Márc. 30-án a vörös tengerészdandár szervezésére vonatkozó 7358/eln. 6. számú rendelet adatott ki, megjegyezvén, hogy ebbe különös előszeretettel csakúgy tódultak a soha tengert nem látott „tengerész ifjak” szerencsét próbálni.

Eszerint állott volna a dandár: 2 háromzászlóaljas tengerész gyalogezredből, 1 tábori tarackos- és 1 nehéz tábori tarackosütegből álló tüzérosztályból, 1 lovasszázadból, 1 kerékpáros századból, 1 repülőkülönítményből, 1 árkászszázadból, 1 gépkocsi osztagból, 1 dandár egészségügyi oszlopból, 2 gyalog-pótzászlóaljból, 1 különleges alakulások pótzászlóaljából és 1 őrzászlóaljból.

A dandár célja elsősorban a főváros karhatalmi szolgálatában való közreműködés,[1] másodsorban harctéri alkalmazás.

A többi seregtestekhez hasonlóan ez sem alakulhatott meg az eredeti tervezet szerint, amint azt a május hó 1-jén kelt 9329. eln. 6. számú rendelet a román nyomás hatása alatt következőképp indokolja: „A most folyó harcok szükségessé teszik, hogy a működő hadsereg minél rövidebb időn belül teljesen megbízható és harckész alakulatok felett rendelkezzék. Ezért minden szervezés gyorsan hajtandó végre és minden olyan alakulat, amelynek felállítása anyaghiány miatt rövid időn belül meg nem történhetik, csak később állíttassék föl és a szervezés alatt álló csapatkötelékek egyelőre csupán a legszükségesebbekkel láttassanak el és minél előbb a harcterekre elinduljanak. Különleges alakulások a viszonyokhoz képest fognak felállíttatni és később osztatnak be az egyes seregtestekhez.

„Másrészről a rendelkezésre álló emberanyagot csupán oly alakulások felállítására szabad fordítani, melyek fegyveresen szállanak szembe a tanácsköztársaság támadóival. Minden különleges és egyelőre nélkülözhető alakulás felállításától jelenleg el kell tekinteni.

„Ezen alapelvek szem előtt tartása mellett a tengerészdandárnak szervezésére nézve a f. évi 7358/eln. 6. számú rendelettől eltérőleg a következőket rendelem: A vörös tengerészdandár rendeltetése, hogy mint működő seregtest az ellenséggel szemben a harctéren alkalmaztassék. A vörös tengerészdandár áll: a dandárparancsnokságból, egy 2–3 zászlóaljas tengerész gyalogezredből, egy árkászszázadból, 1 tábori tarackosütegből és 1 tábori ágyúsütegből 1 osztályba alakulva, 1 távírószázadból és 1 pótzászlóaljból az őrszázaddal. A lovasszázad nem állíttatik fel. A szervezés alatt álló kerékpáros század a vörös kerékpáros-zászlóaljba olvad be. A repülőkülönítmény nem állíttatik fel.”

A Kiskunfélegyházán elhelyezett szabadkai, újvidéki és zombori katonai kiegészítő és a szabadkai 6. népfelkelő parancsnokságok irodahelyiségében ápr. 1-jén megjelent Sándor Lajos politikai megbízott és ezeknek a parancsnokságoknak további működését beszüntette. Egyszersmind felszólított mindenkit a vörös hadseregbe való belépésre és kijelentette, hogy aki nem lép be, az mehet, amerre akar.[2] Ebből kifolyólag a hadügyi népbiztosság ápr. 4-én az összes kat. kerületi és hadosztályparancsnokságoknak a következő 7666/eln. 6. számú rendeletet adta ki: „Utasítom a politikai megbízottakat, hogy a mögöttes országban működő katonai parancsnokságokat, intézeteket (póttestek, kiegészítő és népfelkelő parságok stb.) tovább működésükben ne gátolják; ezek átvételére a vörös hadseregbe egy legközelebb kiadandó rendeletemben intézkedem.”

[1] Ez ellentétben állott a rendőrségnek vörös őrséggé történt átszervezésénél kimondott azzal az elvvel, hogy egyidejűleg minden karhatalmi alakulás megszűnik (lásd 10. oldal) és most egyszerre újonnan kreálnak egy ilyen alakulást.

[2] Ez valóban igazi hamisítatlan proletár eljárás.