E táborokból kikerülve, a bolsevista agitátorok, akik – sajnos – Oroszországban az úgynevezett bolsevista agitátori tanfolyamokban az összes nemzetiségbeliek közül a legfogékonyabbaknak mutatkoztak a bolsevista tanok iránt, már egészen nyíltan folytatták úgy a munkásság, mint a katonaság között kútmérgező munkájukat. Magukban a kaszárnyákban a katonák fegyelmének megbontását a túlnyomó többségben zsidókból álló Galilei kör vállalta magára, melynek vezetősége e célra igen nagy összegeket szavazott meg.

A front katonasága eleinte szinte megdöbbenéssel hallgatta a szabadságról visszatérők fejtegetéseit; később, az otthon megmételyezettek számának szaporodásával, kivált a nagyobb számban munkásokból és városi lakosokból kiegészülő csapatok már fogékonyabbak lettek az ellenség propagandájának felült defaitista hazaárulók izgatásai iránt, mely aknamunka elsősorban a tartalékban levő csatokat mételyezte meg, ami abban nyilvánult meg, hogy ezek a csapatok már távolról sem teljesítették oly híven kötelességeiket, mint annak előtte.