Székely különítmény-parancsnokság, 749/hdm. szám. Demecsere, 1919. ápr. 25-én. A román királyi csapatok parancsnoksága a székely hadosztálynak a következő ajánlatot tette: A román királyi hadsereg nem tekinti a székely hadosztály csapatait sem bolsevista, sem vörös, sem kommunista csapatoknak, tudja azt, hogy a vörös csapatok ellenséges érzülettel vannak a székely hadosztály csapatai iránt; ennél fogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverletételre. Jelzi egyúttal, hogy az antant csapatok, tehát a román királyi csapatok is azért támadnak, mert a kommunizmus letörésére egész Magyarországot meg akarja szállni és erre a célra minden oldalon nagy erőket összpontosítottak. Debrecen már 2 nap óta román és francia csapatok által van megszállva és antant csapatok már Nyíregyháza közelében állanak. Ti székelyek és erdélyi magyarok hónapok óta közösen és becsülettel harcoltatok a legnehezebb viszonyok között Erdélyországért, a nép székely földjéért; most 10 nap óta egyes egyedül ti védtétek Magyarországot az antant csapatokkal szemben. Nagyhangú ígéretekkel bíztatott benneteket a jelenlegi kormány, a harcra segítséget erős vörös csapatokban is ígérve Erdély fölszabadítására, a kormány azonban semmiféle ígéretet be nem tartott; ti sem ruhát, sem felszerelést nem kaptatok, azok az úgynevezett segítő vörös csapatok ahelyett, hogy hálásan elismerték volna hónapok óta tartó nehéz küzdelmeiteket és segítségre siettek volna, ellenséges érzülettel viseltetnek irántatok. Hogy hogyan dolgoztatok és viselkedtetek ti, ezt ti magatok tudjátok a legjobban. A székely hadosztály részére biztosított élelmiszervonatokat a vörös katonák kirabolták, éppúgy a 21. székely csoport gazdasági hivatalát pénzzel és élelmezési cikkekkel együtt. Azon pénzt és élelmet rabolták el, amely a székely katonák részére volt szánva, a hős székely sebesülteket bántalmazták, titeket kigúnyoltak, tisztjeiteket meggyalázták, vádakkal illettek benneteket, hogy az ellenség elől gyáván megfutamodtatok, géppuskákkal támadtak meg székely katonákat, rosszabbúl viselkedtek veletek szemben, mint az eddig harcban volt ellenségetek. Ti haza akartok menni, azonban mivel a kevés számban beérkezett vörös csapatok az ellenség elől gyáván, rablómódon megfutamodtak, ti egyedül harcoltok többszörös túlerővel szemben és idővel eredmény nélkül elvérezve, a derék, becsületes, tisztességes székely és erdélyi magyar kimerülten, fáradtan, mindennemű segítség nélkül, ruha nélkül, fázva álltok szemben a túlerővel. Az ellenség ajánlatot tesz nektek, hogy életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonotok épségben marad és aki nem kommunista, békésen visszatérhet lakóhelyére Erdélyországba vagy az antant csapatai által megszállott területekre, de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le. Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tovább vért ontassak. Ilyen körülmények között válasszatok ti, hogy melyik utat akarjátok és eszerint járjanak el a parancsnokok, akik közvetlen az ellenséggel állanak szemben. Én titeket, aki annak idején Kolozsvárt szerveztelek benneteket, cserben hagyni nem foglak; ha a harcot választjátok, a végső küzdelmet veletek harcolom, ha pedig az antant ajánlatát elfogadjátok, veletek maradok, hogy ígéretüket betartsák. Felhatalmazom a parancsnokokat arra, hogy a csapatokat minden felesleges vérontástól megkímélve, ha a csapat az antant ajánlatát elfogadja, parlamentair útján az ajánlat szellemében tárgyalhasson. Erre a csapatok a hadosztályparancsnokságnak sürgősen jelentést tegyenek. Kiadatik az összes alárendelt csoportparancsnokság, ezred, önálló zászlóalj és huszár századnak. Kratochwil s k.