A török uralom idején, különböző időben, mind több és több keresztény költözött be Bácskába s így Zombor környékére is, Szerbiából, Boszniából és Dalmácziából. Részben gör. kel. szerbek, részben róm. kath. bunyeváczok. A bevándorló bunyeváczokat a hagyomány szerint francziskánus barátok (e provincia Bosna-argentina) vezették, kik, mint híveik, bosnyák nemzeti ruhát s fezt viseltek. A zombori bunyeváczoknak eleinte nem volt templomuk s a Keleti-Gradina határon egy domb alatti üregben hallgattak istentiszteletet - mint Szlatkovics is írja - s utána lakmároztak és kólót tánczoltak. (Mihályevits Bono ferenczrendi szerzetes egy Putnik zomborszki (Zombori utazó) czímű bunyevácz nyelvű verses krónikájában holmi töredékes adatokat jegyez föl e korról.) Ibrisimovics Marin belgrádi kath. püspök is följegyzi 1649. évi bácskai bérmaútjáról, hogy Zomborban október 23-án és 24-én 117 egyént bérmált, s 30 katholikus házat talált, de a híveknek templomjuk nem volt. A keresztény lakosság gyors szaporodását mutatja ez adat. A zombori szerbek és bunyeváczok a török uralom idején mindíg a Habsburg-uralkodók pártján voltak. Háború esetén zászlaik alatt harczoltak, de idehaza is folyton nyugtalanították a törököket. Az 1675. évtől kezdve mind hevesebben folytak e csatározások, míg végre 1687-ben sikerűlt megtörni a félhold uralmát, s a városból és környékéről elűzték a gyűlölt ellenséget. E tizenkét évi küzdelem emléke századok múltán is élt a zombori nép tudatában. Regék szóltak a török futás-ról (zbeg). A hagyomány szerint e harczok alatt ázsiai kolera is pusztított a vidéken.

Zombor, a fontos erősség, a nahije székhelye, a törökök kiűzése után megint elvesztette jelentőségét. A fölszabadulás után két évre (1689) ismét csak falunak mondják. Nagyobb számú lakosságát csak az 1691. évi nagy szerb bevándorlás alkalmával nyerte. Csernovics Arzén érsek vezetése alatt ugyanis 30-40,000 család költözött be a törököktől fölszabadúlt déli vidékekre, kik, mint "ideiglenes vendégek" I. Lipóttól fontos szabadalmakat nyertek. A Zomborban és környékén ekkor nagyobb számmal letelepűlt szerbek, a bunyeváczokkal békés egyetértésben, a várost uralmukba vették. A belvárost körűlfogó sánczokat kijavították s katonai szervezettel berendezkedve, hadi szolgálatot teljesítettek.

1702-ben Zombort a tiszai határőrvidékbe osztották be, s a szegedi várparancsnokság alatt külön katonai "sáncz" lett. A zombori sáncz kapitányi tisztsége úgyszólván firól-fira szállott. Sokáig a bunyevácz Markovics család viselte. Szerb hagyományok szerint néha külön szerb kapitány is volt.

Az első kapitány az 1690-ben magyar nemességet nyert Markovics Domokos (Nedeljko) az 1691-i zalankeméni ütközetben 600 gyalog és 200 lovas zombori harczost vezetve, vitézűl küzdött s hősi halált halt. Fia, György, követte a tisztségben. Ezután több évtizeden át gróf Brankovics János, az utolsó szerb despotának, Brankovics Györgynek unokaöcscse, volt Zombor parancsnoka. Az 1697. évi zentai ütközetben ő vezette a zombori milicziát. Szavoyai Jenő herczeg serege július 19-én táborozott Zomborban.

A zentai csata emléke sokáig élt a zombori szerbek ajakán e közmondásban: Dobio, ko turski car na Senti (Nyert, mint a török szultán Zentánál.) A monda szerint, mielőtt a zombori katonák a zentai diadalról hazaérkeztek volna, egy portyázó török csapat a városba tört s rabolni kezdett. De hamar félreverték a harangokat, s öregek, asszonyok vasvillával, söprűvel kergették el a martalóczokat. Állítólag ennek az eseménynek az emlékére harangoznak minden este 9 órakor a gör. kel. és a róm. kath. templomban.

Szerb adat szerint: Brankovics János vezérelte a zombori hadakat "Rákóczi fölkelői ellen is,... és számos ütközetben tanújelét adta vitézségének, valamint a felséges ausztriai uralkodó család iránt való hűségének." Ekkor szerzett érdemeikre Mária Terézia színe előtt is büszkén hivatkoztak Zombor polgárai. II. Rákóczi Ferencz fejedelem ismételten fölszólította a szerbeket, hogy ügyét pártolják és zsoldért álljanak be seregeibe. Csernovics pátriárka azonban Bécsbe küldte Rákóczi fölszólító levelét. A papok meg a szószékről izgatták a népet a magyarok ellen. Hajmeresztő embertelenségekről szólnak az egykorú följegyzések. Az 1704. év nyarán kezdődött meg ellenök a bosszúló hadjárat. Lehet-e csodálni, hogy a kuruczok se maradtak adósak. Egy július 9-iki jelentés így szól: "Mi az egész Ráczországban (Bácska) Dunán-Tiszán innen levő nagy roppant helyeket összveégettük."

213Szeptemberben fegyverszünet állott be. Az elmenekűlt nép lassanként visszaszállingózott fölégetett lakóhelyére. Hellebront János kurucz ezredes október 4-én a solti táborból már ezt jelenti: "Hála Istennek, ily híreink bizonyosan érkeztek, hogy a ráczság mint Zombort, úgy más falukat is megszállottak... A Zombor táján levő helységek már szántanak, vetnek és minden gazdaságot folytatják és se a rácz, se pedig a magyar soha egyik a másikra nem akar többé hadakozni..." De a béke nem volt tartós. Vak Bottyánnak kétszer is végig kellett söpörnie a Duna-Tisza közét, s az egész Bácska, mint a török hadjáratok után, megint le volt tarolva.

A szatmári békekötés után a zomboriak öt esztendeig békében éltek.

1716-ban Brankovics kapitány vezérlete alatt megint részt vettek a péterváradi diadalban, melynek következménye az ú. n. Bánságnak a török iga alól való végleges fölszabadúlása lett. Érdemeik elismeréseűl a paszaroviczi béke (1718.) után a zombori sáncz "Oppidum militare Sombor" nevet nyert. A város egyik pecsétje ez időben: Hátranéző koronás kétfarkú oroszlán, jobb lábát egy S betűvel jelzett pajzson nyugtatja, bal lábában kardot tart. Körírata: Sigil. Com. milit. Sombor.

A péterváradi háborúk idején a törökök a Szerémségben a Fruska-Gora hegyen levő szerb kolostorokat is veszélyeztették. A Jazaki kolostorban őrizték szent Uros szerb czár tetemeit. A törököktől való féltükben a barátok Zomborba menekűltek a szent ereklyével, s egy évig a Szent János templomban (ma Kis-templom) helyezték el. A béke helyreálltával Uros czár hamvai visszakerűltek Jazakra. Fényes szertartással vitték keresztűl a városon a nyitott koporsót a sziváczi kapuig. Gör. kel. ünnepi körmenetek alkalmával ma is az első evangéliumot olvassák ott. Emlékűl a barátok egy - állítólag a szent földről való - Mária-képet ajándékoztak a Szent János templomnak. Gróf Brankovics János kapitánysága idejét Zombor fénykorának mondják a szerbek. "Jankó knéz" vitézségéről és jószivűségéről sokáig sokat beszélt a zombori nép. Ott lakott a mai városháza helyén, a Czoborok fölépített kastélyában. Mikor a mai városházát építették, a ledöntött falakban nagy köveket találtak "Comes Joanes Brankovich" fölírással. A kastély éjszaki és nyugati földszintes oldalán, keleti stílusban, fedett deszkafolyosó vonúlt végig, a hol mesteremberek rakták ki portékáikat: szűrszabók, szűcsök, papucsosok, csizmadiák, kovácsok, puskamívesek, bognárok stb. Ezen az oldalon folyt az akkor még bővízű Mosztonga, melyen át híd vezetett a sánczig terejdő rétségre. Ott voltak körűlbelűl a mai Vadászkürt szálló helyén, a gróf istállói. Mások szerint vadaskert volt az. A nép e helyet később is állatkert-nek nevezte.

Zombort ez időben két sáncz vette körűl. Egyik a belvárost védte palánkokkal és árokkal, melyen hidak vezettek át; másik a külső városrészeket kerítette be. Ez a zombori vár, a Czoborok vára. A zombori határ egy része ma is Gradina nevet visel, mely szláv szó várat, várhoz tartozó területet jelent. A XVIII. század folyamán Bács vármegye ismételten foglalkozott a régi helyek nyomozásával. Öreg emberek tanúskodtak róla, hogy a ma is Cservenka nevű kűlváros területén régi sánczok nyomai sokáig láthatók voltak. A cservenka szó a bolgár nyelvben vörös épületet, de várat is jelent. (A bolgár emlékekben Ruszcsuk vára is Cservenka néven fordúl elő). A török korban itt bolgárok is laktak s így valószínű, hogy tőlük eredt a zombori Cservenka elnevezés. (Cservenka családnév is van Zomborban.)

A határőrvidékhez tartozó Zombor kettős életet élt. Fele részben katonai sáncz volt, fele részben pedig a kir. kincstárnak és Bács vármegyének polgári hatósága alá tartozott. A kamarai rész pecsétje 1740-ben: híddal összekötött két félkör (valószínűleg a városnak fele részben katonai, fele részben kamarai területét jelezve). Fölötte ez a szerb írás: C. II. C. P. Alúl a félkörben valami díszítés. Egy másik pecsét: Egy csillag és nap, alatta keresztes húsvéti bárány s két angyal. Legalúl háromágú virág és szántóvas. A fölírat: Sig. Com. Caal. Opp. Zombor. A Czobor-uradalom 1724. évi összeírása a polgári Zomborról azt mondja, hogy keletfelől Gradinával határos. Népes helység. Szántóföldje, erdeje nincs. Szántóföldet Sivolie, Male-Miletics, Cernobrina és Pettesova pusztákon bérel. A kamarának 390 frt bért fizet. Az egész határ közös a militárisokkal, s nagyobb részt azok használják. Folyton viszálykodnak egymással. 1732-ben a város 641 frt hadi és 228 frt vármegyei háziadóval volt megterhelve, mely öt év múlva 214527, illetőleg 168 forintra szállt le. E kötelezettségének sem igen tudott eleget tenni, a miből hosszas pörök származtak. Úgyszintén a militárisok hatalmaskodásaitól is.

A katonáskodó családok, I. Lipót szabadságlevele szerint, valóságos nemesi jogokat élveztek. Adót nem fizettek, robot munkát nem teljesítettek, forspontot nem adtak, házaikba, mint a nemesi kúriákba, katonákat beszállásolni nem lehetett. E szabadság később szabadosságra, hatalmaskodásra, visszaélésekre vezetett. A kamarai alattvalókat kényük-kedvük szerint büntették, földjeiket elfoglalták, vetéseiket lelegeltették. A vármegyéhez egymás után érkeznek a jelentések a garázdálkodásokról. A zombori bíró bepanaszolja Brankovics János kapitányt, hogy Pettesova nevű pusztájukat erőszakkal elfoglalta. A környékbeli falvak is egyre-másra panaszkodnak a zombori szerb katonák ellen birtok-eltulajdonítások miatt.

Brankovics kapitány 1730-35 között halt meg Zomborban. A Szent György templomban temették el. Utána két kapitánya volt Zombornak: a szerbeké Damjanovits János, a bunyeváczoké Markovics Mátyás, majd fia Márk. Mikor III. Károly, Anna orosz czárné szövetségében, megújította a belgrádi békével végződő sikertelen háborút (1736-1739), a délvidéki sánczokkal együtt a zombori miliczia is teljesített hadi szolgálatot. A lovasságot Markovics Márk, a gyalogságot meg Damjanovics János vezette a harczokban.

Mária Terézia trónraléptével az 1741-iki országgyűlés a XVIII. t.-cz.-ben kimondotta a bánáti és a bácskai katonai határőrvídékek megszüntetését. A zombori katonai sáncz azonban csak 1745-ben olvadt bele a vármegyébe.

Ez idő alatt a zombori határőrök még egyszer kimutatták vitézségöket s az uralkodó család iránt való hűségüket az ú. n. örökösödési háborúban. A bajorországi és sziléziai csataterekre 200 lovast és 400 gyalogost küldöttek. E katonaság kétharmadrészben szerb volt, Damjanovics János kapitány vezérlete alatt. Az 1737. évi török háborúban és Mária Terézia védelmében oly sok zombori lakos vérzett el, hogy az 1746. esztendőben 300 elesett harczosnak özvegye és igen sok árvája élt Zomborban. A hazatértek is sebekkel voltak borítva. "Jele volt ez alattvalói hűségüknek, melyet vérükkel pecsételtek meg" - mondja egy zombori szerb följegyzés. A hazatért Damjanovics kapitányról azt tartja a hagyomány, hogy később a református vallásra tért át, s az egykor gazdag úr a legnagyobb nyomorban tölti végnapjait. Éhen halva találták meg méhesében, mely a mai színház épület helyén volt. Szintén a monda szerint több zombori harczos maradt Bajorországban és Sziléziában, kiknek utódai még mai napig is élnek ottan.

