Nagyvárad szinte predestinálva van arra, hogy egyike legyen a legegészségesebb városoknak. Földrajzi fekvése és topografiai viszonyai igen kedvezők. Ha e viszonyok mellett már régebben a hygiene követelményeit is kielégítették volna, Nagyvárad nem szerepelt volna hosszú időkön át az egészségügyi statisztikában kedvezőtlen adatokkal.

Kedvezők a közegészségügy szempontjából a népesedési viszonyok is.

A város aránylag nagy területen és gyéren van beépítve. Ha az egész lakott területhez - 621 hektár - arányítjuk a lakosság számát, a mely körülbelül 45,000, egy hektrányi területre körülbelül 72 egyén jut. Ez a szám fejezi ki a népesedés sűrüségét. A városnak csak jobb felét véve számításba, e szám 78-ra emelkedik; a város bal felének népesedését ennél kisebb szám, 61 mutatja. A sűrüség tehát csekélynek tartható, tudva, hogy középnagyságu városokban a népesedés sűrüsége 150-200.

Első sorban a város születési arányszámával kell foglalkoznunk. Az 1890-iki adatokat összehasonlítva az 1899-ikiekkel, azt látjuk, hogy 1890-ben született 1384 egyén, a születési arányszám tehát 38.9 ‰ volt, 1899-ben pedig született 1558 egyén s így a születési arányszám 33.9 % volt. Ha számításba vesszük a lakosságnak természetszerüleg folyton növekedő számát és más döntő tényezőnek befolyását, akkor a születési arányszámnak kisebbedéséről szólhatunk.

Jóval több tanulságot rejt magában a város halálozási statisztikája. 1890-ben elhalt 1218 egyén, a halálozási arányszám tehát 35.2 % volt, 1899-ben pedig 1236 egyén, a halálozási arány tehát 26.9 % volt. E számok mutatják, hogy az elhaltak száma nem lett nagyobb a lakosság számának növekedésével, sőt a mint más adatok igazolják, a halálozás csökkent. Ez mutatja tehát, hogy az egészségügyi viszonyok kedvezőbbek lettek.

Tanulságos az is, ha a népmozgalmi statisztika adatait akkép állítjuk egymás mellé, hogy azokból a város lakosságának szaporodására lehessen következtetést vonni. Nagyvárad lakossága 1890-ben 165 egyénnel szaporodott, 1899-ben 322-vel. E szembeszökő változás a város újabb egészségügyi intézményeinek létesítésével és a nagyobb gonddal áll összefüggésben, a melyben a közegészség ügyét részesítik.

A város gyermekhalandósága érdemel még említést.

Nagyváradon 1890-ben 0-5 éves korig elhalt 568 gyermek, tehát az összes elhaltaknak 46.6 %-a, 1899-ben pedig 462, tehát 37.3 %. A mint ez adatokból látható, a viszonyok e tekintetben is javultak.

Ha az egyes betegségekben történt halálozás adatait mérlegeljük, azok között Nagyváradra nézve kevés jellemzőt találunk.

A roncsoló toroklob utolsó tíz évi halálozási statisztikája világosan mutatja, hogy a szérum-befecskendezések a halálozás százalékát apasztották. Míg pl. 1892-ben a halálozás 49 % volt, 1894-ben 43 %, a szérum-kezelés behozatala után, 1895-ben már csak 28 %, 1896-ban 20 %, 1899-ben 26.9 % 337volt. A tüdőgümnőkór pusztítását mutató statisztika kicsinyben hű tükre az egész ország viszonyainak. E tekintetben a viszonyok javításra szorulnak. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy Nagyváradon 1893-ban tüdőgümőkórban 118 egyén halt el, 1894-ben 163, 1895-ben 132, 1896-ban 157, 1897-ben 137, 1898-ban 116 és 1899-ben 130. Ha e mellett tekintetbe vesszük, hogy ugyancsak a jelzett években a légzőszervi bajokban elhalt egyének száma 281 és 220 között váltakozott, s hogy ezeknek egy része még kétségtelenül a tüdőgümőkor rovatába irható, nyilvánvalóvá lesz, hogy csupán gümőkórban Nagyváradon is több egyén halt el, mint az összes többi fertőző betegségben. A typhusban történt megbetegedéseket és a halálozás számadatait s azokat, a melyek a bélhurutra vonatkoznak, nem részletezzük. Az előbbiről még lesz szó, az utóbbiról csak azt említjük meg, hogy egyik legfőbb oka a gyermekhalandóságnak. A typhus-halálozás az 1894-ik év végén elkészült városi vízvezeték közegészségügyi értéke szempontjából érdemel első sorban figyelmet. Félreismerhetetlen e nagyjelentőségü egészségügyi alkotás haszna s annak a typhus-statisztika is tanúsága.

