E nagy tusakodás elején történt, hogy a monarchia külügyminisztere, Cernin gróf, április 2-án Bécsben tartott beszédében kijelentette, hogy Clémenceau röviddel a német offenziva megindulása előtt kérdést intézett hozzá, vajon „hajlandó lenne-e tárgyalni és milyen alapon?”, mire ő azt felelte, hogy ennek előfeltétele az, hogy a franciák mondjanak le Elzászra vonatkozó igényeikről. Erre Clémenceau elejtette a további érintkezés fonalát és ehelyett kereken kijelentette, hogy Cernin „hazudott”, hozzátevén egyszersmind, miszerint Károly király egy saját kezűleg írt levelében elismerte a franciák jogait Elzászra. Erre Károly király a német császárhoz intézett nyilvános sürgönyében viszont azt jelentette ki, hogy Clémenceau hazudik, mert ő sohasem ismerte el a franciáknak Elzászra vonatkozó jogait, mire viszont Clémenceau hozta nyilvánosságra Károly királynak sógorához, Sixtus pármai herceghez intézett s a fentiekre vonatkozó levelét, amiből aztán nagy kavarodás támadt.