Kegyelmes Uram!

Van szerencsém Nagyméltóságod tudomására hozni – december 3-i 89/5. számú közlésem kiegészítéseképpen –, hogy a szövetségesek keleti hadseregének praancsnokló tábornokától kapott utasítás szerint a cseh-szlovák állam által követelt határok – mint a szlovák föld történelmi határai[1] – a következőképpen állapíttattak meg: 1. Magyarország jelenlegi északi határa. 2. Magyarország nyugati határa a Dunáig. 3. A Duna folyó az Ipoly torkolatáig. 4. Az Ipoly folyó Rimaszombatig. (E város Szlovákországé.) 5. Egyenes vonal Rimaszombattól az Ung folyó torkolatáig. 6. Az Ung folyása az Uzsok dombig.

A végleges határok csak a békekonferencián lesznek a szövetségesek által egyetértően megállapítva. Kérem Nagyméltóságodat, adja ki a parancsot, hogy mostantól kezdve a magyar csapatok a 3., 4., 5., 6. pontokban megállapított vonaltól délre vonassanak vissza.

Fogadja Nagyméltóságod nagyrabecsülésem nyilvánulását.

Vyx s. k.

[1] Minden, a történelemben csak némileg járatos ember ezt teljes joggal nem történelmi határnak, hanem történelmi hazugságnak fogja deklarálni!