Az a szivósság, amellyel az I. Sumadia-hadosztály Visegrad körül a mieink nagy túlereje dacára kitartott, mindenesetre figyelemreméltó. Erre a szivós kitartásra a szerb főerő baloldalának és hátának biztosítása céljából feltétlenül szükség volt. Viszont a XV. hadtest parancsnoka is helyesen cselekedett, vagy legalább is nem lehetett tőle rossz néven venni, hogy az első nagyobbszabású összeütközésre alaposan előkészült. A csapatjaink által itt és Pribojnál elért örvendetes siker legalább némi rekompenzációt nyujtott az 5. hadsereg körletében szenvedett kudarcért.

Hogy Potiorek táborszernagy a már elhatározott elvonulás dacára a XV. hadtestnek 21-ikére a támadásnak teljes erővel való folytatását hagyta meg, az, ha kissé különösnek tünik is, azért mindenesetre jó volt. Igy legalább az elvonulást zavartalanabbul lehetett végrehajtani és egyúttal határozottan kivívott sikerről is lehetett beszélni.