Mária Terézia tehát megszüntette a bácskai katonai sánczokat, csak a Duna-Tisza szögletében maradt meg az ú. n. Csajkás-kerület, szerb határőrökkel. Zombort, mint mezővárost, bekebelezték Bácsmegyébe 1745 november 1-én. A katonáskodáshoz és a szabad élethez szokott lakosság azonban sehogy sem tudott, nem akart beletörődni a jobbágyi helyzetbe. 1746 deczember 10-én a volt zombori sáncz ellent is állott a vármegye kiküldött hatóságának, mely a már polgári alattvalókká lett militárisokat össze akarta írni. Mikor pedig a vármegye szigorú rendszabályokkal eltiltja a fegyverviselést és munkára kényszeríti őket, a szerbek közűl sokan inkább elhagyták a várost és részint a Szerémségbe, részint a Csajkás kerületbe költöztek. Helyükbe baranyai szerbek jöttek. Az eltávozott szerbek helyét azonban nagyrészt bunyeváczok foglalták el. Biztos adataink ugyan nincsenek erről. Való, hogy már a török uralom idején laktak "róm. kath. ráczok" (bunyeváczok) Zomborban. Ibrisimovics belgrádi püspök 1649-iki bérmáló útjában már 30 bunyevácz házat talált itten. Megjegyezte, hogy templomuk nem volt. A hagyomány szerint később egy kis kápolnát építettek a mai Késmárky-féle ház kertjében. Valahol ott volt a barátok rendháza is, mert azt a teleksort 1848-ig "barátok kertjé"-nek, "barátok sorá"-nak hívták. Ma is a Barát-utcza húzódik ott. 1687-ben a törökök elől a bunyeváczoknak egy nagyobb csapata - mintegy 5000 fegyveres, minden hozzátartozóival - költözött be a vármegyébe Miksa bajor választó fejdelem, császári fővezér engedelmével. Hihető, hogy Zombor ezek közűl nyerte nagyobb bunyevácz lakosságát az eltávozott elégületlen szerbek helyett (1741). Hogy 1743-ban Patachich Gábor kalocsai érsek, főispán, a Ferenczrendűek kolostorának (mai plébánia-épület) alapkövét letette, s hogy kilencz év mulva, 1752 június 24-én 215megkezdték a vele összefüggő Szent-Háromság-templom (ma: plébánia-templom) építését: minden esetre a kath. bunyeváczok megsokasodását jelenti.

Zombor nem is sokáig tűrte alárendelt helyzetét. Az alsóváros és a hozzá tartozó 16 szállás katona-családjai 1745-ben szerb nyelven írt folyamodványnyal járúltak Mária Terézia elé, s hivatkozva több rendbeli elismert érdemeikre, fegyveres szolgálataikra, s I. Lipóttól nyert kiváltságaikra, kérték a királynét, hogy vagy helyezze vissza őket előbbi katonai állapotukba, vagy adjon nekik a jászok és kúnokéhoz hasonló kiváltságot, - mert ők jobbágyok nem lesznek, vármegyei terheket nem viselnek. Készek inkább elhagyni a várost. 200 szerb és 100 bunyevácz családfő írta alá a kérvényt, melyet Radojevits István, Sztojsics Athanáz és Parcsetics Márton teljes hatalmú megbízottak vittek föl Bécsbe. A felsővárosiak azonban jobbára békés németek - belenyugodtak a megváltozott helyzetbe, miért is parasztok-nak csúfolták őket a többiek, kik magukat büszkén szabad katonák-nak mondották.

A vármegye minden követ megmozdított, hogy útjukba akadályokat gördítsen. Három évi lankadatlan fáradozás után a küldöttek mégis czélt értek: Mária Terézia Zombort 1747 márczius 21-én szabad királyi várossá emelte.

De még csak két esztendő múlva örűlhetett a kiváltságnak. Addig a váltságösszegre, a diploma kiállítására s egyéb költségekre pénzt kellett előteremtenie. Halastól tizenötezer, Szabadszállástól háromezer forintot kapott kölcsön. Majd Bécsben báró Palmtól százhúszezer forintot vett föl, s a kölcsönök biztosítására a lakosság - személyenkint megszavaztatva - lekötötte az egész várost összes pusztáival és minden jövedelmeivel. A privilegiumért százötvenezer forintot fizetett Zombor a kincstárnak.

1749 februárius 17-én kelt a város szabadságlevele, melyet Koller István királyi biztos hírdetett ki nagy ünnepélyességgel. A polgárság letette a törvényszabta esküt, köteles hódolatot és hűséget fogadván őfelsége és a város iránt. Mozsarak dörgése, harangok zúgása hirdette az ünnepies pillanatot: Zombor szab. kir. város lett. Érdekesek és jellemzőek a szabadságlevélnek e részletei: "Mi Mária Terézia - kegyesen megszívleltük ezelőtt katonai uralom alá tartozott Zombor mezővárosbeli polgáraiknak soknemű, hasznos, előttünk kedves és kellemes szolgálatait és abbeli érdemeiket, hogy közösen - mind a róm. katholikusok, mind az állítólag kétharmadrésznyi többségben levő ráczok - ezelőtt hetven s egy nehány évtől fogva, szerencsés és békés időkben, valamint a számos bel- és törökellenes külháborúk idején, állandóan saját költségükön és fegyvereikkel, minden erejükkel és tehetségüknek egész teljével és mindíg kiváló éberséggel, gonddal és szorgalommal, különösen nevezett országunk szent koronájának s Magyarország egykori dicső királyainak, boldog emlékű Elődeinknek, Felséges Házunknak és már Nekünk is, jelesűl az utóbbi nyolcz év alatt különféle hatalmak ellen viselt s csak újabban a múlt év alatt Isten segélyével befejezett súlyos hadjárataink alkalmával - állandóan, kitartóan, sok vérontással, számos polgártársaiknak elvesztésével... tettekben is megmutatták és bebizonyították, hogy ragaszkodnak Hozzánk, hasznos polgárai a hazának, buzgó előharczosai a közjónak... A Bács vármegyében fekvő jelenlegi mezőváros Zombor, ezelőtt közönségesen zombori katonai sáncznak neveztetett, az 1741-iki évben az illetékes katonai fönnhatóság alól fölmentetett és a hazai törvények értelmében, jelesűl az 1741-iki legutolsó országgyűlés XVIII. szakasza alapján teljesen végkép az országos kormány és a föntebb nevezett Bács vármegye hatósága alá és bekebeleztetett... A közjót és haladást szemmeltartó fenti érvekből és okokból s az esedező polgárok és lakosok nagy érdemeire tekintettel, Bács vármegyébe kebelezett egész Zombor városát illetőleg - elhatároztuk, hogy az alább részletezendő területekkel, jogokkal és kiváltságokkal kedvelt Magyarországunk szabad királyi városává emeltessék... s nevezett országunk többi szab. kir. városainak, mint tulajdonunknak, számába, osztályába... avattassék...; mostantól kezdve mindenkorra Zombor szabad királyi város néven és czímén említtessék..., hogy biztos reményünk lehessen nevezett és különben is sokat népesedett Zombor mezővárosunkról, hogy mihelyt fölszabadúlva, kiváltságokkal fölruházva és a szab. kir. városok sorába lesz iktatva, még sokkal jobban meg fog népesedni, mi által - az ipar és kereskedelem, mely ezen az idők viszontagsága folytán elpusztúlt vidéken csekély, - virágzásnak fog indúlni; a termékeinek elárusítására piaczot nagyban nélkülöző környék lakosainak, az 216ugyanazon Bács vármegyében szinte újonnan szervezett Újvidék szab. kir. várossal együtt, árúcsarnokáúl fog szolgálni..." (Mily szép és nemes hivatást jelölt ki a királyi szabadságlevél Zombornak!)

Az új szab. kir. városnak a kiváltságlevél ezt a czímert és pecsétet állapította meg: Vörös álló katonai pajzs. Pázsitszerű zöld mezején hegyesfalú három tornyos ezüst vár emelkedik, védelemre készűlt nyílt ablakokkal. A felső ablakból egyik oldalon egy kinyújtott vörös kar kivont kardot tart, mely a pajzs jobb sarkában levő nyolczsarkos aranycsillag felé irányúl. A másik oldalon kék zászló lobog, melyen két összekötött repkénygaly között aranyos hármas látható. A nyílt kapu előtt hegyes vasrács. Előtte két katona őrt áll. A jobboldalon álló kékruhás, fején hajdúkalap, lábán fekete lábpánczél (csizma), kezében puska. A bal felől állónak ruhája kék felöltő, vörös nadrág, aranyos lábpánczél, vörös magyar kalap. Feje mellett lefelé álló kivont kardot tart. A pajzson ellenzős, koronás vert sisak, tetején természetes színű álló oroszlán, mely farkát hátra kunkorítja, piros nyelvét kiölti. Bal karmai között zászlót, a jobban palloskardot tart. Kétfelűl még ezüst és vörös zománcz díszlik. A pajzsnak kerületét ez a fölírás díszíti: Zombor szabad királyi város pecsétje. 1749.

A szabadlomlevél pallosjogot is adott Zombornak, s engedelmet, hogy szégyenoszlopot s akasztófát állíthasson föl.

A kiváltságlevél ünnepélyes kihirdetése után másnap, április 24-én ment végbe az első restauráczió, mely alkalommal először gyakorolta a város szabad polgári jogát. Főbíró (polgármester) Parcsetics Márton, városkapitány Zsivojnovics János, jegyző Ribényi András; szenátorok: Parcsetics Miklós, Merkovics József, Kekezovics Márton, Bogisics Márk, Damjanovics János, Pavlovics Gábor, Karalics István, Raskovics Ábrahám, Popovics Athanáz és Stojsics Athanáz lettek. A kik a katonai uralom idején tisztséget viseltek, a városi tanácsban is állást nyertek. Ugyanekkor Keller István elnöklete alatt történt a város határának kijelölése. Ez a 11 puszta tartozott ekkor Zomborhoz: Bukovácz, Csicsova, Gradina, Ivanovoszeló, Sáponya, Bility, Nenadity, Karankoria, Rancsevo, Pratyevity és Piperos. Ha 800 forintja lett volna, akkor a városnak: Kula és Petkovácz puszta, továbbá Szivácz, Sztapár, Apatin, Bezdán, Kupuszina, Doroszló, Csonoplya, Ómoravicza, Pacsér, Krusevlya és Gákova - akkor még gyér népességű kamarai birtokok - Zombor tulajdonai lehettek volna. Nagy szegénysége miatt a város a kir. kamarai jószágigazgatóságnak ezt a kedvező ajánlatát nem tudta elfogadni. A gróf Palmtól egy évre fölvett kölcsönt sem bírta visszafizetni. Gróf Batthyány Ádám, horvátországi bán konvertálta a város adósságait, s ezért zálogba nyerte a felső várost. Ilyenformán Batthyány még évekig földesúri jogokat gyakorolt a szab. kir. városban. Hosszú pörlekedések után végre a kincstárnak átengedett nagyterjedelmű földek árából törlesztette le adósságait.

A szabadságlevél kihirdetése után három év múlva, az 1752. országgyűlésen törvényesen is beiktatták Zombort a szab. kir. városok sorába. Nem sikerűlt tehát Bács vármegyének utolsó akadályozó kísérlete sem. Az 1751. évi pozsonyi rendekhez ugyanis Zombort erősen lekicsínylő fölterjesztéssel fordúlt a vármegye, ilyeneket írván: "E város - mely mind lakóira, mind épületeire és egyéb dolgaira nézve inkább egy faluval, mint kir. várossal hasonlítható össze, miért is a kir. városok formáját és jellegét századok múlva is alig fogja elérni - annyi adóssággal van terhelve, hogy azokból száz éven át sem fog kilábolni. Részint emez, részint amaz okból, mert hitelezői már zaklatják, lakosai titkon és apránként a környékre szökdösnek, némelyek pedig félelmükben vagyonukat titokban elszállítják, - és így a zomboriak maguk nyíltan tanúsítják, hogy a kegyelmes kir. kiváltsággal élhetni nem remélnek. A lakosság különben annyira ki van merűlve anyagilag, hogy a város adó- és kölcsön-tartozásait csak katonai végrehajtással lehet rajta megvenni. Ily viszonyok között, mivel a városnak semmi jövője nincs, szabadalma pedig csak a kincstárnak és a szomszédos községeknek van kárára, legyen azon az országgyűlés, hogy e város, mely eddig csak a vidéket rabló gonosztevők fészke és menedékhelye volt, a szab. kir. városok sorába be ne czikkelyeztessék."

