Boskovics János, szerb miniszter, szül. Újvidéken, 1834-ben. Miután elvégezte a jogtudományokat, ügyvédi fogalmazó, majd 1859-ben Szerbiában a belgrádi gimnáziumban a szerb nyelv tanára lett. 1865-ben a szerb nyelv és irodalomtörténet és a széptan tanára lett a belgrádi főiskolán. Ez állásban 1871-ig maradt. Akkor Újvidékre jött, hol rövid ideig a Szerb Maticza évkönyveit szerkesztette. 1875-ben ismét visszatért Belgrádba, hol a nemzeti könyvtár könyvtárnokává és a nemzeti múzeum őrévé nevezték ki. 1880-ban ismét a főiskola tanára lett, 1892-ben pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Mint ilyen halt meg ugyanaz évben.

Bozsenik Béla, újvidéki publiczista, főgimnáziumi tanár, született 1861-ben. Egyik alapítója és főmunkatársa volt a "Beszterczebánya és Vidéke" czímű lapnak. Politikai, közgazdasági, tanügyi és vegyes tartalmú czikkei újabb időben leginkább az "Újvidéki Hirlap"-ban és a "Határőr"-ben jelentek meg, mely utóbbinak állandó munkatársa. Fordított elbeszéléseket franczia íróktól és Gorkijtól. A Délvidéki Kárpátegyesület Útmutatójában leírta Lugos várost. Az alkotmányellenes kormányzás idején tagja volt az ujvidéki jóléti bizottságnak, mily az ellentálló törvényhatóság kebelében alakult.

Brancsics Blagoje, szül. Peterrévén 1860-ban. 1885-ben az újvidéki szerb főginmáziumhoz került helyettes tanárként. 1894-től mint rendes tanár, a latin és magyar nyelvet tanította. 1908-ban nyugalomba vonult.

Brankovics György, gör. kel. metropolita, patriárka-érsek, szül. Kölpényben 1830-ban, hol atyja lelkész volt. Alsó iskoláit Zentán, középiskoláit Óverbászon és Baján végezte, bölcsészetet pedig Nagy-Kőrösön tanult. 1848-ban lépett a közigazgatási pályára, Zenta város aljegyzőjeként, 1852-ben folytatta félbeszakított papi tanulmányait a karlóczai főiskolában. A lelkészkedést is Zentán kezdte. 1859-ben Zomborban esperessé választották meg. Két évtizeden át részt vett a szerb egyházi kongresszusokon, melyeken nagy tevékenységet fejtett ki. 1882-ben belépett a zárdai rendbe és még ugyanabban az évben archimandritává, majd temesvári püspökké szentelték. 1890-ben a szerb egyházi kongresszus karlóczai érsekké és szerb patriárkává választotta meg. A választást a király megerősítette és az új érseknek a valóságos belső titkos tanácsosi czímet adományozta. Kitüntette azonkívül a vaskorona-renddel és papsága ötven éves jubileumakor a Lipót-rend nagykeresztjével. Tulajdonosa volt még a szerb Szent-Szabbas és fehérsas-rend első osztályú nagykeresztjének, továbbá a montenegrói I. osztályu Daniló-rendnek is. Tagja volt a magyar főrendiháznak és a horvát országgyűlésnek. Meghalt 1907-ben.

Buday Gerő, róm. kath. hittanár a zombori főgimnáziumban. Ír a megyesi lapokba különféle közérdekű czikkeket és vezeti a zombori kath. legényegylet tudományos és tanulságos felolvasó estélyeit.

Bugárszky István, akadémiai tag, vegyész, szül. Zentán 1868-ban. 1891-ben az állatorvosi akadémián a vegytani tanszék mellett tanársegédként nyert alkalmazást, majd 1893-ban ugyanoda segédtanárrá nevezték ki. 1894-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert az elméleti vegytanból. 1898-ban az állatorvosi akadémiához ny. rendkívüli, 1903 deczember 15-én rendes tanárrá nevezték ki. 1899-ben a M. Tud. Akadémia lev.-tagjává választotta.

Buky (Bruky, Bük,) József, orvos, szül. 1758-ban. A bölcseleti és orvosi tudományokat a nagyszombati s budai egyetemen végezte s 1782-ben orvostudorrá avatták. Ezután Bácsmegye, 1801-ban Biharmegye főorvosa és táblabírája lett.

Chotek Rezső gróf. Édes atyja a Colloredo nevet viselő ezred parancsnoka volt Milanóban, anyja Brunswick Henrietta grófnő. Atyját korán elvesztette és így nagyatyja házában, jó magyar szellemben nőtt föl. Iskoláit Nagyszombatban, Budán, Pesten, Pozsonyban végezte. Már végzett bölcsész és joghallgató volt, mikor Bács-Bodrog vármegye fölszólította, hogy báró Orczy Bélával együtt tanulmányozzák Hollandia csatorna- és országút-rendszerét. Az Alföldet akarták hasonló módon rendezni. Tapasztalataik alapján tettek is kísérleteket Bácsmegyében. Külföldi útja után két évig aljegyzője volt a vármegyének. 1848-ban ott találjuk az országgyűlésen és mint korjegyző szerepelt a főrendiház első ülésén. A 48-as események után futaki birtokára vonult és a gazdaságnak élt. Birtokának rendezése teljesen lefoglalta és nem is lépett újra a közügyek szolgálatába. Birtokai után a horvát tartománygyűlésnek is tagja.

Csajági Bernát, szül. 1861-ben Rinyaszentkirályon, Somogymegyében. 1881-85-ig Pinczéden, 1885 óta Kulán tanító. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1888-ban megindította a Bácskai Hirlapot, mely azonban rövid idő alatt megszünt. 1895-ben a Bácskulai Hirlapot indította meg. 1891-ben szervezte Kulán az iparostanoncziskolát, melynek tizennyolcz éven át igazgatója volt.

Csajághy István, orvostudor, kir. tanácsos, szül. 1813-ban, Bácsban. 1836-ban orvostudor és később bács-bodrogmegyei főorvos lett. Az 1849-iki magyar kormány Karczagra, majd Nagyváradra nevezte ki kórházi főorvosssá. A szabadságharcz után visszakerült előbbi főorvosi állásába Zentára, honnan Temesvárra költözött. 1860-ban fürdőorvos lett Buziáson, de előbb a nevezetesebb európai fürdőket és az egyetemi kórházakat látogatta meg. 1886-ban ülte meg félszázados orvostudori jubileumát, mely alkalommal a budapesti egyetem jubiláris oklevéllel tisztelte meg, 1888-ban pedig kir. tanácsosi czímet nyert.

Csajághy Károly, egyházi jogtudor, pécs-egyházmegyei nyug. esperes-plébános, szül. 1815-ben, Bácsban. 1843-tól a pécsi papnevelőben az alumnusok igazgatója s a theologia tanára volt; 1854-ben Babarczra, 1861-ben Szent-Királyra, 1874-ben Szászvárra ment plébánosnak; 1879-ben nyugalomba vonúlt és Budapestre költözött, hol jelenleg is él. Számos egyházi értekezést írt, de szépirodalmi dolgozatai is jelentek meg.

Csajághy Sándor, hittudor, csanádi püspök, szül. 1810 április 6-án, Bácsban. 1833-ban misés pappá szentelték. A pesti nöpvendékpapság magyar egyház-irodalmi iskolájának megteremtésén 1836-ban ő is közreműködött. Egy évet töltött az Augustinum nevelőintézetben; 1836-ban Baján káplán volt és innen a pesti középponti papnevelőbe tanulmányi felügyelőnek nevezték ki, hol 1844-ig működött és egyúttal az egyháztörténetet is előadta. Ugyanez évben nyert hittudori oklevelet. Ezután Kalocsára került vissza az egyháztörténeti tanszékre, 1846-ban érseki titkárrá és cz. kanonokká nevezték ki. 1850-ben valóságos kanonokságra, 1851-ben csanádi püspökségre emelkedett. Adományai közül fölemlítendő, hogy a Tisza szabályozására 60.000 forintot adott. Meghalt 1860 február 7-én, Temesvárt. Irodalmi kísérleteit még pesti papnövendék korában kezdte, és később nagy hivatottsággal folytatta. Számos értekezést és czikket írt bel- és külföldi, napi- és egyházi lapokba.

Csáth Géza, író és zenekritikus, szül. 1887-ben, Szabadkán. Első irodalmi munkáit a Szabadkán megjelenő Bácskai Hirlap közölte. 1905-ben zenével kezdett foglalkozni és zenekritikusa lett a Budapesti Naplónak, mely novelláit is közölte. A zeneművészet fejlődéséről hosszabb tanulmányt írt, a mely a Huszadik Században jelent meg. 1908-ban jelent meg: A varázsló kertje cz. novellás könyve. Czikkeit és novelláit a fővárosi napilapokon kívül, a szépirodalmi és kritikai lapok is közlik. 1908-ban megjelent "Puccini" cz zenei tanulmánya.

Csernus Gerő, főgimnáziumi tanár, szül. 1853-ban Nemesmiliticsen. Tanult Baján, Kalocsán, hol két évig theologiát is végzett, a budapesti egyetemen és az eperjesi jogakadémián. 1878-ban a görög és latin nyelvből tanári képesítést nyert. 1879-ben Fehértemplomban rendes tanár lett, hol jelenleg is működik. Jogi tanulmányait magánúton végezte és az eperjesi és kecskeméti jogakadémiákon jog- és államtudományi vizsgákkal fejezte be 1884-ben. Irodalmi működését 1882-ben kezdte, eredeti és görögből fordított költeményekkel. Tárczaczikket írt számos vidéki lapba. Költeményeit most rendezi sajtó alá.

Csicsáky Imre, kath. áldozópap, egyházi író és költő, szül. Bács-Almáson, 1860-ban. Pappá szentelték 1883-ban. Káplán volt Futakon, Csekonics Endre gróf gyermekeinek nevelője, később plébános Zsombolyán és pápai t. kamarás. Irodalmi munkássága elismeréséül a Szent István-társulat tudományi és irodalmi osztályának tagjává választotta.

Csillag Károly dr., szül. 1862-ben, Kishegyesen. Már tanuló korában munkatársa volt a Szabadkai Hirlapnak, a melynek később szerkesztője lett. Bács megyében ő szerkesztette az első napilapot, a Bácskai Hirlapot, a mely még ma is fennáll. Versei közül a Gaál Ferencz által megzenésített "Nemzeti Fohász" millenniumi ünnepélyen pályanyertes lett. Húsz éven át munkatársa volt Bartók Lajos "Bolond Istókjának", a melynek állandó alakját "Verbőczi Aladár különös jogesetei" írta. Ezek a jogesetek külön kis kötetben is megjelentek. Versei közül többet megzenésítettek; ezek között ismeretes a "Bácsmegyei Csárdás". Színdarabot is írt "A sátán utja" czímmel, (Nagel Ottó kiadása.) Egyfelvonásos darabját a "Vörös május" előadták. Szerkesztette Szabadkán az első képes vidéki folyóiratot "Bácsország" czímmel; ezenkívül a Zombor és Vidéke, Bácsmegyei Napló cz. lapokat. Számos czikket, útirajzot, humoros történetet írt még. Rövid ideig a miniszterelnökségi sajtóirodában volt, ez idő szerint Zsablyán ügyvéd.

Csupor Gyula, főszolgabíró, szül. 1839-ben, Baján. Középiskoláit ugyanott, a jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte. 1861-ben Baján városi aljegyző, 1862-ben az ottani főgimnáziumban a magyar irodalom tanára lett, hol egy évig működvén, ügyvédi oklevelet nyert. 1866-ban városi főjegyzőnek választották meg. 1867-ben bácsmegyei második aljegyzőnek választották; de csakhamar első aljegyző és tiszt. főjegyző, majd törvényszéki ülnök lett. 1872-1884 között Óbecsén ügyvédeskedett; azután főszolgabíró lett és Németpalánkán működött, majd nyugdijaztatása után Óbecsén ismét az ügyvédi pályára lépett s itt is halt meg. Költeményei, novellái a fővárosi szépirodalmi, de leginkább a bácskai lapokban jelentek meg. A köz- és főleg a társasélet mozgalmaiban, különösen a 60-as és 70-es években, vezető szerepet vitt; kitünő szónok volt, ki költői színezetű melegséggel előadott beszédeivel elragadta hallgatóit.

Czernacki Vazul, szül. Turján 1781-ben. 1802-től 1816-ig beutazta az európai Törökországot, Kisázsiát és Oroszországot, mialatt nyelvismereteit gyarapította.

Czike János ref. lelkész, szül. 1813-ban, Baján. 1847-ben rendes lelkész lett. Duna-Radványon. A szabadságharczban Komárom ostroma alatt tábori lelkész volt. A vár feladása után visszatért egyházába. 1847-től a Prot. Egyh. és Iskolai Lapokba írt (Komáromi egyházmegyei, Z. vagy saját neve alatt) egyházi, és napi és gazdasági lapokba gazdasági, különösen szőlőszeti és borászati czikkeket és a neszmélyvidéki borászati társulat gyűléseiről, melynek jegyzője volt, tudósításokat stb.

Cziráky Gyula, gombosi plebános, kiváló régész, szül. Dunaföldvárott 1867-ben. Bővebb életrajzát szülővármegyéje monografiájában közöljük.

Danicsics György, szül. Újvidéken, 1825-ben. A jogtudományokat Budapesten kezdte és Bécsben folytatta, a hol megismerkedett a nyelvújító Karadzsicscsal. Ez ismeretség következtében félbehagyta a jogi pályát és a nyelvtudománynak élt. 1856-ban a belgrádi nemzeti könyvtár könyvtárnoka, 1859-ben pedig a szláv nyelvészet, általános irodalomtörténet és széptan tanára lett a belgrádi főiskolán és ott maradt 1864 végéig. 1865-ben a zábrábi délszláv akadémia meghívta titkárának, Danicsics elfogadta e meghívást, Zágrábba költözött és ott maradt 1873-ig. Ez évben ismét a belgrádi főiskola tanára lett, de nemsokára megint Zágrábba tért vissza, hogy közreműködjék a szerb és horvát nyelv nagy szótárának kidolgozásában. Zágrábban halt meg 1882-ben.

Danninger József, tanítóképző tanár, szül. 1839-ben, Csonoplán. Kalocsán 1859-ben az elemi mintafőiskolánál altanító lett; azután rendes tanító és tanítóképző-segéd; rövid idő mulva helyettes képzőtanárnak nevezték ki. 1869-ben a sárospataki állami tanítóképző-intézetnél rendes tanár lett. 1872-ben a pozsonyi tanítóképzőhöz helyezték át. 1890-ben nyugdijba vonult, A minisztérium 1869-ban Németországba küldötte a külföldi népoktatási intézetek, különösen a weimáriak tanulmányozására. Számos tanügyi czikket írt.

Decsy Géza, tanítóképző tanár, szül. 1850-ben, Baján 1873-tól 1876-ig tanítóképző-intézeti segédtanár volt Csongrádon; 1876 óta állami tanítóképző-intézeti rendes tanár Aradon. Tanügyi czikkeket, bírálatokat, továbbá kölseményeket, humoros dolgozatokat írt. Aradon az Alföld és Arad és Vidékérnek munkatársa volt.

Demuth Gyula, bajai városi népiskolai tanító és az ottani állami kertész-iskolában a közismereti tárgyak előadója, szül. 1865-ben. Több vidéki lapnak munkatársa volt. Főleg sok állatvédelmi czikket és utirajzot írt.

Derra György, szül. Újvidéken. 1844-ben. Budapesten jog- és államtudományi tudorrá avatták. Ezután Újvidéken a görög-keleti szerb főgimnáziumban tanári állást foglalt el és itt több mint harmincz éven át működött. 1906-ban nyugalomba vonult. Sokat utazott és utazásait le is írta:

Deszpotovics Péter, szül. Zomborban. 1847-ben. Szülővárosában tanítóskodott, majd Szerbiába ment, hol az alekszináczi tanítóképző igazgatója lett. Nyugalomba 499vonulva, Belgrádban politikával foglalkozik és a "Szrpszka Zasztava" (Szerb zászló) czímű politikai lapot szerkeszti.

Dimitrijevics Mihály, volt orsz. képviselő, szül. Újvidéken 1846-ban. A jogot elvégezvén, szülővárosában aljegyző lett, később az árvaszék bírája, mely állásában 1882-ig maradt. Ez időtől fogva nem hivataloskodott többé, de mint hírlapíró és országgyűlési képviselő működött a közéletben. Meghalt Újvidéken 1889-ben. Irodalommal sokat foglalkozott. Írt irodalomtörténeti értekezéseket és bírálatokat. Művei eddigelé nem jelentek meg összegyűjtve.

Dombi Márk dr., bajai cziszterczi tanár, szül. 1869-ben. Életrajzát szülővár megyéjének monografiájában közöljük. Bajára 1896-ban került.

Donáth Gyula, egyetemi tanár, orvosdoktor, szül. 1849-ben Baján. 1871-ben az innsbrucki egyetemre, Maly R. tanár mellé került assisztensként, hol 1873-ban orvosdoktori oklevelet nyert. 1874-ben Schneider tanár meghívására a bécsi egyetem első vegyészeti tanszékénél az assistensi állást foglalta el. 1876-ban Gráczba ment, hogy az időközben oda áthelyezett Maly műegyet. tanár laboratoriumában a vegyészet gyakorlati tanítását vezesse; ugyanott 1877-ben az általános és fizikai vegytan magántanáraként habilitáltatta magát. Az 1677-78-iki orosz-török háborúban mint műőtőorvos vett részt; két hónapig a Sipka-szorosnál a kazanliki tábori kórházak főorvosaként működött és 1878 január 7-9-én a Sipkaszorosnál vívott csata után, mint török részről való parlanlemtair Kazanlik városát a győztes oroszoknak átadta. Azután a drinápolyi kórházakban, valamint a Boszporus magaslatain táborozó csapatoknál működött. A háború befejeztével szülővárosába visszatért, hol orvosi gyakorlatot folytatott. 1883-ban ideggyógyászati tanulmányútra Berlinbe ment, hol egy évet Westphal ideg- és elmegyógyászati klinikáin töltött, de egyszersmind Helmholtz Duboys-Reymond es Virchow laboratoriumban is dolgozott. Miután még egy ideig Párisban Charcotnál a Salpetrièren tartózkodott, 1885-ben Budapesten, mint idegorvos, állandóan letelepedett. A szakirodalomban kiterjedt munkásságot fejtett ki és kiváló szakczikkeinek szánna megközelíti a 300-at. 1893-ban a budapesti egyetemen az idegbetegségek magántanára, 1908-ban rk. tanára lett. 1901 óta a Szent István-kórház idegosztályának főorvosa. 1890 óta szerkesztője az általa alapított "Klinikai Füzetek"-nek és 1909 óta, főszerkcsztője az "Epilepsia" nemzetközi folyóiratnak, melynek franczia, angol és német a hivatalos nyelve. Egyszersmind főszerkesztője a "Pesten Medizinisch-Chirurgische Presse"-nek. Az epilepsiáról szóló dolgozatait, New-York államának az epilepsiások számára alapított Craig-coloniája, a nemzetközi díjjal tüntette ki.

Dömötör Aladár dr., apatini kir. járásbíró, szül. 1877-ben, Zomborban. Jogtudományi czikkeket írt szaklapokba. Tárczaczikkei a Bácskában és más lapokban jelennek meg. Tudományos felolvasásokat tart az apatini Szabad Lyceumban.

Dömötör Győző, előbbinek fia, szül. 1880-ban, Zomborban. A zombori kir. törvényszéknél jegyző. Aesthetikai és encyklopedikus czikkeket írt a Zomborban megjelenő lapokban. "A görög nő világa a régi Athénben" (Zombor, 1909) czímű munkája önállóan is megjelent.

Dömötör Pál (id.), bajai ügyvéd és Bács-Bodrog, Baranya s Tolna vár megyék táblabírája, szül. 1770-ben, meghalt 1847-ben Baján. Nagy kedvelője volt az irodalomnak; hőskölteményeket s útirajzokat írt. Tekintélyes szereplése volt a vármegyei közéletben. Báró Orczy László, a jankovácziak volt földesura, 1804-ben az ő véleménye alapján tett a legfelsőbb helyen lépéseket Jankovácznak mezővárossá emelése iránt s 1808-ban Dömötör Pál tartotta Jankovácz, mint mezőváros első tisztújítását. Ezt az érdekes jog- és kultúrtörténeti okiratot a Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat 1908-iki Évkönyvében közölte.

Dömötör Pál, kir. táblai bíró, előbbinek fia, szül. 1844-ben, Baján. Két évig Baján ügyvédkedett; azóta a bírói pályán működik. 1887 óta vezető járásbírája a zombori kir. járásbíróságnak. Az irodalomban az 1863-ik évben, a "Vasárnapi Ujság"-ban lépett fel egy költeménynyel. A "Fővárosi Lapok"-nak 1865 óta állandó munkatársa volt s 1867-től fogva már a fővárosi szépirodalmi lapok majd mindegyikében jelentek meg lírai költeményei. Fordításai a szerb költészetből ide értve a világirodalmi jelentőségű népkölteményeket is - vaskos kötetre rúgnak, melyekből a lapokban sokat kiadott, így Jovanovits Iván, Kosztits Lázár és más szerb költőkből, főleg pedig a szerb népkölteményekből, mely utóbbiak önálló gyűjteménye "A szerb múzsa népénekeiből" czím alatt vár kiadásra. "A dal" czímű tankölteménye a Kisfaludy-Társaság 1887-iki pályázatán dicséretet nyert és a társaság Évkönyvében (XXI. kötet) megjelent. A Tóth Kálmán szobrának leleplezésére írt s a bajai hölgyek díjával pályakoszorúzott ódáját a szobor leleplezésekor (1894) maga szavalta el. Az országos Jókai-ünnep alkalmából (1894) írt ódájával pedig a Kassai Irodalmi Társaságnál lett pályanyertes.

Drakulics Pál, szül. Zomborban. 1856-ban 1882-ben lépett a közpályára, mikor Bács-Bodrog vármegye árvaszéki ügyészszé választotta meg. 1887-ben leköszönt és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1892-ben szülővárosa orsz. képviselőnek választotta meg. 1902-ben a szerb egyházi kongresszus tagja volt. Konsztantin Mihály török krónikáját a XV. századból ismertette a "Századokban" (1876.). 1907-ben Budapesten halt meg.

Dreisziger Ferencz, tanár, szül. 1863-ban. Baján. Sükösdön (Pestm.) működött és 1887-ben Adára ment községi tanítónak. 1900 óta a kalocsai tanítóképző intézet tanára. Irodalmi működését 1882-ben a szépirodalom terén kezdte. 1885 óta paedagogiai czikkeket írt főleg az egri Népiskolai Tanügybe s a nagyszombati Kalauzba. Tagja az Orsz. Közoktatásügyi Tanácsnak; társszerkesztője a Kalocsai Néplapnak.

Dudás (Muhoray) Ödön, született 1852-ben Zentán. Okleveles jegyző volt és több bácskai községben hivataloskodott. Meghalt 1889-ben Zentán. 1878-ban megindította a Bács-Bodrogh czímű évnegyedes helytörténeti folyóiratot, mely másfél éven át egyesítette a bácskai történetírók kis csoportjának egész működését. 1885-ben ismét folytatta vállalatát; de csak rövid ideig tartotta fenn. Ő pendítette meg a Bács-vármegyei monografia s a Bács-vármegyei Történelmi Társulat eszméjét és a társulatnak haláláig választmányi tagja volt. Történelmi apróbb dolgozatokat írt és sajtó alá, rendezve hagyta hátra: Guyon Richard honvédtábornok vezénylete alatt működött magyar déli hadtest naplója 1899-től, valamint az 1848-49. szabadságharczban szerepelt honvédtisztek életrajzi gyűjteményét.

Dudás (Muhoray) Gyula, tanfelügyelő, szül. 1861-ben, Zentán. Több évig volt a zentai gimnázium és zombori középkereskedelmi iskola tanára és a bács-bodrogmegyei történelmi társulat titkár. Számos történeti s vegyes czikket írt a Századokba és más szaklapokba.

Eimann János, községi jegyző Újsziváczon, hova Duchrothról (Chur-Pfalz) vándorolt be. 1793 nov. 1-től 1797-ig ideiglenesen, azontúl fölesküdt és valóságos jegyzőként viselte hivatalát.

Eisenhut Ferencz, festőművész, szül. Palánkán, 1857-ben. Atyja, E. György korcsmáros, a kereskedői pátvára szánta, de az ifjút minden vágya a művészetek felé vonzotta. A későbbi jeles művészre vallanak már azok a rajzai, a melyeket kereskedő-gyakornoki éveiben papírra vetett. Pénz nélkül, senkinek a segélyére nem számítva, ment ki Münchenbe, hogy művészeti tanulmányainak alapját megvesse. Életének ez a kora tele van szenvedéssel, nélkülözéssel. A fiatal festőnövendék azonban nem csüggedett és kitartásának nemsokára eredményét is látta. Apró képei iránt érdeklődni kezdtek a műkereskedők és mestereinek a figyelme is ráterelődött szokatlanul erős tehetségére. Tanulmányainak végeztével régi vágyát is elérte: a napsugaras Keletre utazhatott, a hol művészlelke a festő számára csodás kincsestárat talált. Színhatásokban megkapóan gazdag és érdekes, bizarr képeket hozott haza erről az útjáról. Ezekkel a képeivel azután egy csapásra megalapította hírnevét. A műárusok keresték vásznait, a melyeknek a kelendősége azután arra bírták a művészt, hogy újra és újra felkeresse afrikai és ázsiai tájait. A Képzőművészeti Társulat kiállításain hamarosan a legkeresettebb festők egyike lett. Gül Baba halála czímű színpompás képével az állami aranyérmet nyerte el, művét a király vásárolta meg, míg az Álom czímű keleti képet a Magy. Nemzeti Múzeum számára vásárolták meg. Ez kezdete volt későbbi komolyabb sikereinek itthon a hazában. Számos kitüntetés jutalmazta a jeles művészt, a kit a külföld is megbecsült. Különösen pártfogolta őt Luitpold bajor királyi régensherczeg, a ki számtalanszor felkereste a műtermét és hívta meg a művészt az udvarába. Képei a budai királyi várlakban, a müncheni Pinakothekben, a német, franczia, spanyol és amerikai állami és magánképtárakban sok helyen megtalálhatók. A berlini 1893. évi kiállításon szintén aranyéremmel ismerték el a jelességét. Szülővármegyéje is hálás volt kitünő fiához: az ezredév emlékére megfesttette vele a zentai csatát, mely hatalmas arányú képe a vármegyeház dísztermét ékesíti. A jeles művész iránt való kegyeletből, monografiánk e kötetében műlapon mutatjuk be ezt az alkotását. Eisenhut Ferencz művészpályája, sajnos, hamar szakadt ketté: élete delén, 1903-ban meghalt Münchenben, a mint éppen egy nagy munkáját fejezte be, mely ma az özvegye birtokában van, Palánkán.

Érdújhelyi Menyhért, volt zentai plebános, szül. 1860-ban, Zentán. 1882-ben kalocsamegyei miséspappá szentelték föl és több bácsmegyei községben segédlelkészként működött. 1887-től segédlelkész és hitoktató Újvidéken, egyúttal a szerb-horvát nyelvet is előadta az ipariskolában. Később zentai plebános lett, de legutóbb kivándorolt Amerikába. Írt számos történeti értekezést a Bács-Bodrogmegyei Történelmi Társulat Évkönyvébe és a tudományos szakfolyóiratokba.

Erődi Dániel József, gimnáziumi tanár, lapszerkesztő, szül. 1844-ben, Baján. 1868-ban misés pappá szentelték. 1868-69-ben Pannonhalmán hitszónok volt, 1869-72-ben tanár volt Sopronban, 1872-76-ig Esztergomban, 1876-79-ben ismét Sopronban. Ez évben a rendből kilépett. Július 8-án a nagykikindai gimnáziumhoz választották meg tanárnak, hol 1893 február 7-én bekövetkezett haláláig működött. 1863 óta jelentek meg dolgozatai a szépirodalmi és egyházi lapokban. Költeményein, emlék- és üdvözlőbeszédein, egyházi értekezésein kívül, számos munkát írt.

Evetovich János, bácsi plébános, szül. 1860-ban Bácsalmáson. 1885 június 26-án misés pappá szentelték fel, azután káplán volt Bátyon, Böködön, Katymáron, Bajmokon. Jelenleg bácsi plébános és a Bács-Bodrogmegyei Irodalmi Társaság választmányi tagja.

Falusy István, főgimnáziumi tanár, szül. 1842-ben Baján. 1872 óta tanár a lőcsei kath. főgimnáziumban, hol a mennyiségtant és a természettant adja elő. Programmértekezése: A mathematikai és csillagászat az araboknál a VIII. században. Egyéb czikkei a tanügyi szaklapokban jelentek meg.

Famler Gusztáv Adolf, torzsai evang. lelkész, szül. Modorban, Pozsonymegye, 1851-ben. Az evang. theológiát hallgatta Sopronban, a jenai, halle-wittenbergi és berlini egyetemen. Torzsán 1881-ben választották meg evang. lelkésznek.

Farbál József, szül. 1860-ban, Kulán. 1885 óta tanító Óbecsén. A helyi és megyebeli lapokba írt czikkeket, majd az Óbecse és Vidéke hetilap szerkesztője lett.

Farkas László dr., a Rókus-kórház főorvosa Budapesten, szül. 1846-ban Jánoshalmán. 1870-ben nyert orvosdoktori oklevelet a budapesti egyetemen. Orvosi czikkeket írt az Orvosi Hetilapba és a Vasárnapi Ujságba. Golyó történetéből, A "Vörös kereszt", 1892. Védekezés a kolera ellen. A hadegészségügy reformja. Budapest, 1887.

Fekete József, középiskolai tanár, szül. 1833-ban, Baján. 1861-ben a pesti m. kir. főgimnázium tanára lett, október 18-án ugyanott helyettes és 1866-ban rendes tanárnak nevezték ki. 1879-ben nyugalomba vonult és jelenleg nevelő- intézet tulajdonosa Budapesten. Szerkesztette az Ifjúság Lapját 1867-től 1870 február 20-ig s a Tanúló Ifjúság Lapját 1870.

Felekiné-Munkácsi Flóra, színésznő, szül. Baján, 1836-ban. Atyja (Gaidler) Munkácsi név alatt vidéki színész és anyja, szül. Mészáros Anna, színésznő volt. Már gyermekkorában rokonszenvet és képességet mutatott a színi pálya iránt s 14 éves korában Aradon és Nagyváradon a szende szerepeket nagy hatással adta. Kiképeztetése czéljából Bécsbe ment egy nevelőintézetbe, hol az intézet által rendezett német előadásokban részt vett és általános elismerést aratott. Bécs tekintélyes egyénei óhajtották őt a német színészet részére megnyerni, ő azonban Magyarországba jött s 1855-ben fellépett a pesti Nemzeti Színházban. Meglepő tehetsége, ügyes játéka csakhamar a közönség kedvenczévé tették. Eleinte nagy nehézségekkel küzdött. elsőrangú szerepeket nem tudott kapni, 503de el nem csüggedett; végre a Czigány színműben Rózsi szerepét adta s ez megalapította hírnevét. 1858-ban Feleld Miklós neje lett. Külföldi csevegések czímű tárczája jelent meg a Fővárosi Lapokban. Töredékeket közölt naplójából; Az én első fölléptem a Nemzeti Színházban. Úttörő művésznő volt és elsőrendű alakító, a ki egész iskolát teremtett művészetével és a közönségnek állandóan kedvencze volt. Számos kiváló szerepet kreált, melyekben eddig senki sem múlta felül. Meghalt 1907-ben.

Ferenczy József dr., műegyetemi tanár, a Petőfi-társaság tagja, az országos közoktatási tanács volt titkára., szül. 1855-ben április 29-én, Baján. 1878-ban a fehértemplomi állami gimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, hol 1883 márczius 30-ig tanított, midőn az országos közoktatásügyi tanács jegyzője lett. Irodalomtörténeti czikkeinek, szépirodalmi dolgozatainak, eredeti s fordított közleményeinek és bírálatainak a száma oly nagy, hogy azokat itt felsorolni nehéz. Mind e czikkek, értekezések és tanulmányok fővárosi és vidéki lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg.

Fialla Lajos dr. orvos, szül. 1829-ben, Szabadkán. Midőn a szabadságharcz kitört, ő is beállott az 5-ik önkéntes zászlóaljba; résztvett a hegyesi, szeghegyi, kisbéri, kamenicziai, szőregi csatákban és Soborsinnál az oroszok kezébe s tőlük az osztrákokéba: Aradra kelült. Az orvosi tanfolyamot 1849-1855-ig Bécsben végezte; 1857-ben Bukarestbe költözött és gyakorló orvos lett. 1859-ben az ottani Kolcza-kórházban elsőrendű orvosi állomást nyert. 1860-ban az oláhországi orvosi nevelőintézet boncztanárává nevezték ki. Bukarestben a legmagasabb köröknek kedvelt orvosa s az ottani szegény magyaroknak valóságos gyámolítója volt; ingyen gyógyította s gyógyszerrel is ingyen látta el őket. Orvosi apróságokat írt a Bukaresti M. Képes Naptárba 1890-re. Munkája: Az orosz-török-oláh háborúból. Visszaemlékezés. Kolozsvár, 1893.

Flesch Ármin dr., mohácsi főrabbi, szül. 1865-ben Bácsalmáson. 1887-ben bölcsészeti doktorrá avatták és 1888-ban rabbi-oklevelet nyert.

Flóris Benő, ref. néptanító, szül. 1825-ben, Pacséron. Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter Berlinbe akarta kiküldeni a porosz nevelési rendszer tanulmányozása végett, de Flórisnak elébb a német nyelv elsajátítását ajánlotta, mire ő a Szepességbe rándult; de ide is elhatott a szabadságharcz szelleme és Flórist magával sodorta. A szabadságharcz után 1850-ben Ráczkevén állapodott meg mint tanító; három év mulva Tatán nyert alkalmazást, hol azóta működik. Iskoláját az egyházmegye két ízben jutalmazta. Több értekezése jelent meg a tanügyi lapokban és három kisebb munkája.

Forgács Endre (álnéven Kajabusz), szül. 1849-ben. A ref. teologiai tanfolyamot Sárospatakon végczte, hol egy évig a progimnázium tanára volt. 1884-ben Czeglédre került, onnan Sárbogárdra ment, hol pappá választották. Kajabusz álnéven számos humoros czikke jelent meg a Bácskában.

Frankl István id., szül. 1835-ben. 1857-ben a szabadkai gimnáziumhoz nevezték ki tanárrá, majd az intézet igazgatója lett. 1870-ben már bácsmegyei kir. tanfelügyelő, 1874-ben pedig az újvidéki kir. kath. magyar főgimnázium igazgatója 1890-ig. Írói munkásságát paedagogiai és tanügyi, majd történeti tartalmú dolgozatok jelzik. Számos czikke a nőtanítói intézménynyel foglalkozik. 1875-ben "Ujvidék" czím alatt Újvidéken az első magyar politikai és társadalmi hetilapot alapította, melyet négy és félévig szerkesztett. Szerkesztése alatt a lap minden számában jelentek meg tőle politikai, társadalmi és közmívelődési czikkek, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezidőtől kezdve Újvidéken a magyarságot is tényezőnek s fokonként irányadó tényezőnek tekintették. Nem kis érdeme e lapnak a "Bácsmegyei Történelmi és Régészeti Társulat" megalakulása. Az "Ujvidék" vetette fel egy ilyen társulat eszméjét. 1885-ben a király a tan- és közügyek terén kifejtett hasznos működése elismeréseül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A mult század kilenczvenes éveiben megírta Bács-Bodrog vármegye egyetemes tanügyi történetét, mely a megye milléniumi Monografiájában jelent meg. Ugyanott jelent meg tőle Bács-Bodrogmegye ethnografiája képekkel illusztrálva. Ugyancsak tőle jelent meg 1899-ben "Szabadka szab. kir. város ismertetése", melyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Szabadkán tartott XXX. vándorgyűlése alkalmával, a városi törvényhatóság megbízásából írt és szerkesztett. "A kaponyai ütközet. 1849 márczius 5." czím alatt írta meg önálló füzetben a kaponyai győzelmes csata történetét a bácskai szerb lázadás hátterében, Az emlékirat az ütközet félszázados emlékezetére Szabadkán a Nemzeti Casinó előtt és a határában levő kaponyai térségen emelt két emlékoszlop felavatási ünnepélyére, 1899-ben jelent meg.

Fridrik Tamás, népiskolai tanító s ipariskolai igazgató, szül. 1829-ben, Bácskertesen. Az 1848-49-iki szabadságharczban ő is részt vett és Damjanics táborában szolgált; ott volt mint tiszt Budavár ostrománál és a várfalról leesvén, sokáig betegen feküdt. 1852-ben végezte Szegeden a tanítóképző-intézetet; ösztöndíjban részesült. Adán választották meg tanítónak 1853-ban és ott működik jelenleg is. 1867 óta a bács-tiszavidéki r. kath. tanítóegyletnek alelnöke; tíz évig volt járási faiskolafelügyelő s selyemtenyészeti felvigyázó. A felnőttek esti oktatása, a tanyai iskolák keletkezése, olvasókör, népiskolák felállítása, ipariskolák megkezdése, vezetése s újból való szervezése, faiskola létesítése és a selyemtenyésztés körül kifejtett tevékenysége a magyar kormány részéről a hatvanas és hetvenes években több ízben elismerésben és jutalomban részesültek. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki és számos közhasznú értekezést írt.

Fuchs Ignácz, könyvnyomdatulajdonon és hírlapíró. Újvidéken nyomdát alapított és 1857-ben Neusatzer Kreisblatt czímmel, az első német lapot indította meg ott, mely később Neusatzer Lokalblatt und Bácskaer Bote cz. alatt, majd Bácskaer Bote czimet vett fel és jelenleg Bács-Bodroger Presse czím alatt politikai hetilapként jelenik meg. E lapokat haláláig szerkesztette is. Azon kevesek közé tartozott, a kik az Újvidékre nézve szomorú Miletics-korszakban a törvényhatósági életben nemcsak kitartással küzdöttek, hanem a kisebbségben levő német ajkú, de magyarúl érző polgárság élén előkészítették a talajt, melyen ma már, mint biztos alapon, sikeresen működhetik a törvényhatóság. Meghalt 1877. Újvidéken.

Futtaky Gyula, hírlapíró, szül. 1850-ben Újfutakon. Bende Imre, akkor újfutaki plébános, később nyitrai püspök pártfogása mellett tanult. 1870 elején lépett be Rákosi Jenő Reformjához korrektorként; itt mint országgyűlési tudósitó is működött; azután átment a Pesti Naplóhoz. 1873 január 1-én belépett a Pester Correspondenz szerkesztőségébe, a melyet azonban csakhamar elhagyott. Miután szerbül és horvátul tudott, lement. Karlóczára s az akkor ott működő szerb kongresszus tanácskozásairól az összes lapoknak ő küldötte a híreket, sőt a Miletics és társainak titkos konspirácziójáról is ő értesítette a sajtót. Azután Zágrábba utazott és az ottani mozgalmas tartománygyűlés tárgyalásairól és a titokban folyatott összeesküvésekről küldött sokszorosított tudósításokat, 1874 elején a P. Napló és a P. Lloyd állandó tudósítójaként, az akkor készülődő fúzió szükségét hangsúlyozta a P. Naplóban; a fuzionális tárgyalásokról nap-nap után írt. 1875 505deczember 18-án megindította a Budapester Correspondenc czímű kőnyomatost, mely a bel- és külföldi sajtónak állandóan politikai híreket szolgáltatott magyar és német kiadásban; azonkívül a reportagenak addig nálunk ismeretlen mérvű s tartalmú termékeivel látta el lapját; az orosz-török háborúról, a berlini kongresszusról, a boszniai okkupáczióról, a magyar delegáczió összes tárgyalásairól, különösen annak zárt bizottságairól, a magyar és osztrák kormány között évről-évre folyt tárgyalásairól, hadseregünk évi hadgyakorlatairól szóló tudósításai a világ majdnem összes lapjaiban megjelentek. A hetvenes években számos czikke jelent meg neve alatt és kezdőbetűkkel, különösen a berlini lapokban, a szászok állítólagos sérelmei ellen, a valuta-szabályozás kérdéséről stb.; ez utóbbi tárgyról a Pesti Hirlapba hosszú tanúlmányt írt, mely a törvényhozás elé terjesztett javaslatokra is hatott.

Füredi Ferencz Albin, fővárosi hivatalnok, szül. 1848-ban, Baján. 1866-ban a Szt.-Benedek rendbe lépett; 1872 július 29-én miséspappá szentelték föl; azután Pápán gimnáziumi tanár volt 1877-ig, midőn a rendet elhagyta, Budapestre költözvén, a Nemzeti Politika cz. lap belmunkatársa lett. Jelenleg fővárosi tisztviselő.

Galambos Margit, szül. 1885-ben, Óbecsén. A bácsmegyei és fővárosi lapokban számos költeménye jelent. meg.

Gavrilovics Bogdán, szül. Újvidéken, 1862-ben. Budapesten 1887-ben bölcsészettudori oklevelet nyert. Belgrádban egyetemi tanárrá választották s ott működik ma is.

Geréb József dr., bölcselettudor és főgimnáziumi tanár, szül. 1861-ben, Szabadkán. 1888-ban rendes tanár lett s azóta Losonczon működik. Több programértekezése jelent meg.

Girk György dr., pécsi püspök, szül. 1793 április 22-én, Baján. 1819-ben a történelem és egyházi jog rendes tanára lett. 1827-ben kanonokká, 1829-ben tiszai főesperessé nevezték ki. Az egyházi hívatalokban fokonként emelkedve, 1838 február 15-én adrasi fölszentelt püspök és 1839-ben érsekhelyettes lett; végre 1852 szeptember 4-én pécsi püspökké nevezték ki. Itt gyermek-szemináriumot alapított és megyei zsinatot tartott. A Szent Vinczéről nevezett szürkenénéket meghonosította stb. Érdemei elismeréseül a pápa főpapjává, a király 1863-ban valóságos belső titkos tanácsossá s a vaskorona-rend I. oszt. lovagjává, IX. Pius pápa pedig püspöktrónállóvá és római gróffá nevezte ki. Betegeskedése miatt utolsó éveiben a budai ferenczrendiek kolostorában tartózkodott, hol 1868 november 24-én meghalt. Egyházi szent beszédei és levelei nyomtatásban is megjelentek.

Gozsdu Elek dr., szépirodalmi író, szül. 1849-ben. Életrajzi adatait szülő vármegyéjében ismertetjük. A zombori kir. törvényszék elnöke volt 1897-től 1906. évig. Zomborban tartózkodása alatt írt több elbeszélést és itt írta "A félisten" czímű drámáját, mely a Nemzeti Színházban 1908-ban került színre. A Szabad Lyczeumot Zomborban ő honosította meg, melynek elnöke volt. Az irodalomban rajzaival, elbeszéléseivel tünt fel 1878 óta. Írt két regényt "Az aranyhajú asszony" (Budapest, 1880), "Köd" (1882). "Tantalus" czím alatt kilencz elbeszélést adott ki. Elbeszélő irodalmunk legjava termékei közé tartoznak. 1906 óta a temesvári kir. ítélőtábla mellett kir. főügyész.

Göndör Ferencz, kir. s.-tanfelügyelő, szül. Óbecsén, 1870-ben. Több tanügyi szakkönyvet írt. Legutóbb megjelent munkái közül feltűnést keltett az "Iskolán kívüli népoktatás" czímű munkája. Megjelent Budapesten. Több ezer példányban közkézen forog az 1907. évi XXVII. t.-cz.-hez a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól írt magyarázata, a mely a törvény életbeléptetésekor a hivatalos 506Utasítás kiadása előtt már könyvpiaczon volt. Elnöke volt a "Bácsmegyei Tanítószövetség"-nek és felelős szerkesztője a "Tanítószövetség" czímű tanügyi lapnak. Több vidéki lapot szerkesztett és szakczikkeivel sűrűn találkozunk a napilapok hasábjain is. Számos ifjúsági egyletet és szövetkezetet szervezett. Gazdasági előadóként éveken át bejárta Bácsmegye községeit és népies előadásokat tartott. A közoktatásügyi miniszter közhasznú tevékenységeért elismerő leiratot intézett hozzá. Összegyüjtötte kéziratban és részben nyomtatásban kiadta a bácsmegyei tiszamenti községek 1848-49-iki történetét. Munkálat alatt áll a "Tanítók kalauza" czímű szakműve.

Grcsics János, szül. 1855-ben. 1877-től 1901-ig az újvidéki szerb főgimnázium tanára volt. Jelenleg nyugalomban él Ujvidéken.

Gubitza Kálmán, szül. Bezdánban 1870-ben. 1889-ben tanítói oklevelet nyert. Jelenleg a monostorszegi állami elemi iskola igazgatója és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeum-őre. Mint archeologus, a vármegye őskori történetének felderítése körül folytatott munkásságával jelentős eredményeket ért el. Kutatásainak ismertetése révén nevét az archeologiai szakirodalom munkásai között találjuk. Tanulmányai a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat "Évkönyve"-iben és a M. Tud. Akadémia Archeologiai Bizottságának a kiadványában, az "Archeologiai Értesítő"-ben jelentek meg. Monografiánk részére is ő írta a vármegye őskorát tárgyaló fejezetet. Ezen felül több paedagogiai szaklapnak és a helyi lapoknak is állandó munkatársa.

Gyorgyevics János, volt szerb miniszter, szül. Zentán, 1826-ban. Budapesten orvosnövendék volt. Az 1848-iki és 1849-íki események következtében félbeszakította tanulmányait, melyeket tovább nem is folytatott, hanem három évig állami szolgálatban volt Zomborban, Lugoson és Temesváron. 1852-ben tanári állást nyert az újvidéki szerb gimnáziumban, mely állásban 1857-ig maradt. Innét Busapestre ment, hol a Szerb Maticza titkárának és a Letopis (Évkönyvek) szerkesztőjének választották. 1859-ben ismét visszatért Újvidékre, hol a "Szrpszki Dnévnik" (Szerb napló) czímű politikai lapot szerkesztette 1863-ig. Szószólása következtében alapitották a szerb színházat, melynek ő volt az igazgatója 1893-tól 1868-ig. Ekkor Míhály szerb fejedelem meghívására Belgrádba ment és ott átvette az ottani újonnan szervezett nemzeti színház igazgatóságát, melyet hét évig vezetett. Ettől kezdve Szerbiában élt. 1896-ban szerb vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Meghalt Belgrádban, 1900-ban. Írt allegoriákat, életrajzokat, szerkesztett egy latin-szerb szótárt. Lefordította Obernyik "Brankovics György" czímű színművét és Szigeti "A kísértet" és "A vén bakancsos és fia a huszár" czímű népszínműveit.

Hadzsy János, topolyai orvos, majd a verbászi kerület orsz. képviselője volt. Kiváló emberbarát, a ki sokat tett városa és választókerülete érdekében. Halála után Topolyán szobrot emeltek neki, és 1908-ban nagy ünnepségek között leplezték le. Irodalmilag is működött és orvosi szakczikkei a szaklapokban jelentek meg.

Hadzsics Antal, szül. Szabadkán, 1832-ben. A budapesti egyetemet végezte és akkor már ismert nevű író. 1859-ben az akkor Pesten székelő Matica Szerbszka, szerb irodalmi társaság főtitkárává és a társaság kiadásában megjelenő "Letopisz" (Évkönyvek) folyóirat szerkesztőjévé választották meg. Utóbb, mikor a társaság székhelyét 1864-ben Újvidékre helyezték át, ő is Újvidékre költözött és ott folytatta működését. Az ő szerkesztése alatt a Letopisz czímű folyóiratból több mint száz kötet jelent meg. Időközben szerkesztette a "Matica" czímű szépirodalmi, majd a "Mláda Szrbadija" (Új nemzedék) czímű kritikai és "Pozoriste" 507(Színpad) czímű színészeti szaklapot. 1896-ban a Matica-Társulat elnökévé választották meg. Nagyszámú ismeretterjesztő szépirodalmi, műbíráló, esztétikai, irodalomtörténeti tanulmányt és értekezést írt. Irodalmi munkáin mindenütt meglátszik a magasabb filozófiai műveltség, s méltán tartják őt tekintélynek a szerb széppróza terén. A szerb nép és a magyar haza közművelődési érdekeit szívén viseli s minden alkalommal őszintén azon működik, hogy szerb honfitársainknál testvéri szeretet váltsa föl a különben is mesterségesen szított fajgyűlöletet. A magyar irodalomból számos munkát ültetett át a szerb irodalomba. E téren szerzett érdemeinek méltánylásául a Kisfaludy-Társaság már 1867-ben levelező-tagjává. választotta, s e társaságnak több ülésén tartott felolvasást. Számos czikket és értekezést közölt a budapesti és vidéki sajtóban "Az osztrák-magyar Monarchia írásban és képben" cz. munkában ő írt a szerbekről. Nagy érdemei vannak a szerb színészet fejlesztése körül is. Négy évtizeden át valóságos lelke volt az újvidéki szerb színháznak, melynél a dramaturg, sőt az igazgató teendőit is többnyire ő végezte. Az ő művezető igazgatósága alatt a szerb színtársulat modern színvonalra emelkedett. A szerb színműirodalmat sok magyar színmű átültetésével és színrehozatalával gazdagította. A magyar és szerb irodalomban egyaránt működik. Érdemeinek elismeréseül a Matica szerb irodalmi társaság 1898-ban ünnepet akart rendezni 40 éves irodalmi működésének tiszteletére, de ő szerényen kitért minden ünneplés és ünnepeltetés elől. Kiváló érdemeit legutóbb a király is elismerte, midőn a kir. tanácsosi czímmel ruházta fel. Ő írta e munka számára a szerbek néprajzát és a gör. kel. egyházat.

Hadzsics György, városi tanító, Újvidéken.

Hadzsics János, "Szvetics Milos", szül. Zomborban, 1799-ben. 1830-ban a bácsmegyei szentszék ügyvédévé s egyszersmind az újvidéki szerb gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1834-ben Újvidék város tanácsnokának választotta meg. 1837-ben Milos szerb fejedelem hívására Belgrádba ment s kilencz évi ott-tartózkodása alatt a szerb polgári törvénykönyvet szerkesztette. Visszatérvén Szerbiából, Újvidéken közigazgatási és törvényszéki hivatalokat viselt. 1854-ben nyugalomba vonult. 1869-ben meghalt Újvidéken. "Szvétics Milos" irodalmi név alatt, költészettel, történelemmel, nyelvészettel foglalkozott és irodalmi folyóiratokat is szerkesztett. Vannak eredeti és szerb nyelvre lefordított költeményei. Eredeti költeményei nagyobbára régi mintájú ódák és epigrammok. Sokat fordított: latinból, Vergilius Aeneisének I. és II. énekét, Horatius De arte poetica czímű episztoláját, Martialis epigrammjait németből: Herder Cid románczainak egy részét és példázatokat, Goethe néhány dalát, Schiller néhány költeményét és epigrammját, Klopstock Mcssiásának egy töredékét, Gessner idylljeit és Lessing "A bölcs Náthán" czímű színművét. Történelmi munkái: "A szerb nemzet szelleme", "A szerb felkelés Karagyorgye alatt" és "Naplóemlékek". A nyelvészet terén nehány czikket írt és makacs irodalmi küzdelmet folytatott Karadzsics Vukkal. A szerb Maticza szellemi alapítója volt és ennek hat Évkönyvét szerkesztette 1839-1844. Belgrádban szerkesztette a "Golubicza sza czvétom knyizsesztva szrbszkog" czímű almanachot és 1864-ben Újvidéken indította meg az "Ogledalo szrbszko za jezik, povjesztnicu i szmjeszu knyizsevnu" czímű folyóiratot, melyből csak tíz füzet jelent meg.

Hajdu Dezső dr., zentai ügyvéd, szül. Péterrévén, 1869-ben. 1894-ben jogi doktor, 1895-ben ügyvéd. Több fővárosi napilap politikai tudósítója. 1904-ben Közvélemény czímmel Zentán hetenként háromszor megjelenő lapot alapított, melynek főszerkesztője volt. Az általa megalakított "Közgadasági párt" elnökeként tevékeny részt vett a városi és országos politikai ügyekben. Tanulmányútakat tett Ausztriában, Német-, Olasz-, Francziaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban. 1906-ban megalapította a Zentai Agrár-Takarékpénztárt. Öt év óta tb. vármegyei főügyész.

Haraszty Ágoston, utirajzíró, szül. 1812-ben, Bács vármegyében; a jogi pályára készült de később a magyar testőrség tagja lett azután pedig József nádor magántitkára. A 30-as években beutazta Éjszakamerikát és írta azt a munkáját, mely ma már nem felel meg ugyan nyelvünk fejlettségének és egy utazási munka igényeinek, de akkor híres volt és gyújtó hatást tett; 508szabad szellem lengte át minden sorát. Haraszty eladván magyarországi birtokát, még 1848 előtt végkép Amerikába költözött egész családjával: Polgártársai mindig és mindenütt tisztelték, becsülték, évekig volt Kalifornia egyik választókerületének képviselője s a gyűlésben minden bizottságnak tagja. 1868-ban Nicaraguába ment lakni, hol fűrészmalmokat állított fel. Nemsokára odaköltözése után neje sárgalázban halt el, őt magát pedig 1869-ben az alligátorok tépték szét. Munkája: Utazás Éjszakameriákban. Pest, 1844. Két kötetben.

Heincz Albert, műszaki tanácsos, a Ferencz-csatorna r.-t. műszaki és üzleti igazgatója, szül. 1850-ben. Műegyetemi tanulmányait 1873-ban fejezte be. Türr István felismerve Heinczban, az akkor alig 24 éves ifjúban. a szakképzettséget, 1874-ben meghívta a Ferencz-csatornát építő milánói építési bankhoz mérnöki minőségben. A Ferencz-csatorna rekonstruktionális építkezésénél nem csekély érdemeket szerzett. Az építkezések befejezése után a Ferencz-csatorna. r.-t. igazgató-tanácsa, érdemei elismeréséül a víziút fejlesztése érdekében, a vonal mentén szakaszmérnöki minőségben alkalmazta. Rövid időközökben a társulat főmérnöke, majd műszaki tanácsosa lett, 1898. évben pedig az igazgató-tanács a vonalmenti vezetéssel tüntette ki, s mint műszaki és üzletigazgató még ma is ez állást tölti be. Tervezője és építője lett a villamos üzemre berendezett modern óbecsei "Türr István"-zsilipnek, amely műszakilag oly kiváló alkotás, hogy messze idegenből már nem egy magasrangú műszaki személy jött azt tanulmányozni. Az ő találmánya az általa tervezett úszó vashíd, melyet Ószívácz és Szenttamás községekben épített. A csatornai vízépítészeti alapozásoknál már több ízben alkalmazta az általa feltalált vas-szádfalakat. Az országos vízügyi nagytanács tagja már több év óta és legutóbb a kereskedelemügyi kormány felkérésére bemutatta a Duna-Tisza-csatorna tervezetében, a kormány által megtartott országos tanácskozás alkalmával, az e csatornára vonatkozó tanulmányát. Még a kir. kultúrmérnöki hivatalok felállítása előtt ő volt első kezdeményezője a vármegyei vízlecsapolási és öntözési berendezéseknek. A rizstelepek alkotása és berendezése, valamint az egyes birtokok csatornázása és a műkenderáztatók terén is ő volt az úttörő. Irodalmilag a közgazdasági téren, inkább csak szaklapokban működik. Ő írta e munka számára a vízügyi részt.

Hekinger István, gimnáziumi tanár, szül. 1849-ben, Baján. 1872-ben a budapesti gyakorló-főgimnáziumnál gyakorló tanár. 1873-ban az aradi főgimnáziumhoz nevezték ki tanárnak és 1874-ben Budapesten tanári vizsgát tett. 1875 végén a bajai gimnáziumhoz ment, honnan 1880-ban a kaposvári, 1885-ben pedig a pécsi állami főreáliskolához helyezték át, és 1904-ben nyugalomba vonult. Jelenleg a pécsi polgári fiuiskola igazgató-tulajdonosa. Számos értekezése jelent meg a különféle értesítőkben és szakfolyóiratokban. Szépirodalommal most is foglalkozik.

Hermann Antal dr., p.-ü. fogalmazó Zomborban. Különféle czikkeket és könyvbírálatokat ír lapokba. Ezeken kívül költészettel is foglalkozik; egy verskötete megjelent a könyvpiaczon.

Hermann Vilmos, hírlapíró, szül. 1844-ben, Ókanizsán. 1874 óta Bécsben hírlapírással foglalkozik. Rövid ideig a "Die Extrapost" kiadója volt, több évig levelezője a "St.-Petersburger Zeitung"-nak. A korábbi években több lapnak is. munkatársa volt és rajzokat, novellákat közölt azokban.

Hetesy Viktor, egyházi író, ref. lelkész, szül. 1843-ban, 1890 óta Bács-Kossuthfalván lelkész. A felső-baranyai egyházmegyének három évig volt aljegyzője 1891-től 1905-ig pedig az alsóbaranyabácsi ref. egyházmegye főjegyzője.

509Hetzel Samu, nyug. községi iskolai igazgató, szül. 1840-ben, Újverbászon. 1876-ban Temesvárra megválasztották belvárosi községi iskolaigazgatónak, 1869-72-ig és 1886-89-ig a délmagyarországi tanító-egyletnek elnöke volt, mindig a Diesterweg-féle irányt követve. 1892-től nagyobb külföldi tanulmányútat tett. Számos czikke jelent meg a helyi és szaklapokban.

Hlatky Miklós, főreáliskolai tanár, szül. 1848-ban, Szabadkán. 1876 Óta a székelyudvarhelyi főreáliskola rendes tanára, hol a mennyiségtant és természettant adja elő s a meteorologiai észleletek vezetője. Munkája: A meteorologia elemei és Sz.-Udvarhely meteorol. viszonyairól. 1895.

Hoffmann Frigyes dr., állami főreáliskolai tanár, szül. 1853-ban, Bulkeszin. 1879-től tanár volt a pozsonyi ev. lyceumban, az 1886. tanév végéig. Innen a brassói állami főreáliskolához nevezték ki tanárnak, hol jelenleg is működik. Értekezései, szakczikkei a különféle szaklapokban és értesítőkben jelentek meg.

Hoffmann Károly, theologiai doktor, kalocsai apát-kanonok, szül. 1848-ban, Csonoplyán. 1871-ben pappá szentelték; 1875 Kalocsán lyceumi helyettes tanár, papnevelőintézeti tanulmányi felügyelő s a szentszéknél szegényvédő. 1879-ben rendes tanár és a bécsi egyetemen theologiai doktorrá avatták; 1887-ben zsinati vizsgáló, 1888-ban kulai plebános. 1890-ben főtankerületi érseki hiv. iskolalátogatóvá nevezték ki. 1894-ben zeermonostori, máskép pusztaszeri czímzetes apát lett. 1902-ben kalocsai főszékesegyházi kanonok lett s jelenleg a felsőbb hittudományi intézet pro-direktora, s az érseki főgimnáziumban érseki biztos és a középiskolák hittanári vizsgáló bizottságának elnöke. A Bácskába több értekezést írt a kalocsai egyházmegye speciális pátronátusi viszonyairól, a Kalocsai Néplapba nevelés- és módszertani, a M. Államba házasságjogi czikkeket. 1895-ben a budapesti egyetem hittudományi kara doktor kollegiatusnak választotta meg. Mint a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, a közéletben tevékeny részt vett.

Horváth Antal, állami tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1852-ben, Vajszkán. Egyetemi tanulmányait Budapesten befejezve, középiskolai tanári vizsgálatot tett s oklevelet nyert a kémiából és fizikából. 1880-ban báró Inkey István házában, báró Eötvös József unokái mellett nevelő volt 1889-ig. 1890-ben temesvármegyei kir. segédtanfelügyelővé s 1893-ban a Temesvárt újonnan felállított tanítóképző igazgatójává nevezték ki. Szépirodalmi dolgozatai (többnyire a svéd, norvég, dán és angol irodalomból) és tanügyi czikkei a vidéki és a szaklapokban jelentek meg. Munkája: Beszélyek és elbeszélések, tizenkét nép irodalmából. Eperjes, 1889. két. kötet.

Horváth Jeromos dr., cziszterczi áldozó-pap s tanár, szül. 1866-ban, Baján. 1890-ben pappá szentelték; 1890-1905-ig főgimnáziumi tanár Baján. 1905-től jószágkormányzó Zirczen. 1891-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. Munkája Adatok az éti csiga (Helix pomatia L.) idegrendszerének boncz- és szövettani szerkezetéhez. Bpest, 1891. Egy tábla rajzzal.

Horváth Mór dr., volt orsz. képviselő és ügyvéd, szül. 1846-ban. Szabadkán; a jogi pályára lépve, 1876-ban a jog- és államtudományok doktora lett és 1878-ban ügyvédi oklevelet nyert Budapesten. Szabadkai ügyvéd korában választották meg 1884-ben Szabadka város II. kerületében országgyűlési képviselővé, szabadelvűpárti programmal. Munkája: A halálbüntetésről. Szabadka 1876.

Ivanovits (M.) József, hírlapíró, szül. 1862-ben, Vaskúton. 1884-ben vasúti tisztté nevezték ki Zimonyba. Innen naponta átjárt Belgrádba a sajtóirodába, minisztériumokba s szerkesztőségekbe s az összeszedett híreket megküldte a 510budapesti lapoknak, melyeknek politikai czikkeket és tárczákat is írt. 1888-ban kizárólag a hírlapírásnak szentelte idejét és Belgrádban a Budapesti Hirlapot képviselte. Annak megbízásából 1889 július végén a koszovói (rigómezei) ünnepek alkalmával, Sándor király felavatásakor, beutazta Szerbiát. 1884 óta Mijatovics szerb történetíró, volt miniszterelnöknek egy terjedelmes (kétkötetes) munkáját fordította magyarra. Számos költeménye, czikke és tárczája jelent meg a fővárosi és vidéki lapokban.

Jablonkay Géza, szül. 1839-ben, Zomborban. 1870-ig Bács-Bodrogvármegye allevéltárnoka volt. 1870-ben Szegeden nyert alkalmazást. 1873-ban Lugoson, 1874-ben Temesvárt és 1875-80-ig Zomborban volt távirótisztviselő. 1881-ben Budapestre helyezték át számtisztként. 1883-ban halt meg. Költeményei s elbeszélései jelentek meg a budapesti lapokban.

Jakobei János, seborvosmester, városi és uradalmi orvos Baján.

