Az orosz bolsevista módra „Mindenkihez” címzett proklamációban kifejezésre jutott harcias, kardcsörtető szózat azonban legkevésbé sem gátolta Kun Bélát abban, hogy a bel- és külpolitikai helyzet nyomasztó hatása alatt a külföld felé békülékeny szándékot színlelve, amerre csak lehetett, összeköttetést keressen. Bécsbe nyomban nemcsak egy, hanem mindjárt két követet küld, Károlyi svájci megbízottját pedig megerősíti állásában. Egyúttal a külföld számára kinyilatkoztatja, hogy ő nem akart és nem akar háborút és hogy magára nézve kötelezőnek ismeri el a Károlyi által kötött fegyverszünetet.

Azonban csakhamar kiderül, hogy – minden bolsevistához hasonlóan, az ő igazi eleme is csak az örökös harc és háború lévén – valamennyi békülékeny kijelentése és ígérete nem őszinte és hogy ő azokat csak a kényszer hatása alatt tette. Így hamarosan kiderül az is, hogy bécsi és svájci megbízottait nem a kölcsönös megértésre és a békés közvetítésre, hanem a forradalom szítására és a bolsevizmus terjesztésére használja fel, aminek aztán az lett a következménye, hogy miután egyik hivatalos küldöncénél Buchsban lázító iratokat és pénz találnak, a tanácsköztársaság svájci megbízottja lemondani kénytelen és többé nem is teheti be lábát Bernbe hivatalos magyar tanácskormány-megbízott.