A szerb betörés hirére az 5. hadseregparancsnokság a balkán haderők főparancsnokságánál az offenzivának már szeptember 8-án való megkezdését javasolta, míg Potiorek táborszernagy annak kezdetét szeptember 6-án este kiadott parancsával már 7-ére rendelte el.

Ez a parancs következőleg hangzott:

«Két ellenséges hadosztálynak átkelése ténnyé vált. Holnap, szeptember 7-én, az 5. és 6. hadsereg általános támadásba mennek át. A XV. hadtest, amely csak 8-án este kelhet át a Drinán, erélyesen tüntessen.

«A Lütgendorf-csoport minden energiával tegye lehetetlenné az ellenségnek további előnyomulását. Belgrád lövethető.»

Ámde ez a parancs nagyjában véve csak írott malaszt maradt. Nemcsak a XV., hanem a XVI. hadtest sem kezdte meg 7-én a Drinán való átkelést, mivel estig csak az ahhoz való csoportosítást vette fel. A hozzá csatlakozófélben levő 1. gyaloghadosztály e napon Vlasenica tájékát érte el, a Snjarič-dandár pedig vasuti szállítás alatt állott. Az 5. hadsereg a mondott napon szintén csak a tüzérségi és technikai előkészítést hajtotta végre és az áthajózás megkezdését szeptember 8-ikára a hajnali órákra halasztotta.

A 29. hadosztály szintén nem kapott parancsot a Száván való átkelésre, csak a Lütgendorf-csoport keleti szárnya nyomult már 7-ike folyamán a szerbek elé, miből a délutáni órákban Zimony és Deč között, kivált a Galovica-csatorna mentén egyelőre még látszólag hasonló erejű ellenséggel kemény harcokra került a dolog. Déli irányból sűrűn és magasan felszálló porfelhők arra engedtek következtetést, hogy máris tetemes ellenséges erők keltek át a Száván. És tényleg úgyis volt, mert a Száván való átkelés, illetve áthajózás Sabac és Belgrád között, kivált Boljevicnél és az Ostrovo Ciganliján keresztül egész napon át megszakítás nélkül folyt, úgyhogy estig mintegy 1 ½ hadosztály (az I. és ½ II. Duna-hadosztály) állott a Surčin–Tovarnik által jelölt vonal mentén, illetve attól délre.

Ezzel szemben a mi részünkről Zeidler tábornok parancsnoksága alatt a kombinált 7. hadosztályból a zimony–surčini fennsíkon a 14. gyalogdandár 7 zászlóalja,[1] ¾ lovasszázad, 2 tábori üteg és a nehéz tüzérség, tovább nyugatra pedig még további 7 zászlóalj,[2] 2 lovasszázad és 4 üteg állott.

Hogy a Szerémségben az egységes vezetés biztosíttassék, szeptember 7-én a Zeidler-csoport az 5. hadseregparancsnokságnak rendeltetett alá, amely viszont azt Krauss Alfréd altábornagynak utalta át.

Az osztrák-magyar haderők csoportosítását szeptember 7-én este a 3. sz. melléklet mutatja.

[1] A 38. és 68. ezredek 1–1 zászlóalja, a 21. vadászzászlóalj és 4 menetzászlóalj.

[2] A 38. ezred 2, a 68. ezred 3 zászlóalja, továbbá a 23. és 28. vadászzászlóalj.