Ámde az ilyenformán a monarchia roncsai között lélekre még elég épen álló magyar haderőt otthon újabb csalódás és még az eddiginél is nagyobb erkölcsi csapás érte, mivel itt az államhatalom és a közügyek élén már nem elismert, kipróbált államférfiakat és nem elszánt, a haza földjét mindenáron megvédeni kész testvéreket, hanem tisztán önös célok által vezérelt, a nemzet legádázabb belső ellenségeinek sorából felszinre került politikai kalandorokat talált, akik az általános zűrzavarban a nemzet legjobbjait félretolva, nagyhangú, hamis és hazug jelszavakkal a hatalmat magukhoz ragadva, megcsinálták az októberi forradalmat, amelynek vívmányait nem győzték eléggé fennen hangoztatni. Ez állítólagos vívmányok között első helyen a háborúnak a forradalom által kierőszakolt megszüntetéses szerepelt. Igaz, hogy a forradalmi mozgalmak folytán a nagy világháború az ő több ezer kilométeres összefüggő frontjaival látszólag hamar össze is omlott, de mit ért magának a nagy háborúnak látszólagos megszünése, ha annak nyomába a még nálánál is ádázabb világforradalom réme és a győzteseknek és legyőzötteknek egymás ellen való hihetetlenül könyörtelen testi és lelki tusája lépett, minek folytán a forradalmi mozgalmak a népek és nemzetek széles rétegei számára az általános kibékülés révén várt vívmányok, így kivált egészséges nemzeti és gazdasági föllendülés helyett kizárólag keserű csalódásokat eredményeztek.

Ily áldatlanok és kiállhatatlanok voltak a viszonyok a háború vége felé Európa szerte mindenütt, úgyszólván győzőnél és legyőzöttnél egyaránt és sajnos, nálunk, Magyarországon, ahol ugyanaz a láz, ugyanaz a betegség emésztette az embereket, az átlagosnál nemhogy jobbak, hanem talán még jóval rosszabbak is voltak az állapotok s ennek végeredményben a helyzet teljes fölfordulásához kellett vezetnie.