A gyermekágyi láz igen kevés esetben lép fel s a halálesetek száma alig 1-2 évenként. A helybeli bábaképző érdeme, hogy a város szülésznőinek képzettsége kielégítő. A trachoma is fogytán van és a statisztikában csekély számmal szerepel. Ebben jelentékeny része van a cselédek kötelező szemvizsgálatának, a három iskola-orvos működésének s a trachomások elkülönítésének és gyógykezelésének. Egyéb fertőző bajok statisztikájából is arról győződhetünk meg, hogy hatósági intézkedések, a tiszti-orvosok kötelességtudása s a járványkórház, a járványok terjedését korlátozzák.

A város egészségügyi alkotásai közül korszakalkotó a nagyváradi vízvezeték létesítése, a mely 1894-ben adatott át a közhasználatnak. Már 1817-ben, a "választott esküdt közönség" ülésében, Szorger Sámuel főbíró idejében, kimondták, hogy a "jó víz legelső szükség légyen." A következő évtizedek folyamán egész sora a terveknek merült fel. A legelső terv a város határán levő Bóné-kút vízének bevezetése volt. Azonban ez a terv nem valósult meg. 1863-ban a város mérnöke a régihez hasonló tervvel lépett a város 338közönsége elé, de az is feledésbe merült. 1874-ben a régi terv került új alakban felszínre. Kutiák Ágoston orvos volt a felélesztője, ki a Bóné-kút forrásait ajánlotta és ez időtől kezdve állandó agitácziót fejtett ki e terv mellett, míg 1884-ben Zsigmondy megvizsgálta a Bóné-kút forrásait s azt találta, hogy azok alkalmatlanok. Ez időtájt történt, hogy a város főmérnöke a figyelmet a Körös folyóra irányította, azt mondván, hogy ennek vize átszűrve, a város lakosságának vizszükségletét kielégíthetné. A város törvényhatósági bizottsága tehát utasította a tanácsot, hogy erre tervet készíttessen. A tervező Oelwein Artur tanár volt. A vízvezeték ügye ezután mindinkább a megvalósulás felé közeledett. 1889-ben Pável Mihály nagyváradi g. kath. püspök 10,000 forintot juttatott a vízvezeték czéljaira. A létesítendő vízmű helyén készített próbakútak vízének elemzését 1888-ban a m. kir. állami vegykísérleti állomás eszközölte, s a vizet "chemiailag kifogástalan minőségű"-nek mondotta. Végre a vízvezeték 1894. november 9-én elkészült és hogy sikerült, az a Walser-féle budapesti szivattyú- és gépgyár r.-társaságot dícséri. A vizet a város fölött 4 kilométernyire, a Körös-völgyének talajvize szolgáltatja. A víz nyerésére egy körülbelől 12,000 □ m. területü kanyarulatban, a folyó medrétől jobbra, attól 2-300 m. távolban fúrt két főkút és két utólag létesített próbakút szolgál. A szűrő-réteg durva, homokos kavics. A négy kút legnagyobb vízmennyisége, alacsony vizálláskor, másodperczenként 80 liter; ha 45 l.-t vesznek számításba, az 46,000 lakos szükségletének felelne meg. Fejenként 24 órára 75 litert vettek számításba. A vezeték főcsöveinek hossza 50,097 m., az oldalvezetékeké 11,084 m., a házi vezetékeké 40,495 m. 1895-ben 2400 lakóház mellett a házi vízvezetékek száma 1002 volt. Ez évben összesen 620,040 köbméter víz fogyott, a napi átlag tehát 1671 köbm. volt. Az összes költségek 900,697 koronára rúgtak.

