, 1894-ben győri főgimn. igazgató és házfőnök lett.

Művei: A prózai műfajok elmélete. 1889. - Bossuet egyházi beszédei. Fordította és bevezetéssel ellátta. 1895. II. köt. 1902. - Millenniumi emléklapok. 1896. - A győri benczés főgimnázium története. 1901. - Ifjúsági szentbeszédek. I. köt. 1903. (II. és III. köt. 1908.) - Rónay Jáczint élete. 1908. - Irt ezenkívül több nekrologot, nyelvészeti, neveléstani és egyházszónoklati czikket; számos szent beszédet közölt a Szent-Gellért, ifjúsági hitszónoklati folyóiratban.

Andor György dr.

Andor György dr., prelátus kanonok, szül. 1867-ben. 1891-ben az esztergomi szemináriumba került tanárnak, később tanulmányi felügyelő lett. 1897-ben herczegprímási szertartóvá, majd titkárrá, 1905-ben herczegprímási irodaigazgatóvá és egyházmegyei főtanfelügyelővé, a következő évben pedig esztergomi kanonokká nevezték ki. Czikkeket, bírálatokat írt a Magyar Sion, Bölcseleti folyóirat, Hitvédelmi folyóirat, Katholikus Szemle folyóiratokba; 1899-1901-ig szerkesztette az Isten Igéje, hitszónoklati folyóiratot, a melyben több beszéde jelent meg.

Argauer Máté.

Argauer Máté, 1820-tól Esztergom szab. kir. város plébánosa volt. Meghalt 1840-ben.

Művei: Sz. Istvánnapi díszbeszéd. 1822. - Sárfalvi Heya Imre alispánt, midőn királyi tanácsos lett, üdvözli. 1836. - Üdvözlő beszéd Uzovits János főispáni helytartó székfoglalásakor. 1836.

Bády Izidor.

Bády Izidor, benczés tanár, utóbb lelkész, született Szentgyörgymezőn 1820-ban. Meghalt 1885-ben.

Czikkei: A tihanyi hívek szép egyházi énekei. Szent Benedek. Munkája: Alkalmi beszéd Écsy László születésének 50., felügyelőségének 25. évére. 1869.

Bády Valér.

Bády Valér, sz. ferenczrendi hitszónok szül. Szentgyörgymezőn, 1811-ben. Meghalt Budapesten, 1885-ben.

Munkái: Jézus szentséges szíve társulatának szabályai, imái és énekei. 1861. A szentkereszti és más processiókra alkalmas énekek és imák. 1864.

Bakócz Tamás.

Bakócz Tamás, bíbornok-érsek, szül. Erdődön, 1442 táján. Mint nagytudományú főpap és államférfiú, kora történetében nevezetes szerepet játszott; 1497 decz. 21-án esztergomi érsekké, majd bíbornokká lett. Az egyházi és világi legfőbb tisztségekkel kitüntetve, meghalt Esztergomban. 1521. jún. 11-én. Róla szülővármegyéjénél bővebben emlékeztünk meg.

Bakócz Tamás Gradualéja.
(A magyar kath. egyház legnevezetesebb szertartási kézirata. XV. századbeli codex czimlapja.)

Balás Theophil.

Balás Theophil, szül. Párkányban, 1795. május. 27-én. A Sz. Benedek-rendbe lépvén, hittudományi tanulmányait Bécsben és Pannonhalmán végezte. Tanított Komáromban, Nagyszombatban, (1827-38.), Esztergomban, ugyanitt 1838-46-ban házfőnök és igazgató volt. A következő évben betegeskedése miatt 131pihent, majd ismét három évig Esztergomban tanárkodott. Később házi lelkiatya Komáromban, lelkész Nyalkán, alperjel és utóbb perjel Bakonybélben, a hol 1878-ban meghalt.

Művei: Latin és magyar alkalmi költemények; többek között Rudnay Sándor herczegprímás tiszteletére; Kovács Tamás főapát és Kopácsy József herczegprímás székfoglalójára és halálára; Simor János győri püspök és Kruesz Chrysostom főapát beiktatásakor, stb. - Írt egyházi himnuszokat a magyarországi szentekről, melyeket a benczés breviariumba is fölvettek. - Értekezéseket közölt az Urániában és más folyóiratokban. - Hátrahagyott versei és más kézíratai a pannonhalmi és bakonybéli könyvtárban vannak.

Balassa Bálint.

Balassa Bálint, a XVI. század nagy lírikusa, Esztergom vármegyében fejezte be dicsőséggel és szenvedésekkel teljes pályáját, itt esett el 1594-ben Esztergom ostrománál, a Pálffy Miklós oldala mellett. Mindkét czombján megsebesítve, május 26-án halt meg a táborban.

Baranyay Ferencz.

Baranyay Ferencz, Esztergom és több más vármegye táblabírája, szül. Esztergomban, meghalt u. o. 1823. október 20-án 70 éves korában.

Munkái: Ns. Esztergom város polgártársaihoz buzdító beszéd. 1820. (Ugyanez németül is). - Carmen cels. princ. Alex. Rudnay archiepiscopo Strigoniensi ... designato munera sua auspicatissime capessenti devotum. 1820. - Disquisitio notitiarum antiquarum liberae regiaeque civitatis Strigoniensis et arcis archieposcopalis nominis ejusdem. 1820. - Az esztergomi vár iránt kifejthetendő régiségeknek újra felvett nemre tétele Y. álorczás támadásai ellen. 1823.

Bartakovics Béla.

Bartakovics Béla, érsek, szül. 1792-ben. Hittani tanulmányait Bécsben elvégezvén, két évig volt káplán Sellyén és Muzslán. 1817-ben a nagyszombati érseki helynökséghez került; 1820-ban herczegprímási levéltárossá, utóbb titkárrá nevezték ki. 1830-ban tagjává lett az esztergomi káptalannak, s a következő évben a nagyszombati helynökség vezetésével bízták meg. 1844-ben a rozsnyói püspökséget nyerte el, 1850-ben pedig az egri érseki székre emelkedett. Meghalt Egerben, 1873-ban. Számos értékes egyházi művet írt.

Bélik József.

Bélik József, szül. 1757-ben. Csúzon és Udvardon káplán volt, 1784-ben a pozsonyi papnevelő-intézetnél tanár, utóbb aligazgató lett. 1809-ben esztergomi kanonokká, nemsokára cz. apáttá és a pesti papnevelő kormányzójává nevezték ki. 1820-23-ban érseki helyettes és pharosi püspök. 1823-ban szepesi megyés püspök lett. Meghalt 1847-ben. Két latinnyelvű, egyházi jellegű műve jelent meg.

Besze János.

Besze János, szül. 1811-ben. Mint ügyvéd, 1836-ban Esztergomban telepedett le s a megyei életben tevékeny szerepet játszott és a vidék népszerű embere lett, úgy hogy a fegyveres polgárság őrnagyparancsnokává, a megyei nemesség hadnagyává s a 1848-ban országos képviselővé választották. Komárom várát Besze biztosította az esztergomi nemzetőrökkel Jellasich ellen; harczolt, szónokolt, lelkesített és Kossuthnak jobb keze volt. A szabadságharcz után ő is bujdosott. 1861-ben ismét Esztergom képviselőjévé választották s a határozati pártnak volt híve; 1865-ben Deákhoz állott. 1869-ben a pénzügyi törvényszék elnöke lett; később, ez állás megszűntével, nyugalomba vonult. Meghalt 1892-ben. Számos politikai czikkén kívül, több füzet jelent meg tőle, melyekben különféle társadalmi kérdésekkel foglalkozik.

Bezerédi Gyula.

Bezerédi Gyula, szobrász, szül. 1858-ban, Mogyoróson. Tanúlmányait Budapesten kezdte, majd 1874-ben ösztöndíjjal a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, és részt vett az udvari múzeum, valamint a Burg szobrászati díszítésében, 1882-ben Budapesten telepedett le; főleg díszítő szoborműveket készített.

Szoborművei közül nevezetesebbek: Benvenuto Cellini szobra a prágai műcsarnokban; Bányászat, Ipar, Gazdászat és Kereskedelem szoboralakjai a budapesti keleti pályaház homlokzatán; Csárdás és Menuette a Fővárosi Vigadó nagytermében; két Mátyás-korabeli apród a dalműszínház udvari páholyának lépcsőházában; Herkules és Psyche alakjai a herkulesfürdői Szápáry-épület homlokzatán; Tóth Kálmán bajai szobra; Tinódi Lantos Sebestyén (a király költségén készült tiz szobor egyike) a Népszínház előtt levő téren.

