A középkor iskolája tudvalevőleg a templommal kapcsolatos volt, s ezekben az iskolákban csak a vallást és annak szertartásait tanították népszerű módon. Hogy ezeken kivül akkoriban Barsban a vidéken más iskolák is lettek volna, arra nézve adataink nincsenek. Bars vármegye legrégibb iskolája a XVI. századbeli körmöczbányai "latin iskola" volt. Szervezetéről és tantárgyairól hiányoznak ugyan az adatok, de az megállapítható, hogy ez iskola mellett, vagy ezzel talán kapcsolatosan, még egy másik iskola is fennállott, melynek szervezete kb. a mai elemi iskolákéhoz volt hasonló, a mennyiben benne a hittant, az írást, olvasást és a számolást tanították. Ezt az iskolát megkülönböztetésül a "latin iskolától" "Deutsche Schul"-nak nevezték és magánemberek tartották fenn, kik erre a tanácstól nyertek engedélyt. Azután egy tót iskolával is találkozunk ugyancsak a XVI. században, a hol a tót ajku lakosok gyermekei részesűltek oktatásban. Hogy pedig már akkor alsóbbrendű zugiskolák is voltak, bizonyítja az ezek ellen beadott sok panasz, melyre a Körmöczbánya városi levéltár gazdag anyagában bukkanunk.

A latin iskolát leginkább azok látogatták, a kik magasabb kiképeztetésben akartak részesülni és valamely tudományos pályára készültek. A rektorokról vannak adataink, de a tanítókról csak hézagosan. Azt is látjuk a fenmaradt okiratokból, hogy ez az iskola a városi hatóság felügyelete alatt állott, ez választotta a tanítókat, állapította meg a fizetésüket, állította össze a tanrendet, az iskolai szabályokat és a szegény tanulók ellátásáról is gondoskodott. A XVII. század elején már a község is befolyást gyakorolt az iskolára, sőt a bányaszövetség gyűlésén is tárgyalták az iskolaügyeket, a mi arra enged következtetni, hogy a bányaszövetség ez ügyekben felettes hatóság lehetett.

A tantestület tagjai voltak az igazgató, "rector", vagy "ludimoderator", a "cantor", ki az egyházi énekre oktatott és a "collegák" vagy segédtanítók, a kik csak az alsóbb osztályokban tanítottak; de a "conrector" vagy "collaborator", a ki az igazgató helyettese volt, csak később szerepelt. Rendes fizetést csak a rector és a cantor kaptak, az előbbi 1527-től hetenkint 25 denárt, 1533-ban 50-et, egy évvel később már 75-öt és azután egy forintot. A cantor 1530-ban hetenként 25 denárt kapott. A tanítók mellékjövedelmét az u. n. "recordatiok", az egyházi körmenetekben való részvétel, a kamara segélyezései és az érseki pisetum-járulékok tették, de a mendikánsok által gyűjtött adományok is.

Hogy a latin iskola messze földön ismert volt, bizonyítja az a körülmény, hogy híres külföldi tudósok is folyamodtak tanítói állásért. Hogy pedig a város is mily nagy súly helyezett ez iskolájára, igazolja az, hogy akárhányszor a városi tanács szólít fel külföldi tudósokat ily állások elfoglalására.

