Magyarország őskorára az eddigi kutatás vajmi keveset tud felmutatni. Oly idő ez, - mint helyesen jegyezte meg Éber László - melynek még nincs története. Ennek következtében Bars vármegye praehistoriai idejéből sem mondhatunk sokat és lényegest, de törekszünk majd az eddig elért kutatásokat összefoglalni.

Bars vármegyében praehistoriával a mult század ötvenes éveiben néhai Kelecsényi Józsefen s e sorok íróján kivül senki sem foglalkozott. Ezek figyelmét is a neolith-kőkor tárgyaira leginkább a nép között elterjedt s az úgynevezett mennykövekkel űzött kuruzsló orvoslás - melyről más helyen van szó - hívta fel. A kutatás is talán még hosszú ideig e nagyon is szűk keretben maradt volna, ha egy nem várt esemény e munkálkodásoknak más irányt nem ad. Ugyanis az őstörténelmi és embertani nemzetközi bizottság VII. congressusa Párisban, Budapest főváros meghívását elfogadta, s így a VIII. congressus 1876-ban Budapesten tartatott meg.

Bars vármegye ez eseményben üdvözölte az őstörténelmi kutatások és tanulmányozások hajnalát.

Az ez irányban, Bars vármegye területén való mozgalom megindítására Dillesz Sándor kapott megbízást. Az ő felhívására Hunyady László gróf, Mácsai Lukács kir. tanácsos és Bolemann Ede lévai gyógyszerész, kikhez Csáky László gróf is csatlakozott, bizottsággá alakultak. Hunyady László grófot választották elnökül, jegyzőül pedig Dillesz Sándort. Ez a bizottság készítette elő az 1876-ik évi budapesti congressushoz való munkálatokat. Üléseit az 1875-1876. években mindenkor Alsó-Pélen, a vendéglátó elnök kastélyában tartotta és ott vannak a jegyzőkönyvei is.

Most már rendszeresen megindultak a kutatások, a helyi szemlék, felvételek, még pedig elég örvendetes eredménynyel, a mit híven tüntet fel Bars vármegye ősrégészeti és embertani térképe, melyet a Párisban megállapított nemzetközi színes jelzők alkalmazásával, a congressus kiállítására és használatára, e sorok írója készített.⁰

Ez a térkép az 1876-ik év őszén a Nemzeti Múzeumba került.

Ezek előrebocsátásával most már keressük az ősembert Bars vármegye földjén. Mortillet azt állítja, hogy a tertiaer vagy harmadkor, az ember majomkora, a mikor már eszközöket készített és használt, de még nem volt ember.

286Ha ezt nem is fogadjuk el, magunkévá teszszük a tudósok azon véleményét, hogy a negyedkor interglacialis szakában már Európában is megjelent az ősember, kortársa volt a mammutnak és barlangi medvének s a délibb területre nyomult rénszarvassal együtt átélte a mai geologiai kort megelőző jégkorszakot.

De míg Európa déli, nyugati és közép-részeiben számos nyoma maradt a negyedkori embernek, Magyarország területén eddigelé egyetlen egy olyan lelet sem került napvilágra, melyet teljes biztossággal palaeolith-korinak lehetne mondani. Az országszerte található ögle vagy obszidián-tárgyak, kőmagok (nucleus), a tűzön való pattogtatás világos nyomaival, lepattogtatott obszidián-szilánkok, kisebb-nagyobb éles pengék, hasítók, fürészke-félék stb., valamint ugyanilyen kőmagok és eszközök tűzkőből (silex), csak alakjuk és előállításuk módjánál fogva emlékeztetnek az ősember legelső készitményeire, de nem tartoznak a palaeolith-kor hagyatékához; használatuk fennmaradt a neolith-kor tartama alatt, sőt még azután is.

