1. A forradalmi kormányzótanács elrendeli a magyar tanácsköztársaság forradalmi fegyelmen alapuló új proletár hadseregnek alakítását a következő alapokon: A hadsereg neve: „Vörös hadsereg”. A vörös hadsereg elsősorban a szervezett munkásságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletárkatonákból áll. A hadseregbe való belépésre jogosít a csapattestek bizalmi testületének, vagy a magyarországi szocialista pártnak, vagy szakszervezeteknek, vagy pedig a munkás- és földmíves szegények tanácsának ajánlata.

2. A vörös hadsereg katonai teljes ellátást, ruházatot, felszerelést és havi 450 korona fizetést kapnak. A vörös hadseregben szolgáló katonák hozzátartozóiról gondoskodás történik olyképpen, hogy minden családtag után havonként 50–50 korona családi pótlékot kapnak. A családos katonák félévenként 300 korona lakbérben részesülnek. Jutalomdíj hat havi kifogástalan, fegyelmezett szolgálat után 300 korona. Ruházati pótdíj használható katonai egyenruha és lábbeli után napi 2 korona. Ruházati jutalom saját ruha hat havi viselése után 200 korona. A proletáriátus felszabadító harcában sebesülés vagy betegség miatt munkaképtelenné vált proletárharcosokról vagy az elesettek hozzátartozóiról való gondoskodás a tanácsköztársaságnak legszentebb kötelessége.[1]

3. A vörös hadsereg legfelsőbb irányítója a forradalmi kormányzótanács. A hadsereg közvetlen irányítását és szervezését a hadügyi népbiztosság végzi.

4. A vörös hadsereg nagy szerepét, amely a proletárság forradalmának fegyverévé avatja, csak úgy töltheti be, ha forradalmi fegyelem tölti el. A vörös hadsereg forradalmi fegyelmén legfelsőbb fokon a forradalmi törvényszék őrködik; kisebb fegyelmi vétségekben, mulasztásokban, hanyagságban az osztályok és csapattestek választott esküdtszékei ítélkeznek.

5. A vörös hadsereg a proletárság osztályhadserege. Minden katonájának egyenlő kötelessége a forradalmi proletárság érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen, harc a világproletárság felszabadításáért. A vörös hadseregben nem lehetnek osztálykülönbségek, semmiféle rendfokozatot és rangjelzést nem ismer, csak parancsnokai és katonái vannak. Parancsnok és vörös katona egyformán szolgálja a proletárság felszabadításának ügyét.[2]

6. A parancsnokokat századparancsnoktól kezdve felfelé a hadügyi népbiztos nevezi ki. Minden szakasz bizalmi férfit választ, aki egyben a szakasz parancsnoka. Minden raj rajvezetőt választ.

7. A gazdasági ügyek ellenőrzésére, az ellátás és kulturális ügyek irányítására minden alosztály egy-egy külön jóléti bizalmi férfit választ. Ezek minden csapattestben jóléti bizottsággá alakulnak.

8. Az alosztályparancsnokok lehetőleg a proletárság katonai tapasztalatokkal rendelkező elemeiből rendeltetnek ki. Magasabb parancsnokok csak kellő elbírálás után nevezhetők ki. Ebből a célból egy bizottság alakítandó, amely a hadügyi népbiztosság, a munkás- és katonatanácsok és a magyarországi szocialista párt egy-egy kiküldöttéből áll. A vörös hadseregbe szolgálatra jelentkező volt tisztek (tényleges, tartalékos tisztek és tisztivizsgás egyévi önkéntesek) jegyzékét a sajtó útján állandóan közszemlére kell tenni, elsősorban a jelentkező régebbi ezredével kell közölni. A jelentkezés napjától számított egy héten belül a jelentkezők egyéniségére, múltjára és politikai megbízhatóságára bárki megteheti észrevételeit a bizottságnál, amely ezeket a jelentkezéseket felülvizsgálja és a hadügyi népbiztossághoz jelenti.

9. Minden csapattesthez, illetve önálló osztaghoz a magyarországi szocialista párt előterjesztésére a hadügyi népbiztosság politikai megbízottat rendel ki.

10. A proletárság soraiból kikerülő parancsnokok számának emelése érdekében a hadügyi népbiztosság külön parancsnokképző tanfolyamokat rendez.[3]

11. A vörös hadseregen belül, mint annak tartaléka, munkás tartalék zászlóaljak, csapattestek állítandók fel. Ezekben a parancsnokok kizáróan a munkásság soraiból kerülnek ki. A kiképzést kiképző tisztek végzik, akiknek sem parancsnokló, sem fegyverviselési joguk nincsen. A kiképzés a rendes munkaidőn kívül történik. A fegyvereket a gyári munkástanács őrzi.

12. A vörös hadsereg toborzását és megszervezését a rendelet kiadása után haladéktalanul meg kell kezdeni; minden munkás-, katona- és paraszttanács, minden hatóság, hivatal és szerv a külön kiadandó végrehajtási utasítások szerint teljes erővel végezze el kötelességét. Mindenki, aki a toborzást és a vörös hadsereg fölállítását akadályozza vagy hanyagságból károsítja, forradalmi törvényszék elé kerül.

[1] Ez azonban úgyszólván csak üres ígéret maradt. Többször előfordult, hogy igényjogosult asszonyok tömegesen ostromolták Kun Bélát ebbeli ígéretének betartásáért. Egy alkalommal Kun azt találta mondani a zúgolódó asszonynépségnek, hogy hozzátartozói önként állottak be a vörös hadseregbe, s így anyagi kárpótlásra nem tarthatnak igényt. Ezért majdhogy el nem verték a népbiztos vezért.

[2] Miután a proletárdiktatúra kénytelen volt a régi hadsereget nagyrészt úgy átvenni, amilyen összetételű az annak előtte volt, valóban majdnem nevetségesnek tűnik fel, hogy erre egyszerűen rásütötték a bélyeget, hogy az máris tisztán csak egy kasztnak, a proletárságnak az osztályhadserege. A rendfokozatától és rangjelzéseitől megfosztott tisztikar, amely származásánál, nevelésénél és gondolkozásmódjánál fogva alapjában véve gyűlölte az egyéniségével és lelki világával mindenben ellentétes proletáriátust, elsősorban kapálódzott, ha az alkalmazott terror folytán nem is nyíltan, de bensőleg annál intenzívebben a fenti meghatározás ellen. Tudták, érezték ezt a vörös hadsereg szervezői is és ezért vették kilátásba a rendelet 10. pontjában ennek az ő szempontjukból megbízhatatlannak vélt tisztikarnak fokozatos kicserélését a saját soraikból kikerülő maguk fajta emberekkel.

[3] Az erre vonatkozó főbb rendelkezéseket a 32. számú melléklet tartalmazza.