1918. november 18-án a forradalmi kormány megkötötte Franchet d’Espérey tábornokkal, mint az antant hatalmak megbizottjával a belgrádi fegyverszüneti szerződést.

Az időközben tisztán katonák között megindult fegyverszüneti tárgyalásokhoz a fentebb jelzett előzmények után Károlyi november 6-án személyesen ment el Hatvany Lajos báróval, mint a nemzeti tanács, Bokányi Dezsővel, mint a munkástanács és Cernyák Imre századossal, mint a katonatanács kiküldöttjével Belgrádba, ahol az egész bizottságnak a legnagyobb mértékben elutasító és bántó fogadtatásban volt része. A francia tábornok Károlyit a bemutatkozás után, mint a vizsgálóbíró a vádlottat, a lámpa elé állította, hogy jobban lássa; amikor pedig Károlyi Csernyák Imrét, a katonatanács képviselőjét mutatta be Franchet d’Espérey tábornoknak, ez következőleg csattant fel: „Katonatanács? Hát már ilyen mélyre süllyedtek önök?” A semlegesség említésénél pedig a tábornok e szavakkal vágott közbe: „Önök nem semlegesek, önök legyőzöttek!”

Károlyi memorandumának meghallgatása után a tábornok az egész küldöttséget állva hagyta s elment vacsorázni a szomszéd terembe. Csak miután vacsoráját nyugodtan elköltötte, ment újból vissza a tárgyalás folytatására, illetve elhatározásának és az általa egyodalúlag megállapított szerződés ellentmondást nem tűrő tudtul adására. A tábornok által bediktált szerződés szó szerinti szövegét az 5. számú melléklet tartalmazza.

Károlyi a szerződést nem írta alá, hanem táviratilag kérte Clemenceaut, hogy az antant a béketárgyalásig biztosítsa a fegyverét letett Magyarországot minden idegen fegyveres támadással szemben.

Erre a táviratra Clemenceau nem is Károlyinak, hanem Franchet d’Espéreynek a következőt sürgönyözte: „Válasz 5803/3. számú táviratra: Felkérem, hogy Károlyi gróffal csak a katonai kérdésekről tárgyaljon, minden más kérdés kizárásával. Ez véglegesen irányadó”. Ez pedig más szóval azt jelentette, hogy az antant Károlyival és kormányával szóba sem akar állni.