A csakhamar beállott rohamos fejldődés ráczáfolt a vármegyére; az új szab. kir. városnak szép jövője igérkezett.

Nagy küzdelmébe kerűlt Zombornak az is, míg a vármegye székvárosa lett.

217Bodrog vármegye már 1730 körűl hallgatagon Bács vármegyébe olvadt. Hosszú, bonyolúlt pörlekedések után 1791-ben törvényhozásilag is egyesűlt, s az 1802. évi VIII. törvényczikk állapította meg a törvényesen egyesűlt "Bács-Bodrog vármegye" elnevezést. A vármegyegyűléseket régen váltakozva több helyütt tartották, főleg Bácsban és Baján. A XVIII. század derekán már a vármegye közönségének töbsége Zombort óhajtotta székhelynek. 1753-ban már 500 frtért területet is vásároltak a várostól a vásártéren, egy építendő vármegyeház számára.

A kir. helytartótanács kérdezősködésére azonban Klobusiczky Ferencz, kalocsai érsek, főispán, 1758-ban épen nem hízelgő véleményt mondott a városról. Igy szólt: "Köztudomású, hogy közelebb áll az elpusztuláshoz, mint a fölvirágzáshoz... Már most hogyan lakhatnék ott hosszabb időn át a főispán? Hogyan a törvényhatósági tagok és a birtokos osztály? Ha a vármegyei tisztviselőknek csekély fizetésükből ott kell élni, a hol se fa, se víz nincs, ki lesz az a jó bolond, a ki saját kárával megyei szolgálatba fog lépni? Szóval: semmit se vonok le a városból, ha azt állítom, hogy benne a "királyi város" néven kívűl semmi sem királyi, s nemcsak a vidék városainak, de még minden középszerű kis helységnek is utána teszem." A következmények Klobusiczky érsekre is ugyancsak ráczáfoltak.

Nem érdektelen itt pár vonással vázolnunk Zombornak több, mint 100 esztendővel ezelőtti állapotát. Első krónikása, Szlatkovics Máté - 1785-től 1806-ig zombori plebános - ilyen képet rajzolt róla: A ki inkább kedveli a rónaságot, mint a magas hegyeket, annak Zombor különösen tetszhetik, melynek határát igen kies, szőlővel beültetett dombok veszik körűl... A város hossza, valamint szélessége gyalog körűlbelűl egy órajárásnyi, s négy oldalról nyílt bemenetele van a széles és barátságos utczákba... Hogy a város levegője egészséges, leginkább bizonyítják az öregek, mert mindkét nembeliek között sokan érik el a századik életévüket... Zombornak igen kellemes ivóvíze van a belváros több kútjában, valamint a szállásokon s a szőllőkben is; a nép azonban nagyon kedveli a saját határában termett borát. Ellenben a nemesek és vagyonosabbak baranyai, tolnai, szerémi, sőt Dunán hozott hegyi borokat isznak, melyeket drágán fizetnek meg. Akója gyakran 10 frtba is kerűl!... A polgárok és mesteremberek ritkán sütik otthon kenyerüket, hanem a piaczon vásárolják. A hús is jó és elegendő. Zöldséggel, főzelékkel, tejjel, hallal és egyéb szükségesekkel bőven ellátja a várost saját piacza. A városnak két erdeje van: a Bukovácz és a Sikara, melyekben tavaszszal és nyáron a nemesség, a polgárság, de főleg az ifjúság szokott mulatozni, - s a melyek télen ellátják a várost tűzifával." Igy Szlatkovics zombori plébános a kalocsai érsekkel homlokegyenest ellenkezően festi az állapotokat. És a vármegye székhelye csakugyan ide kerűlt.

Zombor, mint vármegyei székhely, a kincstári jószágigazgatóságnak is székhelye volt. 1763-ban építtette gróf Grassalkovics Antal kir. udvari kamarai elnök a kincstári adminisztráczionális épületet (ma pénzügyigazgatóság), melynek homlokzatán ma is látható Grassalkovics czímere. Innen intézte a kincstári igazgatóság Mária Terézia és II. József idején a vármegyei fontos telepítéseket.

Németország déli tartományaiból, Badenből és Württembergből mintegy 3500 család költözött a vármegyébe. Érdekes adat, hogy II. József idején 63 igen különböző német mesterember telepedett Zomborba: esztergályos egy, keztyűs egy, molnár hat, bognár kettő, ónöntő egy, órás egy, czipész kettő, pék kettő, harisnyakötő három, szappanos kettő, rézmíves egy, nyerges kettő, pecsétmetsző egy, kádár hat, késes egy, tűcsináló egy, kertész kettő, kosárkötő egy, fésűs egy, keményítőgyártó egy, kártyafestő egy, zenész kettő, fazekas kettő, sárgarézmíves kettő, szitás kettő, flanellkészítő egy, német nőszabó három, selyemfestő egy, burnótkészítő kettő, lenszövő három, festő kettő, kárpitos egy, csirízkészítő egy, köszörűs kettő. - Ez adatokból következtetni lehet Zombornak akkori elég fejlett iparára. A kereskedelem is virágzó lehetett, mert egy szabadalmazott kereskedő-egyesület is működött ez időben, melynek 1778. évi hivatalos pecsétnyomója ránk maradt. A pecsét képe: Vitorlás hajón Jézus hét apostollal. Fönt jobbra, felhőkben az Úr. Feje fölött e négy betű: H P O V. A pecsét körírata: Sigillum Civium et Mercatorum Privilegiatorum Zomborensium. 1778. - Ime: már három évtized múlva ennyiben teljesedett a város szabadságlevelében kifejezett "biztos remény", hogy "az ipar és kereskedelem virágzásnak fog indúlni."

A délvidéki német telepek megszemlélésére II. József 1786-ban a vármegyében járt. Ez alkalommal, július 8-án, Zomborban is megfordúlt. Egyenesen a Ferenczrendiek templomába és kolostorába ment. Megtudván a barátoktól, hogy tanítással nem foglalkoznak, kiköltöztette őket a városból. Mintegy 250 esztendeig végeztek egyházi teendőket Zomborban a francziskánusok, a kik ekkor a bajai és bácsi kolostorba oszlottak széjjel. Templomukat II. József plébánia-templommá tette, kolostoruk felét pedig parókiáúl adományozta.

A barátok lelkészkedése már 1781-ben megszünt, a mikor a hívek Jagodics Istvánt választották első világi plébánosuknak. Négy év múlva már Szlatkovics Máté, Zombor első krónikása, volt a plébános, s 21 esztendeig köztiszteletnek örvendve töltötte be nemes hívatását. Szlatkovics személyesen vette át II. Józseftől a templomot és plébániát. Azelőtt Jagodics is, ő is, a Rókus-temetőben levő kis kápolnában tartottak istentiszteletet. A volt barátkolostor másik felét a vármegye használatára tartotta fenn II. József. S csakugyan sokáig ott tartotta gyűléseit a vármegye, a barátok nagy ebédlő-termében. Ma a Sztrilich-féle bolthelyiség ez, melynek mennyezetén még láthatók az érdekes, bibliai tárgyú faldíszítmények.

A vármegyeházát csak 1802-ben kezdték el építeni, s hét év múlva lett készen. A hatalmas palota új alakjában csak az 1880-82. évben épűlt.

A város fejlesztésében elévűlhetetlen érdemei vannak Markovics József kapitánynak és bírónak, a ki Pozsega vármegyéből kerűlt Zomborra. Állítólag Szlavóniából maga hozta, maga vetette el a makkot, melyből csakhamar a Bukovácz és Sikara terebélyes tölgyerdeje lett. Szabályozta a város utczáit és pusztáit. 1780-ban a Szóntára vezető út mellett, szép kis dombon, a Havi Boldogasszony kápolnáját építtette saját költségén. Királyi biztosságot kért és hozott Zomborba a Dunát a Tiszával összekötő csatorna ásatása végett. Ezt a Ferencz királyról elnevezett csatornát 1793-ban kezdték ásni, s nyolcz esztendő múlva lett készen. 1802-ben adták át a forgalomnak. A Ferencz-csatorna tervezője és épitője Kiss József, zombori kincstári mérnök és építészeti igazgató volt. Ferencz király is megfordúlt egy ízben Zomborban 1807-ben. Az ő emlékét őrzi a plébánia előtt egy vörösmárvány oszlop, melyet 1820-ban Esztergomy János városi tanácsos állíttatott. A király festett képe és latin emléksorok díszítik az oszlopot. A mellső részen:

A hátsó oldalon:

Tetején kétfejű sas díszelgett. A múlt század 90-es éveiben egyszer csak eltűnt róla. Azóta a magyar korona fényeskedik rajta.

Bács-Bodrog vármegye s Zombor szab. kir. város is, századok óta a legdinasztikusabb érzelmű volt. Csak egyszer feledkezett meg magáról. II. József halálának hírére iparkodott megsemmisíteni minden nyomát az önkényuralomnak. A földmérésekre s a népösszeírásokra vonatkozó irományokat a gákovai út mellett levő akasztófa alatt örömújongással, zeneszóval ünnepélyesen elégette. Ilyes földbuzdúlása nem is volt többé. Sőt lojalitását ugyancsak kimutatta az 1794. évi szeptemberi vármegyegyűlésen, mikor a Martinovics-féle mozgalmat elítélte, Martinovicsot és társait a király és a társadalom gyilkosainak nevezte.

Az alattvalói hűségnek s buzgó áldozatkészségnek fényes példáját mutatta a vármegyével együtt Zombor a Napoleon elleni háborúban, a nemesi fölkelések alkalmával. I. Ferencz fölhívására 1797 ápr. 19-én inzurrekczionális bizottság alakúlt, mely megállapította, hogy Zombor (mint Szabadka és Újvidék) a maga nevében egy személyes fölkelőt állít ki; azonkívül minden nádori porta után egy lovast, tehát a zombori kincstári uradalom tizenhármat. Szlatkovics plébános és táblabíró maga három lovast állított ki. Zombor város, 8393 frtnyi jövedelme után 162 frt 52 kr. összeggel járúlt a költségekhez. A fölkelő sereg III. 219csapatának gyakorló helye Zombor volt. (A másik kettőé Szabadka és Baja.) A sereg ruházatához szükséges zsinórzatot zombori meg szabadkai mesteremberek készítették. A campo-formioi béke után királyi rendeletre, újabb intézkedésig, készenlétben maradtak a fölkelők. A III. csapatot Zomborban s részben Apatinban szállásolták el. Deczember 19-én azonban a fölkelés végleg föloszlott. Még háromszor szólította fölkelésre a nemességet Ferencz király: 1880-ban, 1805-ben és 1809-ben. Ekkor a gyaloghad Zomborban gyülekezett, s innen indúlt a francziák ellen. Ugyanekkor 600 franczia fogoly Zomborban nyert elszállásolást a kaszárnyákban, templomokban. A győri harczokban a bácskai fölkelés is vitézűl viselkedett. Deczember 10-én véglegesen hazabocsátották az inzurgenseket.

A múlt század elején egy kis keresztesháborúban is volt része Zombornak (1813-23). Valami Frankovics Mihály nevű, kupuszinai születésű, 26 éves szűcs, vallásos rajongásból magát szent Anna fiának hirdette, s egy új vallásfelekezetet akart alapítani, a kordaviselők társulatát. Remete-ruhában bejárta a vármegyét, prédikált, motya nevű bűnbocsátó czédulát árúlt, s az előtte leborúló híveket püspök módra megáldotta. Szent Miská-nak hívta a nép, s azt hitte felőle, hogy vakokat, siketeket, csonka-bonkákat tud gyógyítani. Ezrével zarándokoltak hozzá még a szomszéd vármegyéből is. Végre is az egyházi és polgári hatóságnak a legszigorúbban kellett föllépni ellene. Szent Miskát meg társait elfogták s Zomborban a vármegyeház börtönébe csukták. Ám a remete fanatikus hívei "szent atyjuk"-at ki akarták szabadítani. 1819 augusztus 14-én este, valami kétezeren begyülekeztek Zomborba Szent Anna képével, templomi zászlókkal, feszületekkel, földíszített égő gyertyákkal. Férfiak, asszonyok, hajadonok. Nagy zsivajjal támadták meg kétfelől a vármegyeházát. Kővel, téglával dobálták a pandúrokat, kik aztán korbácscsal, puskatussal, szuronynyal védekeztek. Néhány sebesűlés is történt. Az őrök aligha birtak volna a lázadókkal, kik azzal is fenyegetőztek, hogy még háromezren fölfegyverkezve jönnek segítségükre. Az idejében érkezett katonaság azonban szétverte a féktelenkedőket, kik aztán az éjtszaka leple alatt a városból el-kiszéledtek. Szent Miskát a törvény két esztendei börtönre ítélte. Büntetésének kiállása után a megtört és kissé kijózanodott álremete, saját kérelmére, a pozsonyi irgalmas-rend kolostorába kerűlt, hol mint kapus fejezte be életét, s az egész Szent-Miska-féle mozgalom magától elcsöndesedett.

