A Károly-aknai bányatársulati bánya, mely 1820-ban alakult, 11 bányamértéket, 516,942 m²-nyi területet nyert. E bányaterület déli részében, mely egyrészt a város déli fele, nagyobb részben azonban szabad földterület alatt terül el, nemsokára a társulat alakulása után az ú. n. Károly-akna telepíttetett, honnét az első feltárásokat hajtották végre. 54 méternyi mélységben, kelet felé, egy feltáró vágatot kezdtek el és e vágattal többféle eret harántoltak. 780 méternyi hosszaságban, az ú. n. "Julien-eret" ütötték meg vele, azután északkelet felé a "Ferencz-eret", míg a Julien-érben végrehajtott vágattal hatalmas keresztezéseket tártak fel, később a "Ferencz-aknát" telepítették és közben a "János-eret" és "Krisztián-érkeresztezést" is feltárták.

A bányamű termelése 1867-től 1890-ig a következő volt: zúzóércz 46,056·5 tonna, szinpor 2215·1 tonna, arany 140·85 kg., ezüst 289·54 kg. A fém értéke 251,984 forint 16 krajczár, a költség 325,084 forint 28 krajczár, tehát a veszteség 73,100 forint 12 krajczár volt.

Az Egyesült Károly- és Városi Bánya az átvett bányákat teljesen a modern technika kivánalmai szerint rendezte be és szerelte fel, úgy hogy e tekintetben mintaszerűnek volt mondható. Újabb vágatokat létesített és ezeket nyitotta meg, az egész üzemet új alapokra fektette úgy, hogy a kincstár a megvétel alkalmával kitünően vezetett, mintaszerű bánya tulajdonába jutott, mely ma is a kincstári bányáknak legfontosabb magvát képezi. Az Egyesült Károly- és Városi Bányamű termelése 1884-től 1895-ig bezárólag a következő volt: a városi bányában 1884 és 1890 között termeltetett 4286·9 tonna zúzóércz, 87·8 tonna szinpor, 13·58 kg. arany és 12·24 kg. ezüst. A fémérték volt 119,985 forint 52 krajczár, az üzemköltség 280,081 forint 75 krajczár. A veszteség tehát 124,335 forint 13 krajczár, az Egyesült Károly- és Városi Bányánál 1891-95. között termeltek 69,386·9 tonna zúzóérczet, 1287·4 szinport, 198·48 kg. aranyat és 159·18 kg. ezüstöt. A fémérték volt 354,833 forint 37 krajczár, a költség 535,481 forint 49 krajczár, a veszteség tehát 179,078 forint 16 krajczár.

A régi kincstári bányákról a következő adatokat közöljük: a bányászkodás legmélyebb pontja, a Garamvölgyben fekvő "Nándor altáró" szájának csatornája 254·750 méternyire van az Adriai tenger szine fölött. A Kékellő községben levő "Mihály kutató táró" és a "Nándor altáró" szája közötti 255szintkülönbség, vagyis 605·250 méter adja azt a magasságot, melynek határai között az itteni kincstári bányászkodás folyt és folyik. A bányák fekvése annyiban szerencsésnek mondható, hogy a szükséges erővizet Túrócz vármegyéből a vízválasztón át úgy lehet egy árkon vezetni, hogy e vízerővel még a legfelsőbb bányák erőgépei is hajthatók.

A kincstári bányák jövedelmezőségéről nincsenek biztos adatok, mert az 1777-iki nagy tűzvész az ide vonatkozó iratokat elpusztította; de a mívelés, különösen a mélységben, igen élénk volt. 1781-ben a kincstári bányák 24,800 forint jövedelmet adtak, 1790-től 1801-ig pedig 47,165 forintot, de azután kezdődtek a veszteségek, melyeket leginkább a felmerült rendkívüli vízemelési nehézségek okoztak, annyira, hogy 1807-ben az udvari kamara azt a kérdést vetette fel, hogy nem volna-e czélszerű az egész bányaművelést a mélységben beszüntetni? A hivatal azonban nem javasolta a mélység elhagyását, mert csak ott voltak fejtésre érdemes, jövedelmező helyek. 1802-től 1814-ig a kincstári bányák vesztesége 58,745 forintra rúgott. 1813-ban a mélységben felhagyták az üzemet és a vízemelőket kiszedték. 1865 és 1867 között még mintegy 7000 forint volt az évi jövedelem, de azután a veszteségek 40-től 70,000 forintig váltakoztak.

A "Főér" bányászatilag mintegy 4000 méternyire van feltárva és azonkivül legdélibb részén túl, Jánosréten, az "Antal-táróval" nyittatott fel, legészakibb részén túl pedig: Alsóturcseken úgy kelet, mint nyugat felé egy-egy táróval felkutattatott, de eredménytelenül. Északra a "Kirchbergi érrel" érintkezik és ezzel együtt halad. A "Schrämmend-ér", csapása irányában, a bányában körülbelül 2200 méternyire ismeretes és azonkivül a külön "Klinger-aknától" dél felé, egész Jánosrétig, mintegy 1000 méterre követhető. Dőlése keleti és ez irányban 300 méter körül ismeretes. Az arany, szabad állapotban, igen finoman behintve, a kvarczban fordul elő és mint zúzó-arany nyeretik. A "Kirchbergi ér" a "Főér" fekvőjében keleti dőléssel mintegy 1600 méternyire ismeretes. A Főérrel északi csapásban egyesül és annak irányát veszi fel és az "Anna-aknai" IX-ik mély folyosó szintjén a dőlés irányában is egyesül a Főérrel. Az itt előforduló kvarcz-zúzóércz tartalma átlag valamivel jobb, mint a Schrämmend-éré, de szinpor-tartalma kisebb. A "Schindler-ér" a "Teich"-esések felé vonul keleti dőléssel, a "Mária-akna" közelében, számos erecskével találkozva, nagy területet foglal el, mely erecskékben termés-arany-szemek is voltak. A "Katalin-ér" a Schrämmend-ér fekvőjében nyugati dőlésű. Az ér keskeny, agyagos, de ott, a hol vastagodik és kvarczos lesz, jó zúzó-érczet ad.

E főerekhez tartoznak az északi bányarész fedőjében az "Elülső Anna-aknai fedőér" és a "Távoli Anna-aknai fedőér", a "Mátyás-aknai", a "Lipót-aknai" fedőerek, a "Lipót-aknai" fekvő erek, a "Mátyás-akna" és a "Mária-akna" között fekvő erek; a déli bányarészben, a "Ludovika-akna" közelében levő fedő-erek és a déli rész fekvő erei.

Nevezetesebb aknák, északról dél felé való sorrendben, a következők: A "Lipót-akna", melynek mélyítése I. Lipót alatt kezdődött. Mélysége 330 méter. A "Mátyás-akna", melynek mélysége 371 méter. Az "Anna-akna" mélysége 411 1/2 méter, a "Rezső-akna" 312 méter mélységgel, a "Mária-akna" 278 1/2 méter mélységgel, a "Lipót-akna", melyet a Rózsabányától vett át a kincstár, 72 méter. A "Miklós-akna" 212 méter mély. Ezek közül azonban egyik-másik részben, vagy egészben be van töltve. A "Ludovika-akna", mely a mostani bányaüzem főaknája. A "Mihály-akna" 335 1/2 méter, a "Három-Király-akna", mely 1588-ban mélyíttetett a mélytáróig és mélysége 135 méter. Ezeken kivül van több, részben bedőlt akna is, így a "József", "Katalin", "Ferencz", "Ignátz", "Szentháromság", "Róth", "Klinger" stb. akna. A II. számú légakna 132 méterrel és a IV. számú légakna 246 3/4 méterrel.

Nem tekintve az itteni hegyes vidék következtében létesült számos tárót, itt csak a legfontosabb három altáró felemlítésére szorítkozunk. A "Felsőaltáró" 1385-ben körülbelül 200 ölnyire már készen lehetett, a mi az akkori feljegyzésekből kitünik. A városban lévő Három-Király-akna közelében van telepítve és nyugati irányban halad a Miklós-aknáig, honnan a Schrämmend-ér és Fő-ér déli és északi csapását követi. Összes hossza 4057 méter és a felsőbb szinteken összegyülemlő vizek levezetésére szolgál. A "Mély altárót" 2561519-ben kezdték meg és 1604-ben fejezték be. Felsőtóti községe fölött kezdődik és északi irányban halad a Három-Király-aknáig, innen nyugati irányban a Ludovika-akna felé és elérve a főerek hálózatát a Lipót-aknán túl, a Felső-altáró vágatát is túlhaladva, a legészakibb műveletket is alámélyítette. Összes hossza 6180 méter. Végre a "Nándor-altáró", melynek elkészülte után új korszaka fog kezdődni a körmöczbányai kincstári bányászatnak és ha a vízemelési nehézségek megszüntek, ez lesz hivatva az állandó bajokon segíteni. Ha a Nándor-altáró a Schrämmend-éren haladva elérheti a Ludovika-aknából kiinduló keresztvágatot, le fogja vezetni az ott összegyülemlő vizet és ekkor a körmöczbányai bányászat az ország egyik legelső altárójával és igen érdekes bányászati művével lesz gazdagabb.

Zarándi Knöpffler Gyula kir. bányahivatali főnöknek a Ruffy Pál által közölt bányászati adataiból a következőket közöljük:

"A szórványosan előforduló aranyércz anyaga kvarcz, mely pyritek mellett 2-5% szabad aranytartalommal bír. A körmöczi foncsorarany 1000 súlyrészben 620-640 súlyrész szinaranyat és 380-360 szinezüstöt tartalmaz".