A XVII. században - a rendelkezésre álló levéltári adatok szerint - már egész tiszta képet nyerünk erről az iskoláról. Szervezete megfelelt a mai főgimnáziumnak. Az első tanító a latin iskolánál - mint egykorú 170iratok állítják - Scheider Pál. A városi számadási könyvek azonban 1527-ben Einsetzer Istvánt említik mint ilyent. 1533-ban Guettsja János volt a rektor, egy évvel később pedig Polleranus Ferencz. Ez időben a latin iskolában már az u. n. iskolai játékok és szini előadások is szokásban voltak. Polleranus utódja Teschler Gáspár volt, 1553-ban pedig Fritsche Márk, de két évvel később már a barsmegyei, kékelői születésü Thieles Lénárdot találjuk ott, akiről e kötetünkben más helyen is van szó. Az 1560-iki nagy tűzvész az iskolát is elpusztította, de az csakhamar ismét felépült, mert 1561-ben már Grünfelder György volt a rectora egész 65-ig, a mikor helyét a körmöczi születésű Staudenherz Lénárd foglalta el, ki alatt az iskola nagy virágzásnak indult. Utódja 1576-ban Sonntag György lett, kit csakhamar Svengler Márton követett. 1589-ben Florus Miklós lett a rector, ki ugyanaz évben meghalt és helyére Gaebel Miklóst választották meg. Őt Simonides János követte, ennek helyét pedig Weinmann Salamon foglalta el. 1603-ban Sturm Jánost választották meg rectornak, 1610-ben pedig Leporini Gáspárt. Leonhardi Péter 1613 körül lett rector, 1633-ban pedig Monavius Frigyes. Két évvel később már a körmöczbányai születésű Corvinus (helyesebben Raab) Mihályt találjuk itt, kit 1640-ben Büringer János követett, a kit Raksányi Máté váltott fel 1644-ben. 1666-ban Parschitius Dániel jeles tudós és költő vette át a vezetést, ki alatt a latin iskola virágzásának tetőfokát érte el, de ez a lendület nem soká tartott, mert - a protestáns egyház és iskola elnyomatásával - fontossága megszünt, régi hírnevét nem tudta többé visszaszerezni és a XVII. század hetvenes éveiben egyházközségi intézetté vált. 1751-ben egy kath. gimnázium felállításának az eszméje merült fel és az intézet a piaristák vezetése alatt állott volna; de mivel az ott letelepedett ferenczrendiek óhajtották az iskolát elnyerni és ez ügyben lépéseket is tettek, a magyar udvari kamara 1776 október 31-én kelt okiratában meghagyja a városnak, hogy az iskolázással a ferenczrendieket bízza meg. 1768 nov. 7-én tényleg megtörtént az új iskola ünnepélyes felavatása és kezdetben mint 4 osztályú paedagogium, 1778-89-ig pedig mint 3 osztályú grammatikai tanfolyam működött, de 1789 június 24-én 5 osztályú gimnázium lett. 1806-7-ben lett azután 6 osztályúvá, de 1851-52-ben a 6 osztályú gimnázium 4 osztályú algimnáziummá alakíttatott át, azonban ugyanazon évben meg is szünt. Ekkor mozgalom indult meg egy középiskola felállítása iránt, mely 1856 február 4-én engedélyeztetett. Az iskola már október 4-én meg is nyílt és intézeti épületül a "Kiskapunál" álló régi gimnázium szolgált. A tantestület öt tagból állott, a kik között azonban csak Richter István hittanár tudott magyarul, de a magyar nyelv tanítása nem volt megengedve. Csak 1858-9-ben, a mikor a szláv nyelv megszünt kötelező lenni, engedték meg, hogy a magyar tanulókra nézve a magyar nyelv legyen kötelező. Dicsérettel kell megemlékeznünk arról, hogy Körmöczbánya város lakosai gyermekeiket mindannyian a magyar osztályba iratták be.

Az októberi diploma ebben az iskolában is gyökeres változást idézett elő és csakhamar eltüntette az idegen tanerőket. A magyar nyelv kötelező lett, a szláv pedig egyszerűen eltünt a tantárgyak közül. 1869 szeptember 21-én a város már egy állami főreáliskola felállítását kéri a kormánytól, még pedig olyképpen, hogy már az 1869-70-ik tanévben a IV. reálosztályt megnyithassa. Ez utóbbit a közokt. miniszter meg is engedte és 1870 május 2-án már a főreáliskolára vonatkozó szerződés is elkészült. Első igazgatója Schrőder Károly budai főreáliskolai tanár lett, 1874-75-ben a főreáliskola már az időközben emelt nagyszabású és a modern igényeknek megfelelően berendezett új tanépületet foglalta el és ez évben az intézet látogatóinak száma a legnagyobb, vagyis 307 volt és az I. osztály mellé párhuzamos osztályt kellett nyitni. Az 1875/6-iki tanévben rendeltetett el a reáliskola 8 osztályra való kiegészítése és már ez évben megtartották az első érettségi vizsgálatot. 1877-ben alakult meg a tápintézeti egylet is, mely ugyanazon évben meg is nyílt. 1856-tól 1895-ig a tantestület körében a következő országos nevű egyéneket találjuk: Martin Lajos, Miskovszky Viktor, Réthy Mór, mindhárman a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, és Némethy Károly.

A főreáliskola kebelében 1894 szeptember 26-án alakult meg az ifjusági "Toldy Kör", 1894 november 22-én a "Vívó-kör" és azonkívül fennáll az 171"Alumneum-egyesület", a főreáliskolai takarékpénztár és a Schrőder Károly-féle ösztöndij-alap, melynek vagyona kb. 5000 kor., míg az Alumneum-egyesület vagyona 27,000 kor. Az 1900-1-ik tanévben alakult a "Markovits-kör", melynek czélja a gyorsírás terjesztése, és ugyanez évben az ifjusági zenekör. E tanévben beiratkozott 294 rendes és 4 magántanuló, ezek közül levizsgázott 288.

