A mai Abauj-Torna vármegye Szt. István alatt részint az esztergomi, részint az egri egyházmegye kiegészítő része volt. Az esztergomi egyházmegyéhez tartozott a volt Tornamegye. Az 1397-ik évi esztergomi "visitatio" és Pázmány Péter kimutatása szerint az esztergomi dioecesis az Árpád- és vegyesházi királyok idejében egy székesegyházi és tizenegy vidéki főesperességből állott; az utóbbiak sorában előfordul a tornai is: Archidiaconus de Thorna habet sub se parochos viginti quinque.

Az egri püspöki egyházmegye kötelékében állott a volt Abaujvármegye, vagyis a mai Abauj-Tornavármegye hernádvölgyi része. Az egri püspökség alapító levele ugyan nincs Kassán, de kétségtelen, hogy ez egyházmegye kezdetben a Kárpátoktól délre Aradmegyéig, s így e megyére is kiterjedt. IV. Béla 1261-ben kiadott oklevele megemlíti az egri megyéhez tartozó és Abaujban fekvő hejczei egyházat mint olyant, mely már Szt.-István korában létezett volna. (Codex dipl. IV. 3., 40.)

Hogy milyen volt az egyház belállapota Abauj-Tornavármegye területén az Árpád-házi királyok idejében, arról alig van adatunk; de úgy látszik, hogy Szt.-István közvetlen utódai nem is gyámolították azt nagyon, hiszen maga Aba Sámuel, ki e megyéhez aránylag legközelebb állott, midőn az akkori szokás szerint sírhelyéről gondoskodott, nem építtette azt a róla elnevezett megye területén, hanem a messze Gyöngyös mellett elhúzódó Bene-völgyben alapította a sári apátságot, hogy abban majd nyugvóhelyét találja. Később azonban tapasztaljuk, hogy a Lengyelországba vezető út, mely a megyén átvonul és melyen királyi herczegek is többször jártak, valamint a II. Géza és IV. Béla idejében kezdeményezett szász telepítések eredményezték azt, hogy az egyházi élet a Hernád völgyében mélyebb gyökereket vert, miről a XII. és XIII. században keletkezett széplaki, jászói és mislyei prépostságok, továbbá a domonkosrendi szerzetesek kassai székfoglalása, végül Kassa legrégibb templomának, a Szt. Mihály kápolnának a XIII. század közepén történt fölépítése és a mai székesegyháznak az utolsó Árpádok napjaiban megvetett alapfalai is tanuskodnak.

A kereszténység Abaujvármegye területén még nagyobb lendületet nyert a vegyesházból származott királyok uralkodásának tartama alatt. Lokietek Erzsébet, Róbert Károly vallásos nejének és Mátyás király fejedelmi adományai, valamint Szathmáry György pécsi püspök, majd esztergomi érsek nagy terjedelmü alapitványai siettették a Szt. Erzsébet-templom fölépítését, 137s a mit csak vallásos királyok és alattvalók áldozatkészsége szülhetett: a kassai főtemplom alkotásaiban megtestesült az.

A XIV. század közepe táján épült ugyancsak Kassán Perényi Miklós jóvoltából a minoritáknak szánt páduai Szt.-Antal temploma, mely később a ferenczrendiek birtokába került.

A mohácsi gyásznap után beáll nemcsak nemzeti, hanem vallási meghasonlásunk is. A Hernád vizét nem egyszer festette vörösre a vallási türelmetlenségből ontott vér. A kassai főtemplom birtokáért 1552-től 1687-ig folyt a harcz, és rövid időközöket leszámítva, majdnem állandóan a protestánsok kezében lévén, az egész megye területén a számban jelentékenyen megfogyott katholikusok ellentörekvései csak akkor sikerültek, midőn az egri püspök és káptalan 1603-tól 1724-ig kezdetben Kassán, majd Jászón, végül ismét Kassán tartózkodott. - Az e korszakba eső térítő küzdelmek kivívásában a legnagyobb tevékenységet fejtették ki a Jézus-társasági atyák, kik közől az elsők már 1601-ben jöttek Kassára, hol később mint a Kisdy Benedek egri püspök által 1657-ben alapított és a hittani, jogi és bölcsészeti karra oszlott egyetem tanárai 1773-ig működtek. A kath. hitélet továbbfejlesztése végett nyertek Kassán 1650-ben a ferenczrendiek, 1697-ben pedig az Orsolya-rendi apáczák is lakhelyet. Az előbbiek tulajdonába ment át a Perényi Miklós által alapított Szt. Antal-templom, melyet azonban alig 130 évig birhattak, a mennyiben az Orsolya-rend II. József császár parancsára 1787-ben Kassát elhagyta. Az Orsolyaszűzek rendelkezésére bocsátotta Fenessy György akkori egri püspök az eredetileg református templomot, melynek birtokában mai napig maradtak. A XVIII. század első felében épültek a Szt.-Rozália kápolna, a Kálvária-templom és a pesti úton levő kórház temploma. A protestánsok által lefoglalt vidéki templomok nagy része a XVII. és XVIII. században ismét a katholikusok birtokába jutott.

