3. sz. melléklet.

A Szerémségbe betört szerbek meg-megújuló támadásaival szemben a 7. hadosztály derekasan kitartott szeptember 7-től 9-ig és annak jobbszárnya az utóbb említett nap folyamán Dobanovci és Deč között, a Galovica-csatorna mentén valamikép még mindig tartotta magát, ellenben a hadosztály keleti szárnya, a 14. dandár a délután folyamán a Duna-monitorok védelme alatt, melyek a nehéz tüzérségnek a Dunán való átszállítását is lehetővé tették, Batajnica felé visszahuzódni volt kénytelen.

Szeptember 10-én a szerb nyomásnak engedve, a 7. hadosztály jobbszárnya is kénytelen volt Ópázua felé visszavonulni, amelynek környékén a nap folyamán utóvédek visszahagyára mellett a csoport többi csapatai is gyülekeztek és ott szivósabb ellentállás kifejtésére rendezkedtek be.

Krauss altábornagy Potiorek táborszernagytól a további hadműveletekre szabad kezet nyervén,[1] a 29. hadosztállyal Budjanovcin át Popinci–Golubinci környékére huzódott, hogy itt a segítségére küldött 104. népfölkelődandárt és a 28. landwehr-gyalogezred beérkezését bevárja s egyúttal átvette a Szerémségben levő összes haderők felett a parancsnokságot.

Szeptember 11-én a szerbek I. és II. Duna-hadosztálya, amelyek fölött a főparancsnokságot a szerb trónörökös vette át, aki már 10-én tartotta ünnepélyes bevonulását Zimonyba, utóbb említett helyről és Deč mellől tovább folytatta az előnyomulást és a 7. hadosztályt Ópázuánál, a 29. hadosztályt pedig d. u. 3 óra tájban Popinci–Golubincinél megtámadta. Döntésre e napon nem került a dolog és a harc estefelé véget ért.

Szeptember 12-én a szerbek, bár Krauss altábornagy biztosan számított rá, nem folytatták a támadást, hanem elfoglalt állásaikban állvamaradtak.

Délután egy óra tájban Krauss altábornagy azt hivén, hogy a szerbek már a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, a maga részéről ment át egész erejével támadásba. A szerbek azonban elég jól tartották magukat, úgy, hogy a 29. hadosztály sehogy sem tudott tért nyerni, ellenben jobbszárnyuk a 7. hadosztály elől Vojkáig vonult vissza. (Lásd a 3. sz. mellékletet.)

Szeptember 13-án Popinci körül a harc eleinte döntés nélkül hullámzott ide-oda; később a szerbek ellentámadásba átmenvén, az 57. dandárt kissé hátrább nyomták. Ekkor d. e. 10 óra tájban a 104. népfölkelődandár Pečincin át, majd valamivel később a 21. landwehr-hadosztálynak a 28. landwehr-gyalogezredből, 1 lovasszázadból és 2 ütegből álló különítménye szintén a szerbek oldala felé előretörvén, ehelyütt ha nem is döntő, de legalább kedvező fordulatot idézett elő. Estefelé a szerbek visszavonulása már egészen biztosra volt vehető, 14-én pedig az ellenség teljesen kiürítette a Szerémséget. Szerencséjére a monitorok az alacsony vízállás miatt, az 5. hadsereg repülői pedig a sok esőzés folytán felázott talajon felszállni nem tudván, a szerb hídverés helyét nem érhették el.

A Száván való átkeléssel kapcsolatban a szerbek Pancsovánál kisebb erőkkel a Dunán is átkeltek. Az ottani kishitű parancsnok már a nehéz szerb tüzérségi tűz hatása alatt túlzott jelentéseket küldött be a Homokbálványoson levő 107. népfölkelődandár parancsnokának, Breit tábornoknak[2], amidőn pedig az első szerb osztagok az északi parton láthatókká váltak, úgyszólván minden ellentállás kifejtése nélkül megkezdte csoportjával a visszavonulást Ferenchalom irányában.

A visszavonulás hire futótűzként terjedt tovább és csakhamar eljutott a temesvári katonai parancsnoksághoz is, ahonnan nyomban segítőcsapatok indultak el Pancsova felé. Ezekre azonban már nem volt szükség, mert a pancsovai parancsnok túlzott jelentésére, hogy jelentékeny túlerő elől Ferenchalom felé kénytelen visszavonulni, a 107. népfelkelődandár parancsnoka a leggyorsabban szintén Ferenchalmon termett és még az éj folyamán a csoportot Pancsovára visszavezette, 10-én hajnalban az ottlevő ellenséget rövid heves harc után ismét a Duna tulsó partjára szorította vissza. A 107. dandárnak tovább délkelet felé Beresztócig álló részei ezalatt a dandárparancsnokságtól vett parancs értelmében a pancsovai csoport visszavonulása után is megmaradtak állásaikban.

[1] Lásd a 118. oldalon.

[2] E munka írójának.