Zúzóércz a telérek töltményének az a része, melynek aránylag csekély fémtartalma közvetlenül már nem nyerhető ki, hanem csak megfelelő előkészítés és töményítés után szolgáltat hasznosítható terményeket.

Körmöczbányán a zúzóérczeknek előkészítése zúzóművekben történik, de most már Hunntington-féle őrlőmalmok is vannak üzemben.

A Ludovika-aknai zúzóérczeket hat közönséges zúzó dolgozza fel, a Nándor-aknai bányamű terményeit egy kaliforniai rendszerű zúzóban készítik elő. Az üzemben lévő hat közönséges zúzó, melyeket a 16,000 méter hosszú, a turcseki fővízvezetékből nyert vízerő hajt, 240 drb egyenként 110-130 kilogramm súlyú törővassal dolgozik, mely vasak egyenként és naponként 0·22-0·28 tonna zúzóérczet képesek 0·2 mm. szemnagyságú lisztté feltörni. A felzúzást víz alatt teljesítik. Egy tonna Ludovika-aknabeli zúzóérczből 1·2-10 gramm zúzóaranyat nyernek.

A Ludovika-aknai zúzóércz 0·8-2% színport ad, 100 kg. szinporban van 15-150 gr. aranyos ezüst, 1 kg. aranyos ezüstben pedig 80-140 gr. színarany.

257A villamos erő által hajtott 40 drb egyenként 375 kg. súlyú forgónyíllal felszerelt kaliforniai zúzó a Nándor-aknai bányatermények feldolgozására szolgál. Ezekből a terményekből, melyek lágyabb anyagból valók, egy nyilvas naponként 1·8-2·0 tonnát képes 0·2 mm. szemcsenagyságra zúzni.

Egy tonna Nádor-aknai zúzóérczből 1·5-2·5 gramm foncsoraranyat nyernek. A Nándor-aknai zúzóérczek 2-3% szinport adnak, 100 kg. szinporban van 7-8 gramm aranyos ezüst, 1 kg. aranyos ezüstben 150-200 gramm szinarany.

A körmöczbányai bányászatnak 1900. évi eredménye a következő:

Feldolgozott aranyérczet 150.94 kgr., zúzóérczet 37,660 tonna súlyban. Ebből nyert szinaranyat 63.5422 kg., szinezüstöt 164,8410 kg. súlyban. A fémek teljes értéke 229,138 K. 95 fill. Az alkalmazottak száma 786. Az összes kiadások 437,782 K. A bányászat összes bevétele 230,228 K. 80 fill. Fizetésekre és munkabérekre kiadott 284,466 K. 34 fillért. Az összes veszteségek 197,553 K. 20 fill.

A termelt zúzóérczeknek teljesen kihozható fémértéke tonnánként 3 frt 42 kr és levonva a zúzóművi költségeket: 1 frt 43 krt és a kohóköltségeket: 19 krt, marad a bánya részére, tisztán tonnánként 1 frt 80 kr, melyből a kezelési és bányamívelési költségek volnának fedezendők. Miután pedig az összes költségek tonnánként 6 frt 53 krra rúgnak s a teljes fémérték csak 3 frt 42 kr, minden tonna zúzóércz termelése 3 frt 11 kr veszteséggel járna, de miután a fenti kiadásokban átfutó tételek is vannak és a kiadásokat részben más bevételek csökkentik, tényleg minden tonna zúzóércz-termelés 2 frt 46 kr veszteséggel jár. A veszteségek, kisebb-nagyobb mértékben, már közel 100 éve, hogy majdnem folytonosak és ez idő alatt, eltekintve a Nándor-altáró költségeitől, két milliónál több veszteség fizettetett egy jobb jövő reményében és főkép nemzetgazdasági szempontból, hogy a környékbeli munkásnép megélhetése biztosíttassék. E tekintetben a viszonyok ma, a mikor a kincstár már az összes bányaműveket megszerezte, sem javultak, sőt rosszabbodtak, miután az ezüst értéke is tetemesen hanyatlott és javulás csakis - mint már említettük - a Nándor-táró munkálatainak a befejezésével várható."

Újbánya város megszünt bányászata¹ szintén ősrégi volt. Már a XIV. század első felében találjuk nyomait. Az ércztermelés kezdetben a Sebnicze-patakban felállított malmokban való arany- és ezüstmosásból állott, 1348-tól azonban már bányászták az érczet. 1535-ig a bányászat fényesen jövedelmezett a betelepült német bányászoknak, de ez időtől kezdve a bányákat mindinkább ellepte a víz; azonban míg a vízlevezetési munkálatok folytak, addig a "Reissen Schuch" nevű hegyen új bányát nyitottak, de ebbe is bele buktak. Közbejöttek a török dúlások és mikor 1687-ben Tullius itt járt, a bányákat már oly állapotban találta, hogy nem is tartotta érdemesnek azokat behatóbban megtekinteni.

1700 körül a kincstár a várossal egyetértve, újból megkezdte a bányamívelést. Az első munka a víz levezetése volt, a mit a Garamig vezető altáró segítségével el is értek. 1730-ban a kincstár a bányákat 30,000 frtért megváltotta a várostól, de 1888-ban az üzemet abbanhagyta.

A kőszénbányászat - mint már említettük - csak a fenyőkosztolányi bányára szorítkozik. E bányára a Kresz testvérek bécsi czég 1859-ben szerezte meg a túrzási jogot. A 60-as években azonban a bánya a Gerson és Lippmann czég tulajdonába került 5000 frtért és csak ezek kezdték meg a művelést. 8 évi munka után azonban csődbe jutottak, mert a bánya közelében sem megfelelő fogyasztó telepek, sem vasút nem volt még. A bánya azután Szendrop berlini czég tulajdonába jutott. Ez a vállalkozó czég azonban nem sokat lendített a bányán, mert főigyekezete abban állott, hogy a bányát mennél jobban eladható állapotba hozza. Miután azonban a czég a bányát eladni nem tudta, 1894-ben "Viktória" czím alatt részvénytársaságot alapított, mely kb. fél milliónyi tőkét fektetett a bányába, de hiába, mert az elemekkel, mint a tűzzel, vízzel és a beomlásokkal felvett harczban nem maradt győztes. A pénz elfogyott és 1900. évi aug. hó 15-én már 258ő fensége József kir. főherczeg a bánya tulajdonosa, ki azt 130,000 koronáért a társaságtól megvette. Az uradalomnak azután sikerült az elemeket legyőzni, az akadályokat elhárítani és ma már két teljesen feltárt telepe van, melynek összes hossza kb. 8000 méter, vastagsága néhol a három métert is meghaladja és mennyisége 4.000,000 métermázsa. Kalóriája 4000-től 5000-ig terjed. A bánya évi termelő képessége 4000 vaggon. A telep területe 40 hold.

A bevezető részben említett kőbányákról alább, az ipari részben van szó.

Bars vármegye etnografiai viszonyai természetszerűleg állapították meg a megye lakosságának foglalkozási körét és életmódját. E tekintetben a vármegye 259két egymástól teljesen különböző részre oszlik és a két rész között az elválasztó vonalat megvonni nem épen nehéz. A vármegye felső, vagy helyesebben mondva: északnyugati részében a lakosság ősidők óta túlnyomóan bányászattal, iparral és kereskedelemmel foglalkozott és ma is ezek a foglalkozások szolgálnak főkeresetforrásokul, míg ellenben az alsó, illetve a délkeleti rész lakosságának a foglalkozása túlnyomóan a mezőgazdaság volt és ma is az; nem is lehet tehát a vármegyéről ipari és kereskedelmi szempontból akként szólani, mintha az nemcsak politikai, hanem közgazdasági tekintetben is zárt egészet, vagy oly egységes területet alkotna, vagy alkotott volna a multban, a melynek a gazdasági fejlődése minden tekintetben, tehát ipari és kereskedelmi tekintetben is, ugyanazt az irányt követte volna és ugyanazokat az eredményeket produkálta volna a megye minden pontján. Fokozza a vármegye gazdasági multjának és jelenének sajátosságát az a körülmény is, hogy a vármegye területén egy oly város sincs, a mely vezérszerepet játszani és a gazdasági tevékenységnek irányt adni hivatva lett volna, pedig tapasztalati tény, hogy egy-egy nagy város, vidékének lakosságára, nemcsak kulturális, hanem a gazdasági tevékenység tekintetében is irányt adó befolyást gyakorol. Bars vármegye kisebb-nagyobb városi közül ilyen preponderáns helyzetet egyik sem foglalván el, mi természetesebb, mint az, hogy az ipar és a kereskedelem helyi ügygyé törpült s az illető város lakosságának szükségletei, viszonyai, törekvései, a vezető elemek többé-kevésbbé helyes érzéke szerint fejlődött vagy hanyatlott. Maga a vármegye sem fordíthatott nagy gondot sem az ipar, sem a kereskedelem fejlesztésére, mert e tekintetben egységes rendszabályok - a lakosság életmódjának és szükségleteinek különbözőségénél fogva - nem lettek volna megalkothatók, minek következtében a vármegye kormányzata, mint ilyen, úgy a multban, valamint a jelenben is, kénytelen volt az ipar és a kereskedelem azon méreteivel megelégedni, melyet egyes városok buzgólkodása, a véletlenül kedvező körülmények vagy a lakosság őseredeti hajlamai teremtettek meg.