A zombori vármegyeháza, meg az egész város, másfajta csatáknak színhelye is volt a múlt század harminczas, negyvenes éveiben. Ezekről Zombor egyik krónikása így emlékezik: Zombor, akkori sáros-poros, minden rendőrség nélküli állapota mellett is, a vármegyei uraknak kedvelt találkozó-helye volt, hová a tekintetes karok és rendek egész zöme sereglett, különösen vármegyegyűlések alkalmával. Ivás, kártyázás, tánczestélyek - tanácskozási ügyekkel fölváltva - voltak az itt tanyázó urak főfoglalatosságai. De majdnem minden mulatság dőzsöléssel végződött. A tivornyázásokat nagyban elősegítette az, hogy a vármegyeház földszintjén kocsma is volt. Így aztán a gyűlések alkalmával a megyeháza általános mulatóhelylyé alakúlt. "Sándor czigány" gyakran éjjel-nappal húzta, s a rabok szolgáltak föl a mulatozó uraknak... - Ámde érett, komolyodott az idő. Zombort is élénken foglalkoztatták a nemzeti eszmék s termékeny talajra találtak itten. A Kossuth Lajos által kezdeményezett országos honi iparpártoló-egyesületnek Zomborban is megalakúlt a vármegyei központi védőegyleti osztálya. A nők "honikék"-karton ruhában jártak. A Nemzeti Kaszinó mintájára - Zomborban is megalakúlt a Magyar Olvasó-kör 1845-ben. Ez az egyesület sokáig az egész társadalmi élet irányítója, vezetője, - több hazafias, közművelődési, emberbaráti eszmének melegágya, megérlelője, megvalósítója volt. 1846-ban külön szerb Olvasókör (Csitaonicza) alakúlt. Igy érte meg a város az 1848. évi márcziusi napokat.

Márczius 20-án, épen vármegyegyűlés alkalmával érkezett Zomborba a márczius 15-iki események híre. A 12 pontot azonnal nagy lelkesedéssel elfogadták. A tárgyalás alatt kapta meg a vármegye a hivatalos rendeletet, melyből értesűlt gróf Batthyány Lajosnak felelős miniszterelnökké történt kineveztetéséről. Másnap, 21-én, a vármegyei és városi hatóság együtt, díszben, nagy ünnepiességgel a róm. kath. plébánia-templomba vonúlt Te Deumra. Az egész várost föllobogózták. Este fényesen kivilágították. Sűrű néptömeg tolongott az 220utczákon föl s alá a Rákóczi-induló hangjai mellett. Mindenfelé lelkesen hangzott: Éljen a haza! Éljen a király! Éljen a szabadság! A hazafias örömünnep általános volt. A város lakosságának többsége, a magyarok, bunyeváczok és németek igaz, önfeláldozó hívei voltak a nemzeti ügynek. A szerbek egyrésze, legalább látszólag, a polgárság többségével tartott. Mikor az események válságosra fordúltak, a város közgyűlése kimondotta, hogy a kormányt minden körűlmények között támogatni fogja, s mindenkinek kötelessége "a király személye körűl csoportosúlnia, s a hazát megvédenie." A nemzetőrség megalakúlt. Sokan a honvédek soraiba állottak.

A délvidéki lázadások hatása alatt a magyarok és szerbek között már súrlódások történtek. Július 24-én a város a következő határozatot hozta: "Miután e város tiszta hazafisága, mely jó és balszerencsében egyaránt erős sziklaként rendűletlen állt, s mindíg állani fog a jövőben is, - méltatlanúl némelyek által gyanúsíttatik: minden alaptalan gyanúsítások elhárítása végett, belső érzelmek jeléűl, a nemzeti lobogó a város tornyára kitűzessék." Később kitudódott, hogy a sajtó gyanúsítása a szerbekre vonatkozott. Erre ők, hogy a városban is uralkodó bizalmatlanságot lefegyverezzék, augusztus 5-én a minisztériumhoz ily fölterjesztést intéztek: "Zombor városának óhitű községe az alkotmányos minisztérium iránti tiszteletteljes bizodalmát, a törvényhez és a hon érdekeihez való hű és tántoríthatlan ragaszkodását ezennel kijelenti"... S ezt nem hiú kegyvadászatból teszi, hanem hogy a régi békét, baráti, sőt testvéri viszonyt továbbra is fönntartsa a városban. "A tisztelt minisztériumnak ezennel ünnepélyesen kijelentjük, hogy honfiúi szent érzelmünk és kötelességünknél fogva, őseink mindeddig utánzott példája után királyunkhoz, hazánkhoz és az alkotmányos kormányhoz holtig hívek maradván, ebbeli érzelmeinket ivadékaink szívébe is átszivárogtatni fogjuk"... S mikor a hazafiság áldozatokat kívánt, Zombor polgársága is lerakta pénzbeli és egyéb adományait a haza oltárára. Többek között a róm. kath. hitközség három harangot (24 mázsa 67 font), a gör. kel. hitközség szintén hármat (30 mázsa 82 font) ajánlott föl s adott át ágyúöntésre a honvédelmi bizottságnak: "Hadd működjenek azok is a haza szent szabadságának biztosításában!"

1849 januárius közepéig békés napokat élt a város. A szerb lázadók közeledésének hírére azonban hozzáfogott a védekezéshez. A zombori szerbek egyrésze vonzódott az ellenséghez, sőt érintkezett is vele. A városi hatóság a Nemegyei Bódog őrnagy és gróf Niczky György vezérlete alatt Bezdánban táborozó csapatokat kérte föl a védelemre. 4000 vörös és feketesapkás honvéd, s ugyanannyi, kaszával-lándzsával fölfegyverkezett nemzetőr, 200 lovas és 10 ágyú, meg is szállotta Zombort. Február 11-én riadó jelezte: Jönnek a szerbek! Az ellenség a délnyugoti és déli oldalon, a Szontai- és Sztapári-úton tört be a városba, míg a védő-sereg - általános meglepetésre - az ellenkező északkeleti, Nemesmiliticsi-úton foglalt védő állást. Így aztán rövid negyedórai harcz után Sztejin és Drágics vezérlete alatt a 2000 főnyi ellenség könnyű szerrel elfoglalta Zombort. A védtelen lakosság Apatin és Gákova felé elmenekült, a védősereg pedig Szabadka felé vonúlt. A győztes szerbek a börtönökből kibocsátott rabokkal a vármegyeházát összedúlták. Az esős, sáros időben a levéltár irományait az utczára kiszórták. Ekkor pusztúlt el a vármegye régibb okmányainak legnagyobb része. A szerbek kezébe kerűlt a zombori nemzetőröknek nem is használt, elrejtett zászlaja. A "Királyért, hazáért és szabadságért" fölíratú, egészen új zászló, most a belgrádi múzeumban van. Két hét múlva kitakarodott az ellenség Zomborból. A törvényes állapot helyreálltával a város közgyűlése a kormányhoz intézett fölterjesztésében sietett lemosni a város becsületén ejtett gyalázatot. Ha nem is árulással, de gyávasággal vádolta Nemegyei őrnagyot, ki Szabadkán haditörvényszék elé is kerűlt.

A rohamosan torlódó események azonban a felső körök, s a közvélemény figyelmét másfelé terelték. Budavár bevételének (május 21) hírére nagy örömünnepet rendezett a város közönsége a Sikara erdőben. Hazafias örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a város közgyűlése Kossuth Lajos kormányzót, s a trónfosztó határozatot jegyzőkönyvébe iktatta.

A világosi katasztrófa után Zombor is csöndes megadással is a jobb jövőbe vetett hittel élte napjait. Az aradi golgotán vérzett el Zombor szülötte, a tizenhármak egyike: Schweidel József tábornok is.

1849 november 18-án császári nyílt parancs Bács-Bodrog vármegyét, Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyékkel, Szerémmegye két járásával együtt Szerb vajdaság (Vojvodina) és Temesi bánság néven külön tartománynyá alakította. A Vojvodina bácskai része két területre oszlott: a zomborira s az újvidékire egy-egy kerületi főnök kormányzása alatt. A zombori kerület hat járásra oszlott, melyhez 77 község tartozott, Zombor, Apatin, Kula, Baja, Szabadka és Zenta székhelyekkel. A Bach-féle bürokrata-rendszer szerint Zombor politikailag a városi tanács; törvénykezés tekintetében a városilag kirendelt cs. k. járásbíróság, s az itt székelő kerületi törvényszék; katonailag a temesvári főhadparancsnokság hatáskörébe tartozott. Legfelsőbb hatóság pedig a bécsi minisztériumtól közvetetlenül függő, s Temesvárott székelő cs. k. tartományi helytartóság volt. Ezek szerint Zombor a szerb vajdaság idejében kiváló fontos hely lett. Székhelye volt a cs. k. kerületi hatóságnak; a cs. kir. járási hivatalnak, mely a vidék számára adóhivatallal volt kapcsolatos; a cs. kir. kerületi törvényszéknek, állami ügyészséggel és telekkönyvi hivatallal; a cs. kir. úrbéri biróságnak; a városilag kirendelt cs. kir. járásbíróságnak és a kerületi pénzügyigazgatóságnak. Katonai hatóságai: a IX. csendőrezred szárnyparancsnoksága s a katonai élelmezési hivatal. Magánhivatal volt a fogyasztási adóhivatal. 1858-ban ezekhez járúlt a császári parancsra életbe léptetett közjegyzőség. Mindezeket a hatóságokat, hivatalokat jobbára idegenek, németek vezették.

A város külseje is alkalmazkodott az új rendszerhez. Két főtere: a városháza nyugati oldalán: Sofien-Platz (a császár anyjáról; ma Szent Háromság-tér,) s a keleti oldalán Franz Josef-Platz (ma Szent György-tér) nevet vett föl. A városháza déli oldalán volt a Knicsanin-utcza, a híres szerb vezérről elnevezve (ma: Gromon-utcza). Éjszak felől vezetett be a városba a szép, tágas Vojvodina-ut, később: Bajai-út, melyet az országos Rákóczi ünnepek emlékére Rákóczi-útnak kereszteltek el. Igy szervezve és igazgatva Zombor igazán nyugodt lehetett.

1859-ben a megújulás reménye fölébredt a Vojvodinában is. A zombori magyar fiatalság mind merészebben mert nyilatkozni a kormány ellen. A Olvasókör volt az események megbeszélésének színhelye. A kormány neszét vette a dolognak, St. Quentin altábornagyot Zomborba küldte, kit 1860 májusában a szerbek nagy ünnepélyességgel fogadtak. A magyarok küldöttségét is szívesen fogadta. Vezetőjüket, Aszt Nándor ügyvédet ki is tüntette. Szeptember hóban azután Aszt Nándort elfogták, s több társával Josefstadtban várfogságra ítélték.

Végre az 1880. évi októberi diploma az eddigi kormányrendszert megváltoztatta. A decz. 29-én kiadott császári parancs, mely 1861 febr. 13-án jelent meg hivatalosan, a Szerb vajdaságot s a Temesi bánságot megszüntette. Bács-Bodrog vármegye és Zombor szab. kir. város visszanyerték önkormányzati jogaikat. Báró Rudics József lett a főispán. Zomborban már január 9-én nagy lelkesedéssel kitűzték a nemzeti zászlót a városháza erkélyére. Majd a Magyar Olvasókör vezetésével zeneszóval a vármegyeházhoz vonúlt a tömeg s annak erkélyét is földíszítették a nemzeti lobogóval.

1861 január 20-án pedig Rudics József újonnan kinevezett főispánt Zomborban a város és a vármegye közönsége valóságos fejedelmi pompával fogadta. Petrovics Pál zombori kerületi főnök letette hivatalát. A 49-ben megrongált vármegyeháza helyet a plébánia épületében történt a tisztujítás.

Az általános nemzeti öröm után a nemzeti gyászból is kivette a részét Zombor. Széchenyiért s a ref. vallású gróf Teleki Lászlóért, e két tragikus hősért, a róm. kath. templomban gyászistentiszteletet tartottak.

Az 1867-iki kiegyezéssel végre az alkotmányos élet teljesen helyreállott. Ez időtől fogva Zombor szab. kir. város, mint hazánk egyik legnagyobb és leggazdagabb vármegyéjének székvárosa, lassan bár, de egyenletes léptekkel indúlt meg és halad minden irányban a polgárosodás terén.

