Egyidejűleg a román 6. hadosztály parancsnokának, Neculcea tábornoknak dr. Apáthy főkormánybiztossal egyetértve a következő francia nyelvű átiratot intézte Kratochwil ezredes:

„Kolozsvár, 1918. december 21. Tábornok Úr! Van szerencsém Marosvásárhelyről f. hó 18-áról kelt értesítésének, valamint az Ön által Apáthy főkormánybiztos úrhoz intézett sürgönynek vételét elismerni.

A hadügyminiszter meghagyásából a demarkációs vonal védelmének abbahagyását rendeltem el az említett vonalat megszállva tartó csapatok egyidejű visszavonása mellett.

Felesleges vérontás kikerülése céljából a hadügyminiszter csapataim izgatott állapotára és elkeseredettségére való tekintettel elrendelte, hogy Dés, Kolozsvár, Torda és Nagyenyed magyar helyőrsége visszavonassék és hogy azok e városok közelében helyeztessenek el.

A magasabb parancsnokságok, a keretek parancsnokságai, valamint a katonai berendezések helyükön maradnak.

A fent említett csapatok mozgása a szénhiányra és a román hadseregre, valamint arra való tekintettel, hogy a román nemzeti tanácsok a kolozsvári vasúti igazgatóság vagonjait és gépeit a demarkációs vonalon túl visszatartja, egy bizonyos időt igényel.

Kérem Önt, legyen szíves intézkedni, hogy a román csapatok ne induljanak előbb, hanem csakis e mozdulatokkal összhangzásban. Azon kívül kérem, legyen szíves a Zsil völgyi bányák szénszállítmányait Kolozsvár számára felszabadítani és hogy Kolozsvárra legalább 60 vagon szenet kiállítani szíveskedjék.

Egy most kézhez vett, folyó hó 19-kéről (33.915/eln. 1. sz.) hadügyminiszteri rendelet szerint a magyar kormány értesített, hogy a fegyverszüneti szerződés határozványaihoz ragaszkodik és hogy nincs szándékában bármily engedményeket tenni. Van szerencsém, Tábornok Úr, tudomására hozni, hogy én kormányom álláspontját kategorikus parancsként fogom fel, amelyet nekem teljesítenem kell. Csapataim csakis ez irányelvek értelmében járhatnak el.

Fogadja Tábornok Úr mély tiszteletem kifejezését. Kratochwil ezredes, az erdélyi magyar hadsereg főparancsnoka.”