ÁMBÁR a Felvidék és szomszéd vármegyék flóráját általánosan vagy részletesen már többen: Hazslinszky, Reuss, Szontagh, Genersich, Wahlenberg stb. ismertették és már Abauj-Tornában is többen botanizáltak; mégis e vármegye flórájának és növényzeti viszonyainak ismerete még meglehetős hézagos, még egyike a haza kevésbé átkutatott vidéknek.

A megye flóráját legelőször Kitaibel Pál, hazánk legkiválóbb botanikusa, beregi (1803, Diplachne serotina L., Sátorhegyen Szántó m., Atriplex acuminata W. et Kit. Migle, Kochia sedoides Pall. Szántó és Vilmány közt, Phyteuma canescens W. et Kit. Szántó, Thlapsi montanum L. és Spiraea media Schm. Ránk, Thymus subcitratus Schreb, Herlány)⁰ és bártfai utjában¹ (Achillea Neilreichii Kern., Forró) 1813-ban érintette. Munkáiban elszórtan e megyéből emlit növényt (Iris Hungarica), de a józseffalvai Cytisus leucanthus (Addit. 307. l.) vgyis C. albus Haeq. hihetőleg tévedésből vagy sajtóhibából ered, mert ez a község Zemplén vármegyében van, a Cytisus leucanthus pedig Tornában Jósafő vagy Jósvafő körül terem. (Richter A. gyüjt.)

A magyar orvosok és természetvizsgálók VII. gyülésén, Kassán 1846. aug. 10-én, Marczényi Mátyás bemutatja a Kassa város környékén gyüjtött növényeit és névjegyzékét; a szakosztály érdemesnek is határozta a Munkálatokban való kinyomatását, de a Munkálatokban - nem tudni miért - ez a növényjegyzék még sem jelent meg. Ugy látszik Kováts Gyula e flórajegyzékhez mérve emliti ugyanott, az aug. 12-iki ülésen Kassa város flórájának négy uj növényét: az Asplenium ruta muraria-t L., Amarantus viridis-t L. (A. Blitum Kov.), Lemna trisulcá-t L. és Xanthium spinosum-ot L. (Munkál. 198., 199. l.)

A megye flórájáról kissé áttekintőbb, de azért töredékes ismertetést nyujtott Paulowski Sándor kassai jogtanár 1856-bn, Beiträge zur Flora Oberungerns (sic) czimen, a pozsonyi Verhandlungen des Vereins für Naturkunde I. évfolyamának 25-29. lapján. Ő Kassa környéke növényzetének egyszerübbségét nyiltan megvallja. Ennek oka a klimai meg a geologiai alakulás, különösen a mészhegyek hiánya, mert a Hrádován kívül más mészhegy nincsen a környéken.

Az erdőt bükkfa, gyertyánfa, tölgy Quercus Robur L., Qu. Sessiliflora Salisb., sőt Qu. lanuginosa Thuill.) és nyirfa alkotja. Közé vegyül a szilfa (Ulmus campestris L., U. pedunculata Fougg.), a fodorjuhar, hárs (Tilia platyphyllos Scop., T. cordata Mill.), kőrisfa; de az Ostrya carpinifolia L., melyet Pawlowski a szádelői völgyből 440emlit, semmi esetre sem az, hanem hihetőleg gyertyánfa. Kassától mintegy órányira észak felé a fenyves kezdődik, innen szakadatlanul terjed a Kárpátokig.

Az erdő cserjéje a Lonicera Xylosteum L., L. nigra L., a fürtös bodza, a kányafa (Viburnum Lantana L., V. Opulus L.) a fagyalfa, az egres bőven, a hólyagmogyoró vagy szerencsedió, a kecskerágó (Evonymus Europaeus L., E., verrucosus L.), a varjutövisk, berkenye (Sorbus torminalis L., S. Aria L.), galagonya, málna, szeder (Rubus tomentosus Borkh.), mogyorófa, boróka. A tölgyfán gyöngyös madárlép (Loranthus Europaeus Jacq.) élősködik.

Az erdő nedves helyén vagy a patak partján nő az égerfa (Alnus glutinosa L., A. incana DC.), a nyárfa (Populus alba L., P. nigra L., P. canescens Sm., P. tremula L.) és sokféle füzfa. Az erdő és fenyves legkiválóbb fü-dísze a bérczvirág, a Dentaria glandulosa W. et Kit. keresztes-szirmu szép piros virágával töméntelenül. Emlitésre méltó továbbá a Lycopodium annotinum L. (korpafü), Bellis perennis L., Gagea lutea Schult, Polygonatum verticillatum Mönch., Galanthus nivalis L., Arum maculatum L. (a Kálvária-hegyen), a Valeriana sambucifolia Mik., Centaurea axillaris Willd., Mulgedium alpinum Less., Campanula Cervicaria L. C. urticifolia Schmidt, Galium vernum Scop., Gentiana asclepiadea L., Nepeta Pannonica Jacq., Betonica stricta Ait, Ajuga reptans L., fehér virággal is. Pulmonaria mollissima Kern., Scrophularia Scopolii Hoppe, Primula elatior L., Vaccinium vitis idaea L., Pirola minor L., Peucedanum Cervaria Lap., Laserpitium latifolium L., Thalictrum aquilegifolium L., Isopyrum thalictroides L., Aquilegia vulgaris L., Aconitum Vulparia Rchb., Cardamine impatiens L., Hesperis matronalis L., Rubus saxatilis L., Mercurialis perennis. L.

A hegyek füves helyein és verőfényes lejtőin terem az Anthyllis polyphylla Kit., Anthericum Liliago Ll, ramosum L., Alllium fallax Don., Orchis militaris L., globosa L., sambucina L., Gymnadenia odoratissima Rich., Coeloglossum viride Hartm., Herminium Monorchis RBr., Ophrys moscifera Huds. (ritka a Rádován), Thesium intermedium Schrad.-, Jurinea mollis Koch. (Rádova), Centaurea stricta WK., Scorzonera purpurea L. (Rádova), Hypochaeris maculata L., Crepis praemorsa Tausch., Campanula Sibirica L., Gentiana ciliata L., G. cruciata L., Teucrium montanum L., Linaria genistifolia Mill., Arcotostaphylos officinalis WGr., strantia major L., Seseli glaucum L., Anemone Pulsatilla L., A. sylvestris L., Erysimum virgatum Roth., C. Cheiranthus Pers., Dianthus collinus WK., Geranium phaeum L., Linum asutricum L., L. flavum L., L. tanuifolium L., L. perence L., továbbá a Prunus Chamaecerasus Jcq., Cytisus biflorus WK., Dorycnium herbaceum Vill. Apró bokor.

A rét növényzete az Iris Sibirica L., Orchis ustulata L., Cirsium Erisithales Scop. (az éjszaki részen), Campanula patula L., Scutellaria galericulata L., hastifolia L., Rhinanthus minor Ehrh., major Ehr., Anthriscus sylvestris Hoffm., Chrysosplenium alternifolium L., Thalictrum collinum Wallr. (Th. Minus Paw., non L.) Euphorbia palustris L., Lythrum virgatum L., Geum rivale L., Spiraea Ulmaria L., Colchicum autumnale L. (ritka).

Mezőn, szőllőben, út mentén terem a Parietaria erecta MK., Salsola Kali L., Kochia arenaria Roth., Chenopodium ficifolium Sm., Achillea Neilreichii Kern., Echinops sphaerocephalus L., Xeranthemum annuum L., Xanthium spinosum L., Marrubium peregrinum L., Nonnea pulla L., Anagallis coerulea Schreb., Androsace elongata L., Eringium planum L., Falcaria Rivini Host., Bryonia dioica L., B. alba L., Myosurus minimus L., Nigella arvensis L., Arabis arenosa Scop., A. brassicaeformis Wllr., Draba verna serrata Reuss., D. nemoralis Ehr., Lepidium Draba L., Mygrum perfoliatum L., Neslia paniculata L., Oxalis stricta L. (ritka), Spergula arvensis L., Lavatera Thuringiaca L., Hibiscus ternatus Cav. (a megye északi és déli részén gyakori). A várostól északnak fekvő szőllő keritésében a törpe mandola (Amygdalus nana L.) tetemes száma van ültetve.

A Hernád partján chenopodium botrys L., Polygonum tomentosum Schrank, Herniaria glabra L., Stellaria viscida M.,Bieb., Oenothera biennis L., Potentilla supina L., Melolitus albus Desr., Myracaria Germanica L. (Csermelyciprus) a nevezetesebb, 441sőt a hol a rétet víz is nedvesíti vagy elárasztja, Acorus Calamus L., Iris Sibirica L., I. pseudo-acorus L. (sárga liliom), Typha latifolia L., Sparganium ramosum Huds., Triglochin palustra L., Pedicularis palustris L. stb. is található.