A lévai gimnázium felállításának eszméje már 1700 körül merült fel, a mikor a lévaiak ez ügyben akkori földesurukhoz, herczeg Eszterházy Miklóshoz fordultak. Az eszme azonban akkor még nem érett meg annyira, hogy kivihető lett volna. 1675-ben Jaklin báró a Szent Ferencz-rend tagjainak házat és kertet ajándékozott. Ezt azért tartjuk szükségesnek itt megemliteni, mert ez a ház és az 1720-ban a ferenczrendiek által befejezett templom, alkották később a kegyesrendi gimnázium és társház alapját. 1750 körül ismét felvetették a gimnázium felállításának eszméjét és a Szent Ferencz-rend elköltözése után ez a terv mindjobban közeledett megvalósulása felé. A ferencziek birtokát ugyanis 1806 május 21-én árverés alá bocsátották. Első ajánlattevők az ev. reformátusok voltak, a kik azonban a kért vételárt megfizetni nem tudták. Ekkor a városi előljárók ő felségéhez kérvényt intéztek, melyben a gimnázium felállítását kérik a ferenczrendiek házában a kegyesrend vezetése alatt és ugyanekkor földesurukhoz, herczeg Eszterházy Miklóshoz is folyamodnak közbenjárásért.

1807 június 2-án a helytartótanács értesíti a kegyes tanitó-rend főnökét, hogy a kőszegi társháznak a Szent Benedek-rend tagjainak való átadása után a lévai gimnáziumot elfoglalhatja, Bars vármegye közönségét pedig, hogy a kellő alapokról mielőbb gondoskodjék és erre nézve hg. Eszterházy Miklóssal, mint Léva földesurával, is lépjen öszeköttetésbe. Ez értelemben tárgyalta Bars vármegye közgyűlése 1807 júl. 6-án ez ügyet, melyben Szentiványi Jánost bízta meg a közvetítéssel. A lévaiak hg. Eszterházy Miklósba vetették reményüket és kérelmező levéllel fordultak hozzá, míg maga a herczeg Bars vármegye közönségét értesítette, hogy a gimnázium ügyét felkarolni hajlandó és egyben kijelenti, hogy a tanárok fizetéséről gondoskodni fog. Mikor 1808 február 6-án Almássy Ignácz a megyegyűlésén a herczeg levelét felolvasta, a szép példa által fellelkesülve kijelentette, hogy a meddig ő a vármegye élén áll, fizetéséből évenként 500 frtot ajánl fel a lévai gimnázium czéljaira.

Tekintve, hogy a herczeg fentemlített levelében 10 személy számára ajánlotta fel a szükséges járandóságokat, a lévaiak nagyon meg voltak elégedve és erélyesen hozzáfogtak a terv keresztülviteléhez, időközben pedig a lakóházon és a templomon megtették a szükséges átalakításokat. Az 1807-ben kibocsátott gyűjtőíven összesen 2155 forintot írtak alá, mely összegben Hont vármegye 1500 forinttal, gr. Koháry Ferencz pedig 500 forinttal szerepel, míg Körmöczbánya 12,000 zsindelyt ajánlott fel az épületek tatarozására. A vármegye is hévvel buzgólkodott és szintén nagy összeget gyűjtött. Már-már közel voltak rég óhajtott tervük megvalósításához, midőn 1808 augusztus 16-án azt a rendeletet kapták, hogy az épületet azonnal alakíttassák át katonai 172kórházzá. Csak mikor a komáromi katonai parancsnokság a betegeket, könnyebb kezelhetés szempontjából, összpontosítani akarta, adták vissza a házat a városnak 1809-ben, mely azt május 17-én átvette, de csak két napig volt birtokában, mert 19-én ismét át kellett adni, hogy ott a nemesi felkelés sebesültjeit elhelyezhessék, míg az épület egy része katonai raktárul szolgált.

1809-ben puchói Marczibányi István v. b. t. t. 23,000 forintot helyezett el herczeg Eszterházy Miklósnál oly czélból, hogy annak 6%-os kamatát a lévai kegyesrendi gimnázium tanárainak fizetésére és ösztöndíjakra fordítsák, mi által a gimnázium ügye ismét újabb lendületet vett. 1811-ben az épület jókarba helyezése czéljából indított gyűjtés 519 forint váltópénzt eredményezett, Wylt József győri püspök 1000 forintot küldött a gimnáziumnak, Havrancsek János lévai bíró 1000 forintot, Dombay Ferencz ügyvéd 500 forintot ajánlottak fel alapítványul, Léva város pedig évenként 615 forint 42 krajczárt az épület jókarban tartására.