A törökök végleges kiűzetése és rendezettebb viszonyok beállta után hasította ki Mária Terézia 1775-ben a rendkívüli kiterjedésü esztergomi érseki egyházmegyéből a rozsnyói, szepesi és beszterczebányai püspökségeket, mely alkalommal a tornai főesperesség a rozsnyói egyházmegye kötelékébe került.

Ugyancsak könnyebb kormányzás elérése végett alapította I. Ferencz 1803. aug. 5-én kelt udvari rendeletével a Heves-, Borsod-, Külső-Szolnok-, Szabolcs-, Abauj-, Sáros-, Zemplén-, Ung-, Bereg-, Ugocsa-, Máramaros-, 138Szatmármegyékre és a Hajdu-, Nagy-Kún- és Jász-kerületre kiterjedő egri egyházmegye területéből kiszakítva a kassai és szatmári püspökségeket, mely intézkedés Abauj-Tornamegye kath. hitéletének szükségképen uj erőt adott. A VII. Pius pápának 1804 aug. 5-én kelt bullájával elismert kassai püspökség joghatósága alá kerültek Abauj-, Sáros- és Zemplénmegyék kath. hívei.

Az egész kassai egyházmegye állott három főesperességből, 16 esperesi kerületből és 192 plébániából 244,512 hivővel, mely főösszegből azonban a mai Abauj-Tornamegye területére csak egy főesperesség, négy esperesi kerület és 53 plébánia esett 66,548 hivővel. Ezeken kívül létezett Abauj-Tornavármegye mostani határain belül még 15, más egyházmegyéhez tartozó plébánia, (Almás, Felső-Meczenzéf, Görgő, Hidvégardó, Jászó, Jászó-Debrőd, 139Jászó-Mindszent, Rudnok, Stoosz, Szent-András, Szilas, Szögliget, Torna, Torna-Ujfalu és Aszaló), melyek közől az első 14 "tornai főesperessség" név alatt a rozsnyói, az utolsón (Aszaló) pedig az egri egyházmegye kiegészítő részét alkotta.

A kassai püspök jövödelmének megállapításáról az alapító akként intézkedett, hogy a hejczei (Abauj), harsányi, sziráki, egeresi, tiszakürti, keresztespüspöki (Borsod), csapóközi (Heves) és szent-mária (Zemplén) birtokok, valamint Sáros-, Zemplénmegyék és Eperjes város tizede, melyek eddig az egri püspök rendelkezésére állottak, azontúl Kassa főpásztorának jövödelmét képezzék. Az egri püspök azon előjogát, amelyet IV. Béla 1261-ben kikötött, hogy "si aliquo tempore reges Hungariae quatour filios haberent, episcopus agriensis, qui pro tempore fuerit, quartum custodiat" (ha bármikor Magyarország királyainak négy fiok lenne, a negyediknek gondviselője az akkori egri püspök legyen), az 1804-iki alapító levél nemcsak fenntartotta, hanem az újonnan létesített kassai és szatmári püspökségekre is kiterjesztette.

Első kassai püspök volt Szabó András (1804-1819). Utódjai voltak: Cseh István (1820-1831), palugyai és bodafalvai Palugyai Imre (1831-1838), 140ocskai Ocskay Antal (1838-1848), Kunszt József (1850-1851), Fábry Ignácz (1852-1867), Perger János (1868-1876), Schuster Konstantin (1877-1887) és Bubics Zsigmond (1887 óta).