Az ily tökéletes vízvezeték egészségügyi jelentőségét bizonyítják az egészségügyi statisztika adatai is. E szempontból elegendő a város typhus-statisztikáját ismertetni. Míg 1888-ban 23 beteg halt el typhusban, addig 1899-ben csak 14. Hogy ez adatok nem mutatják a változást szembetünőbben, a hiányzó megbetegedési adatoktól eltekintve, annak tulajdonítható, hogy a typhus fellépése nemcsak az ivóvíz minőségétől, hanem egyéb tényezőktől is függ s hogy a vízmű létesítése után, tapasztalat szerint, még évekig eltart, míg a lakosság kizárólag csak vízvezetéki vízzel él és az is bizonyos, hogy a vízvezeték csak kiépített csatornarendszer mellett fejtheti ki egész hasznát. 339De ez a kérdés csak odáig érett, hogy megtörténtek az előmunkálatok és felmérések s húszezer koronányi költséggel elkészítették a városi csatornahálózat tervezetét. A meglevő csatornák csak rövid vonalokon haladnak, az utczák 51,600 méternyi hosszához viszonyítva, csak 5790 m. csekély hosszban. A készített terv szerint közel hetvenezer folyóméter csatorna készülne.

A vízvezeték után az újabb alkotások közül a járványkórházat, a mely "Városi László-kórház" nevet visel, említjük. Ez alkotással Nagyvárad megelőzte az ország vidéki városait. Vele kapcsolatban fertőtelenítő-telepet is létesített.

Közegészségügyi szempontból értékes intézménye Nagyváradnak az 1873-ban létesített "bábaképző", a melynek élén dr. Konrád Márk igazgató áll. A szerény kis épület nem felelt meg az egészségügy követelményeinek. Kétévi fennállás után gyűjtést kellett indítani, hogy megfelelőbb helyiségről lehessen gondoskodni. A városnak egyik szerény polgára, dr. Dudek Joachim, volt megyei orvos, alapítványt tett oly intézmény czéljaira, a mely a szülőnők ápolását teszi feladatául s a város törvényhatósága a közel 7000 frtnyi összeget az új bábaiskola czéljaira engedte át. 1881-ben megnyilt az új intézet saját helyiségeiben, három kórteremmel, 22 ágygyal. Egy évvel később épült a tíz ágyas nőgyógyászati osztály fizető betegek részére. 1896-ban ismét újabb épülettel bővitették az intézetet, úgy, hogy ma 57 betegnek kényelmesen adhat helyet. De lényegesebb szerepe van a bábaképzés körül. Mióta létesült, kétezernél több nő nyert itt szülésznői oklevelet.

A biharmegyei közkórházat a megye létesítette ugyan, de e mellett legnagyobb részben egy hiányzó városi kórházat is pótol. 1806-ban a megye többszörös alapítványaiból épült. Kezdetben kis terjedelmü volt. Ma az egész rendelkezésére álló 3¹/₂ holdnyi területet elfoglalja. Jelenleg 250 ágyra van berendezve, és 425 beteg is elhelyezhető benne. Van elkülönítő terme fertőző betegek részére, hullaház, bonczterem és gőz-desinfector berendezése. Az orvosi személyzet 5 orvos, kiknek élén dr. Fráter Imre kórházi igazgató áll, a ki a sebészeti-osztály vezetője is. Az igazgató-főorvos, kitünő műtő lévén, a legnagyobb szabásu műtéteket hajtja végre, évenként 250-300 esetben.

