„A forradalmi vörös hadsereg vezetésével és megszervezésével megbízott h. ü. népbiztosság direktóriuma megdöbbenéssel értesült a jelentésekből, hogy a rend fenntartására kiküldött csapatkötelékek egyes katonái irányítási helyükön nem a rend fenntartását szolgálják, hanem fegyelmezetlenségükkel a legnagyobb veszélybe sodorják a proletárdiktatúrát. Ismételten előfordult, hogy a kiküldött csapatkötelékek egyes katonái erőszakkal feltörték a borpincéket, megszegték a szesztilalmat, iszákosságukkal közbotrányt okoztak és ezzel a forradalom céljait szolgáló vörös hadsereg iránt mutatkozó lelkesedést és jó hangulatot lerombolták. Több helyről jelentés érkezett arról is, hogy az ilyen kötelékek egyes katonái, dacára a forradalmi kormányzótanács szigorú rendeletének, fosztogatásokra is vetemedtek. A h. ü. népbiztosság direktóriuma át van hatva attól a gondolattól, az egész proletársággal, munkássággal és katonai tömegekkel egyetemben, hogy a vörös hadsereggel csak akkor lehet megmenteni a forradalmat, ha a hadseregben a forradalmi vasfegyelem mindenáron biztosítva van.

„Ennek tudatában a h. ü. népbiztosság direktóriuma megparancsolja, hogy a forradalmi vasfegyelem a vörös hadseregben kivétel nélkül mindenkitől megköveteltessék. Mindazok ellen, akik e vasfegyelem ellen vétenek, a legszigorúbb eljárást kell indítani.

„Azokat, akik fosztogatnak vagy önhatalmúlag cselekednek, haladéktalanul forradalmi törvényszék elé kell állítani. A forradalmi törvényszék minden egyes esetben a legnagyobb szigorúsággal és kíméletlenséggel fog eljárni és a forradalmi kormányzótanács I. számú rendelete értelmében a fosztogatót kíméletlenül halálbüntetéssel fogja sújtani.

„Jelen parancs a vörös hadsereg minden csapatköteléke előtt, ápr. hó 12-én és 14-én, napiparancsban kihirdetendő. A bevonuló katonák előtt a fogadalom letételekor felolvasandó.”

A 8286/eln. 7. számú parancs

„Vörös katonák! Fegyelem nélkül a forradalom nem egyéb anarchiánál. A forradalmi fegyelem az a betontalapzat, amelyre a forradalom alkotásai felépülnek. Minden forradalomnak, amely nemcsak győzni, hanem élni és véglegesen berendezkedni is akar, legelső gondja az egységes, szilárd, harcra kész, vasfegyelmű hadsereg.

„A hadseregnek kell sakkban tartani az ország belsejében azokat az elemeket, amelyek nem akarnak és nem tudnak megnyugodni a változhatatlanba. A hatalmát és vagyonát vesztett osztályok, ha meglapulnak is forradalmunk elemi ereje előtt, sokkal jobban szeretik régi életük mocsarát, sokkal mélyebben beleélték magukat gazdasági, politikai és katonai zsarnokságukba, semhogy erről egykönnyen lemondanának. Azért van szükség a forradalmi vörös hadseregre, hogy a dúskálódó burzsoát, a dúsgazdag henye mágnást, az élősdi dzsentrit és a szolgálatukban álló papságot és bürokráciát minden reményről leszoktassa. Másodsorban szükség van rá, hogy lecsapjon és lehetetlenné tegyen minden olyan támadást, amely kívülről akarja megsemmisíteni a forradalmi proletáriátus kivívott eredményeit. Annak a hadseregnek, amely erre a nagy feladatra vállalkozik, minden egyes emberben s egészében, tökéletesnek kell lennie. Hibátlan, tökéletes forradalmi példányokból kell összeválogatni azt a hadsereget. Ennek a hadseregnek minden egyes katonája kell, hogy magának a forradalomnak eleven szobra legyen. Testileg, lelkileg, szellemileg kiváló.

„A vörös hadsereg minden egyes katonája féltékenyen őrizze az egész hadsereg tiszta, forradalmi erkölcsét és szeplőtlen becsületét. Gondja legyen reá, hogy, aki nem odavaló, azt onnan eltávolítsák! Az a katona, aki kívül-belül nincs acélból, az összeroskad a forradalom vasfegyelme alatt. Az ilyen gyengéknek a mi hadseregünkben nem lehet helye. Vak és feltétlen fegyelmet követel ebben a hadseregben mindnyájunk ura: a forradalom. Mi valamennyien az ő világfelszabadító, népboldogító hatalmát szolgáljuk. Az is, aki parancsol a vörös katonának, az is, akinek a vörös katona engedelmeskedik. A mi hadseregünk a proletárok osztályhadserege, parancsnokai mellett ott áll a politikai megbízott, úgy hogy a vörös hadsereg minden egyes katonája magának a tanácsköztársaságnak parancsait követi. Ezek a parancsok kemények, szigorúak, mint a proletár ökle. Ezeknek engedelmeskedni, ezeket követni kell. A vörös hadsereg fegyelme nem tűr ellenmondást, sem habozást. Aki a fegyelmet sérti, az ellenforradalmár! A jó vörös katonának minden parancsot híven teljesíteni kell. Nemcsak magát vizsgálja a vörös hadsereg katonája, de arra is ügyel, hogy minden bajtársa így tegyen. Az öntudatos vörös katona tartózkodik minden kicsapongástól, nem részegeskedik, mert a szesz ellensége a test és a lélek egészségének; nem lop, nem rabol, nem duhajkodik, nem érezteti fegyveres erejét védtelen gyengékkel szemben, s ha megtudná valamelyik bajtársának hasonló botlását, gondoskodni köteles róla, hogy az illetőtől a vörös hadsereg megszabaduljon s a bűnös forradalmi törvényszék elé kerüljön.

„A magyar tanácsköztársaság a legféltőbb gonddal, óvatos válogatással szedte össze a vörös hadsereg katonáit. A magyar proletáruralomnak díszes testőrsége ez a hadsereg, minden reményünk benne van, hogy lehetővé teszi és megvédi a régi rossz világ lerombolásának s a dolgozók boldog új országának felépítési munkáját. Össze kell fogni erre a nagyszerű munkára a katonai és a polgári proletárerőnek és tudásnak és akkor nem lesz a pokolnak olyan hatalma, amely a magyar tanácsköztársaság épületét meg tudja ingatni vagy le tudja rombolni.

„Katonák! Nem hódító vérengzésre, nem más testvérnépek leigázására, nem a nagy vagyon védelmére, hanem a proletárok uralmának védelmére kérjük ifjúságtok erejét, lelketek tiszta rajongását és ezért tisztelünk meg benneteket a legnagyobb bizalommal, mikor a vörös hadseregbe fogadunk benneteket. Ti vagytok a világ sarából aranyvilágot gyúró szent forradalmi eszme ereje, hatalma! Vörös katonák! Fegyelmet követel tőletek a forradalmi kormányzótanács. Kun Béla, Böhm Vilmos, Szántó Béla, Fiedler Rezső, Haubrich József.”