Jóllehet időközben az épület ismét rendelkezésre állott és az alapok is megfelelően növekedtek, a gimnázium felállításának ügye elé mégis folyton újabb nehézségek gördültek. A kegyesrendiek működését különösen az gátolta, hogy a vármegye abban a hiszemben, hogy a kegyesrendiek a gimnázium átvételéhez túlságos követeléseket fűznek, Szentiványi útján ismét a ferenczrendiekkel kezdett tárgyalni, kik a gimnázium átvételére hajlandóknak is mutatkoztak; ez azonban csak terv maradt, mert a főalapítók tetszésével nem találkozott, a mennyiben a herczeg, "szomorú szívvel" vette tudomásul ezt a szándékot, Marczibányi Imre pedig, az alapító testvére, egyenesen ellenezte, kijelentve egyúttal, hogy az esetben más czélra fordítja a felajánlott összeget, míg ha a piaristák vállalják el a gimnáziumot, testvére alapítványát 1000 forinttal megtoldja. Marczibányi Imre áldozatkészsége ezzel még nem ért véget, mert 1815 márczius hó 25-én, arra az esetre, ha a gimnázium megnyílik, még 800 frtot ajánl fel. Bolla piarista rendfőnök végre Lévára utazott és 1815 szeptember 14-én megkötötte a várossal az egyezséget a gimnáziumra nézve, mely alkalommal a lévaiak kötelezték magukat, hogy 4 éven belül új gimnáziumi épületet emelnek. Október hó elsején már megválasztották a lévai társház és gimnázium első igazgatóját dr. Ugróczy Ferencz személyében. Az első tanári kar tagjai pedig a következők voltak: Pek Ágoston, házi másodfőnök és segédtanár, Zelneki Gáspár, Bartek Mihály, Mojzer Jeromos, Hoffmann Ignácz és Antalnai Bartholomeus. Az első évben 135 tanulója volt a gimnáziumnak, kik Léváról, Bars vármegye egyéb községeiből, Nyitráról, Selmeczről, Pozsonyból, Korponáról, Esztergomból, Váczról, Szakolczáról, Nagyszombatból, Magyar-Óvárról, Kecskemétről, Trencsénből, Privigyéről, Jászberényből, Trsztenáról és Budáról gyűltek össze. Ugróczy kimutatása szerint ezek a tanulók mintegy 30-35,000 forintnyi forgalmat szereztek a városnak. Nemsokára megindultak a mozgalmak a humaniorák behozatalára nézve is. Bars vármegye közönsége egy három tagu bizottságot küldött ki e czélból. Az V. és VI. osztályra az első ajánlatot Perényi Gábor főispán tette, a ki a humaniorák tanárainak díjazására 3 éven át 400-400 forintot ajánlott fel, a második adományozó Péli Nagy András volt, 173herczeg Eszterházy pedig egy-egy tanár számára 100 forint drágasági pótlék kiutalványozását rendelte el, míg Szabó András kassai püspök 500 forintot ajánlt fel e czélra. Példáját Király József pécsi püspök követi, ki szintén 500 forintot küld a gimnázium czéljaira, Kluch József nyitrai püspök pedig 1816 szeptember 27-én 2000 forintot, az esztergomi káptalan 1000 forintot, Hörk Ferencz lekéri apát 100 forintot, Lajtsák Ferencz nagyváradi kanonok 500 forintot, Csebey Imre nagysárói plébános 30 forintot, Pekárik István felsőváradi plébános 100 forintot, Szekfü Ferencz lévai plébános 200 forintot, Trencsén vármegye 154 forintot, Hont vármegye pedig 1500 forintot, míg Bars vármegye eddigi adományait 1000 forinttal toldotta meg. Szakmáry János és Gludovácz György 200 forintot gyűjtött Léván e czélra, Kazy László 500 forintról állított ki kötelezvényt, Simonyi Lőrincz szintén 500 forintot adott a humaniorákra, Jeszenszky Károly pedig 1000 forintot, gróf Mailáth János 300 forintot, Boronkay István 100 forintot, Majthényi László 100 forintot, Balogh János ugyanannyit és Thuránszky Sándor 50 forintot.

Bolla rendfőnök már 1816 szeptember 21-én értesítette az illetékes köröket, hogy az V. és VI. osztályt november 1-én megnyitja. E két osztály első tanárai Godin József és Szigly Gábor voltak. Az ünnepélyes megnyitás november 3-án volt és az 1817 márczius 20-án és következő napjain megtartott első nyilvános vizsgálatokra nagyszámú érdeklődő közönség jött össze. 1827-ben Sántha György helembai plébános 5000 forintot hagyományozott a gimnáziumnak. 1844-45-ben jelent meg először a gimnázium értesítője magyar nyelven.

Az 1848-iki mozgalmak a lévai rendházat sem hagyták érintetlenül. Október 5-én és 6-án 480 nemzetőr foglalta el a társház és a gimnázium összes helyiségeit és 10 napig maradtak itt. Az 1848-89. tanévet csak november 1-én nyithatták meg, de a tanulók száma 135-re apadt; 1849 április havában pedig be kellett szüntetni az előadásokat, mert a sallói diadalmas csata után az egész épületet, a templommal együtt, a sebesült magyar katonák számára foglalták le. Augusztus 25-én az oroszok jöttek Lévára, a kik sebesültjeiket és betegeiket szintén a rendházban helyezték el. Az 1849-50. tanévet november 1-én nyitották meg, de a tanulók száma csak 80 volt.

1850 szeptember 3-án a cs. kir. közoktatásügyi miniszter leirata következtében, más piarista gimnáziumokkal együtt, a lévait is megszüntették és 1851 elején már ujonczkatonákat helyeztek el a gimnázium helyiségeiben. Hosszú huza-vona után, gróf Attens közbenjárására, ismét megnyílt a gimnázium, de csak 4 osztálylyal, melyekbe csupán 57 tanuló iratkozott. Csakhamar elnyerték a nyilvánossági jogot is. 1876-77-ben, hosszas szünetelés után, ismét visszaállittatott a convictus.

A 4 osztályú gimnázium főgimnáziummá való fejlesztésének ügye 1881-ben indúlt meg. 1881 augusztus 20-án engedélyezte Trefort miniszter az V. osztály megnyitását és 1882. augusztus havában a VI. osztályét. Helyiség hiányában e két osztály számára magánházat béreltek, de 1885 junius hó első napjaiban letették a mai főgimnázium épületének alapkövét. 1885 július 25-én a VII. osztály megnyitása is engedélyeztetett és 1886 szeptember 5-én nagy ünnepélyességgel adták át az uj épületet rendeltetésének. Az új épület megteremtése körül, a városon kívül, kiváló érdemei voltak Szabady Gyula igazgatónak, továbbá a Schöeller testvéreknek, a lévai uradalom uj tulajdonosainak, kik 220 □-ölnyi területet és 1000 forintot ajándékoztak e czélra és 15,000 forint kölcsönnel segítették a várost. Végül, a kit első sorban kellett volna említeni: Simor János herczegprimás 10,000 forintot adományozott. Nemsokára a VIII. osztály is megnyílt, a mivel a gimnáziumnak főgimnáziummá való átalakítása befejeződött.

A gimnázium igazgatói chronologikus sorrendben a következők voltak: 1815-27 dr Ugróczy Ferencz, 1827-28 Katona Dénes, 1829 Szüts József, 1830-32 Matkovits Elek, 1832-48 Fehér Glyczér, 1848 Szigly Gábor, 1849 Augustini Antal, 1851 Hoffmann Ágoston, 1852-60 Hutter Antal, 1860-64 Menyhárt Ágoston, 1864-73 Békefy Károly, 1873-75 Budaváry József, 1875-91 Szabady Gyula, 1891-98 dr. Tóth György, Pevger György, Vörös Mátyás és Malonyay István.

174A gimnázium ösztöndíj-alapítványai a Marczibányi-féle ösztöndíj, Peck Ágoston alapítványa, Bolemann István, a lévai kaszinóegyesület, a lévai takarékpénztár és dr. Pólya József alapítványa. A főgimnázium körében segélyző egyesület és Szepesi Imre-önképzőkör áll fenn. Az ifjuság száma az utolsó tanévben 320 volt.

A paulai Szent Vinczéről nevezett irgalmas nővérek lévai róm. kath. leánynevelő-intézetének kezdeményezője a lévai születésű Szepesi Imre budapesti tud. egyetemi tanár volt, mivel azt tapasztalta, hogy itt a leánynevelés, sőt maga az elemi oktatás sem felel meg a követelményeknek, a mennyiben a 60-as évek végén a tanköteles leánygyermekeknek alig harmada járt iskolába és ezek is csak a kántortanító és segédjének vezetése alatt részesültek felszines oktatásban.

