1. A magyar kormány hajlandó visszavonni minden magyar csapatot és fegyveres erőt a következő vonaltól nyugata (lásd a 49. számú mellékletet): A vonal 3 km-rel Makótól keletre elhagyja a Marost és 3 km-rel keletre halad Tótkomlóstól, Békéscsabától és Békéstől, továbbá a berettyószentmártoni útkeresztezéstől, észak-keletre fordulva, egy Nagyecsedtől 5 km-re nyugatra fekvő ponton megy keresztül és a Szamos folyót Nagyecsedtől északra éri el.

2. Az összes román csapatok parancsot kapnak, hogy jelenleg elfoglalt állásaikon túl ne nyomuljanak.[1]

3. Az a terület, amely az 1. §-ban megjelölt vonal és a román hadsereg arcvonala közé esik, semleges zónának tekintendő és szövetséges haderőkkel, még pedig angol, francia, olasz és ha lehetséges, amerikai csapatokkal szállandó meg.

4. A magyar kormány elfogadja annak a katonai szerződésnek a feltételeit és ragaszkodik hozzájuk, amelyet az előző magyar kormány az antant és a vele szövetséges hatalmakkal 1918. nov. 13-án kötött, valamint elfogadja az 1918. nov. 3-án kötött fegyverszünet feltételeit is és ragaszkodik hozzájuk.

5. Határozottan kimondatik, hogy a föntebb leírt demarkációs vonal nem gyakorol befolyást az esetleges békefeltételekben megállapítandó területrendezésre.

6. Smuts tábornok ajánlani fogja a Párizsban egybegyűlt nagyhatalmaknak, hogy Magyarország blokádját rögtön szüntessék meg és léptessenek életbe könnyítéseket abból a célból, hogy az elsőrendű szükségleti cikkeknek, jelesen zsírnak és szénnek, Magyarországba való azonnali behozatala lehetővé váljék.

7. Smuts tábornok továbbá ajánlani fogja a Párizsban egybegyűlt nagyhatalmaknak, hogy mielőtt Magyarország politikai határait a békeszerződésben végleg megállapítanák, hívják meg a magyar kormány meghatalmazott képviselőit, adják elő álláspontjukat a határok kérdésében és minden ebből származó kérdésben egy értekezleten, amelyet a nagyhatalmak egy képviselőjének elnöklete alatt Cseh-Szlovákország, Románia, Jugoszlávia és Németausztria képviselőivel tartanának.

Budapest, 1919. április 5.

A tanácskormány válasza

Tábornok Úr!

A magyarországi tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsa nevében köszönetet mondunk Önnek az antant megbízásából velünk folytatott tanácskozásai alkalmával az Ön részéről megnyilvánult nobilitásért és jóindulatért.

Mindamellett kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy az átadott feltételek olyanok, hogy ezeket csupán mint parancsokat fogadhatják el azok, akik a feltételek mellett az ország kormányzását vállalni hajlandók. Támaszkodva mégis ama jóindulatra, amely Tábornok Úr részéről számunkra oly szokatlan módon megnyilatkozott, kérjük, kegyeskedjék az antant hatalmak kormányainál következő javaslatainkat tolmácsolni.

1. Semleges zónát hajlandó megalkotni Magyarország Tanácsköztársaságának jelenlegi kormánya is, de csupán abban az esetben, ha a semleges zóna határa a jelenlegi megszállási vonaltól kezdődően nemcsak nyugatra tolatik ki a Tábornok Úr által megjelölt határokig, hanem keletre is a Maros vonaláig, amelyet az 1918. novemberi katonai egyezmény, mint demarkációs vonalat megjelöl és amelyet Presan tábornok 938. számú parancsa önkényesen és egyoldalúlag megváltoztatott gazdasági életünk pótolhatatlan kárára (Vyx 1918. dec. 16-ról kelt 384. számú átirata.)

a) A semleges zónának azon részében, amely csapataink által kiürítendő és Tábornok Úr ajánlata szerint is nemzetközi, vagyis angol, olasz, francia, esetleg amerikai csapatokkal volna megszállandó, érvényben marad a magyarországi tanácsköztársaság alkotmánya és az ezáltal teremtett gazdasági és szociális viszonyokba semminemű beavatkozás nem történik. Természetes, hogy Szegeden és Aradon ennek megfelelően a tanácsköztársaság alkotmánya visszaállítandó. Megfelelően amaz alapelveknek, amelyeken a magyar tanácsköztársaság alkotmánya nyugszik, természetesen semmi akadálya sem lehet annak, hogy a közigazgatás a lakosság anyanyelvén történjék.

b) Legteljesebb, minden korlátozástól mentes forgalom a semleges zóna területéről úgy a magyar tanácsköztársaság, mint a román királyság irányában.

c) Szabad tranzitóforgalom a román királyság által megszállva tartott erdélyi területeken.