Szerencsére azonban ezek a körülmények, különösen a vármegye felső részében, igen kedvezők voltak. Itt a lakosság egyenesen utalva volt arra, hogy az iparral foglalkozzék, annyira utalva volt, hogy például a csipkeverés, a mely eredetileg a kézműipar, sőt a műipar jellegével bírt, lassanként házi iparrá, tehát a lakosság egy részének állandó keresetforrásává változott. A bányák nem nyújtottak minden munkaerőnek foglalkozást, általában pedig 260csak szerény napi kereset elérését tették lehetővé, szemben azokkal az igényekkel, melyekkel a nehéz munkát végző bányász, az életmód tekintetében, joggal támaszt. Már ez is egy ok volt arra, hogy a bányászat mellett némely iparágak mellékfoglalkozásokat honosítottak meg, míg az ipar fejlődésének főoka az volt, hogy számos nyersanyag helyben volt feltalálható, hogy a bányaüzem számos iparczikket igényelt és hogy a bányavárosokban és azok közelében szivesen telepedtek meg oly vagyonos emberek, a kik az ipari készítményeknek jó fogyasztói voltak. A vármegye alsó részeiben pedig a körülmények, különösen a bor, továbbá a szarvasmarha, baromfi, méz, viasz, gyümölcs, stb. mindenkor jó piaczra talált a felvidéki bányavárosokban; de csak az esetben, ha ezeket a termelő maga szállította az illető piaczra. Másfelől a Garam igen alkalmas szállító eszköznek kinálkozott a vármegye fatermelésének a Dunára és azon tovább való szállításra. Az üzleti érzék tehát korán kifejlődött a vármegye túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó lakosai körében, kik közül sokan idővel annyira megkedvelték a jól jövedelmező és nehéz munkát nem igénylő kereskedést, hogy ez vált főfoglalkozásukká. Ez a körülmény eredményezte azt, hogy a vármegye egyes kisebb városaiban élénk kereskedelmi élet fejlődött ki, hogy e kis városok kereskedői messze bejárták árúikkal a Felvidéket, míg a városok élénk érintkezési pontjai voltak a bányavárosok fogyasztó és a megye termelő közönségének.

Midőn ezekben az etnografiai helyzetet, az ipar és a kereskedelem szempontjából, általános vonásokban megrajzoltuk, vissza kell térnünk arra a megjegyzésünkre, mely szerint Bars vármegye iparát és kereskedelmét egységesen tárgyalni s azt mint egészet bemutatni nem lehet, minek következtében kénytelenek vagyunk a gazdasági élet ezen ágazatainak multját és jelenét úgyszólván városról-városra, községről-községre külön-külön tárgyalni.

Az ipar fejlesztését részletesen feltüntetendők, mindenekelőtt a kézműiparról kell szólanunk, mely úgy a multban, valamint a jelenben Körmöczbányán 261mutatott, illetve mutat, legmagasabb fokon álló fejlettséget. E bányaváros már a XIV. század elején fénykorát élte s nem szenved kétséget, hogy már ekkor ipara is versenyzett a felvidéki városok magas fokra emelkedett iparával. A XV. század vége felé bányászata hanyatlott ugyan és ezzel kapcsolatban az iparűzés is szűkebb korlátok közé szorult, de oklevelek bizonyítják, hogy még mindig tekintélyes helyet foglalt el. Nagyobb hátrányára szolgált e város iparának és kereskedelmének a XV. század végén a besztercze-stubnyai útvonal kiépítése, mely Túrócz vármegye fogyasztó közönségét Beszterczebánya város piaczával hozta összeköttetésbe, minek következtében Körmöczbánya ipara és kereskedelme hanyatlott; de korántsem oly mértékben, hogy jelentőségét elveszítette volna, bár a török hódoltság után beállott új helyzet, különösen a köz- és jogbiztonság hanyatlása, e város iparczikkeinek az ország távolabbi részeiben lakó fogyasztói számát jelentékenyen csökkentette.

Nagyon természetes, hogy az ipar fejlettsége itt is, mint az ország minden iparűző városában, magával hozta a chéhrendszer kifejlődését. A XV-XVII. században sok czéh alakult, melyeket a város számos jelentékeny kiváltsággal ruházott fel, míg viszont a czéhek a rendőri és városvédelmi teendőket részben, a tűzoltást pedig egészben magukra vállalták s a tűzoltás körüli teendők szabatosan, az illető iparágak jellegének megfelelően voltak az egyes czéhek között kiosztva.

Áttérve a körmöczbányai kiválóbb iparágak felsorolására, a következőket említjük fel: A mészárosok igen régi czéhe már 1481-ben hivatkozott jóval előbb megadott kiváltságaira. 1651-ben még 84 mester volt, 1770-ben már csak 13, most pedig 12 mészáros látja el a közönség szükségletét, mig a hentesek száma csak kettő. A pékek szintén önálló czéhet alkottak, habár 1773-ban már csak négy mestert találunk, míg most hat van. Fazekasok és kályhások azelőtt nagy számmal voltak Körmöczön s külön czéhet alkottak, ma azonban már egy fazekas sincs, kályhás pedig csak egy van. A kovácsoknak kezdetben önálló czéhük volt. Újabb szabályaik 1555-ből valók. Most csak négy kovács van a városban. A lakatosok 1579-ben közös czéhbe állottak a szíjgyártókkal, majd később a bádogosokkal. Most négy lakatosmester van a városban, míg a bádogos-mesterséget öt egyén űzi. A sárgarézöntők és harangöntők a XVII. és XVIII. században messze vidéken kedvelt iparczikkeket állítottak elő; most már csak egy réz- és harangöntő működik itt. A czínművesek 1579-ben más iparosokkal alkottak külön czéhet, ma ilyen iparos nincs Körmöczön. A puskaművesek szintén kihaltak, 1848/49-ben még volt kettő, a kik a szabadságharcz részére is készítettek fegyvereket. Az asztalosok a korábbi időkben híres iparosai voltak a városnak, annyira, hogy a körmöczi asztalosok nemcsak a vidékbeli városokból, hanem a Tiszántúlról is meghívásokat nyertek. Képfaragással is foglalkoztak és Wesselényi nádor 1644-ben egy képfaragót hívott Körmöczbányáról Zólyom-Lipcsébe. Most 12 asztalos-mester van a városban. Az ácsok 1570-ben igen jelentékeny czéhet alkottak, ma azonban csak egy ily mester van. A kerékgyártók száma három, a kádároké 5. A timárok és kordoványosok czéhe 1609-ben alakult. 1773-ban még 7 timár volt, ma csak három van. A szűcsök czéhe is nagyon régi. Újabb szabályaik 1575-ből valók. 1773-ban nyolcz mester volt, most csupán egy van. Keztyüsök is voltak Körmöczbányán; de ennek az iparágnak ma már egy képviselője sincs, ép ugy a nyereggyártók is végleg eltüntek. Takácsok többen voltak s külön czéhet alkottak. Ma ez az iparág sincs képviselve. A kékfestők száma kettőre apadt le. A kötélgyártás igen virágzó iparág volt és főleg a bányákban levő víz kiemelése czéljaira szükséges köteleket gyártották nagy mennyiségben. 1607-ben a kötélgyártók önálló czéhet alkottak, mely még 1759-ben is fennállott, ma azonban ez az iparág kihalóban van. Gombkötő 1773-ban öt volt, ma pedig már csak egy mester űzi ezt az iparágat. A szabók czéhe egyike volt a legrégiebbeknek és legtekintélyesebbeknek. 1531-ben már megújított czéhszabályzatot léptettek életbe. 1773-ban 12 magyar- és 5 német-szabó volt itt, míg ma összesen 12. A kalaposok czéhe 1697-ben alakult; de azután a magyar- és a német-kalaposok külön váltak. Ma csak két ilyen iparos van itt. A vargák czéhe, valószínűleg a legrégibb volt. 1467-ben erősítették meg egyik szabályzatukat, de nem a legrégibbet. 262Ma 24 czipészmester van a városban. A csizmadiák szintén tekintélyes számban voltak az iparosok között, ma pedig 15-en vannak. Az ötvösség - mint minden bányavárosban - úgy Körmöczön is virágzott. 1568-ban nyolcz aranyműves említtetik, 1773-ban azonban már csak négy, ma pedig csak kettő. Az ötvösséggel karöltve fejlődött a véső-ipar; 1621-ben Czobor Erzsébet grófnő egy körmöczi véső-mestert hívott Zólyomba. Most három mester foglalkozik ezzel az iparral. Könyvnyomda csak 1891 óta van itt és azelőtt nem volt, a mi - tekintve a főbányaváros lakosainak műveltségét - szinte feltünés számba menő jelenség. Kőnyomda három, fényképező műterem kettő van Körmöczbányán. A kőfaragók és kőmívesek egy czéhet alkottak, és hogy iparukat a kornak megfelelő tökéletességgel űzték, azt Körmöczbánya számos régi épülete tanúsítja. Ma csak négy kőmíves és egy kőfaragó van a városban. Az üvegesek 1579-ben több rokon-iparággal együtt alkottak czéhet. Számuk ma négy. A borbélyok szintén czéhbeli mesterek voltak; ma három borbély van a városban. Vendéglős kettő, korcsmáros 10 van ez idő szerint Körmöczbányán. A város kézműiparának multját és jelenét ezekben feltárva, felemlítjük még, hogy a czéhek megszünte után, 1884-ben létrejött a körmöczbányai ipartestület, de ez csak névleg állott fenn, míg az 1885-ben megalkotott polgári és iparoskör hasznos működést fejt ki. Ugyanígy a katholikus legényegylet, melyet 1891-ben Richter Antal segédlelkész és Bellaágh Aladár tanár alapítottak.