Első terve tulajdonképpen egy iparos rajz- és mintázó-iskola, továbbá egy varró-iskola felállítása volt. Az első lépést akkor tette, mikor a mai Széchenyi-utczában fekvő Kazy-féle házat 10,000 frtért megvásárolta és a városnak e czélra felajánlotta. Mivel azonban ez összeg anyagi erejét kimerítette, az épület átalakítása, felszerelése és a tanerők fizetésének biztosítása czéljából gyűjtést indított és lelkes felhívást intézett a város polgáraihoz, melynek azonban csekély eredménye volt. Nehogy pedig a megvásárolt ház gyümölcsözetlenül és üresen álljon, az állami tanítóképző ideiglenes helyiségéül engedte át két évre 600 frtért. E mellett folytatta a gyűjtést, melynek eredménye 654 frt volt.

Szepesi ekkor még mindig a rajz- és ipariskola felállításának az eszméjével foglalkozott és 1872-ben 4 láda rajzeszközt küldött Lévára és azt a kegyesrendiek gondozására bízta, a kik között Frank Ferencz személyében lelkes és buzgó segítőt talált. A nőegylet is kilátásba helyezte támogatását, a mennyiben a tervezett intézetben kisdedóvót akart felállítani. Segítségére volt Szepesinek az a bizottság is, mely a pénzeket kezelte és kamatoztatta. E bizottság elnöke Bolemann Ede gyógyszerész volt. Ugyanez a bizottság javasolta, hogy a megvásárolt ház egyik szárnyát évi 200 frtért az akkortájt keletkezett leánynevelő magánintézetnek, a másik szárnyat pedig 250 frtért lakás czéljaira engedje át.

Szepesi, a nőegyesület ajánlatát, kisdedóvó felállítására vonatkozólag csak az esetben volt hajlandó elfogadni, ha az kath. jellegű lesz, azonban az intézetbe minden rendű, rangú és vallású gyermekek felveendők. Az 1874 szeptember 13-án megtartott értekezleten pedig bejelentette, hogy miután meggyőzödött arról, hogy sürgősebb szükség van a leányiskolára és a kisdedóvóra, mint iparos rajziskolára, eredeti tervéről eláll. Ily értelemben történt a ház telekkönyvezése is 1874 deczember 5-én. Azonkivül külön bizottságot választottak az ügyek 175továbbvezetésére, melynek elnöke Lakner László lett. Szepesi 1875 január 9-én 64 éves korában halt meg. Ekkor az alapítvány vagyona 3569 frt volt. Az alap javára a még Szepesi által kezdeményezett tárgysorsjáték nem sikerült. Miután a püspöki karhoz intézett és segélyt kérő felhivás is eredménytelen maradt, a bizottság elnöke Simor János herczegprimásnál tisztelgett, hogy az ügyek állásáról jelentést tegyen. Mivel azonban ennek sem volt meg a kellő eredménye, az az eszme merült fel, hogy az alapítványt az akkori kisgimnáziumnak 6 osztályuvá leendő kiegészítésére fordítsák. E czélból a herczegprimáshoz és a vármegyéhez kérvényt intéztek, és míg e kérvények elintézés alatt voltak, az alap 5949 frtra emelkedett. A herczegprimás akként intézte el a kérvényt, hogy az alapítványi tőkének más czélra való felhasználását nem engedélyezte, hanem felhívta a bizottságot, hogy azt továbra is kezelje, mindaddig, míg a tőke legalább 1000 frtnyi évi kamatjövedelmet biztosit és akkor ő fogja berendezni a leánynevelőt. 1878 május 8-án a bizottság elnöke bejelentette, hogy a herczegprimás magához hivatta Esztergomba és jelentésének meghallgatása után a leánynevelő felállításához 10,000 frtot ajánlott fel és kinyilatkoztatta, hogy 4-5 apáczát bocsát rendelkezésre, kiknek szükségleteiről gondoskodni fog, az épület átalakítását a saját költségén végezteti és szerelteti fel, de kívánja, hogy az intézet már szeptemberben megnyíljék. Időközben az alapítványi tőke már közel járt a 9000 frthoz, de az épületet, a bérleti szerződés fennállása következtében, csak 1880 november 28-án lehetett az irgalmas nővéreknek átadni. 1881-ben az alaptőkét a herczegprimás ujabb 14,000 frtnyi adománynyal gyarapította, miáltal az alapítvány összege 30,000 frtra emelkedett. Nemsokára megnyílt mind a 6 elemi osztály, sőt később varró-iskola is.

1893-ban a herczegprimás megengedte a polgári iskola megnyitását, s felszerelésére 1000 forintot adományozott és külön 300 forint évenkénti segélyt biztosított az intézet számára. A polgári leányiskola 3 osztálylyal nyílt meg és igazgatója Báthy László, a jelenlegi prépost-plébános lett. Mivel azonban a költségek nem voltak elégségesek, 1895. julius havában, Báthy László előterjesztésére, a herczegprimás az évi 300 frtnyi segélyt 850 frtra emelte fel.