Birkés Endre.

Birkés Endre, fővárosi számtiszt, szül. Bajóton 1810-ben. Meghalt 1897-ben. Irodalmi működését a Regélőben kezdette "Esztergom története" leírásával 1835-ben; Esztergom városának ez a legelső magyar leírása. Írt még népismertetési közleményeket (u. o. 1837.), elbeszéléseket, történeti czikket a Hazánk és a Külföldbe (1865.)

Blümelhuber Ferencz.

Blümelhuber Ferencz, hittudományi doktor, szül. 1824-ben. 1855-84-ben az esztergomi papnevelő tanára; 1874-ben esztergomi kanonokká, majd cz. préposttá, 1894-ben pápai prelátussá nevezték ki. 1907-ben káptalani prépost lett. Az egyházi régiségtanra vonatkozó műveket, czikkeket és bírálatok írt.

Bogisich Mihály.

Bogisich Mihály, pápai prelátus, szül. 1839-ben. Szomoron, Kürthön, majd a fővárosban volt káplán. 1880-ban az Akadémia megválasztotta levelező-tagjának. 1321881-ben a budapesti egyetemen a történelem magántanára, 1871-78-ban a budai Ének- és Zeneakadémia, 1876-82-ben a Nemzeti Zenede titkára, 1882-ben budavári plébános, a következő évben cz. prépost, utóbb kerületi alesperes, majd esperes és szentszéki ülnök; 1896-ban cz. püspökké, 1898-ban esztergomi kanonokká, majd pápai prelátussá nevezték ki. A magyar Czeczilia-egyesület elnöke.

Munkái: Három férfi-négyes. (Szöveg Kuliffay Edétől) 1872. - Melyik a valódi egyházi zene? 1878. - A gyermek szent fohászai. Ima- és énekeskönyv. 1878. - A keresztény egyház ősi zenéje. (Jutalmazott mű) 1879. - Egyház-zenészeti jegyzeteim. 1880. - Magyar egyházi népénekek a XIII. századból. 1881. - Cantionale et passionale hungaricum, XVIII. századbeli kath. énekgyűjtemény. 1882. - Ősi egyházi énekeink (Férfi négyesek 1882-85.) - Szegedi Ferencz Lénárt egri püspök énekeskönyve 1885. - Dicshymnus Simor János bíbornok aranymiséjére. 1888. - Szent István tiszteletére rendelt három régi ének. 1886. - Őseink buzgósága imák és énekekben. (Jutalmazott mű). 1888. - Szent István-napi egyházi beszéd. 1897. - Első eredeti magyar rapsodia. Nagy zenekarra. 1897. - Király-himnus. - Második eredeti magyar rapsodia. Nagy zenekarra. 1900. - A társadalom. Eredeti dráma négy szakaszban. 1901. - Ezenkívűl különféle lapokban közölt egyházi és világi zenészeti czikkeket, zeneművekről ismertetéseket, operai és hangverseny-bírálatokat.

Borovszky Lénárd.

Borovszky Lénárd, benczés tanár, szül. Esztergomban 1792-ben. Meghalt 1869-ben.

Munkái: Liber precum et hymnorum in usum studiosae inventutis. 1840. Új lelki manna, azaz imádságos és énekes könyv a ker. kath. ifjúság számára. 1869. - A bold. szűz Mária fehér lilioma. Imádságos és énekes könyv ker. kath. leányok számára. 1869. és 1872.

Bossányi Farkas.

Bossányi Farkas, jezsuita, szül. 1669-ben. Tanított Nagyszombatban és Kassán; 1721-től három éven át prefektus volt Esztergomban. Meghalt 1726-ban. Több egyházi, filozófiai műve s nehány emlékbeszéde jelent meg.

Bottyán János.

Bottyán János, kurucz tábornok, szül. Esztergomban, a XVII. század közepe táján. Harczias szelleme és vakmerő bátorsága a harczi térre vonták őt, s előbb a séllyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott. 1683-ban az esztergomi vár lovasságának főhadnagya lett; Lipót császár pedig a török ellen vívott hadjárat után ezredessé, s egy magyar huszárezred tulajdonosává nevezte ki. Elvesztvén a csatározásokban fél szemét, katonái Vak Bottyánnak nevezték el. A karlóczai béke után visszavonult esztergomi kastélyába; de 1701-ben már a Rajna mellett harczolt, a honnan hazatérve, a császáriakkal a fölkelők ellen küzdött. Méltatlan üldözésnek lévén kitéve, 1704-ben II. Rákóczi Ferenczhez állott, ki őt azonnal tábornokká tette; ez időtől ő lett a kurucz háborúk leghősiesebb s úgyszólván mondaszerű alakja. Egymásután aratta diadalait Felső-Magyarországon s a Dunántúl; erejének és bátorságának igen sokat köszönhettek a fölkelők. Számos diadala után 1709 szept. 27.-én halt meg Gyöngyös mellett, Tarna-Örsön levő táborában.

Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok (1685-1716.) czímen összegyűjté s kiadta Thaly Kálmán 1883. a kuruczkor történetére nézve nagyfontosságú iratait.

Bozóky Mihály.

Bozóky Mihály, kántor, szül. Kicsinden, 1755-ben. Esztergomban egy ideig mint nevelő és iskolasegéd működött; 1773-ban Dömösön, 1776-ban pedig Pilis-Maróthon kántor lett. Meghalt 1839-ben.

Munkái: Katolikus korbéli kótás énekes könyv. Vácz, 1797. - Faon és Hersze. (Lafontaine után) 1803. - Téli rege (Wielandtól) Pozsony, 1804. - A jól meghalásra serkentő magyar egyházi énekes könyv. Vácz és Nagyvárad. 1806. (Ujabb kiadás Pest, 1857.) - Az estvének természeti rajza.

Burány Gergely.

Burány Gergely dr., prépost, szül. Esztergomban, 1852. febr. 6-án. 1871-ben a csornai premontrei kanonok-rendbe lépett s tanulmányai elvégzése után Keszthelyen, majd Szombathelyen lett tanár; később mint cz. főigazgató a keszthelyi főgimnázium igazgatója. Jelenleg a csornai premontreiek prépost-prelátusa s az orsz. közokt. tanács tagja.

Művei: A római állandó törvényszékek és a bűnfenyítő eljárás Cicero korában. 1883. - A görögök és rómaiak vallása ker. szempontból tekintve. 1885. - A római polgári perekben való bíráskodás a köztársaság idejében. 1894. - Szerkesztette a vasmegyei régészeti egyesület Évkönyveit (XII-XIV.), melyekben több értekezése jelent meg. - Írt ezenkívül bírálatokat és régészeti czikkeket különféle lapokba.

Burány János.

Burány János, ügyvéd. Munkája: Esztergom talajvizei s a vízvezeték. 1887. Írt még czikkeket az esztergomi s vidéki szénbányák, és az esztergom-budai vasút és vízvezeték ügyében.

Csáka Károly.

Csáka Károly, gimn. igazgató, szül. Esztergomban, 1844 okt. 22-én. Esztergom főegyházmegyei pappá fölszenteltetvén, 1866-ban, rövid ideig lelkészkedése után, 1868-tól 1873-ig nagyszombati főgimn. tanár. Ekkor a körmöczi áll. reáliskolához nevezték ki tanárnak; két év mulva a trsztenai algimn. ideiglenes, 1351875-től 87-ig rendes igazgatója, 1887 után Zsolnán volt igazgató; jelenleg nyugalomban él Váczon.

