Az ország legnagyobb hitközsége a nagyváradi orthodox izraelita hitközség. Számos vallásos, közoktatásügyi és jótékonysági intézménye van, melyek a hívek áldozatkészségéből tartatnak fenn.

A hitközség szervezete már több százesztendős és a fenhatósága alatt keletkezett izr. szentegylet szintén már 170 éves.

Az első, 9 §-ból álló alapszabályokat 1790-ben alkották. Ezek leginkább az előljárói tisztségek betöltéséről és a pénzkezelésről intézkednek.

Az akkori elnök Mandel József volt. A főrabbi tisztséget Rosenfeld József híres talmud-tudós tölötte be, ki mintegy 1830-ig volt lelkipásztora a községnek. Rabbinátusához tartozott majdnem fél Biharország.

A hitközségi ügyekről 1790-ben szabályszerü jegyzőkönyvet vezettek. Eleinte héber, de később, 1810. körül már magyar nyelven. Anyakönyvei 1852-ben kezdődnek.

Legrégibb temploma a kolozsvári-utczai úgynevezett ó-templom, mely 1803-ban épült Grosz Mór hitközségi elnök elnöksége alatt.

Az első lépés, a tanügyet illetőleg, egy elemi iskola szervezésére 1839-ben történt. Ekkor ugyanis gyűjtés utján 2734 frtot hoztak össze iskola-épület emelésére.

1842-ben Wahrman József lett a főrabbi, kinek 1853-ban történt elhunytával e tisztségre Landesberg Áron vágujhelyi főrabbit választották meg.

1851-ben építették az 1000 személyt befogadó kolozsvári-utczai templomot, mely Váraljának még most is egyik legdíszesebb középülete.

Az 1869. év a zsidó felekezetre nézve igen mozgalmas időt jelent. Ez évben Budapesten kongresszust tartottak az ország összes zsidó hitközségeinek képviselői, minek a végeredménye az orthodoxok és a neológok különválása lett.

A nagyváradi izr. hitközséget Landesberg Áron főrabbi, Frankl Lőbl és Kurländer Éliás képviselték az egyetemes izr. gyűlésen, kik mindannyian az orthodox párthoz csatlakoztak. A község zöme megelégedéssel fogadta képviselőinek állásfoglalását, csak egy része nem nyugodott bele. Ezek külön váltak, új egyházközséget szerveztek és a neológ felekezethez csatlakoztak. Ekkor választották meg elnökké Held Hermant, ki üdvös működést fejtett ki a hitközség vezetésében Tisztségét 1881-ig viselte.

1881-ben a közbizalom Ullmann Izidort emelte az elnöki székbe. Első nagyobb szabásu műve volt a régi elavult alapszabályok átdolgozása, a mit az akkori hitközségi jegyzővel együtt a legjobb sikerrel oldott meg. E községi alapszabályok még most is teljes egészükben érvényben vannak. A főrabbi Fuchs Mór lett, ki tiszteletreméltó jelleménél fogva, hívei ragaszkodását és szeretetét a legnagyobb mértékben megnyerte.

Az elemi iskoláknak újból való szervezése és megfelelő számu tanerővel való ellátása szintén Ullmann Izidor elnök egyik legelső teendőjét képezte.

441A négy osztályú elemi fiuiskolát négy osztályu polgári iskolával bővítette ki, 1897-ben pedig egy négy osztályu elemi és egy ugyancsak négy osztályu polgári leányiskolát létesített. Ez iskolákban ez idő szerint ezernél több fiu és leány nyer kiképzést.

1895-ben keresztülvitte, hogy 25,000 korona költséggel népkonyhát építsen a hitközség és azt 250 személyre rendezze be. E népkonyhában naponta átlag 50 szegény ingyen étkezik, 150 személy pedig 20 fillérért jut ebédhez.

1896-ban és 1897-ben épült a leányiskola 58 ezer korona költséggel, a községi hivatalnokok lakására szolgáló bérház pedig 52 ezer koronáért.

1891-ben az újvárosi zsinagógát, az elemi és polgári fiuiskola emeletes díszes épületét építtette a hitközség 200,000 korona költséggel. Az új zsinagóga Magyarország egyik legdíszesebb zsidó temploma, 600 férfi és 450 női üléssel. Tervezője Bach Nándor reáliskolai tanár volt és Knapp Ferencz építette. Ugyancsak ekkor épült a díszes papi lak, 15 ezer korona költséggel, úgyszintén az egyházi szertartás szerinti házasságkötésre szolgáló díszes pavillon, a kolozsvári-utczai két templom közötti térségen.

Ullmann Izidor 19 éven át volt hitközségi elnök. 1899. évi julius 17-én hunyt el. Az 1899. év végén megtartott általános választásnál Schvarcz Antal lett a hitközség elnöke, ki e tisztet most is viseli. Különös érdemeket szerzett a hitközség pénzügyi helyzetének javitása körül és a rég vajúdó rituális fürdő létesítésével, mely mintegy 80,000 koronába került.

A hitközség évi költségelőirányzata meghaladja a 130 ezer koronát. Ebből iskolai czélra 45,000 korona jut, tiszti fizetésre 26 ezer, nyugdíjakra és kegydíjakra 15,000, jótékonyczélra 8,000, a templom fentartására 5600 korona.

Az 1847-ik év augusztus havában az addig Nagyváradon fennállott kultusz-hitközség kebeléből több tag kivált, Olaszi városrészben a Szerdehelyi-féle házban, külön imahelyiséget bérelt és hitszónokául Rokkenstein Lipótot fogadta fel, a ki később a szabadságharczban mint hadnagy vett részt.

A hitközség, a melynek elnöke Rosenthal Adolf volt, körülbelül 50 taggal indult meg, s a szabadságharcz leveretése után megszűnt.