A városnak legrégibb kórháza, az irgalmas-rend kórháza. A rendházzal kapcsolatos kórház csak 22 ágyra van berendezve és benne évente átlag 400 beteg nyer ápolást. Főorvosa dr. Wimmer Julián perjel. A rendnek a kórházzal kapcsolatban jól berendezett gyógyszertára is van.

340A mult század eleje óta áll fenn a nagyváradi izraelita Szent-egylet (betegápoló és temetkezési egylet) által fentartott izraelita-kórház. Jótékonyságát főkép a nagyon szegény zsidó-vallású lakosság köréből veszik igénybe. 1856-ban rendeztetett be. Egy nagyobb kórteremből, két kisebb szobából áll, egyikben 13 ágygyal a férfi betegek számára, a másik két szoba egyike az 5 ágyas női osztály, a másika külön szoba két ágygyal. Van még egy orvosi rendelő szobája, egy műtősszobája, fürdőszoba és hullaháza. Személyzete két orvos, és egy férfi- és nőápoló. A kórház első orvosa dr. Grósz Frigyes volt, ugyanaz, a ki 1830-ban a nagyváradi szemgyógyintézetet alapította. Ez az intézet eredetileg a "szegény vakok gyógyintézete" nevet viselte. Érdekes adatokat olvashatunk róla abban a jelentésben, a melyet dr. Grósz Emil, jelenleg a budapesti egyetem magántanára, állított össze 1884-ben. Az alapító az intézet létesítésének indokait első, 1847-ben megjelent jelentésében így írja meg: "Bihar és szomszéd megyékből ide sereglett szegény szembetegek, különösen a csak műtény által gyógyíthatók, sürgeték az intézet felállítását." S habár dr. Grósz Frigyes minden segély nélkül alapítá az intézetet, annak szabályai így szóltak: "2. §. Minden szegény szembeteg... kivétel nélkül ez intézetben lehetőségig segélyt nyer... - 8. §. Az összes költséget a tulajdonos fedezi." 1858-ban az alapító meghalt s a következő igazgató dr. Grósz Albert lett. A biharmegyei közkórház újjászervezése óta az intézet a nevezett kórház külön osztályaként szerepel. Egy félszázad alatt az intézetben ápolt szembetegek száma 2460 volt, a kiken kivül még jóval nagyobb számú bejáró szembajos nyert segítséget.

A helybeli "Kereskedelmi kóroda-egylet" mintegy három évtizede kis kórházat tart fenn. Tizenkét ágyat foglal magában és csupán az egyesület beteg tagjainak befogadására szolgál. A betegek gondozását két orvos és egy ápoló teljesíti.

A nagyváradi gyermekkórházra néhai dr. Mayer Antal még 1875-ben tett 500 forintos alapítványt; néhai Sztaroveszky Imre földbirtokos és nyug. huszár-főhadnagy pedig minden ingatlan és ingó vagyonát - hivatalos becslés szerint 145,000 koronát - egy nevéről nevezendő szegény-gyermekkórház czéljaira 341hagyta. Ez alap növeléséhez dr. Hoványi Ferencz nyug. városi főorvos járult 25,000 koronás gyűjtéssel. Később a város polgármestere is gyüjtött 14,000 koronát. Jelenleg e czélra a város, dr. Hoványi 2,000 koronás alapítványát beszámítva 242,000 koronával rendelkezik (ingatlanokkal), ezek közt egy 56,140 □ m. terjedelmű telekkel s azon több épülettel. Míg az egész alapítvány felszabadul, egy kisebb, tizenkét ágyas kórház fogja a czélt szolgálni.

A város közegészségügyét egyéb oly intézmények is kedvező szinben tüntetik fel, a melyekkel Nagyvárad megelőzte a legtöbb vidéki várost. Első helyen említendő ezek között a prostituczió ügyének rendezése.Közel három évtizede annak, hogy ez ügy szabályozására az első lépést megtették, a mi a "Biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet" érdeme. Legutóbb alakult meg a budapesti "Fehér kereszt-egyesület" itteni fiókja s ennek közreműködésével mielőbb létesül majd a lelenczház.