Jámbor Béla, szül. 1861-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1881 óta Bács-Bodrog vármegyében lakik és a Ferenczcsatorna r.-t. tisztviselője Bezdánban. A Bácskában kezdett Saxum alnév alatt írni; később Hunyor álnév alatt a Zombor és Vidéke közölte czikkeit. Zenedarabokat is írt, melyek közül a "Mit gondol felőlem" cz. dal megjelent. (Budapest, Rózsavölgyi.)

Jámbor Pál, író és költő, (írói neve Hiador), szül. 1821-ben. Előbb káplán volt Óbecsén, majd 1844-től plébános Jankováczon. Káplán korában köszöntött be verseivel az irodalomba. A Honderűben megjelent verseit külön is kiadta Hattyúdalok, írta Hiador (Pest, 1845); Emléklapok egy főrangú hölgyhez (Buda, 1846); II. Károly cz. ötfelvonásos történeti drámája miatt (megjelent Pest 1848), mely tárgyról Szigligeti is írt színművet, heves polémiája volt Szigligetivel, s ez az eset elszigetelte a többi íróktól. A szabadságharcz ügyét ő is szolgálta tollával: Kossuth, írta Hiador (Pest); Hangok az emberiséghez (Pest, 1848); Balladák (u. o. 1848); Szabad dalok a hadseregben (Debreczen, 1849); majd mind Hiador álnév alatt. 1849-ben a közoktatásügyi minisztériumban volt alkalmazva. A katasztrófa után ő is kibújdosott s Párisban élt mint menekült, tolla után; franczia lapokba dolgozott s Durivage álnév alatt egy kötet franczia költeményt is adott ki és egy regényt, Les artistes czímmel (később magyarul is. A művészek, (Kolozsvár, 1869); fordított francziára Jókaitól s Petőfi egyik franczia fordítójának, Chassin-nek segített. 1859-ben tért vissza, segédlelkész lett Hegyesen. Az 1861-iki országgyűlésre a kulai kerület képviselőül küldte; a határozati párt híve volt. Az országgyűlés után a szabadkai gimnázium igazgatója lett s 1867-1871-ben ismét a kulai kerület képviselője volt. Később az igazgatóságtól is viszszalépett s most nyugalomban él.

Janda Matild, tanítónő, szül. 1885-ben. 1903 óta Bezdánban működik. Képzőművészeti növendék volt, mikor első verskötetét "Versek" czímmel a Budapesti Hirlap kiadta. Ir fővárosi napi- és szépirodalmi lapokba; a Jövendő rendes munkatársa volt.

Jankovics Manó, szül. Újvidéken 1758-ban. Magyarországon elvégezvén a gimnáziumi tanulmányokat, Halleban az orvostant hallgatta. Lipcsében megismerkedett Obradovics Doszitheus szerb íróval, ki arra serkentette, hogy Újvidéken alapítsa meg az első szerb nyomdát. Jankovics Prágában egy nyomdához szegődött társként, hogy gyakorlati készültséget szerezzen magának. Hazatérve azonban nem kapott engedélyt a nyomda alapítására. Nemsokára azután meg is halt Újvidéken 1792-ben.

Jausz János, tanító, szül. 1835-ben, Járeken. A szabadságharcz alatt családjával bújdosott s a járeki s temerini ütközeteknek szemtanúja volt. 1849-től 1850. szeptemberig Szeghegyen tartózkodott, hol szintén jelen volt a Guyon és Jellasich közötti csatározásoknál. 1850-ben Járeken tanító lett; innen 1852-ben Szeghegyre ment tanítónak, mely állásáról 1871-ben lemondott. 1892 óta Budapesten tartózkodik. Többször beutazta Német- és Angolországot; uti éleményeit és tapasztalatait a bácsmegyei helyi lapokban közölte, a hova még több mezei gazdasági s ipari czikket is írt.

Jedlicska Jenő, zentai születésű fiatal író, kinek tárczái, novellái, tanulmányai, versei,a megyebeli lapokban álnevek alatt jelentek meg. Írt Istvánffy Jenő és Plagizátor név alatt is. Most,gyűjti össze novelláit, melyeket "Tizennyolcz év" czímmel szándékozik kiadni. A "Zentai Gyorsíró"-nak három évig segédszerkesztője volt.

Jeftics István, szül. Újvidéken, 1849-ben hol a felső leányiskola tanára volt, majd Szerbiába ment és Belgrádban tanároskodott haláláig. Meghalt 1904-ben.

Jelky András, szül. 1732-ben, Baján. Mint szabólegény kivándorolt Németországba. Sok viszontagságon ment át. Eladták katonának Amerikába, de Rotterdamban megszökött, Angliába menekült, onnan Kantonba, utóbb Batáviába. Itt meg is telepedett, meg is nősült, vagyont is szerzett. Kalandos természete azonban nem hagyta nyugodni. Egy ceyloni útjában kannibálok keze közé került és csak a főnök leányának segítségével szabadult meg az ép oly biztos, mint különös haláltól. 1770-ben járt. Japánban is, még pedig követségben. Ugyanazon évben, neje halála után, visszatért Budára. 1771-ben kiadta emlékiratait, 1783-ban meghalt. Korabinsky Baja város leírásánál külön megemlékezik róla. Kalandos életének történetét Nevesi József feldolgozásában ismeri és szereti a serdülő ifjúság. Családjának nincsen nyoma a mai Baján.

Jeszenszky Dezső, a zombori főgimnáziumnak évek során át nagyérdemű történelmi tanára, kinek tanítása az ifjúságra termékenyítőleg hatott s a történettudomány iránti érzéket nagy mértékben fejlesztette a gimnáziumi Értesítőben megjelent dolgozataival is. Megjelent tőle Zomborban, 1896-ban "A zombori magyar királyi állami főgimnázium története. 1872-1895". Ez a 6-od rétű, 156 lapra terjedő munka magasan fölülemelkedik az adatok krónikai felsorolásának átlagos színvonalán, széles látkörű, mély történet-bölcselmi előadásával. Született Újvidéken 1846-ban, meghalt Zomborban, 1899-ben.

Jévrics Pantaleon, szül. Felsőkabolon, 1853-ban. 1875-ben szerzetes lett, majd Sisatovácz kolostor főnöke. Meghalt 1890-ben.

Joannovich György, volt m. kir. postamester, bajai származású. 1867-ben megvált a bajai postahivataltól, a fővárosba költözött, a postai szakirodalom megalapítására megindította és szerkesztette a Postaközlönyt; a magyar szellemet meghonosította a postán; ő hívta össze azt az értekezletet, mely megalakította a magyar postaintézet segélyző- és gyámegyesületét és az ennek támogatására hivatott magyar-horvát-szlavonországi postamesterek egyesületét. Érdemeiért az egyesület 1892-ben életjáradékot szavazott meg. Előbb a Wilkens-féle könyvkiadó üzletben, azután a Pallas részvénytársaságnál foglalkozott pénztárnokként. Utolsó éveiben az Egyetértés politikai lapnak szerb és horvát ügyekben tudósítója.

Jónás Károly, a Magyar Tudományos Akadémia gondnoka, szül. Madarason, 1853-ban. A gimnáziumot Szabadkán végezte, jogot hallgatott a budapesti egyetemen. 1873-tól 1877-ig a Magy. Ált. Hitelbanknál dolgozott; innen a budapesti kir. törvényszékhez került. 1881-ben a budapesti V. ker. kir. járásbírósághoz küldték ki, hol az 1881. évi LX. törv.-czikk (törvény a végrehajtási eljárásról) életbeléptetétse körül kifejtett jelentékeny munkásságáért Pauler Tivadar igazságügyminisztertől jutalomban és soron kívüli előléptetésben részesült, egyúttal az összes irodák vezetésével bízták meg. 1887-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsa gondnokká választotta meg.

Jovánovics János-Zmáj szül. Újvidéken 1833-ban. Mint a Tököly-féle intézet igazgatója, a budapesti egyetemen az orvostant elvégezvén, orvossá avatták. Gyakorló orvosként működött Pancsován, Karlóczán, Ófutakon, Újvidéken, Kameniczán, Bécsben, Belgrádban és Zágrábban. Életének utolsó éveit Kameniczán töltötte s ott halt meg 1904-ben. Jovánovics János a legkedveltebb szerb lyrai költő. A szerelem és házas-élet gyönyöreit remekül énekelte meg "Gyulityi" ("Rózsák") dalfüzérben; az elvesztett családi boldogság fölötti bánatnak megható költői kifejezést adott "Gyulityi Uveoczi" ("Hervadt rózsák") czím alatt összegyűjtött költeményeiben. Többi eredeti költeményeinek nagy része hazafias dal, de vannak szép balladái és románczai is. Ifjú korában írt három elbeszélést is. Kitűnt mint humorista író is. E nemben írta az egyfelvonásos "Saran" ("A ponty" czímű vígjátékot és a "Csemer-déka és Pelen-báka" ("Csömör apó és üröm anyó") czímű paródiát. Szerkesztette a következő humorisztikus élczlapokat: "Zmáj" ("A sárkány"), "Zsizsa" ("Zsizsi") és "Sztarmali" (,,Koraeszű"), azonkívül a "Priklapaló" ("Mesefi") és Zsizsan" ("Zsizsi") czímű víg naptárakat. A gyermekek számára sokáig szerkesztette a "Neven" ("Peremér") czímű gyermekújságot. Szerkesztett egy "Megynevencse" czímű olvasókönyvet is. Mint műfordító a legkiválóbb helyet foglalja el a szerb irodalomban. Fordított magyarból, oroszból, németből, francziából, angolból és románból. Magyarból: Petőfi, Gyulai, Ábrányi, Jókai stb. számos kisebb költeményein kívül, lefordította Arany "Toldi trilogiájának" mind a három részét és Petőfi "János vitéz" czímű költői elbeszélését, Madách "Ember tragédiáját", Arany "Murány ostroma" czímű eposzát. Műfordítói érdemeiért a Kisfaludy-Társaság levelező-tagjának választotta. Oroszból lefordította Lermontov "Démon" czímű költői beszélyét, németből Goethe "Iphigenie auf Tauris" czímű szomorújátékát, franciából Béranger néhány költeményét, angolból Tennyson "Enoch Arden" czímű eposzát és románból Carmen Sylva: "Manole mester" czímű drámáját. 1871-ben megjelent eredeti költeményeinek első gyűjteménye: "Szve dojákosnye peszme Zmáj-Jovana Jovánovicsa" ("Zmáj-Jovanovics János összes eddigi költeményei") czím alatt. 1882-ben Popovics testvérek kiadásában s Hadzsics Antal szerkesztése alatt Zmáj-Jovánovics költő művei "Pevanija Zmáj-Jovana Jovanovitya" czím alatt jelentek meg. 1895-ben jelentek meg Belgrádban "Druga Pevánija Zmáj-Jovana Jovánovitya" ("Zmáj-Jovánovity János költői műveinek második gyűjteménye") és "Sznohvaticza" ("Alomban költ dalok") czím alatt. 1900-ban "Devesilye" ("Suhancz") czím alatt török minták után készített költeményeit adta ki.

Jovanovics Milán dr., gyakorló orvos Újvidéken.

Jovanovics Péter dr., gimnáziumi tanár Újvidéken. Költeményeket és elbeszéléseket írt a szerb lapokba. Szerkesztette a Baczka Vila (bácskai tündér) szépirodalmi almanachot 1841-ben Újvidéken; összesen négy füzete jelent meg.

Juba, Adolf dr., iskolaorvos és egészségtantanár, az országos közoktatási tanács tagja Budapesten. Szül. 1864-ben, Újvidéken. Szépirodalmi dolgozatai s orvosi czikkei a helyi lapokban jelentek meg; 1885 óta kizárólag szakirodalommal foglalkozik; az Egészség ez. folyóiratnak is munkatársa. Egészségtani gyüjteményéért ezüstérmet kapott az 1900. évi párisi világkiállításon.

Juhász Árpád, festőművész, szül. 1863-ban, Zomborban. Iskoláit a Falcione Gyula-féle városi ösztöndíjjal végezte és a mint a rajztanodán rajztanári oklevelet nyerve, Münchenben és Olaszországban folytatta festészeti tanulmányait. Tájképekben és tollrajzokban szép sikereket aratott. A Studio 1909-ben nagy elismeréssel emlékszik meg róla és tollrajzairól. Mint illusztrátor Kőrösi "Egyiptomát" és Malonyay Dezső "A Magyar Nép Művészete" cz. munkáját látta el rajzokkal. És utóbbi munkával van most is elfoglalva. Gödöllőn lakik, az ottani művésztelep tagjaként.

Kabos Márton dr., a Bács-Bodrog vármegye Irod. Társ. választmányi tagja, 1858-ban szül. Tíz évig Csonoplyán községi orvos volt, azóta Zomborban folytat gyakorlatot. Leginkább folyóiratokba, szaklapokba és politikai lapokba ír.

Kadosa Marczel dr., ügyvéd, szül. Kishegyesen, 1874-ben. 1904 óta Buda pesten ügyvéd. Itt a Borsszem Jankó munkatársa lett, majd néhány évig az Üstököst szerkesztette. Közben novellákat írt a "Pesti Hirlap"-ba, a "Hét"-be és politikai czikkeket az "Élet"-be. Szerkesztője volt a demokrata "Új Század"-nak, ennek megszüntével pedig vezérczikkírója "A Nap"-nak és "A Polgár"-nak, majd felelős szerkesztője "A Nép" czímű napilapnak. A könyvpiacion két munkája jelent meg, 1897-ben "Blanka" verskötet és 1902-ben "A kupicza bolondja" czímű elbeszélése a "Munkás-könyvtár"-ban.

Kalapsza János, 1848-49-ben huszárkapitány, szül. 1823-ban, Óbecsén. A szabadságharczban honvéd volt és mint huszárkapitány 1849 augusztus 23-án menekült Orsováról Törökországba. Ekkor Perczel tábornok segédtisztnek nevezte ki; ily minőségben 1850 február 15-én indultak Sumlából Kiútahiaba, hová április 12-én érkeztek. Kossuthot 1851-ben Amerikába követte, s Bostonban lovagló-iskolát nyitott. 1856-ban Utahban telepedett le, áttért a mormon hitre s meggazdagodott. Önéletrajzi jegyzetei vannak (1849 augusztus 1-től 1850 április 12-ig) a M. N. Múzeum levéltárában.

Kalmár Antal dr., közjogíró és publiczista, született Zentán, 1857-ben. Gimnáziumi tanulmányait Nagybecskereken, Szabadkán és Szegeden végezte, a jogot pedig Budapesten hallgatta. Az ügyvédi diplomát 1891-ben szerezte meg és Bácstopolyán ügyvédeskedett. A tudományos doktrinérségre való hajlama ellenállhatatlanul vonzotta az irodalom felé és egy négyszáz oldalas közjogi munkával egy csapásra szerzett magának hírnevet. Ez a könyve, a mely a magyar irodalom legnagyobb polémikus munkája, "Beksics Gusztáv történet- és közjogírása" czím alatt 1902-ben jelent meg. Alapvető új közjogi doktrínák, fényes dialektika, bonczoló vitatkozó elme, s a magyar Korpusz Jurisznak nagy tudása jellemzi a művet. E könyve megjelenése után, Kalmár A. kizárólag a publiczistikára adja magát, s már eddig megjelent hatszáznál több közjogi vezérczikkeivel, a nemzeti jogok legprononszírozottabb harczosa. Jelenleg az Országos Néplap felelős szerkesztője.

Kalmár Endre, tanár, kegyes-tanítórendi tiszteletbeli rendfőnök, szül. 1823-ban, Szabadkán. 1879-ben rendfőnökké választották meg. 1891-ben önként letevén a rendfőnöki hivatalt, a rend a tiszteletbeli rendfőnök czimmel ruházta fel és mint a rendi kormánytanács állandó tagja vesz részt a rend kormányzati ügyeinek intézésében. Írt költeményeket, prózai dolgozatokat, alkalmi és üdvözlő beszédeket stb., a budapesti és a vidéki lapokba.

Kálics Dömötör, szül. Újvidéken, 1847-ben. Előbb tanár az újvidéki felső leányiskolában, majd Zomborban az ottani szerb tanítóképzőben, melynek rövid ideig igazgatója is volt. A vígjáték terén sikerült műveket alkotott. Vígjátékainak tárgyát a szerb társadalmi életből merítette. "Préki lék" (Biztos orvosság), "Moj dzsep" (Az én zsebem), "Maxim" és "Po komandi" (Vczényszó szerint") czímű vígjátékaival a szerb Maticzánál pályadíjakat nyert. Többi vígjátékai "Szvekrva" ("Az anyós") és "Krivotvorczi" (Pénzhamisítók). Két történelmi szomorújátékot is árb:,;Deoba Jaksitsa" (A Jaksicsok osztozása" 1906-ban) és "Rasztko Nemanity" 1907-ben. Jelesebb szerb írók életrajzait megírta "Szrpszki knyizsevniczi" Szerb írók czím alatt négy kötetben.

Kallivoda Andor, m. kir. főerdőmérnök, szül. 1866-ban. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában adjuk. 13 év óta Szabadka sz. kir. város erdeinek kezelését vezeti. Szakczikkei a szaklapokban jelentek meg. Ő írta e munka számára a vármegye erdőgazdaságára vonatkozó részt.

Kanyó Lajos, kir, ítélőtáblai bíró, szül. 1848-ban, Nemesmiliticsen. 1872. elejétől számtisztként szolgált az igazságügyminiszteriumnál, hol később miniszteri segédfogalmazóvá, majd fogalmazóvá nevezték ki. 1885-ben a kir. kúriánál segédtanácsjegyző lett. 1891-ban elnöki titkárrá, 1893-ban pedig kir, ítélő táblai bíróvá nevezték ki a szegedi kir. ítélő táblához.

Kanyurszky György dr., egyetemi rendes tanár, szül. Nemesmiliticsen, 1853-ban. Rövid ideig működött segédlelkészként Szántón, honnan 1878-ban a kalocsai nagyobb papnevelő-intézetbe hívták theologiai rendes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Egyúttal főszékesegyházi hitszónok volt. 1882-től a a budapesti egyetem theologiai karának rendkívüli s 1886 óta rendes tanára lett, hol a szír, khaki s az arab nyelveket tanította. A Religióban 1883-ban a külföldi egyházpolitikai s társadalmi rovatot vezette, s egyéb czikkeket is írt a lapba.

Karakasevics Irezika, férjezett dr. Hannig Györgyné, szül. Moholon, 1877-ben. Számos verse és tárcza-czikke jelent meg a megyebeli és a fővárosi lapokban. Önálló munkája az "Életből" czímű kötet.

Kardos Gyula, festőművész, szül. Baján, 1857-ben. Művészi tanulmányait Münchenben végezte, a hol hat évet töltött az akadémián. Budapestre visszatérve, Benczur tanítványa lett s ez időben festette "Jób",,A szerelmes triton" és "Krisztus kigúnyoltatása" czímű nagyobbszabású műveit, mely utóbbit a budai királyi várpalota számára vették meg. Kardos később visszatért Münchenbe, a hol a miniature-festészetre tért át s e téren is igen szép sikert aratott. A külföldi műkereskedők vásárolták miniaturejeít, melyek közül nevezetesebbek: a. "Rendez-vous", a ,,Hegedű-virtuóz", "A felolvasó", "A spanyol nemes", A szépen indult kiváló művész a kártya áldozata lett. Az utolsó időben Montecarlóban telepedett le, hol 1908-ban főbe lőtte magát.

Karl János dr., orvos-sebész, múzeumi segédőr és egyetemi magántanár, szül. 1842-ben, Cservenkán. 1870-ben a Nemzeti Múzeum állattári osztályának segédőrévé hívták meg; egyúttal a budapesti ág. ev. főgimnázium rendes tanára s 1876-ban az egyetemen az ichtiologia s herpetologia magántanára lett. Több tudós társaság tagja volt. Meghalt 1882-ben, Budapesten. Számos kiváló szakczikke jelent meg a tudományos folyóiratokban.

Kármán József ref. lelkész, szül. 1825-ban, Újverbászon. 1846-ban Lovasberénybe ment akadémikus rektornak, hol két évig működött, 1848-ban a lovasberényi nemzetőrök kapitányává választották meg; 1849-ban Perczel Mór táborában volt élelmezési biztos, később pedig Guyon táborában. 1850-ban atyja mellett kápláni minőségben működött.; azonban még azon évben lemondott a papi pályáról és Pestre ment ügyvédi irodába. Itt a bírói vizsgára. készült. Félév mulva kinevezték kisegítő bírónak, majd Újvidékre helyezték át, hol három évig működött. Ekkor ismét a papi pályára lépett és újverbászi lelkész lett. Számos czikket írt fővárosi szépirodalmi és egyházi lapokba. Önálló munkája A babonáról. Zombor, 1877.

Kármán Lajos (újverbászi), ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, szül. 1833-ban, Újverbászon. Pesten ügyvédkedett 1872-ig, midőn az újverbászi kerület országgyűlési képviselőnek választotta. 1884-ig volt a parlament tagja, azóta Budapesten nyugalomban él, beútazta Németországot, Dániát, Belgiumot, Németalföldet. Franczia- és Angolországot, Olaszországot, Svájczot, Görögországot s Törökországot. A Kisfaludy-társaságnak, az országos iparegyesületnek alapító tagja. Számos czikket írt a gazdasási és jogi lapokba.

Katyanszky István Vladiszláv. Szül. Szenttamáson, 1830-ban. Élete legnagyobb részét Szerbiában töltötte, mint gimnáziumi tanár és hírlapíró. Meghalt Belgrádban 1890-ben. Kiváló szerb lyrikus volt. Összegyűjtött költeményei 1879-ben Újvidéken jelentek meg.

Kék Lajos, jogi doktor, ügyvéd és volt országgyűlési képviselő, szül. 1854-ben, Apatinban, a hol ügyvédként telepedett le. Az 1392-iki választások alkalmával nemzeti programja alapján képviselővé választották. A naplóbiráló bizottság tagja volt. A magyar országos tüzoltó-szövetség ügyvivő alelnöke és a Tüzrendészeti Lapoknak jelentősebb munkatársa. Szakczikkei a Jogban jelentek meg. (1888-tól.)

Kelemen Géza, kereskedelmi iskolai tanár, szül. 1854-ben, Baján. Tanít 1886 óta az Aranyosi-féle felsőkereskedelmi iskolában német nyelvet és földrajzot, ezen kívül a VI. ker. felső kereskedelmi iskola rendes tanára. Munkája: Földrajz felsőkereskedelmi iskolák számára. Budapest. 1897.

Kemény János, hírlapíró, a Zombor és Vidéke szerkesztője, szül. Ósziváczon. 1886 óta politikai czikkírója több lapnak. 1893-ban átvette a Torontáli Közlöny szerkesztését és kiadását, de 1907-ben visszatért szülővármegyéjébe és jelenleg a Zombor és Vidéke szerkesztője, úgyszintén a zombori sajtóiroda elnöke. Számos czikkén kívül önálló munkája a "Túlterhelés a népiskolában." (Hajdúböszörmény 1887.)

Kempelen Győzőné, Tóth Riza, beszélyírónő, Tóth Kálmán testvérnénje, szül. 1832-ben Baján. 1851-ben ment nőül Kempelen Győzőhöz. Meghalt 1855-ban Jászberényben. Irói pályáját Hontalan czímű novellájával kezdte a Magyar Irók Albumában (Pest, 1850. Riza aláírással); azután beszélyeit, leveleit és egyéb czikkeit közölték a Hölgyfutár, a Családi Lapok, a Fancsy Album, Gyulai árvízkönyv, Sárosy Gyula Albuma, Nővilág és a Magyar Gazdasszonyok Lapja.

Király János, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1825-ben, Újvidéken. 1848-ban Perczel Mór hadseregében mozgósított önkéntes-kapitány lett; 1849-ben a péterváradi helyőrségben, Kiss Pál parancsnoksága alatt, egész a kapituláczióig honvédszázados volt. A szabadságharcz után hosszabb ideig bújdosott; majd Pestre került és itt nyelvtanítással foglalkozott. 1860-ban megalapította a Pesti Hölgy-Divatlapot, mely a magyar kiadással egyidejüleg németül is megjelent; 1873 októberében átalakította Budapesti Bazárrá, melyet később a fia vett át. Czikkei legnagyobbrészt lapjaiban jelentek meg, de más budapesti lapokba is írt.

Kirschanek Ödön, plébános, író, szül. 1864-ben, Újvidéken. 1906 óta kis kőszegi plébános. Nemzetgazdasági tanulmányokkal és irodalommal foglalkozik; részt vett ismételten a nemzetközi antialkoholista kongresszusokon. Társadalmi téren különösen a szövetkezeti ügy előharczosa. Sűrűn jelentek meg czikkei a Magyar Gazdák Szemléje, a Havi Közlöny és más lapokban.

Kisimrédy Pál, néptanító, szül. 1850-ben, Topolyán. Jelenleg Királyszabadján működik. Munkája: Költemények. Budapest, 1880.

Kiss György dr., orvos, szül. 1839-ben, Bács-Bokodon. 1874-ben Szabadka orvosa lett. A kolerajárvány alkalmával kifejtett buzgalmáért a király a koronás aranykereszttel jutalmazta. A szabadkai kórház is neki köszönhető. Háza is folytonosan kórház volt; állandóan 8-10 beteget tartott házánál, kikről nem csak díj nélkül gondoskodott, hanem élelmezésüket is a sajátjából fedezte. 1878-ban Szegedre költözött. A szegedi árvíz után Belgrádba ment a szembajosok gyógyítása végett. Azután ismét Szegedre tért vissza s onnét Óbecsére ment lakni. Meghalt 1891-ben. Számos czikke jelent meg a szakfolyóiratokban.

Klájics János szül. 1815-ben, Újvidéken. Pesten tette le a jogi vizsgálatokat. 1840-ben beiratkozott a bécsi festő-akadémiába, hol négy évig tanult. Csakis egyházi képek festésével foglalkozott. Ő festette a bajsai, turfai, bácsföldvári, óverbászi és glinai templomok oltárképeit. Meghalt Turján 1883-ban.

Klein Jakab, ipariskolai tanár, szül. 1855-ben Szabadkán. 1885 óta Temesvár városi ipariskola tanára. Az ő tervei szerint épült 1887-ben a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum palotája, a belvárosi községi és áll. felsőbb leányiskola épületei Temesvártt. Czikkeket írt a helyi lapokba.

Kleiner Lajos, p. praelatus, érs. hs. helytartó, czímzetes apát és kanonok, a kalocsa-bácsi egyházmegyében. Szül. 1846-ban, Doroszlón. 1873-ban az újonnan szervezett egyházmegyei tanfelügyelőséghez segédtanfelügyelőnek nevezték ki. 1878-ban a kalocsai férfitanítóképzőben tanár, 1881-ben iskolalátogató, 1883-ban a nagyobb papnevelő aligazgatója, 1884-ben a középiskolai hittanár-vizsgálóbizottság tagja, 1886-ban főszentszéki ülnök és az ájtatos czélú alapítványok segédkezelője (1893-ban főnöke), 1888-ban zsinati vizsgáló, 1889-ben a kisebb papnevelő kormányzója s pápai kamarás, 1890-ben tiszteletbeli, 1895-ben valóságos kanonok, 1896-ban sármonostori czímzetes apát, 1897-ben tiszai, 1901-ben bácsi, 1902-ben székesegyházi főesperes. 1903-ban bácsi prépost, 1906-ban éneklő-kanonok, pápai praelátus, érseki helytartó, ált. ügyhallgató; 1907-ben olvasó-kanonok. Czikkeket, tudósításokat, könyvismertetéseket, kritikákat és polémiákat írt 1869 óta a tanügyi, egyházi és vidéki lapokba.

Kliegl József, gépész, szül. 1795-ben, Baján. Megyei esküdt lett Bácsmegyében, de később Bécsbe ment, hol festőnek képezte ki magát. De tulajdonképem szenvedélye a gépészet volt. Tervei és találmányai között volt az a híres betűszedő-gép is, melyről egy országgyűlés közönsége sokat és lelkesen beszélt, sőt pénzt is adtak össze reá, de nem annyit, a mennyi elég lett volna. Búvárhajót is tervezett, továbbá egy-sínen járó vasútat és olyant, mely hegynek fel és le egyaránt könnyen megy és meg is áll, sőt olyan mozdonyt is, mely magával hordja a síneket. Ezenkívül zongorára alkalmazható automatikus hangjegyírógépet, számológépet stb, szerkesztett. 1870-ben nagy nyomorban halt meg, Budapesten. Számos géptechnikai értekezést írt.

Koch Antal dr., egyetemi r. tanár, a M. Tudom. Akadémia rendes tagja, szül. 1843 január 7-én, Zomborban. A gimnáziumot Kalocsán és Baján végezte; 1861-64-ig a pesti egyetemen bölcselethallgató volt. 1865-ben az eperjesi kath. főgimnáziumhoz rendes tanárrá, 1867-ben a József-műegyetemhez természetrajzi, 1868-ban pedig a pesti egyetemhez ásványföldtani tanársegéddé nevezték ki, 1869-ben a Magyar Kir. Földtani Intézethez került. 1871-ben a budai kath. államgimnázium természetrajzi tanárává és 1872-ben a kolozsvári egyetemre nevezték ki az ásvány- és földtan rendes tanárává. 1874-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. A Magy. Tud. Akadémia 1875 május 15-én levelező (1894 május 4-én rendes) tagjává választotta. 1891-92-ben az egyetem rektora volt. 1895-ben a budapesti egyetemre nevezték ki a geologiai s palaeontologiai tanszékre. Tanulmányi czélból bejárta nemcsak egész Magyarországot és különösen Erdélyt, hanem egész Nyugat- és Dél-Europát. Többször beutazta Német-, Franczia-, Angol- és Olaszországot, valamint Hollandiát, Belgiumot és Svájczot. Sok őslényt kereszteltek el a belföldi és külföldi szakférfiak K. nevéről. Ő maga szintén több kövületnemet és fajt vezetett be az irodalomba, melyeket ő fedezett fel. Több mint kétszáz dolgozata jelent meg önállóan és a külföldi s belföldi folyóiratokban.

Koch Ferencz dr., egyetemi rendkívüli s képezdei rendes tanár, szül. 1853-ban, Zomborban. 1878-84-ig a kolozsvári egyetem vegytani tanszéke mellett tanársegédként működött, és ez idő alatt főleg az analytikai chemiát művelte. 1884-86-ig állami ösztöndíjjal a müncheni s erlangeni egyetemi laboratoriumokat kereste föl és kizárólag az organikus chemiával foglalkozott. 1885-ben tette le a bölcseletdoktori szigorlatot és 1887-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták; ugyanekkor a kolozsvári tanítóképző-intézethez kinevezték rendes tanárnak. 1889-92-ig a kolozsvári egyetemen az élet- és kórvegytani tanszéket helyettesítette. 1897-ben nyerte Kolozsvárt az egyetemi rendkívüli tanári czímet és jelleget. Dolgozatainak nagy száma a bel- és külföldi szaklapokban jelent meg.

Koch József, kiskéri ág. ev. lelkész, szül. 1854-ben, Újverbászon. Czikkei a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvében jelentek meg. A vármegye első monografiájának is munkatársa volt.

Kohn Sámuel dr., theologus, a pesti zsidó hitközség főrabbija, szül. 1841 szeptember 21-én, Baján. 1865-ben elnyerte a doktori oklevelet. 1866-ban hívták meg a pesti hitszónoki székbe; június 2-án tartotta a pesti izraelita templomban próbaszónoklatát, a legelső magyar hitszónoklatot. Tevékeny része volt az 1868-ban egybegyült magyarországi zsidó egyetemes gyűlés munkálataiban. Elnöke a zsidó irodalmi társaságnak. Értekezéseinek, czikkeinek a száma rendkívül nagy.

Koklmann Dezső dr., zombori főgimnáziumi tanár, a helyi lapokba irodalomtörténeti czikkeket ír és a zombori Szabad Lyceumban tart gyakori tudományos felolvasásokat.

Kollár Győző dr., ügyvéd, kir. közjegyző, szül. 1862-ben, Baján. 1890-ben nyert ügyvédi oklevelet; előbb Budapesten, később Zomborban folytatott gyakorlatot, ahol kir. közjegyző-helyettes is volt. Jelenleg Szent-Lőrinczen (Baranya) működik. Czikkei a jogügyi szaklapokban jelentek meg.

Korény-Scheck Vincze, kir. kath. főgimnáziumi tanár, szül. 1844-ben, Hódságon. 1867-ben Baja városa megválasztotta főgimnáziumi tanárnak. 1880-ban az újvidéki kir. kath. magyar főgimnáziumhoz helyezték át és itt a kereskedelmi iskolánál egyszersmind óradíjas tanár volt haláláig. Több értekezése jelent meg. az Értesítőkben. Önálló munkája: Buckle rendszere. Tanulmány. Bpest, 1876.

Kosztolányi Árpád, főgimnáziumi igazgató, szül. 1859-ben, Szabadkán. 1883 óta a szabadkai főgimnáziumban a mathematika és fizika rendes tanára, 1900 óta igazgatója. Czikkei a Természettudományi Közlönyben, a Mathem. és Fizikai Lapokban, a főgimnázium Értesítőjében, a Szabadkai Hirlapban jelentek meg. Önálló munkája: Az ingamozgás elmélete. Eszék, 1883. Fia Dezső, a legifjabb költői gárdának tagja, színes műfordításokkal és eredeti versekkel szerepel a szépirodalom terén.

Kosztolányi Dezső, költő és író, szül. Szabadkán, 1885-ben. Budapesten és Bécsben végzett filozofiát. Első versei a "Budapesti Napló"-ban jelentek meg, mely akkoriban a fiatal modern gárda találkozóhelye volt. Munkatársa lett később a "Hét"-nek s mostan is segédszerkesztője és belső munkatársa annak és az Élet czímű folyóiratnak. Írt azonkívül a "Figyelő"-be, "Nyugat"-ba, "Új Idők"-be, "Vasárnapi Újság"-ba s más heti- és napilapokba. Első kötete verseskönyv - 1907-ben jelent meg Budapesten "Négy fal között" czímen. Második kötete 1908-ban: "Maupassant összes versei" czímen. Kosztolányi 520Dezső verseit Horvát Henrik, a jeles nemet műfordító németre is lefordította s tavaly Hans Betge "Lyrik des Auslands"-ában napvilágot is látott. Azonkívül több novellája jelent meg németül, románul és szerbül. A "Mercure de France" ismertetést hozott róla, nemkülönben egy modern szerb revü is. Novelláit 1909-ben adták ki: "Boszorkányos esték" czímen. Jelenleg társadalmi czikkeket, ismertetéseket, kritikákat ír a "Hét"-be Lehotai, Punin és Jo álnevek alatt.

Kosztics Lázár, szül. Alsó-Kabolban, 1841-ben. Már tizenhétéves korában feltünt mint Homer Iliásznak ügyes műfordítója. Ifjú korában számos, lírai költeményt irt. Jól sikerültek balladái és "Makszim Czrnojevics" ("Csernovits Miksa") és "Péra Szegedinacz" ("Szegedinácz Péró") czímű drámái. "Gordana" czímű verses vígjátékát egy népköltemény nyomán írta. E vígjátékát francziára és németre is lefordították. Shakespeare "Romeo és Julia", "Lear király", "Hamlet" és "III. Richard" czímű drámáit is lefordította. Írt néhány fontos esztetikai értekezést, úgymint: "Osznovi lepote a szvétu" ("A szépség alapjai a világon") 1880-ban, "Osznovno nacselo" ("Alapvető elv") 1884-ben, "Narodno glumovanye" ("Nemzeti színjátszás") 1893-ban, és irodalomtörténeti tanulmányokat, u. m. "Ilijádá. Pogléd na jednu lépu glavu" ("Iliász. Egy szép fejezetre való pillantás") és "Romeo i Julia. Jedna ponuda za odomatyiványe Sekszpira a szrpszkom narodu" ("Romeo és Julia. Egy ajánlat Shakespeare meghonosítására a szerb irodalomban"). Költeményeinek gyűjteménye Ujvidéken jelent meg két kötetben: az első kötet 1873-ban, a második 1874-ben. Ötvenéves irodalmi működésének tiszteletére a Maticza szerb irodalmi társaság most rendezi sajtó alá összes költeményeinek díszkiadását.

Kosztics Milán, szül. Ósziváczon, 1840-ben, A theologiát Karlóczán végezte. Azután Oroszországba ment és Kievben a theologiai akadémián magisteri kitüntetést nyert. Montenegróban egy ideig tartózkodott mint tanfelügyelő. 1876-ban Óbecsén esperessé választották meg és ez állásban halt meg 1880-ban ugyanott. Írt elbeszéléseket, és utirajzokat különféle folyóiratokba. Legfőbb munkája "Skole a Czrnoj Gori od najsztarihij vremena do danasnyeg dóba" ("Az iskolák Montenegróban a legrégibb időktől mai napig"), mely 1872-ben jelent meg.

Kovács Ágoston, baranyamegyei szolgabíró, szül. 1827-ben, Ó-Becsén. 1857-ben Pécs város tanácstitkára, 1858-ban ugyanott közigazgatási bíró és 1862-ben középponti szolgabíró lett. Meghalt 1867-ben Pécsett. Költeményeket írt az akkori lapokba.

Kovács-Huszka Ferencz, óbecsei róm. kath. plebános, szül. 1869-ben, Óbecsén. 1892-ben szentelték föl miséspappá és Doroszlóra, majd Temerinbe küldték káplánnak. 1894. őszén az óbecsei kath. hitközség külvárosi lelkésze lett, hol ma is működik. Előszeretettel foglalkozik a botanikával és évek hosszú sora óta vizsgálja a Bácska növénytenyészetét és gyűjti az adatokat, kiadandó növénytani munkájához. Czikkei a megyei évkönyvekben és helyi lapokban jelentek meg. Szerkesztette az Óbecsei Közlönyt. Ő írta e monografia számára a növénytani részt.

Kovács Károly, bölcseleti doktor és főgimnáziumi tanár, szül. 1875-ben, Újvidéken. 1897-ben a makói m. kir. állami főgimnázium helyettes tanára lett.

Kovács Pál, volt országgyűlési képviselő, szül. 1848-ban, Bácsföldváron. 1875-ben mérnökként belépett a tiszavidéki vasúthoz. E vasútak államosítása után Budapestre került és itt az elektrotechnikai tudományoknak szentelte idejét, Az államvasutak és a mérnökegylet megbízásából több ízben tett utazásokat külföldön, 1894-től a kereskedelemügyi minisztérium műszaki osztályában a villamos és egyéb speczális vasutak műszaki előadója volt és részt vett a budapesti földalatti villamos vasút tervezésében és építésének vezetésében. 1896-ban Zenta városa választotta meg országgyűlési képviselőnek. Számos czikke és tudományos értekezése jelent meg a szaklapokban.

Kovácsfy Antal, hírlapíró, szül. Zomborban, 1870-ben. Sok munkája jelent meg különféle lapokban. Öt éven át volt szerkesztője az általa alapított Közép-Bácskának. Novelláit és verseit most rendezi sajtó alá.

Kováts Tamás József dr., benedekrendi főapát, kir. tanácsos, szül. 1783-ban Szabadkán. Gimnáziumi tanár volt 1804-1809-ig Győrött és 1809-1813-ig Pannonhalmán theologiát hallgatott; 1813-27-ig ugyanott a szentírás és keleti nyelvek tanára s 1827-29-ig prior volt; 1803-ban főapátnak választották. Nagy és Kis-Füss egyházi székek örökös és valóságos főispánja volt. Meghalt 1841-ben, Pannonhalmán, hol számos kézirati munkáját a főapátsági könyvtárban őrzik.

Kozma János, tanító Zentán. Költeményeket írt vidéki lapokba s a Vidéki Költők Albumába (Kassa, 1896). Kéziratban két színműve van: Szívek harcza (Völgyi Ödön társulata adta elő a kilenczvenes évek elején) s az Erdőőr leánya, (előadta 1896 február 9-én Lukácsi Aladár társulata Zentán.)

Kozma László, ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Szül. Cservenkán, 1849-ben. Ügyvédi gyakorlatát 1875-ben Zomborban kezdte, hol utóbb mint a délkvidék hírcs kriminalistája lett ismeretes. Tevékeny munkása volt a közéletnek és élénk részt vett Zombor város törvényhatósági képviseletében, valamint a társadalom mozgalmaiban. 1894-ben Bács-Bodrog vármegye tiszti főügyésze; ugyanez év nyarán az újverbászi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta; ezt a kerületet képviselte két czikluson át. Ma az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegye gondnoka. A szabadkai ügyvédi kamara elnökhelyettese. A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat elnöke. - Ennek előtte az irodalommal is sűrűbben foglalkozott, nagy kedvvel az élczlapokban, de - főleg a helyi lapokban - komoly dolgokat is fejtegetett. Írt prózát, verset egyaránt. - A megyei történelmi társulat évkönyvében nevével ma is gyakran találkozunk. A monografia számára ő írta a ref. egyház történetét.

Körmöczy Ernő, kalocsa-főegyházmegyei áldozópap, szül. 1877-ben, Zomborban. Pappá szenteltetvén, dolgozott az: "Alkotmány", "Magyar Szemle", "Szabadka és Vidéke", "Bácsmegyei Napló", "Bácsmegye", "Bácskai Napló" czímű lapok számára.

Krishaber Mór orvosdoktor egyetemi tanár szül. 1833-ban Kulán. Orvos doktorrá lett 1860-ban, Bécsben, azután Orosházán telepedett le, de később Párisba költözött. A franczia főváros egyik tekintélyes orvosa s az egyetem tanára lett. Meghalt 1883 április 10-én Párisban. Halála előtt nyolcz nappal a franczia akadémia odaítélte neki a Monthyon-féle 20.000 frankos díjat., mellyel a tudomány terén csak kiválóbb felfedezéseket szokott jutalmazni. A gége orvostana sokat köszön Krishabernak. Az Orosháza cz. lapnak munkatársa volt és 1877 január 21-től márczius 25-ig szerkesztette is azt, Anonymus névvel.

Krób Pál, kir. tanfelügyelő, szül. 1826-ban, Újverbászon, hol 1847-ben rendes tanító lett. Innét 1853 őszén a nagyharsányi (Baranyam.) ref. magyar iskolához került. 1871 deczember 7-én Zalamegyébe másod-, 1876 szeptember 18-án első tanfelügyelővé nevezték ki. Meghalt 1884 június 27-én, Zalaegerszegen. Több időszaki és tanügyi czikket írt. Munkája: Új testámentom magyarázata. Kézikönyvül helv. hitv. néptanítók számára. Németből ford. Pest, 1869.

Krump Vilmos zombori felsőkeresk. isk. tanár a helyi lapokba ír tárczaczikkeket, különösen útirajzokat.

Kuluncsich István, ügyvéd és városi képviselő Szabadkán, hol 1873 október 22-én meghalt 76-ik évében.

Kuluncsich Tamás, jogi doktor, ügyvéd, szabadkai származású. Munkája: Dissertatio inauguralis juridica de Fideivssore, quam quae debetur, promittit, quam vna vom positionibus ex universa jurisprudentia . . . . in universitate Pestiensi pro summis in jure disquisitioni submittit mense Decembri 1787. Pestini.

Kupeczky István, szül. 1871-ben, Szenttamáson. Tanító volt Tolna és Somogy vármegyékben, színész Moszkvában; jelenleg pedig a zombori kir. törvényszéknél irodatiszt. Több verse jelent meg bácsmegyei lapokban.

Lajthay János, róm. kath. plébános, szül. 1841-ben. Segédlelkész volt Baracskán, Ó-Kanizsán, Mélykúton, Ó-Becsén. 1879-ben plébános Ó-Kéren és 1892 óta Kupuszinán; egyszersmind érseki hivatalos iskola-látogató. - Kunszt József kalocsai érsek életrajzát írta meg a M. Sionban (1886); írt még a M. 522Koronába tanügyi és népnevelési czikkeket, a Szabadka, Szegedi Hirlap, Bácska, Újvidék és több vidéki lapba nevelésügyi czikkeket és könyvismertetéseket.

László Fülöp, László Fülőp festőművész, szül. Óbecsén, 1869-ben. Egyike a mai nemzedék legkiválóbb arcképfestőinek, a ki az utóbbi években külföldön is sok dicsőséget szerzett a magyar névnek. A XIII. század primitívjei óta, egészen a mai korig, mindig a formai megoldás volt a főtörekvés. A formát kifejezni, színek és árnyalatok segítségével. - Csak az utolsó évtizedekben, épen László tanuló éveiben, merültek fel újabb irányzatok és törekvések, melyekben főtényező szín- és hangulat voltak, a forma elhanyagolásával. Lászlót ezek az irányzatok nem térítették el útjából. Erős egyénisége megóvta a tévútaktól. Nem érzelgett a színekben, nem kísérletezett sejtelmes ködökkel. Positiv tudást akart és ezt sikerült is elsajátítania. Ez a virtuóz biztonság, a formának ismerete és finom jellemzése, a mi különösen női arczképeinél tünik szembe, adják meg művészetének fő jellemvonásait. Tanulmányait az orsz. mintarajziskolában kezdte meg, a hol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Azután Münchenben Lietzenmayer Sándornál két évig, majd Párisban Lefébre és Benjamin Constant tanároknál egy évig tanult. Első önálló műve "Az első mosás" 1890-ben a régi Műcsarnokban volt kiállítva. Iskolai kitüntetésein kívül a zágrábi kiállításon díszokmányt, a Műcsarnok 1891. évi tárlatán a Műbarátok ösztöndíját, az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon milléniumi aranyérmet, 1897-ben kis állami aranyérmet kapott, a párisi Szalon zsürije pedig II-od esztályú aranyéremmel tüntette ki őt, Hohenlohe herczeg német birodalmi kanczellárt ábrázoló arczképeért. László az utóbbi időben a németországi és angliai előkelő köröknek is kedvelt és keresett arczképfestője lett. Berlinben kiválóbb műveiből külön kiállítást rendezett, a melynek igen szép sikere volt. Ő Felségét, a királyt festette meg természet után és Erzsébet királynét a Szépművészeti Múzeum számára. 1900-ban, Stiksegauban, (Irország) nöűl vette Guinnes Magdolna Lucyt. A párisi nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert. Bécsben, 1900-ban, arczképeivel a tavaszi tárlat nagy érmét nyerte el és ugyanott, 1902-ben, Rampolla arczképéért az osztrák állami aranyérmet nyerte. A pápai Pius-rend lovagkeresztjének tulajdonosa és 1903-ban a III. oszt. vaskorona-rendet kapta.

László Mór, orvostudor, nyug. cs. és kir. sorhajó-orvos, szül. 1862-ben, Őrszálláson. A cs. és kir. haditengerészet ösztöndíjasaként, a haditengerészet kötelékébe lépett, mint corvette-orvos. A Saida nevű corvetten másfél évi utat tett a Földközi tengeren, Afrika éjszaknyugati partjain, Amerika keleti partjain, majd Dél-, Közép- és Éjszakamerikában Canadáig, az Antillákon, és a déleurópai városokat érintve, vissza, a pólai hadi-kikötőbe. Ez utazásai alatt, felsőbb parancsra, az érintett kikötő-városok kórházairól részletes jelentéseket írt. Ugyancsak felsőbb megbízásból, a sík tengeren, a hajóról lebocsátott ú. n. uszályháló segítségével, a cs. és kir. udvari múzeum részére, a tengerfenék faunájából, nyolcz nagy ládára való anyagot gyűjtött. Azután az "Erzherzogin Stefanie" pánczéloson megírta tanúlmányát "Szellőzés és sebesültszállítás pánczélos hajóinkon" (Über Ventilation und Verwundeten-Transport auf unseren Panzerschiffen) czím alatt. 1890-ben Bécsbe vezényelték a fogászatban való kiképzése czéljából. Pólába visszatérve, az ottani haditengerészeti kórházban részt vett a legelső ily fogászati intézet megalapításában és berendezésében, melyet éveken át vezetett. Ezalatt tanulmányt írt a cocaínról 1896-ban, 10 évi szolgálat után, mint cs. és. kir. sorhajó-orvos, nyugalomba vonult és cs. és kir. kamarai fogorvosként Budapesten telepedett meg. Sokat írt az ipari higany- és phosphor-mérgezésekről és az országos népfürdők, illetőleg egy orsz. népfürdő-egyesület alakításáról.

Latinovits Géza volt országgyűlési képviselő, szül. 1863-ban. Bácsmegye tiszteletbeli főjegyzője; a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulatnak, melyet újjászervezett, alelnöke. A vármegye területén folytatott régészeti kutatásokat személyesen vezette szép eredménynyel. A Vörös-Kereszt-egyletnél tett kiváló szolgálataiért, Lajos Viktor főherczeg főmegbízott-helyettessé nevezte ki és hadjárat esetére, szolgálattételre, adlátusnak maga mellé rendelte. 1890-ben megkezdte külföldi nagy utazásait; beutazta Német-, Olasz-, Franczia-, Angol- és Oroszországot, Svédországot és Norvégiát, a Balkán-államokat, továbbá Algiert, Tunist, Syriát, Palesztinát, Ceylon szigetét és egész Britt-Indiát. Nagyobb utat tett Amerikában is; erről kötetet írt "A business hazájából" czímmel. A magyar földrajzi társulatban felolvasást tartott indiai útjáról, 523Hazatérve, 1897-ben; Bács város megválasztotta országgyűlési képviselővé. 1899-ben a Latinovits-család levéltárát örök megőrzés végett a M. N. Múzeumban helyezte el. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki és különösen útleírásai, melyek számos lapban, elszórtan jelentek meg, keltettek nagy érdeklődést.

Latinovits János, a főrendiház tagja, a bácsmegyei Borsod községben született s gimnáziumi tanulmányait Bécsben, jogi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Nyolcz évig mint táblai tanácsjegyző működött, majd 1878-tól 1887-ig a rigyiczai kerületet képviselte szabadelvű programmal. 1868-ban a Vöröskereszt-Egyesület igazgatója lett. 1895-ben a király a főrendiház tagjává nevezte ki s három évvel később újra kitüntetés érte: a király a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Meghalt 1909-ben Budapesten.

Latinovits Pál, ny. főispán, főszerkesztő, szül. 1856-ban, Bácsborsodon. A gimnáziumot Baján végezte, azután egyéves önkéntes lett az 5-ik huszárezredben; a tiszti rang elnyerése után, két évig Bécsben, majd Budapesten hallgatta az egyetemet, melynek végeztével szerepet vállalt Bács-Bodrog vármegye közéletében. 1886-ban közgazdasági előadó lett és jelentései s gazdasági czikkei a vármegyei lapokban, úgyszintén a Földmívelésügyi Értesítőben jelentek meg. 1896-ban a regőczi kerület orsz. képviselővé választotta és 1900-ban másodszor is őt küldte a kerület a házba. Beszédei a földmívelésügyi és belügyi költségvetések alkalmával a delegáczióban tűntek ki. 1901-ben Bács-Bodrog vármegye főispánjává nevezte ki a király, mely méltóságát 1906-ig viselte. Főispáni működéséről a vármegye történetének keretében számolunk be. A Bácsmegyei agrártakarékpénztár, a Bajai takarékpénztár és a Zentai és csajkás takarékpénztár elnökévé választotta; ugyancsak elnöke a Bácsmegyei Gazdasági Egyesületnek. Lapvezére a Bácsmegye cz. hírlapnak, melynek hasábjain számtalan czikke jelenik meg, vezérczikk és tárcza alakjában.

Latinovits Szaniszló, városi tanácsos, szül. 1870-ben, Borsodon. Az érettségi vizsga letétele után a kalocsai papnevelő-intézetbe lépett, hol vallásos költeményeivel Haynald bíbornok figyelmét is magára vonta s több ízben díjakat nyert. 1888-ban a papi pályától megvált és Budapesten a jogot hallgatta; majd a közjegyzői pályára lépett. Jelenleg Zombor város tanácsnoka. Szorgalmas munkatársa a bácskai helyi lapoknak, melyekbe költeményeket és czikkeket írt.

Latinovits Vincze volt országgyűlési képviselő s kir. főügyész. 1848 előtt Bács-megyénél viselt hivatalt. A szabadságharcz alatt fegyverrel szolgálta a nemzeti ügyet; az abszolut uralom idejében hosszabb fogságot szenvedett. Négy ízben, 1861., 1865., 1869. és 1867-ben volt országgyűlési képviselő. Bácsmegye 1861 febr. 7-iki közgyűlésén ő indítványozta a nevezetes feliratot a királyhoz, mely szerint a megye szorosan ragaszkodik az 1848. törvényekhez. Meghalt 1886 jan. 19-én Baján, 63. évében. Országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.

Lemberger Armin, jogi doktor és ügyvéd, szül. 1856-ban, Baján. 1885-ben Budapesten jogidoktorrá avatták és 1887-ben ügyvédi oklevelet nyert; ezután szülővárosában mint gyakorló ügyvéd telepedett le. Buzgó agitácziót fejtett ki a Közép-Dunának Baja-Báttaszéknél leendő áthidalása tárgyában; szervezte ez ügyben 1898-ban a kormánynál tisztelgett monstre-küldöttséget és szerkesztette a kormánynak átnyújtott emlékiratot; ugyanezen ügyben az 1898-ban Szegeden megtartott II. kereskedelmi kongresszuson előadóként szerepelt és értekezése a kongresszustól kiadott jegyzőkönyvben (Szeged, 1898) jelent meg; ez érdemeiért Schmausz Endre főispán Baja város tiszteletbeli tiszti ügyészévé nevezte ki. Választmányi tagja a bajai Gyümölcsészeti Egyletnek; tiszteletbeli tagja a kereskedő-ifjak egyletének és az izraelita nőegyletnek. - Czikkei a különféle szaklapokban jelentek meg. Szerkeszti 1898 óta a Bajai Hirlapot. Szerkesztette a bajai iparkiállítás Kalauzát 1900-ban. Arany János Toldijának (A trilogia I. része) metrikus német fordítását is ő írta. Megjelent 1903-ban, Lipcsében, a Jaeger-féle könyvkiadó-vállalat bizományában.

Létmányi Nándor, bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, született 1854-ben Szabadkán. 1881-ben nyert tanári oklevelet; tanár volt Nagybecskereken, majd a brassói állami főreáliskolában és 1895 óta a budapesti VII. kerületi állami főgimnáziumban a történelem és földrajz tanára, egyszersmind a rákospalotai Wagner-féle nyilvános gimnázium igazgatója.

Lévay Henrik báró, szül. 1825-ben, Kisteleken. Kinevezett örökös főrendiházi tag, a vaskoronarend lovagja, a Szent Móricz és Lázár olasz kir. rend középkeresztese, az Első M. Ált. Biztosító-Társaság alapítója és volt vezérigazgatója, kiváló közgazdász és emberbarát. Életrajzi adatait Györ vármegye monografiájában közöltük. Közgazdasági irodalommal is foglalkozott; munkája "Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról" czímmel önállóan jelent meg.

Linder György, volt orsz. képviselő, született 1850-ben, Paripáson. A jogot Budapesten végezte. 1870-től gyorsíró volt a képviselőházban, 1876. évig. 1877-ben körjegyzővé választották Majs községben. Itt tevékeny részt vett a közéletben. Megalapította a kisbirtokosok hitelintézetével szövetséges mezőgazdasági intézetet. 1887. évben mérsékelt ellenzéki programmal a mohácsi kerületben képviselővé választották. Tagja volt a zárszámadási és könyvtári bizottságnak. 1892. évben a csornai kerület választotta meg és újból tagja lett a képviselőháznak. Éveken át a "Magyar Állam" országgyűlési rovatának volt a vezetője. Munkája: Őszinte szó az agrárkérdéshez, illetőleg a kisbirtokosok hitelügyének rendezéséhez. Bpest, 1883. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak (1887-1896). Mint országgyűlési képviselő és azután is, a Budapesti Hirlap, Pesti Napló és Pesti Hirlapba írt számos névnélküli politikai czikket és tudósítást.

Loósz István, főgimnáziumi tanár, született 1868-ban, Szabadkán. Mint tanár hét évig működött a lugosi állami gimnáziumban, azután a szabadkai községi főgimnáziumhoz került, hol jelenleg is működik. - Irodalomtörténeti és aesthetikai czikkeket írt a különféle szaklapokba.

Lovászy Márton dr., szül. Zentán, 1864-ben. Budapesten, 1886-ban, az államtudományok doktorává avatták. A közös hadseregben tartalékos tűzérhadnagygyá, majd a honvédségnél huszárhadnagygyá nevezték ki. A közszolgálatot Bács-megyében kezdte, mint közig. gyakornok; később árvaszéki ülnök és Ada mezőváros főjegyzője volt. A hírlapírói pályára lépett és azóta a "Magyarország" szerkesztőségében működik, jelenleg a lap felelős szerkesztőjeként. 1901-ben képviselőnek választották meg, azóta mindig tagja az országgyűlésnek. 1903 óta a delegácziónak is tagja, a melynek különösen hadügyi és külügyi albizottságában élénk tevékenységet fejtett ki. Tagja a VIII. bíráló, a közgazdasági- és véderő-bizottságnak. Publiczisztikai munkássága rendkívül nagy. Vezérezikkei kiváló politikai készültségről tesznek tanúságot. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.

Lukácsy István, szül. 1874-ben. Pappá szentelték 1897-ben. 1900-ban került Szabadkára hitoktatói minőségben. Nagyon sokat utazott külföldön; bejárta csaknem egész Európát és útleírásait a helyi sajtóban közölte. A szabadkai Szabad Lyceum 1904-ben titkárává választotta. Most rendezi sajtó alá összegyűjtött tárczáit.

Magyarász Ferencz, bajai főgimnáziumi tanár, szül. 1877-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1904 óta a bajai cziszt. r. főgimnázium tanára. Rendes munkatársa a Bajai Független Ujságnak és a Közérdek cz. szekszárdi lapnak, hol eddig közel kétszáz vezérczikke, tárczája stb. jelent meg. Ezeken kívül számos más lapban jelennek meg dolgozatai. A, monografiánk számára az ő tollábból való Baja város leírása. Több szentbeszéde önálló kiadásban jelent meg.

Magyary Pál, szül. Baján, 1857-ben. 1880-ban szentelték fel pappá. 1879-től kezdve a püspöki irodában actuárius, azután segédlelkész. 1886-ban a lugosi főgimnáziumban hittanár lett. 1888-tól a csanádi kispapok lelki atyja és a székesegyház hitszónoka Temesvárt; 1893 óta ugyanott theologiai tanár. - A Bölcseleti Folyóirat munkatársa. Szerkesztette és kiadta Temesvárt a Szent-Gellért czímű hetilapot és a Sz. Gerardusblatt cz. lapot. Az utóbbi melléklapja lett a Landbotenak.

Mály József, festőművész, szül. 1860-ban, Zomborban. 1893. év tavaszán Münchenbe költözött és ott Hollósy Simon festőiskolájában tanult, majd két évig a müncheni akadémiát látogatta, azután hazajött és három évig a Falcione-féle 1200 koronás ösztöndíjjal a Budapesti országos m. kir. mintarajztanoda és rajztanárképző gyakorló osztályának volt látogatója, Lotz Károly alatt. 1895-ben Nagybányára költözött és itt festette legszíndúsabb képeit. 1898-ban Budapesten a millenniumi díszfelvonulás czímű nagy képen dolgozott. Az országos magyar képzőművészeti társulatnak tavaszi tárlatán "A téli tájkép" czímű festménye feltünést keltett. 1898. év őszén ismét részt vett a kiállításon, hol a "Gombosi tájrészlet" "Szállás a zombori határban", "Kereszttűz között" és "Esti hangulat" czímű képeivel szintén nagy sikert aratott. Folyton betegeskedett és meghalt 1901-ben, Zomborban.

Mandics Tivadar volt miniszteri tanácsos, szül. Újvidéken, 1824-ben. Jog és államtudományi tudorként lépett állami szolgálatba s mint ügyes és lelkiismeretes hivatalnok, gyorsan haladt előre. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban miniszteri tanácsos s a szerb egyházi ügyek előadója volt. Újvidéken halt meg 1903-ban. Agg korában, igen érdekes emlékeit írta meg, melyek "Uszpomene iz szrpszkog narodno-czrkvenog zsivota" ("Emlékek a szerb nemzeti és egyházi életből") czím alatt a szerb Maticza évkönyveiben és innen külön lenyomatva, négy kötetben jelentek meg.

Mann Jakab dr., született Csonoplyán, 1848-ban. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, a hol orvos-sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet nyert. 1880-ban állami ösztöndíjjal tanulmányutat tett Ausztria és Németország egyetemein. 1881-1883-ban tanársegédként működött a budapesti egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikáján. 1883-ban a szülészeti műtéttanból magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen és mint ilyen a közoktatásügyi kormánytól megbízatást kapott. a szegedi bábaképző szervezésére, melynek igazgató-tanára lett. 1898-ban a királyi tanácsosi czímet nyerte, ugyancsak 1898-ban a bolgár polgári érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki, 1906-ban pedig a magyar nemességet kapta, csonoplyai előnévvel.

Manoilovics Emil, a kir. Curia volt tanácselnöke., szül. Szabadkán, 1823-ban, a hol kb. 24 évig folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1865-ben Versecz városa megválasztotta képviselőjének. Ekkor a balközéphez csatlakozott és részt vett a delegáczióban. 1869-ben kir. semmisítőszéki bíró lett, 1887-ben pedig a kúria tanácselnöke. Tagja volt a legtöbb törvénykészítő bizottságnak. A Hazai jog codificationális munkájánál is jelentékeny szolgálatokat tett. Ennek elismeréséül kapta a Szent István-rend középkeresztjét. Czikkei a Nemzetben jelentek meg; beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak. A Pallas nagy lexikonjának is volt munkatársa.

Margalits Ede, egyet. tanár, a Pázmány-társulat volt elnöke, szül. 1849-ben. Nem a vármegye szülötte s így bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. Itt csak megemlítjük, hogy 1870-ben a bajai állami tanítóképzőben a vidéki szláv nyelvek rendes tanára lett, 1871-ben pedig ugyanott a főgimnáziumban az irodalom tanára volt. 1875-ben a budapesti egyetemen a bölcseletből doktorátust nyert. A királyi elismerés már 1884-ben felkereste, a mikor a koronás arany érdemkeresztet kapta. A következő évben a zombori gimnázium igazgatója lett, 1891-ben pedig Budapestre, a Tud. Egyetem tanári karába hívták meg. 1902-ben a Szent Gergelyrend lovagkeresztjét nyerte.

Marinkovics Konstantin (Szilárd) szül. Újvidéken 1784-ben. Újvidéken lett plébános. Szentszéki ülnök és gimnáziumi hittanár is volt. Meghalt 1844-ben.

