A magyarországi proletárdiktatúra kikiáltása 1918. március 21-én mind az antant, mind Magyarország közvetlen szomszédai körében a legnagyobb fokú konsternációt keltette. Legjobban a románok voltak begyulladva, amin nem is csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédok közül eddig ők viselkedtek legagreszívebben Magyarországgal szemben, lábbal taposván úgy a belgrádi, mint az Apáthy–Berthelot-féle egyezményt. Nem csoda tehát, hogy őket legjobban furdalta a lelkiismeret és szinte fogvacogva várták a magyarországi új érának ellenük irányuló megtorló intézkedéseit, bár ez egyelőre hivatalosan még a háborút sem üzente meg nekik, s hogy az előreláthatólag be fog következni, azt a románok csak hallomásból, a franciák és szerbek mendemondája alapján kombinálták.

Ennek a páni félelemnek – amelynek legjobb bizonyítékai a francia újságokban „Románia veszélyben” cím alatt elhelyezett alábbi félhivatalos tudósítások – tulajdonítandó, hogy Presan tábornok, aki eddig csak úgy égett az előrejuthatás vágyától és az antantot szünet nélkül vexálta, hogy a román csapatok további előnyomulására az engedélyt megadja, most egyszerre a legdefenzívebb irányba csapott át, amint az az alábbi intézkedésből is kivehető: