ABAUJ-SZÁNTÓ mezőváros az eperjes-tokaji hegyláncznak Hegyalja nevezetü, bortermeléséről hires részének nyugati végpontján, a 404 m. magas szántói Sátorhegy alatt, a Szerencspatak mellett fekszik. Nagyközség. Házainak száma 614. Van 4156 lakosa, kik csekély töredék kivételével mind magyarok. Székhelye a gönczi járásnak.

Hajdan hires bortermelő hely volt. Szőllejét már 1275-ben említik; valószinü azonban, hogy nagyobb szőllőtelepítést a Róbert Károly alatt bevándorolt olaszok végeztek. Abauj-Szántó helyén már a történelem előtti korban is laktak, mint az a "Felső-Győr", "Középső-Győr" és "Középső-Gyertyámos" szőllőhegyeken talált őskori bronzeszközök tanusitják. A filloxera pusztitásai az utóbbi évtizedben a lakosokat nagyrészt a földművelésre szoritották, mai bortermelésük a multhoz képest számba sem vehető. A szőllők ujjáalkotása mindamellett itt is megkezdődött, bár nem oly kiterjedt mértékben, mint azt e fontos gazdasági ág követelné. A csinos község fő-utczája sok uj épületével és nagy üzleteivel egy modern, fejlődő városnak benyomását kelti.

Abauj-Szántó a mainál jelentősebb helyet foglalt el városaink közt a középkorban s különösen nevezetes szerepet vitt Giskra huszitáinak bitorlott 319uralma alatt. A fejlődő várost a XVI. századig külön-álló Marcinfalva hozzácsatolása is megnövelte.

A különböző nemzetiségü telepitvényesek szintén hozzájárultak a város terjeszkedéséhez. Igy a "Huszház" és a "Tizenháromház" nevü utczákat német, a "Belgrád" nevü utczát pedig sezrb telepitvényesek alapitották. Az előbbit a jelen század elején, az utóbbit 1854-ben csatolták a városhoz.

Az utczák elnevezésére különben még két szántói nemesi családnak is befolyása volt. Igy a Szobonya-sort a Szobonya nemesi család, a Kazinczy-sort pedig a Kazinczy-családról nevezték el. Róm. kath. temploma egyike a vármegye legrégibb épitészeti emlékeinek. Épitésének ideje ugyan nem határozható meg, de épitési modora és alakja a XIII. századra vallanak. Az egyház anyakönyve csak 1736-tól kezdve van meg. A hitujítás idejében a reformátusok kezébe került, de 1751-ben ismét visszakapták a katholikusok. A reformáczió alatt sok zaklatásnak volt kitéve a város, mert többször változtak földesurai. A XVII. században Rákóczy-birtok volt, mint ilyen került Bretzenheim Károly tulajdonába, a ki sárospataki uradalmához csatolta. Majd eladta Trauczon herczegnek, a ki Trauczonfalut is épitette Zemplénben: ő telepítette a husz házba a ma is ott lakó szászokat. Van azonkivül még csinos gör. kath., ev., ref., ág. evang. temploma és zsinagógája. Itt van a járás főszolgabirói hivatala, járásbiróság, telekkönyv, adóhivatal, kir. közjegyzői hivatal, pénzügyőri hivatal, pénzügyőri szakasz, pénzügyőri biztosság. Egyesülete kettő van, a "Kaszinó" és a "Társalgókör". Fő kereskedelmi czikkei bor és gabona. Pénzintézete az "Abauj-szántói gőzmalom", mely teljesen a mai kor igényeinek megfelelően van berendezve. 1894-ben válságba került s enyészet fenyegette, de özv. gróf Zichy Rezsőné megvásárolván ismét üzembe helyeztette.

A városban van kisdedóvó, 5 felekezeti iskola, jól fölszerelt szegények háza. Van kénes fürdője is. Határában épitésre nagyon alkalmas anyagot adó kőbánya, ezenkivül a községnek saját téglaégetője van.

Mint különlegesség emlitést érdemel a Teitelbaum S. és Beiler M. bornagykereskedő czégnek hires pinczéje, mely egyike a legnagyobbaknak az országban. A legdrágább hegyaljai borok gazdag tárháza e rengeteg pincze, melynek hossza körülbelül másfél kilométer, s 2500 hordót képes befogadni. A pinczetorok előtt áll a tágas borház. Az egész pinczén végig kis vasút vezet a hordók szállitására.

A pincze részben boltozott, részben oldala van falazva, s boltozata 320szilárd, kavicsos agyagrétegből áll. Tizenhét egymást keresztező ága van valóságos utvesztő, melyből az idegen nem találna ki vezető nélkül. A pinczének egyik hátsó elrekesztett részében 1783-tól kezdve egész a mai napig minden évnek a terméséből található tokaji bor. A czégnek, melyet 1783-ban Teitelbaum Ábrahám alapitott, nagy kivitele van Orosz-, Német- és Lengyelországba.

Abauj-Szántó határában vannak Kassa város szőllei, melyeket a filloxera szintén elpusztitott, de Kassa város közgyülése 1889-ben elhatározta amerikai szőllővel való ujra telepitésüket. A szőllők területe 32 2/3 hold. 1889. márcziusban kezdték meg a munkálatot a rigolozással, a mit április 10-ig 14,580 □méteren befejeztek, ősszel pedig 10,425 □méter területen folytatták. A kiültetett vesszők 2-3%-on kívül szépen megeredtek. 1890-ben egyenesen Montpellierből hozatott direkttermő vesszővel folytatták az ültetést; az eredmény kedvezőbb volt a megelőző esztendőénél. A szőllő nemesitése igen sok bajjal járt, részint a munkások gyakorlatlansága, részint az időjárás viszontagságai miatt. Az összes szőllők betelepitése tiz évre van tervezve; a közgyülés 25,000 frtot szavazott meg rá.