Újbányán is erősen ki volt fejlődve hajdan az ipar.² Különösen, míg a fémbányászat virágzásban volt. Czéhök volt a fazekasoknak és kályhásoknak, a csizmadiáknak, a posztósoknak, a szűcsöknek, asztalosoknak, szabók- és szűrszabóknak, kovácsoknak és bádogosoknak, a kerékgyártóknak, 263kádároknak, kalaposoknak, fésűkészítőknek, szíjgyártóknak, kötélverőknek, mézesbábosoknak és molnároknak. A városi levéltárban itt-ott nyomaira akadunk a czéhek szabályzatainak, melyek más városokéval megegyeznek. Felemlítésre érdemesnek tartjuk, hogy mily remekeket kellett a felszabaduló segédeknek készíteni. Így p. o. a fazekasnak tisztán szemmérték után, egy véka ürtartalmú fazekat, a csizmadiának egy "veréb-lábra" való csizmát, a molnároknak faorsóval, ékek nélkül egy mérő gabonát kellett megőrölni, a kovácsnak egy mintaszerű, jól kézhezálló kapát kellett készíteni, vagy egy szekér elejét megvasalni, minden segítség nélkül, stb. Ha a remekművet a mesterek jónak ítélték, közszemlére bocsátották; de ha valaki hibát fedezett fel rajta, akkor fehér lepellel leborították a remekmunkát, ha pedig meg nem felelőnek találták, akkor az illetőt egyszerűen eltiltották a mesterség önálló gyakorlásától.

Meg kell itt emlékeznünk az Újbányához tartozó Ó-Hután volt hajdani üveghutáról is, mely egyike volt az ország legelső üveggyárainak. E hutát a selmeczi kamara 1630-ban alapította és annak vezetését Ulmb Mihály sziléziai mesterre bízta. Hogy mikor szünt meg, arra nézve hiányzanak az adatok.

Legelterjedtebb ma a fazekas- és a csizmadia-ipar, melyeknek mindegyike kb. 100-120 családnak ad keresetet és e czikkeknek nemcsak a vármegyében van keletük, hanem a távolabbi vármegyék vásárain is. Jó és messze terjedő hírnévnek örvend a kályhagyártás terén Knop Ede kályhaüzlete. Itt van a két Czibulka-féle bőrgyár is és Strobencz testvérek okkergyára, és a mit első helyen kellett volna említenünk, a fémbányászattal csaknem egykorú malomkőbányászat.

1884-ben Első Új-Bányai Agyagipar Részvénytársaság czímen egy részvénytársaság is alakult, mely hivatva lett volna a város agyagiparát fellendíteni és az állam költségére kirendelt mester és rajztanító segélyével a 264kályhás-iparosokat finomabb és keresettebb iparczikkek előállítására tanítani; de a mester működése ép az ellenkezőt eredményezte, mert az első termények oly silányak voltak, hogy nem voltak piaczképesek. A sok kisérletezés felemésztette a tőkét és a társaság négy év után felszámolt. Ma Újbánya agyagipara újabb lendületet vett, melyet hathatósan előmozdít az ottani hitelszövetkezet keretében alakult fazekasipari szakcsoport, mely a közp. szövetkezettől 2160 kor. hitelt élvez, és melynek az állam egy kb. 1200 kor. értékű mázőrlő és 3 agyaggyúró gépet bocsátott rendelkezésére.

A malomkőfaragás kezdete egész a XIV. századig vezethető vissza, a mikor a lakosok a várost környező hegyekben fejtették primitiv, kidolgozatlan malomköveiket, melyeket azután maguk a molnárok dolgoztak ki alaposan és láttak el tengelylyukkal. Csak a XIX. század elején kezdenek a malomkő-termeléssel rendszeresebben és szakszerűbben foglalkozni, a mikor 1813-ban az udvari kanczellária rendeletet intéz a városhoz, mint a terület talajdonosához, mely szerint a város minden kiváltságos polgára jogosult a tanácshoz intézendő kérvénynyel egy 40 öl hosszú és 10 öl széles, malomkőfejtésre alkalmas terület hatósági kimérését és kihasítását kérelmezni, mely kérelmével - a menyiben kiváltságos voltát igazolni képes - a folyamodó elutasítható nem volt. Ezeket a bányaterületeket a haszonélvező nevének feltüntetésével törzskönyvezték, határaikat megállapították, megjelölték és a bányaterület és annak üzeme állandó hatósági ellenőrzés alatt állott. Ekként néhány év alatt 25-30 bányát nyitottak, a mi azonban heves és elkeseredett versenyt támasztott a termelők között és e kitünő iparág teljes hanyatlását vonta maga után. A bányák egy része árverés alá került, másik része pedig értéktelen lett. A mult század ötvenes éveiben azután hét városi polgár e bányákat összevásárolva, közkereseti társaságot alapított. A bányákat 1890-ig kitünő eredménynyel vezették, a malomköveknek messze földön, különösen az aldunai tartományokban piaczot nyitottak és termékeiknek számos jutalmat és kitüntetést szereztek. 1891-ben - a város területi tulajdonjogának épségben tartása mellett - 80,000 korona alaptőkével részvénytársasággá alakultak és ma fokozott erővel folytatják az üzemet, melynek kimagasló pontja az ú. n. "Himmelreich"-hegy és annak kiváló kvarcz-porphirja. Kiviteli piacza nemcsak a Balkán-félsziget, hanem Európa csaknem minden állama. Újabb időben út-, vasút- és hídépítéshez való faragott és vagdalt 265köveket is szállítanak, sőt síremlékeket is. Ez idő szerint mintegy 120 bányamunkást és napszámost, kb. 50 kőfaragót és 30 fuvarost foglalkoztatnak.

Léva városban az iparfejlődés természetszerűleg korántsem lehetett oly arányú, mint Körmöczön, mert a lakosság sokkal inkább a mezőgazdaságra és a közvetítő kereskedésre volt utalva. Mégis már a XVII. században itt is élénk ipari tevékenység fejlődött ki. Az itteni iparosok inkább a helyi szükséglet fedezésére dolgoztak, azonban Léva népes vásárai mégis lehetővé tették az itt készült iparczikkeknek a vidéki lakosok részére való eladását, sőt a lévai iparosok egy része, úgy a multban, valamint a jelenben, a környékbeli, sőt távolabbi városok vásárait is felkereste, illetve felkeresi.

A legrégibb czéh itt a csizmadiáké volt, a mely 1620-ban alakult és 1720-tól vezetett jegyzőkönyvet. 1700-ban alakultak a gombkötő és a borbélyczéhek, 1706-ban a magyar-szabó czéh, míg 1741-ben a vargák czéhe.

Léván ma a következő iparágak vannak: Vendéglő, kávéház és korcsma 21, önálló csizmadiamester 45, másnak dolgozó csizmadia 60, asztalosmester 20, bádogosmester 6, kékfető 3, nagyfuvaros és szállítmányos 3, sütőmester 5, kádármester 3, kovácsmester 4, eczetgyáros 2, géplakatos 2, órásmester 1, aranyműves és órás 2, mészárosmester 4, táglagyáros 3, szobafestő 3, szíjgyártó 4, czipészmester 21, szűcsmester 2, czukrász 2, kefekötő 2, rosta- és szitakötő 2, lakatos 1, gyertya- és szappangyáros 1, nyomdász 3, mézesbábos 3, borbély 6, hentes és sertésvágó 30, férfi-szabómester 37, nem önálló szabó 40, női szabó 5, szűrszabó 1, kárpitos és butorraktáros 2, kalaposmester 6, bérkocsi-fuvaros 5, kéményseprő 1, kerékgyártó 3, takács 3, ács és kőműves 32, virstlis 1, cselédszerző 3, ezüstműves 2, esztergályos 1, kötélgyártó 3, könyvkötő 3, építőmester 2, műépítész 1, építésvállalkozó czég 1, sirkőraktáros 2, cserépkályha-raktáros 1, késműves 1, fényképész 2, molnár 1, hengermalom 1, uradalmi gazdasági szeszgyár 4, műkertész 1, konyhakertész 20, szikvízgyáros 1, nap- és esernyő-csináló 1. A lévai iparosok társadalmi tevékenységét az 1891-ben alakult iparos olvasókör és a katholikus legényegyesület mozdítja elő.

Aranyosmaróton a régibb időben számos posztónyíró űzött virágzó ipart, de híres volt a takácsipar is. 1717-ben alakult meg a szabók és szűcsök czéhe, a vargák czéhe pedig, melynek számos tagja volt, valószinűleg még korábban.

Ipari szempontból e helyütt még a következő községekről kell említést tenni. Felsőkameneczen hajdan sok varga lakott, a kik távolabb fekvő vásárokat is felkerestek. Szentkereszten szintén sok iparos, különösen sok varga volt és a varga czéh 1690-ben alakult. Itt a város iparosai közöt egy híres aranymíves is szerepelt, a kit azonban csak mint ilyent említenek egykorú iratok, de névleg nem. Kistapolcsányban sok volt a posztós. Magasmart cserépedényeiről volt híres és ez az iparág még most is virágzik e községben, habár már nem oly nagy mértékben. Oszlányban posztósok és szitakötők voltak nagyobb számmal. Óbarson szintén sok iparos lakott, közöttük egy aranymíves is. A vármegye más községei közül nagyobb számban a következő helyeken találunk kézi iparosokat: Garamszőlősön 13, Nagysallón 52, Zselizen 54, Nagykálnán 29, kik között nyolcz molnár van, Újbarson 14, Lekéren 13, Nagy-Ugróczon 14, Verebélyen 54, Kistapolcsányban 30. Ipartársulatok vannak - a már említetteken kivül - Nagysallón és Zselizen.