2. Kérjük az általunk ajánlott és Tábornok Úr által is javasolt konferenciának egybehívását, amely a párizsi békekonferencia tárgyalásaival párhuzamosan a magyar tanácsköztársaság, Csehország, Románia, Szerbia, Jugoszlávia és Németausztria kiküldötteiből alakulva, lehetőleg Prágában vagy Bécsben a lehető legsürgősebben összeülne és megállapítaná nemcsak a politikai határokat, de rendezné az országok között fölmerülhető összes gazdasági kérdéseket is. Ezzel kapcsolatban határozottan kijelentjük, hogy a magyarországi tanácsköztársaság nem a területi integritás elvének alapján áll, de a területi kérdéseknek az imperialista hódítás alapján való megvalósítását ellenzi.

4. Kérjük annak lehetővé tételét, hogy úgy a fölsorolt, mint a többi országokban is gazdasági képviseletet tarthassunk fönn és viszont a külföldi államok is gondoskodhassanak megfelelő gazdasági képviseltetésükről a magyarországi tanácsköztársaság területén.

5. Kérjük, hogy az antant-hatalmak gondoskodjanak azonnal a barbár üldözéseknek megszüntetéséről, amelyek a megszállott területeken a munkásmozgalom minden fajtájával szemben megnyilatkoznak.

Amikor mindezeket tisztelettel előterjesztjük, szíves figyelmébe idézzük Tábornok Úrnak, hogy kormányunk nemcsak rendeletet bocsátott ki az idegen alattvalók személyének különös védelméről, de késznek mutatkozott arra is, hogy az idegen alattvalók vagyonát is különös védelemben részesítsék.

Fogadja Tábornok Úr kiváló nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését. Garbai s. k. elnök, Kun s. k. külügyi népbiztos.

Egy nappal a fenti jegyzéknek nyilvánosságra hozatala előtt, vagyis április 6-án, Kun és Smuts tábornokkal folytatott tárgyalásokról a következő kommünikét tette közzé:

„A novemberi fegyverszünet óta az antant velünk diplomáciai tárgyalásokat nem folytatott, hanem csak katonai tárgyalások voltak. Smuts tábornok, aki jelenleg Budapesten tartózkodik, nem mint katona, hanem mint diplomata tárgyal velünk. Ez mutatja azt, hogy az imperialista hadsereg összeomlása óta az első szilárd hatalom Magyarországon, amelyet az antant is ilyennek ismer el, a proletárdiktatúra.

„A tárgyalások a legszívélyesebb modorban folytak és minden remény megvan arra, hogy az antant részéről semminemű ellenséges támadó szándék a magyarországi tanácsköztársasággal szemben nem is lesz. A tábornok szívesen fogadta azt az ajánlatunkat, mely szerint a párizsi konferenciával párhuzamosan a volt osztrák-magyar monarchia területén alakult államok kormányainak képviselői lehetőleg Prágában vagy Bécsben jöjjenek össze.

„Javaslatom szerint üljenek tehát össze sürgősen Prágában vagy Bécsben a magyarországi tanácsköztársaság, a német-osztrák köztársaság, a jugoszláv királyság, a román királyság és a cseh-szlovák köztársaság képviselői. Ez a konferencia volna hivatva arra, hogy tisztázza a kérdéseket a politikai határok tekintetében, ami ránk nézve nem is igen fontos (!!). Azonban tisztázni kell mindazokat a kérdéseket is, amelyek ezeknek az érdekelt államoknak gazdasági viszonyai és forgalma tekintetében felmerülnek.

„Az a reményünk, hogy ez a konferencia elő fogja segíteni azt, hogy a volt monarchia területén alakult összes államok dolgozóinak joga és emberségesebb megélhetése biztosíttassék. A magyarországi tanácsköztársaság kormánya azt hiszi, hogy ezáltal a konferencia által le lesz szerelhető mindenféle nacionalista és soviniszta áramlat éppúgy, mint minden imperialista törekvés.

„A magyarországi tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsa nem a területi integritás alapján áll, csupán annak van ellene, hogy bármely kérdés is az imperialista hódítópolitika értelmében oldassék meg.

„A tárgyalások Smuts tábornokkal még nem fejeződtek be, miután vannak olyan kérdések, amelyek eddig még megoldatlanok, így például a neutrális zóna megteremtésének kérdése is. Arra való tekintettel, hogy a magyarországi tanácsköztársaság kormánya a külföldiekkel szemben úgy élet-, mint vagyonbiztonság tekintetében a legkonciliánsabban járt el és úgy testi épségüket, mint vagyoni jogaik érvényesítését a legmesszebbmenően garantálja, azt hisszük, hogy a tábornok mindent el fog követni, hogy ezek a kérdések úgy oldassanak meg, hogy a magyarországi proletáriátus életkérdései megóvassanak. Mi a magunk részéről mindenféle nemzeti vagy ilyenfajta jellegű kérdést kikapcsoltunk az elvi tárgyalásokból. (!)

„Állunk a magunk szocialista álláspontján, ami azt jelenti, hogy csupán az okkupált területeken lakó dolgozók szociális érdekei érintenek bennünket és e tekintetben kifejezzük ama kívánságunkat, hogy az okkupált területen előforduló munkásmozgalmakkal szemben tanúsított barbár bánásmód megszűnjék.”

[1] Ez a vonal nagyban véve: Arad–Vaskoh–Zilah–Szilágycseh–Taracköz.