A közegészségügynek tett szolgálatot a város hatósága, a midőn újabban a köztemetőket rendezte s elhatározta a vásártereknek mielőbbi rendezését is, a melyeknek megvalósultával a város területe tisztább, talaja kevésbbé szennyezett lesz. Megemlítendő még a város határán épült, mintaszerü közvágóhíd s az állati hullaégető-kemencze. A város területén négy közfürdő van, egyik közülök egészen modern berendezéssel, kettő hidegvíz-gyógyintézettel kapcsolatban és két, a Körös partjára épített uszoda.

A város egészségügyi személyzete 52 orvos, (4 tisztiorvos, 4 fogorvos, 2 szemorvos, 1 gyermekorvos, több szülész és nőorvos) és 71 szülésznő.

Még csak annak a megvilágítására akarunk néhány szót szentelni, hogy mily része volt az 1868-ban alapított "Biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet"-nek Nagyvárad közegészségügye javításában. Fennállásának első éveiben feliratot intézett a bleügyminiszterhez a titkos szerek elárusításának korlátozása ügyében. 1871-ben javaslatot készített a bujakór terjedésének meggátlása s a prostituczió rendezése tárgyában. Mozgalmat indított az ellen, hogy a város folyó és álló vízeiben kendert áztathassanak. Emlékiratot készített a közeli Szt.-László és Félix-fürdőknek átalakítása s berendezése tárgyában. Később bizottságot küldött ki javaslattétel végett a közegészségügyi szervezet megalkotása ügyében. Egy feliratában azt kérte, hogy az alkotandó egészségügyi javaslatok előbb az orvosegyesületekkel közöltessenek s ezenkivül a gyógyszerészi viszonyok rendezését is kérte. 3421873-ban a nagy gyermekhalandóság csökkentésének kérdésével foglalkozott. A város és a megye egészségügyi viszonyainak ellenőrizhetése szempontjából havi ülésein a város és a megye főorvosa megismertették a város és a megye egészségügyi és népmozgalmi statisztikáját. Foglalkozott a helybeli szeszgyárakban fölötte gyakori leforrázások okaival és résztvett a nagyváradi vízvezeték és a gyermekkórház létesítésében. 1892-ben a közegészségügy államosítása mellett foglalt állást, s általában minden alkalmat megragadott, hogy erkölcsi tekintélyével a közegészségügy érdekeit előmozdítsa.

A vármegye közegészségügyi viszonyai újabban kezdik a javulás, a fejlődés jeleit mutatni. Nem lehet tagadni, hogy a multban mutatkozott hiányok nem minden esetben vezethetők vissza a közegészségügy iránti érzék hiányára, hanem nemzetgazdasági okokra, a községek, falvak rossz anyagi viszonyaira.

A hol a lakosság a létért küzd és a megélhetős gondjaitól nem mentes, nem gondolhatnak közegészségügyi intézmények létesítésére. Ezenkivül nem lehet figyelmen kívül hagyunk a vidéki nép elmaradottságát, mely a tanult orvos beavatkozásánál szívesebben veszi igénybe a tudatlan kuruzsló segélyét. A nép műveltségének hiánya és a szegénység legfőbb akadályai annak, hogy Bihar vármegyében is a közegészségügyi viszonyok, főképp az oláhok lakta vidékeken kielégítők legyenek. A megye értelmiségének dicséretére el lehet mondani, hogy Bihar-megyében a közegészségügyi viszonyok nem egy tekintetben kielégítők és nyilvánvaló a törekvés a viszonyok javítására. Ezt igazolja a megye egészségügyi és népmozgalmi statisztikája is.