Szabó András született 1738 jan. 10-én Nemes-Nyéken, Hontmegyében. Tanulmányait Nagy-Szombatban befejezvén, az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé lépett. Pappá szenteltetvén, Barkóczy Ferencz érsek 1761-ben az esztergomi szeminárium aligazgatójává nevezte ki, 1768-ban lett pozsonyi, 1773-ban esztergomi kanonok és a nagyszombati szeminárium és egy évvel később Bécsben a Pázmáneum kormányzója. 1776-ban a nagyszombati kir. tud. Egyetem theologiai karának igazgatója. 1785-ben pedig a pozsonyi nagyszeminárium kormányzója lett, mely hivataláról esztergomi közhelyettessé történt kineveztetése után 1799-ben lemondott. Ez állásában érte őt 1804-ben a kitüntetés, hogy Kassa első püspöke legyen. 1804 decz. 18-án iktatták be a püspöki székbe. Meghalt 1819 szept. 27-én, 82 éves korában.

Cseh István született 1762 máj. 22-én Eperjesen. 1785-ben pappá szenteltetvén, gr. Révay János szepesi püspök oldalán több éven át mint titkár működött. Később szepesi kanonok és 1815-ben belgrád-szemendriai felsz. püspök lett. 1820-ban nyerte el a kassai püspökséget. Meghalt 1831. jun. 4-én.

Palugyai és bodafalvai Palugyay Imre született 1780 okt. 31-én Kis-Palugyán, Liptómegyében. A theologiát Pozsonyban végezte. (1806-1820.) Német-Lipcsén plébános, majd szepesi kanonok és pharei vál. püspök lett. 1832. máj. 20-án foglalta el a kassai püspökséget. Fejedelmi alapítványai, a nyugdíj-alap létesítése őrzik meg emlékét. Kassáról 1838-ban a nyitrai püspöki székre helyezték át.

Ocskai Ocskay Antal szül. 1795. junius 5-én Bolyáron, Sárosmegyében. Tanulmányait Pesten és a Pázmáneumban végezte. Mint áldozópap valóságos udvari káplán és a bécsi felsőbb papnevelő-intézet tanulmányi felügyelője lett, mely állásában egy nagyváradi kanokoki stallumot és a bácsi vál. püspöki czímet nyerte. 1838-ban lett kassai püspökké, mely méltóságot egy évtizeden át viselte. Meghalt Budán, 1848-ban.

A függetlenségi harcz után 1850-ben Kunszt József esztergomi kanonok és pharei püspök neveztetett ki kassai püspökké. Csak egy évig kormányozta az egyházmegyét, mert 1851-ben kalocsai érsekké nevezték ki.

Fábry Ignácz szül. 1792 jul. 28-án Sátoralja-Ujhelyen. Mint kassa-egyházmegyei pap nyerte el 1811-ben a mároki plébániát. Nemsokára Lonovics meghívására a csanádi egyházmegye papjai közé lépett, hol 1835-ben kanonok lett. 1852-ben nevezték ki kassai püspökké. A kassai templom megujítására ő adta az első összeget. Meghalt 1868-ban.

Perger János született 1819-ben Csertészen, Zemplénmegyében. Tanulmányait Ungvárott végezvén, 1842-ben Egerben pappá szenteltetett. Előbb mint szemináriumi tanulmányi felügyelő, majd mint nyiregyházi plébános működött, később egri kanonok és 1868-ban kassai püspök lett. Nagy volt Perger mint szónok, még nagyobb mint főpásztor, miről a kassai tanítóképzők, a sátoralja-ujhelyi leánynevelő-intézet és összes vagyonának (170,000) egyházi czélokra történt odaajándékozása tanuskodnak.

Schuster Konstantin szül. 1817-ben Szakoczán, Nyitramegyében, 1831-ben lépett a piaristák rendjébe és mint tanár működött Privigyén, Váczott és Budapesten. Később a kalocsai káptalan tagjává lett. 1877-ben nevezték ki kassai püspökké. Schuster a lelkészet és iskolák ügyét melegen felkarolta, 100,000 forintra rúgó alapítványokat tett és a kor követelményeinek 141megfelelő eperjesi nőnevelő-intézetet, a Stephaneumot alkotta. 1887-ben vette át a váczi egyházmegye kormányzatát.