Változatosabb, tagozódottabb a vegetáczió Kassa városától távolabb, nevezetesen a megye déli részén, a hol kiválóbb magyar növények teremnek, a tornai mészhegyek völgyeiben, valamint a szomszéd Sáros vármegyében is.²

Tornától nyugatra, a keskeny, szádelői völgyben különösen a szirt növényzete kiváló. Két oldalt mészsziklafalak meredeznek, a völgy ölében pedig pisztrángot nevelő erdei patak csörtet végig, itt-ott alig enged gyalogutat annak, a ki ide a természet szépségeit csodálni jön. Itt terem a Cimicifuga foetida L., Hesperis matronalis L. meg a Corydalis capnoides L. Meglepő mindjárt a völgy elején a kétféle vidék növényzetének találkozása: a délkeleti Echium rubrum Jacq., Silene nemoralis W. et Kit., Alyssum saxatile (Ránkon is, Kit.) meg a török meggy, míg a sziklát havasaljai növény dísziti, mint a Saxifraga aizoon Jaqu. (S. recta Pawl.), Atragene alpina L. (bérczfolyondár), Acontitum Moldavicum Hacq., Arabis alpina L., Erysimum Cheiranthus Peers., Draba lasiocarpa Roch., Biscutella laevigata L., Campanula Scheuchzeri Vill., Sempervivum montanum L, Valeriana montana L., V. tripteris L., V. heterophylla Baumg. A szádelői völgy ősi vegetácziójának emléke a tiszafa.³

A megye délkeleti részét érintő trachyt hegyvidéken, Abauj-Szántó és Tállya között Pawlowski a következőket jegyezte fel: Artemisia Pontica L., A. campestris L. var. Sericea Fr., Carduus candicans W. et Kit., C. collinus W. et Kit., Onosma arenarium W. et Kit., bizonyosan az O. tuberculatum Kit. Fajtájával együtt, Bupleurum ffine Sadl., B. Gerardi Jacq., Althaea pallida W. et Kit., Melica altissima L., Phyteuma canescens W. et kIt., Senecio tenuifolius Jacq. (S. abrotanifolius Pawl.) Dianthus collinus W. et Kit., Acer Tataricum L. (feketegyürü), Aster punctatus W, et Kit., Vicia pannonica Jacq., Melandrium noctiflorum L., Cephalaria Transsilvanica L., Alsine frutescens Kit., ez Tállya fölött. Ezek már java részben uralkodó és jellemző magyarföldi növények.

Az abauji Hegyalja flórája a szomszéd zemplénvármegyeivel egyezvén, róla körülményesebben Hazslinszky Frigyesnek "A Tokaj-Hegyalja flórája" czímü munkája tájékoztat, még az ősi vegetáczio maradványairól is.⁴ A többi, a mit Abauj-Torna flórájából ismerünk, systematicailag és növénygeographiailag elég becses, de nagyon el van szórva a literaturában. Rendszeres képért ugyancsak Hazslinszky Éjszaki Magyarhon flórája czimű, Kassán 1864-ben megjelent munkájához kell fordulnunk, a mely a közönségesebb növényeknél ugyan Abauj-Tornát nem említi, de ezek nagyobb része mindenesetre itt is terem. Az abauj-tornai ritkaságokból azonban Hazslinszky eleget említ, mint a Cerastium brachypetalum Desp. Kassa mellett, mészen, Hesperis runcinata W. et Kit. Torna körül, a kétes Alyssum "alpestre L." a szoroskői mészsziklákon Hárskut mellett (A murale?). Az A. alpesttre L. egész nyugat-európai és havasi növény, mely a magyar hazában sehol nem terem V. ö. "Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve" 144. I. Nevezetes továbbá a Sedum glaucum W. et Kit., Korlát m. (148. I.); Bupleurum Gerardi Jacq. A szántói Sátoron, az árkai völgyben; Cuscuta lupuliformis Krock. Kassa és Göncz füzfáin, Onosma setosum Led. (O. echioides Hazsl, non L.) Szoroskő környékén; O. tuberculatum Kit. (O. stellulatum Hazsl., nonL.) Szoroskő környékén; O. tuberculatum Kit. (O. stellulatum Hazsl., non W. et Kit.) Torna környékén; Sideritis montana L. Korlát körül; Calamintha intermedia Baumg. (C. officinalis Hazsl, non Moench) Forró és Szikszó körül (197. I.), valamint Jósafő mellett is bőven (Magyarh. Edényes növ.); Physteuma canescens W. et Kit. Abauj-Szántó m.; Cirsium eripohorum L., vagy inkább a C., decussatum Janka Bodókő-Váralján, Polycnemum arvense L. Korlát mellett; Parietaria officinalis L. a szádelői völgyben; Cephalanthera Xyphophyllum Ehrh. Kassa m.; Orchis eoriophora L. Kassa 442rétjein; Iris Hungarica W. et Kit. Szántó m. a Sátoron; Allium ursinum L. Kassa bükköseiben; A. flavum L. Boldogkő-Váralja és Szoroskő környékén; A. cohroleucum W. et Kit. Kassán a Hernádvölgyben; Phleum alpinum L. a tornai hegyeken; Borychium rutacfolium Abr. A Kassától északnyugatra eső hegyeken.