Az 1899. évi jelentésben olvashattuk, hogy a megyében az elmult év folyamán élve született 22,888 gyermek, elhalt 17,922. A szaporodás tehát 4966 volt. E számokat a lakosság számához - 519,981 - viszonyítva, a születési arányszám 44.2%, a halálozási arányszám 34.6%, szaporodás 9.6%. A falvak és községek elhelyezésére, egymástól való távolságára és csekély népsűrüségére vall, hogy egy négyszögkilométer területen csak 47 ember lakik. Ha pedig azt tekintjük, hogy a megye 43 körorvosi köréből 42 be van töltve, nincs ok a kifogásra. Kevesebb okunk lesz a megnyugvásra, ha tudjuk, hogy az egyes körökhöz a megyében 2-54 község tartozik, a mi egyértelmü azzal, hogy a szükségletek csak látszólag nyertek kielégítést.

A 42 körorvoson kivül még 17 járásorvos és nagyobb helyeken 25 magánorvos is működik, összesen tehát 84 orvos. Több mint 6000 lakosra jut tehát 343egy orvos, a mi a lakott területeknek egymástól való távolságát tekintve, kedvezőtlen, s így nem csodálható, ha százakra megy a gyógykezelésben nem részesülő gyermekek száma. Közel 800 ily kipuhatolt esetben csak 131-ben történt elmarasztalás, mert nemcsak hanyagságból mulasztották el az orvosi segélyt, hanem akárhányszor azért, mert nem juthattak hozzá.

A bábák száma 421. Kevésbbé kielégítő e szám, ha figyelembe vesszük, hogy egyes nagyobb helyeken nagyobb számban vannak együtt, míg a megye más helyein szülésznőkben hiány van s egyes nagy járások területén csak néhány tartózkodik. Csupán 48 községben teljesíti orvos a halottkémlést, 447-ben pedig nem orvos.

A fertőző betegségek statisztikájá-ból megtudjuk, hogy az év folyamán közel négyezer fertőző bajban szenvedő beteget jelentettek be. Ezekből elhalt 548.

A roncsoló toroklob 65 községben lépett fel, 193 esetben, 68 halálozással (35 %), vörheny 101 községben 1517 esetben 377 halálozással (24 %), kanyaró 68 községben 1606 esetben 60 halálozással (3.7%), typhus 55 községben, 170 esetben, 33 halálozással (19.4 %), hólyagos himlő, 11 községben, 28 esetben haláleset nélkül, gyermekágyi láz, 8 községben, 8 esetben, 5 halálozással. Trachoma 16 községben, 31 esetben volt kimutatható, a mi csekély szám; de a tényleg létező eseteknek csak egy része jut észlelés alá. A typhus-eseteknek elég jelentékeny számát a községek vízellátásval kell kapcsolatba hoznunk.

Még mindig csekély a községek száma, a melyekben jó ívóvízről gondoskodtak s mindössze vagy nyolcz oly község van a megyében, a hol ártézi-kutak furattak, de e mellett igen nagy területek vannak, a melyeken a vízellátás semmiben sem felel meg az egészségügy kivánalmainak. Vannak oly községek is, a melyekben még rendes kútak sincsenek és egyikben-másikban csak újabban igyekeztek egy-egy mély kút fúrásával a viszonyokon javítani.

A hólyagos himlő eseteinek száma csekély, a mi a 45 oltóorvost dícséri. E statisztikában a gyermekágyi láz csak 8 esettel szerepel.

A megye negyven községének van állandó járványkórháza 110 ágyra berendezve és még 133 községben van helyiség kijelölve (314 ágygyal) az esetleges fertőző betegek elkülönítésére. A fertőztelenítő gépek száma is meghaladja 344a húszat, a mi arra vall, hogy a viszonyokat javítani igyekeznek. Már az eddigi intézkedésekkel is nem egyszer sikerült egy-egy járványt haladásában gátolni és szűkebb határok közé szorítani.