A város a vármegyének délnyugati részén fekszik, a Dunától egy órajárásnyira. Egészen sík vidéken, a tenger színe fölött mintegy 90 méternyi magasságban. Földrajzi helyzetét az éjszaki szélesség 45° 47' s a keleti hosszúság 36° 47' határozza meg. Belterülete 723, határa 577 kat. hold. Határa inkább éjszak és kelet felé terjed. A városhoz tartoznak: Csicsova, Bilityobzir, Bukovácz, 224Keleti és Nyugati Gradina, Nenadics, Rancsevó, Sáponya, Sikara és Zsarkovácz szállások (puszták). Talaja áradványos, kitűnő termékenységű fekete agyag. A határ északi felében sok a szíkes, nádas mocsár, melyeknek vizét a Mosztonga patak vezeti le. Ez az inkább álló-víznek látszó sekély patak nyugat felől megkerűli a várost, s a Ferencz-csatorna átszeli; majd délre húzódva, Bács érintésével Dunabökény (Bukin) alatt a Dunába ömlik. A belvizek azonban, különösen nagyobb esőzések alkalmával, annyira összegyülemlenek a városban, hogy a még legnagyobbrészt nyílt árkok nem bírják a Ferencz-csatornába levezetni, s több helyütt elöntik az utczákat. A múlt század 70-es éveiben pedig a Mlaka (pocsolya) nevű külváros sokszor hónapokig víz alatt állott, s olyankor tutajokon tartották fönn a közlekedést. A város csekély lejtőssége miatt a csatornázás igen nagy költségbe kerűlne, azért régóta és folyton sűrgetett megvalósítása még mindíg késik. Zombor két erdejéből ma már csak a kis Sikara erdőcske van meg. A nagyobb Bukovácz nevű erdőt a város kövezési költségeinek fedezésére a hetvenes években teljesen kiírtották. Az éghajlat elég váltakozó, de egészséges. Járványos betegségek igen ritkán, szórványosan fordúlnak elő.

Zombor fejlődésére, azon kívül, hogy a vármegye székhelye s valóságos hivatalnokváros, nagy hatással volt a Ferencz-csatorna, mely 1802-ben nyílt meg a forgalomnak s a várostól délre egy kis negyedóra járásnyira van; továbbá a régebben Alföld-Fiumeinek nevezett, most: Szeged-Rókus-Szabadka-Zombor-Dálja-Szarajevo közötti vasútvonal, mely 1870-ben készűlt el.

A város öt kerületre oszlik. Ezek: a Belváros, Felsőváros, Cservenka külváros, Bánát külváros és Szelencse külváros. A Belvárost éjszakon a Széchenyi István-körút, keleten az Eötvös József-körút, délen a Deák Ferencz-körút és nyugaton az Erzsébet-körút választja el a többi városrészektől.

Az utczák általában egyenesek, szélesek. A főutczák, s a jelentékenyebb mellékutczák is terméskővel vannak kirakva, s a gyalogjárók 1899 óta aszfaltozva. 1905-ig gyér petroleumlámpák világították a várost. Azóta villamos világítás van, a középületekbe s magánházakba is bevezetve. Most tervezik a villamos vasút építését. A nappali áram ipari czélokra is alkalmas.

A külső városrészekben még ugyan többségben vannak az egyszerű, falusias, nádfödeles házak, de a belváros s egyes más főbb utczák már egészen nagy városias képet mutatnak. Mintaszerű Zombornak tisztasága és sűrű fásítása. Ebben nagy érdemeket szerzett Csihás Benő volt polgármester, kinek emlékét egy utcza elnevezése örökíti meg. A város megnyerő külseje méltó büszkesége a zombori bennszülötteknek, s az idegenekre is a legkellemesebb hatással van.

A város éjszaki végén van a vasúti pályaház. Most már sem a folyton emelkedő forgalomnak, sem a kor kívánalmainak nem felel meg s legközelebb ujraépítik. A kormány nagyobb összeget szavazott meg e czélra. Itt kereszteződnek: a Szabadka-Gombos-Dálja közötti (régen Alföld-Fiumei) fő-, és a Baja-Újvidék-i mellékvonalak; innen indúlt ki a Zombor-Óbecse-i szárnyvonal.

A vasúti pályaudvarból Z alakba tört, széles, fákkal szegélyezett út vezet be a városba. Középvonalának déli oldala fél utczasor: a Vaspálya-út. A pályaháztól befelé, mindjárt a baloldalon van a városi kertészet, gazdasági virág- és gyümölcsfa-ültetvényeivel. Szemben a jobb oldalon a Városi díszkert (Park), mely akármely városnak díszére válnék. Hatalmas lombos fái, díszcserjéi és virágai nagyrészt ritkaságszámba mennek. Helyenként üde gyeptérségek. Közöttük gondozott, árnyékos sétaútak kanyarognak. Nagyobb térségen csinos kioszk épűlt, vendéglővel, mely nyári mulatságok rendezésére igen alkalmas. E kellemes, tiszta levegőjű üdülőhely különösen vasárnap és ünnepnapokon látogatott, a mikor zene is van. A parkkal összefügg az új ültetésű fenyves, szintén kedvelt sétálóhely. Előtte egy szabályozott tó, kis szigettel. Mikor a tónak elegendő vize van, nyáron csónakázó hely, télen meg korcsolyapálya. Partján csinos korcsolyacsarnok van.

Ezzel szemben, már a Rákóczi-út (előbb: Bajai-út) jobb oldalán, van a Ferencz-József közös kaszárnya pavillonszerű emeletes épülettömege. Tőle éjszakra, a vaspályán túl, a mintaszerű emeletes csapatkórház. A Vaspálya-út és a Rákóczi-út sarkán említésre méltó a Szemző Gyula-féle nagykiterjedésű magándíszkert, ízléses falazott és vasrács-kerítéssel.

A Rákóczi-út a város egyik leghosszabb és legszebb utczája. Mindkét oldalán páros fasor húzódik. Belső fele szintén parkozva van. Az utcza folyton épűl, 225szépűl. Itt van a Zombori Iparosok Árúcsarnoka, s a Bács-Bodrogmegyei Gazdasági Egylet újonnan épűlt, hatalmas palotája.

A Rákóczi-út a Széchenyi István-körútig ér. Innen folytatása a belvárosban a Bajai-utcza. Ennek, s a Széchenyi-körútnak sarkán emelkedik a gör. kel. szerb férfitanítóképző-intézet palotaszerű emeletes épülete, mely 1895-ben Brankovics György pátriárka költségén épűlt. Ebben az utczában van a szerb nagytemplom, (Szent György templom), melyet 1759-ben kezdte építeni, s tornyát 1792-ben emelték. Főékessége a dús aranyozású, s Kracson művész által festett ikonosztaz, mely 80.000 koronába kerűlt. Kriptájában van eltemetve az óriás termetű gróf Brankovics János, Zombornak volt híres kapitánya. A templom udvarán van a szerb tanítónő-képző-intézet. Vele szemben a Nagytemplom-utczában a szerb elemi fiú- és leányiskola s polgári leányiskola emeletes épülete. A Bajai-utcza a Szent-György térbe torkollik. A tér közepén van az ártézi kút, mely pár év előtt még az egész várost ellátta ivóvízzel, Zsigmondy Béla mérnök fúratta 1887-89-ben. Mélysége 333 m. Naponta 85,000 liter vizet ad. A zombori kútak többnyire szíkes vizűek, ivásra nem igen alkalmasak. Az ártézikút vizét hordókban egylovas vizes szekerek hordják szét, s kantánként (cserépkorsó) három fillérért adják. Újabban a Bezdáni- és Vitéz-utcza sarkán: a honvédkaszárnya előtt, meg a Kalap- és Szontai-utcza sarkán fúrtak artézi kútat. A millénium emlékére a törvényhatóság elhatározta, hogy minden városrészben fúrat ártézi kútat.

A Szent-György-térből a Bajai-utcza folytatásaként nyílik a Fő-utcza: a Kossuth Lajos-utcza. Egy és kétemeletes házaival, egymást érő üzleteivel, fényes kirakataival igazán nagyvárosias utcza. Itt van a Zombori Takarékpénztár emeletes épülete is.

Kelet-nyugati irányban a Deák Ferencz-körút zárja be, melynek éjszak-keleti folytatása az Erzsébet-körút. E kettő Zombor büszkesége: a Korzó, a milyennel bizony kevés város dicsekedhetik. Az aszfalt-járón kívűl három-négy gondozott gyalogjáró húzódik rajta végig hat-nyolczszoros árnyas fasorral, üde pázsittal, nyírt eleven sövénynyel. Kár, hogy a nyílt Városárok is itt folyik. Ennek a kietlenségét mégis enyhíti a dús növényszegélyzet.

A Kossuth Lajos-utczával szemben, a Deák Ferencz-körútból szélesedik ki a Szabadság-tér (előbb Megyeház- vagy Vásártér). Sokáig itt tartották az országos vásárokat. Ujabban az egész teret igen szépen parkozták. A tér elején van, díszes vasrácscsal körűlvéve, Schweidel József, Zombor szülötte, aradi vértanú érczszobra, a nemrég elhúnyt Mátrai Lajos, budapesti szobrász művészi alkotása. Országos adakozásból a Schweidel-szoborbizottság állította. Leleplezése országos ünnepség keretében, a magyar törvényhozás küldöttségének jelenlétében, 1905 május 18-án, a vértanú születésnapján, történt. A szobor fölírata:

Ez volt az országban az első önálló aradi vértanú-szobor.

A szobortól jobbkéz felé van a Szent István templom, melynek igazán viszontagságos a története. Építését már 1828-ban elhatározta a hitközség; alapkövét azonban csak 1860-ban tették le. Több mint egy évtized alatt nagynehezen tető alá kerűlt, de költség hiányában 1875-ben az építő-bizottság a munkálatokat megszüntette. Harmincz esztendeig állt úgy, omladozó, bemohosúlt falakkal az ú. n. "régi uj templom", míg végre Császka György, volt kalocsai érsek bőkezűségéből a kéttornyos templom elkészűlt. 1905-ben, Szent István napján Várossy Gyula dr., akkor székesfehérvári püspök, ma kalocsai érsek, Zombor szülötte, szentelte föl. A templomhoz épűlt emeletes zárdában lakó karmelita-szerzetesek látják el az egyházi teendőket.

A Szabadság-tér mögött emelkedik a vármegye kétemeletes székháza; monumentális palota. Már a Rákóczi-útról szemébe tűnik a nézőnek a hatalmas, széles homlokzat, közép- és oldaltornyaival. A három udvart befogó nagy épülettömb régebbi részei az 1802-1806. években épűltek. A 80-as években átalakították s a díszes homlokzattal kiegészítették. A harmadik udvarban van a kir. ügyészség tornyos, kápolnás helyisége. Itt voltak a régi vármegyei börtönök földalatti helyiségei. Ma érdekes emlékek.

226A karmelita-zárdától kezdve a megyeház nyugati oldalán terűl el az Erzsébet-liget. Évekkel ezelőtt ott is vásártér volt. E fiatal díszkert a város legkedveltebb üdülőhelyévé kezd lenni.

A vásártér kiszorúlt a vármegyeház mögé, a Sztapári-út mellékére. Ez egyszersmind katonai gyakorlótér is. Út vezet ide a Baja-Zombor-Újvidéki vasút Vásártéri megállójától. A Sztapári-útból nyílik a vármegyeháztól balra, a régi Bástya-utcza; melyet Schweidel József-útczának neveztek el a szoborleleplezés alkalmával, mert az utcza saroképülete, a mostani Széchenyi-féle ház, a Schweidel-család birtoka volt.

A Schweidel József-utcza folytatása (éjszak felé is visszahúzódva) a Bercsényi-út (elébb: Szóntai-út), melynek végén jobbról van az új vágóhíd, s a szerb Kistemető, kápolnával. A sorompón túl terjed el a katonai nagy gyakorlótér. Ott tartja évenként a Bács-Bodrog vármegyei Gazdasági Egylet a látogatott lóversenyeket. E czélból vedett tribünt is épített.

A Deák-Ferencz-körútról a Zrinyi-utcza és a Basa-utcza vezet a Szent-Háromság-térre. A Basa-utcza s a Trefort-utcza sarkán van az állami főgimnázium emeletes épülete, vele szemben a Tárczay-féle, kényelemmel berendezett díszes új gőzfürdő, mely átszolgál a Zrinyi-utczába is. A másik, Falcione-féle gőzfürdő a Posta-utczában van.

A tér közepén áll a Szent Háromság-szobor, melyet Kruspér Pál, kincstári uradalmi igazgató állíttatott 1774-ben. Újabban sikerűlten restaurálták.

A Szent Háromság és Szent György-tér, valamint a Gromon és Vojnits István utczák között van a nagy, négyszögű udvart bezáró emeletes városháza, a két térre nyíló kapukkal. Ennek a helyén volt az ősi Czobor-vár, majd a török uralom után gróf Brankovics János kapitány kastélya. A mostani épület éjszaki részének alapkövét Redl Ferencz, kincstári adminisztrátor 1749-ben tette le. Jóval később három ízben is folytatták a másik háromnegyedrész építését, mígnem teljes mai alakjában 1844-ben készűlt el. A főhomlokzat a Szent Háromság térre néz. Itt van az árkádos főkapu. Fölötte a nagy gyűlésterem oszlopos erkélye. Hazafias ünnepek alkalmával (pl. márczius 15-én) onnan hangzanak le a szónokok beszédei. E fölött emelkedik a vasrács-erkélyes torony, az önkéntes tűzoltók őrtornya, honnét csengetéssel, s a városrészek számának megfelelő lövésekkel jelzik a tűzeseteket. A földszinten köröskörűl bolthelyiségek vannak.

