Szeptember 10-ike jó lecke volt Potiorek táborszernagy számára. Mindenekelőtt az egyenletes erőelosztással kontemplált támadásnak hibás volt és céltalansága tünt ki, amit most harcközben azáltal igyekezett jóvátenni és reparálni, hogy egyrészt a tovább nyugatra harcban álló erők egy részét (9. és 1. hegyidandár), másrészt a még egyáltalában rendelkezésére álló összes tartalékokat (7. hegyi és a Snjarič-dandár) a végre döntő fontosságúnak felismert Krupanjtól délre fekvő terület felé terelte, miáltal most mát itt 7 dandárnyi erő tömörült össze.

A XVI. hadtestnél még nehezebb viszonyok között, folyton erősbödő ellenséggel harcoló XV. hadtestnek saját hatáskörében kellett a helyzet szanálásáról gondoskodnia s ezt úgyszólván az összes erőknek a döntő fontosságú területre való összpontosítása által valóban elismertésreméltó módon meg is tett.

Épígy kiemelendőnek tartom Potiorek táborszernagy ama intézkedését is, hogy a főcél érdekében még további erőket vont el Andrian tábornoknak amúgy is szűkmarkúan megállapított erőcsoportjából.