Mialatt a Krauss-csoportnak szeptember 14-ig a Szerémséget a szerbektől megtisztítania sikerült, az 5. hadseregnél tovább folytak a Drinán való átkelési kísérletek. Habár Batarnál az ellenséges tűzérségi tűz a híd építését lehetetlenné tette, azért az áthajózás tovább folyt és este a 42. horvát honvédhadosztálynak már 8 zászlóalja volt a Drina tulsó partján.[1]

Ezzel szemben a 36. hadosztály átkelése Amajlijánál egyáltalában nem sikerült, mert a felismerhetetlenségig jól elrejtett szerb ütegek hatásos tüzükkel minden kísérletet lehetetlenné tettek.

Viszont a 21. landwehr-hadosztály Račan alul könnyebben kelt át, mint ahogyan azt az előzmények után feltételezni lehetett s délig Podhajsky tábornoknak már 8 zászlóalja volt a tulsó parton, amelyekkel a Parasnica-félszigeten mintegy 3 kilométernyire előrejutván, a további áthajózást és a hídverést a szerbek ismételt ellentámadása dacára teljes mértékben sikerült biztosítania.

A 9. hadosztály e napon az alsó Drina mentén csak tüntetett.

A felmerült nehézségekre való tekintettel az 5. hadseregparancsnokság szeptember 15-ikére elhatározta, hogy a 9. hadosztály Račan át kövesse a 21. landwehr-hadosztályt, ahova a 36. hadosztály 71. dandára is irányíttatott; a 72. dandár egyelőre a Drina balpartján maradt a folyónak Batar és a beömlés között szakaszának biztosítására.

A 6. hadsereg körletében a 80. honvédgyalogdandárnak már reggel 6 órakor sikerült a Crni vrh.-magaslatot birtokába ejteni. Innen a délután folyamán a dandár a Ložnicától délre fekvő 337. magaslat, a Kulisten levő 13. gyalogdandár pedig a Pleč 355-ös magaslatra rendeltetett előre, hogy ezáltal a Batarnál átkelő 42. honvédhadosztály helyzete megkönnyíttessék. A szerbek erőteljes lökemei azonban ezt az előnyomulást csakhamar megakasztották, miért is Kárász altábornagy parancsot kapott, hogy a 40. honvédhadosztály menetdandárával éjjel Koviljacánál a Dinán átkelve, szintén erre felé vegyen irányt.

Az 5. hadsereg északi szárnyának támogatása céljából Potiorek táborszernagy Krauss altábornagynak szeptember 14-én este parancsot küldött, hogy régi feladatához visszatérve, az 5. hadsereghez való mielőbbi csatlakozás céljából Jaraknál keljen át csoportjával a Száván.

Közben a 6. hadsereg körletében a Borina 670-es magaslat elfoglalására Eisler altábornagy három oldalról is intézett támadást: a 12. hegyidandárral arcban, a 11. hegyidandár zömével délről, a 10. hegyidandárral pedig a 484. magaslaton át északról átkarolólag. Utóbbi irányban kellett volna a 79. honvédgyalogdandárnak is előnyomulnia, de ennek csakhamar a Carigradon felbukkant ellenséggel akad dolga. Az ellenség szivós ellenállása és gyakori ellenlőkemei dacára sikerült este 7 óráig a grn. borinai magaslatot elfoglalni.

A Kostajnik felé a 11. hegyidandár részei, továbbá a XVI. hadtesttől a 1/2 9. dandár és a hadtest tartalék, a Snjarič-dandár, nyomult előre anélkül, hogy a magaslatot elfoglalni sikerült volna.

A Rožanj-magaslat birtokbaejtése céljából Trollmann altábornagy a 2. hegyidandárt a 978. magaslaton, a 1/3 13. hegyidandárt pedig a Sokolska-pl.-án át arcban, továbbá az 1. hegyidandárt északról, a 109. népfölkelődandárt pedig a Dugo-magaslatról délről átkarolólag vezette támadásra előre. Ennek a kettős átkarolásnak az erős ellenséges állás nem tudott sokáig ellentállni.

[1] Lásd a 124. oldalon.