A Szent Háromság-térről éjszak felé a Szent János-utcza vezet a Széchenyi-körútig. Az utcza jobb sarkán van az emeletes róm. kath. plébániaépület és plébánia-templom (Szent-Háromság-templom), a régi Ferenczrendi szerzetesek kolostora s temploma. A plébánia-épület előtt a Vojnits-utcza színéig nyúló tért vaslánczokkal összekötött vörös márvány-dúczok kerítik be, melynek szögletében van I. Ferencz királynak vörös márvány-emlékoszlopa. Itt a "lánczban", a Szent Háromság- és Szent György-téren, s a kettőt összekötő Vojnits István-utczában, valamint a Szent János-utczában tartják a népes hetivásárokat.

A plébánia-templom során emelkedik a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék emeletes intézete négy osztályú elemi és négy osztályú polgári leányiskolája. Fölépítésére (1887.) Haynald Lajos kalocsai érsek 100,000 koronát adott.

A Szent János-utcza baloldalán vannak sorjában: a magy. kir. pénzügyigazgatóság emeletes épülete (a régi Grassalkovics-féle kincstári palota), mellette a kertben épűlt Magyar Olvasókör. Közötte és az emeletes postaépület között a török mecsetből alakúlt Szent János-kápolna. Odább a kincstári ügyészség épületei (a kétemeletes négyszögű épület a török időkben a janicsárok kaszárnyája); végűl az emeletes sarokház, a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék felügyelete alatt levő árvaház és kisdedóvó. Ez épület helyén volt Schweidel József szülőháza. A Schweidel szobor-bizottság a kegyeletes helyet díszes emléktáblával jelölte meg, melynek zöldes márványlapján aranyozott betűkkel ez van:

227A Kistemplom-utczában van a róm. kath. középponti elemi fiúiskola emeletes, s a városi felső kereskedelmi iskola földszíntes épülete. Az utcza végén meg a szerb kistemplom.

A Kistemplom-utczából a Jókai-térre vezet a Kígyó-utcza. Ebben van az ág. ev. egyház imaháza és iskolája. Vele szemben a zombori selyembeváltó-intézet és a nagy gubóraktár. Házak közé ékelve a városi színház, melyet 1879-ben részvénytársaság épített; 1887-ben pedig a város magához váltott. A hatalmasan fejlődött színházpártoló közönség kívánalmainak most már meg nem felel. Átalakítása vagy újraépítése a közel jövő feladata. A színházzal összefügg a Színház-szálló, vagyis a kitűnő konyhájáról messze földön híres Elefánt-szálló.

A Jókai-térről éjszakkelet felé halad az Erzsébet-körút, s folytatása a Bezdáni-utcza. A kettőt keresztezi a Széchenyi-körút és folytatása a Vitéz-utcza. A Széchenyi-körút és a Bezdáni-utcza sarkán van az emeletes honvédkaszárnya.

A Bezdáni-utcza nagyobb térbe torkollik. Ez a katonai kis gyakorló-tér. Jobbkéz felől gyönyörű hársfasoroban van a kálvária, melynek kápolnáját a tizenhárom stáczióval Nagy István kincstári ispán építtette 1764-ben.

Innét a sorompón túl a Mosztongát s a vasútat átszelve, klinker-út vezet a Dunaparti Bezdán községbe.

A Mosztonga hídjánál balra térűl a Sikarai-út. Bal oldalán van a zsidótemető. A Sikarai-út szintén átmetszi a vasútat, mely mellett terűl el a kies Sikara erdő, kedvelt kirándulóhely rendezett útakkal, vendéglővel. A tanulóifjúság s a köznép nyári mulatságokat, majálist szokott itt tartani. Az erdő szélén van a katonaság lövő-gyakorlóhelye.

Visszatérve a városba, az Erzsébet-körútból nyílik a Farkas-utcza. Ennek, s a Zsinagóga-utczának a szögletén van az újonnan kiépűlt zsidótemplom.

A Farkas-utcza, s a vele párhúzamosan Rókus-utcza a Szeder utczáig húzódik, mely mögött van a díszes új kerítéssel körűlvett Szent Rókus temető, néhány művészi síremlékkel s régi kápolnával, melyet Mandics Mátyás építtetett 1725-ben. A vele összefüggő új temetőben Fejér Gyula apátplébános építtetett díszes új kápolnát.

A szerbek nagy temetője a várostól keletre, a Nagytemető utcza végén, a vasúton túl van. Kápolnája 1792-ben épűlt.

A Jókai-térről a nagyforgalmú, széles, fasorokkal szegélyezett s keramittal kirakott Apatini-út, újabban: Thököly-út nyílik. Kezdetén, a jobb oldalon van az emeletes Vadászkürt-szálló, szép kerthelyiséggel, baloldalán a Polgári Kaszinó. A Thököly-út s a Szeder-utcza szögletén van a városi kórház és a szegényház.

Ettől kezdve a Thököly-út jobb oldalán két év óta egész új városrész épűlt, több mellékutczával. Innét gyönyörű árnyas fasor, s kövezett gyalogjáró vezet ki a Ferencz-csatornáig, ez az Apatini-út, s azon túl az országút Apatin községig. A csatorna város felől eső oldalán szőlőskertek s nyárilakok vannak. Ezen az oldalon van a nyári fürdő, látogatott csárdával.

A Ferencz-csatornát átmetszi az Apatinba vezető országút, mely íves vashídon vezet keresztűl. A város felől a híd két oldalán van a vontatóhajók kikötője, rakodóhelye. A túlsó parton másik, szintén látogatott csárda mellett a város villamosvilágításának telepe.

A város utczáinak száma 109. A házak száma a városban 2838, a szállásokon 1341, összesen 4179.

Zombor lakóinak a száma jelenleg meghaladja a 30.000-et. A népesség tíz évenként lassan, de szinte egyenlő arányban növekedik. Ezt mutatják a statisztikának következő átlagos adatai:

A népesség száma 1820-ban: 15.100, 1861-ben: 23.100, 1871-ben: 24.300, 1881-ben: 25.500, 1891-ben: 26.400, 1901-ben: 29.600.

A lakosság nemzetiségi és vallásfelekezeti állapotát a legutóbbi, 1900-iki népszámlálás adatai így tüntetik föl: A 19.609 lakos közűl magyarúl beszél 16.663.

Magyar 9297, német 2564, bunyevácz 5770, szerb 11.927, tót 46, oláh 1, ruthén 2, horvát 2. Róm. kath. 16.338, gör. kath. 30, gör. kel. 11.666, ref. 469, ág. evang. 204, izr. 882, unit. 5, egyéb 15.

A magyarosodás s a magyar nyelvnek térfoglalása a 70-es évektől kezdve mindinkább szembetűnő, mióta a róm. kath. népiskolákban a tanítás nyelve 228magyar. Ebben az elemi és középiskolák mellett a sokféle közhivatalnak is nagy szerepe van. A külvárosokban s a szállásokon lakó köznép főleg földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik.

A mezőgazdaság főbb termékei, az 1905. és 1906. évek termését egybevetve, a következők: búza (120.000-120.200 mm.), kukoricza (82.900-130.000), zab (83.000-96.000), burgonya (37.000-61.000), széna (47.000-62.000), takarmányrépa (15.000-15.300), árpa (13.000-16.000), lóhere, luczerna (6000-7400), bab (3700-1800), kenderfonál (1200-1100). A város körűl levő kertekben jófajta csemegeszőlőt, egyéb gyümölcsöt s dinnyét is termesztenek. Az utóbbi években pedig sikeres kísérletet tettek a komlótermeléssel is. Az állattenyésztés leginkább csak a szükséges háziállatok tenyésztésében nyilvánúl. A háziállatok száma 1906-ban: sertés 9688, szarvasmarha 4437, ló 3332. A juhászat a közlegelők megszűnésével igen megcsökkent. Jelentékeny a tejgazdaság a nagy fogyasztóközönség szűkségletére. Zombor egyik speczialitása a "zombori túró", mely a liptói túróhoz, vagy az erdélyi juhtúróhoz hasonló, s belőle apró fabödönökben kivitel is van. A selyemtenyésztésben Zombor a legnagyobb tenyésztő városok közé tartozik. Már a 60-as években Petrovics Pál, zombori kerületi főnök, eperfákkal ültette be a városba vezető országutak két oldalát. 1880-tól fogva 73.000 drb eperfacsemetét adott a városnak az országos selyemtenyésztési felügyelőség. 1906-ban 500 tenyésztő 10.000 kgr. gubót termelt, 18.500 kor. értékben. Az 1880. évtől számítva 358.000 koronát kerestek a zombori selyemtenyésztők. Van Zomborban selyembeváltó intézet és nagy gubóraktár is.

A gazdálkodó köznép, többnyire szerbek és bunyeváczok, leginkább a külvárosrészekben s a szállásokon lakik, a várostól egy, sőt másfélóra-járásnyira is. Vasárnap és ünnepnapokon, heti és országos vásárok alkalmával csapatosan vonúlnak be a városba. Ilyenkor csakúgy hullámzik a nép a templomok s a városháza előtt. A fiatal férfiak és nők tarka színes öltözéke érdekes látványosság. Megtelnek a nagyszámú kis kocsmák is hangos mulatozókkal. Mondják, hogy sok szállási ember szégyelné, hogy a városból józanon kerűljön haza.

Van egy régi, török-korbeli, különleges népszokás is Zomborban: a leányvásár (divojacski vasar). Régen, még a 90-es években is, a Seraficus Ferencz (október 4.) után vasárnap a szerb és bunyevácz legények meg leányok, szüleikkel, rokonokkal összegyűltek a városháza s plébánia előtti téren (Sofienplatz), s duda (gajde) meg tamburaszóra kólót tánczoltak. A tánczba azután a nézők is, az úri nép is, belevegyűltek. A házasulandó legényeknek a szülők, rokonok menyasszonyt választottak. A kiválasztott leány piros almát (jabuka) kapott, egyéb (mézesbáb) ajándékkal. E leányvásár, jelentőségéből veszítve, még ma is szokásban van, de a városháza elől külvárosi kis kocsmák udvarára szorúlt.

A közgazdaság másik két ága: az ipar és kereskedelem még nem áll a fejlettség ama fokán, a melyen a város múltja, s földrajzi, természeti, politikai, társadalmi körűlménye szerint lennie kellene.

Zombor ipara kisipar, s a lassú fejlődés állapotában van. Az ipari készítmények legnagyobbrészt a helyi szükséglet kielégítésére szolgálnak, bár egyes iparágak kivitelre is termelnek. A háziipar fejletlen. Ennek föllendítésére alakúlt a városban a Bács-Bodrog vármegyei Tulipán Háziipari Szövetség, mely főleg a női háziipar fejlesztését czélozza.

Még a múlt század derekán is élénkebb ipari élet volt Zomborban. 1865-ben egy magyar nyelvű szaklap is jelent meg Ipar czímen. Azóta egyes iparágak teljesen megszűntek, mint a posztónyíró, gombkötő, órakészítő, rézöntő, reszelővágó mesterségek. Mások hanyatlottak, mint a harisnyakötő, takács, szitás-ipar.

1887-ben alakúlt meg a Zombori Általános Ipartestület, melynek jelenleg 850 tagja van. A segédek száma 1410, az inasoké 890. Az ipartestület vagyona 84.563.75 korona. Elnöke Frey Imre ékszerész. Az ipartestület kebelében a szabók, női szabók, czipészek, harisnyakötők, hentesek és mészárosok, sütők, kefekötők és esztergályosok szakosztálya külön működnek. Virágzóbb iparágak az asztalos, szabó, hentes és nyomdász ipar. Legrégibb és legnagyobb nyomda a Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdája; kívüle még négy nyomda működik. Nagyipari műhelyek: az Ugry Mihály és Fia kályhakészítő, s a Teltsch Gáspár bőröndkészítő műhelye. A gyáripart a Zombori Export-gőzmalom r.-t. s a Weisz-féle gőzmalom, továbbá a Mérő Ignácz és az Angyal-Bernhard-Pfeiffer-féle téglagyárak képviselik.

Az iparosok érdekeinek előmozdítására alakúlt 1891-ben a Zombori Iparosok Árúcsarnoka. Alapítója Zsulyevits Ernő, felsőkereskedelmi iskolai igazgató. "Zombori Ipari Hitel- és Árúcsarnok szövetkezet, mint az országos központi Hitelszövetkezet tagja" czégen tagjainak készítményeit raktáron tartja s azokra előleget ad. Fényesen berendezett árúcsarnokában kiváltképen bútor, kárpitos s egyéb lakásberendezési czikkeket tart nagy készletben. Közműhelyének berendezésére az állam 13.680 kor. értékű gépekkel segélyezte. Évi árúforgalma 120-150.000 korona. Az igazgatóság elnöke Novákovits Izidor felsőkereskedelmi iskolai tanár.

