De az már kétségtelen és örök dicsősége Abauj vármegyének, hogy a teljes szentirás magyar fordításával legelőször Károli Gáspár, gönczi református lelkész és esperes ajándékozta meg nemzetét (1590). A hálás utókor az érdemes egyházi atya emlékét három századdal később (1890) érczszoborban örökíté meg, mely ott áll működése helyén, a gönczi templom udvarában.

A harcztér, hol a reformáczió két ágazata érintkezett s egymással egy teljes századon át a legerősebben küzdött, épen Kassa volt. A XVI. század közepétől fogva több mint száz éven át a felsőmagyarországi protestántizmus legerősebb bástyája volt. A város előljárósága a legbuzgóbb híve és védője az ágostai hitvallásnak és az ezen alapuló hitegységnek s mint ilyen, a szomszédos négy város (Bártfa, Eperjes, Lőcse, Kis-Szeben) társaságában alkotja az úgynevezett ötvárosi szövetséget, melynek nemcsak vallási, de politikai jelentősége is volt. A városi tanács, mint patronus, maga hívta meg és bocsátotta el papjait, s mondhatni korlátlan hatalommal rendelkezett velök; egyházi tekintetben különben a német és tót papok az ötvárosi ágostai hitv. esperes (később superintendens), a magyar papok pedig az abauji (kassavölgyi) református esperes fenhatósága alá tartoztak.

A mily mértékben erősbödött vagy gyöngült Kassán a magyarság, épen olyan mértékben növekedett vagy fogyott a kálvinizmus befolyása is; azonban a városi tanács mindig talált módot, hogy a reformátusok különválását és önálló egyházzá alakulását megakadályozza. Maga a híres Alvinczi Péter is, mint kassai magyar pap (1606-1634) kénytelen volt kálvinistaságát a protestáns unio egy igen érdekes formája alá elrejteni.

A kassa-városi tanács a régi Szt. Erzsébet egyházat kizárólag a lutheránusok számára foglalta le még a hitujítás kezdetén s a kálvinisták üldözésében kezére járt a hitujítókat üldöző kormánynak is. A szentháromságtagadó Egri Lukács követőjét Barbély Urbánt, valamint Csanádi Imre unitárius papot 1569-ben a tanács kiűzte a városból.

I. Rákóczy György, a hitbuzgó kálvinista fejedelem hatalmának és tekintélyének kellett fellépni, hogy Kassán a református egyház (1644 márczius 25.) megalakulhasson. A helvét vallásu egyház első papja Regéczi András volt, a kit 1653-ban Ujhelyre vittek papnak. Ez időtől fogva a két testvéregyház a legszebb virágzásnak indult; az ágostai hitvallásuaknak négy-öt, a reformátusoknak két lelkész hirdette az igét; mindkét egyház iskolákat is tartott fenn, melyek közől a reformátusoké bölcsészeti és theologiai tanfolyammal bíró főiskola volt. Az erdélyi fejedelmek és a környékbeli hitsorsos nemesség buzgó pártolása, gazdag adományai és alapítványai adták meg ezekhez a szükséges anyagi eszközöket. Az első református 151templom a vesztfáliai békét követő országgyülés után épült föl, a mikor az országgyülés a vallásfelekezetek jogegyenlőségét kimondotta. De a templom és az alapítványok áldozatul estek a csakhamar beállott üldözéseknek; a református egyház birtokában levő régiségek (úrasztali kannák, kelyhek, tányérok és terítők) azonban ma is becses emlékei a régi fényességnek.

A bécsi kormány támogatta erős katholikus reakczió visszavetette fejlődésökben a gyors terjedésnek indult protestáns egyházakat. A harcz folyvást megújult a templom miatt. 1604-ben a protestánsoknak adott Szt. Erzsébet egyházat visszafoglalják a császári hadak s az egri káptalannak adják át; Bocskaynak még ez évben történt bevonulása után ujra a protestánsok birtokába kerül, kiktől 1671-ben ismét elveszik; de Thököly Imre 1682-ben megint a protestánsoknak adja, míg 1687-ben véglegesen a katholikusoké maradt; ugyanekkor foglalták le a mészáros-utczai református templomot is, mely helyett 1696-ban az alsó külvárosban csak szerény fatemplomot építettek.

Míg ekképen Thököly Imre és II. Ferencz idejében rövid pár évre ismét föléledtek a prot. egyházak és iskolák; a szatmári béke után egészen II. József türelmi rendeletéig, illetőleg az 1790/1 XXVI. törvényczikk létrejöttéig a legsúlyosabb elnyomatás lőn osztályrészük.

Ugyanez volt sorsa a két megyebeli protestáns (túlnyomóan református) egyháznak is, a minek nemzetiségi tekintetben az a szomorú következménye lett, hogy a kálvinizmussal együtt igen sok helyen a magyarság is elenyészett. Élő példái ennek többek közt, a Kassát környező, tiszta, magyar nevü, de teljesen tót nyelvü községek, melyeknek lakossága harmadfél századdal ezelőtt tiszta magyar és kálvinista volt.

Az egyes protestáns egyházközségek megalakulásának és küzdelmének történetét azoknak a helyeknek történetébe illesztjük, melyek, mint Göncz és Szikszó, a protestáns egyház multjában nevezetesebb szerepet vittek.

Most csak általánosságban akarjuk még vázolni a két protestáns egyház jelen állását. Abauj-Torna vármegye 179,884 lakosa közt 40,051 református és 6630 ágostai hitvallásu van. A reformátusok 67 anyaegyháza (két zemplénmegyei egyházzal együtt) az abauji, 16 anyaegyháza pedig a tornai egyházmegyét alkotja; mindkét egyházmegye a tiszáninneni egyházkerület fenhatósága alatt áll. Az ágostai hitvallásuak nyolcz anyaegyháza közől három a hegyaljai, kettő a hat szabad királyi városi, kettő a sáros-zempléni, egy a hét szepesi bányavárosi egyházmegye kötelékébe s ez egyházmegyék útján a tiszai egyházkerülethez tartozik.

152Kassán az ágostai hitvallásu lakosság száma 2097, a reformátusoké pedig 1239. Az ágostai hitvallásuak két egyházat (magyar-német és magyar-tót) alkotnak, külön szervezettel és lelkészekkel, templomuk azonban közös. A magyar-német egyház jó hírben álló elemi és polgári leányiskolát tart fenn; a reformátusok elemi iskolája a községi iskola felállításakor feloszlott. Jelenleg mindkét felekezetü protestáns egyház, úgy anyagi, mint szellemi tekintetben a fejlődés útján van, s ha nem is érheti el többé a virágzásnak azon fokát, melyen a XVI. század nyolczadik tizedéig állott, mindenesetre számot tevő, sőt tekintélyes tényező Kassa város társadalmi és kulturális életében.