Marinkovics Vuk (Farkas), szül. Újvidéken 1807-ben. Iskoláinak végeztével Belgrádba ment, hol mint gyakorló orvos élt. Meghalt 1859-ben.

Markovics Lázár, szül. Csurogom, 1875-ben. Az orvostanfolyamot Budapesten végezvén, Ujvidéken telepedett le mint gyakorló orvos.

Mártonffy Károly, szül. Petrováczon, 1821-ben. 1842-ben Zomborban ügyvédi irodát nyitott. 1848-ban bácsmegyei szolgabíró lett és még ugyanebben az évben petrováczi képviselő. Részt vett a szabadságharczban. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, majd Aradra ment. Itt elfogták és börtönbe vetették. Az aradi börtönből három hónap mulya a Neugebáudeba hurczolták. Innen két hét mulva kegyelemmel elbocsátották, de ügyvédi gyakorlatának folytatására csak 1856-ban kapott engedélyt. 1860-ban tiszti főügyész volt Bácsmegyében. 1871-ben kinevezték főispánnak és mint ilyen 1876-ig működött. 1884-ben zombori képviselő lett. Beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak.

Matics M. András, szül. Moholon, 1851-ben. 1876-ban nyert tanári oklevelet és azóta az újvidéki szerb főgimnáziumban tanár.

Maximovics Miklós, szül. Zomborban, 1840-ben. A budapesti m. kir. tudegyetemen jog- és államtudományi tudorrá lett. Négy ízben képviselte szülővárosát az országgyűlésen. Többször a szerb egyházi kongresszusnak is tagja volt. Életének utolsó éveit nyugalomban a Kernya melletti jószágán töltötte. Meghalt Zomborban, 1907-ben. Számos értékes czikket és értekezést írt a politikai és szépirodalmi lapokba.

Mayer Béla dr., szatmári püspök, 1838 július 19-én, Zomborban született. Áldozópappá szentelték 1862 július 27-én. Négy évig működött mint segédlelkész Kulán és Militicsen. Kápláni évei alatt elnyerte a doktori oklevelet. A kalocsai érseki udvarnál előbb szentszéki jegyző, később levéltáros s 1870-ben érseki titkár lett. Mint tanár a tanítóképző-intézetben is néhány évig tanított. 1875-ben szentszéki tanácsos; 1878-ban zsinati vizsgáló; 1880-ban pápai kamarás lett; 1881-ben pedig a kalocsai egyházmegye kanonokja, mely alkalommal egyházmegyei főtanfelügyelőnek és zsinati előadónak is kinevezték. 1883-ban apáttá, 1888-ban választott basoni püspökké nevezték ki. 1891-ben káptalani helynök, 1892-ben a szentszéki tanács elnöke lett. Császka György kalocsai érsek halála után másodszor lett káptalani helynök s ezt a méltóságot viselte szatmári püspökké történt kinevezéséig, vagyis 1905. évi október 27-ig. Elsőrangú szerepe volt a kath. nagygyűléseken, hol a nevelésügyről és a nőkérdésről szabad előadásokat tartott. Kanonok korában a kalocsa-főegyházmegyei tanítók özvegyeinek és árváinak gyámolítására 80,000 koronás alapítványt tett s 25,000 koronát adott a kalocsai tanítók házának kibővítésére. A "Spiritizmus keresztény kath. megvilágításban" czímű munkája 1899-ben hagyta el a sajtót; 1890-ben jelentek meg alkalmi beszédei és értekezései; majd 1902-ben ezeknek újabb sorozata. Mayer megrongált egészségi állapota miatt nem foglalhatta el a szatmári püspöki széket.

Megyesi Ferencz, újvidéki főgimnáziumi igazgató, szül. 1874-ben, Tanári oklevelet 1899-ben szerzett; 1906-ig a zombori állami főgimnáziumban tanár, azóta Újvidéken igazgató. Művészettörténeti, paedagogiai és szépirodalmi czikkeket írt értesítőkbe, szakfolyóiratokba és a bácsmegyei lapokba. Nagyobb elbeszélése jelent meg a Kath. Szemlében. (1900.)

Merkler József, jánoshalmi születésű. Tolnamegye tiszteletbeli főorvosa volt harminczöt évig. A szabadságharczot mint fiatal orvosnövendék harczolta végig. A szöreghi csata után elfogták, de a jószívű Gerstner tábornok szabadon bocsátotta. 5271853-ban a pesti egyetemen nyert orvosi oklevelet. Írt az Életképekbe, a Pesti Naplóba. Czikkei a Zeitschrift für Natur und Heilkunde-ban, a Wiener Medic. Presse-ben is megjelentek.

Mesterházy Kálmán, tájfestő, szül. Szabadkán 1857-ben. Kezdetben a zenei pályára készült, de erről a tervéről le kellett mondania. mert szerencsétlen baleset következtében, 1871-ben, a kezét törte. A művészetek iránt való nagy vágya azonban nem hagyta nyugodtan és festészetet kezdett tanulni. Rövid időre külföldre ment, a hol több jeles mester oldalán képezte ki magát. Már 1874 óta állandóan szerepelt a műtárlatainkon és a közönség hamar megkedvelte. 1882-ben gróf Ziehy Jenővel sokat fáradozott azon, hogy a képzőművészeteket a vidékkel is megkedveltesse; egymásután rendezte az ilyen kiállításokat Debreczenben, Székesfehérvárt és Kolozsvárt. 1891-ben festőiskolát nyitott a fővárosban. Élete delén szakadt ketté a művészpályája: 1898-ban agyonlőtte magát.

Mészáros Lázár, 1848-iki hadügyminiszter, szül. Baján, 1796-ban. Iskoláit itt kezdte, Szabadkán és Pesten folytatta. Ezután rokona, Szucsics Mátyás szabadkai plébános, később székesfejérvári püspök nevelte. Szenvedélyes bibliaolvasó volt, mely szokását még katona korában is megtartotta. Nemcsak a magyar, de a franczia, olasz, német és angol bibliákat is ismerte. 1813-ban egyetemi hallgató volt, de ő a fölkelő-sereg vezérletére való könyvet és a mértant tanulmányozta. A bácsmegyei fölkelő lovascsapat őt választotta hadnagyának, de innen a Lichtenstein herczeg nevét viselő ezredbe sorozták főhadnagyi rangjának megtartásával. 1814-ben Szlavoniába rendelték ezredével. Az olasz forradalom alatt Milanóban három napig küzdött. Olaszországban hosszabb ideig tartózkodott. Reá bízták Rainer föherczeg begyakorlását. Olaszországi tartózkodása alatt tanulta meg a tót, szerb, török és olasz nyelveket. Ekkor kezdett irodalommal foglalkozni s ekkor jelentek meg nyomtatásban munkái. Értette az asztronomiát, szerette a vegytant, nagy természetbarát és mezei gazda volt. A Magy. Tud. Akadémia 1844-ben választotta levelező-tagjáúl. 1848-ban nevezte ki Ferdinánd király hadügyminiszternek. A július 5-én. megnyitott pesti országgyűlésen megjelent és azontúl többször tartott beszédet. A Debreczenben kiadott függetlénségi nyilatkozat után a második minisztériumban már nem foglalt helyet. 1848-ban Kossuth kinevezte a felső-dunai sereg fővezérévé, de e kinevezést később Görgeire ruházta. Görgei azonban Aulich javára lemondott. Kossuth Mészárost és Dembinszkyt Szegeden újból kinevezte, még pedig úgy, hogy Dembinszky legyen a fővezér és Mészáros a segédje. Mikor aztán Szőregh mellett vereséget szenvedtek, kimenekültek az országból. Az emigráczióban sok hányattatás és szenvedés után halt meg Teleki Sándor gróf anyósának, lady Langdalenak birtokán. Az eyvoodi kertben temették el. Czikkei a M. Gazdában, a Budapesti Divatlapban jelentek meg.

Mészáros Nándor, szül. Szabadkán, 1837-ben. Szabadkára nevezték ki gimnáziumi tanárnak, honnét Budára helyezték át. Itt a budapesti tanáregylet titkára volt. 1872-ben már tagja volt a közoktatási tanácsnak. 1875-ben kormánybiztosként az erdélyi középiskolák megvizsgálására küldték ki. 1874-ben kinevezték a szegedi tankerület főigazgatójának. 1882-ben Szeged város I. kerülete orsz. képviselőnek választotta. 1884-ben a pécsi tankerület főigazgatójának nevezték ki. Mielőtt állását elfoglalhatta volna, meghalt.

Mészey Géza, szül. Szabadkán, 1856-ban. A mérnöki pályára lépett és az osztrák, majd az osztrák-magyar vasút szolgálatába lépett. Gyorsan emelkedett pályáján. Tarifa-referens lett és Hollandiában, Svájczban, Németországban és a Kelet vízi forgalmában képviselte a társaságot. Az osztrák vasút államosítása után, 1891-ben államvasúti főellenőrként osztották be a magyar államvasút hajózási szakosztályához. 1895-ben felügyelő lett, 1896 óta pedig a hajóskapitányi.oklevél elnyerésére kiküldött szakbizottság rendes tagja. Közgazdasági és közlekedésügyi 528czikkeket írt hazai, berlini, bécsi szaklapokba. 1883 óta a Pesten Lloyd közgazdasági rovatába is dolgozott.

Mezey Károly, ügyvéd, szül. Palánkán 1839-ben; meghalt 1899-ben. Kiváló érdemeket szerzett szülőhelye felvirágoztatásában. Az ő kezdeményezésére létesült az első dunai gőzkomp, mely Horvátországgal teremtett összeköttetést. Ugyancsak ő hozta létre a palánka-feketehegyi vasútat, mely a forgalom és kereskedelem emelését eredményezte. Nevéhez fűződik még a palánkai díszes kaszinó, a tűzoltóegylet, a magyar kisdedóvó, a polgári fiú- és leányiskola, a palánkai takarékpénztár stb. A szülőhelyének tett szolgálatok iránt való hálából,. díszes érczszobrot emeltek a kaszinói parkban emlékezetének.

Mihajlovics Miklós, a kir. tábla volt elnöke, szül. Zomborban, 1811-ben. A jogot elvégezvén, eleinte szülővárosában ügyvédeskedett, 1850-ben Zomborban aljárásbíró, 1854-ben Temesvárt országos törvényszéki, majd főtörvényszéki tanácsos, s végre a bécsi magyar udvari kanczelláriánál udvari tanácsos lett. 1865-ben országgyűlési képviselővé választották meg s tagja volt az első delegácziónak. Néhány évvel később tanácselnökké nevezték ki a legfőbb ítélőszékhez és ekkor kapta a II. osztályú vaskoronarendet. 1881-ben a királyi kúria alelnöke, 1883-ban a budapesti kir. tábla elnöke lett. 1887-ben nyugalomba lépett és ekkor a király őt a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Meghalt 1895-ben, Budapesten. Irodalmi működést főleg jogi szaklapokban fejtett ki.

Mihálfi József, szül. Kiszácson 1838-ban. 1860-ban helyettes, később rendes tanár a szarvasi főgimnáziumban; majd az ipariskola igazgatója lett.

Milassin Vilmos, szül. Baján, 1842-ben. A pesti egyetemen, 1864-ben avatták doktorrá. 1861-ben Pest vármegye aljegyzője lett; 1863-64-ben a kir. táblánál hivataloskodott; 1864 óta gyakorló ügyvéd Budapesten. Beutazta többször Európát és Oroszországról írt tárczaczikkeket. Költeményei az akkori szépirodalmi lapokban jelentek meg. Írt politikai vezérczikkeket a Pálffy Albert Esti Lapjába és az Egyetértésbe.

Miletits Szvetozár, szül. Mozsorban, 1826. évi február hó 10-én. 1854-ben Bécsben jog- és államtudományi tudorrá avatták. Ezután rövid ideig hivataloskodott Lugoson, majd mint ügyvéd, Újvidéken telepedett le. 1865-ben Budapestre költözött, hol a "Zasztava" czímű politikai lapot indította meg. Kiváló politikai szerepet vitt szerb kongresszusi, horvát tartománygyűlési és magyar országgyűlési képviselőként. Élete vége felé elmebetegségben szenvedett. Meghalt Verseczen 1901-ben. Hült tetemeit Újvidékre szállították. Számos hazafias költeményt írt.

Milkó Izidor, szül. Szabadkán, 1855-ben. 1882-ben a jogtudományok doktorává avatták. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg és mint ilyen 1889-ig működött, a mikor betegeskedése miatt lemondott állásáról. Jelenleg Szabadkán él és élénk részt vesz a társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Tőle indult ki az a nagyarányú eszme, a mely Magyar népkönyvtárak megalkotását tűzte ki czélul. Állandó és rendes munkatársa volt a 529Fővárosi Lapoknak, a Pesti Naplónak, Pesti Hirlapnak és csaknem minden nagyobb lapba írt czikkeket. Az Osztrák-Magyar monarchia írásban és képben czímű vállalatnak is munkatársa volt. Alelnöke a Bácsmegyei irodalmi társaságnak.

Milodanovits Simon, szül. Szabadkán, 1857-ben. Két évig jogot hallgatott. Katonai szolgálatba lépett és 1886-ban főhadnagy, 1890-ben századossá lett. 1892-ben a honvédgyalogsághoz helyezték át. 1897-98-ban a törzstiszti tanfolyamot végezte és 1900-ban a brassói 24. gyalogezrednél őrnagyi rangot kapott. A Ludovika Akadémia Közlönyébe dolgozott és a magyar élczlapoknak is állandó munkatársa. Szépirodalmi és katonai lapokban katonai tárgyú elbeszélései jelentek meg névtelenül v. "Lármás őrmester" jelzéssel.

Milovánov István. szül. Óbecsén, 1855-ben. A bölcsészetet Budapesten végezte; Zágrábban tette le a tanári vizsgálatot. 1878 óta az újvidéki gör. kel. szerb főgimnáziumban tanár. Számos czikken kívül írt "Fizika" "Geometrijszko czrtanye" ("Mértani rajz") czímű tankönyveket.

Mócs Szaniszló Gyula, bölcseleti doktor, cziszterczi rendű áldozópap, szül. Kulán. 1885-ben pappá szentelték. Főgimnáziumi tanár volt 1884-86-ig, Székesfehérvárt, 1886-87 között Pécsett. 1892-ben bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Pécsett halt meg.

Mócs Zsigmond, hírlapíró, szül. 1853-ban, Kis-Sztapáron. A budapesti egyetemen Classica-philologiát és Rómer régészeti előadásait hallgatta; a múlt század hetvenes éveinek elején írt a Borsszem Jankóba, Üstökösbe; a Fővárosi Lapokban a modern olasz írók műveit ismertette. 1874-ben a Pesti Napló az orosz-török háború színterére küldte s harcztéri tudósításait oly vonzóan írta, hogy azokat a német, franczia és angol lapok is közölték. Részt vett Zubovics Fedor szabadcsapatának portyázásáiban is. 1880-ban a Pester Lloyd küldte ki a duleignói flotta-demonstráczióhoz és Montenegróba; ő volt az első magyar hírlapíró, ki itt megfordult és az I. Nikita fejedelemmel folytatott beszélgetésére vonatkozó közleményei a külföldi sajtóban is figyelmet keltettek. E missiója után az Egyetértéstől nyert ugyanazon évben megbízást, hogy az albán-montenegrói harcztér színhelyére menjen. Ez az expediczió csaknem életébe került, de feladatát szerencsésen megoldotta. 1882-ben Fiume cz. a. egy magyar-olasz, 1883-ban már kizárólag magyar tengeri-kereskedelmi lapot indított meg, melynek élete fogytáig kiadója és szerkesztője volt. Közben (1889-91.) szerkesztette a Szegedi Hiradó cz. napilapot is. Meghalt 1892-ben, Újvidéken.

Mohácsy Lajos, ág. ev. lelkész és püspöki titkár, szül. 1876-ban, Pivniczán. 'Tanulmányait a soproni ág. ev. bölcselet-theologiai intézetben, majd három éven át a lipcsei és berlini egyetemeken folytatta; előbbin, a philosophiai és zsidó nyelvi semináriumok tagjaként működött. Az egyházkerületi segélyeken kívül megnyerte a Gusztáv Adolf-egylet 600 márkás ösztöndíját, ezenkívül felvették a szász királyi lipcsei eonvictusba. 1898-ban szakvizsgát tett és Gyurátz dunántúli püspök Sopronban lelkészszé avatta és meghívta miss. lelkészül. s titkáráúl. Mint theologiai. hallgató egyházi beszédeivel többször pályadíjat nyert.

Mokry Endre, főmérnök és miniszteri osztálytanácsos, szül. 1827-ben Monostorszegen. 1848-ban Pesten mérnöki oklevelet nyert és a Ferencz-csatornánál, Verbászon kapott alkalmazást. Ő is honvéd lett az I. magyar utász-zászlóaljban; 530decz.-ben hadnagygyá, 1849 jún.-ban főhadnagygyá nevezték ki. Pöltenberg tábornok hadosztályában részt vett váczi, Ipolysági selmeczi, iglói, branyiszkói, kápolnai, hatvani, nagysarlói, komáromi csatákban, ez utóbbiakban a Garam és Duna áthidalásánál működött. Világosnál tette le a fegyvert és társaival gyalog ment Innsbruckba, hol a 30. sz. gr. Nugent-gyalogezredbe sorozták be, közkatonaként.. Részt kellett vennie 1850-ben a Schleswig-Holstein elleni háborúban és csak egy és háromnegyed évi szolgálat után bocsátották szabadon, Altonából, 600 frt váltságdíj lefizetése mellett, mint manipuláns őrmestert. 1851-ben véglegesen felmentették és ez évben visszakerült a Ferencz-csatornához. 1873-ban a miniszteriumba rendelték be és két évvel később főmérnök, 1876-ban orsz. középítési felügyelő lett. 1883-ban osztálytanácsossá lépett elő. Meghalt 1889-ben.

Mokry Sámuel, a békésmegyei gazdasági egyesület titkára (1867-től);. szül. 1832-ben, Monostorszegen. Szerkesztette a társulat Értesítőjét 1867-től Gyulán. - Szépirodalmi és gazdasági czikkeket írt.

Molnár Gyula dr., jeles színműíró, szül. Szabadkán, 1857-ben. Szerkesztette a Zombor és Vidéke cz. lapot 1881-1896-ban. Jelenleg a fővárosban folytat ügyvédi gyakorlatot. Színműveivel nem egyszer nyert pályadíjat és aratott jelentős sikereket. Ezeken kívül derűs humorral megírt tárczáit adták ki a budapesti lapok.

Molnár Gyuláné (Kornis Aranka), szül. Baján, 1878-ban. Költeményei az összes fővárosi szépirodalmi és napilapokban jelentek meg. Ezeken kívül Nebo Hegyén czímmel verses drámát írt, melyet a Nemzeti Színház fogadott el elő adásra.

Molnár István Lajos dr., főgimnáziumi tanár, szül. 1855-ben, Bács-Péteriben. 1877-ben tanári oklevelet nyert, 1880-ban Zomborba került tanárnak Lapjában, a Bácskában, a hegyesszeghegyi honvéd-síremléket, a bajai Tóth Kálmán-szobrot s a Dudás-féle Bács-Bodrog vármegyei monografiát ő kezdeményezte. Jelenleg a budapesti VIII. kerületi főgimnáziumban tanár. Számos: czikket írt az Értesítőkbe, a szaklapokba és helyi lapokba. Jelenleg főkép szőlőszettel foglalkozik és a Borászati Lapok czikkírója.

Molnárné Radich Jolán sok verset írt, melyek Szürke Felhő czímmel önálló kötetekben is megjelentek, (Budapest, 1907).

Molnár Jenő, hírlapíró, szül. 1580-ban, Szabadkán. Jogot végzett és tanulmányaival párhuzamosan hírlapíróként működött. A Magyar Ujság, Szegedi Napló és 1899 óta a Szegedi Hiradó belső dolgozótársa. 1894 óta a Borsszem Jankó állandó munkatársa.

Molnár Károly dr., szül. 1860-ban; az ügyvédi vizsga letétele után Bács-Bodrog vármegye szolgálatába lépett és eleintén a kulai járás főszolgabírójaként, később mint a vármegye főügyésze szerzett a közügyek terén érdemeket. 1896-ban először és 1901 másodszor a hódsági kerületben országgyűlési képviselőnek választották. Jelenleg a Bácsmegyei Agrártakarékpénztár igazgatója. - Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Mukits Ernő, ügyvéd, szül. 1825-ben. Szabadkán. 1847-ben a pozsonyi országgyűlés alatt kir. táblai jegyző volt. 1848 elején letette az ügyvédi vizsgát,. majd a hadügyminiszteriem igazságügyi osztályában működött gyakornokként. 531Miután 1849-ben a hadi törvényből letette a vizsgálatot, az aradi várőrség hadbírájává nevezték ki. A szabadságharcz után visszavonult Szabadkára és kertészettel foglalkozott. 1861-ben a városi képviselőtestület tagjává, 1869-ben pedig országgyűlési képviselővé választották. Szabadkán a balpártot ő teremtette meg. 1872-től 1884-ig is tagja volt a képviselőháznak.

Mukits Simon, ügyvéd és képviselő, szül. 1861-ben, Szabadkán. A Jogi tanulmányai végeztével Pest vármegye szolgálatába lépett, de a Luppa Péter és Krausz Lajos-féle szentendrei képviselő-választás miatt, melyen a vármegye kiküldött jegyzőjeként működött, a választási visszaéléseket felfedczvén, állásáról lemondott és Szabadkára költözött, hol ügyvédi irodát nyitott. Itt alapította meg a 48-as pártot, melynek elnöke. 1901-ben képviselővé választotta szülővárosa. Az ellentálláskor az ellenzék élén küzdött s ez alkalommal tartotta híressé vált öt órás beszédét.

Müller Izidor, bölcseleti doktor, szül. 1854-ben Szabadkán. Bécsben nyert főreáliskolai tanári képesítést a franczia és angol nyelvből, míg a német nyelvből, mint melléktárgyból, Budapesten vizsgázott, hol doktori szigorlatot is tett a franczia, latin és olasz nyelvből. 1894 óta a fiumei állami felsőkereskedelmi iskolában működik, rendes tanárként. - A vidéki lapokban megjelent fordításain (de Amicis, Jacobsen, W. Irwing) kívül, értekezett a latin hangsúlytalan magánhangzókról a franczia és olasz nyelvben és megírta Rousseau életét.

Musiczky Luczián, püspök, szül. Temerinben, 1777-ben. A bölcsészetet és a jogtudományokat Budapesten végezte. 1800-ban Karlóczára ment, a hol két évig szerzetesi pályára készült s 1802-ben szerzetessé avatták fel. 1803-1812-ig a karlóczai theologián tanárkodott. 1813-ban Sztratimirovits metropolita archimandritává és Sisatovácz zárdafőnökévé nevezte ki. 1823-ban a károlyvárosi egyházmegye administrátora lett és 1828-ban szentelték fel püspökké. Meghalt 1837-ben. Összegyűjtött költeményeiből az I. kötet 1838-ban Pesten, a II. kötet 1840-ben Budán, a III. kötet 1844-ben Újvidéken, a IV. kötet 1847-ben Újvidéken jelent meg.

Nedelykovics Dániel, szül. Újvidéken, 1864-ben. Állandóan Szerbiában élt állami szolgálatban. Meghalt 1889-ben. Magyarból fordította Petőfi "A hóhér kötele" czímű regényét. Azonkívül írt leveleket a harcztérről 1887-ben.

Nikolics Izidor, szül. Bács-Szent-Tamáson, 1806-ban. Budapesten ügyvédi oklevelet nyert és 1828-ban a királyi tábla esküdt jegyzője, majd Bács vármegye főügyésze lett. 1843-ban a magyar királyi helytartótanácshoz titkárnak nevezték ki. 1849-ben Bács és Torontál vármegye főispánja lett. 1852-ben nyugalomba vonult. Meghalt Zomborban 1862-ben.

Nyitray József, született 1857-ben, Bács-Földváron. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita-kollégiumban és Budapesten, s egyetemi tanulmányait szintén Budapesten végezte. Munkatársa volt az "Ellenőr"-nek, a "Nemzet"-nek, jelenleg pedig "Az Ujság" belmunkatársa, hova Yartin név alatt tárczákat ír s a művészeti rovatot vezeti.

Odry Lehel, nyug. operaénekes, szül. 1837-ben, Nemes-Militicsen. 1858 őszén, mint kezdőt, Molnár György színigazgató szerződtette a pécsi színtársulathoz. Énekhangja és színpadra-termettsége 1863-ig mint népszínmű-énekest és drámai színészt tette a vidéki színtársulatok hasznos tagjává; azután Somsich Pál ajánlatára Radnótffai Sámuel akkori intendáns befogadta a már akkor előrehaladott színpadi tehetséget a Nemzeti Színház karénekesei sorába. Mint operai kardalos Stoll Péter énekmester vezetésével Norma operában "Orovezo" szerepében aratott hangjával és drámai játékával sikert. Nehogy haladását a kardalosi pálya befolyásolja, Szabó Xavér Ferencz barátjával betanult több operai szerepet, a melyekkel másfélévi kardaloskodás félbeszakítása után elszerződött a kolozsvári 532színház operájához, magánénekesnek. 1868 tavaszán Radnótffay Sámuel intendáns visszaszerződtette a budapesti Nemzeti Színházhoz. Alakító tehetsége és bassbariton hangja az elsőrendű szakmára képesítették. 1872. év tavaszán elhagyta a Nemzeti Színházat, s a bécsi, drezdai és berlini operákból merített tanulmányt; e közben Beau hírneves játékmestertől nyert kiképezést a színpadi szabatos játékból. Egy évi tanulmány után visszatért a Nemzeti Színház operájához, a hol azután 16 évet és a m. kir. Operánál 12 évet töltött el egyfolytában. 1887 tavaszán Falk Miksa buzdítására és az ő ajánló-levelével fellépésre jelentkezett a bécsi nagyopera intendánsánál. Fauszt Mephistophelese, Hamlet czímszerepe és Sába királynő Salamonja szerepek előadásával az összes bécsi lapok elismerését vívta ki. A kínált előnyös bécsi szerződési ajánlatot nem valt hajlandó megkötni; e helyett a m. kir. Opera hosszabb időre terjedő szerződéssel kötötte le őt. Számtalan operai szerepei közül a következő művészi szerepeket adta elő kifogástalanúl: Hamlet, Mephistopheles, Mignon Lotharioja, Don Juan, Tell Vilmos, Lahore király Scindiája, Brankovics György, Bolygó hollandi, Mesterdalnokok Hans Sachs-a, Carmen Escamillója, Sába Salamonja, Othelló Jágója, Álarczos bál Renatója stb. E szerepek évtizedeken át alkották állandó műsorát. Öt éven át a Nemzeti Színház operájának főrendezője volt. Közreműködött az írók és művészek társasága alapításán, a melynek 13 éven át igazgatója volt. 1896-ban Nopcsa Elek intendánssága idejében nyugdíjba lépett.

Olchváry Ödön, ny. ezredes, történetíró. szül. 1851-ben. Kassán végzett és 1871-ben a honvédség kötelékébe lépett. 1872-ban hadnagygyá, 1882-ben főhadnagygyá, 1889-ben századossá, 1896-ban őrnagygyá és 1901-ben alezredessé lépett elő; 1903-ban ezredesi ranggal nyugalomba lépett és Szabadkára költözött. Katonai irodalommal hadnagy kora óta foglalkozik; munkái a Ludovika Akadémia Közlönyében jelentek meg, úgyszintén a M. T. Akadémia "Hadtörténelmi Közlemények" cz. folyóiratban.

Ognyanovics Illés, szül. Újvidéken, 1845-ben. Az orvostant Budapesten végezte, s tanulmányai bevégeztével Újvidéken telepedett le mint gyakorló orvos. Meghalt Budapesten, 1900-ban.

Oppenländer Gyula, polgári iskolai tanár Apatinban.

Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád, hírlapíró, szül. 1833-ban, Ókanizsán. Tanulmányainak félbeszakításával 1848-ban a szegedi gimnázium IV. osztálybeli hallgatóival Péterváradon az első lovas tűzér-ütegbe lépett, hol fokozatosan hadnagyi rangra emelkedett. Részt vett a vár és hídfő védelmezésében, a kameniczi sánczok ostromában és bevételében. Itt sebet kapott bal vállán. 1849 májusban Guyon hadtestéhez helyezték át, melylyel részt vett a szőregi csatában, hol fején kapott sebet. Innét 400 sebesülttel Új-Aradra vezényelték, hol átadta a sebesülteket, mire Lugosra húzódott, hol aug. 12-én ismét Guyon vezetése alatt részt vett az oroszok ellen vívott csatában, hogy menekülőink időt nyerjenek; nyolcz óráig vívott csata után visszavonultak. Ezután bújdosott és 1850 februárban tizenegyedmagával fogták el és Nagyváradra kísérték, hol Braunhof tábornok 533szabadon bocsátotta őket. Szülőföldjére visszatérve, folytatta tanulmányait. 1855-ben a fővárosba jött és be akart iratkozni az egyetemre; de mivel az előadás itt német nyelven folyt, elállt szándékától. Egy ideig (1858-60) vidéki színtársulatoknál súgó volt. 1860-ban ismét a fővárosba jött és az irodalom terén kezdett működni; írt a Hölgyfutárba, Délibábba s Napkeletbe. Megismerkedett az akkori fővárosi írókkal és baráti viszonyban volt Beőthy László, Lisznyai Kálmán, Kövér Lajos, Balázs Sándor stb. írótársaival. Az említett lapoknak állandó munkatársa lett, majd az 1861-ben megindult Nefelejtsnek, Ország Tükrének, a Jövő czímű politikai lapnak (1862-1863) főmunkatársa; később a Magyarország és Nagyvilágnak és Képes Világnak. 1868-ban műszaki fordítónak lépett be a m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz, honnét 1870-ben a m. kir. államvasutak igazgatóságához, fogalmazóként helyezték át. Itt sem maradt sokáig. Ezután lázas munkával dolgozott, fordított és apró füzeteket készített kiadóknak. Meghalt 1896-ban a budapesti Szent István-kórházban és az írói segélyegylet temettette el.

Pasics János, szül. Baján, 1771-ben. 1792-ben katonának állott be és húsz évig harczolt Olaszországban. Huszárkapitányságig vitte és mint ilyen 1812-ben nyugalomba vonult. Újvidéken telepedett le, később Győrbe költözött, innen pedig 1838-ban Budára ment., hol haláláig maradt. Meghalt 1849-ben. Írt szerelmi dalokat, melyek "Szocsinenija pjeszno-szlovszka" (költői művek) czím alatt Budán 1827-ben jelentek meg.

Pajevics Arzén, szül. Újvidéken, 1841-ben. 1876-ban könyvnyomdát nyitott Ujvidéken, majd azt eladta és könyvkereskedést nyitott. Meghalt 1905-ben.