1861-ben, a kedvező politikai auspicziumok alatt, mintegy 120 család megalakította az első magyar zsidó hitközséget és szerzett egy modern imaházat ott, a hol most az orth. zsidó iskola van. Azonban a folytonos küzdelmek és perek a már egyszer templomi czélokra megszerzett épület megtartását lehetetlenné tették, s új templom megszerzése iránt történtek lépések. A nagy követelményekkel arányban állott a hitközség minden tagjának áldozatkészsége és a vezetők tevékenysége. Különösen három ember vált ki az akkori alkotók sorából: dr. Pollák Herman mint a szervezet élén álló elnök, Brüll Sámuel és Farkas Albert. Ezeken kívül nagy érdemeket szereztek az 1873. évben elnökül megválasztott dr. Brody Samu, - a ki dr. Pollák Herman után hosszú éveken át vezette a hitközség ügyeit, - Adler Ignácz, ki a templom létesítése körül nagy érdemeket szerzett és annak szerencsés befejezése után 1877. évben elnökül megválasztatván, haláláig mint hitközségi elnök működött.

A templomi czélra bérelt épületnek 1861. évben való felszentelésére meghívták néh. Lőw Lipótot. Az imaház felavatása városi, sőt mondhatni megyei ünnep volt. Azonban az alkotmányos kormányzat megszünte után a helytartótanács 55208/863 sz. a. a régi község kebelébe való visszatérést rendelte el.

Az 1863. év elején Szlávy József, a későbbi koronaőr, ki az időtájt Bihar-megye adminisztrátora volt, gyámola a n.-váradi izr. hitközségnek és neki köszönhető, hogy a hitközségi szervezet megérte az 1867-iki országgyűlés megnyitását és ezzel a szabad önrendelkezés korszakát.

Az 1863-ik év óta közkormányzati szempontból N.-Váradon ismét csak egy község volt, templom-község azonban kettő maradt, a mennyiben az említett helytartósági rendelet az 1861-ben létesített új templomot és az abban létesített új szertartás szerinti istenitiszteletet fentartani rendelte.

Az 1867. év 17. t.-cz. által a zsidók egyenjogúsíttatván, ennek megünneplésére a zsidó hitközség meghívta a nagytudásu, kiváló magyar hitszónokot, néh. Steinhardt aradi főpapot. Az 1868-69. évben megtartott izr. kongresszus a zsidó hitfelekezet egyház-ügyeit rendezte s a XXI-ik község-kerületbe beosztott n.-váradi hitközség, annak id. elnöke, Steinfeld Lipót által 443felszóllíttatott, hogy a kongresszusi szabályok szerint a hitközségi ügyek rendezésére hivatott község-kerületi képviselőt válassza meg. A számra nézve túlsúlyban levő orthodox párt a maga kebeléből választotta meg az első képviselőket és pedig Friedländer Náthánt, az akkori hitközségi elnököt, Held Hermant, továbbá Mezey Józsefet és Friedmann Sámuel Gyulát.

A község - kerület 1870. febr. 9-iki ülésében határozták el a hitközségi alapszabályoknak a kongresszusi határozatok alapján való megszerkesztését és ennek alapján az előjáróságnak ugyanez év július 21-én való megalkotását.

A kongresszusi alapon szervezkedni akaró hitközségi tagok a hasongondolkodásuakat felhívták, hogy a hitközségi szervezet megalkotása czéljából ugyanazon év május hó 4-én tartandó gyűlésre jelenjenek meg. Az értekezletből kifolyólag az 1870. május 5-én megtartott képviselő közgyűlés elnökül dr. Pollák Hermant közfelkiáltással megválasztotta, ugyanezen űlésben megválasztattak az előljáróság többi tagjai is, minek következtében a n.-váradi izr. hitközség a kongresszusi szabályok alapján szervezett hitközségnek mondatott ki.

A hitközség megalakítása után az előljáróság az azelőtt is hitszónokul alkalmazott dr. Rosenberg Sándort bízta meg a rabbi és a hitszónoki teendőkkel. Templom-helyiségűl az 1867. jul. 16-án a n.-váradi izr. kultuszközségtől megvásárolt Rhédey-házat használta, de mert az épület még az egységes hitközség tulajdonaként szereztetett meg, az ez ügyben keletkezett per folyamán ez épület az orthodox hitközség tulajdonába ment át. Ilyképen a kongresszusi szabályok alapján szervezett hitközség templom nélkül maradt, és mert a városnál, telekszerzés iránt történt kisérletek meghiusultak, a hitközség, illetőleg a Czión templom-egylet megvette a Kossuth Lajos-utczán levő 11. sz. házat, melyet lebontatván, felépíttette az ország egyik legszebb mór stilben épített, kupolával ellátott, orgonával bíró templomát, melyet 1878. szeptember 22-én felszentelt.

A hitközségnek 1870. május 4-én történt megalakulása óta összesen hét elnöke volt. Hitszónokai voltak: Dr. Rosenberg Sándor, dr. Kohut Sándor, ki később New-Yorkban választatott meg rabbinak. Az 1890. május 11.én megtartott gyűlésen rabbivá és hitszónokká dr. Kecskeméti Lipótot választották meg.

A hitközség költségvetését illetőleg, az évi átlagos szükséglet 26-28,000 koronára rúg, bevétele ugyanannyi. A Czion templom-egylet vagyonmérlege tiszta vagyonként 185,301 korona 44 fillért mutat ki.

A Wechsler Adolf hitközségi elnök vezetése alatt ez idő szerint működő előljáróság, úgy dr. Kecskeméti Lipót főrabbi és hitszónok, egyesült erővel működnek a hitközségi élet felvirágoztatásán.