A szomszédos 39. hadosztálynál (törzse Nyíregyházán volt), melynek biztosítókörlete a 40. hadosztálynak Salgótarjánnál történt közbeékelése óta a Rimától keletre Uzsokig terjedt (lásd a 10. sz. mellékletet), a letárgyalt időszakban szintén voltak apróbb csatározások, de azoknak még kevesebb jelentőségük volt, mint a 40. hadosztály körletében lezajlottaknak, s így azok részletes leírásától bátran eltekinthetünk.

Február 8-án a Tornalján álló cseh csapatok parancsnoka a Bánrévén álló saját különítmény parancsnokát parlamenter útján tárgyalásokra kérte fel. A más napra kitűzött tárgyalás helyéül Szentkirály (Bánréve és Tornalja között) jelöltetett ki, ahová a 39. hadosztályparancsnokság Kiss századost küldte ki azzal az utasítással, hogy ideiglenes fegyverszüneti vonal megállapítása végett helyi érdekű egyezményt kössön.

Egyébként február 11-én a fentebb említett általános érvényű fegyverszüneti szerződés a további ellenségeskedésnek a 39. hadosztály körletében is véget vetett, bár a Szerednyére a fenti napon kiküldött tiszti járőr jelentése szerint a csehek a fegyverszüneti vonaltól délre eső területet kiüríteni hajlandók nem voltak, sőt állítólag ezt a vonalat a Tiszáig szándékoznak kitolni.

Március 8-án a hadosztály területén a következő új demarkációs vonalban állapodtak meg: Buzita-Hidasnémeti-Nagykázmér-Hradissa-Málca.

Végül március 18-án a csapi alszakasz parancsnokság a 31. cseh-szlovák ezredparancsnokságtól a következő táviratot kapta: „Ungvár 1919. március 15-én. A hadosztályparancsnokság meghagyta nekem, tudassam nagyságoddal, hogy a párisi nemzetközi parancsnokságnál épp most tárgyalnak a cseh-szlovák köztársaság és a magyar kormány közötti demarkációs vonal megállapításáról. Kérem a magasabb parancsnokságokat erről értesíteni. Ciaffi L. s. k. ezredes ezredparancsnok.”