Palágyi Lajos, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1866-ban, Óbecsén. Az első lap, melyben neve alatt vers jelent meg, Abrányi Emil Magyar Nép barátja volt. Egy ízben összes írott verseit a Vasárnapi Újságnak küldötte be. Azóta sűrűn jelentek meg költeményei a Vasárnapi Újságban, majd a Magyarország és a Nagyvilág, később az Ország-Világ hozták költeményeit; ez utóbbi lapnak rendes munkatársa volt, hol két évig dolgozott, miközben több szépirodalmi lapnak írt, míg Újváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője, fölvette a szerkesztőségbe, mint belmunkatársat; időközben szerkesztette a Magyar Háziasszonyt, és tárczáit s költeményeit sűrűn közölte a Magyar Szalon, Ország-Világ (1894-től), Fővárosi Lapok (melynek rendes belmunkatársa lett), P. Napló, Nemzet és más lapok. 1890-ben a Petőfi-társaságtól az aradi vértanúk szobránál elszavalandó költeményre kitűzött 100 aranyas pályadíjtat nyerte el. 1898-ban kinevezték hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanárnak, 1899-ben a sárospataki állami tanítóképző-intézethez helyezték át. 1900-ban a budapesti II. ker. áll. tanítónő-képző rendes tanára lett s azóta ott működik. 1909-ben a Petőfi-társaság rendes tagjává választotta.

Papp Dániel, hírlapíró, szül. Kossuthfalván, 1868-ban. Meghalt Budapesten, 1900-ban. Zomborban diákoskodott és a zombori lapokban jelentek meg első sikerült tárczái. 1894-ben, az egyházpolitika idejében, Dániel pap név alatt írt klerikális levelei és Monachus álnév alatt írt tárczái figyelmet keltettek s a Pesti Naplóhoz való szerződtetését vonták maguk után. Munkatársa volt a Budapesti Naplónak, szerkesztette egyideig a Magyar Géniuszt és 1897-től Mikszáth lapjánál, az Országos Hirlapnál a tárcza-rovat vezetője volt. Írt egy szatirikus regényt (A rátótiak) és három kötet elbeszélést, a melyek közül vidám bácskai történetei tetszettek legjobban. 1898 okt.-ben a képvíselöházban naplószerkesztősegéddé nevezték ki. Utolsó önálló műve: Utolsó szerelem és egyéb elbeszélések. (1898.)

Pártos Béla, ügyvéd, politikai író. szül. 1844-ben Apatinban. 1867-ben törvényszéki aljegyzővé választották Zomborban, 1871-ben tiszteletbeli ülnök lett. 1872-ben hivatalától megválva, Pestre jött, hol ügyvédi irodát nyitott. A Szegedi Hiradónak munkatársa volt. 1882-től a főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt. Meghalt 1903-ban.

Pártos Gyula, műépítész, szül. Apatinban, 1845-ben. Gimnáziumi tanulmányait Becskereken elvégezvén, nagybátyja építési irodájában gyarkornokoskodott három évig, azután feljött Budapestre s a József-műegyetemre iratkozott be, melynek 1866-ig volt hallgatója; egyidejüleg azonban Ybl Miklós irodájában is dolgozott s részt vott a Sándor-utczai országház építkezésénél is. 1866-ban Berlinben az építészeti adadémián fejezte be tanulmányait. Majd nagyobb tanulmányutazást tett Németországban és Olaszországban. Az 1870. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmával, "Officier d'Académie"-vé nevezték ki. Nevezetesebb művei: az 1874-ben épült híres "Kecskeméti ház" Budapesten, az új római kath. templom Kún-Félegyházán, a szegedi városház, melyet Lechnerrel együtt épített, valamint a kecskeméti és szombathelyi lovassági laktanya, a kassai felsőbb leányiskola és internátus, sok bérház, megyeház, fogadó. Az iparművészeti múzeum és iskola budapesti palotájának terveit is ő készítette.

Pártos Zsigmond, r. kath. esperes-plébános a pécsi egyházmegyében, szül. 1847-ben, Apatinban. 1870-ben miséspappá szentelték fel; segédlelkész volt több helyen. 1880-ban Várdombon plébános lett; jelenleg Mőzsön (Tolna-m.) plebános és kerületi esperes. Néhány vezérczikke jelent meg a vidéki, valamint számos közérdekü czikke a fővárosi lapokban, egyházi beszéde a Toldy Lászlótól kiadott Katholikus Hitszónokok cz. folyóiratban (1878-79.)

Patyi István, szabadkai tanár, szül. 1865-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában adjuk. Czikkeinek, értekezéseinek és költeményeszáma nagy és ezek elszórtan jelentek meg a különféle fővárosi és vidéki lapokban.

Pataj Sándor dr., ügyvéd és író, szül. 1863-ban. 1893-ban alapította a Zombori Hirlapot, a melyet 1897. év végéig szerkesztett. 1904 óta szerkeszti az Igazság czímű Budapesten megjelenő politikai havi szemlét, melynek mellékleteként jelenik meg az Igazság könyvtára, Thot László dr, közreműködésével. A Zomborban 1895-ben keletkezett Tóth Kálmán-körnek alapítója, majd ennek megszünte után, Vértesi Károly elnök mellett tevékeny részt vett 1895-ben a Bács-Bodrog-megyei Irodalmi Társaság szervezési munkálataiban, a melynek megalapítása óta főtitkára. A Társaság hivatalos lapját az "Irodalmi Értesítőt" szerkeszti, Prokopy Imre titkárral együtt. A Vidéki Hirlapírók Országos Szövetsége bácsmegyei választmányának az elnöke. 1907-ben alapította a Bácsmegyei Munkás-Takarékot, a melynek első igazgatója volt. Mint a zombori Ügyvédi Egyletnek titkára, 10 év óta a jogi irodalomban működik és szerkesztette feliratait. Politikai czikkeit a megyei lapokon kívül a fővárosi lapok, költeményeit a fővárosi szépirodalmi lapok közlik. Irodalmi működéseért a párisi Alliance 535Scientifique Universelle magyar delegátusává választotta, valamint a római Societa Internazionale degl'Intellettuali tb. tagjává.

Pavlovics Dömjén, szül. Újvidéken, 1840-ben. Iskoláinak végeztével Belgrádba ment és ott tanárkodott, de csak rövid ideig. 1866-ban, öngyilkos lett.

Pavlovics István, szül. Újvidéken, 1829-ben. Évek hosszú során Ujvidéken ügyvédeskedett, de e mellett politikai szerepe is volt, országgyűlési és kongresszusi képviselő és mint a "Zasztava" ("A zászló") czímű poliikai lap szerkesztőjeként. A "Nase Doba" ("Korunk") politikai lap kiadója és szerkesztője volt huszonöt éven át. Meghalt 1908-ban, Újvidéken.

Pavlovics Jenő, szül. Hódságon, 1850-ben. Pozsonyban és Budapesten a jogot elvégezvén, ügyvéd lett Zomborban, s ott halt meg 1901-ben.

Pavlovics Simon, orvosdoktor, Bács-Bodrog vármegye tiszti főorvosa, 1874-ben nyert orvosdoktori oklevelet Bécsben. - Munkája: Zombor szab. kir. város közegészségügyi állapota 1884. Tizenkét havi jelentés. Zombor 1885.

Pechan József szül. Dunacsében, 1875-ben. Eisenhut ajánlatára állami ösztöndíjjal Münchenben 1891-től 1894-ig a képzőművészeti akadémiának növendéke volt. Később Verbászon telepedett le, de egy nyáron át Hollósy művésztelepén is dolgozott, 1903-ban. Jobb művei: "Az utolsó gyufa", "Ópalánkai Dunapart" s a "Póttartalékos", mely utóbbival általános tetszést aratott az 1904-ik évi tárlaton, sőt a király hízelgő elismerését is kivívta.

Pető Lajos, szerkesztő, szül. 1869-ben. Korán kezdett hírlapírással foglalkozni külső munkatársa volt csaknem minden nagyobb fővárosi lapnak és levelezője több külföldi, így a Kölnische Zeitung, Berliner Tageblatt stb. német napilapoknak. 1898-ban indította meg a "Baranya" czímű lapot, melyet két évig szerkesztett. 1900-ban indította meg Latinovits Géza nagybirtokossal és volt orsz. képviselővel a "Bácsmegyét", melyet ma is szerkeszt. Ennek a lapnak a vezérletét időközben Latinovits Pál ny. főispán vette át. A "Bácsmegyé"-vel egyidejüleg több éven át szerkesztette a "Bácsmegyei Gazdasági Egylet Hivatalos Lapját". Gazdasági czikkeket is írt. Kiadta a Bácsmegyei Közigazgatási Naptárt. Sajtó alá rendezte Latinovits Pál főispáni beszédeit. A vidéki zsurnalisztikában újítást teremtett azzal, hogy a Bácsmegyét Budapesten nyomatja és szerkeszti.

Petrovácz József, leányiskolai igazgató, szül. 1845-ben, Baján. Előbb érseki paedagogiai segédtanfelügyelő volt. 1878-ban a kalocsai egyházmegye részére segédtanfelügyelö lett, majd képzőintézeti tanár, 1888 óta pedig a kalocsai zárdai leányiskolák igazgatója. Haynald bíboros-érsek előterjesztésére a pápa Szt. Gergely lovagjává nevete ki.

Petrovics Bosko, szül. Paripáson, 1869-ben. Mint bölcsészettudor Boszniába ment, hol a szarajevói, majd az alsó-tuzlai gimnáziumban volt tanár. 1905-ben Ujvidékre jött, s a szerb főgimnázium tanára lett.

Petrovics Dömötör, szobrász, szül. 1799-ben Baján. A bécsi képzőművészeti akadémián tanult s ott 1823-ban két ízben díjat nyert munkáival. Bécsben készítette Vénusz és Amor, Perseus a Medúza-fejjel szobrait. Utolsó nagyobb műve Kisfaludy Sándornak a Magyar Nemzeti Múzeum számára készített bronzszobra volt, melyet 1848-ban fejezett be. Meghalt 1862-ben.

Piukovich Sándor, bölcseleti doktor és főgimn. tanár, szül. 1879-ben, Baján. A budapesti egyetemen végzett classica philologiai és szláv nyelvészeti tanulmányokat és 1901-ben nyert bölcseletdoktori, 1902-ben pedig tanári oklevelet. Az újvidéki kir. főgimnázium tanára.

Platz Bonifácz, theologiai doktor, cziszterczi-r. áldozópap és nyug. kir. tankerületi főigazg., az Akadémia lev. tagja, szül. 1848-ban. 1892-ben lett a szegedi tankerület kir. főigazgatója. Tagja a budapesti országos tanárvizsgáló bizottságnak, a Szt. István-társulat tudományos és irodalmi osztályának, a magyar pedagogiai s a szegedi Dugonics-társaságnak. Czikkei az egyházi és tanügyi lapokban jelentek meg. A Bölcseleti Folyóiratnak és a Hittudományi Folyóiratnak is munkatársa volt.

Polith Mihály. Szül. Újvidéken, 1833-ban. Miután a jogot végezte és jog- és államtudományi tudorrá lett, rövid ideig állami szolgálatban volt, majd ügyvédi irodát nyitott. Kiváló politikai szerepet játszott mint képviselő a horvát Tartománygyűlésen, a karlóczai szerb egyházi kongresszuson és a magyar orországgyűlésen, hol most Nagykikinda várost képviseli.

Poór Károly, ref. lelkész, szül. 1798-ban, Torzsán. 1824-ben atyja helyébe rendes papnak választották s itt maradt haláláig, 1860-ig, A bácskai német iskolák iskolavizsgálójaként 15 évig működött és az ő kezéből kerültek ki az ezen iskolákban használt Földrajz, Természettan, Illemtan czímű kézirati tankönyvek.

Popovics Döme (Zlatojevics Szlávko.) Szül. Újvidéken, 1826-ban. Tanár lett Karlóczán, hol 1856-ban meghalt.

Popovics Dömötör. Szül. Baján 1841-ben. Iskolái végeztével Baja városának főjegyzőjévé választották. Később Zomborban ügyvédi irodát nyitott és ott ügyvédeskedett 1886-ig. Budán halt meg 1888-ban.

Popovics V. István. Szül. Óbecsén, 1844-ben. Tanulmányai bevégeztével a szerb egyházi kongresszus a bácsi és budai egyházmegyék szerb népiskoláinak felügyelőjévé választotta meg. Nyugalomba vonulva, a budapesti Thököly-féle intézet igazgatójává lett, mely állásban ma is működik.

Prokopcsányi Tódor, szül. Szabadkán, 1820-ban. A jogot Budapesten elvégezvén, ügyvédi oklevelet nyert és szülővárosában ügyvédeskedett haláláig. Meghalt 1857-ben.

Pusibrik Vazul. Szül. Zomborban, 1838-ban. A tanári vizsgálat után 1865-től 1871-ig tanárként, azóta pedig igazgatóként működik az újvidéki szerb főgimnáziumban.

Putnik József, szül. Újvidéken, 1777-ben. 1805-ben a verseczi kerület adminisztrátora, előbb hat. évig a görgetegi kolostor főnöke volt. 1808-ban pakráczi püspök lett. Meghalt Temesvárt 1830-ban. Munkája: "Lyuboszavai Radován ili Pjeszni pravoucsitelnije" ("Tanúlságos dalok").

Rácz Soma, állami főgimnáziumi tanár, szül. 1861-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1885 óta tanár Zomborban. Költeményei, tudományos, társadalmi és tárczaczikkei elszórtan jelentek meg a vidéken és a fővárosban.

Rácz Vilmos, levéltáros, szül. 1847-ben, Kulán. Sok évig volt a Bács-Bodrog vármegyei gazdasági egyesület titkára, a megye közgazdasági előadója és bizottsági tagja, utóbb városi levéltárnok lett Szabadkán. A Ferencz József-rend lovagja. A mezőgazdaság és ipar érdekében fejtett ki hasznos tevékenységet. Meghalt 1887-ben, Zomborban. - Czikkei a gazdasági szaklapokban és a vármegyei lapokban jelentek meg.

Radics György, főgimnáziumi igazgató, szül. 1846-ban, Szabadkán. 1868-ban tett tanári vizsgát s előbb Szabadkán volt főgimnáziumi tanár, majd a zombori állami főgimnázium igazgatója és városi törvényhatósági bizottsági tag lett. Meghalt 1886-ban, Zomborban. - Munkatársa volt a Hazánk és Külföldnek. Czikkei a Fővárosi Lapokban és a bácsmegyei lapokban jelentek meg.

Radó-Róthfeld Sámuel, jogi doktor, hírlapíró Budapesten, szül. 1857-ben, Petrőczön. Egy ideig a bécsi országos törvényszéknél jegyzőként működött. Később az írói pályára lépett és néhány évet Párisban és Berlinben töltött. 1887-ben külföldi lapok tudósítójaként került haza és később a Pester Lloyd munkatársa lett. 1898-ban báró Bánffy Dezső miniszterelnök a magyar távíróiroda vezetésével bízta meg. A napi politikával foglalkozó számos czikket írt.

Radonics Novák. Szül. Moholon, 1826-ban. A bécsi festő-akadémián négy évig tanult, majd Olaszországban tanulmányozta az olasz festőket. Főmunkássága az egyházi képek festése volt. A bácsszenttamási, adai és illandzsai templomokban az ikonosztázokat festette. Több történelmi képet is festett. Meghalt Kameniczán, 1890-ben.

Rajk Aladár, országgyűlési képviselő, szül. 1871-ben Baján. Ügyvédi irodáját szülővárosában nyitotta meg. 1901-ben Plósz Sándor, akkori igazságügymíniszterrel szemben, függetlenségi programmal képviselőnek választották. A választás után Baján hetilapot indított, a melynek ma is a főszerkesztője. 1905-ben és 1906-ban újra képviselőnek választották.

Rajkovics György, szül. 1825-ben, Újvidéken. 1846-ban tanító lett Vukováron. 1850-ben Újvidékre került s itt volt 1863-ig. 1866-ban nyugdíjba lépett. Meghalt Újvidéken 1886-ban.

Révay Nep. János, orvos-sebészdoktor, szül. 1836-ban. Zentán telepedett le, hol főorvos lett. - Czikkei a Gyógyászatban, a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban jelentek meg.

Révész Ernő dr., ügyvéd, szül. 1862-ben Bajmokon. 1894 óta ügyvédi gyakorlatot folytat Szabadkán. A Magyar Jogászegylet 1898-ban az igazgató-választmány tagjává választotta, a szabadkai ügyvédi kamara pedig 1897-ben titkárává. Volt félévig a szabadkai felső kereskedelmi iskolában jogtanár, de erről lemondott. Az irodalmi működést a Fővárosi Lapokban kezdte meg. Számos czikke jelent meg a többi fővárosi lapokban is. Szakczikkeinek nagy száma pedig a jogi szaklapokban. Az "Úton-Útfélen" czímű novellagyűjteménye 1900-ban jelent meg, a "Rigmusok" czímű verses kötete 1891-ben.

Révész Hugó, állatorvos, szül. 1873-ban Bajmokon. Jelenleg magyar királyi járási állatorvos Németbogsánban. - Szépirodalmi czikkei a bácsmegyei lapokban, az állatorvosiak pedig a szaklapokban jelentek meg. Munkája: Bácskai dalok, mesék. Szabadka, 1892.

Roediger Lajos, állami főgimnáziumi tanár, szül. 1854-ben. 1890 óta állami főgimnáziumi rendes tanár Zomborban és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat titkára. - Czikkei a kecskeméti állami főreáliskola Értesítőjében, a Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat Évkönyvében és az Arch. Értesítőben jelentek meg.

Rohonyi Gyula, ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, szül. 1852-ben. A jog- és államtudományokat Budapesten hallgatta. 1877-ben ügyvédi vizsgát tett. Mint egyéves önkéntes a 2. hadmérnök-ezredben szolgált és 1872-ben tartalékos hadnagy lett. Újvidék városának és Bácsmegyének ismételten megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja, 1881 óta tiszteletbeli főügyésze és 1893 óta a bácsszerémi ev. egyházmegyének felügyelője. Az 1887-92-iki országgyűlésen a kulpini, 1894-96-ban a hódsági kerületet képviselte 1901-től pedig Újvidék városát. Az utolsóelőtti országgyűlésen a "képviselőválasztások feletti bíráskodásról" szóló javaslatnak volt előadója. Az 1896-1901-iki országgyűlésen jelentékeny szerepet vitt mint a házszabályok reviziójára kiküldött bizottság és az összeférhetetlenségi törvény és eljárás előkészítésére kiküldött bizottság előadója. Mind e javaslatok eredeti szövegét ő készítette s az ő szövege szolgált a bizottsági tárgyalások alapjáúl. 1903 augusztusában elnöke volt annak a parlamenti bizottságnak, mely a képviselők vesztegetését czélzó eszközök eredetét kutatta. - Jogi és politikai lapokban gyakran jelentek meg dolgozatai. Czíkke a Jogtudományi Közlönyben (1881. A correctionalisatio); a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat Évkönyvében (1885. A római sánczok); költeményei a Vasárnapi Újságban (1900.) - Munkája: A honfoglalás története. Budapest, 1896. Két térképpel.

Rónai István, róm. kath. plébános, szül. 1840-ben Szentfülöpön. 1863-ban szentelték fel miséspappá. 1867-ben kalocsai érseki könyvelő, 1870-től a kalocsai papnevelő-intézetben tanár, 1875-től 9 éven át a. hódsági kerület országgyűlési 539képviselője. 1878-tól plebános Priglevicza-Szent-Ivánon, 1880-ban czímzetes kanonok, 1884-től alesperes. Meghalt 1893-ban. - Czikkei, történelmi tanulmányai és értekezései a fővárosi sajtóban és a megyebeli szakfolyóiratokban jelentek meg. Az állatok megtérése czímű verses meséjét a Kisfaludy-társaság 1873. évi pályázatán dícsérettel tüntette ki.

Róth Albert, lapszerkesztő Budapesten, szül. 1850-ben, Baján.

Munkái: Adókulcs a házbéradó és pótlékairól budapesti bérházak számára 2. kiadás, Bpest, 1890. - Útmutató a társulati adó, I., II., III. és IV. oszt. kereseti adó, házadó, tőke, kamat- és járadékadó, hadmentességi díj kivetéséről. A törvények és szabályok pénzügyi, közigazgatási, bírósági döntvények és határozatok és miniszteri rendeletekre való hivatkozással. U. ott, 1896. - Steuerschlüssel zur Hauszinssteuer und Umlagen für Gebáude der Stadt Wien. Wien, 1903. - Wegweiser zur Bemessung der Geschifftssteuer dor zur öffentlichen Rechnungslegung verpflichteten Unternehmungen in Oesterreich. U. ott, 1905. - Útmutató társulatok és szövetkezetek adójának megállapításáról, valamint az I., II., III. és IV. oszt. keresetadók, házadó és tőke-kamatadó adókivetéséről. U. ott, 1904. - Szerkeszti az Adók és Illetékek Közlönyét 1891. óta, Budapesten. Legujabban írta: Adókulcs a házbéradó és adópótlékairól a budapesti bérházak számára, a házakról és pöredelemadóról szóló 1909. évi VI. és X. t.-cz. alapján. Budapest, 1909.

Rudics József báró, bölcseleti és jogtudományi doktor, főispán, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, szül. 1792-ben Szabadkán. 1809-ben bölcseleti, 1813-ban jogi doktorrá avatták. Az 1811-iki országgyűlésen absentium legatusként jelent meg. Pesten korán megismerkedett Kisfaludy Károlylyal és az 1822-ben megindult Aurorát anyagi segélyben részesítette. 1825-ben Bácsmegye aljegyzője lett, de az irodalomnak pártfogója maradt. Iróbarátjai ajánlására több munka kiadását támogatta. 1832-ben Bácsmegye alispánja lett és az 1832-36-beli országgyűlésen a vármegye követe, 1837-ben helytartótanácsos és Bácsmegye adminisztrátora, 1841-ben főispánja volt, 1848-ig, midőn méltóságától megvált. A pesti egyetem jogi karának bekebelezett tagja volt. 1854 augusztus 10-én birodalmi bárói rangot nyert. Az alkotmány visszaállításakor 1861-62-ig ismét Bácsmegye főispánja volt és 1867-ben az lett negyedízben is. 1873 május 21-én a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Meghalt 1879 augusztus 21-én. A Magyar Tudományos Akadémiára 1860-ban 2100 koronát (fia, ifj. Rudics József 180,000 koronát) hagyományozott.

Ruppert Antal, szül. Baján, 1856-ban és jelenleg ugyanott a polg. fiúiskola tanára. Az 1890-es évek elején kezdett írni. Novellái jórészben a Budapesti Hirlapban jelentek meg, ezenkívül az Új Időkben és Pesti Hirlapban. Elbeszéléseinek egy részét összegyűjtve 1897-ben kiadta "Az Egerek és egyéb elbeszélések" czímen. Irói neve: Vértes.

Safarik Adalbert, prágai egyetemi tanár, szül. Újvidéken, 1829-ben. Bölcselettel és természettudománynyal foglalkozott. Előbb Redtenbacher laboratoriumába került, a hol 1847-50-ig maradt, míg végre, Quadrat Bernát brünni tanár hallgatójaként, teljesen a vegytannak szentelte idejét. 1851-ben már prágai reáliskolai tanár, honnan államsegélylyel, 1856-ban, külföldi tanulmányútra indult. 1859-ben visszatért és a bécsi kereskedelmi akadémia tanára lett. Erről az állásáról betegsége miatt két év mulva lemondott és hazájába tért vissza, hol erdélyi fürdőkben keresett gyógyulást. 1865-ben ismét a prágai egyetemen van, a hol előbb írnok, majd a vegytan véglegesített tanára lett. Tagja volt a cseh tudományos társaságnak és Fürstenberg herczegnél könyvtárnokként működött. Munkatársa volt több külföldi lapnak. Egy két-kötetes munkája jelent meg: Základové chemie cil lurby. Prága, 1860. (A kémia alapvonalai) czím alatt.

Safarik János, Újvidéken kezdte tanulmányait. 1838-ban orvosdoktorrá avatták. Gyakorlatát Újvidéken kezdte meg. Itt kezdett foglalkozni a délszláv nyelv tanulmányozásával, régi okiratokat, leveleket, régiségeket gyűjtött és ismertetett. 1861-ben Belgrádban múzeumi őr lett. Egymásután érték a kitüntetések. Tagja volt több külföldi tudós társaságnak, elnöke a szerb tudós társaságnak. 1869-ben helyet foglalt a szerb államtanácsban. Főbb munkája: Leta archivi et reliquorum slavorum meridionalium. Belgrád, 1860.

Safarik Pál József, 14 esztendeig élt Újvidéken, a főgimnázium tanára és igazgatójaként. Ő szervezte az új gimnáziumot és a magyar nyelvet is tanította. Szabad idejében átkutatta az újvidéki, karlóczai s fruska-górai zárdák levéltárait. Mikor szláv régiségei megjelentek, híre külföldön is mind nagyobb lett. A porosz kormány meghívta a berlini vagy Doroszlói egyetem szláv philologiai tanszékére, de ő nem fogadta el a meghívást; ekkor a porosz kormány a "pour le mérite" renddel tüntette ki. Tagja volt több tudományos akadémiának. Nyolcz nagyobb munkája jelent meg szláv és német nyelven.

Sandics Sándor, gimnáziumi tanár Újvidéken.

Sárcsevics Ambrus. Szabadkán él, a hol a szerb kérdéssel foglalkozik.

Sashegyi Damascen János (István), szül. Óbecsén, 1827-ben. 1845-ben a Benedek-rend kötelékébe lépett és 1852-ben már miséspappá szentelték föl. Pályáján gyorsan emelkedett. Pannonhalmán hitszónok, majd Győrött gimnáziumi tanár volt, ma pedig tihanyi perjel. Czikkei a Szent István-társulat kiadványaiban, a Győri Közlönyben és elszórtan időszaki lapokban jelentek meg.

Schaefer Jakab, szül. Vaskúton, 1855-ben. 1871-ben lépett a Jézus-társaságba. Miután az innsbrucki egyetemen theolog. tanulmányait elvégezte, visszakerült tanárként Kalocsára, innen Szatmárra mint házfőnök, azután Budapestre, később a rendtartomány főnökének titkáraként Bécsbe, innen ismét Szatmárra mint házfőnök. Pozsonyban is volt, mint akadémiai hitszónok. Írt Magyarország kegyhelyeiről, úgyszintén a (lelki) Harcz-ról könyvet.

Schäfer Károly, szül. Apatinban, 1867-ben. A bajai tanítóképzőben szerzett diplomát és Gajdobrára került tanítónak. Ott él. Számos tárczája, czikke jelent meg napi- és tanügyi lapokban. Hirlapilag lépett föl a katonatanítók érdekében is, még pedig eredménynyel.

Schenk Jakab, szül. Ó-Verbászon, 1876-ban. Tanulmányai befejezése után 1898-ban aszszistens lett a magyar ornithologiai központban. Később a báró Radvánszky családhoz került nevelőnek, de két évi nevelősködés után újra elfoglalta előbbi állását. Jelenleg is ott működik. Czikkei a szaklapokban jelentek meg.

Scherer Lajos, szül. Ó-Verbászon, 1874-ben. Tanári oklevelet 1900-ban nyert. Tanári működését Losonczon kezdte, a hol később véglegesítették. Tárczái, czikkei széltében jelennek meg vidéki lapokban. Andorka Lajos álnév alatt is ír, verses könyvét is e név alatt adta ki.

Schmidt Fülőp, szül, Bácsfeketehegyen, 1870-ben. 1898-ban lett okleveles tanár és 1898. év óta a zentai községi főgimnázium rendes tanára. Czikke a zentai gimnázium Értesítőjében jelent meg, 1901-ben, a A Gracchusok tragikuma czímen.

Schmidt Henrik, szül. Újverbászon, 1877-ben. 1899-ban avatták doktorrá. A következő évben helyettes tanár lett a pozsonyi főreáliskolában. Innen a Tisza-családhoz került nevelőnek, a hol hat évig maradt. Munkatársa az Egyetemi Philosophiai Közlönynek. Munkája: A verbászi német nyelvjárás. Budapest, 1899. 1907-ben kapta az Akadémiától a Sámuel-díjat.

Schmitt Jenő szül. 1851-ben. Még gyermekkorában Zomborba került. Bács vármegyénél gyakornok és írnok, később a zombori törvényszéknél írnok volt. E közben bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott s a Magyar Philosophiai 543Szemlében több czikket közölt. 1887-ben a berlini philosophiai társaság pályázatán Das Geheimniss der Hegelschen Dialektik cz. munkáját megjutalmazták és a társulat kiadványai közé felvették. Trefort ekkor ösztöndíjat eszközölt ki számára, melylyel egyetemi tanulmányait folytatta Budapesten és Berlinben. 1888-ban Budapesten bölcsészetdóktorrá avatták. 1889-ben, berlini tartózkodása alatt, tette közzé: Henrik Ibsen, als psychologiseher Sophist cz. füzetét és már előbb, Michelet und das Geheimniss der Hegel'schen Philosophie czímen (1888.) feleletet írt a nevezett német bölcsész ellene intézett vitairatára. 1890-től Budapesten az igazságügyminisztériumnál működött irodatiszti és könyvtárőri minőségben. 1892-ben tette közzé a Krisztus istensége a modern ember szellemében czímű munkát (magyarul Budapesten, németül Lipcsében) és vallásbölcseleti iskola megteremtésén működött a Szellem vallása czímű művével. A modern anarkista-mozgalom idealisztikus irányban alakítására Lipcsében 1894-96-ban szerkesztette és kiadta Die Religion des Geistes cz. folyóiratot s közreműködött a berlini Der Socialist cz. anarkista-közlönyben. 1896-ban állami hivataláról lemondott. A szellemi vallás szövetsége, az idealisztikus anarkia terjesztése czéljából Budapesten iskolát alapított és a külföld különféle országaiban is híveket szerzett. 1894 elején Budapesten Állam nélkül és Ohne Staat cz. idealista anarkista hetilapot indított. Anarkista lapja miatt több ízben pörbe fogták, de az esküdtek mindannyiszor felmentették. Újabb művei: Fr. Nietzsche an der Grenzscheide zweier Weltalter (1898), Leo Tolstoj und seine Bedeutung für unsere Cultur (Leipzig, 1901). Die Kulturbedingungen der christlichen Dogmen und unsere Zeit. (Leipzig, 1901), Die Csuosis, Grundlagen der Weltanschauung einer edleren Kultur. (Lipcse, 1903. 1. k.), Der Idealstaat (a Leo Berg által kiadott Kulturprobleme der Gegenwart cz. sorozat egyik kötete. Berlin, 1904). 1899 végéig szerkesztette az Eröszaknélküliség cz. időnként megjelent lapot.

Schneider János, szül. Szentfülöpön. Tanulmányait Budapesten, a Földrajz és Történelem okleveles tanáraként fejezte be. 1879 óta a budapesti VIII. kerületi községi főreáliskola tanára. A kisdedneveléssel sokat foglalkozott; egy ízben helyettes titkára is volt a Kisdednevelők Országos Egyesületének. Számos szakczikke jelent meg a kisdednevelésről, a melyet az úgynevezett "Fröbel"-féle irányba akart terelni.

Schreiber Mór, szemorvos Szabadkán. Munkája: A trachoma. Szabadka, 1895. Ebben a könyvben részletesen ismerteti ezt a betegséget, fajait, tüneteit és az ellene való védekezést.

Schulhof Lipót, csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, szül. Baján, 1847-ben. 1877-ben meghívták a párisi Obszervatoriumba és azóta Párisban lakik. A M. Tud. Akadémia 1878-ban beválasztotta levelező tagjai közé. Kizárólagosan az üstökösök és bolygók pályaszámításával foglalkozik és az elért eredményeket csillagászati folyóiratokban közli. Így: Astronomische Nachrichtenben, Wiener Sitzungsberichteben, Berliner Jahrbuch körleveleiben, a párisi Comptes rendusben. 1878-ban a párisi Akadémia kitüntette a 4000 frankos Vadlant-díjjal.

