« Az Apáthy-Berthelot-féle egyezmény. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Osztrák agitáció a nyugat-magyarországi vm.-ben. »

A délszlávok előnyomulása.

Az osztrák-magyar hadsereg 1918. október havában Szerbiát és Montenegrót kiürítette és báró Kövess tábornagynak onnan visszavonuló hadserege a Száva-Duna mentén szándékozott új ellenállásra berendezkedni, amidőn Linder parancsa folytán, mint fentebb láttuk, ez a hadsereg is széjjelmállott.

Az 1. és 2. szerb hadsereg november 1-jén érte el a Száva-Duna vonalát és ott hadműveleti szünetet tartott. A szerb hadsereg ekkor hét hadosztályból állott, melyek közül a belrend fenntartására egy Horvátországba, egy Bosznia-Hercegovina, Dalmácia és Montenegróba, egy Ószerbiába, egy pedig Újszerbiába és Macedóniába rendeltetett. Maradt tehát a Magyarország elleni hadműveletekre három hadosztály, melyek közül november 10-ig a Duna-hadosztály Belgrád, a Morava-hadosztály Újvidék, a Drina-hadosztály pedig Eszék körül csoportosult. (Lásd a 10. sz. mellékletet.)

A még együtt maradt magyar csapatok a november 13-án megkötött belgrádi fegyverszüneti szerződés értelmében a számukra kijelölt demarkációs vonal mögé vonultak vissza, miközben a Morava-hadosztálynak vasúton szétirányított csapatai már november 13-án Óbecsét, Zombort, Szabadkát és Baját, a Drina-hadosztály pedig ugyancsak november 13-án Belyét, Dárdát és Villányt, 15-én pedig Pécset szállotta meg és egy-egy lovas századot Mohácsra és Barcsra tolt előre. A Duna-hadosztály a Bánságon át visszavonuló német haderőket csak igen óvatosan követte és november 13-án Nagybecskereket, 15-én Versecet, 20-án Zsombolyát, Temesvárt és Resicabányát szállotta meg és lovasságát Lippa, Arad, Nagyszentmiklósra és Szőregre tolta előre. A temesvári különítmény 21-én Lugost szállotta meg.

A német 11. hadsereg ekkor már a Maros folyó mögé vonult vissza és Szeged-Makó-Arad vidékén állott.

A szerbek az újonnan elfoglalt területen nyomban hozzáláttak a közigazgatás megszervezéséhez és hogy eközben ők sem jártak el kesztyűs kézzel, az a magyar kormánynak november 21-én szikratávíró útján továbbított 18. számú melléklet szerinti jegyzékéből tűnik ki.

Felesleges hangsúlyoznunk, hogy ennek a jegyzéknek nem volt valami nagy foganatja. A szerb garázdálkodásnak csak nem akart vége szakadni.

December 25-ig a szerbek helyzete nem változott, de aznap egy zászlóalj, három üteg és egy lovasszázad a belgrádi fegyverszüneti szerződés ellenére az egész Muraközt megszállotta.

December 27-én a nagykanizsai határvédelmi szakasz parancsnoka a hadügyminisztériumtól felhatalmazást kért, hogy a délszlávoknak a Murán át való további előnyomulása esetén fegyveresen állhasson ellen. Böhm államtitkár válaszában utal már előbb kiadott ama intézkedésére, mely szerint a demarkációs vonal tartandó ugyan, de kilátástalan harc és felesleges vérontás kerülendő. Ezt az intézkedést nincs módjában megváltoztatni. (1918. december 23-án kelt 34.651/eln. 1. sz.) Ellenben fosztogató bandákkal és irreguláris csapatokkal szemben a legerélyesebb ellenállás fejtendő ki. (1918. december 29-én kelt 34.669/eln. 1. sz.).

« Az Apáthy-Berthelot-féle egyezmény. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Osztrák agitáció a nyugat-magyarországi vm.-ben. »