Ezek Abauj-Tornának a legnevezetesebb florasztikai ritkaságai.

Richter Aladár a Természetrajzi füzetek XII. kötetében (1889.) Gömörmegye és Abauj-Torna rózsaféléinek ismeretéhez czim alatt a következőket jegyzi fel a megyéből: Spiraea Aruncus L. a szádelői völgyben, A.-Meczenzéf m., a tapolczai völgyben Jászó körül (tündérfürt); Rubus Fábryi Aricht. Stósz fürdője felett kanyargó út szélén, fenyvesben; Potentilla argentae L. és Potentilla reptans L. a szádelői völgyben; Agrimonia Eupatorium L. Jászó körül; Rosa leptotricha Borb. A.-Meczenzéf (Rothbaumgrandthal); Sorbus Aria L. Falucska, Áj völgyében.

Kassa vidékén botanizált továbbá Polinszky Béla orvos (Sagina procumbens L., Stellaria Dilleniana Schult.), Richter Lajos, budapesti florista, a ki 1892. julius havában Kassa környékén sok érdekes növényt gyüjtött s egy-egy példáját revizióra e sorok irójának átengedte. Torna környékének botanikusa Reuter Kamill orvosnövendék most készül s a gyüjteményében néhány érdekesebb növény van p. az Onosma tuberculatumot Kit (O. pustulatum Schur) Tornavármegyéről Dianthus saxigenus Schur, Galeopsis pubescens Bess., G. Tetrahit L. Centaurea, coriacca W. et Kit., Vicia sepium L., Scrofularia nodosa L., Lilium Martagon L., Anthericum ramosum, Gladiolus imbricatus L., rosa Austgriaca Cr., R. submitis Gran., R. fissidens Borb. Somodi vidékéről, Campanula Carpatica Jacq., C. glomerata L., Aster Amellus L., Circaea lutetiana L., Impatiens noli tangere a szádelői völgyben, Linum flavum az Áj völgyében.

Minthogy Abauj-Torna növényzetét eddig időrendi közlés szerint adtuk elő és az egész növényzet systematicai összeállitására nincs idő, a Richter Lajos úr gyüjtötte növényeket is csak a termőhely szerint soroljuk elő, a mint azokat a vidéken gyüjtötte. Bárányka környékén terem: az Inula ensifolia L., I. salicina L., I. Britannica L., Lotus corniculatus L., Rumex crispus L., R. Acetosa L., Libanotis montana All., Anthericum ramosum L., Serofularia nodosa L., Centaurea axillaris Willd., Astragalus glycyphyllos L., Geum urbanum L., Prunella vulgaris L., Hieracium vulgatum Fr., Trifolium arvense L., Tr. Montanum L., convallaria nultiflora L., Potentilla recta L., P. argentae L., Pl. Kerneri Borb., P. macrotoma Borb., Cardamine impatiens L., Tilia cordata Mill. és var. Maior Spach, Melilotus albus Desr., Achillea Neilreichii Kern., A. collina Beck., Althaea officinalis L., Rubus Pilisiensis Borb., Rubus Menyházensis Simk., R. pruinosus Arrh., R. corylifolius Sm., R. medioximus Sabr., R. caesius L., R. discolor Whe et N., R. grandifrons Borb., Plantago lanceolata, Polypodium vulgare L., Verbascum Austriacum Schott, Filago arvensis L., Picris hieracioides L., Cardiuus nutans L., Centaurae Scabiosa L., C. Rhenana Boreau, Veronica orchidea Cr., V. Anagallis L., Scabiosa Ochroleuca L., Asperula cyanczhica L., Vicia sepium L., Melampyrum arvense L., Thymus subcitratus Schreb., Lathyrus silvestris L., Potentilla Hungarica Willd., Calamintha villosa pers., Teucrium chamaedrys L., T. montanum, L., Epilobium montanum L., E. parviflorum Schreb. Var. Canescens Hausskn., Clematis erecta L., Genista tinctoria L., Echinops sphaerocephalus L., Acer Austriacum Tratt., Dianthus saxigenus Schur, Crataegus monogyna Jacq., Cerinthe minor L., Salvia verticillata L., Cytisus leucanthus W. et Kit. Linum flavum L., Triticum repens L., Sedum acre L.

