József kir. herceg a királytól kapott fenti megbízása folytán az 1. sz. mellékletként csatolt proklamációt adta ki.

Ebből látható, hogy József kir. herceg az uralkodó nevében immár úgyszólván a magyar ember szíve-lelke minden vágyának teljesülését helyezte kilátásba, de miután ezeket a gyönyörű és nagylelkű ajándékokat nem Károlyi Mihály hozta, az akkor már felizgatott és fanatizált tömegnek már ez sem kellett. Károlyiék ezután még erősebben fújták a tüzet és e napon még a 25-inél is nagyobb szabású tüntetésre készültek, de a Lánchíd előtt a rendőrség és csendőrség útját állotta a tömegnek, miből összeütközés támadt, minek újból 3 halott és 55 sebesült lett a következménye.

Valószínűleg e napon érlelődött meg a nemzeti tanács és a katonatanács néhány emberében az eszme, hogy Károlyi miniszterelnökségének legalább az ő véleményük szerinti legfőbb akadályát, Tisza Istvánt, nemkülönben a katonaság fölött rendelkező Lukachich altábornagyot meggyilkoltatják. Tisza meggyilkolására többen, Lukaschichéra pedig Ernst Ottó dr. kapott megbízást.

Október 29-én a király Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Ez hamarosan kitudódván, ez időtől kezdve a Gizella téri Károlyi pártkörben és a nemzeti tanácsban, mely október 28-án az Astoriába tett át székhelyét és hamarosan valóságos mellékkormánnyá nőtte ki magát, még az eddiginél is lázasabb tevékenység folyik Károlyiék uralomra jutása érdekében. E célból a Károlyi párt politikusai a pártkör ablakából sűrűn tartanak a tömeghez beszédeket, amelyekben gyakran hangoztatják, hogy végezni kell azokkal a hatalmi tényezőkkel, akik a mostani áldatlan helyzetet előidézték, fel kell akasztani őket vagy a nép haragjának kiszolgáltatni. Ez alkalommal mondta Buza Barna: „Hallja meg a király és az Isten is, hogy a magyar nép független akar lenni. Károlyi Mihály nyugodtan mondhatja őfelségének, hogy tiszteletet követelünk!” Lázító beszédét ezzel fejezte be: „A mostani helyzet hasonlít a ferblijátékhoz, ahol korona a vizi. Aki elveszti a partit, elveszti a koronát is!”

Ugyanekkor a párthelyiség egyik szobájában a 11-es katonatanács tagjai és a hozzájuk csatlakozott katonák gyűléseztek; ennek a klikknek feladata a katonák megnyerése volt, aminek érdekében azok a kaszárnyákat sorra járták és szinte hihetetlen gyorsasággal sikerült nekik a legénységet hálójukba keríteni és a tisztikar ellen uszítani. Utóbb a katonatanácshoz csatlakozott Horvacsanovics Sándor matróz és Dobó István rokkant tengerész is, kiknek a tengerészek csatlakozását kellett előkészíteniök, ami szintén eredménnyel járt.

Október 29-én a katonatanács a Reáltanoda-utcai főreáliskolát szállja meg. Itt helyezkednek el a menetszázadaiktól és a parancsnokságaiktól megszökött katonák is.

E napon este a sok izgatás és aknamunka hatása alatt az államrendőrség csatlakozott a nemzeti tanácshoz, amit ez nyomban külön proklamációban közhírré is tett, büszkén hirdetvén, hogy a rendőrség volt az első hivatalos testület, amely nyíltan a népuralom mellé állott.

E napon mondta ki Horvátország az anyaországtól való elszakadását.