Írt számos czikket különböző lapokba, évkönyvekbe, iskolai értesítőkbe; nevezetesebbek: Mikép lehet sikeresebben minden megyében a lelkipásztorok segítségére, a népmissiók tartására, stb. Pályamű. 1864. - Vancha, első magyar bíbornok. 1864. - A templomrend vitézei. 1865. - A remete. Pályadíjas mű. 1867. - Adalékok Esztergom 13. századi helyíratához. 1867. - A pápák befolyása hazánkban az Árpádok alatt. 1871. - A magyar Ximenes Benjaminja. 1872. - Gizela, Sz. István neje s az ellene fölhozott vádak. 1883. - Nemzetgazdászati nézetek Magyarországban M. Theresia korában. 1885. - Középiskolák szervezése M. Terézia királynő által 1776-ban és azok további fejlődése. 1888-1892. - A zsolnai kir. gimnázium 100 éves története. 1889. - Írt czikkeket az "Orsz. Középisk. Tanáregylet Közlönyé"-be 1890-91-ben.

Császka György.

Császka György, érsek, szül. 1826-ban. 1856-ban, mint nagyszombati főgimn. tanár Esztergomba került herczegprímási titkárnak, majd irodaigazgatóvá, végre kanonokká nevezték ki 1874-ben szepesi püspökké, 1891-ben kalocsai érsekké lett. Meghalt 1905-ben. Számos egyházi és tudományos művet írt.

Csernoch János.

Csernoch János püspök, orsz. képviselő, szül. 1852-ben. 1886-ban herczegprímási szertartó és levéltáros, később szentszéki jegyző és titkár, majd 1888-ban irodaigazgató lett; ugyanez évben esztergomi kanonokká, két év múlva cz. apáttá nevezték ki; 1893-ban főszékesegyházi plébános, 1900-ban pápai prelátus lett; 1908-ban csanádi püspök. 1901 óta orsz. képviselő.

Dankó József.

Dankó József, cz. püspök, hittudományi doktor, szül. 1829-ben. 1868-ban került Esztergomba kanonoknak; egyúttal megbízták a papnevelő kormányzásával. 1870-ben apáttá, 1874-ben pápai prelátussá nevezték ki; 1881-ben a M. T. Akadémia levelező tagjai közé választotta. 1889-ben pozsonyi nagyprépost, 1890-ben pristinai cz. püspök lett. Dankó világszerte ismert híres magyar theologus volt, a kinek kiváló latinsággal megírt könyveit még sok külföldi papnevelőben is tankönyvül használják. Simor herczegprímásnak, a ki a vatikáni zsinatra is őt hívta magával theologiai szakemberéül, művészeti ügyekben szintén egyik tanácsadója volt. Dankónak magának sok ezer kötetből álló könyvtára, képtára, nagy rézmetszet-gyűjteménye volt, a melynek egy része Pozsony városnak és az esztergomi papnevelő-intézetnek, másik része nővére, Rényi Rezsőné családjának jutott. Irodalmi működést theologiai és műtörténeti téren fejtett ki. Meghalt 1895-ben, Pozsonyban.

Főbb művei: Historia Revelationis Divinae, 3. kötet, 1862-1867. - Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae, 1893. - Műtörténeti irodalmi munkásságának alkotásai közűl itt különösen az Esztergomot érdeklők említendők: De capella Bakacsiana, 1875. (a híres Bakacs-kápolna műtörténeti ismertetése). - Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából, 1880. (a székesegyházi kincstár kincseinek képeivel magyarúl és németül hasábosan megjelent mű). - Monimentum J. Simor, 1886. (Simor prímástól a főszékesegyházban végzett építkezések, továbbá a prímási könyvtár és műgyűjtemények ismertetése).

Deininger Imre.

Deininger Imre, min. ügyosztályvezető, gazd. főigazgatóhelyettes, szül. Esztergomban, 1844 május 7-én. A magyar-óvári felsőbb gazdasági intézetet elvégezvén, az esztergomi érsekségi uradalmakban nyert alkalmazást, a hol már megelőzőleg is működött. 1868-ban az akkor megnyílt debreczeni gazdasági felsőbb intézethez került tanárnak; 1874-ben a magyar-óvári gazd. akadémiához tették át, majd 1884-ben a keszthelyi gazdasági intézet igazgatója lett; 1892-ben a gödöllői kir. koronauradalom igazgatójává nevezték ki, 1899-ben a földmívelésügyi miniszteriumhoz rendelték be szolgálattételre. Jelenleg a földmívelésügyi miniszteriumban uradalmi jószágigazgató. M. kir. udv. és kir. tanácsos, a vaskorona-rend III. oszt. lovagja, a toscanai polg. érdemrend tiszti keresztje és a siami fehér elefántrend IV. oszt. tulajdonosa.

Ismételten tett tanulmányi utazásokat a külföldön, részben a kormány megbízásából; utazásait legnagyobb részben le is írta. Tüzetes tanulmány tárgyává tette a Magyarországban talált praehistorikus növény- s különösen a magleleteket; utóbbiaknak leírását 1881-ben b. Nyáry Jenő fölvette "Az aggteleki barlang" cz. munkájába. - Számos czikket írt a hazai s német mezőgazdasági szaklapokba. - Önálló munkái: Jelentés a sundsvalli 1882. kiállításról. 1883. - A keszthely m. kir. Gazdasági Tanintézet Évkönyve (1865-85.), az itt fennállott Georgicon (1797-1898.) rövid történeti vázlatával. 1885. - Tanulmány a búza fölött. 1890. - Adatok kulturnövényeink történetéhez. 1891. - Svédországi második utazásom. 1892.

Dénes Aladár.

Dénes Aladár dr., ügyvédjelölt, szül. Esztergomban, 1880-ban.

Munkái: Vademecum. (Fölvéve a Jogi Zsebkönyvek gyűjteményébe) 1904. II. kiadás 1907. - Perjogi Lexikonok gyűjteménye. I. köt. A polgári perrendtartás lexikona. 1907. II. köt. A bűnvádi perrendtartás lexikona. 1908. - Ezenkivül szerkesztette az Esztergomban megjelenő "Pardon" cz. képes élczlapot. (megindult 1905 decz. 31-én, megszűnt 1906 ápr. 15-én); továbbá 1905 jan. 1-től az "Esztergomi Lapok" hely. szerkesztője.

Dulánszky Nándor.

Dulánszky Nándor püspök, hittudományi doktor, szül. Esztergomban, 1829-ben. 1855-ben áldozó pappá szenteltetvén előbb segédlelkész volt Óbudán, 136majd a pest-belvárosi plébániára került káplánnak; nemsokára tanulmányi felügyelő lett az esztergomi, utóbb a pesti középponti papnevelőben. 1862-ben pesti egyetemi hittanárrá, 1872-ben vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsossá, a következő évben esztergomi kanonokká, 1874-ben apáttá, s még ez évben bácsi vál. püspökké, 1875-ben székesfehérvári, két év múlva pedig pécsi megyés püspökké nevezték ki. 1880-ban val. b. titk. tanácsos lett, utóbb a Ferencz József-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül. Mint pécsi püspök újjászervezte, kibővítette a papnevelő-intézetet, rendezte a tanítóképzés ügyét, megalapította a Gregorián énekiskolát, helyreállította a liczeumi nyomdát, a leánynevelés előmozdítása végett iskolákat alapított az irgalmas-nénék vezetése alatt. Az ő bőkezűsége és fáradhatatlan tevékenysége tette lehetővé a XI. század kiváló műemlékének, a pécsi székesegyháznak megújítását, oly pazar fénynyel, annyi műgonddal, hogy a hatalmas épület hazánknak egyik legbecsesebb műemléke lett. Meghalt Pécsett 1896 január 29-én.

Művei: Latin és magyar pásztorlevél székesfehérvári püspöki széke elfoglalásakor. 1875. - Latin és magyar főpásztori körlevél pécsi püspöki széke elfoglalásakor. 1877. - Főpásztori szózat, melyet püspöki széke elfoglalása napján, 1877 nov. 8-án mondott. - Körlevele egyházmegyéje híveihez a pécsi székesegyház felszenteltetése alkalmából. Pécs, 1891. Ugyanez latin nyelven is.) - Ágazatos hittan. Kőnyomat. - Az 1868-69. években szerkesztette a Religiót; ebbe, valamint más folyóiratba számos czikket írt.

Dvihally Géza.

Dvihally Géza, hírlapíró, szül. 1878-ban. Szerkesztője az "Esztergom" czímű keresztény kath. irányú politikai hetilapnak és az "Esztergomi Friss Ujság" czímű szintén keresztény kath. irányú politikai napilapnak. Ez utóbbival alapította meg az első napilapot Esztergomban.

