Ugyanaznap, amelyen Vyx alezredes jegyzékét a kormánynak átnyújtotta, vagyis december 16-án de. 10 óra 15 perckor Varga 21. ezredbeli százados Tövisről azt jelentette a katonai kerületi parancsnokságnak, hogy az éj folyamán Küküllőszegre beérkezett román hadosztály parancsnoka parlamentairtiszt útján a következő írásbeli felszólítást intézte hozzá:

„A román csapatoknak a demarkációs vonalon való átlépése az antant főparancsnokság tudtával és beleegyezésével történt; felkér tehát engem, hogy ezt felsőbb parancsnokságaimmal közöljem és megkérdezzem, hogy ezen rendeletről tudomással bírnak-e? Egyben csodálkozásukat fejezik ki, hogy ezen rendeletekről tudomással nem bírunk.”

Erre a kerületi parancsnokság ugyanaznap de. 11 óra 40 perckor következőleg válaszolt:

„Varga századosnak a román hadosztály parancsnoka részére: Varga százados úr útján küldött üzenete Budapestre a hadügyminiszternek továbbíttatott. Az erdélyi katonai főparancsnoknak nincs tudomása arról, hogy a román csapatoknak engedélye volna a demarkációs vonal átlépésére. Ilyen értesítés a budapesti hadügyminisztertől Erdély katonai főparancsnokához nem érkezett. Érkezett azonban a hadügyminiszter úrtól egy parancs, mely szerint a demarkációs vonalat szükség esetén fegyverrel is tartani kell. Addig, amíg ellenkező parancs nem érkezik, a demarkációs vonal átlépése a román csapatok által fegyverrel lesz megakadályozva. Utasítom százados urat, hogy ezen nyilatkozatot a román hadosztály parancsnok úr tudomására hozza, felkérve őt, hogy felsőbb intézkedés megérkeztéig a szükségtelen vérontás elkerülése céljából a további hadműveleteket beszüntesse. Százados úrra nézve pedig kiadott parancsom mérvadó. Egyszersmind tiltakozásomat és mély megbotránkozásomat fejezze ki a román hadosztály parancsnok úrnak afelett, hogy tegnap este hét órakor a mihálcfalvi Maros hídnál a román tiszti küldöttséggel tárgyaló megbízottam kíséretére a híd túlsó végén álló román nemzetőrök sortüzet adtak, melynek következtében egy főhadnagy elesett. Ez ügyben szigorú vizsgálat megindítását kérem. Kratochwil s. k., erdélyi kerületi katonai parancsnok.”

Ez ügyre vonatkozólag Kratochwil tábornok a 23.100/eln. D. 922. sz. honvédelmi miniszteri rendeletre adott jelentésében a következőket írja:

„Se Apáthy főkormánybiztos, se én hivatalosan tájékoztatva nem voltunk, hogy a románok stratégiailag fontos pontokat fognak megszállni, Apáthy főkormánybiztos engem úgy tájékoztatott, hogy a románok csak akkor fogják a stratégiai pontokat megszállni, ha a demarkációs vonalon innen fekvő területen rendzavargások volnának, vagy a román lakosság ellen erőszakosságok történnének. A demarkációs vonaltól innen fekvő területen levő román lakosság, mely szoros kontaktusban volt a demarkációs vonalon túl levő román csapatokkal, minden csekély incidenst azonnal felfújva tudomására hozott a megszálló román csapatok parancsnokának. Ilyen eset volt a következő is: Kolozsvárt a román nemzeti tanács a posta épület melletti kis zsákutca egyik épületének első emeletén volt elhelyezve. Az első emeleten a románok géppuskáikat az utca felöli ablakokban állították fel, a kis zsákutcát pedig rendes katonai őrséggel, a Kolozsváron levő, általuk felállított román zászlóalj által őriztették. Egy székely katona, aki puskával ezen őrség mellett elhaladt, a román őrség által megállíttatott és a román őrség a székely katona puskáját el akarta venni. A székely katona a puskát nem adta át, mire dulakodás és népcsődület támadt. A román nemzeti tanácsban megijedve, elkezdtek géppuskázni és ahogy a vizsgálat megállapította, ők maguk egy 14 éves oláh gyereket agyonlőttek. Ezen incidens, amelyben úgy a magyar polgárság, mint a katonaegyének ártatlanok voltak, a románok által alkalmas ürügynek használtatott fel és a magyarok által elkövetett massacre-nak, vérontásnak minősíttetett. Protestálásunk hiábavaló volt. A románok, akiknek az antantnál igen ügyes és előnyös összeköttetéseik és diplomatikus képviseleteik voltak, továbbá az antant képviselőivel és kiküldötteivel rafinált módon tudtak bánni – mindent elértek. Mi pedig Erdélyben magunkra voltunk hagyatva, a magyar kormánynak az antantnál semmiféle szava nem lévén, minden törekvésünk ügyünk szolgálatában és igazságában csődöt mondott.”