Míg a növendékek száma az első évben 252 volt, addig ma 670. Időközben, 1898-ban, megvásárolták a szomszédos házat is 25,000 koronáért és 10,000 korona költséggel az iskola czéljaira alakították át. Az intézetben van két kisdedóvó, 5 osztályú elemi és 4 osztályú polgári leányiskola, 16 tanerővel. A fenntartáshoz Vaszary Kolozs herczegprimás évi 2100 korona segélyt ad.

A lévai állami tanítóképzőintézet érdekében 1869 november havában tette a kezdeményező lépést Mácsai Lukács kir. tanácsos, Bars vármegye tanfelügyelője, a ki a városi közgyűlésen bejelentette, hogy értesülései szerint a közoktatásügyi miniszter hajlandó volna Léván állami tanítóképzőt felállítani, ha a város az épület czéljaira megfelelő telket és 3 holdnyi kültelket, azonkívül pedig az építéshez szükséges anyagot és a szállításra a szükséges munkaerőt felajánlja. Ez előterjesztésre a közgyűlés elhatározta, hogy - tekintve a pénzügyi viszonyokat - mindenekelőtt adománygyűjtő-bizottságot szervez és előjegyez a Mészáros-féle 2360 öl²-nyi telekre, 1500 frt vételárban, az építkezéshez pedig felajánl 500,000 téglát, 200 köböl követ és a szükséges homokot. A míg pedig az építkezéseket befejezik, kibérli a Széchenyi-utczai Kazy-féle házat. Ezenkívül gróf Hunyady Kálmán 25,000, gróf Hunyady László pedig 15,000 drb téglát ajánlottak fel, míg a gyűjtés 3498 frtnyi aláírást eredményezett, melynek azonban csak egy részét fizették be.

Miután a minisztérium ez ajánlatot elfogadhatónak találta, az első évfolyam 1870 október 20-án nyittatott meg. 1871-ben rendezték az első póttanfolyamot, melyben 78 tanító vett részt és az első tanképesítő vizsgát szeptember hó 25-én tartották meg. Miután azonban a kertészeti gyakorlati kiképzés czéljaira felajánlott telek még nem volt átadva, a barsmegyei gazdasági egylet kertjét vették e czélra igénybe. 1871-ben nevezték ki az első gyakorló iskolai tanítót, de mert az intézetnek még külön gyakorló iskolája nem volt, az ág. ev. iskolát engedték át e czélra. A második póttanfolyamon 88 tanító vett részt. Az első igazgatót az 1872-73-iki tanévben nevezték 176ki véglegesen, Szabó Lajos tanár személyében. Az 1873/74-iki tanévet már az időközben felépült állami épületben tartották meg és ugyanez évben alakult az intézet kebelében az "Önképzőkör" is. Az 1879-80-ik tanévben az élelmezés körül történt fontos intézkedés, a mennyiben miniszteri rendelet alapján, az élelmezésnek házi kezelésbe való vétele határoztatott el. 1880-ban a barsmegyei gazdasági egyesület kertje nem lévén tovább az intézet rendelkezésére bocsátható, átvették a várostól felajánlott 3 holdnyi telket, mely azonban hosszú ideig - kertészeti czélokra alkalmatlan volta miatt - alig volt használható. Az 1882-83-ik tanévben a miniszter az intézetnek 4 évfolyamuvá szervezését rendelte el, 1883-84-ben pedig az állami tanitóképzőknél az internátusok felállítását kivánja. 1900-tól 1902 végéig az intézet igazgatója Láng Mihály volt.

A 4 évfolyamú tanítóképzőnek, 25 évi fennállása alatt, 1885-86-ban volt legkevesebb növendéke, vagyis összesen 51, a kik közül 47 vizsgázott. 1894-ben a 11 év óta szünetelő magyar nyelvi póttanfolyam ismét felujíttatott; de csak 18 tanító vett benne részt és vizsgákat nem is tartottak. Az intézetben 25 évi fennállása óta végzett növendékek száma vallásra nézve a következőleg oszlott meg; róm. kath. volt 243, - ev. ref. 45, - ág. ev. 24 - izr. 22. Nyelvre nézve: magyar 224, - német 7 - tót 103. Születési helyre nézve: Léváról 56, - Barsmegyéből 56, - Nyitramegyéből 53, - Hontmegyéből 54, - Komárommegyéből 30, - Trencsénmegyéből 14, - Esztergommegyéből 9, - Zólyommegyéből 6, - Nógrádmegyéből 5, - Liptómegyéből 4, - Pozsony- és Győrmegyéből 3-3, - Árva-, Pest-, Mosonymegyéből és Morvaországból 2-2, - Zala-, Temes-, Sáros-, Borsod-, Hajdu- és Háromszékmegyékből, Budapestről és Bécsből 1-1.