Művei: Egy kötet elbeszélést adott ki Tárczák czímen. Esztergom 1899. És apróbb füzeteket. Nagyobb történelmi tanúlmánya: Esztergom megye és város szerepe az 1848-89-es mozgalmakban, az "Esztergom" évfolyamaiban jelent meg.

Eckert Antal.

Eckert Antal, polg. iskolai tanár, szül. Bajnán, 1856 április 16-án. A budapesti műegyetemen a technologiai physika kisegítő tanára lett; 1881-től polgári iskolai tanár a fővárosban.

Művei: Természettani tankönyv ipar- és polgári iskolák számára. 1887. - Természettan kereskedelmi akadémiák és középiskolák számára. 1887. - Írt ezenkívül szépirodalmi, tanügyi és ismeretterjesztő czikkeket fővárosi szaklapokba és folyóiratokba. - Mint a budapesti népszerű felolvasásokat rendező társulat titkára, több felolvasást is tartott.

Erdősi Dezső.

Erdősi Dezső, fővárosi hírlapíró, szül. 1875-ben. Összegyűjtött költeménye "Ész és szív" czímen jelentek meg.

Esztei Ipoly.

Esztei Ipoly, ferrarai herczeg, szül. 1482-ben. Mátyás 1486-ban az alig öt éves gyermeket kinevezte esztergomi érsekké, a mibe a pápa csak hosszas vonakodás után egyezett bele. Ulászló király kívánságára 1497 decz. 20-án az érseki széket fölcserélte az egri püspökséggel. Ezentúl leginkább Olaszországban tartózkodott. Meghalt Ferrarában, 1520-ban.

Írt olaszul arról a "Tengeri ütközet"-ről, a melyben 1509-ben a velenczeiek ellen győzött. Caelius lefordította latinra. - Több egyházi és világi költeményt is írt.

Fábián János.

Fábián János, kanonok, szül. 1832-ben. 1858-ban tanulmányi felügyelő, majd lelkiigazgató és tanár lett az esztergomi papnevelő-intézetben, 1862-ben alsószemerédi, 1874-ben esztergom-vízivárosi, 1880-ban érsekújvári plébános és tiszt. esztergomi, majd valóságos pozsonyi kanonok. Több egyházi és történelmi művet és czikket írt. Életrajzát bővebben adtuk szülővármegyéje, Hont keretében.

Faragó Gyula dr.

Faragó Gyula, dr., orvos, szül. Esztergomban, 1861-ben. Az orvosi tudományokat a bécsi egyetemen elvégezvén, rövid orvosi működés után külföldi tanúlmányútra indult. 1887-ben Budapesten telepedett le, a hol különösen gyermekek gyógyításával foglalkozik.

Első dolgozata a Gyógyászatban (1887.) jelent meg; munkatársa volt a Gyógyászatnak és a Wiener Medicinische Wochenschriftnek; czikkeket írt a gyermekek ápolásáról és a szegény gyermekek megmentéséről több fővárosi napilapba s folyóíratba. Szerkeszti 1891-től az Orvosi Zsebnaptárt és a Jó egészség naptárát a magyar nép számára. - Önálló munkái: A világ árvája. 1888. - A beteg baba. 1889. - Az egészséges baba. 1889. - Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét. (Fordítás) 1890. - Az egészséges és beteg ember. 1890. - A gyermekek testi ápolásáról. 1891.

Faragó József.

Faragó József, rajzoló művész, szül. 1866-ban, Esztergomban. Középiskoláit az esztergomi főgimnáziumban elvégezvén, kereskedői pályára készült; és egy ideig ipari vállalatnál hivatalnok volt. De a rajzoláshoz tehetséget és hajlandóságot érezvén magában, Münchenbe ment, hogy magát a festészetben kiképezze. Ezen a téren aratott nagy sikert, szatirikus rajzai azonban Münchenben nagy tetszésben részesültek. Nemsokára Amerikába költözött, 137a hol hat évig volt különféle élczlapok rajzolója. Hazájába visszatérve, a Borsszem Jankó, majd a Kakas Márton szerződtette, és csakhamar elsőrangú torzképrajzolóvá vált. Gondosan, lelkiismeretesen és pompás művészi tudással vetette papírral a közélet alakjait, a kik közűl akárhányat örökre emlékezetessé tett az ő jellegzetes rajza. De a könnyed tréfa, játszi vidámság, jóízű humor nem találta benne ihletett kifejezőjét; bizonyos fanyarság, keserűség nyilvánúlt meg karrikaturáiban, éles és maró szatira volt tehetségének jellemző vonása. Sok ellenséget szerzett magának, és az elért siker nem felelvén meg várakozásának, három év múlva ismét elhagyta az országot. De a külföldön sem tudott annyira érvényesűlni, mint óhajtotta volna, s önmagával és a világgal meghasonlott; eldobva magától kietlennek, szomorúnak érzett életét. Meghalt Berlinben, 1906-ban.

Farkas András.

Farkas András, vagy latin nevén: Andreas Lupus, szül. a XVI. században Esztergomban. Toldy szerint ugyanaz a Lupinus András, ki a csengeri hitvallást 1570-ben Debreczenben kinyomatta. Előbb evang. vallású volt, s mint ilyen ment 1531-ben a wittenbergi egyetemre, honnét haza térvén, kálvinistává lett s a haza különböző vidékein viselt lelkészi hivatalokat.

Legnevezetesebb költői művei: Cronica de introductione Scyttarum in Vngariam et Judeorum de Aegypto. Krakkó, 1538. Legelőször említi Bod Péter a "Magyar Athenas" 81. lapján. Ez a legrégibb magyar ének, mely hangjegyekkel jelent meg. Dallamát megfejtette s újra kiadta Mátrai Gábor (Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek dallamait a XVI. századból. Pest, 1859).

Farkas Róbert dr.

Farkas Róbert dr., premontrei áldozó-pap és tanár, szül. Nánán, 1856-ban Tanított Nagyváradon, Kassán, a hol egyúttal a kir. jogakadémia magántanára volt; később házgondnok Leleszen.

Munkái: Kassa régi egyeteme. A kassai egyetem emlékkönyve. 1901. - A jászóvári premontrei kanonokrend története a visszaállítástól napjainkig. 1902. - Értekezései a kassai főgimn. Értesítőben: A világtörténelem ethikája, 1891. - I. Károly és a hosszú parlament, 1892. - Kassa árumegállító joga. 1893.

Fehér Ipoly.

Fehér Ipoly, főapát, szül. 1842-ben. 1874-82 között élt Esztergomban, a mikor itt főgimn. igazgató volt. 1882-92-ben szegedi tankerületi főigazgató, 1892-től pannonhalmi főapát. Bővebb életrajzát szülővármegyéje (Hont) keretében ismertettük.

Fehér Gyula.

Fehér Gyula dr., prelátus kanonok, szül. 1858-ban. Fölszenteltetése után két évig káplán volt Esztergomban, majd egy évig az érseki liczeumban mint tanár működött; 1885-ben Esztergom királyi városi plébános lett, és mint ilyen 1892-ben a t. udvari káplán czímet kapta. 1908-ban esztergomi kanonokká nevezték ki. A városi elemi iskolák igazgatója. Mint a Sz. Gyermekség Társulat magyarországi igazgatója, évenként több füzetet ad ki a tagok számára olvasmányúl. Ebben a vállalatban és egyebütt több czikke jelent meg.

Fehérváry Ferencz.

Fehérváry Ferencz, plébános, szül. Esztergomban, 1842-ben. Fölszenteltetése után 1865-1871-ig káplán volt Nyergesújfalun, utóbb Udvardon; 1879-től nagysárói plébános. Meghalt 1902-ben.

Munkái: Emlékversezet az esztergomi új papnevelő fölszenteltetése alkalmával. Oláh Miklós látása. - Dávid házának nagy ivadéka. - Három év a szent városban. Angol után németből fordítva (Török Istvánnal együtt). 1865. - A szentek koszorúja. Herczeg Scitovszky Ker. János bíb. prímás 80-ik születése napjára. Zenéje Seyler Károlytól. 1865. - Értekezése: Az egyház befolyása a művészetekre (István bácsi naptárában).

Feichtinger Elek dr.