Opáczka-fürdő környékén terem a Cytisus nigricans L., Trifolium aureum Poll., T. agrarium L. (Tr. Campestre Schreb.), Sonchus arvensis L, Centaurea Scabiosa L., C. axillaris Willd., Thymus subcitratus Schreb., Raphanus Raphanistrum L., Achillea Neilreichii Kern., A. collina Beck., Stachys annua L., Euphorbia platyphyllos L., Scleranthus annuus, Cuscuta Epithymum L., Knautia arvensis L., Potentilla argentea L., Anagallis arvensis L., Rubus caesius L., R. Pilisiensis Borb., Campanula Trachelium L., Dianthus collinus W. et Kit., Betonica officinalis L., Galium verum L., G. erectum Huds., G. ochroleucum Wolff,a Clinopodium vulgare 443L., Inula cordata Boiss., I. Vrabelyiana Kern., I. ensifolia L., Quercus Robur L., var, hiemalis Stev., Polygala maior Jacq., Pieris hieracioides L., var. Horrida Borb. Budapestnek... növ. 1879. p. 92, robusta, foliis ac in typo duplo latiroribus, cum caule more Onosmatis setosi Led. Rigide setosis, - Veronica orchidea Cr., V. Teucrium L., Lathyrus Tuberosus L., Anthericum ramosum L., Centaurea Rhenana Boreau, Linum flavum L, Knautia arvensis L, Verbascum Austriacum Schott, Melampyrum arvense L., Erythraea Centaurium L., Thesium linophyllum L.

Kassa és Bánkfürdő közt az út mentén terem a Rubus discolor Whe. Et N., R. medioximus Sabr., Thymus subcitratus Schreb., Crataegus Oxyacantha L., Quercus Robur L, Qu. Sublobata Kit., Achillea Neilreichii Kern., Ononis Hircina Jacq., Genista tinctoria L., Lepidium ruderale L., Aethusa Cynapium L. Ránk-fürdőnél Quercus sublobata Kit. (Qu. Aurea Wierzb.), Cucubalus bacciferus L.

Kassa körül Roripa Austriaca Cr., R. silvestris L., Linaria oligotricha Borb. Polygonum tomentosum Schr., P. lapathifolium L., Rubus caesius L., Malachium aquaticum L., Symphytum officinale L., Anchusa officinalis L, Campanula Trachelium L., Siline inflata Sm., Knautia arvensis L., Achillea collina Beck., Rotilis Anthriscus L., P. macrotoma Borb., affinis P. argenteae L., sed foliolis subtus haud argenteis, imo tenuitomento canescentibus apice grosse serratis, serraturis utrinque 1-2-nis, in foliis, infimis ternis, dente terminali lateraklibus paulo longiore, pedunculis elongatis,⁵ Acer Austriacum Tratt., Veronica polita Fr., Vicia sepium L. Bankó nyaraló körül terem a Hieracium recemosum W. et Kit., Melmyrum silvaticum L., Mentha cuspidata O., Senecio Jacobaea L., Campanula rapunculoides L., Galium Shcultessi Vest, Sambucum Racemosa L., Clinopodium vulgare L., Astrantia maior L. b, montana Stur, Cirsium arvense L. var. Argenteum Vest, Gnaphalium silvaticum L, Geum urbanum L, Circaea lutetiana L., Hieracium vulgatum Fr. var. Macrotomum Borb. Foliis grosse serratis, dentibus linearilanceolatis, elongatis, Rumex obtusifolius L., Potentilla Tormentilla Sibth., P. recta L., P. macrotoma Bort., P. Hungarica Willd., Rthymus subcitratus Schreb., Campanula patula L., Agrimonia Eupatorium L., Genista elatior Koch, Trifolium medium, Tr. Sárosiense Hazsl, Prunella vulgaris L., Quercus sessiliflora, Beronica orchidea, Crataegus monogyna Jacq., Stachys palustris L.

Kassa mellett terem a Linaria vulgaris Mill, Gnaphalium uliginosum L., Melampyrum silvaticum L., Epolibium angustifolium L., Thymus subcitratus, Hypericum hirsutum L., Senecio barbareifolius Krock., S. silvaticus L., Trifolium arvense L., Tr. Medium L., Tr. Sárosiense Tr. Aureum Poll., Tr., ochroleucum L., Tr. Agrarium L., Myosotis palustris L., Sonchus arvensis L., Rubus Radula Whe, Dorycnium herbaccum Vill., Tilia cordata Mill. (T. parvifolia Ehrh.) var maior Spach, Eryngium planum L., Dianthus saxigensu Schur, (D. subcarpaticus Borb. In Benitzii Herbario Europaeo, nr. 6541, 1891), sed squammis calycinis more D. saxigeni haud pruinosis; a D. Carthusianorum occidentali floribus minoribus diversus, Potentilla argentea, L., Quercus Robur L., var. Brevipes Heuff. És hiemalis Stev., Betula verrucosa Ehrh., Quercus sessilfora Salisb. Var. Welandii Heuff.,Acer campestre L., Acer Austriacum Tratt., Centaurca Rhenana Boreau, Rubus discolor Whe et N., Campanula Trachelium L.

