Az elrendelt visszavonulás az olasz fronton már nem volt teljes rendben végrehajtható. De ha egyes kötelékek felbomlottak is, azért szinte bámulatos volt, hogy a csapatok visszaözönlésükben sem keltették egy szétzüllötten visszavonuló vert hadsereg benyomását; rablás, dúlás és fosztogatás esetei, kivált magánosokkal szemben, csak elvétve fordultak elő. Sőt ami a magyar csapatokat illeti, ki kell emelnünk, hogy azok nagy része azzal a határozott szándékkal maradt szépen és rendben együtt, hogy hazájába visszatérve, határait feltétlenül megvédi a minden oldalról betóduló ellenséggel szemben. Az izgalmas és türelmetlen utazás a közlekedési intézmények romlása közepette – forradalomban álló országokon át – a rendre, fegyelemre és szellemre nem lehetett valami jótékony hatással, mindazonáltal az ország határáig még minden elég jó rendben folyt és tulajdonképpen csak itt kezdődött meg az igazi bomlasztó munka ama szocialista és antimilitarista agitátorok révén, akik a tiszti fogadóbizottságokhoz hasonlóan, melyekről alább szólunk majd, szintén a határok felé siettek a hazatérő csapatok elé, nehogy a népbolondítás előkészített, nagystílű munkája akár csak néhány órányi késedelmet is szenvedjen. Ezek előadásából tudták meg a csapatok, hogy otthon mi történt és most váltak csak köztudomásúvá azok a gazságok, amelyeket Linder és többi szélhámos társai Budapesten elkövettek.