Bubics Zsigmond szül. 1821. márcz. 11-én Ozorán, Tolnamegyében. A győri egyházmegye papnevelőjében, a bécsi Pázmáneumban, majd az ottani felsőbb papnevelő-intézetben végezte tanulmányait. Visszatérve, Győrött mint tanár működött. Nemsokára nevelőnek lépett be hg. Esterházy Pál házába. 1870-ben nyerte el a herczegség patronátusa alatt álló rátóti prépostságot; 1880-ban pedig a nagyváradi irodalmi stallumok egyikét. 1884-ben orsz. képviselő lett és 1887-ben kassai püspökké. Első teendői közé sorozta a kassai püspöki palotának átalakítását és berendezését. Bubics történelmi és archeologiai értekezéseivel irodalmi téren is jeles munkásságot fejtett ki. Budavár megvételének kétszázados jubileuma alkalmával németül is megjelent diszmunkája nemcsak a széles látkörű, mély tudományu és nagy izlésü irót, de az áldozatoktól vissza nem riadó műbarátot is jellemzi. Bubics Zsigmond hivatott festőművész is, képeit azonban nem bocsátja nyilvánosságra; kassai és fraknói képtára sok kiváló munkáját őrzi.

A püspökséggel egyidejüleg alakult a kassai székesegyházi káptalan, mely kezdetben a nagyprépost, olvasó-kanonok, éneklő-kanonok, őr-kanonok, székesegyházi főesperes és mester-kanonok stallumából állott. Az egyházmegye három főesperese közül tehát csak egy - a székesegyházi vagy abauji - tagja a káptalannak, a sárosi és zempléni főesperes czímét az illető politikai megyék egy-egy plébánosa viseli. A hiteles hely előjogát nem nyerte meg a kassai káptalan.

A kanonokok jövedelmi forrásait megállapítja az 1804-ik alapító oklevél, mely a Hevesben fekvő tisza-örsi és tisza-örvényi birtokokat, valamint Bártfa és Kis-Szeben városok tizedét, melyek addig az egri püspök 142jövödelmét gyarapitották, a kassai káptalan számára utalványozta. A fekvő birtokokból folyó jövödelmet szaporítja még ama 3000 és 1000 frtnyi összeg, melynek évi fizetését az egri érsek és káptalan magára vállalta. Kellner Mihály butkai plébános alapítványának igénybevétele mellett létesült 1856-ban a hetedik ú. n. ifjabb mesterkanonoki stallum.

A kassai székesegyházi káptalan első tagjai voltak: Szeldmayer György (1804-1818), csicseri Orosz Ádám (1804-1806), Vitlinszky Sándor (1804-1820), Németh István 1804-1806), Rimanóczy Ferencz (1804-1821) és Rajner Károly (1804-1818). A kassai káptalan eddig két megyés-püspököt adott az egyháznak, amennyiben I. Ferencz József Kollárcsik István kanonokot 1850-ben a rozsnyói, és cserneki és tarkeői Dessewffy Sándor kanonokot 1890-ben a csanádi egyházmegye élére állította.

Az egyházmegyei papnevelő- és theologiai tanintézet lakóhelyéül I. Ferenc a ferencrendiek 1787 óta elhagyott kassai klastromát jelölte ki. Az átalakítások és hozzáépítkezések költségeinek fedezésére nyerte Kassa első püspöke 1806-ban, az Atha nádor által 1065 körül alapított és a veszprémi egyházmegyében fekvő Sz. Jakabról nevezett zelizi Sz. Benedekrendü apátságot, mely 1818-ig a fentnevezett czélra 94,822 frtot jövedelmezett. Az intézet évi jövedelmét adja az alapító levél szerint: a Kassától délre fekvő csontosfalvai birtok, melyet már a Kisdy-féle kassai szeminárium birt; továbbá az egri érsek és papnevelő-intézet által évenkint fizetni szokott összeg és az intézet tőkéje után járó kamat. Minthogy e jövedelmek alig fedezik az évi kiadások (25,000 frt) felét, az egyházmegye a szeminárium és theologiai tanintézet fenntartása czimén a vallásalap évi segítségét veszi igénybe.

Abauj-Tornamegye jelenlegi egyházi beosztása következő:

I. A kassai egyházmegyéhez tartozik a székesegyházi (abauji) főesperesség, u. m.

Az egyházmegyei kormányzat hatáskörébe tartoznak az egyházi jellegü tanintézetek is, ezekről azonban a közoktatást tárgyaló fejezetben szólunk.

Az egyházmegye állapotának ismertetésével kapcsolatban föl kell említenünk a kath. jellegü egyházi és jótékony egyesületeket is. Ezek a következők: