| « b) Események április első felében. | KEZDŐLAP | A politikai megbízottak kioktatása. » |
Hogy a déli hadiszíntéren a fent közölt túlzott hírek és létszámok dacára komolyabb akció nem készül, az a budapesti katonai kerületi parancsnokságtól április 1-jén beérkezett következő jelentésből majdnem biztosra volt vehető: „Kaposvárról Mozsgóra (Szigetvár mellett) a szerbek ellen kirendelt tengerészkülönítményt a szerbek szétugrasztották. Veszteség nem volt. A különítmény ma az 1021. számú vonattal visszamegy Budapestre. A szerbek Bükösdnél a 118. számú őrház előtt pár sínt felszedtek és elvágták az állami vezetékeket. A demarkációs vonalon gyülekeznek. Mánfa község felett, az Árpád-tetőn beásták magukat. Erősítésül a 21. francia üteg érkezett és állítólag Siklós, Villány és Bázdán vannak elhelyezve. A szerbeknek kizárólag csak védekező szándékuk van. A tulajdonképpeni szerbek közt semmi harci kedv nincsen, de annál inkább van a magyarországi szerbek és átpártoltak között. A szerbek egyes állások előtt drótakadályokat építenek.
Április 11-én a 44. dandár-csoportparancsnokság azt jelentette, hogy Vinkovcén állítólag kitört a bolsevista forradalom. Erre a kaposvári direktórium április 12-én a körletébe tartozó községekbe a demarkációs vonalig a következő táviratot küldte:
„Szerbek! Testvérek! Felszabadultunk a rabigától, ütött a szabadság órája. Belgrádban kikiáltották a proletárdiktatúrát. A királyt és a nagyurakat elzavarták; nem állunk egymással fegyverben… Meghívunk benneteket Kaposvárra, hogy örömünnepet üljünk; a tiszteletetekre angol, francia és amerikai delegátusok Budapestről Kaposvárra jönnek. Siessetek, hogy ma délután 3 órára itt legyetek. Éljen a testvériség! Éljen a nemzetközi proletáruralom!”
Valamelyes hatása e felszólításnak mégis volt, mert egy csomó Újszegedre menő szerb katona fegyverét eldobva, a Szovjet-Magyarországot éltette.
Ennek hírét Budapesten annyira felfújták, hogy hamarosan az a hír terjedt el, hogy már egész Szebia lángban áll és teljes egészében csatlakozott a világforradalomhoz. Ehhez képest a hadügyi népbiztosság április 12-i helyzetjelentésében a következők foglaltatnak:
„Szerbiában kitört a proletárforradalom. Belgrádban 164.000 (!) fegyelmezett proletár várta a forradalom kitörését. Az Újszegeden levő szerbek átjöttek Szegedre, elvetették fegyvereiket, barátkoztak a vörösökkel és éltették Magyarországot. A szerbek egy része Újszegedről Nagybecskerek felé vonult vissza. A franciák 11-én délután 4 órakor Szegedről kivonultak és elzárták az újszegedi hidat. Temesvár felől állítólag 20.000 szerb katona Szeged és Arad környékére indult. További csapatszállítás várható.”
Erre a 2. és 6. hadosztályparancsnokságok utasíttattak, állapítsák meg rögtön a helyzetet Szegeden és vegyék a városi és lehetőleg Újszegedet is kölcsönös egyetértésben birtokukba, amennyiben ez vérontás nélkül megtörténhetik.
Persze hamarosan kiderült, hogy az egész hűhónak, de kivált a bolsevista sajtó újjongásának alig volt komolyabb alapja. Ezért az április 13-i helyzetjelentés már azt írja: „Úgy látszik, hogy Szerbiában történt valami. De míg a szerb hadseregnél a züllés jelei mutatkoznak, addig a franciáknál látszólag teljes rend uralkodik. Azon szerb kötelékek feladatát, melyek helyüket elhagyták, francia csapatok vették át. Szegeden a franciák urai a helyzetnek.”
Osztrák részről vett értesítés szerint a jugoszlávok Muraszerdahelynél április 11-én szerb királyi csapatok által váltattak fel. Zágráb környékén állítólag 80.000 fő antant csapat számára készítettek szállást. Ez természetesen szintén csak blöff volt, mert ha az antant nem egy helyen, hanem összességben annyi embert tudott volna a magyar bolsevisták ellen sorompóba állítani, akkor Kunék garázdálkodása hamarosan véget ért volna.