Ilyen leletek legelsői közé tartozik a nemes-oroszi lelet, melynek provenientiáját, leirását a nemzeti múzeumi jegyzőkönyvek s az Archaeologiai Értesítő (VII. 161. és III. 24.) tartalmazzák. Találtattak továbbá kisebb-nagyobb ilyen ögle- és tűzkő-kőmagok és eszközök Csiffár, Tild, Töhöl, Besse és Verebély községekben, úgyszintén a verebélyi járáshoz tartozó Bárcz, Kovácsi és Patyi pusztákon, nemkülönben a lévai járásban Nagy-Sáró és Nagy-Szecse határaiban. Találtattak még a verebélyi járás több községének határában sylex- és quarzit-féle igen erős élű szilánkok, pengék, fűrészkék és nyílhegyek, azonban csak szórványosan.

Két lelőhely kivétel. Ezek egyike a csiffári határban fekvő "Bomha völgy"-nek nevezett dombos-hullámos talaj. Itt az obsidián- és sylex-eszközök különböző ősemlős és gerinczes állatok csontmaradványai, hamu és égvény-föld közül kerültek elő, igen durva, tisztítatlan agyagból készült cseréptöredékekkel vegyesen, melyeken az ornamentikának nyoma sem található. - A másik lelőhely ennél is érdekesebb s ez a verebélyi határ földvári dűlője, hol a obsidián és tűzkő kisebb, éles szilánkjai, egy kisebb fajta édesvízi béka teknőcskéinek százai között fordulnak elő. E békateknőcskék mindegyike szilánkok segélyével fel van törve. Ugyanitt őskori állatok csontmaradványai nagyobb mennyiségben találtatnak.

E két lelet csak első pillanatra látszik semmitmondónak, jelentősége azonban nagyfontosságú, mert arról tanúskodik, hogy e két hely az úgynevezett konyhahulladékok (Kjökken-Möddings) helye, melyek természetesen csak az embernek ugyanazon helyen való huzamosabb tartózkodása által és alatt gyűlhettek össze. E konyhahulladékok tehát azt bizonyítják, hogy az ősember vadászattal és halászattal foglalkozott, zsákmányból élt és huzamosabb ideig is tartózkodott egy helyen, a hol már szükségleteinek megfelelő otthont is készített magának, melyben ő és hozzátartozói laktak.

Mindezek a leletek, Dillesz Sándor és neje Batthyányi Mária ajándékából, a millennium emlékére 1896-ban, ugyancsak 1896 darab más tárgygyal együtt Bars vármegye múzeumába kerültek. A tárgyak provenientiája mind Bars vármegye területe. Ez az örök letét vetette meg alapját Bars vármegye múzeumának.

Ezeken kivül, Nécsey József verebélyi és Sztankay Kálmán csatai birtokosok, ugyan e korból igen figyelemre méltó tárgyakkal járultak a megyei múzeum gyűjteményéhez. E tárgyak lelőhelyei: Verebély, Csata és Csudapuszta.

287A neolith vagy csiszolt kőkor embere vármegyénk területén már sűrű nyomokat hagyott. A kigylából (serpentin-kő), de különösen az ébenfekete pala-quarzitból és más tömör kőzetekből gondosan készült, fényesre csíszolt s különféle használatra szánt eszközök nagyobb száma maradt reánk. Ezek némelyike alakra, gondos, szinte izléses kidolgozásra nézve, remekszámba mehetne. A kőeszközökön kivül elég nagy számban maradtak fenn az ősállatok csontjaiból készült különféle használati eszközök, melyek már mindinkább fokozatosan fejlődő értelemről tesznek tanúságot. De legnagyobb fontosságúak ez emlékek között az azon korbeli emberek reánk maradt keramikai (cserép) tárgyai és eszközei, melyek jóllehet törékenyek, mégis szép számmal kerültek napfényre. Ezek úgy alakban mint czélszerűségben s a rajtuk látható ornamentikában nagy változatosságot mutatnak. Egymás mellé helyezve s összehasonlítás mellett gondosan osztályozva, szinte láthatóvá tehetjük a neolith-korbeli ember fokozatos haladását, értelmi fejlődését s azt a törekvését, hogy eszközeinek a czélszerűség mellett, bizonyos díszt is adjon.