Mindezeket összevéve Abauj-Torna a kárpátaljai flóravidéknek⁶ nevezetesebb darabja. Éjszaki részén, a gömör-szepesi érczhegység ágain, a flóra egészen havasaljai, éjszaknyugati részének flóráját a tornai mészszirtek elevenitik. A Hernád sik völgyében s a vele kapcsolatos Kanyapta völgyén, minthogy a Hernád-völgy széles alsó nyilása egyenes összeköttetésben van a nagy rónasággal, már a Magyar-Alföld növényzetének polgárai is beköszöntenek a megyébe. A megye 444délkeleti részén, Hegyalja erdőtlen lejtőin, Abauj-Szántó vidékén, szintén pusztai vegetáczió díszlik érdekes magyarföldi növényfajokkal. A vármegye földje tehát a különböző növényzeti tag érdekes találkzó helye.

A gazdasági növényeket, az erdők fa- és bokornemüit, mező- vagy erdőgazdasági szempontból a gazdasági ágakat ismertető fejezet tárgyalja. Itt csoportositva még a kiválóbb növényeket soroljuk elő.

A havasaljai vegetáczió erdőképződménye a fenyves, magas-vidéki fája a piros berkenye, ilyen cserjéje a Lonicera nigra, a piros bodza (Sambucus recamosa), a csermelycziprus (Myricaria Germanica L.), Arctostaphylos uva ursi L. (medveszőllő, Arct. Officinalis Wimm. Et Grab.,), a Vaccinium vitis Idaea L. Magasvidéki füvei a Thlaspi montanum, Dentria glandulosa, Mulgedium alinum, Valeriana sambucifolia, Gentiana asclepiadea, Primula elatior, Astrantia maior, Cirsium decussatum, C. Arisithales, Arabis alpina, Allium ursinum, A. ochroleucum, Phleum alpinum, Arysimum Cheiranthus.

A mészvidékek jellemzői a 441. és 442. lapon.

Keleti fa a török meggy meg a fekete-gyűrű, az Acer Austriacum, a quercus hiemalis; ilyen cserje a Cytisus leucanthus, C. biflorus, Rubus Pilisiensis, a törpe mandola, több szederfaj; keleti pusztai növény a Nepeta Pannonica. Potentilla Hungarica, Dianthus collinus, Echium rubrum, Pulmonoria mollissima, Achillea Neilreichii, Bupleurum affine, Linaria oligoseta, Linuim Austriacum, Inula Vrabélyiana, Jurinea millis, Lavatera, Diplachne és a 441 . emlitett szántói fajok.

A megye speczialitása az Iris Hungarica, a Trifolium Sárosiense, a Rubus Fabryi, ezen kívül a következő kettőt itt vezetjük be a tudományba. Ez a Galium Abaújense és Rubus Cassoviensis; mind a kettőt Richter Lajos gyüjtötte 1892. jul. közepén Kassa környékén.

Galium Abaújense Borb. N. sp. (abaúji ragadványfű).

Radice perenni; cau les elati, ad nodos inflati, crassiusculi, basi breviter decumbentes, dein erecti, eireiter a medio ramosi cum ramis conspicue quadranguli, glaberrimi atque lucidi; folia octona, infra ramos inflorescentiae primarios sena, elongata, lineari-lanceolata, inferiora usque 5 cmtra elongata, superne parum ampliata, 3-4 mm. lata, inferne longe angustata, supra lucida, subtus opaca pallidiora, glabra, ad margines scabra, uninervia, siccata marginibus plus minus convolutis, apici acuto vel obtusiusculo mucrone rigido imposito, superiora similia, sed gradatium beviora atque pauciora. Habitus corymbosus ramificatione Asperulam campanulatam Vill., fie boiss. Fl. orient. III. pl. 44 (Asp. Galioiden Aut.) refert, ramis inferioribus elongatis, internodium proximum longitudine longe superantibus, angulo acuto patentibus, pyrammidato-racemosis, crassiusculis, haud capillaribus. Panicula multiflora corymbiformis, cymulis contraetis; pedunculi flore subduplo longiores glabri, corollae albae laciniis apiculatis, fructus glabri.

In fruticosis Circsa cassoviam, florentem medio jul. Cl. L. Richter invenit.