A nagyipar fejlődése lépést tartott Bars vármegyében az ország nagyiparának fejlődésével, sőt amaz iparvállalatok tekintetében, a melyekre nézve a viszonyok e vármegyében kedvezők voltak, meg is előzte. Ilyen a malomkőipar, a mely Bars vármegyének egyik specziálitása és a vármegyét, ez iparág termékeinek piaczra hozatala tekintetében, a külországokkal is összeköttetésbe hozta. A geletneki kőbánya valószinűleg a legrégibb. A malomkő készítésére alkalmas kőzetét már a XIII. században bányászták. Az újbányai, likacsos trachitot szolgáltató malomkő-bányák is - mint már előzőleg tárgyalva volt - régiek. A geletneki kőbánya termékeit a Balkán-államokba, Német- és Oroszországba és Galicziába exportálják. Nem szenved kétséget, hogy e nagyiparág továbbfejlesztést, vagy legalább is a régi szinvonalra való visszahelyezést érdemelne, a mi főleg a szállítási díjak megfelelő mérséklése által volna elérhető.

266Ez iparágon kivül a vármegyében több nagyobb iparág állott fenn, melyek közül a nevezetesebbeket a következőkben említjük: Aranyosmaróton több fürészmalom volt, Alsókameneczen papiros-malom, Bukovinán a XVIII. században üveghuta, Csáradon szintén üveghuta és papirmalom és Ebedeczen szintén. Kosztolányban üveghuta, Felsőkameneczen papirmalom, Klacsán üveghuta, Svábon papiranyag-gyár, Kisaranyoson kőagyagipar-vállalat, Mogyorómálon fürészmalom, Klakon üveghuta, Prilepe községben papirmalom, Szkiczón üveghuta, Zselizen serfőző és ez iparvállalatok közül néhány még ma is fennáll. Látható ezekből, hogy Bars vármegyében a multban főleg az üveg-, papir-, és fürészárú-gyártás örvendett jelentékeny lendületnek. Számos régi iparvállalat azonban a haladó kor előtt hátrálni volt kénytelen, megszünt, vagy átalakult s helyüket a modern követelményeknek megfelelő gyárak foglalták el, melyek közül - annak megjegyzésével, hogy Bars vármegye nevezetesebb gyártelepeinek tüzetesebb leirását alább közöljük - a következőket soroljuk fel:

Körmöczbányán a Nikolay-féle bőrgyár, Stiaszny E. selmeczi cseréppipa-gyára, Buchsbaum Márk Miksa gyógyszerészeti dobozgyára, Kossuch János kőedény- és majolika-gyára, a hermaneczi papirgyár fióktelepe, a Strobencz testvérek okkerfestékgyára, a Czechenter és Teschler-féle hővédő anyaggyár, a Schlesinger-féle székösszerakó gyár. Pető Albert kistapolcsányi kályha-, fedélcserép, tégla-, alagcsőgyára és gőzfürésze. Az aranyosmaróti gr. Erdődy Imréné-féle uradalmi kályhagyár és gőzmalom, a Bratsch-féle majolika-festészet. Léván a Schöeller-féle gőzmalom, Újbányán a malomkőgyár r. t. telepe, a két Czibulka-féle bőrgyár és a Strobencz-féle okkerfestékgyár. Oroszkán a garamvölgyi czukorgyár. Garamszentkereszten a Schvarcz Behrele és társa malomkőgyára. Geletneken a kincstári malomkőgyár. Vihnyén a Kachelmann-féle gépgyár, ugyanott a Kachelmann-féle sörgyár. Rudnón a Ruzsitska-féle üveggyár. Brogyánban a Lövit-féle keményítőgyár. Alsóhámoron a hatalmas ezüstgyár. Zsarnóczán a kincstári sörgyár, gőzfürész, téglagyár és magpergető. Jallnán a kincstári gőzfürész. Nagy-Ugróczon a híres Thonet-féle hajlítottbutor-gyár 267és itt kell megemlékeznünk a körmöczbányai pénzverőről is, mely bár a szó valódi értelmében nem iparvállalat, de mivel üzeme gyárszerű, csakis a gyári vállalatok sorában említhető. E pénzverő ma az egyedüli az országban. Összes arany-, ezüst-, nikkel- és bronzpénzeink itt állíttatnak elő és 1900-ban 15.552,615 drb különféle pénz veretett ki, összesen 30.291,329 kor. értékben; a pénzverő 120 munkást foglalkoztat állandóan és külállamoknak is dolgozik.

A házi ipar Bars vármegye területén a multban kiváló szerepet játszott és nemcsak mint mellékfoglalkozás, hanem mint önálló keresetág is előmozdította a lakosság megélhetését, sőt vagyonosodását. Legjelentékenyebb, majdnem kézműiparszerűen űzött ipara a vármegyének a csipkeverés volt, a mely Körmöczbánya és vidéke lakosságának egyik igen jelentékeny keresetforrását alkotta. Ezt az iparágat a bányamívelés végett betelepített német lakosság hozta magával hazájából s 1604-ben annyira el volt terjedve, hogy a városi tanács a csipkeverő leányokat szükségesnek látta a csipkeveréstől eltiltani és szolgálat vállalására utasítani, hogy ez által a nagy cselédhiányon segítsen. Ezt a rendeletet a város 1759-ben meg is ismételte. A csipkeverés mindazonáltal egész 1870-ig virágzott és a gyártmányok igen kelendők voltak, de a finomabb és olcsóbb külföldi gyártmányok lassanként kiszorították a piaczról. Új lendületet van hivatva adni a csaknem megszünt csipkeverésnek, a körmöczbányai állami csipkeverő tanműhely, a mely 1884-ben állíttatott fel Sóvárott, honnét Hodrusbányára, majd ismét Körmöczbányára: Jánoshegyre helyeztetett át. A tanfolyam, melyre az elemi iskolát végzett, 12 éves kort betöltött leányok vétetnek fel: két év, s az iskola működése e régi házi iparág fellendülésében máris nyilvánul. A csipkeverésen kivül Bars vármegye lakosai még számos más házi iparágat űztek és - bár rendkivül lehanyatlott mértékben - még most is űznek. Egész községek századokon át gyakorolták a zsindelykészítést, faedények előállítását, a szénégetést, a szesz- 268és a pálinka-főzést és különösen a fürészáruk és faedények még távolabbi vidéken is jó piaczot találtak s Komárom, Esztergom, Érsekújvár, Vácz, Balassa-Gyarmat stb. piaczai barsmegyei faedénynyel és egyéb faárukkal voltak elárasztva. A szövőipar is helyet foglalt a házi ipar körében, azonban az e nemű készítmények már inkább csak a házi szükségletet fedezték. Felsőhámor lakosai ma is híres szénégetők, Kalacsna lakosai faeszközök készítésével és mészégetéssel foglalkoznak, Nemesoroszi lakosai régebben kocsikat és csónakokat készítettek, Körmöczön és vidékén pedig fapipákat készítettek a bányászok számára és Madarasalján még ma is piaczképes faárukat állítanak elő, melyek a vidéki vásárokon gyakran láthatók. Nagysárón a nép a Garamból aranyat mosott. Szkiczón ma is virágzó mészégetés van stb. A változó viszonyok természetesen más irányt adtak a lakosság foglalkozásának s ma már a házi ipar, ép úgy mint a kézműipar, hanyatló korát éli. A házi ipar egyes nemei azonban - mint azt látjuk - még most is gyakoroltatnak. Jánosréten, Kúnosvágáson, Jánoshegyen a csipkeverés még most is el van terjedve, sőt férfiak is foglalkoznak vele, a vászonszövés, szürposztó-készítés, gazdasági faeszközök és faedények készítése, a vármegye különösen hegyvidéki lakosságának ma is keresetet nyújt.

A mint azt már a bevezető részben is említettük, Bars vármegye, ipari és kereskedelmi szempontból, egymástól lényegesen különböző két részre oszlik, kereskedelmi tekintetben azonban ez a különbség még sem domborodik ki annyira, mint azt az iparnál láttuk. Igaz ugyan, hogy kereskedelmi tekintetben is - élén Körmöczbányával - a vármegye északnyugati része állott előtérben, azonban nem mondható, hgy a vármegye alsó része a kereskedelem terén úgy a multban, valamint a jelenben nem foglalt volna el megillető helyet. Erre a vármegye lakossága kiválóan utalva volt. Gabonáját, borát, szarvasmarháit a termelő lakosok könnyen értékesíthették a közeli bányavárosokban, nem kellett tehát a közvetítő kereskedésre, azaz 269idegen kereskedőkre várniok, hogy terményeiket távoli piaczokra eljuttassák, hanem maguk voltak egyszersmind kereskedők is, azaz személyesen szállították terményeiket a fogyasztó piaczokra. A tömérdek fürész- és faáru, mely a vármegyében előállíttatott, a tutajozó kereskedést emelte magas fokra, míg a vármegye specziális ipara: a malomkő-gyártás, az ország távolabbi részeivel, sőt a külfölddel is kereskedelmi összeköttetésbe hozta a vármegyét és különösen Léva városa mintegy predesztinálva van arra, hogy kereskedelmi góczponttá fejlődjék. E város mintegy határán áll a vármegye termelő alsó- és fogyasztó felső részének; vásárain találkoznak az eladók a vevőkkel és nemcsak a megyebeliek, de általában a felvidék és különösen a bányavárosok lakói. E város vásárai szolgáltak az árúk kicserélésének élénk szinteréül. A felvidéki iparosok ide hozták, itt értékesítették készítményeiket, hogy azután gabonával, borral s egyéb mezőgazdasági terményekkel megrakodva térjenek vissza. Figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy míg a kézműipar Bars vármegyében is - mint mindenütt - az utóbbi időben jelentékenyen hanyatlott, a kereskedelem - a viszonyok okozta időnkénti visszaeséseket nem tekintve - állandóan fejlődött és különösen a legújabb korban ért el nagyobb mérvű gyarapodást. Pedig Bars vármegye sokáig nélkülözte a kereskedelmi forgalom közvetítésének modern eszközeit: a vasútakat. A budapest-ruttkai vasút a vármegyének csak legszélső, északi részét érintette és ép a termelő vidékektől esett távol. A párkánynána-csatai vasút csak 1885-ben, a csata-lévai 1887-ben, a léva-garamberzenczei vasút 1896-ban lett megépítve, így tehát Bars vármegye kereskedelme a vasútaknak csak későn látta közvetetlen hasznát. A vármegye élelmes lakosai azonban tudtak magukon segíteni. Kitünő lovakat tenyésztettek, s midőn már a budapest-bécsi vasút, az ország első gőzvasútja kiépült, a gabonát szekereken szállították Párkányba, Érsekújvárra és a vasútvonal más állomásaira, hogy jobb árakat érhessenek el. Ma már azonban a modern közlekedési eszközök is rendelkezésée állanak a vármegye kereskedelmének, minek következtében nem szenved kétséget, hogy ha a virágzó mezőgazdasághoz 270és a bányászathoz a gyáripar nagyobb arányú fejlődése is járul, Bars vármegye kereskedelme szép fejlődésnek indul.