Itt találkozunk először oly tárgyakkal is, melyek az ember külsejének díszítésére szolgáltak, úgyszintén egy-két grafitból, vörös és sárga anyagból gyúrt és égetett miniatür állatalakkal, melyekben a szobrászat zsengéit szemlélhetjük. Ilynemű tárgyakban ébredezett legelőször az ősemberben a szép iránt való érzék. Az e korból származó leletek között figyelemre legméltóbbak a verebélyi határban levő Földvár, Puszta-Kőrös, Papföldje és Nemesség dülőben feltárt lelőhelyek, melyek közül az elsőben csiszolt kőeszközök készültek. 288Igazolja ezt a nagyobb mennyiségű, feldolgozásra alkalmas a már félig feldolgozott anyag. Ilyenek a teljesen, vagy két oldalról félig átfúrt kövek, pöczökkel vagy a nélkül, melyek baltáknak, kalapácsoknak és hálósúlyoknak készültek. Itt kerültek elő több példányban a pala-grafit és quarzit-palából készült parittya-kövek, melyeknek csak az alja csíszolt, hogy a tartóját jól megülje. A neolith-kori embernek ezek az eszközei már távolabbról való támadásra is szolgáltak. Ezek tekinthetők tehát a projektilek őseinek. A 2-ik lelőhely az agancs- és csonteszközök műhelyének tekinthető, a melyből kész és félig kész csonteszközök egész halmaza került elő; ezen lelőhelynek egy része a zsitvavölgyi vasút építése alatt lett feltárva, de kimerítve még egyáltalán nincsen. Csupán Nécsey József folytatott ottan kisebb ásatást s a feldolgozásra alkalmas csontokon kivül, nagyobb mennyiségű konyha-hulladékra bukkant; érdekes őrlőkövet az anyakővel együtt és számos keramikai tárgyat hozott felszinre. Jóvoltából e tárgyak a megyei múzeumba kerültek.

A 3-ik és 4-ik lelőhelyen keramikai tárgyak készültek, a hol különféle czélokra szolgáló, igen tetszetős alakú, nagyobb számú cserépedény ásatott ki és pedig számos agyag, gyöngy, hálósúly, orsófej, medvéhez hasonló két kis alak és sok jellegzetes cseréptöredék, mely a legkülönfélébb díszítést s annak módjait teszi láthatóvá, mint a köröm és az ujjak benyomásait, vesszőzést, fával vagy csonttal eszközölt különféle vonaldíszeket, különböző dúczokat, dudorokat, bemélyítéseket és kerek formákat. Csupán a Dillesz-féle gyűjteményből a megyei múzeumba került agyag-edényeken és töredékeken, az ornamentikának több mint 35 változata fordul elő. A verebélyi határ Földvár-dűlő, Süteő-birtok és Paphegy-dűlőben szintén konyhahulladékos telepek lettek feltárva.

Említésre méltó még a bessei határban tett ásatásokból, kőeszközökkel vegyesen előforduló több különféle nagyságú tűzkakas. Ezek kúpalakú agyagtömbök, melyek középen vízszintesen át vannak lyukasztva, hogy abba erős fapálcza legyen elhelyezhető. Két ilyen tűzkakas egymással szemközt a tűzhöz helyezve s a pálczával átfűzve, szolgált a hús megsütéséhez. Ily tűzkakas több példánya gróf Hunyady László alsó-péli kastélyába került, egyet azonban a vármegye múzeuma őriz.

Az ősfoglalkozások szempontjából érdekes a kis-kálnai lelet is, mely az ottani szeszgyárban kútásás alkalmával került felszinre, mely egy kőbalta, egy kőkalapács és 26 darab agyag-karikából áll. Ez utóbbiak hálósúly gyanánt szolgáltak.