Schweidel József, honvédtábornok, szül. Zomborban, 1796-ban, kivégezték Aradon, 1849 okt. 6-án. Katonai szolgálatát a 4. huszárezredben kezdette meg, mint közhuszár, s részt vett a Napoleon elleni hadjáratban. 1848-ban őrnagy volt s midőn ezredét Bécsből Magyarországba rendelték, Apponyi ezredes helyett ő vette át az ezred vezényletét s azt haza is vezette. E hazafias tettének jutalmáúl alezredessé nevezték ki. Részt vett a pákozdi és schwechati ütközetekben. 1849. májusban a magyar kormány katonai parancsnokká nevezte ki Debreczenbe, majd a kormánynak Pestre, Szegedre és Aradra távozása után, mindenütt azon helyekre, a hol a kormány székelt. A kormány lemondása után követte Görgeyt, és Világosnál ő is az oroszok, s ezek útján az osztrákok kezébe került. Életben hagyásáért könyörgő neje, Bilinszky Danicella bárónő, csak a bitófától tudta 544megmenteni férjét, kit Haynau, kegyelme következtében, golyóval végeztek ki. Szülővárosában Vértesi Károly kezdeményezésére a vértanú-tábornok emlékének díszes érczszobrot emeltek, melyet országos ünnepélylyel 1905-ben lepleztek le. Fia, Béla, szintén a honvédhadseregben szolgált s huszárszázadosi rangot viselt. Volt osztrák tisztként 18 évi várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet nyert.

Scossa Dezső, szül. Zentán, 1860-ban. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1883-ban külföldi tanulmányútra indult. Bejárta Szerbiát és Németországot. 1884-ban hevesmegyei, 1896-ban torontálmegyei segédtanfelügyelő lett. Végül, 1895-ben, kir. tanfelügyelő lett Hevesmegyében. 1897-900-ban kormánysegélylyel beutazta a külföldet, különösen Svájczot, Belgiumot, Francziaországot, Porosz, Szász- és Bajorországot, hogy az iskolai felügyeletet, iskola- és árvaügyet tanulmányozza. Sikeres útjáért, az összegyűjtött óriási anyagért, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. 1903 óta Csongrádvármegye, Szeged és Hódmezővásárhely kir. tanfelügyelője és 1905, óta kir. tanácsos. Nagy elfoglaltsága mellett maradt ideje a szépirodalom számára is.

Sebők József, városi jegyző Baján, a hol 1848 ápr. 9-én "Kiáltvány"-t adott ki. Elszórtan jelennek meg gazdasági czikkei a különféle szaklapokban. Hirlapíróként is működött és a Bajai Hírnök czímű vegyestartalmú hetilapot szerkesztette.

Seress László, hírlapíró, szül. 1875-ben, Baján. Gazdasági és jogi tanulmányainak befejezése után hírlapírói pályára lépett, a hol a legkiválóbb ujságirók egyikévé küzdötte fel magát. 1897-1900-ig az Ujságírók Egyesületének titkára volt, azóta pedig ugyanennek az egyesületnek választmányi, majd igazgatósági tagja, később főtitkára lett. Igazgatósági tagja azonkívül a Magyarországi Hirlapírók Nyugdíjintézetének, valamint az Ujságírók Takarék és Hitelszövetkezetének is. Közgazdasági és politikai czikkei az "Egyetértés"-ben, a "Pesti Napló"-ban, stb. jelentek meg. Lefordította és előszóval ellátta Lassale kiválóbb értekezéseit. A tőzsdeadóról és az adókról írt pályaművét a Magyar Tudományos Akadémia megdicsérte. 1896-tól az "Egyetértés" helyettes szerkesztője volt. Innen a "Független Magyarország"-hoz hívták meg ugyanilyen minőségben, majd a "Magyar Szó"-nál dolgozott. 1902 óta a Pesti Napló politikai főmunkatársa.

Sevics Milán, szül. 1866-ban, Újvidéken. Iskolái bevégeztével gimnáziumi tanár lett Belgrádban, jelenleg pedig nyugdíjazva a tudománynak él.

Sevics Mitrofán, szül. Újvidéken, 1854-ben. 1880-ban segédtanár volt a zárai papnevelőben. A nagyeszű ember gyorsan emelkedett. 1881-91-ig a könyvtár őre, 1885-91-ig pedig a szeminárium igazgatója lett. Innen átment Karlóczára a theologia rendes tanárának, majd Kopovára került, az ottani kolostor főnökeként és innen archimandrita-zárdafőnöki minőségben Krusedolba. 1880-ban diakonus, 1881-ben presbiter, mint ilyen 1890-ben püspöki syncellus, 1892-ben patriárkai protosyncellus, 1895-ben archimandrita, 1899-ben pedig bácsi püspökké szentelték fel. 1901-ben a szerb király a szent Szávarend I. osztályú nagykeresztjével s utána nem sokára a Takovói rend I. oszt. nagykeresztjével tüntette ki. Kisebb egyházi értekezésein és tanulmányain kívül, a melyek egyházi folyóiratokban jelentek meg, lefordította oroszból Mogila Péter "A keleti katholikus egyháznak hitvallása" és Makarija moszkvai metropolita 545"Dogmatika" czímű nagyobbszabású és a gör. kel, egyházra nagy jelentőségű munkáit. Legutóbb pedig a különféle magyarországi gör. kel. szerb egyházmegyék főhatóságaitól kibocsátott sematizmusaiban monografiákat írt a magyarországi gör. kel. szerb püspökök történetéből.

Spannagel József, lelkész, született Kovilszentivánon, 1853-ban. Munkái: Stimmen des Herzens aus der Jugendzeit. Költemények. - Verwandte Lenau's . . . 1881. Kiadta atyjának Kurzgefasste Reformationsgeschichte-jét, kiegészítve 2. kiadásban. Budapest, 1894-ben.

Spannagel (Schaller Jenő) Sámuel, szül. Bulkeszen, 1859-ben. Ma Cservenkán működik, mint nyomdász és szerkesztő. Munkái: Graf Karl von Oran. (Költemény.) Cservenka 1888, Allg. Weltwahrheit. U. o. 1889. (Magyarra fordította Seeman Gábor). Nürnberger Trichter. U. o. 1889. Kindesmörderin. Dráma. U. o. 1890. Philosophische Schrullen. U. o. 1891. Szerkesztette az Orient és Salair czímű lapokat.

Speiser Ferencz, szül. Apatinban, 1854-ben. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Jézus-társaságba lépett. Ma Kalocsán főgimnáziumi tanár.

Spelletich Bódog, szül. Szabadkán, 1815-ben. Történelmi családból származott. Szépanyja Marbinovich apát édesanyja volt. Az ő pályafutása méltó volt elődjeihez. 1848-ban képviselőnek választották. Volt kormánybiztos és mint nemzetőr a csatamezőn is megállta helyét. Világos után Bem csapatában menekült Hamburgba. Londonban gyári munkásként kereste kenyerét. 1850-ben Éjszak-Amerikába vándorolt és Dawenporthban letepedett le családjával. 1866-ban két leányával visszatért Magyarországba. 1890-ben fejezte be életét Tata-Tóvárosban, Hirlapi czikkeket írt, Kossuthtal sűrűn levelezett. Híres beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak megörökítve. Történelmi szereplését a vármegye történetéről szóló fejezetben méltatjuk.

Spitzer Zoltán, szül. Apatinban, 1880-ban. 1902 óta munkatársa, majd társszerkesztője a Bajai Hirlap czímű politikai lapnak és e minőségében ő látja el a lap közigazgatási rovatát. Olykor tárczában is megszólal és felolvasásokat is tart. Most foglalja kötetbe a darabont-éra alatt a Bajai Hirlapba írt vezérczikkeit és néhány novelláját.

Staudacher Mariska, Zomborban él. Számos czikke jelent meg a vidéki és fővárosi lapokban.

Steécz György, szül. Csonoplyán, 1853-ban. 1878-ban Temerinben, mint káplán kezdte meg papi működését; de nemsokára Kalocsára nevezték ki a kisebb papnevelő-intézet felügyelőjévé és a theologia tanárává. 1887-ben már rábízták a nagyobb papnevelő-intézet lelki vezetését. Ezután zsinati vizsgálószentszéki ülnök, majd a kalocsai papnevelő-intézet igazgatója lett. 1893-ban kalocsai czímzetes kanonok, apatini plebános, 1906-ban kalocsai kanonok és tiszai főesperes. A Szent István-társulat tudományos és irodalmi osztályának, valamint az aquinoi Szent Tamás-társaságnak tagja.

Stelzer Frigyes, szül. Kiszácson, 1837-ben. A lelkészi pályára lépett. Czikkei a tanügyi, egyházi és megyebeli lapokban jelentek meg.

Suták József, szül. Szabadkán, 1865-ben. Működését, mint kegyes tanítórendi tanár, Szegeden kezdte, honnan Budapestre került. Itt 1896-ban az egyetemen a mathematikai szakból az egyetem magántanárává habilitálták; tanított az Eötvös-kollegiumban is. Számos értekezést írt.

Szabotnik Ferencz, gépész, Óbecsén.

Szalay Frigyes, belügymin. fogalmazó, szül. Bácsordason, 1872-ben. A "Bácska" belső dolgozótársa volt és Baloghy Ernő dr., orsz. képviselő, akkori felelős szerkesztő mellett 8 éven át működött, mint helyettes szerk. is. 1906-ban a miniszteriumba rendelték be. Számos politikai és társadalmi czikk, tárcza, novella, vers stb. jelent meg tollából. Több beszédje is megjelent. Foglalkozott színműírással is: "A másvilágon" és a "Csak hidegvér" czímű vígjátékait a zombori színpadon adták. A zombori Schweidel-szobor leleplezési ünnepélyére "Hazaszeretet" czím alatt drámai képet írt, mely szép sikerrel került színre.

Szántó Károly, zombori tanító, szül. 1875-ben. A Bácska és a Bácsmegyei Függetlenség számára tárczaczikkeket írt. Német költőkből fordított.

Szarvas Gábor, kiváló nyelvtudós, a magyar nyelvtisztaságnak híres bajnoka,. szül. Adán, 1832, márczius 22-én, meghalt Budapesten, 1895 október 12-én. 1848-ban nemzetőrnek akart állani, de fiatal kora miatt nem fogadták el. Akkor a benczések közé ment, de midőn 1852-ben letette az érettségit, kilépett a szerzetből és öt éven át jogot hallgatott. Tanulmányait két évi betegség miatt félbe kellett hagynia. 1857-ben tanári állást vállalt a bajai gimnáziumban; 1858-ban az egri gimnáziumhoz nevezték ki, 1860-ban ismét Bajára, 1861-ben Pozsonyba, 1869-ben pedig Pestre. 1877-ben gerinczvelő-bajba esett, ennek következtében szeme is mindinkább gyöngült és 1881-ben nyugalomba vonult. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának (1871-től levelező, 1884-től rendes) s a helsingforsi finn-ugor társaságnak (1889-től). 1890-ben királyi tanácsosi czímmel tüntették ki. A magyar tudományra s műveltségre való hatását legfényesebben bizonyítja az, hogy mindjárt halála után mozgalom indult meg emléke megörökítésére, s ennek eredménye az akadémia előtti téren álló szép mellszobor, melyet Jankovich Gyula mintázott. Ugyane mellszobor másolatát állították fel szülővárosában, Adán. Szarvas 1867-ben keltett föltűnést első nagyobb értekezésével, melynek ez volt a czíme: Magyartalanságok. Ugyanakkor akadémiai pályakérdésül tűzték ki a magyar igeidők helyes használatát és 1869-ben az ő munkája lett a nyertes. Ekkortájban sokat beszéltek arról, hogy a magyar nyelv művelésére s a nyelvészeti kutatások népszerűsítésére folyóiratot kellene indítani. A Magyar Nyelvőr megindult s csakhamar rendkívüli hatást tett. Az irodalom s a közönség körében rendkívüli érdeklődést keltett, de egyszersmind kemény támadásokat idézett föl maga ellen a nyelvújítás egyes híveitől, főleg magában az Akadémiában. E támadások visszaverésében fejtette ki Szarvas legnagyobb erejét. A nyelvőrködés mellett a tudománynak még két ágában jeleskedett Szarvas termékeny munkássága. Az egyik nyelvünk története, melyet a Magyar nyelvtörténeti szótárban vitt hatalmas lépéssel előbbre. Másik a szófejtés, melynek fényes példáit közölték kötetről kötetre a Nyelvőr lapjai. Skeresen küzdött ő a nemzeti hiúságnak ama balvéleménye ellen, mintha szégyenünkre válna az idegen nyelvekből való jövevényszók kimutatása. Ellenkezőleg, ebben van, mint az angolnak, a mi nyelvünk gazdagságának is egyik legdúsabb forrása. Szarvas legtöbb munkája a Magyar Nyelvőr 24 kötetében jelent meg. Értekezései közül kiemelendők: A magyar nyelvbeli idegen szók, 2. kötet; Az ikes ragozás kérdései 3. kötet; A nyelvújítás apologiája, 4. kötet; A nyelvfilozófia, 5. kötet; Tisztázzuk a nézeteket (a jövevényszókról), 6. kötet; A magyar nyelv szótára (Czuczor és Fogarasí szótárának elitélő bírálata), 7. kötet; Ballagi Mór és a magyar nyelv, 10. kötet; A nyelvigazítók, 12. kötet; A nyelvgazdagodás, 18. kötet; A c és cz mérkőzése. V. ö. Nyelvőrkalauz a Magyar Nyelvőr 25. évfolyamához (Budapest, 1897.) Továbbá: Nyelvőremlék, Szarvasnak királyi tanácsossá történt kinevezése emlékére szerkesztették barátai és tisztelői (Budapest, 1890.)

Szászy István dr., községi orvos Óbecsén; szül. 1862-ben. Oklevelét 1886-ban kapta. Előbb az élettani tanszék, majd az 1886-87-iki tanévben Kovács József tanár mellett gyakornokoskodott. Prózái és költeményei elszórtan a helyi lapokban, a Szegedi Naplóban, az Ország-Világban és Vasárnapi Ujságban jelentek meg.

Szekula Mór, szül. Moholon, 1839-ben. A mérnöki pályára lépett, de egy év után a szépművészeti akadémia hallgatója lett. 1860-ban riporter a "Wanderer"-nél majd művészeti, színházi, irodalmi kritikus lett. Dolgozott ezenkívül a Debatte, Presse és több szépirodalmi lapba. 1867-ben a "Kleine Wiener Presse" czímű lapot szeresztette, de a lap félév múlva megszünt. Ekkor az első Erdélyi vasútnál számvizsgálói állást vállalt. Itt maradt három esztendeig és innen az "Ungarischer Lloyd"-hoz ment tárczarovat-vezetőnek és művészeti kritikusnak, majd több bécsi lapnak lett magyar levelezője. 1877-ben az Arader Zeitunghoz hívták meg szerkesztőnek, de később a Neue Arader Zeitung szerkesztője íett. Munkája: Der "Mamzer" (Bastard.) Erzählung. Budapest, 1876.

Szemző János, szül. 1863-ban, Baján. 1888-ban szentelték fel. Ma adminisztrátor Rémen, Bácsmegyében.

Szeremlyéni Mihály, pap, a Baja melletti hajdani Szeremlye községből való. 1544-ben írt éneket "Egyiptombéli kijövéséről Izráelnek" czímen, Kanizsa várában. Nyelvezete könnyed és verselése ügyes tollra vall. E versében Mózes életét írja le, születésétől egész haláláig.

Szilágyi Lajos dr., szül. 1878-ban, Zomborban. Miután a Zombori Hirlap belmunkatársa lett, nemsokára Szabadkára került a Bácskai Hirlap főmunkatársaként. Itt erős küzdelmet fejtett ki, különösen a pánszláv irányzat ellen. Innen Szegedre került, hol a Közvélemény czímű napilapnak egy ideig felelős szerkesztője, majd a Szegedi Naplónak dolgozótársa lett. Innen visszatért Zomborba, hol a Bácsmegyei Független Hirlapot alapította, majd a Zombor és Vidéke szerkesztését vette át. Időközben megszerezte a kolozsvári Ferencz József tud.-egyetemen a jogi és államtudományi doktorátust.

Szobonya Bertalan, szül. 1853-ban. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1884-ik év végén gróf Széchenyi Pál miniszter megbízta az adai földmíves-iskola létesítésével s ugyanoda igazgató-tanárnak kinevezte. 17 évi működése alatt ez iskolát elsőrangú szakiskolává fejlesztette. Jelenleg Szabadkán lakik s a város és a vármegye gazdasági életében tevékeny szerepkört tölt be, sőt gazdasági tevékenysége kiterjed a szomszédos Csongrád vármegyére is. A borellenőrző bizottság alelnöke és Királyhalmán nagyszabású és mintaszerű szőllőgazdasággal foglalkozik. A zentai és topolyai gazdaköröknek tiszt. tagja. A gazdasági irodalom terén nagy tevékenységet fejt ki, s ő írta e munka számára a "Mezőgazdaság és állattenyésztés" czímű fejezetet is.

Szohner Antal, miniszteri tanácsos, szül. Baján, 1847-ben. Középiskolai tanulmányait Baján, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. A hetvenes évek elején a m. kir. honvédelmi miniszterium kötelékébe lépett, a hol 1905-ben miniszteri tanácsosnak nevezték ki. Fiatal korában több előkelő szépirodalmi és politikai napilapnak volt belmunkatársa és többnyire tárczaírással foglalkozott. Szép sikert aratott a színműírás terén is. "A vén bűnös" czímű népszínművét a kolozsvári nemzeti színházban adták elő. "A huszárosan" czímű vígjátéka először a nagyváradi Szigligeti-színházban, "Az anyós" czímű négyfelvonásos vígjátékát pedig, - a melyről a fővárosi sajtó is kedvező bírálatot mondott, - nemcsak a fővárosban, hanem igen sok vidéki színpadon adták elő nagy sikerrel. A két utóbbi színdarab nyomtatásban is megjelent.

Sztratimirovits György, tábornok, szül. Újvidéken, 1822-ben. Bécsben a katonai mérnöki akadémián végzett s huszárhadnagy lett. Egy ideig Olaszországban szolgált, majd kilépett a szolgálatból és kölpényi uradalmában gazdálkodott. 1850-ben alezredesként lépett a cs. kir. hadseregbe és 1859-ben tábornok lett. 5481863-ban kilépett egészen az osztrák szolgálatból. 1865-1871-ben Nagybecskerek orsz. képviselője volt. Tagja volt a szerb egyházi kongresszusoknak 1861, 186 és 1869-ben. 1875-ben mint a szerb hadsereg alparancsnoka harczolt a törökök ellen. Szerbiából visszatérve, Bécsben telepedett le, hol meg is halt 1908-ban.

Szulik József, volt óbecsei plébános, egyházi költő. A bajai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait és már tanuló-korában tünt fel költői munkálataival. Meghalt Óbecsén, 1890-ben, hol hívei síremléket is állítottak neki. Költeményei és műfordításai a győri Egyetemes Könyvtárban összegyűjtve jelentek meg.

Tatity Péter dr., budapesti járásbíró, szül. 1870-ben. Zomborban. Kezdetben sportirodalommal foglalkozott s megalapította a Sportvilág cz. lapot. Számos jogi munkát is írt.

Telcs Ede, szobrász, szül. 1872-ben, Baján. Gyermekéveit Szabadkán töltötte és ott végezte a gimnázium négy alsó osztályát. 15 éves korában Budapestre került, a fővárosi iparrajziskola mintázási tanfolyamára, hol Vasadi Ferencz volt. a tanárja. Időközben egy dekoratív-szobrász műtermében is dolgozgatott. 1888-ban a bécsi képzőművészeti akadémia tanítványa lett, hol négy éven át Hellmer volt a mestere. Akadémiai tanulmányai végén egy kompozicziójáért a Füger-féle aranyérmet kapta. Ezután az akadémia mesteriskolájába lépett, hon három évig volt Zumbusch tanítványa. A mesteriskolán az első évben kapta meg a "mesteriskola-díjat". Először Bécsben állított ki a Künstlerhaus rendes kiállításán, 19 éves korában és pedig arczkép-szobrokat. Budapesten a "Két Bornemisza" czímű szoborcsoportjával szerepelt először, melyet a király vásárolt meg. Budapesten 1895-ben telepedett meg, Főbb munkái: A két Bornemisza, Goliáth, a kecskeméti Kossuth-szobor, a budapesti Vörösmarty-szobor (melyet Kallós Edével társulva készített), a nagykanizsai Deák-emléktábla, a Szilágyi-emlék Szilágyi telepesközségben (Bácsmegye), a bácstopolyai Hadzsy-emlék, Szent László és III. Károly szobra a millenáris emlékművön, a Barabás-síremlék a kerepesi temetőben. Azonkívül számos mellszobrot, emlékérmet és plakettet készített. Jelenleg Munkácsy Mihály síremlékén dolgozik.

Than Károly, szül. Óbecsén, 1834-ben. A szabadságharczban mint gyermekifjú vett részt. Az erdélyi hadseregben mint tűzér harczolt. A kémia iránt nagy hajlandóságot érezve, a harcz lezajlása után tanulni kezdett. 1855-ben érettségi vizsgát tett Szegeden. Ezután a bécsi egyetemre iratkozott, honnan 1200 forintos ösztöndíjjal Heidelbergába ment és Bunsen mellett egy évig tanult. Később Párisba is eljutott, a hol több tudós tanár társaságában megfordult. 1859-ben Bécsben már segédtanár volt, 1860-ban a pesti egyetemen látjuk a kémia helyettes, majd 1862-ben pedig rendes tanáraként. Már 1858-ban kiadta. Bécsben a rumucinről írt dolgozatát. Ezenkívül több tudományos értekezésben számolt be kutatásainak eredményeiről. 1897-ben jelent meg "Kísérleti Chemia" czímű munkájának első kötete. 1884-ben a kultuszminiszter megbízásából a kémia előadására nézve a középiskolák részére utasítást dolgozott ki. A "Magyar Gyógyszertár" kiadása és az egyetemi vegytani intézet létrejötte az ő érdeme. A vegytani intézet megalkotása körüli munkájáért az 1871-iki londoni világkiállításon díszokmányt, 1873-iki bécsi világkiállításon haladási czímet és az 1885-iki budapesti országos kiállításon nagy érmet nyert. 1860-tól tagja, 1862-72-ig alelnöke, 1872-1880-ig pedig elnöke volt a Természettudományi Társulatnak. Az Akadémiának 1860-ban levelező-, 1870-ben rendes-, 1876-ban igazgatósági tagja lett, 1887-ben pedig a III. osztály elnökévé választották. A tudományegyetemen a bölcsészeti kar dékánja, 1875-ben pedig egyetemi rektor volt. 1872-ben királyi tanácsosi czímet, 1873-ban III. oszt. vaskorona-rendet nyert, 1890-ben pedig ő felsége a "pro litteris et artibus" érdemmel tüntette ki. Tanárságának 25-ik évfordulójan 1000 forintos pályadíj-alapítványt tett. 1892-ben főrendiházi tag lett. Ő indította meg a Magyar Chemiai folyóiratot. 40 éves tanári jubileumakor, 1902-ben, a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki a király. 1903-ban az akadémiai nagy jutalomban részesült. Szakmunkáinak száma rendkívül nagy. Meghalt 1909-ben.

Thim József, orvos. Rendkiv. egészségügyi tanácsos. Szül. Zomborban,. 1864-ben. Oklevelet 1889-ben nyert. 1893-ban zombori járásorvossá nevezték 549ki. 1896-ban Sándor szerb király a Szent Száva-renddel tüntette ki. Jelenleg Apatinban orvos.

Önálló művei: Az egészségügyi közigazgatás nagy kézikönyve. (Bpest, 1897.) - Hazánk egészségügyi viszonyai és a reform. 1895. - Az egészségügyi közigazgatás reformjáról. 1894. A malariáról. - A himlőojtási eljárás, különös tekintettel a gyakorlati végrehajtásra 1896. - Délmagyarország önvédelmi harcza. I. k. 1887. - A szerbek története a legrégibb kortól 1848-ig. (3 köt. Nagy-Becskerek, 1892.) - Az 1848-49-iki szerb felkelés (Bpest, 1894.) Ezenkívül több értekezése és felolvasása jelent meg tudományos folyóiratokban. Az 1895-iki nemzetközi kongresszuson tartott felolvasásai: Über Serbiens Sanitätswesen und Gesetz; A Duna-Tisza-köz maláriajárványáról. A Pallas Lexikonba történeti czikkeket írt.

Tenus Tivadar, szül. 1862-ben. Mint ujságíró a Pesti Hirlapnál kezdte pályáját, honnan a "Budapest"-hez került s itt, rövid megszakítással, tizenkét évig volt. Önálló kötetben megjelent tőle "Poros akták közt" novella-gyűjtemény és "Megosztott szerelem" czímű regény. Írt ezenkívül szépirodalmi lapokban tárczákat s fordított és írt napiérdekű regényt. Kilencz évvel ezelőtt került a Bácskába s azóta "Temes" név alatt ír.

Tóth Kálmán, költő, szül. Baján, 1831 márcz. 30-án. Meghalt Budapesten, 1881 febr. 3-án. Atyja 1845-ben benczésnek adta be Pannonhalmára, de betegeskedése miatt az év végén kilépett és Pécsett folytatta tanulmányait. Itt olvasta először Petőfi verseit, melyek költői hajlamának megfelelőbb irányt adtak. Ekkoriban volt először szerelmes egy bajai szép zsidóleányba (Spitzer Nina) a fiatal szív egész rajongásával s ez az érzés, melynek emlékeihez élte végén is visszatér, tette igazán költővé. Álnév alatt 1848-ban az Életképekbe is küldözgetett verseiből s két verse ugyanaz évben külön íven is megjelent Pécsett. A szabadságharcz elején Pestre sietett, hogy a Ludoviceumban képezze magát. 1849 elején a bácskai hadosztályba lépett át és Perczel Mór seregében, leginkább irodai foglalkozással szolgált; de részt vett a csurogi és cinki ütközetekben is. A világosi fegyverletétel után otthon rejtőzködött s 1851-ben Pestre menvén, Nagy Ignácz Hölgyfutárjánál nyert alkalmazást. Ettől fogva nagy tevékenységet fejtett ki az irodalomban. Dalos természete ritka termékenységgel szólalt meg; dalai a lapokban, majd önálló kötetekben sűrűn követték egymást s Tóth Kálmán csakhamar egyik legnépszerűbb lírikusa lett az országnak. Eleintén a dalai élénken mutatták Petőfi hatását, később azonban egyre sajátosabb és igazabb hangot nyertek. Első kötete egy népies hősköltemény volt: Kinizsi Pál. Erősen emlékeztet Arany Toldijára; irodalmi körökben nem tett hatást, ponyván ma is fennmaradt. Lírai gyűjteményei: 1. Szerelmi vadrózsák. 2. Tóth Kálmán költeményei. 3. Száz új költemény. 4. Összes költeményei. Különösen a nőknek lett kedves költője; számos dalát a nép is eltanulta (Fütyül a szél, Sírjon-ríjjon a hegedű, Naptól virít stb.), más érzelmes dalait a művelt női közönség szerette meg és nem tudta elfelejteni maig sem. Hazafias lírája az 50-es szomorú években férfiakat és nőket egyaránt lelkesített; híres hazafias költeményei voltak: Losonczi özvegye, Szilágyi Erzsébet, Gara Mária, Ki volt nagyobb? Előre stb., melyeket országszerte szavaltak. Első szerelmi regénye a valláskülönbség és a leány férjhezmenetele miatt megszakadván, pesti tartózkodása alatt egy új viszony foglalta el szívét. Ismeretségbe jutott az előkelő, gazdag és büszke Majthényi Flórával, a ki szintén írt költeményeket; nagy hatással voltak egymásra, de inkább szellemük vonzódott egymáshoz, mint szívük. Miután a Majthényi család vagyoni helyzetének megrendülése megtörte a fényesebb vőre számító anya ellenállását, 1856-ban egybekeltek. Ez a szerelmi történet,, mely később válással végződött (1868), sugallta a költő szerelmi dalainak második cyklusát. Hangja egyre változatosabb lett; a fiúi, testvéri, atyai szeretet is őszinte hangokban szólalt meg lantján. Nemsokára a színköltészet terére is átlépett és nevezetes sikereket aratott. 1857-ben Az utolsó Zách cz. tragédiáját biztatólag fogadták a Nemzeti Színházban, hol akkor Szigligeti, Dobsa, Kövér voltak divatban. Ezután Egy királyné cz. darabjával megnyerte az Akadémia 100 aranyas Teleki-díját. A harmadik magyar kiráy cz. drámája 1860-ban került színre. Későbbi színműveiben általában bizonyos korszerűségre törekszik. Ezek: Dobó Katicza, a magyar nő honleányi hivatásának dicsőítésére; A király házasodik, történeti vígjáték, 1863; jóval későbbről: A nők az alkotmányban (1871. vígjáték). Legutolsó két darabja: Az ördög párnája és Kis hóbortos cz. nem aratott sikert. Tehetsége a 60-as években állott delelőjén. Eleinte kizárólag szerelmi lírája, már hazafias líra is volt. Mint politikai szatirikus 550és lapszerkesztő is nagy népszerűségre tett szert. Az Akadémia és Kisfaludy-Társaság 1861-ben tagjáúl választotta. Az utóbbi helyen "Mit végzett az Isten Magyarországról" cz. költeményével köszöntött be, de éppen akkor sajtóvétségért el lévén zárva, gróf Pálffy Móricz helytartó nem erősítette meg a választását; 1863-ban aztán választás nélkül egyhangulag megválasztottnak jelentette ki a társaság. A közszellem ébredése indította arra, hogy megalapítsa a Bolond Miska cz. élczlapot (1860), mely 7000 előfizetőjével roppant népszerűségre emelkedett s a maga idején valóságos hatalom volt. Jeligéje a Zrinyiböl vett mondás volt: "Ne bántsd a magyart!" Főalakja Kipfelhauser volt s Kipfelhauser versei, melyeket 1861-ben külön füzetben adott ki, 10.000 példányban keltek el. Ez első politikai élczlapunk a kiegyezésig virágzott, azután hanyatlani kezd; régi témája elfogyván, a magyart a szerkesztő maga sem akarja bántani. Még egy nagy lapalapítás fűződik nevéhez: a Fővárosi Lapok. Ezt soká maga szerkesztette, később Vadnay Károlynak adta át. E vállalatai anyagilag is jól jövedelmeztek, körülbelül 20.000 frt évi jövedelme volt; de bőkezűsége és jó szíve megakadályozták a vagyongyűjtésben. Az alkotmányos időkben politikai pályán is szerepelt. 1865-ben Baja megválasztotta képviselőjének s 1878-ig az is maradt, előbb a Deák-pártban, később a szabadelvűben. Midőn 1878-ban a párttól megvált, Baján is elpártoltak tőle. Ez bántotta érzékenységét. Költeményeinek újabb gyűjteményei voltak még: Bolond Miska költeményei. - Huszonöt év után. - Irka-firkák. - Tóth K. összegyűjtött költeményei. 1878. - Halála után jelentek meg összes költeményei (1888. 2 két.) 1870-ben adta ki a honvédmenház emlékkönyvét, mely 1000 frtot jövedelmezett az intézetnek. Költői pályája 25 éves fordulóján a magyar hölgyek díszes ezüst-koszorúval tisztelték meg. Ezután már keveset irt. A végső években ereje hanyatlott, tépelődött, érzékenysége túlságig fokozódott. 1879 okt. 13-án, éppen nevenapján, agyszélhűdés érte, mely jobb felét megbénította s bár jobban lett, szélhűdési rohamai ismétlődtek. Kórágyán ápolta egykori neje, Majthényi Flóra is. A KisfaludyTársaságban Vadnay tartott fölötte emlékbeszédet. Szülővárosa 1894-ben szobrot emelt emlékének. Az irodalomtörténetben, néhány színdarabján és politikai költészetén kívül, főleg szerelmi dalai és hazafias költeményei biztosítanak neki helyet. Az 50-es és 60-as években legtermékenyebb és legnépszerűbb lírikusunk, a ki nem rendelkezik ugyan az érzelmek nagy skálájával s kivált a forró szenvedély hangja hiányzik költészetéből, de a szerelmi panasz, lemondás, epedés, bánat körében nagy változatosságot fejt ki és érzéseinek keresetlensége, közvetetlensége, kedélyének melegsége, nemes idealizmusa és formáinak könnyűsége a Petőfi utáni lírikusok legnépszerübbjévé tették.