Áttérve a részletekre, mindenekelőtt Körmöczbánya kereskedelmi viszonyaival kell foglalkoznunk. E város német lakossága magával hozta a kereskedelmi szellemet s más nemzetiségű kereskedőket nem is tűrt meg körében. Ismert dolog az is, hogy a zsidók egész a legújabb korig a bányavárosokban települési joggal nem bírtak. Körmöcz már az Anjouk korában élénk kereskedelmi összeköttetésben állott a külfölddel, különösen a német városokkal. 1336-ban Róbert Károly magyar és János cseh király kereskedelmi szerződést kötöttek és az ennek alapján kifejlődött kereskedelmi összeköttetés lebonyolítására két fővonal jelöltetett ki, melyeknek egyike Körmöczön vezetett át. A külföldi kereskedők, a kik Magyarország kereskedőivel összeköttetésben állottak, ennek az útvonalnak szoros betartására voltak kötelezve, nevezetesen Köln, Hága, Prága, Nürnberg, Regensburg, Boroszló és Augsburg kereskedői, a kik a magyar királyok különös védelmében részesültek. E kereskedők egyik megálló helye és árúgyűjtő, vagy árúkat elosztó telepe Körmöczbánya volt s e részben a város jelentősége még inkább növekedett akkor, midőn a XV. század végén a beszterczebánya-tescheni útvonal Körmöcz kereskedőit Sziléziával és Lengyelországgal is összeköttetésbe hozta. De nemcsak a középeurópai városok kereskedőivel egész Hamburgig és Brémáig, hanem a Fekete- és az Adriai tenger vidékével is üzleti összeköttetésben állottak a körmöczi kereskedők és onnan leginkább fűszereket és gyarmatárukat szállítottak, míg Boroszlóból papirárukat és könyveket, Sziléziából és Galicziából ólmot és faggyút importáltak. Igen virágzó volt Körmöcz borkereskedése, mely már 1423-ban említtetik. Mátyás király 1479-ben oly módon szabályozta személyesen a város borkereskedését és a bormérést, hogy a kereskedés emez ágának gyakorlását csupán azoknak a körmöczbányai polgároknak engedte meg, a kik hetenként legalább két aranyforintot fordítottak a bányamívelés czéljaira. Így oldotta meg a bölcs király a bányamívelés nagyobb szinvonalra emelésének kérdését a borüzlet segélyével, s hogy fején találta a szeget, mutatja az, hogy e kötelezettséget 26 bormérés vállalta magára. A borokat többnyire Bars és Nógrád vármegyékből szállították, de 1530 körül már malváziai bort is mértek. A gabnakereskedés szintén 271elég virágzó volt, a mit elősegített az a körülmény, hogy a város két malmot tartott fenn. A csipkekereskedés jelentékeny szerepet játszott a város üzleti életében, a mi, ha a csipkeverésről, mint virágzó házi iparról mondottakra visszatekintünk, egészen természetes is. A XVII. század elején a körmöczi csipkekereskedők vásárolták össze az e nemű házi ipar-termékek egy részét és azokat az ország távolabbi vidékeire, sőt a külföldre is szállították. Országos vásárok Körmöczön a XVI. század óta voltak. A város vásártartási jogát I. Lipót erősítette meg; a heti vásárok tartásának szabadalma azonban sokkal régibb eredetű. Most a következő kereskedők vannak Körmöczbányán: 2 gabona-kereskedő, 3 borkereskedő, 1 sörkereskedő, 2 vaskereskedő, 1 üvegáru-kereskedő, 2 könyv- és papirkereskedő, 26 vegyeskereskedő, a kik gyarmat- és fűszerárukat, rövid-, norinbergi- és rőfös árúkat hoznak forgalomba. Kereskedelmi ügynökség van 3. A külkereskedelmet a már felsorolt gyárak képviselik. Ezeknek a gyártmányai közül jelentékeny mennyiségű festék és kőedény jut el Szerbiába, Romániába, Bolgár- és Törökországba. A körmöczi pipát Ausztriában nagy mennyiségben adják el, de ezenkivül Német- és Oroszországba, sőt Amerikába is exportálják. A körmöczi csipke, a tanműhely felállítása óta, egyre keresettebb czikké válik és a millennáris kiállításon is feltünést keltett. Kikészített bőrt, csomagoló papirt és papirdobozokat elég nagy mennyiségben helyeznek el a körmöczi gyárak az országban, sőt Ausztriában is.

Léva kereskedelme szintén jelentékeny volt a multban s még jelentékenyebbé vált a jelenben, itt azonban a helyi kereskedés és sokkal inkább a városi forgalom bírt és bír ma is nagyobb jelentőséggel. Lévának 1615 óta voltak vásárai, melyek - mint fentebb említettük - a felső és alsó vidék közönségének találkozási helyei, jelentékeny szinterei az árúcserének. Hogy már a multban is mily forgalmasak voltak a lévai vásárok, az kitűnik abból, hogy 1691-től külön vásárbiztosokat alkalmaztak. 1733-tól 4 országos és két heti vásárt tartottak, 1819-ben pedig már öt országos vására volt. A fent említett vasútak kiépítése óta a lévai vásárok forgalma egyre növekedik és főleg a gabonaforgalom ölt egyre nagyobb arányokat, míg régebben a vas-szállítást és kereskedést közvetítette Léva a bányavárosok és a főváros között. A belkereskedés Léván a régebbi időben kizárólag görög-keleti vallású kereskedők (ráczok) kezében volt, a kik kereskedő társaságot alkottak s szoros szabályzatokhoz alkalmazkodtak. Főtörekvésük a kereskedés terén a hegemoniának 272a saját kezükben megtartására irányult. Ez az oka annak, hogy az izraelita vallású kereskedők Léván csak nehezen tudtak tért hódítani. 1842-ben 35 zsidó család volt Léván, de ezek közül csak négy család foglalkozott kereskedéssel. A régi rácz kereskedők azonban lassanként kihaltak, vagy elköltöztek és fokozatosan mások foglalták el helyeiket. 1873-ban a lévai kereskedők kereskedelmi társaságot (Grémium) szerveztek, mely a tanonczok felvételét és felszabadítását eszközölte és a kereskedők között felmerült bizonyos vitás ügyekben biráskodott. 1888-ban alakult meg a kereskedelmi csarnok, 1896-ban pedig a kereskedő ifjak társulata. Mint különös speczialitást kell felemlítenünk Léva libamáj-kiviteli kereskedelmét. Ez árúczikket az exportőrök itt jelentékeny mennyiségben vásárolják össze és a készletet többnyire Bécsbe, Berlinbe és Londonba szállítják. Jelenleg Léván a következő kereskedők vannak: Gyógyszertár 2, drogeria 1, bodega 2, kereskedő-üzlet 81, gépraktár 2, magkereskedő 2, gabonakereskedő 7, temetkezési vállalkozó 1, könyvkereskedő 1, papirkereskedő 3.

Ma Lévának 6 országos és 2 heti vására van. Ez utóbbiak, különösen őszkor, oly látogatottak, hogy Lévánál háromszorta nagyobb városok forgalmát is meghaladják. A vasúti megvámolt teherforgalom a vásárok alkalmával 650-700,000 métermázsára tehető évenként, míg a vidékiek által behozott gabna évi mennyisége mintegy 800,000-840,000 métermázsára. Érdekes, hogy egy-egy ily nagyobb heti-vásár alkalmával kb. 8000-10,000 libafertály kerül eladásra. 1901-ben volt felhajtás: ló 9529, szarvasmarha 10599, sertés 680, juh 6597, kecske 53 és szamár 8, a szerdai és szombati hetipiaczokon sertés 13628. Eladás volt: ló 1045, szarvasmarha 3129, sertés 323, juh 1537, kecske 25, szamár 3 és a heti piaczokon sertés 7740. Felhajtatott tehát 31094 drb és eladatott 12802 drb.

A vármegye más pontján nem találunk tömegesebben kereskedőket. Aranyosmarótnak és Nagysallónak azonban népes és jelentékeny vásáraik vannak és az előbbi helyen kereskedelmi kör is van. Külön jelentőséggel bír Nagysallón a tojáskivitel. A tojásgyűjtők, a vidéken összegyűjtött tojásmennyiséget itt osztályozzák és csomagolják és innen indítják útnak a külföldi piaczokra.

Bars vármegye hajdani hitelügyi viszonyaira vonatkozólag hiányoznak az adatok. A modern pénzintézetek e vármegyében csak későn honosultak 273meg, a legrégibb ily pénzintézet a "Lévai Takarékpénztár" 1865-ben keletkezett. Általában azt látjuk, hogy a vármegye ma sincs túlhalmozva hitelintézetekkel, sőt az újabb időben annyira protegált hitelszövetkezetek is aránylag csak kevés teret hódítottak meg. A fennálló pénzintézeteknél elhelyezett takarékbetétek összege 1891-ben 7.668,000 kor. volt s 1900-ban 14.779,000 koronára emelkedett, de ezzel szemben a lakosság jelzálogterhei is jelentékenyen növekedtek és pedig az 1894. évi 9.506,036 koronáról 1900-ban 16.325,513 koronára.

A részvénytársulati alapon álló barsmegyei hitelintézetek a következők: Aranyosmaróton a "Barsmegyei Népbank", mely 1891-ben 600,000 korona alaptőkével alakult. Fiókjai vannak Verebélyen, Léván és Nagysallón. Igazgatósági elnöke Szent-Ivány Oszkár. Az "Aranyos-Maróti Takarékpénztár" alakult 1872-ben 400,000 korona alaptőkével. Fiókjai Verebélyen és Zselizen vannak. Igazgatósági elnöke Kosztolányi Aurél. Garamszentkereszten a "Bars-Szent-Kereszti takarékpénztár" 1872-ben alakult. Alaptőkéje 45,600 korona. Igazgatósági elnöke Finka Sándor. A "Körmöczbányai Népbank" 1888-ban alakult. Részvénytőkéje 80,000 korona. Vezérigazgató Wildmann Adolf dr. A "Körmöczbányai Takarékpénztár" 1874-ben alakult 100,000 korona tőkével. Igazgatósági elnöke Belházy Imre. A "Lévai Takarék- és Hitelintézet" alakult 1872-ben. Részvénytőkéje 200,000 korona. Igazgatósági elnöke Csekey Vilmos. A "Lévai Takarékpénztár" 1865-ben alakult 200,000 korona részvénytőkével. Az igazgatóság elnöke Holló Sándor. Az "Oszlányi Takarékpénztár" 1872-ben keletkezett 100,000 korona tőkével. Igazgatósági elnök Kosztolányi László dr. Az "Újbányai Népbank" 1886 óta áll fenn, alaptőkéje 32,000 korona. Vezérigazgató Baumann Samu. A "Zsarnóczai Népbank" 1885-ben keletkezett 40,000 korona részvénytőkével. Vezérigazgató Rakovszky Mátyás. A "Zsarnóczai Takarékpénztár" 1885-ben 100,000 korona részvénytőkével alakult. Igazgatósági elnöke Kaldrovics József. Szövetkezeti alapon álló hitel- és másnemű szövetkezetek a vármegyében a következők vannak: Aranyosmaróton "Barsmegye központi agrárszövetkezete". Alakult 1895-ben. Elnök Orbán József dr. Újbányán az "Újbányai Hitelszövetkezet" 1901-ben alakult és már kb. 30,000 kor. hitellel rendelkezik. E szövetkezet kebelében 274az ottani fazekas-iparosok külön ipari szakcsoportot alakítottak. Besenyőn "Községi Hitelszövetkezet." Brogyánban "Brogyán és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet", mely 1898-ban alakult. Elnök Molnár Lajos. "Brogyán Községi Hitelszövetkezet". Alakult 1895-ben. Elnök Knirsek József. Garamszentgyörgyön "Községi Hitelszövetkezet". Oszlányon "Oszlányi Önsegélyező Egylet". Alakult 1871-ben, vezérigazgató Cservenka Károly. "Oszlány Járási Hitelszövetkezet". Alakult 1895-ben, "Zsarnócza és Vidéke Keresztény Fogyasztási Szövetkezet". Alakult 1898-ban. Elnök Marek József János. "Irtványos Község és Vidéke Keresztény Fogyasztási Szövetkezet". Alakult 1898-ban. Elnök Nikolo János. "Irtványos Községi Hitelszövetkezet". Alakult 1898-ban. Elnök Horn Ferencz. "Zsitva-Újfalu Községi Hitelszövetkezet" alakult 1894-ben. Elnök Kelcz Gyula.

A vármegye nagyobb ipartelepeinek leírása és üzeme a következő:

Alsóhámor. A Szandrik-féle ezüst-árugyár. E gyárat a társaság 1895-ben alapította és 1896-ban már a saját gyártmányú árúival vett részt a millennáris kiállításon. A gyár berendezés és nagyság tekintetében Európa legnagyobb ezüstgyárai közé tartozik. Kezdetben nagy nehézségekbe ütközött a képzett szakmunkások hiányának a leküzdése és a társaság kénytelen volt külföldről hozatni munkásait. Ma azonban a személyzet 90 százaléka magyar. Újabban a gyár pakfong-áruk készítésével is foglalkozik, a mely czikkek nálunk China-ezüst, Alpakka, Christofle-ezüst vagy Maillechort nevek alatt is szerepelnek. Ez tehát az egyetlen China-ezüst-gyár az országban. A gyár a következő helyiségekből áll: két szobrász-műhely, fénynyomó és esztergályos-műhely, galvanoplasztikai és ezüstöző helyiség, vasöntő, a hol a szerszámok és szükséges préselő formák készülnek, gép- és kazánház, légszeszgyár, mely nemcsak a világításhoz, hanem az olvasztáshoz szükséges gázt is szolgáltatja, géplakatos- és kovácsműhely, ezüstidomító helyiség, ezüstolvasztó, nagy gépház, melyben a hatalmas prések, nyújtók, gőzkalapácsok stb. állanak, köszörülőműhely, rögzítő-műhely, csiszoló-helyiség, ezüst-tisztító-terem, az edzők és vésők helyisége, az ezüst-kovácsok műhelye, az aczélformák vésőhelyisége, a fényező-terem, az ezüst-kezelő helyiség és a szállító- és csomagoló-terem. A vállalat kb. 1500 munkást foglalkoztat. Jelenleg egy consortium kezeli és vezeti a gyárat.

Brogyán. Oldenburgi Elimár herczegné keményítő-gyára. Bérlők Lövit R. és társa. A gyár 1894-ben alakult. Területe 300 négyzetméter, melyen egy épület áll. A gyár 35 lóerejű gőzgéppel van felszerelve és a munkások száma átlag 50. Évi termelési képessége 150 vaggon keményítő, melynek Magyarországon kivül Ausztriában is van piacza.

Garamszentkereszt. A Schvarcz Behrle és társa czég malomkőgyára, melyet 1896-ban Schvarcz József műszaki nagykereskedő és Ottó Behrle, bádeni 275malomkőgyáros, alapítottak. A gyár átlag körülbelül 150 munkást foglalkoztat. A telep területe kb. 5000 négyzetméter, melyen kilencz épület áll. Évi termelési képessége 600-800 különféle ásványőrlő kő és 1200-1500 trachit-malomkő. Kiviteli piacza Egyiptom, Oroszország, Németország, Románia, Svájcz és Ausztria. A gyár fennállását követő 19 év alatt kizárólag a külfölddel dolgozott, most azonban már rendes utazót tart.

Kistapolcsány. Pető Albert kályha-, fedélcserép-, tégla- és alagcsőgyára és gőzfürésze Maholányban, Kis-Tapolcsány közelében. A telep 1895 óta áll fenn. Különlegességei: kefe-fagyártás és a majolikakályhák gyártása. A telep 10 magyar holdnyi területet foglal el, melyen 25 épület áll. Hajtóerő: 25 lóerejű gőzgép. A munkások száma átlag kb. 100 és ezek között kb. 50 nő. Évi termelési képessége 2 millió cserép, 1000 kályha, 800,000 tégla, fél millió alagcső és 5000 köbméter fa. Hazai piaczai, a vármegyén kivül, Nyitra-, Trencsén-, Pozsony vármegye és Budapest, kiviteli piaczai: fürészelt tölgyfa-anyagra Belgium, dongafára Francziaország és Bécs. A gyár állami kedvezménynyel bír.

Körmöczbánya. A hermaneczi papirgyár fiókgyára. Hajdan papirmalom volt. Később a pesti egyetemi nyomda vette át. Itt készítették a forradalom alatt a Kossuth-bankókhoz szükséges papirt, valódi rumburgi vászonból. 1855-ben Schöeller Frigyes vette bérbe és később megvásárolta. Tőle bérli 1896 óta a hermaneczi papirgyár, mely itt barna csomagoló papirt készít. Területe 5000 négyzetméter, melyen 3 épület áll. A hajtó-erő, 45 lóerővel egyenlő vízerő és 6 lóerejű gőzgép. A munkások száma kb. 40, ezek között mintegy 15 nő. A gyár évi termelési képessége kb. 30 vaggon áru. Piacza csak Magyarország.