Csiszolt kőkorszaki eszközök a verebélyi járás községeinek legnagyobb részében, de a vármegye más részeiben is találtattak, mint pl. Szkiczón, Nemcsényben stb. Így csupán Bars vármegye múzeumában e sorok írója és neje Batthyányi Mária által örök letét gyanánt odajutott tárgyak, továbbá Nécsey József verebélyi, Sztankay Kálmán csatai, Bodó Lipót szelezsényi földbirtokosok, Nedeczky Vincze, a verebélyi járás főszolgabirája és másoktól ajándékozott darabok száma, több százra rúg. De ezenkivül a kegyesrendiek vezetése alatt álló lévai főgimnázium, Kherndl János és neje, néhai Boleman Ede lévai és Hunyady Kálmán gróf nagysárói hagyatékában maradt gyűjteményekben nagyobb számú tárgy őriztetik, nem érintve azokat, melyek kisebb számban egyesek birtokában találtatnak, mint szerémi Odescalchi Arthur herczegnél Szkiczón, Simonyi Bélánál Simonyban, Bodó Jánosnál Szelezsényben, Kosztolányi Sándornál Nemcsényben és másoknál. Ha még ide sorozzuk a vármegye számos községében élő kuruzsló asszonyok "Isten nyila"-köveit és "Mennykő tojásait" (símára kopott őrlőkövek, melyek a 289hosszú használat által tojásdad-alakot nyertek), e kor emlékeinek nagyon tekintélyes és igen tanulságos gyűjteménye kerülne ki. Hogy eme korbeli tárgyaink, melyeknek csak kisebb, de válogatott része mutattatott be a Budapesten 1876-ban megtartott nemzetközi őstörténelmi és embertani congressus kiállításán, mily figyelemben és méltatásban részesültek, arról nemcsak a congressus beszámolója, de a külföld legtöbb szaklapja is tanúskodik. Ezek közül kiemeljük a kitünő franczia tudós Emil Cartailhac Toulouse-ban megjelenő füzetes szaklapját, "Matériaux pour l'Histoire primitive et naturelle de l'Homme", melyben a congressuson személyesen jelen volt Chartre hírneves tudós a barsmegyei tárgyakat méltatván, azokat "forte considérable"-nak, igen figyelemreméltóknak mondja.

Megállapíthatjuk ezekből, hogy azon a földterületen, melyet ma Bars vármegyének nevezünk, a neolith-kor embere már állandóbb otthont talált, elszaporodott és itt fejlesztette kulturáját, melynek tanúi a leletekben reánk maradtak. Ezzel elérkeztünk a bronz-korig, melyről Éber László találóan mondja: "A bronz felfedezése olyan fontos találmány volt a kulturában, a melylyel fontosság dolgában mai napig sem vetélkedik egyetlen más találmány sem". - Kétségtelen, hogy ez óriási határkő az emberiség kulturájában.

A bronzkori embernek már több olyan telepét tártuk fel Bars vármegye területén, melyek minden kétségen felül bizonyítják, hogy az már nagyobb számban nemcsak állandóan lakott itt, de eszközeit is itt készítette.

E feltárt helyek legelsője Besse, továbbá Mária-Család, a verebélyi és lévai öntőműhelyek (fonderie). Itt tehát helyi őskulturával találkozunk.

Bessén, 1873-ban, Hunyady László gróf béresei szántás közben számos egész és törött bronzdarabra akadtak. Ugyanazt a helyet később e sorok írója átkutatván, tűzpadot égvény földdel, hamu és faszén maradványok között mállott csontokat, vaddisznó átlyukasztott agyarait, továbbá számos 290bronzrögöt és töredéket talált. Ezekből az 1876-iki kiállításon Hunyady László gróf gyűjteményében 8 darab és a Dillesz-féle gyűjteményben 18 darab volt kiállítva. A bessei öntőműhely tárgyainak egy - itt nem említett - része, a Nemzeti Múzeum tulajdonába került.¹

Mária-Családon Paár István uradalmi bérlő cselédei akadtak bronzkincsre, mely számos tárgyból állott és 30 font súlynál is többet nyomott. Mindezen tárgyakból csupán egyet sikerült megmenteni e sorok írójának, a többi nagy részben egy nyitrai antiquarius révén Prágába vándorolt. A megmentett és kiállított darab: egy kis bronz-alak, melyről a congressusi beszámoló ekként nyilatkozik: "une pièce de haute importance". - (Compte rendu stb., II. köt. 2. rész, 83. lap és LXIX. tábla 1/a. és 1 b. ábra. Hampel József Bronz-kor emlékei Magyarhonban, II. köt., 1. rész, 81. lap, LXIX. tábla és Cat. p. 5.)