A. G. Abaújense szép virágu, meztelen ragadványfaj. Ágai sátorozón hosszan megnyúlnak, számtalan virág lepi el. Levele keskeny, de az ismert fajok közt aránylag a leghosszabbra nyúlik. Kétségtelenül a Galiumok Leiogalia DC. Prodr. IV. 593. csoportjába, s pedig legközelebbről a G. Mollugo L. rokonságába tartozik, de tőle valamint fajtái és rokon fajától is a szár, illetőleg a virágzatnak sátorozó állására, valamint hosszu leveleire nézve is különbözik. Első pillanatra Asperula campanulata Vill. növényt gondolnók magunk előtt, de a G. Abaujense, szirmának négy mély metszése következtében, kétségtelen Galium, nem pedig Asperula.

G. Abaujense a G. angustifolio Leeres, H. Braun, Oesterr, Botan. Zeitschr. 1892. p. 161 foliis superne latiusculis, elongatis, inflorescentia corymbosa, pedicellis longioribus, ab Asperula campanulata Vill. Corolla profunde quadrifida etc., a G. erecto foliis haud abbreviatis, - a G. Mollogine habitu Asperulam campanulatam referente, inflorescentia universa magis corymbosa, haud racemosa, ramis inferioribus elongatis, longitudine internodia caulis plura superantibus, foliis angustioribus, multo longioribus, floribus magis confertis, a G. Schultesii Vest. Et G. 445Heuffelii Borb. Foliis subtus haud glaucescentibus, cymulis contractis etc. differt; praeterea species posteriores ramulis pedunculisque capillaribus prosus alianae sunt In G. atrichophyllo Borb., G. Abaújensi simili, flores flavescentes, praeterea inflorescentiae axis et rami ramulique more G. veri densi hirti.

Rubus Cassoviensis Borb. n. sp. (kassai szeder).

Toriones procumbentes, teretes, virescentes, epruinosi latere superiore purpurascentes, abunde pilosi, dense acerosi atque setis purpurascentibus, glandiliferis crebris obsiti, aculei maiusculi basi compressi, circa 4 cm. longi, recti, inclinati vel falcati, quod magnitudinem attinet, non valde inaequales, tenues, pauciores omnino setiformes. Folia turionum ternata, persistentia, petiolo plano pubescenti, gladuloso atque aceroso purpurascenti insidentia, stipulis lineari-lanceolatis alte adnatis. Foliola inaequaliter biserrata, supra pilosa intense viridia, subrtus canescenti-pubescentia, foliolum terminale late ellipticum vel fere rhombiforme, basi distincte cordatu, dsensim breviter acuminatum, satis grande, circiter 9 cm. longum, 7.5 cm. latum, foliola lateralia distincte pettiolulata, obliqua, basi cordta. Rami floriferi more turionum pubescentes atque armati, foliis ternatis, distincte discoloribus, subtus incanco-tomentosis vestiti. Foliola minora, acuta vel breviter acuminata, magis aequaliter dentibus minoribus serrata.

Inflorescentiae rami inferiores axillares 4-3 flori, superiores racemosi vel corymbiformes, dense pubescentes, glandulosi atque acerosi, setis glanduliferis pubem conspicue superantibus; pedunculi 3-3 flori, erectgo-patentes, bracteis linearibus, integris vel trifidis. Setae aciculique pallidi lutescentes, hinc et inde pallide purpurascentes. Sepala pedunculis paulo breviora, post anthesim erecta, apice longe caudato, dorso canescenti-pubescentia, lutescenti-setosa. Petala alba angusta, oblonga, stamina stylos fuscencentes aut pallide purpurascentes parum superantia, ovaria fructificantia pilosa.

Crescit Cassoviae ad villam Bankó dictam, ubi Medio julio cl. Ludovicus Richter, de flora Hungarica optime meritus detexyit.

Csinos, alacsony, futó, mirigysertés szederfaj, tele apró, tűféle tüskével, sárgálló vagy pirosodó glandulával. A levele szine sötétzöld, a visszája fehérlő molyhos, virága apró fehér, gyümölcse pelyhes, a felemelkedő kehely takarja. Hajtásán a hármas levél kitelel.

A Rubus Cassoviensis termőhelyén, a Bankó-nyaraló körül, nevezetes szedervegetáczió van. Richter Lajos úr a szedrek Adenobatos csoportjából a nevezett helyről még a következők száritott példáját közölte e sorok írójával.

Rubus subaculeatus Borb.

R. glandulosos Bell.,

R. birtus W. et Kit., (aberratio solum rubi glandulosi Bell. Trichocarpa),

R. longistylus borb. (R. erythrostachys Sabr.),

R. rivularis Müll. Et Wirtg.,

R. Bayeri Focke és az Adenobatos egyik tagját, melyet néha R. serpensnek (non Weihei) neveznek, de az éjszaki R. serpens Whe más növény (foliolum terminale petiolulo quadruplo fere longius).