Fogalmat ad az egészségügyi személyzet működéséről a jelentés, a melyben olvassuk, hogy egy év folyamán iskola-szemle 14, ipariskolai szembe 21 esetben eszközöltetett, hogy ezenkivül közegészségügyi szempontból megvizsgáltak község- és városházát 58, szinházat 14, szódaviz-gyárat 234, eczetgyárat 48, más gyárat 85, vágóhídat 579, mészárszéket 1123, bányát 3, vendéglőt 292, korcsmát 1475, czukrászdát 24, műhelyet 185, börtönt és rendőri fogházat 110, lakást 15, zsúfolt lakást 17, tisztátlan lakást 77 (ebből 67 kitisztíttatott és fertőzteleníttetett), pinczelakást és viskót 2, ragályos betegség után lakást 371 (valamennyi kitisztíttatott és fertőzteleníttetett), ganéjjal szennyezett és nyilt csatornás lakást 6 esetben. Egészben véve 497 esetben végeztetett lakásszemle s 471 esetben eszközöltetett a megvizsgált lakás kitisztogatása és fertőztelenítése. Élelmi- és élvezeti szer vizsgálata 984 esetben végeztetett (15 esetben lefoglalással, 9-szer elkobzással és 11 esetben vegyi vizsgálat is eszközöltetett), italszemle 1346 esetben történt (24-szer lefoglalással, 3 esetben elkobzással és 22 esetben vegyi vizsgálat).

Nagy hiányt fog pótolni a két kisebb megyei kórház, a melynek költségeiről már gondoskodtak; tervét is, körülbelül 20 ágyra, elkészítették; ezek közül az egyik Nagy-Szalontán, a másik Belényesen lesz. Fontos szolgálatot tesz majd a megyei közegészségügynek az építési szabályrendelet is, a mely az egész megye területére kötelező.

A nép élelmezésének javítását, sajnos, ily szabályrendelettel és hasonló intézkedésekkel javítani nem lehet. Ez szoros kapcsolatban van a községek gazdasági viszonyaival s az egyének vagyoni viszonyaitól függ; s megtörténik, hogy egyes oláhlakta szegény vidékeken, a pellagra lép fel helykórosan.

Némi befolyással van a megye közegészségügyére az is, hogy a "nagyváradi kerületi betegsegélyző pénztár" működését az egész megye területére kiterjesztette, és hogy harmincz megyebeli orvos egyszersmind e pénztár orvosaként is működve, közel négyezer itt élő pénztári tagról gondoskodik. A megyének két nagyobb ipartelepe is el van látva orvossal és gyógyszertárral, a mi szintén figyelmet érdemel.

Nem hagyhatók említés nélkül a megye fürdői, gyógyhelyei sem.

Kettő e gyógyhelyek közül Nagyvárad közelében van, attól néhány kilométernyire. A Szt.-László- vagy az u. n. Püspök-fürdő, Hájó község határán, a Somlyó-hegy alján terül el. Értékessé meleg forrásai teszik, a melyeknek vize 1895. óta bővebb, a midőn a három éven át folytatott fúrást befejezték. 345Ez idő óta a fürdőhely sokat szépült, Schlauch bíboros-püspök áldozatkészségéből; újabb épületekkel bővült, úgy hogy mai alakjában a szemnek is igen vonzó látványt nyújt. 35.0-41.2 C. hőfoku hévvízének gyógyító hatását ezrek dícsérik, a kik nemcsak a közeli vidékekről, de távolabbról is évek óta felkeresik. Egyik kimutatás szerint egy év folyamán állandó vendégeinek száma 596, az ideiglenes vendégeké 5250 volt.

A Szt.-László-fürdő egyike a legrégebben ismert hazai fürdőknek. Már a XVIII-ik században, az akkor élt Árkosy Tegző Benedek írt forrásairól egyik művében, a mely az első fürdőismertetések közé tartozik. Azóta számos leírója akadt az érdekes gyógyhelynek, a melynek tavában és talajában geologiai, őslénytani érdekességű kagylók és csigahéjak s a csak Egyiptom édes vizeiben termő Nymphea thermalis virul. A fürdő különféle idegbetegségeknél, idegzsábáknál, a gyomor, máj és epehólyag betegségeinél, sárgaság, epekövek, vesekövek stb. eseteiben van javalva.