A lévai öntőműhely tárgyaiból 30 darab került a Graffenried-féle gyűjteménybe, mely 1883 óta a Nemzeti Múzeum tulajdonába ment át, néhány darab pedig Boleman Ede és a kegyesrendiek gyűjteményébe került. (Compte r. 48. lap és Bronzkor emlékei 76. lapon.)

A verebélyi öntőműhely a zsitvavölgyi vasút építésénél, a föld ásatásánál került felszínre. Az ott talált tárgyak Nedeczky Vincze, Nécsey József és e sorok írója révén, legnagyobb részben Bars vármegye múzeumába jutottak. E leleteknek nagy érdeket kölcsönöz egy teljes épségben kikerült öntőminta és a tűzpad közvetlen közelében bronzrögök és töredékek között talált emberi koponya, mely, habár a kiemelésnél széttörött, mégis teljesen össze volt állítható. Ez a koponya antropologikus szempontból is nagy értékű adalék, a bronzkorban itt lakott ember specifikus fajának meghatározásához; de még megvizsgálva nincsen és a megyei múzeumban külön szekrényben őriztetik.

Fölötte érdekesek a verebélyi bronzkardok a Dillesz-féle gyűjteményben. Ezeknek az ábráit Hampel József a "Bronzkor emlékei Magyarhonban" 24. és 25-ik táblán és a Compte rendu XXII. és XXV. táblán fig. 5a és 5b közli.

Az öntőműhelyek számát gyarapítja a kis-szecsei, melyről Keller az 1850-1860-iki bronzleletek között emlékezik meg, azt állítván, hogy az ott talált egész és átöntés végett oda került bronz-töredékek többet nyomtak 80 kilogrammnál. (Bővebb leírása a Bécsben 1860-ban megjelent Arch. f. Öst. Gesch. XXIV. pag. 352-353. l. foglaltatik.)

A füssi leletből igen érdekes az egyenként négy félgömbből dudorosan alkotott két karperecz, vagy inkább karvéd, melyekben a karcsont is elég jó állapotban van.

Ezeknek az ábrái az Antiquité préh. de la Hongrie XVI. 26. a. láthatók. Továbbá egy hosszú, kónikus fejű bronztű és két szép, tokos, lándzsahegy, egy átfúrt, csíszolt kőbalta töredéke egy emberi koponya mellett feküdt. Két más csontváz mellett a mellkas felső tájékán feküdt egy emlős állat felső csigolyacsontja, a másiknál pedig két, keresztben fekvő átfúrt disznóagyar. A fúrt lyukon a fonalat húzták át, melylyel ezeket a vadállatok bőréhez erősítették, hogy az állatbőrt panyókára vetve viselhessék.

291Igen figyelemre méltó bronzlelet birtokába jutott dr. Kiss Mihály árvaszéki elnök, ki azokat a millennium emlékére Bars vármegye múzeumának ajándékozta. E nagybecsű bronzok Garam-Szent-Kereszt vidékéről kerültek elő az anyaföldből s alakra nézve más typust mutatnak, mint az eddig felsoroltak. Ez arra látszik vallani, hogy a garam-szent-benedeki sziklaszoroson fölül lakó őskori emberek más törzshöz tartoztak s az alsó Garamvölgy és zsitvaközi vidéken lakóktól elütő jellegű kulturájuk volt.

Néhai Simonyi Ignácz szolgabiró ásatásaiból is felszínre került Saskő-Váralján és Geletneken néhány bronztárgy, közöttük egy pár teljesen ép sarló.

