A vezérkar volt főnökének, Arz báró vezérezredesnek vallomása szerint Linder a királytól telefonon valósággal kierőszakolta, hogy a fegyverletételt illető parancsait továbbítsák a magyar csapatokhoz. A hadsereg főparancsnokság egy ideig visszatartotta ezeket a parancsokat, végül azonban a király mégis engedett Károlyiék erőszakoskodásának.

Kövess báró tábornagy erre nézve következőleg nyilatkozott: „Nekem Linder nem küldött soha semmiféle táviratot vagy parancsot. A hátam mögött ment az értesítés az egyes csapattestekhez, hogy azonnal szüntessék be a harcot és tegyék le a fegyvert. Én ezzel az úrral egyáltalán nem beszéltem. Linder üzenetének nyomban hatása volt a fronton. A harcvonal – mint már említém – november 4-éig teljesen intakt volt, de a mögöttes részekben már kitört a lázadás. Magában Újvidéken is zavargások támadtak és a magyar katonák nagy része széjjelszéledt. Minthogy nem állt elég karhatalmi erő rendelkezésemre, tehetetlen voltam az eseményekkel szemben. Ha a frontról tudtam volna csapatokat elvonni, akkor Budapest ellen mentem volna. De a helyzet akkor már nagyon kritikus volt. A jugoszlávok megszakították összeköttetésemet Sarkoticcsal és Pflanzer-Baltinnal, a 11. német hadsereg pedig már nem tartozott az én parancsnokságom alá. Közben a hadsereg főparancsnokság elrendelte, hogy fegyverszüneti szerződés megkötése céljából lépjek érintkezésbe az antant balkáni csapatainak parancsnokságával. Ez azt hiszem, november 3-án meg is történt. Én ugyanakkor a Ferenc József-hajón törzsemmel Bajára indultam, de hallván, hogy itt is kitört a forradalom, Apatinban maradtam. Itt kaptam meg a hadsereg főparancsnokság módosító parancsát, hogy a magyar kormány maga akarja a fegyverszüneti szerződést megkötni és utasítottak, hogy Károlyiéknak tegyen szabaddá az utat. A harmadik parancs Ő Felsége rendelete volt, hogy vegyem át a parancsnokságot az egész fegyveres erő felett és induljak azonnal Badenbe”.