Március 29-én beérkezett jelentés szerint előző napon hajnalban erősebb román osztagok Ilobabányánál, Szinyérváraljától keletre, támadást kíséreltek meg, ami 3 órai eredménytelen csatározást vont maga után.

Szilágycsehtől nyugatra a 32. vadászezred szakaszában ugyan e napon járőrharcok voltak, a szilágysomlyói szakaszban pedig a szokásos felderítés és tüzértevékenység tovább folyt. Vett hír szerint a románok Nagyhalmágy irányában előretörni szándékoznak. Az algyői Tisza-hidat egy francia század 6 golyószóróval, 4 géppuskával és 2 tábori ágyúval szállotta meg.

Ugyancsak március 29-én az erdélyi katonai kerületi parancsnokság azt jelentette, hogy a románok csapataikat a Maros völgyéből, Zám–Déva–Piski vidékéről észak felé összevonják. „Ez az összevonás – mondja a nevezett parancsnokság – az ellenség részére kétségkívül nagy előnyt jelentene, ha egyúttal sikerülne neki benünnket az oroszokkal való közvetlen érintkezéstől elvágni. Ezt legkönnyebben úgy érhetik el, ha a románok Mármarossziget–Zilah vonalából, a csehek pedig Ungvár vidékéről Huszt, illetve Munkács irányában előnyomulnak. A közvetlen érintkezést egymással itt vehetik fel legkönnyebben, mindkét félnek útja itt a legrövidebb, a megteremtett korridor itt – északon a Kárpátok által, délen a Tisza és Szamos által határolva – orosz és magyar támadások ellen a legkönnyebben védhető. A korridor területét nagyrészt ruszinok lakják, kiknek fajtestvéreik, az ukránok az oroszokkal harcban állanak. Ezen korridor megteremtése egyébként a csehek és románok régi közös kívánsága.”

Egyébként a románok egyelőre nem igen terjeszkedtek tovább, hanem Erdély belső részeiben fejtettek ki lázas tevékenységet offenzivájuk előkészítésére.

A küszöbön álló harcokra való tekintettel viszont a hadügyi népbiztosság is azon volt, hogy az erdélyi katonai kerületi parancsnokság, illetve a székely hadosztály csapatállományát lehetőleg szaporítsa, de azt csak 18–20 zászlóaljra volt képes felemelni.