Körmöczbánya. Stiaszny és fia selmeczi pipagyára. A gyárat 1849-ben Stiaszny Illés alapította. Kezdetben csak kupak nélküli pipákat készített, melyeknek piacza nagyobbára Bécs volt, de mikor az alapító elhalálozása után annak fia vette át a gyárat, pipakupakoló műhelyt is berendezett. Piacza ma már Ausztrián kivül a külföld is, sőt árúit tengerentúlra is viszik. Termelési képessége kb. 200,000 tuczat pipa, melynek agyagát a Körmöcz- és Selmeczbánya között fekvő Osztraluka községből nyerik.

Körmöczbánya. Nikolay Alajos bőrgyára. Egyike a legrégibb ipartelepeknek. 1773-ban Nikolay Vincze volt az ipartelep tulajdonosa, halála után, 1809-ben fia Miklós vette át, ki a gyárat megnagyobbította és a gyártmányok eladási piaczait szaporította. Miklós halála után az örökösök kezelték és 1880-ban vette át a mostani tulajdonos, ki gőzüzemre rendezte be és ismét megnagyobbította. Jelenleg 2 gőzgép, összesen 35 lóerővel és 200 csereskád van üzemben. Termelési képessége évi 20,000 drb felső bőr, melynek piaczai Magyarország és Németország. A munkások száma 60-70, köztük azonban csak 4-5 nő van. A gyár területe 714 négyzetméter, melyen 2 nagy épület áll.

Körmöczbánya. Kossuch János társasczég kőedény- és majolikagyára. Szintén egyike a legrégibb gyáraknak, mert már több mint 100 éve, hogy fennáll. 1869 óta van a mostani czég birtokában. Termékei a közönséges használatra szánt kőedény, de szép sikerrel állít elő műtárgyakat is és majolikakészítményei szintén keresettek. Piaczai Magyarországon kivül Ausztria és legujabban Anglia és Amerika is. A feldolgozott nyersanyag majdnem kizárólag hazai és a közeli környékből való. A gyár hét épületből áll. Gyártmányai számos kiállításon kitüntetést nyertek. A gyár négy kemenczével és több tokkemenczével van felszerelve, koronghelyeinek száma pedig 16. A munkások száma kb. 60, ezek között 15-20 nő.

Körmöczbánya. Buchsbaum M. gyógyszerészi dobozgyára és kőnyomdai intézete, 1874-ben alakult. 1886 óta szobafestők számára festőminta-lapokat is gyárt. A dobozgyártás tulajdonképen Oroszország, Románia és a Balkán-államokba való kivitel czéljából alapíttatott, azonban az időközben beállott vámviszonyok következtében, melyek a kivitelt majdnem lehetetlenné tették, a dobozgyártást a minimumra kellett redukálni. A gyár területe 800 négyzetméter, melyen két épület áll. A munkások száma 30-40 között váltakozik és ezek között 8-10 nő van. Piacza Magyarországon kivül Ausztria is.

276Körmöczbánya. A dr. Zechenter és Teschler-féle közkereseti társaság hőelszigetelő anyag-gyára 1891-ben alakult. A hőelszigetelő anyag oly esetekben alkalmaztatik, a hol a hő állandóságát megtartani akarjuk. A hővédő által izolált test ugyanis melegét nem veszíti el és a kivülről jövő hőváltozás ellen is biztosítva van. Nagy sikerrel alkalmazzák különösen gőzkazánoknál, gőztartóknál, gőz-, víz vagy meleg levegő-vezetéknél stb. Az ez anyag előállításához szükséges nyers kovaföldet a társaság a bars- és zólyommegyei bányákból nyeri. A gyár eddig számos kitüntetésben részesült. A kezdetben nehezen terjedő czikk csakhamar erős lendületet nyert az által, hogy a m. kir. pénzverő hivatal, a bányaigazgatóságok, a hg. Coburg-féle pohorellai, a kincstári zólyombrézói és kis-garami vasgyári igazgatóságok, a m. kir. államvasútak és más nagyobb iparvállalatok beszerezték és nagy elismeréssel nyilatkoztak róla.

Körmöczbánya. Strobentz testvérek okker- és vasminium-gyára. E czégnek Újbányán is hasonló telepe van. A gyár 1870-ben keletkezett. Négy részből áll, ú. m. szárító-telepből, égető-kemencze-helyiségből, malom-épületből és raktárból. A hajtóerőt egy vízimalom szolgáltatja. Az évi termelés 1000 mmázsa okker és 350 mmázsa oxyd, mely árúkat Budapestre a központba szállítják.

Nagyugrócz. A Thonet Testvérek hajlítottbútor-gyára 1865-ben keletkezett. Az alapító Thonet Mihály volt. A gyár területe kb. 21,000 négyzetöl, melyen 6 gyárépület és 15 lakóház áll. Hajtó-erő 100 lóerejű gőzgép. A munkások száma kb. 400, ezek között 170 nő. Évi termelési képessége 120-150 vaggon. Piaczai Magyarországon kivül Ausztria, a Kelet, Németország, Francziaország, Egyiptom és India. Ez az első hajlítottbútor-gyár az országban és a legnagyobb is, a minthogy a czég e gyáripari czikk feltalálója és megindítója. Az óriási gyártelep czikkei számos kitüntetésben részesültek a különféle bel- és külföldi kiállításokon.

Oroszka. A garamvölgyi czukorgyár részvénytársaságot 1893-ban alapították Schöeller Pál lovag, a hatvani Deutsch család és Benies Henrik. A gyár területe 124 m. hold, melyből a belső, bekerített terület 38, a külső pedig 86. Ez óriási telepen a H alakú hatalmas gyárépületben van a répamosóház, a gépterem, a diffusióterem, a főzőterem, az utótermékek helyisége, a kazánház és a czukorraktár, külön pedig két mészkemencze, műhelyépület, czukorraktár-épület, az irodaépület, az igazgatósági lakás, 2 tiszti épület, vendégfogadó, pénzügyőri laktanya, istálló, kocsiszin és egy másik, óriási szin, mely 75 répavetőgép befogadására szolgál. A bekerített telepen kivül pedig van öt nagy munkásház és a kórház. A munkások száma 1200. Hajtóerő 18 gőzgép, összesen 1100 lóerőre, melyek a telep villamos világítását is szolgáltatják. A gyár termelési képessége 1 és 3/4 millió mmázsa czukorrépa. Piaczai a hazai czukorfinomítókon kivül: Anglia, Japán, China és India. A telepen kivül levő mosócsatornák 100,000 mmázsa répát képesek befogadni. Az ide hányt répát a gyár gépeiből kiömlő víz sodorja földalatti csatornákon át a gyárba és a répamosóházba. A telephez 10 1/2 kilométer hosszú iparvágány tartozik és villamos vezetéke 950 izzólámpát és 28 ívlámpát táplál, mely utóbbiak közül mindegyik 1200 normális gyertyafénynyel bír. A telephez 10 távbeszélő-állomás tartozik. Van 34 tagú tűzoltósága, melynek parancsnoka a gyárigazgató. Van itt tiszti kaszinó is, továbbá gőzfürdő és 4 teremben 8 ágygyal felszerelt mintaszerű kórház.

277Rudnó. A Ruzsicska V. özvegye öblös és félcsiszolt üvegáru gyára 1872-ben alakult. Alapítója Prokopecz Ignácz volt, a ki 1887-ig bírta. Különlegessége a gyógyszertári üvegek előállítása. A gyár területe három hold, melyen négy gyárépület és kilencz munkásház áll. Hajtóerő 2 lóerőnek megfelelő vízerő, a csíszolás számára. A munkások száma 80, ezek között 15 nő. Évi termelési képesség 60,000 Schock, vagyis 120 vaggon áru. Piaczai Budapest, hova az árúk felénél több megy, a többi pedig vidékre szállíttatik és Ausztriába. A gyár állami adókedvezménynyel bír.

Újbánya. Czibulka Mihály örökösei bőrgyára már nagyon régen áll fenn, de 1865-ben lett megnagyobbítva. Termékei talpbőr, tehén- és borjúbőr. A gyár területe 2500 négyzetméter, melyen két épület áll. Évi termelési képesség 4000 drb tehénbőr. Piacza Magyarországon kivül Ausztria is.

Vihnye. Kachelmann Károly és fia gép- és vasgyára. Ez a gyár mint vashámor, már a XIV. században fennállott. 1835-ben lett gépgyárrá átalakítva, a mikor a mostani tulajdonos nagyatyja bírta. A gyár már 1811 óta e család tulajdonában van. Különlegessége a bányagépek és bányaeszközök gyártása. Területe 40,000 négyzetméter, melyen 12 gyári épület és 25 lakóház áll. Hajtóerő 3 gőzgép összesen 30 lóerőre és vízi turbina s vízi kerék, összesen 25 lóerőre. A munkások száma 160-180. Évi termelési képessége 100 vaggon vas. Árúit az összes hazai bányatelepeknek szállítja. Gyakran szállít külföldi bányák számára is gépeket.

Vihnye. Kachelmann Károly sörgyára, 1895-ben alakult. A gyár területe 2200 négyzetméter, melyen két fő- és két melléképület áll. Hajtóerő két gőzgép összesen 30 lóerővel. A munkások száma 16. Évi termelési képessége 15,000 hektoliter. Piacza Selmeczbánya és a Garamvölgy.

Zsarnócza. Erdőkincstári sörház. Bérlője Petrovszky Alajos. E sörházat még Mária Terézia alapította, hogy a környékbeli erdei és bányamunkások olcsó jó sörhöz juthassanak. A sörfőző egy kat. hold területet foglal el, melyen hatalmas terjedelmű épület áll. Évi termelés 1000-2000, de termelési képessége 4000 hektoliter. Piacza a vidéken túl nem terjed.