Meg kell még emlékeznünk a lévai u. n. Nemzeti Iskoláról is, melyet a város és a vármegye lelkesedése teremtett meg. A lévai nemzeti iskola kezdetben nagyon szervezetlen volt és az oktatás állapota kezdetleges. E viszonyok javítására Ugróczy kegyesrendi igazgató tette meg az első lépéseket, kinek kezdeményezésére 1825. február 3-án Léva város közgyűlésén 600 frt gyűlt össze. Orgler főigazgató a lévai nemzeti iskolának szintén küldött 100 frtot, Bars vármegye 1000 frtot szavazott meg e czélra, magánosok adakozásából pedig 1339 frt folyt be. Ugróczy a tantókról is gondoskodott, sőt ő maga is tanitott és e kedvezően változott viszonyoknak az eredménye az lett, hogy mig 1822-ben a nemzeti iskola tanulóinak száma, a leányokkal együtt, összesen 90 volt, addig három évvel később már 142. Végül az iskola új épületet is kapott, mely akkortájt Léva legszebb iskolája volt és melyben a tanitás ma is folyik.

Ugróczy a tanítóképzésre is gondot fordított, mert a nemzeti iskolában 16 tanulót képzett ki tanítókká. A nemzeti iskola további sorsa - az eddig elmondottakból - ismeretes.

Foglalkoznunk kell még röviden a körmöczbányai községi polgári leányiskolával, melynek ott, e nemzetiségek lakta vidéken, fontos szerep jutott. Ez intézet Chabada József polgármesternek és Jankovszky Demeter főreáliskolai tanárnak köszöni létrejöttét. 1880-ban keletkezett és az első és második 177tanévben az állami főreáliskola tanárai vállalták magukra az oktatást; de a III. osztály megnyíltával már külön tantestületet kapott, melynek élén azóta Jankovszky Demeter áll. 1885-ben emeltette a város a mostani díszes és modern berendezésű épületet, melyben a városi elemi iskola is el van helyezve. A polgári iskolát sok vidéki tanuló is látogatja. Összes növendékeinek száma ez idő szerint 150. Ez intézetnek főkép azért van fontos szerepe, mert a vidék magyarosításának kitünő szolgálatot tesz.

A vármegye területén az 1900-901. tanévben 29,181 tanköteles gyermek volt és ezek közül tényleg iskolába járt 25,853, tehát a tankötelesek 88·60 százaléka, a mi más vármegyékkel összehasonlítva, elég kedvező számarányt tüntet fel. E gyermekek összesen 210 iskolát és intézetet látogatnak vagyis 14 államit, 8 községit, 148 róm. katholikus, 28 ev. református, 3 ág. evangelikus, 8 izraelita felekezeti és 1 magániskolát. Ezek a következőképen oszlanak el: 1 állandó gyermekmenedékház Zsitvakenézen, mely magántulajdon, de állami segélyben részesül; 4 községi óvoda és pedig Körmöczbányán, Ujbányán, Verebélyen és Zselizen, melyek közül a verebélyi államilag segélyezve van. Egy alapítványi óvoda Aranyosmaróton. Két róm. kath. jellegű óvoda Léván és Garamszentkereszten és egy állami óvoda Nagyugróczon, melyet a Thonet család alapított és ajánlott fel az államnak. Egyesületi óvoda kettő van és pedig Oszlányon és Zsarnóczán.

Elemi iskolák a következők: Állami leányiskola van 4 és pedig Aranyosmaróton, Újbányán, Vihnyén és Brogyánban. Állami fiuiskola 4: Aranyosmaróton, Újbányán, Léván és Vihnyén. Állami vegyes iskola 7 van: az Újbányához tartozó Csürök és Óhuta irtványokon, Vihnyén (2), Kunosvágásán, Nagyugróczon, Nagymálason, Enyen és Szentmártonban. Lekéren egy magán elemi iskola van fiúk és leányok számára. Polgári fiuiskola van 3, u. m. Körmöczbányán és Aranyosmaróton községi - és Léván róm. kath. felekezeti. Az aranyosmaróti állami segélyben részesül. Állami polgári iskola nincs a vármegyében, azonban most van folyamatban a maróti leányiskolának az államosítása. Ezen kivül van a vármegyében Léván kegyesrendi róm. kath. gimnázium, ugyanott állami tanítóképző-intézet és Körmöczbányán állami főreáliskola.