Trencsény Károly. Szül. 1867-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1892 óta a zombori felsőkereskedelmi iskola tanára. Versei megjelentek a fővárosi és vidéki lapokban. (Önálló kötetben is kiadta verseit: Az én világom czímen (Zombor, 1893). Néhány dalát meg is zenésítették. Írt esztétikai, történelmi, nyelvészeti s iskolaügyi czikkeket. 1901 óta titkára a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulatnak, melynek Évkönyv czímű évnegyedes folyóiratát szerkeszti. Ő irta e monografia számára a Zombor városára vonatkozó fejezetet.

Türr Antall, pénzügyi számtanácsos. Szül. Baján, 1854-ben. 1878-ban, a boszniai okkupáczió alkalmával, hét csatában vett részt. Boszniából hazatérve, 1879-ben a titeli áll, polg. iskola tanára lett. Itt öt évig működött, mikor a pénzügyi pályára lépett. Az irodalommal 1879 óta foglalkozik és több száz különféle tárczaczikke jelent meg.

Türr István, olasz kir. altábornagy, szül. Baján, 1824-ben. Iskoláit szülővárosában, Tóth Kálmánnal együtt járta. Fiatalon katona lett s az osztrák hadseregben Ferencz Károly főherczeg ezredében szolgált hadnagyként s mint ilyen 1848-ban, az olasz forradalom kitörésekor, Radetzky seregével Olaszországba kényszerült menni. 1849-ben sikerült piemonti területre szöknie, a hol egy magyar légió parancsnokságát vette át. A novarrai vereség véget vetett a kis csapat reményeinek és Türr Badenbe sietett, hol a forradalmi hadseregben ezredes 551lett. De a forradalmat leverték és Türr Svájczba menekült. Ott értesült a világosi fegyverletételről s ekkor hosszabb tartózkodásra Londonba indult. A krimi háború kitörésekor előkelő állást vállalt az angol-török hadseregben. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hol egy volt tiszttársa feljelentésére Bukarestben elfogták, Bécsbe vitték, hadbíróság elé állították, mely halálra ítélte. Csak Viktória királynő közbenjárására bocsátották szabadon. 1856-ban Törökországba ment, részt vett a cserkeszháborúban az oroszok ellen. 1859-ben Olaszországba ment, hol Garibaldi mellett küzdött Ausztria ellen. A villafrancai béke után Garibaldi hadsegéde lett s egyike volt ama halhatatlan ezernek, mely május 6-án hajóra szállt és Marsalánál kötött ki. Palermo bevétele után, melyben nagy érdeme volt, Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Sebe miatt egy ideig a hadsereg szervezésén fáradozott, majd a messinai ütközet kivívásában dicső része volt. Nápoly bevétele után Garibaldi kinevezte a város polg. és kat. kormányzójává, mely állásában kitünőnek bizonyult s nagyban hozzájárult Nápolynak Olaszországgal való egyesítéséhez. A hadjárat után az olasz kormány megerösíté őt altábornagyi rangjában. Viktor Emánuel szárnysegédévé nevezte ki és sok kényes ügy elintézését bízta rá. 1861-ben Mantovában nőül vette III. Napoleon császár unokabugát, Wyse-Bonaparte-Adélt. Ugyanazon évben levelet intézett Klapka tábornokhoz, melyben óvatosságra inté honfitársait, nehogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt a magyar emigráczió akkori terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után, Belgrádban szervezett egy csapatot, melylyel mint Klapka éjszakon, úgy ő délen szándékozott Magyarországba törni. A porosz-osztrák háború után visszatért Olaszországba. Az általános amnesztia után Magyarországba jött s élénk részt vett a közügyekben. A Ferencz-csatornát, az 1870. XXXIV. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmány alapján, ő vette át üzlet és használat végett. Közművelődésünk ügyét is óhajtván szolgálni, megalapította a Központi Népnevelési Kört, mely azonban a 70-es években megszünt. 1881 május 18-án 99 évre engedélyt nyert a görög kormánytól a korinthusi földszoroson keresztül ásandó tengeri csatorna létesítésére és üzemben tartására. Midőn 1888-ban a vállalatot vezető társulat megbukott, sikeres tevékenységet fejtett ki, hogy a kormányokat és a közönséget újabb tőkék befektetésére bírja. Politikai missziókat is teljesített. Fáradozott a franczia-olasz, osztrák-magyar szövetség létrehozásán, bár nem hivatalosan. Sokat fáradozott az örök béke eszméjeért s a III. nemzetközi békekongresszuson (Bpest, 1896 szept. 17, 22) ő elnökölt. Rendesen Párisban lakott. Több röpirata jelent meg: Arrestation, procès et condamnation du général T. racontés par lui-même. (1863). La Masion d'Autriche et la Hongrie. (1865.) Solution pacifique de la question d'Orient. (1882.). La question egyptienne devant le Gongrès de l'Institut international (1882.). - Meghalt 1908-ban.

Türr Lajos dr., bajai születésü, ez időszerint kecskeméti tanár, számos közérdekü ezikket írt a zombori lapokba. Egy ideig a Kecskeméti Lapok szerkesztője is volt.

Tyirity Izidor, szül. Ó-Sziváczon, 1844-ben. 1871-ben az akkori pátriárka helyettes: Sztojkovics Arzén titkárrá nevezte ki. Ez állásban Angyelics és Brankovics pátriárkák alatt is megmaradt haláláig, 1893-ig.

Uhlyarik Albin, szül. Topolyán, 1858-ban. Bosznia megszállásában apródként vett részt. A váczi, nagyenyedi, szegedi, soproni és szamosujvári letartóztatási országos intézeteknél a börtönügyi tisztviselői állások különféle fokozataiban szolgált. A börtönügyi irodalom terén is működik és a pétervári, valamint az 1900. brüsszeli nemzetközi börtönügyi kongresszuson részt vett munkálatával..

Váli Béla, szül. Szabadkán, 1858-ban. Meghalt Budapesten, 1896-ban. Bölcsészeti tanulmányai végeztével, doktori czímet nyervén, a közoktatásügyi miniszteriumba lépett fogalmazóként. 1877 óta nagyban foglalkozott színészeti tanulmányokkal. A Magyar Színészet története cz. művével száz aranyas pályadíjat nyert 1886-ban. Később Bayer Józseffel együtt írta meg sokkal nagyobb terjedelemben a magyar nemzeti színészet-történetét. Azóta igen sok hasonló 552irányú munkája jelent meg, többek közt: Az aradi színészet története. Ő hozta haza Vas Gereben műveit Bécsből és adta ki életrajzzal együtt. 1892-ben a kormány képviselőjeként szervezte és vezette a bécsi színészeti kiállításon a magyar osztályt. A Pallas Lexikon számára színészek életrajzait is írta.

Városy Gyula dr., kalocsai éresk, szül. 1846 aug. 13-án, Zomborban. A középtanodai érettségi vizsgát a kalocsai gimnáziumban állotta ki 1866-ban, kitűnő eredménnyel. Theologiai tanulmányait a budapesti egyetemen 1866-70-ben elvégezvén, 1870 július 26-án pappá szentelték és Csonoplyára küldték káplánnak, a hol 1873-ig működött, a mely évben magasabb theologiai kiképzés czéljából a bécsi Augustineumba került. 1875-ben a bécsi egyetemen a theologia doktorává avatták. Haynald Lajos érsek még ez évben kinevezte az érseki hivatalhoz iktatónak és levéltárosnak. Kitünö képzettségével csakhamar kinyerte az érsek bizalmát, a ki tehetségét és buzgóságát különféle hivatalokban felhasználta. 1876-ban szentszéki aljegyző, 1877-ben az irgalmas nővérek gyóntatója, 1878-ban a főszékesegyházi könyvtár könyvtárosa, 1880-ban az ez évben felállított kalocsai gyermekszeminárium subregense és a kalocsai theologiai Lyceumban az egyháztörténelem és egyházjog helyettes tanára, 1881-ben pedig rendes tanára lett. Ez évben az érsek őt munkásságának elismeréseül tiszteletbeli pápai kamarássá neveztette ki. 1883-ban szentszéki ülnökké, 1884-ben a középiskolákban alkalmazandó hittanárok vizsgáló-bizottságának tagjává, 1886-ban a plebánosi vizsga vizsgáló-bizottságának tagjává, 1887-ben a kalocsai káptalan tb. kanonkjává és a nagyszeminarium rectorává, 1888-ban pedig a kalocsai káptalan tényleges kanonokjává nevezték ki. Mint ilyent 1892-ben Császka György érsek oldalkanonokjává tette. 1893-ban a tiszai főesperesi, 1895-ben a bácsi főesperesi, 1897-ben a főszékesegyházi főesperesi stallumokra léptették elő. 1898-ban XIII. Leo pápa házi praelatusává tette és ugyanazon évben a király a budapesti központi papnevelő-intézet igazgatójává nevezte ki. 1901. nov. 1-én székesfehérvári püspökké nevezték ki, 1902 jan. 19-én pedig felszentelték s ugyanez év márczius 9-én foglalta el székesfehérvári püspöki székét. Innen 1905 okt. 19-én a kalocsai érseki székre került, melyet 1906 január 14-én foglalt el. Ugyanabban az évben a király kinevezte belső titkos tanácsosává, Zombor sz. kir. városa pedig tiszteletbeli polgárává választotta meg.

Vértesi Károly, ügyvéd, író, szül. 1843-ban, Zomborban. Három évi theologiai tanfolyamot, majd jogot hallgatott és 1872-ben a budapesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett. Igen sokat utazott és megfigyeléseiről számos czikkben, majd kötetekben számolt be. Beutazta Magyarországot, Ausztriát, Boszniát, Herczegovinát, Montenegrót, Bajorországot, Németországot, Svájezot, Franczia-, Spanyol-, Olasz-, Dán-, Svéd- és Norvégországokat, Portugáliát; járt még Angol-, Görög- és Törökországban is. Beutazta éjszaki Afrika és Kis-Azsia egy részét, utóbb pedig nagy utat tett az amerikai Egyesült-Allamokban. Első irodalmi kísérlete "Az Alpesek között" czímmel 1878-ban jelent meg, azóta egész kis könyvtárra mennek a kötetei. Irodalmi munkájában súlyos csapás érte, a mikor csaknem a szemevilágát vesztette és nyolcz évig tollba mondta czikkeit. A közéletben 553is jelentős szerepet vállalt magára; szülővárosában az ő kczdeményezésére és alakításával létesült a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaság, melynek megalakulása óta elnöke, és ugyancsak az ő búzgóságának köszönhető Schweidel József 48-as vértapu-tábornok szobra, a melyet Zomborban emeltek; most pedig az Irodalmi Társaság közgyűlésén tett indítványára és az ő szoborbizottsági elnökletével, Rákóczi szobra készül Zomborban. Lelkes agitátor és szónok. A zombori ügyvédegyletben több évig viselte az elnöki tisztet. Szervezte a Tulipán-szövetséget Zomborban. A hazafias ünnepélyeket rendező bizottságnak is másfél évtized óta elnöke.

Virter Ferencz, az Országos Monografia Társaság igazgató-szerkesztője, szül. Hódságon, 1875-ben. Hosszabb időt töltött az amerikai Egyesült-Államokban és az ottani magyar kolónia életéből sok czikket közölt. Később Délkarolinába és Floridába utazott, a hol Carnegie András ismert milliárdos emberbarát hajóján több hónapig tartó utat tett az Antillák között és a mexikói öbölben. Az 1898. évi spanyol-amerikai háború kitörésekor az amerikai haditengerészet szolgálatába lépett és a Scindia hadihajóval a kubai flottaműveletekben vett részt. A háborúból hosszabb czikksorozatot írt a Vasárnapi Újság számára. Az angol-búr háború idejében több budapesti hírlap levelezője volt Londonban. 1901-ben az Uránia magyar tudományos színház igazgatója lett, 1902 óta pedig a Pesti Hirlap szerkesztőségének tagja. 1906-ban a Magyarország Vármegyéi és Városai országos monografia segédszerkesztője, majd szerkesztője és 1907 óta igazgatószerkesztője. 1906-ban Ferdinánd bolgár király tüntette ki a bolgár nemzeti polgári érdemrend koronás lovagkeresztjével, a mikor a Koháry nemzetség történetének adatait gyűjtötte össze a monografia-társaság.

Vojnits István báró, a főrendiház tagja, szül. 1856-ban, Szabadkán. Iskoláit részben Nagykanizsán a piaristáknál, részben Budapesten végezte és 1880-ban az államtudományok doktorává avatták. 1882-ben Bács-Bodrog vármegye tb. aljegyzője, 1884-ben valóságos aljegyző, 1885-ben tb. főjegyző lett. 1886-ban a hódsági kerület országgyűlési képviselőjeként a parlamentbe került. 1893-ban Szabadka sz, kir. és Baja tjh. városok főispánjává, 1895-ben pedig Bács-Bodrog vármegye és Zombor sz. kir. város főispánjává neveztetett ki. 1899-ben magyar báróságot és örökös főrendiházi tagságot kapott. Főispáni működéséről a vármegye történetének keretén belül számolunk be. 1901-ben főispáni méltóságáról lemondott és az újverbászi kerület képviselőjévé választotta. A szabadelvű párt elnöke lett, de mandátumát 1906-ban letette és újból elfoglalta helyét a főrendiházban. Szereplésével a vármegye történetében bővebben foglalkozunk.

Völgyi Gusztáv, szül. 1866-ban, Zomborban. Kezdetben hírlapíró volt és Heves vármegyébe költözvén, átvette Kemechey Jenőtől az "Eger és Vidéke" szerkesztését. Később Ógyallára került tb, szolgabíróként, majd állami szolgálatba lépett és jelenleg Székesfejérvárt pénzügyi titkár. Irodalmi munkásságával, különösen ódáival, jelentős sikereket aratott. Zeneirodalommal is foglalkozik.

Vucsetity Illés, szül. Újvidéken, 1844-ben. A jogot Budapesten elvégezvén, rövid ideig mint városi főjegyző szolgált szülővárosában, azután ugyanott ügyvéd volt haláláig, 1904-ig. Mint kongresszusi képviselőnek kiváló szerepe volt.

Vujics Joachim, szül. Baján, 1772-ben. Iskolái után egy ideig tanítóskodott és tanárkodott. Majd felhagyott e foglalkozással és egész életét utazással töltötte. Állandó lakása nem volt. A szerb színészet úttörőjeként színtársulatokat is szervezett és velök színielőadásokat rendezett Budapesten, Szent-Endrén, Aradon, Temesváron, Pancsován, Zimonyban. Meghalt Belgrádban, 1847-ben.

Vukicsevics György, szül. Zomborban 1838-ban. A jogot elvégezvén ügyvédi oklevelet Budapesten nyert; Újvidéken telepedett le.

Vukicsevics Miklós, szül. Zomborban 1830-ban. Iskolái végeztével tanár, majd igazgató lett a zombori szerb tanítóképzőben. Néhány év óta nyugalomba vonulva, Zomborban él. irt számos paedagogiai értekezést. Néhány czikke jelent meg összegyűjtve "Cslanczi o vaszpitányu, za roditelye" ("Szülőknek szóló czikkek a nevelésről") czím alatt 1867-ben. Sokat írt folyóiratokba, különösen az általa éveken át szerkesztett "Skolszki liszt" ("Iskolai lap") czímű folyóiratba.

Winkler Pál, kalocsai érseki könyvtárnok, született Palánkén, 1859-ben. 1884-ben szentelték pappá. 1899-ben könyvtárnokká és érseki levéltárnokká nevezték ki; mely hivatalában ma is működik. 1902-ben a pápa tb, házi káplánjává nevezte ki.

Zákó Milán, ny. főispán, szül. Szenttamáson, 1860-ban. Tanulmányait Zomborban és Budapesten elvégezvén, Bács-Bodrog vármegyében kezdte meg szereplését, mint a vármegye tiszteletbeli aljegyzője. 1883-ban közigazgatási gyakornok, 1887-ben tiszteletbeli árvaszéki ülnök, 1890-1892-ig zsablyai főszolgabíró. 1892-ben szabadelvű programmal képviselőnek választották meg. A zárszámadás vizsgálóbizottságnak is tagja volt. Azután Pancsova és Versecz sz. kir. városok főispánjává nevezte ki a király, mely méltóságáról 1906-ban lemondott. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.

Závodszky Levente dr., született 1881-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1905 óta mint tanár Zomborban az áll. főgimnáziumnál működik. Ugyanott a Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat 555másodtitkára, a Zombori Városi Könyvtáregylet s a D. M. K. E. bács-bodrogmegyei fiókjának jegyzője s a Bácsmegyei Irodalmi Társaság számvizsgáló bizottságának tagja.

Zsedényi Aladár, szül. 1874-ben, Szabadkán. Hirlapoknál dolgozott és 1897 óta fővárosi tanító. Hirlapírói munkáival nem egyszer keltett feltűnést. Az Uránia-színházban előadott darabjával jelentős sikert aratott.

Zsivkovics Dömötör, szül. Óbecsén, 1853-ban. A bölcsészetet Budapesten elvégezvén, külföldre ment s előbb Boszniában tanároskodott, majd Szerbiában a classica philologia és német nyelv tanáraként működött. Most Belgrádban gimnáziumi igazgató.

Zsoldos Benő, kir. törvényszéki jegyző Zomborban, szül. 1875-ben. A zombori kir. törvényszéken 1902 óta működik. Évek óta rendes munkatársa a "Vasárnapi Újság"-nak, az "Új Idők"-nek, "Ország-Világ"-nak stb. Számos kultúrtörténeti és társadalmi irányú czikket és tanulmányt írt a fővárosi napilapokba. Jogi tárgyú értekezései és ismertetései a szaklapokban jelentek meg. Monografiánk első kötetébe tanulmányt írt a vármegye törvénykezéséről. Az "Uránia" tud. társaság folyóiratába több czikket írt; a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat évkönyveiben több históriai tárgyú értekezést és ismertetést tett közzé. Pénztárnoka a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaságnak; megválasztott első delegátusa a római "La Sociéta Internazionale degl` Intellettuali" czímű tudományos, irodalmi és művészeti társaságnak. Angol műfordításai a fővárosi kritikai szakfolyóiratokban jelentek meg. Munkatársa "Az Élet" cz. irodalmi és kritikai hetilapnak is.

A vármegye székhelyének, Zombor szab. kir. városnak a színészete rövid keletü. Az a kevés magyar színtársulat, a mely a XIX. század elején vándorútjában ide is eljutott, játszott Zomborban is.

A mikor gróf Győry Ferenczet a vármegye főispánjának installálták, 1824-ben, a székesfehérvári színtársulat játszott Zomborban, 1825-ben újra visszatért. és Bayer József adatai szerint., 1825 május havában "Imre" és "István, Magyarok jóltevője," júniusban "Benjamin Lengyelországból", Donna Diana, Favorita, Hívség győzedelme, Mátyás király és a kolozsvári bíró, Kronsteini viadal, Mexikói vőlegény, Tudálékos, Burgundiai gróf és az Élet csak álom czímű darabokat adták. Azután átmentek Szabadkára és Bajára. Ekkor Horváth József és Komlóssy Ferencz voltak a színigazgatók.

1827-ben Kilényi Dávid színtársulata játszott Zomborban, utána pedig mind gyakrabban jutott a vármegyébe és így Zomborba is egy-egy magyar színtársulat, egy-két heti tartózkodásra.

A szabadságharcz után Zombor erősen német jellegű lett, az alkotmány visszaállítása után pedig a közigazgatási tisztviselők többsége szerb lévén, magyar színészet támogatására nem igen lehetett kilátás.

556Jártak 1839 óta szerb színészek a vármegyében és ezek a 70-es években rendszeresen minden második évben tartottak előadásokat Zomborban, sőt a zombori színház építése alkalmával a részvénytársaság úgy alakult, felében szerb és felében magyar részvényesekkel, hogy minden második év a szerb előadásokra esett.

A zombori állandó színház felépítése előtt a nagy Vadászkürt-szálló terme, és alkalmas időben az ennek az udvarán épített fabódé volt Thália temploma.

A 70-es években Bokody, Aradi, Ottinger Ede és Zoltán Gyula magyar és Ottepp német színigazgató szereplésének akadunk nyomára.

1879-ben, a mikor a szegedi árvíz volt, Aradi Gerő színtársulatát nagy lelkesedéssel fogadta Zombor város közönsége. A társulat akkor 1879 márczius 27-étől, a mikor az Ibolyafalóval megkezdette előadásait, 1879 május 4-ig játszott és a "Niniss" czímű operettel fejezvén be előadásait, Bajára költözött.

A szegedi árvíz kormánybiztosságában volt Szemző Gyula, a kerényi kerület orsz. képviselője is, a kinek a lelkes közreműködésével alakult meg a Zombori Színház Részvénytársaság.

1879 május 14-én jelent meg felhívása a részvényaláírása, és buzgólkodásának csakhamar sikerült közel 80.000 koronát a színház fölépítésére összehozni. (A mi hiányzott, azt Szemző Gyula pótolta.) A részvénytársaság igazgatósága, a mely Szemző Gyula elnöklete alatt Athanaczkovits György, Barthal József, Bikár Simon, Gergurov Milán, Mihelits János, Milassevits János, Rátay József dr. és Sztojkovits Péter dr. tagokból állott, nagy lelkesedéssel fogott hozzá a színház építéséhez és ezt pályázat útján Voyta Adolf építészre bízta, a ki az akkori viszonyoknak megfelelően, nagy megelégedésre oldotta meg feladatát. A színház elkészültéig a Vadászkürtben játszottak.

1880 márcziusban rövid ideig német társulat, 1880 április 6-tól július 4-ig Temesváry Lajos magyar színtársulata, 1881 április 3-tól 13-ig Erdélyi Marietta, utána 1881 április 16-tól június 30-ig Csóka Sándor színtársulata, a kinél Blaha Lujza vendégszerepelt óriási ünnepeltetés közepette, játszottak itt. Csóka társulata július elején átment Szabadkára, Zomborba pedig ugyanakkor szerb társulat jött.

1882 januárban Jakabffy Gábor társulata jött Zomborba, az utolsó, a mely még szállodai teremben volt kénytelen játszani, mert 1882 szeptember 6-án megkötötte a színházi részvénytársaság a szerződést Sághy Zsigmond és Dobó Sándor színigazgatókkal, hogy az új színházat 1882 november havában ünnepélyesen megnyitják.

A megnyitó-előadás 1882 november 25-én volt, Kölcsey Hymnusza és Dömötör Pál alkalmi prológja után (a melyet Margalits Ede dr. szavalt) színre került Szigeti színműve: "Rang és Mód." - 1883 márczius 13-án vendégszerepelt az új hajlékban Hegyi Aranka és márczius 22-én ért véget a társulat működése, 93 előadás után. 1883-4-ben Tóth Béla színigazgató játszott 103 estén, 1884 szeptember és októbor hónapjaiban Mándoky Béla társulata 30 előadást tartott, 1885 januártól márcziusig Mosonyi Károly 50 előadást. 1885 deczember havában szerb társulat működött az új színházban először, a mely azóta, fölváltva, minden második évben játszik. Mindig ugyanaz a "Szerb Nemzeti Színtársulat" (igazgatója Dobrinovits Péter), a mely állandó alapból húzza a fizetését és így a látogatások sikerétől teljesen független. Ugyanez a társulat játszik Szabadkán, Újvidéken, Zentán, Óbecsén, valamint a szomszéd vármegyék erősebb szerb városaiban is.

1886 márczius-április havában Tóth Béla magyar színtársulata tartott 35 előadást a zombori új színházban. 1886 november 27-1887 február 27-ig. Sághy Zsigmond társulata 78 előadást. - 1887-8-ig Rakodczay Pál, a híres dramaturg társulata 52 előadást.

Ugyanez év 1888 április havában Schulz, eszéki német színigazgató társulata adott 12 operett-előadást. Ez volt - bár a színház minden este megtelt, - a német színészet hattyúdala Bácsmegyében, mert többé itt német társulat nem játszott.

1888-89-ig Sághy és Borsódi; 1889-90-ig Halmay Imre; 1890-91-ig Egry Kálmán; 1891-92-ig Veszprémy Jenő; 1892-93-ig Rakodczay Pál; 1893-94-ig és 1894-95-ig Polgár Károly; 1895-96-ig Füredi Károly; 1896-97-ig és 1897-98-ig Kúnhegyi Miklós;1898-99, 1899-900, 1900-01, 1901-902-ig Deák Péter; 1902-903-ig Monori Sándor; 1903-904-ig Balla Kálmán és 1904 557ősz óta állandóan Polgár Károly színtársulata működött a téli idény 3 hónapján Zomborban.

A színház, a mely a megalapításakor nagynak látszott, ma már régen szűknek bizonyult. A város a részvényesektől megvette a színházat és most foglalkozik újjáépítésének tervével.

Szabadka színháza régibb, mint a zombori. Állandó színházának fölépítése előtt a kis vidéki társaságok vendéglőkben játszottak. 1785-1795 között német társulatok játszottak Bácsmegye több helyén, így Szabadkán, Baján és Újvidéken is. 1818-ban a gimnáziumi épületben tartottak előadást a magyar színészek, később a "Fekete sas" szállóban, 1847-ig.

A székesfehérvári Komlóssy és Horváth-féle színtársulat 1824-ben "viszonti odamenetelekre" alkalmas játékszínt készített Szabadkán és 1825-ben hét estén át játszott. Darabjai voltak: IV. Béla, Benjámin, Kronsteini viadal, Favorita, Aurelius Commodus és Elégett Ház, Burgundiai gróf, Testvérek ellenkezése. Kilényi Dávid társulata 1826-ban játszott Szabadkán.

A város tanácsa a fokozódó igények kielégítése czéljából már a szabadságharcz előtt tervezte alkalmas színház építését, de ez a terv a közbejött háborús események miatt elmaradt 1854-ig. Ekkor készült el a "Pest városhoz" czímzett nagy városi szálló, amelylyel a tágas színház is kapcsolatos. 1909-ben újabb átalakításon ment át. Az új színházat 1854 deczember 16-án nyitotta meg Latabár Endre színtársulata a "Két Barcsay" czímű színművel. A város lakosságának nagy száma a színészetnek maradandóbb tartózkodást biztosít, mint Bácsmegye kisebb városai, miért is a társulatok itt hat hónapot szoktak tölteni. E nagy előnye következtében a város gazdagabb, jobban felszerelt társulatokat kap, a legjobb vidéki erőkkel és sok évi szerződéssel. 1870 óta aránylag nagyon kevés színtársulat szerepelt a városban. Az igazgatók sorban ezek voltak: Aradi Gerő, Krecsányi Ignácz, Ditrói Mór, Csóka Sándor, Erdélyi Marietta, Halmay Imre, Pesti Ihász Lajos és Farkas Ferencz dr. 1909 virágvasárnapig.

Baján a színészetnek állandó hajléka még nincsen. A színészek a Bárány szálló alkalmatlan nagy termében kénytelenek játszani; régebben még kényelmetlenebb vendéglői helyiségekben vendégszerepelgettek. A legrégibb színészkedés adatai a székesfehérvári és az erdélyi színtársulatok vendégjárására vezetnek, a melyek, midőn Szabadkán és Zomborban vendégszerepeltek, 1824, 25, 26, 27-ben, Baját is meglátogatták és 1825-ben, június havában a "Benjamin Favorita és "Mexicoi vőlegény", júliusban pedig az "Elégett Ház" és a "Fecske Demeter" cz. darabokat adta a Komlóssy és Horváth-féle társulat.

A szabadságharcz után Rössler debreczeni színtársulata adott operákat Baján. Később a Nemzeti Színház egy-egy művész-csapatja jött, ifj. Egressy Gábor vezetése mellett, évről-évre vendégszerepelni Bajára, a mely mint dunamenti város, nagyon könnyen volt hajón elérhető, mert akkor még vasút nem járt. Ilyen vendégművészek voltak: Feleki Miklós, Prielle Cornélia, Lendvai és Lendvainé, Tóth Imre, Bulyovszky Lilla (igen gyakran), később Csillag Teréz, kinek első vendégfellépte Baján volt. - A Bach-korszakban német színészek Dieffenbach és Rémay szenior és junior színtársulatai működtek Baján.

A 70-es években Völgyi György magyar színtársulata, utána fia Varga Gyula, később Csóka Sándor színtársulatai játszottak.

A szegedi árvíz után Aradi Gerő Zomborba, és utóbb Bajára vitte szegedi színtársulatát és miután a közönség fölkarolta vállalatát, nyári színkört épített és többször is visszatért. A midőn pedig Zombor 1882-ben állandó színházat nyitott, a színigazgatók állandóan egyszerre szerződtek olyképen, hogy a telet Zomborban, a tavaszt Baján töltötték. Így jöttek ide is rendszeresen ugyanazok a társulatok, 1883-1900-ig, a melyeket Zombor város színészeténél felsoroltunk. Ekkor Zombor a délvidéki színkerülethez csatlakozott (Nagy-Becskerek, Nagykikinda, Lugos, Vercsecz) míg Baja, Szabadkával szövetkezve, ennek társulatait kapja, 1901-1905-ig Pesti Ihász Lajost, 1906 óta 1909-ig Farkas Ferencz drt.

Újvidék színészetében a szerb Nemzeti Színház játszsza a vezérszerepet. A magyar társulatoknak a multban kevés keresni valójuk volt e határszéli városban. Mégis, a midőn a 70-es években egész Bácsmegyében erősödött a nemzeti kultúra, kisebb színtársulatok rövidebb vendégszereplésekre elmentek Zomborból vagy Bajáról Újvidékre is. A 80-as évek elején Erdélyi Marietta, 1885, 86, 87., Zoltán Gyula, 1888-1891, Csóka Sándor, 1892-1894. Bodoki, 1885-97. 558Halmai, 1897-1900. Somogyi, 1901-1904. Kövessy, 1905-6. Szilágyi, 1906-7. Kövessy, 1907-8. Makó, 1908. Mezei Kálmán és 1909-ben Kövessy színtársulatai működtek a Dungyerszky-féle színházban.

A milyen nehéz a színészet boldogulása azokban a városokban, a hol állandó színház nincsen, még küzdelmesebb a helyzetük a kisebb helyeken. Itt rendszeres színészpártolás nem fejlődhetik. A nagyobb helyek, mint Zenta, Óbecse, a közeli Szeged vagy Szabadka társulatát kapják néhány hétre, a mikor a nagy városok megkezdették a szünetet; Palánka, Kula sat. pedig még kisebb vándorló társulatoknak adnak rövid időközökre tanyát.