Április 13-án beérkezett hírek szerint Báttaszékre 900 szerb katona géppuskákkal és ágyúval, Pécs környékére pedig 3000 szerb gyalogos érkezett, de viszont ezzel szemben a muraközi jugoszláv parancsnok vezérkari főnöke kijelentette, hogy semmiféle támadási szándékuk nincsen.
Ellenben április 14-én már arról érkezett jelentés, hogy a szerbek Baja és Szabadka között csapatokat vonnak össze oly célból, hogy 14-én és 15-én Budapest felé induljanak. A szerbek bíznak abban, hogy Budapestet hamarosan elérik. Szabadkán kb. 8000 van, de úgy hírlik, hogy a szerb csapatok már szintén át vannak hatva a kommunizmus eszméitől és hangoztatják, hogy ha ellenállásra találnak, leteszik a fegyvert és csatlakoznak hozzánk.
„Temesvárról – így szólt tovább a jelentés – 11-én és 12-én 16 szerb vonat ment Szabadkára; innen a szerb katonákat Újvidék felé viszik.
„A kiskunhalasi védőszakasz előtt a szerbek az előörsi szolgálatot rendesen végzik; járőreinket tűz alá veszik és propaganda célból előreküldött járőreinket valószínűleg elfogták. A szerb csapatok leginkább bennszülött szerbekhez állanak; kevés a tiszt. Nagyon nyugtalanok; sokkal nyugtalanabbak mint mi. Baján 900–1000 szerb van.
„Beérkezett jelentések szerint a muraszombati és alsólendvai szakasz előtt a szerbeket horvátok, szlovének és bosnyákok váltották fel.”
Ezekre a hírekre a 2. hadosztályparancsnokság április 14-én székhelyét Budapestről Kecskemétre helyezte át. (415/62. hdm. szám.)
Április 15-i jelentés szerint: „Újszeged elhagyása a szerbek által a már ismertetett körülmények között félreértésen alapult. Ebből kifolyólag a szerb-horvát kormány rendszabályokat léptetett életbe a Magyarországból jövő kommunista propaganda elhárítása céljából. A Mozsgóról (Szigetvártól észak-keletre) felderítésre kiküldött 4 főből álló járőrünket az ellenség elfogta, Szigetvárra vitte s ott állítólag testüket vörösre festvén, kettőt közülük felakasztottak.” (1.ho. pars. 17/IV–14. sz.)
A kalocsai védőszakasz jelentése szerint Bajánál a szerb megszálló csapatok tetemes megerősítést kaptak, úgy hogy ott jelenleg állítólag 3 gyalogzászlóalj, 6 géppuskás század, 2 lövegosztag és 3 nehézüteg lenne. A nehézütegek francia tisztek parancsnoksága alatt állanak. Ugyanezen jelentés megerősíti a szerbek ama tervéről szóló hírt, hogy hamarosan Budapest felé előnyomulnak. Ez persze félrevezetés céljából a szerbek részéről szándékosan terjesztett hír volt.
A délvidéki direktórium jelentése szerint a franciák a fehér katonaságot színes gyarmati csapatokkal cserélik ki és a fehéreket fegyvertelenül Fiume felé irányítják.[1] A francia tüzérség nagy része mintegy két héttel ezelőtt a Bánáton keresztül Romániába szállíttatott.
Április 16-án a hadügyi népbiztosság a 44. dandárcsoport politikai megbízottjától a következő jelentést vette: „A vörös katonák fegyelme semmiképpen sem kielégítő. A városban csak nagy nehézséggel lehet őket szolgálatra és foglalkozásra bírni, a demarkácionális vonalon pedig ismételten oktalanul összetűztek a szerbekkel és több helyen a lakossággal is csetepaték voltak. A dombóvári védőszakasznál szolgálatot teljesít az 1. vörös vadászzászlóalj, mely ellen állandóan panaszkodik a baranyai direktórium csakúgy, mint az érdekelt községek lakossága. A katonák a parasztokat földjük elvételével rémítik; önkényesen rekvirálnak; parancsokat adnak ki postának, vasútnak; fogatokat szednek össze és ezekkel állandóan ide-oda költözködnek, elvonva azokat ok nélkül a mezőgazdasági munkától. Ezen működésükkel annyira elkeserítették a sásdi járás lakosságát, hogy vannak községek, ahol a katonák garázdálkodása miatt feldühödött lakosok a kommunista agitátorokat beengedni sem akarják.”
[1] Nyilvánvalóan Franciaországba leendő szállítás céljából.
| « b) Események április első felében. | KEZDŐLAP | A politikai megbízottak kioktatása. » |