Feichtinger Elek dr., kis tanácsos, szül. Esztergomban, 1854-ben. Jogi tanulmányait Budapesten elvégezvén, a budapesti kir. törvényszéknél joggyakornok lett, később pedig a pénzügyi szolgálatba lépett át; 1885-ben a fiumei kereskedelmi akadémián a kereskedelmi jog és nemzetgazdaság tanára; később a fiumei tengerészeti iskolában a tengeri jogot is tanította; 1892-ben pénzügyi tanácsos és fiumei pénzügyigazgató lett; 1900-ban a m. kir. közigazgatási birósághoz ítélőbíróvá nevezték ki; jelenleg a serajevói orsz. kormány pénzügyi osztályának főnöke. 1908-ban a II. oszt. vaskoronarendet kapta.

Különböző szaklapokra irt czikkein kívül önálló munkái: Manuale di diritto cambiario. 1886. - Diritto marittimo. 1888. - Cenni storici sull'Economia politica. 1888. - Riforme della legislazione francese sul campo del diritto marittimo privato. 1888. - Cenni sulle finanze di Stato. 1889. - Delle banche... 1889. - Note sur le projet de Code de procedure penale hongrois. 1889. - Teorica dell'Economica politica... 1890. - Principi fundamentali del Diritto commericale ungarico. 1891. - Tengeri magánjogunk és a franczia reformok. 1891. - Praktische Tabellen für Touristen. 1893. - Economia politica. 1893.

Feichtinger János.

Feichtinger János, t. kanonok és főegyházmegyei könyvtáros, szül. 1811-ben, Németszőgyénben. Káplán volt Érsekújvárott és Esztergomban, plébános Süttőn; 1861-ben esztergom-vizivárosi plébános, majd alesperes, 1874-ben főegyházmegyei 138könyvtárosnak nevezték ki, 1881-ben esztergomi tiszt. kanonokká. Meghalt Esztergomban, 1890-ben. Kéziratban maradt terjedelmes műve: A Feichtinger-család, mely a család tagjainak, rokonainak és hozzátartozóinak életrajzát tartalmazza, 1600-tól kezdve, arczképekkel díszítve. Főérdeme a főegyházmegye könyvtárának rendezése és lajstromozása.

Feichtinger Sándor dr.

Feichtinger Sándor dr., kir. tanácsos, szül. Esztergomszentgyörgymezőn, 1817-ben. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen elvégezvén, szülővárosában kezdte meg működését; 1861-től városi főorvos, később a városi közkórház igazgató orvosa, s hosszú ideig reáliskolai igazgató volt. Meghalt 1907-ben.

Kisebb értekezései a Berliner Medicinische Central-Zeitungban, a M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (1863-65.), gyógyászati czikkei az Egyetemes M. Encyclopaediában jelentek meg. - Önálló művei: Animalia vertebrata obtutu pharmacologico considerata. 1840. - A Börzsöny-márianostrai trachyt-hegycsoport növényzetéről. 1870. - Jelentés a csajkások területe és Torontál vármegye flórájáról. 1875. - Esztergom megye és környékének flórája. 1899.

Feigler Géza.

Feigler Géza, karnagy, szül. Esztergomban, 1843 márczius 17-én. Budapesten telepedvén le, csakhamar feltűnt alapos képzettségével s a Nemzeti Zenedénél a zeneszerzés tanárának választották meg. Több éven át eredményesen működött mint karnagy a budapesti Unio nevű német dalegylet élén is, a melyet jóformán megmagyarosított. Meghalt Budapesten, 1874-ben.

Termékeny zeneíró volt, s a zene majd minden ágában számottevő művet írt: miséket, miserészeket, betéteket, számos zongora- és orgonadarabot, kamara-zenét, férfi-négyest, vegyes kart. Egyik magyar ábrándjával pályadíjat nyert. Szorgalmas munkatársa volt az Apolló cz. zenelapnak.

Fekete Endre.

Fekete Endre, szül. Esztergomban, 1844-ben. 1861-ben a kegyestanítórendbe lépett s fölszenteltetése után Kisszebenben, Pozsonyszentgyörgyön, Budapesten és Nagykanizsán tanított. 1879-ben tartomány-főnöki titkár, majd kormánysegéd, s a rend növendékeinek tanulmányi ügyvezetője lett.

Munkái: Tapasztalati lélektan. 1872. - Tiszta gondolkodástan. 1873. - A budapesti főgimn. Értesítőjében: A társadalmi élet befolyása a nevelésügyre és iskolára. 1872.

Fenix Farkas.

Fenix Farkas, gimn. igazgató, szül. 1784-ben. Mint Sz. Benedek-rendi áldozó-pap, 1809-17-ben házfőnök és gimn. igazgató volt Esztergomban; utóbb több helyen működött különféle hivatalban. Meghalt 1870-ben. Természetrajzi s vegyes irányú műveket adott ki.

Ferenczy Jakab.

Ferenczy Jakab, házfőnök, szül. 1811-ben. Előbb Pannonhalmán, majd Győrött tanított s itt volt 1852-től 72-ig házfőnök és igazgató; 1872-től házfőnök volt Esztergomban, a hol 1884-ben meghalt. Bővebben szülővármegyéjénél.

Fojtényi Kászon.

Fojtényi Kászon, perjel, szül. Esztergomban, 1812-ben. 1829-ben a Sz. Benedek-rendbe lépett; fölszenteltetvén, 1837-38-ban Esztergomban tanárkodott, majd a pozsonyi akadémián lett hittanár és hitszónok, 1851-66-ig tanár Győrött, 1866-70-ig az új növendékek másodmestere és tanár Pannonhalmán, azután több évig nyugalomban élt Komáromban; 1881-től hét éven át perjel, utóbb házi lelkiatya Bakonybélben, ahol mint aranymisés áldozópap meghalt 1894-ben.

Művei: Magyar költemények. 1833. - Égi lant. A tanuló ifjúság egyházi használatára. Győr, 1841. (15 kiadást ért). - Görög régiségtan rövid egybefoglalta. A magyar ifjúság számára. Buda, 1846. - Görög régiségtan. Győr, 1852. - Több magyar költeménye és vegyes tartalmú czikke jelent meg különféle lapokban és folyóíratokban. - Értekezéseket közölt a győri főgimn. Értesítőben. - Írt szent beszédeket is. - 1835-ben készített egy terjedelmes értekezést a kettős betűk egyszerűsítéséről, íly czímen: "Újra egyszerített magyar betűrend."

Forgách Ágoston.

Forgách Ágoston, gróf, főispán, szül. 1813-ban. 1850-ban esztergomi kanonokká nevezték ki, s 1851-56-ig a herczegprímás oldalkanonokja volt. 1861-ben cz. püspökké, 1871-ben nagypréposttá lett. 1871-81-ig főispánként állott Esztergom vármegye élén. Meghalt Esztergomban, 1888 április 26-án.

Művei: Egyházi beszéd, melyet nmélt. és ft. Palugyai Imre úr, nyitrai püspök pappá szenteltetése félszázados ünnepén mondott. 1854. - Észrevételek a megyék átalakítása körül. 1856. - Közgyűlési megnyitó beszéd. 1871. - Politikai czikkeket is írt. - Kézíratban maradt: Capitulum Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis. I. ab anno 1009-1613. II. ab anno 1614-1876.

Forster Gyula dr.

Báró Forster Gyula dr., szül. Esztergomban, 1846-ban. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen elvégezvén, 1869-70-ben a párizsi jogi iskolát és a College de France-t látogatta. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki; két év mulva a közoktatási miniszteriumba rendelték szolgálattételre, fogalmazóúl; 1883-tól 86-ig mint miniszteri tanácsos működött, ezután a magyar földhitelintézetnél az egyik igazgatói állást foglalta el. Ugyanez évben a műemlékek orsz. bizottságának másodelnökévé, később elnökévé nevezték 139ki; 1891-ben a M. Tud. Akadémia archaeologiai bizottságába választották be. 1899-ben az akadémia tiszt. tagja lett. Ezenkívül a nemz. múzeumi tanács, a múzeumok és könyvtárak tanácsának tagja, az orsz. képzőművészeti tanács, valamint az orsz. régészeti és embertani társulat másodelnöke; a Sz. István-Társulat tud. és irod. osztályának tagja; a Sz. István-rend kiskeresztese, s a Lipótrend lovagkeresztes vitéze, a porosz kir. II. oszt. vörös sasrend lovagja, a pápai Sz. Gergely-rend nagykeresztese. Érdemei jutalmául a király bárói rangra emelte.

Művei: A Kassán fennállott nemesi convictus. 1882. - A magyar vallás-alap hajdan és most. 1888. - A kath. clerus sérelmei 1848 előtt és után. 1889. - A magyar tanulmányi alap hajdan és most. 1892. - Az ingó műemlékek. 1893. - A legfőbb kegyúri jogról. 1896. - A katholikusok autonomiájáról 1897. - III. Béla, magyar király emlékezete. 1900. - A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban. 1906. - A vall. és közoktatásügyi miniszter megbízásából szerkesztette a műemlékek orsz. bizottságának kiadványait: I. Magyarország műemlékei. 1905. II. A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. 1906. Írt továbbá több czikket a napilapokba s folyóiratokba, főleg a Budapesti Szemlébe.

Földváry István dr.

Földváry István dr., tiszti főügyész, szül. Esztergomban, 1855 jún. 21-én. Jogi tanulmányait Budapesten elvégezvén, szülővárosában telepedett le, a hol 1886 óta a város tiszti főügyésze.

Munkái: Költemények. 1878. - A boldogság útján. (Újabb költemények.) 1891. - Egyes költeményei különféle szépirodalmi lapokban jelentek meg. Vallásos költeményei közül különösen említendő a pályadíjjal jutalmazott Szent István cz. himnusza, mely a millenniumi orsz. programm egyik pontja volt s széltében szavalták. - Írt politikai és jogi czikkeket is.

Fraknói Vilmos.

Fraknói Vilmos, kanonok, cz. püspök, szül. 1843-ban. 1865-71-ben az esztergomi papnevelő tanára volt. Jelenleg nagyváradi kanonok, szent-jobbi apát, cz. püspök, a könyvtárak és múzeumok országos főfelügyelője, a M. Tud. Akadémia tiszt. tagja, stb. Bővebb életrajza Nyitra vármegye monografiájában található.

A nemzeti történetírásnak fáradhatatlan művelője, ki számos és értékes művel gazdagította irodalmunkat. Esztergomban a következő műveit írta: Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomatikai íratai (1618-1626). 1687. - Pázmány Péter és kora. 3. köt. 1868-72. - Ezenkívül Zádorival szerkesztette az Új Magyar Sion I-III. évfolyamát.

Glück Béla.

Glück Béla, szül. 1872-ben Esztergomban. Iskoláit Budapesten végezte s hivatást érezvén magában a nyomdászatra, 1885-ben a Légrády Testvérek nyomdájába lépett be s ma is ott működik mint művezető. Kiváló érdemei vannak a hazai nyomdaipar fejlesztése körül.

Irodalmilag is dolgozott szakjának kérdéseivel foglalkozó czikkeket írván. Szakczikkei a "Magyar Nyomdászat Évkönyvé"-ben, a "Magyar Nyomdászat", "Grafikai Szemle" hazai s több külföldi folyóiratban jelentek meg. Önállóan jött a Bendtner József emlékfüzet czímű műve. 1905.

Graeffel János.

Graeffel János, pápai prelátus, szül. Esztergomban, 1833-ban. 1856-ban áldozó pappá szenteltetvén, rövid ideig segédlelkész volt; majd tanár lett a nagyszombati főgimnáziumban, később ugyanitt igazgató és az érseki konviktus kormányzója. 1888-ban pozsonyi, egy évvel később esztergomi kanonokká, 1891-ben cz. apáttá nevezték ki; 1900-ban pápai prelátus lett.

Önálló irodalmi művei: A szeretet gyöngyei. Budapest, 1855. - Adiutorium nostrum in nomine Domini. Tyrnaviae, 1858. (II. kiad. 1864; III. 1881.; IV. 1887) - Függelék az "Adiutorium nostrum" czímű imakönyvhöz. - Epitome. A latin adiutorium-ból kivonatos latin-magyar kiadás. 1881. (II. kiadás.) - A sasvári háromszázados búcsújárat. Nagyszombat. 1865. - Néhány értekezést és könyvismertetést is írt.

Gunszt József.

Gunszt József, plébános, szül. Esztergomban 1824-ben. Czikkei a Religióban és Családi Lapokban jelentek meg.

Guzsvenitz Vilmos.

Guzsvenitz Vilmos, tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1865-ben. Fölszenteltetése után hat évig segédlelkész volt Hidaskürtön, 1894-ben Esztergom-Vizivárosban, a hol egyúttal a tanitóképző-intézet segédtanára lett. Két évi működés után ugyanazon intézet rendes tanárává, 1897-ben pedig igazgatójává nevezték ki.

Munkái: Egy középkori mese és aquinói Sz. Tamás. 1895. - A penitenciatartás szentsége 1896. - Szent beszéd Sz. Adalbert ünnepén. 1900. - Vaszary Kolos (Ünnepi beszéd). 1905. - Átdolgozta Erdődi János: Test- és egészségtanár. Lélektanát. Népiskolai nevelés- és tanítástanát; Neveléstörténetét. 1905-1907. - Írt czikkeket a Magyar Állam, Alkotmány, Esztergom, Hitszónoklati Folyóírat, Magyar Tanítóképző, Egyházi Közlöny, Katholikus Nevelés, Népnevelő cz. lapokba és folyóiratokba.

Gyarmathy József.

Gyarmathy József, esztergomi igazgató-tanító, szül. Esztergomban 1853-ban.

Pályadíjas műve: Mikép lehet a gyermekeket iskoláinkban gyakorlatilag a jó rendhez szoktatni? Számos czikket írt az esztergomi lapokba.

Győrffy Iván.

Győrffy Iván, főtanító, szül. 1830-ban. 1867-ben került Esztergomba vízivárosi főtanítónak, s 1883-ban itt halt meg.

140Művei: Mennyei manna. Ima- és énekeskönyv. 1866. - Kis mennyei manna. Kath. ima- és énekkönyvecske. 1872. - Ötven eredeti magyar népdal és dallam. 1871. - A kath. hitvallástan kézikönyve. (Németből) 1872. - Népiskolai olvasó- és tankönyv. 1870. - Tréfás versek. Humorgyöngyök gyűjteménye. 1872. - Garaboncziás diák. Iskolai adomák. 1878. - Földrajzi könyvecske. 1878. (30. kiad. 1895.) - Magyarország története rövid kivonatban. 1878. (22. kiad. 1895). - Természetrajz. 1878. (19. kiad. 1895). - Természettan népiskolai növendékek használatára. 1879. (7. kiad. 1895). - Hat humoros toaszt. 1880. - Toasztok gyűjteménye. (Számos kiadást ért). - Folyóíratokban és lapokban igen sok czikket közölt.

Haan Béla dr.

Haan Béla dr., törvényszéki bíró, született Esztergomban 1868-ban. Költeményeket írt főleg a Bolond Istók, Urambátyám, Üstökös s az Esztergomi Közlöny cz. lapokba.

Haan Rezső.

Haan Rezső, állami anyakönyvvezető, szül. 1838-ban. A jogot Budapesten elvégezvén, 1861-ben Hont vármegye első aljegyzője lett; az alkotmányos élet megszüntével Esztergomba költözött és Esztergom vármegye tiszt. főjegyzője és a középponti választmány jegyzője lett. Szerkesztette az Esztergomi Ujságot 1863-1865-ig; alapította és szerkesztette az Esztergomi Közlönyt. Első munkája a Szépirodalmi Közlönyben (1858) jelent meg; írt még a Divatcsarnokba, Képes Családi lapokba, Pesti Hölgydivatba, Vasárnapi Ujságba és a Fővárosi Lapokba. Önálló munkája: A szebb idők emléke. Esztergom, 1863.

Hamar Pál.

Hamar Pál, orsz. képviselő, szül. Esztergomban, 1817-ben. 1840-ben Esztergom vármegye tb., majd rendes aljegyzője lett; 1846-ban herczegprímási urad. főügyész. 1848-60-ig visszavonultan élt, a mikor újra a közügyi pályára lépett. Később a megye alispánjának választották meg, majd több országgyűlésen tagja volt a képviselőháznak. Meghalt Budapesten 1877-ben, mint közalapítványi kir. ügyigazgató.

Munkái. Vélemény, melyet a magyar főpapi javak és az ezekből kifolyó vallás-alap jogi természete kérdésében a m. országgyűlés képviselőháza bizottságának felhívása nyomán előterjeszt. 1875. - Vélemény, melyet a tanulmányi alapok természete kérdésében a m. országgyűlés képviselőháza bizottságának előterjeszt. 1875. - Vélemény, melyet a budapesti egyetemi alap jogi természete kérdésében... előterjeszt. 1876. - Írt továbbá czikkeket a győri Tört. és Rég. Füzetekbe és az István bácsi Naptárába. - Esztergom vármegye levéltárában levő kézíratai: Esztergomi nemesek könyve. - Az egyháznemességnek az adományozó főpap irányában jogi s birtok-viszonyairól határszabályozás tekintetéből. - Lehet-e az uradalmak és az úrbéri községek között a volt jobbágyság előnyével között szerződéseket főtörvényszékileg megsemmisíteni? - Mily puszták vehetők vissza az uradalmak által a volt jobbágyoktól? - Az egyh. és úri tized közötti különbségről.

Hazay István.

Hazay István, miniszterelnökségi titkár, szül. Bátorkeszin 1868-ban. A Borsszem Jankóba számos czikket írt; megteremtője és írója a Nagypárthy Viktor nevezetű állandó alaknak.

Haugh Béla.

Haugh Béla, főgimn. tanár, szül. Esztergomban 1871-ben. Munkái: Szatirák. 1897. (Horti néven.) A Tolnavármegyei múzeum. 1901. Wosinszky Mór életrajza. Szekszárd. 1908. Írt czikkeket, elbeszéléseket az esztergomi s más lapokba.

Haynald Lajos.

Haynald Lajos, bíbornok-érsek, szül. 1816-ban. 1842-ben az esztergomi presbiteriumba került tanárnak. 1846-ban érseki titkár, majd irodaigazgató lett. 1852-ben erdélyi püspökké nevezték ki. 1863-ban, nem akarván a bécsi Schmerling-Nádasdy-féle kormány politikai czélzatai előtt meghajolni, lemondott püspökségéről, s a pápától Carthágó érsekének czímével kitüntetve, Rómába ment, hol mint a rendkívüli ügyek tárgyalására hívatott congregatió tagja, tekintélyes állást foglalt el. 1867-ben kalocsai érsekké kineveztetvén, hazájába visszatért. 1879-ben bíbornoki méltóságra emelkedett. Meghalt Kalocsán, 1891-ben. A M. Tud. Akadémiának, s több külföldi és hazai tudományos társulatnak tagja volt. Kiadott művei nagyobbrészt kiváló emlékbeszédek.

Helischer József.

Helischer József, városi tanácsos, szül. Esztergomban, 1779-ben. Középiskoláit gyermekek oktatása mellett Esztergomban elvégezvén, a törvénytudományokat kénytelen volt magánúton tanulni s szülővárosában irnoki állást foglalt el. Néhány év múlva árvák gondnoka, 1829-ben városi tanácsos lett, a mely hivatalát 15 évig viselte. 2538 kötetből, több kézíratból és térképből álló könyvtárát végrendeletében szülővárosának hagyta s 3000 váltóforintot rendelt gyarapítására; ezzel a városi könyvtár alapítója lett. Meghalt 1844-ben.

Munkái. Rövid tudósítás az 1838. árvízről. - Írt több tudományos czikket az Urániába. - Descriptio Comitatus Strigoniensis. 84 lapnyi kézírat 1827-ből a városi könyvtárban.

Hermán Jeremiás.

Hermán Jeremiás, Sz. Ferencz-rendi kolostor-főnök, szül. 1815-ben. 1855-62-ben hitoktató és hitszónok volt Esztergomban, majd a szentantali kolostor főnöke lett. Meghalt 1899-ben. Több egyházi művet írt.

Hollósy Jusztinián.

Hollósy Jusztinián, Sz. Benedek-rendi apát, szül. 1819-ben. 1873-74-ben főgimn. igazgató volt Esztergomban, 1874-ben dömölki apáttá választották. 141Meghalt 1900-ban. A M. Tud. Akadémia 1863-ban levelező-tagjának választotta. Több természettudományi művet és egyházi beszédet írt.

Hollósi Rupert.

Hollósi Rupert, főgimnáziumi igazgató, szül. 1845-ben, 1872-ben pappá szentelték és utána mint tanár két évig a kőszegi gimnáziumban, majd tizenegy esztendeig Esztergomban, 14 évig Sopronban működött; 1899 óta az esztergomi katholikus főgimnázium igazgatója. Czikkei a soproni főgimnáziumi Értesítőben, a Pasteiner szerkesztette Római világ és Görög földön czímű munkákban jelentek meg.

Hornig Károly.

Hornig Károly, báró, püspök, 1840-ben. 1878-ban esztergomi kanonok és a herczegprímás egyházi hivatalának igazgatója volt, utóbb vallás- és közoktatásügyi miniszter osztálytanácsos, cz. apát, cz. püspök, miniszteri tanácsos. 1888-ban veszprémi megyés püspök lett. Számos kiváló egyházi művet írt.

Horváth Endre.

Horváth Endre, táblabíró, plébános, szül. Esztergomban, 1816-ban. 1840-ben komáromi káplán, 1844-ben a nagyszombati szeminárium tanulmányi felügyelője, 1849-ben izsai plebános lett. 1870-ben javadalmáról lemondván, mint nyugdíjas élt Esztergomban, a hol a következő évben meghalt.

Munkái. Jó pásztor. Nagybőjti beszédekben. 1844. - Szent beszéd dicső vértanú Sz. Béla püspöknek... ünnepére. 1868. - Nagybőjti szent beszédek Krisztus Urunk egyháza szenvedéséről. 1868. - Irányzatok a Kath. Autonomia ügyében. 1869. - Ezenkívül egyházi és világi lapokba, valamint a pesti növendékpapság magyar iskolájának Munkálataiba több dolgozatot írt.

Hulényi Ferencz.

Hulényi Ferencz, esztergomi karnagy és főtanító, szül. Esztergomban 1816-ban. Munkája: Egyházi énekek a kath. ifjúság számára. Nagyszámú egyházi és világi zenedarabot szerzett.

Horváth Ferencz.

Horváth Ferencz dr., prelátus kanonok, szül. 1851-ben. Segédlelkész volt Pozsony-Virágvölgyön; 1880-tól az esztergomi liczeumban tanított, két év múlva a szemináriumban theologiai tanár lett. 1903-ban esztergomi kanonokká és a szeminárium kormányzójává nevezték ki. Egy ideig társszerkesztője volt a Magyar Sion folyóiratnak, a melybe több czikket írt.

Jordánszky Elek.

Jordánszky Elek, püspök, szül. 1765-ben. 1790-91-ben Bodokon tartózkodott, mint a Berényi grófok nevelője. 1792-98-ban szentszéki jegyző, a prímási levéltár őre, majd Batthyány bíbornok titkára lett. 1798-1804-ben Szölgyénben plébános volt, utóbb a nagyszombati liczeumban tanár; 1807-ben pozsonyi kanonokká és az akademia aligazgatójává, 1816-ban esztergomi kanonokká nevezték ki. 1827-31-ig Nagyszombatban élt, mint érseki helyettes, 1830-ban püspökké szentelték föl. Meghalt Esztergomban, 1840 febr. 15-én. Igen sok egyházi művet írt latin és magyar nyelven. A róla elnevezett "Jordánszky Codex" a főegyházi könyvtárban van.

Juhász Mihály.

Juhász Mihály, főgimn. igazgató, szül. Bajnán, 1820-ban. Középiskolái végeztével a jászói premontrei rendbe lépett s fölszentelése után tanár volt Rozsnyón, majd Kassán, ugyanitt 1868-tól főgimn. igazgató. 1872-ben a leleszi levéltár őre, a hol 1891-ben meghalt.

Művei: A magyar nemzeti irodalom története. Iskolai használatra. (Kőnyomat) 1862-64. - Compendium regularum syntacticarum de usu et consecutione temporum. (Kőnyomat) 1872. - Egyházi beszéd Jézus dicsőséges sírjáról. 1858. - Dolgozott a Religio 1851-56. évfolyamaiba: írt a Pesti Hírnökbe, értekezéseket közölt a rozsnyói főgimn. Értesítőiben. Több alkalmi költeményt is írt.