Az Újbánya város fölött emelkedő egyik hegy fensíkján, a melyet néhai Botka Tivadar történetírónk kutatott át, szintén találtak néhány bronztárgyat. Azon a helyen Botka sajátosan elhelyezett nagy köveket talált, melyekben bizonyos rendszert vélt megállapíthatni és e helyet áldozati-, tehát vallási czélokra szolgáló helynek tekintette. A kövek elhelyezésében észlelt rendszer pedig őt az úgynevezett "Stone-Henge"-kre emlékeztette.

Az oszlányi járásban levő Kis-Bisztricsény község határából is számos bronztárgy került elő, sőt állítólag bronzkori temetőre is akadtak.

Számosabb, barsmegyei provenientiájú és igen érdekes bronztárgyat őriz a lévai kegyesrendiek múzeuma, Kherndl Jánosné jeles gyűjteménye Zselizen, továbbá gróf Hunyady László alsó-péli, Boleman Ede lévai és gróf Hunyady Kálmán nagy-sárói hagyatéka a szerémi Odescalchi Arthur herczeg gyűjteménye.

Meg kell még emlékeznünk a Töhöl határbeli bronzokról, melyek között nevezetes a congressusi kiállításon volt harczi csákány. Ennek egyik vége tompa, a másik éles, hosszában végig rovátkolt díszszel és nyélhez való lyukkal van ellátva.

292Innen és Tild határából került több szép kapocs (fibula), tű és mécses, Hullról pedig bronz-karpereczek a Dillesz-féle gyűjteménybe. Feltünő ezek között egy erős, fejes bronztű, kónikus gombbal, mely szépen stylizált vonaldíszszel ékeskedik. Hossza a tűnek 70 1/2 centiméter; használati czélját egyelőre nehéz volna meghatározni.

A bronzkor bevezetésénél mindenekelőtt rézleleteinket kellett volna bemutatnunk. E tárgyak ugyanis alakra közelebb állanak a csiszolt kőeszközökhöz, mint a bronzkoriakhoz és rajtuk az ornamentikának legcsekélyebb nyoma sincsen. Ezenfelül a vörösréz lágyabb és a bronznál könnyebben lévén idomítható, valószinű az a feltevés, hogy a vörösréz alkotja az átmenetet a neolith-korból a bronz-korba.

Ilynemű leleteink száma azonban eddig csekély. Az első ily leletünk a herczeg Eszterházy-féle sándorhalmi pusztán, kútásás közben került ki a földből. Ez egy csákány, melynek egyik vége hosszban, a másik keresztben éles és közepén a nyélre való nagyobb lyukkal bír. Ez az eszköz tehát (ábráját az 1876. congr. beszámolója mutatja be) a kőkori balta és a véső rendeltetését czélszerűen egyesíti. Ez az igen érdekes tárgy id. Leidenfrost László útján jutott a Dillesz-féle gyűjteménybe.

Erőss Rezső a nagy-vezekényi határban és Sztankay Kálmán Csata pusztán talált vörösréz-vésőket adtak a vármegye múzeumának.

Meg kell még emlékeznünk az 1876-ik évi Budapesten tartott őstörténelmi és embertani congressus VIII. gyűlésén bemutatott azon térképről, melyet néhai Rómer Flóris tervezett. Ezen azok az erődített vonalak vannak feltüntetve, melyek a hontmegyei Helemba községtől Selmeczbányáig és Kéméndtől Ó-Bars községig terjednek. Ezek Rómer szerint őskorbeli erődítvények, a különféle törzsek támadásai s később a népek áradatai ellen való védelemre. E vonal közé esik az alsó-váradi és mint zárópont az ó-barsi földvár, a Zsitva völgyén pedig a verebélyi földvár is.

Ebből látni, hogy a megindult népáradatok itt nagyobb számú s már védelemre is szervezett néptörzsekkel vagy épen népcsaládokkal találkoztak.

A felsoroltakkal kimerítettük a Bars vármegye őskorára vonatkozó ismert adatokat. Az elért eredmények igazolják, hogy e föld az őskulturának gazdag letéteményese. Rajtunk áll tehát, hogy az ősidők eme letéteményeit gondosan kutassuk s minden tanulságot összegyűjtve, törekedjünk arra, hogy az ősembert a maga egészében rekonstruálhassuk.