Az olaszokkal létrejött megállapodásokról Arz báró vezérezredes, az osztrák-magyar vezérkar volt főnöke, az osztrák nemzetgyűlés által delegált bizottság előtt többek között a következőket vallotta: „A mi fegyverszüneti szerződésünk első tervezete a harc azonnali megszakítását javasolta. Azt természetesen senki sem tudhatta, hogy az olaszok a fegyverszüneti szerződés megkötése és a harc megszüntetése között 14 órás terminust fognak kikötni, mert hiszen ahhoz, hogy a frontcsapatok megkapják az értesítést az egész arcvonalon, alig kellett néhány óra. Az olaszok azonban úgy látszik, húzni akarták egy ideig a dolgot, hogy Versailles-jal érintkezésbe léphessenek. Egyben meg kell állapítanom, hogy az olaszok igen korrektül és nagyon sok jóakarattal tárgyaltak. Mi azért ragaszkodtunk az ellenségeskedések azonnali megszüntetéséhez, mert számoltunk azzal, hogy a tüzelés hamaros megszüntetése át fog ragadni az olasz frontra is, ahogy az a legtöbb helyen meg is történt. Tudtuk azt is, hogy az ellenségeskedések azonnali megszüntetése sok ezer ember fogságát jelenti, de a helyzet olyan volt, hogy nyomban kellett cselekednünk. A frontról beérkezett jelentések teljes felbomlásról számoltak be, különösen a tartalékoknál volt nagy a rendetlenség, mert azokat a mögöttes országrészek hangulata teljesen demoralizálta. Minthogy ennek a demoralizációnak a további terjedése valószínű volt, inkább előbb szüntettük meg a harcot és fogságba esni engedtük embereinket, semhogy még 30.000 halottunk legyen. Isten és ember és saját lelkiismeretem előtt ennek a 30.000 embernek a véréért nem tudtam volna felelősséget vállalni… Hiszen senki sem tudta már, miért harcol. Állam nem volt és csak anarchia uralkodott az egész vonalon.”