A zombor mezőgazdasági és iparosmunkások is szociális szakszervezetben tömörűltek. A kivándorlás nem nagy arányú. 1906-ban 168 kivándorlás történt, főkép Amerikába.

Zombor kereskedelme kiskereskedelem, mely főleg a helyi fogyasztás közvetítését bonyolítja le. Pedig földrajzi és politikai kedvező helyzetéből kifolyólag ezen a téren is vezető szerepre volna hívatva. Népes nagyközségek egész sorozata veszi körűl a várost, melyekkel régebben igen élénk forgalma volt, ma már veszít jelentőségéből. Különösen a gabonakereskedelemben csaknem az egész vármegyének középpontja volt. Ma már azonban - bár a gabonakereskedés még mindíg elég virágzó - a vasútvonalak szaporodásával egyes kisközségek is (pl. Bajmok) magasan fölűlmúlják e téren.

A napi szükségletek kielégítésére szolgálnak a jól berendezett üzleteken kívül a keddi és főleg a pénteki népes hetivásárok; az időszaki forgalmat pedig a négy országos vásár bonyolítja le (Gyümölcsoltó boldog asszony, Áldozó csütörtök, N. b. asszony és Katalin napján). A marhavásárok nagy forgalmúak.

A városnak több, mint 200 kereskedője a Kereskedők Egyesületében tömörűlve védi, munkája érdekeit.

Közgazdasági szempontból Zombor a szegedi kereskedelmi és iparkamara kerületébe tartozik.

A közgazdasági életben jelentékeny szerepet játszanak a pénzintézetek.

Legrégibb a Zombori Takarékpénztár. Alakúlt 1868-ban 1000 db. 400 koronás részvénynyel. A betétek összege 1906-ban 10,183,641 kor. Évi tiszta nyereménye 231.711 kor. Nyugdíjalapja 200.000 korona. Saját háza van a Kossuth Lajos-utczában. Igazgatója Falcione Nándor dr.

Az 1871-ben alakúlt Kereskedelmi és Iparbank 1907-ben fölszámolt.

A Bácsmegyei Agrár Takarékpénztár r. t. 1905-ben alakúlt 5000 db. 200 koronás részvénynyel. A betétek összege 1906-ban 3.332,920 kor., tiszta nyereménye 73,655 kor. Igazgatója Molnár Károly dr.

A Gazdasági Takarékpénztár r. t. alakúlt 1907 július 1-én. 5000 db. 200 koronás részvényét fokozatosan bocsátja ki. Igazgatója Novákovits Izidor.

Az Iparosok Önsegélyző Szövetkezete. Törzsbetétek összege 1906-ban 345,996 kor. Igazgatója Krizmanics Imre.

A Zombori Első Önsegélyző Szövetkezet. Törzsbetétek összege 452,367 kor. Évi tiszta nyeremény 22,492 kor. Igazgatója Késmárky József.

A Népbank Takarék- és Hitelszövetkezet. Törzsbetétek összege 69,092 kor. Fölszámolás alatt van.

Az I. Zombori-Cservenka Külvárosi Szerb Szövetkezet. Törzsbetétek összege 4020 kor. Elnöke Czveits János. Az 1097. évben alakúlt még az I. Takarékszövetkezet s a Bácsmegyei Munkás Takarékszövetkezet.

A postaforgalmat az 1906. évi adatok így tűntetik ki:

Levél és zárt levelezőlap érkezett: 1.310,504. Levelezőlap érkezett: 265,434. Nyomtatvány, árúminta érkezett: 136,526. Ajánlott levél érkezett: 62,192; ment: 44,226. Csomag érkezett: 68,146; ment: 38,558. Pénzeslevél érkezett: 16,588; ment: 4,706. Utalványok: 4.217,147 kor.; kifizetés: 4,420,294 kor. Takarékpénztári és csekk-forgalom-befizetés: 5.360,227 kor.; kifizetés: 1.991,553 kor. Távíratok; feladás: 30,325; érkezés: 34,718.

Az 1893-ban megnyílt telefonnak 85 előfizetője és 87 állomása van a városban. Az összeköttetések száma 1906-ban 125,684 volt.

A város polgárságának számban is tekintélyes részét alkotja a tisztviselők osztálya. Zombor valóságos hivatalnok-város. A polgárság egyéb művelt elemeivel együtt a tisztviselő-kar a társadalmi élet, a közügyek irányítója, vezetője. Felekezeti, nemzetiségi, politikai, vagyoni érdekek rétegekre bontják ugyan a társadalmat, 230de az érdekellentétek összeütközésre nem vezetnek. A művelődés terén pedig egészséges közszellem fejlődik, erősödik.

A közművelődés szolgálatában állanak az iskolák és egyéb intézmények s egyesületek. A népoktatási intézetek felekezeti jellegűek; fönntartásukhoz azonban a város is hozzájárúl. Van róm. kath., gör. kel. szerb és izr. kisdedóvó.

A róm. kath. hitközség egy hat osztályú középponti fiúiskolát tart fenn a Belvárosban, a Kistemplom-utczai emeletes épületben. Van még a Szelencsében és a Bánátban két kűlvárosi, továbbá két szállási négy osztályú vegyes elemi iskolája. A tanítás nyelve 1864-óta magyar; csak a két szállási iskolában még vegyesen magyar meg bunyevácz. A tanítás, más feleketezűek részére is, ingyenes.

A Miasszonyunkról nevezett iskolanénék intézetében 1887 óta egy hat osztályú elemi s két osztályú felsőbb leányiskola volt. Nehány éve a felső négy osztály polgári leányiskolává alakúlt át. A kath. leánygyermekek tanítása ingyenes. Az összes róm. kath. iskolák igazgatója Fejér Gyula apát-plébános. A róm. kath. egyház 1722-től tartja fönn iskoláit. Azelőtt 1687-től 1781-ig a Ferenczrendieknek volt Zomborban iskolájuk.

1895-ben Császka György kalocsai érsek egy két-évfolyamos róm. kath. óvónőképzőintézetet alapított, mely azonban pár évvel ezelőtt megszünt. Helyét a róm. kath. árvaház és kisdedóvó foglalta el.

A gör. kel. szerb. egyházközségnek tizenhárom elemi népiskolája van: kettő a középpontban, kettő a Szelencse és Cservenka külvárosokban és kilencz a szállásokon. A gör. kel. elemi iskolák 1717 óta működnek. Van a szerbeknek még egy felsőbb leányiskolájuk (1880) s egy-egy férfi- és nő-tanítóképző-intézetük. Ezt 1815-ben Szentendréről helyezték át Zomborba. Előbb háromévfolyamú vegyes intézet volt; 1895-ben azonban négyosztályúvá bővűlt, különvált, s a férfitanítóképző Brankovics György volt pátriárka bőkezűségéből (80,000 korona) palotaszerű emeletes épületet nyert a Széchenyi-körút s a Bajai-utcza sarkán. A növendékek internátusban nyernek ellátást. Jeles énekkaruk évenként sikerűlt hangversenyt szokott adni intézeti jótékony czélra.

A gör. kel. iskolákban a tanítás nyelve szerb, de a magyar is kötelező tárgy. A tanítóképzőkben pedig csak az a növendék nyer oklevelet, a ki a kir. tanfelügyelő előtt a magyar nyelvi képesítőt is leteszi.

Az izraelita elemi népiskola négy vegyes- és két (ötödik, hatodik) leányosztályból áll. 1888-ban alakúlt.

Az ág. ev. egyház 1906 óta tart fenn egy hatosztályú vegyes elemi iskolát. 1908-ban magán polgári leányiskola nyílt meg Krump Anna igazgatónő vezetésével.

Az iparos- és kereskedő-inasok tanításáról, külön igazgatással, a városi iparos- és kerekedő-inasiskola gondoskodik. Az elsőnek Krump Vilmos, a másodiknak Trencsény Károly felsőkereskedelmi iskolai tanár az igazgatója. Az 1907. évben nyílt meg az iparosok továbbképző (esti) tanfolyama Zsulyevits Ernő felsőkeresk. isk. igazgató felügyelete alatt. A Tulipánkert háziipari szövetség pedig női ipariskolát nyitott 1908-ban.

Két középiskolája van Zombornak: a m. kir. állami főgimnázium s a Zombor szab. kir. város államilag segélyezett felsőkereskedelmi iskolája.

Az 50-es években egy háromosztályú német alreáliskola működött Zomborban, melyet 1869-ben a magyar-szerb községi algimnázium váltott fel. Ennek helyébe alapította az állm 1872-ben a főgimnáziumot, melyben a tanítás még 3-4 évig felesen magyar, meg szerb nyelven folyt. Díszes új épületét Trefort miniszter építtette 1885-ben a régi alreáliskola helyén, a Trefort- és Basa-utcza szögletén. Növendékeinek száma meghaladja a 300-at. Az intézet kebelében működik az Arany János önképző-kör, az ének- és zenekar s a Markovits-gyorsíró kör. A főgimnázium igazgatója Rittinger Antal.

A felsőkereskedelmi iskolát a város 1888-ban állította föl, s a Kistemplom-utczában levő, most már mindenképen szűkké vált földszíntes épületét 1892-ben emelte. Az állam évi 10,000 koronával segélyezi. Növendékeinek száma évek óta 100-110. Többet be sem fogadhat. Van az ifjúságnak Széchenyi-önképző köre, ének- és zenekara. Az intézet igazgatója kezdettől fogva Zsulyevits Ernő.

A kereskedők testülete 1906 óta egyévfolyamos női kereskedelmi tanfolyamot tart fenn, melyben a tanítást felsőkereskedelmi iskolai tanárok végzik.

233Egyéb közművelődési intézmények és egyesületek még:

A városi könyvtár. A vegyesajkú közönség szellemi szükségletéhez képest magyar, német, szerb s egyéb nyelvű szépirodalmi, ismeretterjesztő és tudományos művekből áll s ma mintegy 35.000 kötettel rendelkezik. Magánvállalkozás vetette meg az alapját, majd a könyvtáregyesület vette át, 1859-ben pedig a város tulajdonába jutott; de ügykezelése ma is a könyvtárgyesület kezében van. A könyvtár a városháza épületében van elhelyezve, s a várostól s az államtól évi segélyben részesűl. A könyvtáregyesület elnöke Fernbach Péter orsz. képviselő.

Zomborban székel a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat, mely 1883-ban alakúlt, s a vármegye archeologiájának, történelmi s földrajzi múltjának és jelenének, valamint néprajzának tanúlmányozását tűzte föladatáúl. Elnöke Kozma László, alelnöke Latinovics Géza. A társulat Évkönyv czímű negyedéves folyóíratot ad ki, melyet Trencsény Károly titkár szerkeszt. Hivatalos helyisége s múzeuma a vármegyeház palotájának második emeletén van. Gazdag és értékes múzeumi gyűjteményei mintegy 4000 régészeti, 3000 érem és pénz s 1100 néprajzi tárgyat foglalnak magukban. A régiségtárban különösen érdekesek a vármegyei gazdag kő- és bronzkori leletek; az ereklyetárban pedig a Schweidel Józsefre, Zombor szülöttére vonatkozó relikviák, minők: Schweidel Józsefnek, apjának és anyjának eredeti olajfestésű arczképei, a vértanú imádságos könyve, mit a vesztőhelyen is a kezében tartott, tölténytáskája s nehány rávonatkozó okmány. Ott van még Reményi Edének egy czeruzával hevenyészett hangjegy lapja s pár sor írása. A múzeum gyűjteményei kéthetenként díjtalanúl nyitva állanak. Régészeti ásatásokra s a néprajzi gyűjtemény gyarapítására az állam évi segélyt ad a múzeumnak. A gyűjtemények őre, s a régészeti ásatások vezetője Gubitza Kálmán.

A Szabad-Lyceum egyesület az őszi és téli hónapokban a városháza dísztermében ingyenes előadásokat tart az irodalom, művészet s a tudományok különböző köreiből. A társadalom minden rétegéből nagyszámú érdeklődő közönséget nevelt már. Közhasznú ismeretek elsajátítása czéljából pedig időnkint esti tanfolyamokat rendez.

1905-ben alakúlt meg a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság, Zombor székhelylyel, mely a vármegye szülötte írókat tömöríti. Zomborban, s terv szerint a vármegye nagyobb városaiban nyilvános fölolvasó-gyűléseket tart. Az Irodalmi Társaság indította meg s vezeti azt a mozgalmat, mely Zomborban országos gyűjtéssel érczszoborban óhajtja megörökíteni II. Rákóczi Ferencz emlékét. A társulat elnöke Vértesi Károly. (Az 1893-ban alakúlt Tóth Kálmán-kör, irodalmi és zeneművelő-társaság, nehány év múlva elaludt.)

A hazafias ünnep-rendező bizottság (elnöke Vértesi Károly) a társadalom minden rétegéből alakúlt. Évenként megünnepli, a városházán márczius 15-ét, s rendez időnként egyéb hazafias ünnepeket. Kebelében alakúlt a Schweidel-szobor-bizottság, mely emléktáblával jelölte meg a vértanú születése helyét, érczszobrot állított emlékének a Szabadságtéren.

