A szerbek magatartása tekintetében mindenekelőtt feltünő, hogy míg augusztusi első offenzivánk alkalmával csapatjaink a Drinán való átkelés közben úgyszólván alig találtak hevesebb ellentállásra, most azok, kivált az 5. hadsereg körletében, mindenütt gondosan előkészített és jól megerődített ellenséges állásokra bukkantak. Ennek megvan a magyarázata. A szerbek ugyanis főerejükkel a Száván át északi irányban akarván előretörni, feltétlenül szükségesnek látszott, hogy ennek a főtámadó csoportnak az oldala, illetve háta a Drina mentén álló osztrák-magyar csapatokkal szemben kirendelt csapatok részéről kifejtendő legszivósabb ellentállás által biztosíttassék. Hogy ezek a drinamenti csapatok tőlük telhetőleg igyekeztek a terepnyujtotta előnyöket a maguk számára kiaknázni, ez amily természetes, époly helyes is volt. Ennek a helyes intézkedésnek és viselkedésnek meg is volt az eredménye, amennyiben az 5. hadsereg hiába igyekezett a folyón átkelni s az elég fáradságos és nehéz nap estéjén a Drina tulsó partján úgyszólván egy talpalatnyi földet sem vallhatott a magáénak.

A 6. hadsereg balszárnyát képező XV. hadtest még e napon sem látott hozzá komolyan a folyón való átkeléshez, a csapatok zöme még mindig átcsoportosítással és rokirozással tölti el az egész napot és szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy miért kellett ezeket a csapatokat ily messzire északra elsétáltatni, ha az átkelés jóval délebbre szándékoltatott? Avagy tisztán csak az ellenség tévútra vezetése céljából történt ez az ide-odasétálgatás?

Ebből a rokirozásból még az a hátrány is származott, hogy az 5. és 6. hadsereg között újból egy hatalmas ür keletkezett, ami a magára maradt 5. hadsereg helyzetét és feladatának végrehajtását még jobban megnehezítette. A Braun-csoport tüntetése ezen vajmi keveset változtatott; ez legfeljebb a XV. hadtest folyamatban lévő rokirozását segítette némileg elő.

Ezzel ellentétben a XVI. hadtest által e napon elért eredmény valóban elismerésreméltó. A hadtest összes csapatjai nemcsak hogy átkeltek a Drinán, hanem az azt jobbról kísérő magaslatokon is szépen tért nyerve, a partváltást immár teljesen biztosítottnak tekinthették.

Hogy a 6. hadsereg és az alája rendelt hadtestek eddigi és ezutáni működését kellőleg elbirálhassuk, mindenekelőtt e seregtestek feladatával és ebből kifolyó hadműveleti tervével kell tisztába jönnünk. Potiorek általános nagy hadműveleti tervének keretén belül a 6. hadsereg legközelebbi feladata abból állott, hogy a Krupanj–Loznica vonalától délnyugatra fekvő hegyvonulatot mielőbb birtokába ejtse. Ennek keretén belül a XV. hadtestnek a Gucevo-magaslatot kellett elfoglalnia. Hogy vajjon ennek a feladatnak a megoldására tényleg a választott támadási terv – erős jobbszárnnyal végrehajtott arctámadás – felelt-e meg a legjobban, ahhoz legalább is kétség fér. Részemről azt hiszem, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban lehetett volna a Gucevo-magaslat birtokába jutni, ha annak északnyugati nyulványa ellen a koviljacai Drina-hajlás környékéről talán inkább erős balszárnnyal átkaroló támadás intézetetett volna.

A XVI. hadtest főfeladata a Krupanjtól délre és délnyugatra fekvő magaslatok birtokbavételében csúcsosodott ki, amit viszont nézetem szerint legcélszerűbben a Zdrelán át erős jobbszárnnyal végrehajtott átkaroló támadás által lehetett volna elérni. Ehelyett mindkét hadtest tisztán arcban, úgyszólván fejjel a falnak ment neki a hatalmas hegyvonulatnak, ami nemcsk hogy jóval több időbe került, hanem derék csapatjainktól ok nélkül rettenetes fáradságot és kimondhatlanul nagyobb véráldozatokat is követelt.