A mienk (R. ochrosetus Borb. in lit. Ad amicos 1892.) kopaszgyümölcsü, sárga mirigyes és tűs, hajtása ritkásan pelyhes, rajta a levél hármas.

Rubus ochrosetus Adenobatorum turione sparse piloso, foliis eius ternatis, perhiemantibus, foliolo intermedio late ovato vel ovato-rhombeo, basi rotundato aut vix cordato.Tota planta setis aculeolisque lutescentibus vestita, leiocarpa.

Kassa környékén továbbá a Rubus discolor Whe et Nees (R. macrostemon Focke) is terem. Lehetséges, hogy a R. Cassoviensis a R. discolor meg a R. rivularis kereszteződéséből származott.

Focke Synopsis ruborum Germaniae czimü munkájában nincs a a R. Cassoviensis-szel összevágó szeder ismertetve. Halácsy "Oesterreichische Brombeeren" (Bécs, 1891.) czímü munkája segitségével keresve szedrünk nevét, a 19. l. a R. lamprophyllusig jutunk, de itt egyszersmind meg is akadunk, a nélkül, hogy a 446R. Cassoviensist a zürichi R. lamprophyllussal megegyezőnek tarthatnók. Az utóbbit Karinthia több helyéről ismerem, ennek a levélvisszája nem molyhos, hanem kemény és sürüszőrű, csillogó s a tapintása durva bársonynemü, valamint más apróbb bélyegeire nézve is eltérő a két növény, a R. lamprophyllus tetőző levélkéje forditott tojásdad, az alja alig szivmetszésü, a hajtása deres.

A. R. Cassoviensis szürke molyhu leveleire nézve az Adenobatos (Glaudulosi Focke) valamennyi fajától eltér, mert ezek tervszerüen zöldlevelüek. Ha a R. Cassoviensist két faj kereszteződéséből származtatjuk, a mi systematicai bélyegeinél fogva könnyen lehetséges, akkor a R. Cassoviensist, mint különben is könnyebb értelmezhetőség kedvéért, a R. rivularis meg a R. discolor közé kell helyeznünk. Amattól főképen a szürke molyhu levél választja el, a mely a molyhos levelü R. discolortól eredhet, emezzel azonban legfeljebb szürkés fehér szinére nézve egyezik meg, máskülönben tőle merőben különböző.

R. Cassoviensis quod characterem attinet, progenies hybrida ex R. discolori et R. rivulari esse videtur, posteriori affinior, a R. dicolori non nisi tomentum Rubi Cassoviensis interpretari potes. A R. rivulari et ab omnibus speciebus variettibusque Adenobati differt foliis subtus albicanti-tomentosis. Inter Adenobatum R. lamprophyllo Gremli Oesterre. Botan. Zeitschr. 1871. p. 94, etiam in Carinthia crescenti proximus, at R. Cassoviensis foliolorum forma non obovata, subcordata, sed latiore cordato-ovata, subtus canescenti-tomentosa, hauid pilis rigidis densisque micanti, turionibus haud pruinosis etc. a R. lamprophyllo longe diversus.

Nem akartuk elmulasztani, hogy Abauj-Tornának ez a két érdekessége a tudományba meg a növények systemájába bele ne kerüljön.

Végre nevezetes néhány jellemző délkeleteurópai növénynek beékelődése, a kiváló magyar flórának mintegy szigetje vagy utolsó szétfoszladozása Abauj-Torna belsejében. Ennek legkiválóbb példája a Cytisus albus, a régi Bánság és Erdély uralkodó cserjéje.

Felvidéki termőhelye abnormisnak látszik, de csak ugy látszik, mert a C. albus Abauj-Tornában meglehetős gyakori, másrészt ez a növény még fentebb, Galicziában és Sziléziában is terem. Hogy Abauj-Tornában a C. pallidus Schrad. teremne, a valóságnak meg nem felel. Igaz, hogy e név alatt a Mátrától s általában Közép-Magyarországtól kezdve e két zanótfaj földrajzi elterjedését jobban kikerekithetnők; hagynánk a C. albust délkeletinek, a C. pallidust pedig a haza közép és északibb vidékén termőnek. De ennek ellene mond a systematicai bélyeg, mert az abaujtornai zanót a délkeleteurópaival teljesen megegyező, simaszőrű. A borzas C. pallidus Budán pusztán a C. Austriacus L. elfehéredése, de kivüle más hasonló fajvegyülék valóban van a természetben, flóránkban is.