A művészet közűl a színészet talált legnagyobb pártolásra. Az állandó színházat 1879-ben építtette egy részvénytársaság, melytől, 1887-ben a város magához váltotta. Ez időtől fogva a törvényhatóság színügyi bizottsága intézi a színház és színészet ügyeit. Zombor a délvidéki színi kerületbe tartozik, s a négyhónapos téli évadra a kiválóbb vidéki színtársulatok pályázat útján nyerik el a színházat, melyet a város ingyenfűtéssel és villamosvilágítással lát el.

A szerb közönség részére, szintén a városi színházban, az újvidéki szerb színtársulat tart másodévenként két hónapig előadásokat.

Az első magyar színtársulat Zomborban 1825 május 30-án játszott gróf Radványi Győry Ferencz főispán beiktatása alkalmával. Maga a főispán hívta meg a székesfehérvári híres színtársulatot "az ünnep díszítésére." A társulat igazgatójának, Inátsi Pap Gábor, fehérmegyei tiszti alügyésznek: Imre vagy a királyi tekintet hatalma czímű darabját adták elő "szabad bemenetel mellett." Június hónapban még tíz előadás volt. A társulat tagjai voltak a nagy tragika, Kántorné, s a jeles komikus, Megyeri is.

A művészetek egyéb ágai még nem vertek gyökeret városunkban. Kiválóbb művészi alkotásokban is szegények vagyunk. A képfaragó-művészet termékei közűl kitűnik a már említett Schweidel-szobor az elhúnyt Mátrai Lajos művészi alkotása. Nagyobbszabású festmény a vármegyeház dísztermében a bácskai 234(Németpalánka, 1857.) születésű, elhúnyt Eisenhut Ferencz történelmi képe: A zentai csata (1697.), melyet a vármegye megbízásából az ezredéves ünnep alkalmára festett. Történelmi arczképcsarnok-számba megy a vármegyeház termeiben a főispánoknak a legrégibb időktől összeállított arczkép-sorozata, s ugyanott Deák Ferencz arczképe.

A zene művelésére évekkel ezelőtt egy zeneiskola alakúlt, mely azonban hamarosan megszűnt. Fölélesztése a jövő feladata. E czélra egy zeneiskolai alapot kezel a város törvényhatósága. Az éneket és hangszeres zenét az egyesületek kebelében működő dalos és zenekörök ápolják.

Társas körök, közművelődési, jótékonysági és szakegyesületek nagy számmal vannak. Ilyenek: a Magyar Olvasókör. Alakúlt 1844-ben. Elnöke Kozma László ügyvéd. Saját háza van a Szent János-utczában.

A Csitaonicza, a szerb olvaskör. Alakúlt 1846-ban. Elnöke: Kosztics Lázár dr. Saját háza van a Kossuth Lajos-utczában.

A Polgári Kaszinó-egyesület. Alakúlt 1867-ben. Elnöke: Vojnits István, alispán. Saját háza az Erzsébet-körút és Thököly-út sarkán. Társegyesülete a Kaszinó-Egyesületi Dalárda (alakúlt 1872.), mely a világi és egyházi zenét egyaránt műveli. Ünnepi istentiszteleteken, hazafias és egyéb ünnepélyeken közreműködik; hangversenyeket, műkedvelő előadásokat rendez. Vele szövetségben időnként műkedvelő zenekar is működik Csavajácz János jeles hegedűművész zenetanár vezetésével.

Az Iparoskör (előbb: Népkör). Alakúlt 1881-ben. Elnöke Krizmanics Imre, iparos. Saját háza van az Erzsébet- és Deák Ferencz-körút sarkán. Kebelében működik az Iparos Dalárda (alakúlt 1887-ben). E két társegyesület működése teljesen olyan, mint az előbbi kettőé.

A Függetlenségi kör. Elnöke Mérő Ignácz nagyiparos. Saját háza van az Erzsébet-körúton. Estélyeket rendez.

A Katholikus Legényegyesület. Elnöke Buday Gerő, vallástanár. Díszes emeletes otthona épűlt az Erzsébet-körúton, Várossy Gyula kalocsai érsek bőkezűségéből. Estélyeket, műkedvelő és ismeretterjesztő előadásokat rendez.

A D. M. K. E. zombori fiókja. Alakúlt 1906-ban. Elnöke Baloghy Ernő dr. országgyűlési képviselő.

A Mükedvelő Fényképészek egyesülete. Alapította Krump Vilmos festő-kereskedelmi iskolai tanár, az egyesület mostani titkára; elnöke Lallosevits János dr. Országos kiállítást rendezett 1905-ben, a Schweidel-szobor leleplezése alkalmával.

Emberbaráti intézmények: a Jótékony magyar nő-egylet (elnöke Wundszám Ida), a Jótékony szerb nő-egylet (elnöke dr. Popovits Istvánné), a Jótékony izraelita nőegylet (elnöke özv. Spitzer Mórné), a Felsővárosi (izr.) kisdedóvó egyesület (elnöke dr. Bruek Árminné). A Napközi Otthon szegény iskolás gyermekeknek (valláskülönbség nélkül) télen meleg ételt ad. Elnöke dr. Alföldy Gedeonné.

Jótékonyságot gyakorolnak még az Elefánt-szállóbeli Technikusok asztaltársasága, s a Stebler-féle vendéglőben egy söröző asztal-társaság.

Az Önkéntes Tüzoltó-Egylet. Főparancsnoka Késmárky Béla.

A Honvédegylet. Elnöke Donoszlovits József.

A testedzés czéljából alakúltak: a Sport-egylet, elnök Falcione Nándor dr., helyisége az áll. főgimnázium tornacsarnoka; a Korcsolya-egylet, elnöke Fernbach Károly, korcsolyacsarnoka a városi park mellett levő tó partján; a Lawn-tennis társaság, két pályája a városi parkban, s egy az Erzsébet-ligetben.

Szakegyesületek:

A Bács-Bodrog vármegyei Gazdasági Egyesület. Alakúlt 1871-ben. Elnöke Latinovics Pál nagybirtokos. Palotaszerű székháza 1906-ban épűlt a Rákóczi-úton. Az egyesület Bácskai Gazda czímű havi folyóíratot ad ki.

A Kereskedők testülete. Elnöke Falcione Nándor dr., takarékp. igazgató.

A Kereskedelmi alkalmazottak egyesülete; elnöke Weidinger Lajos kereskedő.

Az Ügyvéd-egylet; elnöke Strasser Lajos. A szabadkai ügyvédi kamaránál 51 zombori ügyvéd van bejegyezve.

Az Orvos-egylet; elnöke Sági Samu dr. Van 14 orvos és 4 gyógyszertár.

A Tulipánkert Magyar Védő-egyesület; elnöke Vértesi Károly ügyvéd.

A Bács-Bodrog vármegyei Tulipán Háziipari Szövetség. Alakúlt 1907-ben a megyei háziipar, főleg a női kézimunka föllendítésére és értékesítésére. A csetneki csipke elsajátítására tanfolyamot rendezett. Elnöke Fernbach Károlyné.

235Zombor szab. kir. város egyszersmind Bács-Bodrog vármegye székhelye. Itt vannak tehát, a vármegye palotájában, a vármegyei középponti hivatalok. A vármegye főispánja: Fernbach Károly; alispánja: ifjú Vojnics István.

Zomborban a következő hatóságok és hivatalok vannak:

A Magyar kir. államépítészeti hivatal. Helyiségei a vármegye palotájában. Főmérnök: Sztankovics György.

A Királyi törvényszék. Helyiségei a vármegye épületében. Elnöke: Eperjessy Béla. A törvényszéki palota építése már a megvalósúlás küszöbén áll.

A Kir. ügyészség. Helyiségei a vármegyeház harmadik udvarában levő különálló épületben. Kir. ügyész: Popovics Aurél dr.

A Kir. tanfelügyelőség. Helyiségei a vármegye palotájában. A tanfelügyelőség vezetője: Faragó János tanfelügyelő.

A Zombori járási főszolgabírói hivatal. Helyiségei a vármegyeházban. Főszolgabíró: Tárczay Dezső.

A Kir. járásbíróság. Bérelt helyiségei egy Szabadság-téri magánházban. A járásbíróság vezetője: Dömötör Pál, kir. itélőtáblai bíró.

A Magyar kir. pénzügyigazgatóság. Helyiségei a Szent Háromságtéren az emeletes kincstári épületben. Pénzügyigazgató: Pop György.

A Magy. kir. pénzügyőri biztosság. Helyiségei a pénzügyigazgatóság épületében. Pénzügyőri főbiztos: Blaskovits Lajos.

A Magy. kir. pénzügyőri szakasz. Helyiségei magánépületben.

A Magy. kir. adóhivatal. Helyiségei a Deák Ferencz-körút, meg az Apolló-utcza sarkán levő kincstári épületben. Adótárnok: Horváth József.

A Magy. kir. posta, távírda- és telefon-hivatal. Helyiségei a Szent János-utczában. Postafőnök: Kraitz Lajos.

A Magy. kir. folyammérnökség. Helyiségei bérházban a Thököly-úton. Főmérnök: Martin Tivadar.

A Vasúti állomásfőnökség. A vasúti állomáson. Állomásfőnök Modes János.

A Vasúti mérnöki hivatal. Bérházban a Rákóczi-úton. Főmérnök: Gehring Ede.

A Zombor-Óbecsei vasút mérnöksége. Főmérnök: Kemény Simon.

A Kincstári ügyészség. Helyiségei a Szent János-utczában kincstári épületek. Kincstári ügyész: Janovich Gyula.

A Selyembeváltóhivatal. Helyisége s nagy gubóraktára a Kígyó-utczában.

A Kir. közjegyzőség. Helyiségei a Kossuth Lajos-utczában. Közjegyző: Koczkár Zsigmond.

Egyházi hatóságok:

A róm. kath. plébánia. Apát-plébános: Fejér Gyula.

A gör. kel. szerb esperesség. Esperes-plébános: Kupuszárevits Lyubomir.

Az ág. evang. egyházközség. Lelkész: Lombos Alfréd.

A ref. fiókegyház. Az egyházi teendőket ez idő szerint Arany Gusztáv, pacséri ref. lelkész látja el. A fiókegyháznak misszió-középponttá szervezése most van folyamatban.

Az izraelita rabbiság. Rabbi: Fischer Mihály dr.

Katonaság: A cs. és kir. 23. gyalogezred 2. zászlóalja, a cs. és kir. hadkiegészítő parancsnoksággal. Zászlóalj- és állomásparancsnok: Pramersberger Ferencz, alezredes. Hadkiegészítő parancsnok: Oblits Márk, őrnagy. A magy. kir. honvédség szabadkai 6. gyalogezredének 2. zászlóalja. Zászlóaljparancsnok: Petrovits György, őrnagy.

A magy. kir. csendőrség szárnyparancsnoksága és szakaszparancsnoksága. Szárnyparancsnok: Proch József, százados. Szakaszparancsnok: Szentmihályi Lajos, főhadnagy.

Zombor szab. kir. város törvényhatóságának 100 tagja van, felerészben választott, felerészben a legtöbb adót fizető polgárokból.

A város főispánja (egyszersmind Bács-Bodrog vármegyéé) Fernbach Károly. A város országgyülési képviselője Fernbach Péter, függetlenségi párti programmal. A város díszpolgárai: gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Brankovits György (volt karlóczai metropolita, egykori zombori gör. kel. esperes), Császka György dr. (volt kalocsai érsek), Haynald Lajos dr. (volt kalocsai érsek), Jókai Mór, Kossuth Ferencz, Városy Gyula dr. kalocsai érsek, a város szülötte és gróf Zichy Aladár.

236A város tisztikara az 1907. évben: Hauke Imre, polgármester. Alföldy Árpád dr., helyettes polgármester. Gyurisits György, főjegyző. Listyevity Titusz, rendőrfőkapitány, Lang Gyula, Latinovics Szaniszló, Spanyol József, Veszelinovits Milorád, tanácsosok. Thurszky Zsigmond dr. tiszti ügyész. Agyics János, dr. I. aljegyző. Radisits Lázár, II. aljegyző. Popovits István dr. tiszti főorvos. Szabó László, főmérnök. Auth György, főpénztárnok. Heincz Kálmán, főszámvevő. Szabó Sándor, alszámvevő. Vukicsevics B. Pál, közgyám. Józich Gyula, levéltárnok.

A többi tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet száma 51. A város összes hivatalai a városházában vannak elhelyezve.

Zombor nem tartozik a gazdagabb városok közé. A polgárság 57% pótadóval van megterhelve. A város vagyoni állapotát az 1907. évi következő adatok mutatják: Pénztári forgalom: Bevétel: 1,094.577 korona 24 fillér. Kiadás: 1,062.997 korona 84 fillér. Vagyonkimutatás: A követelési állapot értéke: 5,980.661 korona 02 fillér. A tartozási állapot értéke: 1.967,995 korona 73 fillér. Tiszta vagyon: 4,012,665 korona 29 fillér.