Kamenszky István.

Kamenszky István, bölcseleti és orvostudományi doktor, szül. 1797-ben. Esztergomba kerülvén, több évi orvosi gyakorlat után 1868-ban vármegyei főorvossá választották. Esztergom vármegye táblabírája volt. Meghalt 1858-ban.

Művei: Festivi plausus Dno Joanni Schuster occasione anni novia pia mente oblati. 1819 Orvosi értekezés a magyarországi levegő egészséges létéről... 1825. - Ode magn. dno Michael a Lenhossék. 1827.

Kaprossy János.

Kaprossy (Tillman) János, plébános, esztergomi származású, a hol középiskolai tanulmányait végezvén, a hittudományokat Bécsben és Nagyszombatban hallgatta. Káplán volt Komáromban, 1813-ban a Pazmaneum tanulmányi felügyelőjévé, majd lelkiigazgatójává nevezték ki. 1817-ben nagyölvedi plebános lett; s itt halt meg 1825-ben.

Művei: Szent Istvánnak, Magyarország első királyának dícsérete. Egyházi beszéd. 1814. - A békesség ajándéka. Sz. István-napi beszéd. 1815.

Katona István.

Katona István, történetíró, szül. 1832-ben. A Jézus-Társaságba lépvén, a rend több intézetében tanított. A rend föloszlatása után az esztergomi egyházmegye papjainak sorába vették föl és a Budára áthelyezett egyetemen egy ideig megtartotta történelmi tanszékét. Midőn II. József rendeletére a magyar történet tanítása megszűnt, 1784-ben nyugalomba vonult s a következő hat évet utazásra 142használta föl a hazában szétszórt történelmi emlékek egybegyűjtése végett, Esztergom volt főszállása; s midőn a szent korona Bécsből Budára visszakerült, szemtanúként beszéli el történetében a nemzeti ereklye fogadtatását a prímási székvárosban. 1790-ben Kalocsára vonult, a hol az érseki könyvtár őre lett, később kanonokká nevezték ki. Meghalt 1811-ben.

A hazai történelem kútforrásainak tanulmányozása és gyűjtése volt legkedveltebb foglalkozása. Fáradhatatlan munkásságának eredménye számos műve, melyek közül legterjedelmesebb: Historia critica regum Hungariae, 42 kötetben.

Kelecsényi Ignácz.

Kelecsényi Ignácz, jezsuita, szül. 1712-ben. Több helyen hitszónok volt; 1732-ben tanított Esztergomban, ugyanitt 1755-ben a rendház főnöke lett. Meghalt 1773-ban.

Művei: Mater dolorosa, seu septem planctus Deiparae. (rézmetszetekkel) 1739. - Suasoriae SS. Patrum. 1740.

Keményffy K. Dániel.

Keményffy K. Dániel, plébános, szül. Esztergomban, 1866-ban. 1884-ben belépett Sz. Ferencz szerzetébe, s fölszenteltetése után mint tanár, nevelő, utóbb a rendfőnök mellett, mint levéltáros és könyvtárőr működött. Később az esztergomi főmegye kebelébe vették föl; s kezdetben Budaörsön volt káplán, három hónap mulva az esztergomi nőnevelő-intézet hitoktatójának nevezték ki; 1896-ban az esztergomi tanítóképző-intézet tanára, 1906 óta pedig esztergom-vízivárosi h. plébános és a főegyházi könyvtár őre.

Művei: Történeti tanulmányok. 1892. - Két szent beszéd a polgári és a keresztény házasságról. 1893. - Kossuth-kultusz és katholikus egyház. 1894. - Ötven év (1848-1898.) alkotmányos egyházpolitikája. 1898. - Az esztergomi tanítóképző megalapítása s története. 1899. - Vörösmarty tanító hatása. 1900. - Szent beszéd Sz. Adalbert ünnepére. 1901. - Tanítóképzés és képesítés. 1904. - A modern keresztény politika érvényesülésének akadályai. 1905. - Vaszary Kolos 1905. - Az autonomia és a hívek. 1908. - Ezenkívül számos tanulmányt és czikkeket közölt a kath. napi s szépirodalmi lapokban és folyóiratokban; 1896-ban alapította az Esztergom cz. politikai hetilapot, melynek két éven át volt szerkesztője; hét évig a Hitvédelmi Folyóíratnak társszerkesztője volt.

Kereszty Viktor.

Kereszty Viktor, dr., kanonok, szül. 1855-ben. 1876-77-ben Esztergomban tanítóképzőintézeti tanár lett; majd fővárosi káplán, utóbb karkáplán az esztergomi székesegyházban; 1882-1906-ig a papnevelő-intézet tanára. 1906-ban pozsonyi kanonok lett. Igen sok művet írt az egyháztudományok köréből.

Kersch Ferencz.

Kersch Ferencz, főszékesegyházi karnagy, a magyar Czeczilia-egyesület világi alelnöke, szül. 1853-ban, Bácsalmáson. Megszerezte a tanári oklevelet és 1876-tól a nagybecskereki gimnáziumban tanított. A tanári pályát azonban betegeskedése miatt kénytelen levén elhagyni, teljesen a zene művelésére tért át, a mihez már kis korától kezdve nagy hajlandóságot érzett. 1886-ban a nagyváradi székesegyháznál mint orgonista, később mint karnagy nyert alkalmazást; ettől fogva minden idejét és tehetségét az egyházi zene ápolására és művelésére fordította. 1897-ben az esztergomi főszékesegyház karnagyává nevezték ki, ez állásában rendkívüli tevékenységet fejt ki a zenének az egyház szellemében való tökéletesítésére.

Munkái: Sursum corda (Kántorkönyv). 1902. - Concentus sacri (3 füzet, 16 motettával) 1905. - Alapvető összhangzattan, 1905. - Ezenkívül több füzetet, számos czikket írt az egyházi zene föllendítése érdekében; ilyenek: A népének reformkérdése. Visszaemlékezés a római sz. Gergely-ünnepre. Az esztergomi egyházzenei kodexek. A strassburgi kongresszus. Mértföldjelzők a kath. egyházi zene történetében. Szózat kántorainkhoz. Az egyházi zene kérdésének sarkpontja. Adalékok Liszt Ferencz esztergomi miséjének történetéhez. Liszt Ferencz esztergomi miséjének méltatása. - Zongora-szerzeményein kívül írt hat misét ének- és nagy zenekarra, három kisebb misét 1, 2, 3 szólamra, számtalan betétet, offertoriumot, motettát.

Khlósz Pál.

Khlósz Pál, bölcseleti s jogtudományi doktor. A hazai jog tanára volt a nagyszombati egyetemen s az esztergomi káptalan szentszéki jegyzője a XVIII. század második felében.

Munkái: Praxis seu forma precessualis fori spiritualis in Mariano-Apostolico Hungariae regno usu recepta. Studiosae legum juventuti. 1756.

Klinda Károly.

Klinda Károly, esztergomi érseki tanítóképző-intézeti tanár, szül. Esztergomban, 1861-ben. Több helyen működött mint elemi iskolai tanító; 1900-ban az esztergomi tanítóképzőhöz került gyakorló iskolai tanítónak, 1906-ban pedig a tanítóképző tanára lett.

Munkái: A gyümölcsfák főbb ellenségei és a védekezés. 1896. - Az okszerű szőlőmívelés. 1901. - Az olvasás-írás vezérkönyve a fonomimika szerint. 1905. - Hangutánzó Ábéczé és olvasókönyv. 1906. - Népiskolai Módszertan. 1906. - Átdolgozta Bárány Ignácz elemi iskolai Magyar Nyelvkönyvének 3 füzetét. 1906. - Sajtó alá rendezte Schultz Imre Számoló-könyvét. 1906. - Irt ezenkívül czikkeket a tűzoltóság szaklapjában a tűzoltás különféle ágairól, a kötelező állami tűzbiztosításról; stb.; a tanügyi lapokban különféle iskolai kérdésekről értekezett.

Hunyady János.
Esztergomi szobrok.

Széchy Dénes.
Esztergomi szobrok.

Pázmány Péter.
Esztergomi szobrok.

Magyarország nagyasszonya.
Esztergomi szobrok.