Közel szomszédságában van a vele egy idő óta ismert és a jászóvári premontrei rend birtokában levő Félix-fürdő. Szintén egyike a legrégibb fürdőknek, de fellendülése 1885-ben kezdődött, a midőn teljesen új alakot öltött. Azóta jóval számosabban látogatják. Ugyanazon kimutatás szerint csak egy évben 3833 állandó vendége volt.

Hogy virágzásnak indult, az első sorban annak köszönhető, hogy a jelzett évben Zsigmondy Vilmos itt is fúrást eszközölt, még pedig oly váratlan sikerrel, hogy 47 méter mélyre jutva, rendkivül nagy vízmennyiség tört elő s azóta naponta 170,000 hektoliter 49 C. foku víz ürül az ártézi forrásból. Ily gazdagon az egész monarchiának egy forrása sem szolgáltatja a gyógyvizet és hőfoka is oly jelentékeny, hogy lehűtve használhatják csak gyógyczélokra. Azóta egész sorát az új épületeknek emelték és a fürdőhely ma öt épületben mintegy 150 szobával rendelkezik. A fürdő előnyére van a mellette elterülő 500 holdas tölgyerdő is, a mely a fürdővendégek kedvelt sétahelye.

Vize kénsavas sókban gazdag, de szabad kénhydrogént is tartalmazó kénes hévvíz. Javalva van az izületek és izmok csúzos bántalmainál, idült s különösen savós izületi loboknál, köszvénynél, idegbajoknál, melyek vagy rheumatikus alapon léptek fel, vagy izzadmányok folytán keletkeztek, különböző bőrbajoknál, kóros termények felszívódásánál stb.

346Távolabb Nagyváradtól van Tenke fürdő (vasut-állomás), a melyet már 1840. óta látogatnak. Forrásainak vize égvényes-vasas. Javalva van különféle női bajoknál, általános elgyengüléseknél, az idegbajok különféle fajainál, gyomor- és bélgyengeségnél, máj- és lépdaganatoknál, csúznál, angol- és görvénykórnál.

A vármegye és a vidék közönsége, de ujabban még távolabbról is, szívesen felkeresik e csinos és kellemes fürdőhelyet azok, a kik nyugalmat, gyógyulást és kitünő levegőt keresnek.

Érdekes hely a konyári sóstó, Hosszupályi község határán. A Sóstó területe 30 holdnyi s ennek partján van a fürdőház tizenötholdas kerttel körülvéve. A 36 kádas fürdőben a tó sós vizét felmelegítve használják fürdésre. Vendéglőjén kívül még két lakóháza van, összesen 40 szobával. A vizet újabban vegyelemezték.

Természeti szépségekben a leggazdagabb Biharfüred, a melyet egy leírója Bihar-megye Tempe-völgyének nevezett el. A közeli Belényes lakói már régebben ismerték, de csak a hetvenes években vonta magára szélesebb körök figyelmét, a midőn a megye akkori főorvosa, dr. Lukács János 1879-ben Bihar-megye törvényhatóságának jelentést tett róla. Azóta a tulajdonos, Pável Mihály g. kath. püspök áldozatkészségéből, folyton fejlődik.

Mint magaslati klimatikus hely kiváló, egyike a legszebbeknek. 1063 méter magasan fekszik egy, mintegy 300,000 □ m. területü völgyben, a melylyen a Jád vize foly keresztül, a Bihar-hegylánczolat Pojána nevü hegycsúcsának lábánál. Magas, havas hegyek környezik és védik a széltől és vihartól s hatalmas fenyvesek koszorúzzák.

Területén számos kristályvízü forrás fakad, a melyeknek vize 4-11 C foku. A levegő hőmérséke is alacsony, 2-3 fokkal alacsonyabb, mint Tátra-Füreden. A ki idegzetét erősíteni, szervezetét edzeni s tüdejét a város rossz levegője után éltető balzsamos levegővel megtölteni akarja, az nagy haszonnal keresheti fel.