| « Augusztus 23-ika. | KEZDŐLAP | IV. A 6. hadsereg offenzivája Uzice felé. » |
Augusztus 23-án reggel szerb területen már nem állottak osztrák-magyar csapatok és amily örömmel kürtölhették világgá ezt a szerbek, époly fájdalmasan érinthetett bennünket a tulajdonképeni nagy háború előestjén a mellékhadiszíntéren szenvedett alapos kudarc.
Hogy a csapatok visszavonulása úgy a Drina, mint a Száva mögé aránylag oly feltünően simán ment, az elsősorban a szerbek tétlenségének volt köszönhető, akik egyik helyen sem szorongattak minket, hanem úgyszólván nyugodtan nézték és tűrték csapatjaink partváltását. Sabacnál azonkívül nagy mértékben hozzájárult a visszavonulás sima lebonyolításához csapatjaink ügyessége és az általuk alkalmazott megtévesztés is. Az ellenség kissé nagyobb tevékenykedése és határozott, merész fellépése mellett a folyókon való visszavonulás csapatjainknak felette érzékeny veszteségeket okozhatott volna.
Az augusztus 23-iki események keretében Tersztyánszky lovassági tábornok kapkodása és határozatlansága felette kellemetlen benyomást kelt. Ez a csapatoknak a nagy és kellemetlen erkölcsi kudarctól eltekintve, igen sok hiábavaló fáradságot és veszteségeket is okozott.
A szenvedett kudarcért itt tehát elsősorban megint a magasabb vezetőséget kell okolnunk. Hogy e téren nálunk mily rosszul állottak egyáltalában a viszonyok, annak illusztrálására pótlólag még a következőket kell őszintén és nyiltan feltárnunk.
A viszony Őfelsége katonai irodája és a hadseregfőparancsnokság, illetve az utóbbi és a balkán haderők főparancsnoksága között már kezdettől fogva nem a legkellemesebb, sőt mondhatni elég feszült és surlódásokkal teli volt. Ennek illusztrálására hadd álljanak itt a következő adatok:
Báró Bolfras gyalogsági tábornok, Őfelsége katonai irodájának főnöke, augusztus 14-én kelt és Potiorek táborszernagynak sajátkezűleg írt levelében arról panaszkodik, hogy a hadseregfőparancsnokság tulságosan zárkózott vele szemben. «Ily körülmények között – fejezte be báró Bolfras gyalogsági tábornok levelét – jogosnak tartom abbeli kérelmemet Hozzád, lennél szíves a Te hadiszínteredre vonatkozó legfontosabb adatokat Őfelségének való legalázatosabb előterjesztés végett a legszűkebb szavakkal nekem közvetlenül megtáviratozni, feltéve, hogy ez Neked kimondottan meg nem tiltatott volna. A titoktartást részemről nem is kell külön hangsúlyoznom.»
Valóban sokatmondó, érdekes sorok ezek, melyek első pillanatra feltárják előttünk a legmagasabb vezetőkörök és személyiségek között fennálló egészségtelen állapotot. Szinte hihetetlen és megfoghatatlan, hogy még a Legfelsőbb Hadúr is csak kerülő úton tudhatja meg, hogy mi történik az egyes hadiszíntereken!
E felszólítás folytán Potiorek táborszernagy augusztus 18-tól kezdve esetről-esetre küldött is közvetlen jelentéseket báró Bolfrasnak amelyekre aztán a katonai iroda főnöke nyomban válaszolt.
Augusztus 18-án Potiorek táborszernagy ezeket írta sajátkezűleg báró Bolfras gyalogsági tábornoknak:
«Kegyelmes Uram! Hálásan köszönöm a folyó hó 14-én kelt és ma kézhez vett levelet. Mire e válaszom beérkezik, addigra bizonyára a mai napon megkezdett napi jelentéseimnek egész sorozata már ott fekszik Nagyméltóságod előtt. A mai napig azért nem írtam, mert parancsom úgy szól (anélkül, hogy a közvetlen jelentéstételt nekem megtiltották volna), hogy a hadseregfőparancsnokságnak jelentsek és én magától értetődőnek tartottam, hogy utóbbi Őfelsége katonai irodáját az összes eseményekről kellőleg informálja. A 6. hadsereg bár lassan, de eddig jól megy előre, míg ellenben az 5. hadsereg tegnapelőtt óta némi gondot okoz nekem. Ez támadása által, amint az előrelátható volt, a szerbek főerejét magára vonta és ez nem szerencsétlenség. Azonban balszárnya, a 21. landwehr-hadosztály már egyszer felmondta a szolgálatot, a szerbek pedig nagyon ügyesek. Reméljük, hogy Tersztyánszkynak a mai napon 3 hadosztállyal végrehajtott lökeme az ott fenyegető veszedelmet végleg el fogja hárítani. Nagy fáradságomba került, hogy ehhez az engedélyt megkapjam.
«Azt nagyon jól megérthetem, hogy a 2. hadsereg az északi hadiszíntérre vonatik. De hogy miért kell ennek a hadseregnek ez elhatározás időpontjától (augusztus 6. reggel) annak csak augusztus 20-án kezdődő elszállításáig az itteni harcok tétlen szemlélőjének lenni, azt nem tudom felfogni. Ennek következményeként az 5. hadseregnek igen nehéz munkája van és a 2. hadsereg IV. hadteste végeredményben csak igen nehezen fog innen szabadulhatni.
«Kiváló nagyrabecsüléssel és tisztelettel maradok
Nagyméltóságodnak legalázatosabb híve
Potiorek táborszernagy».
Augusztus 18. délután.
Augusztus 20-án délben ezeket írta Potiorek táborszernagy báró Bolfras gyalogsági tábornoknak:
«Augusztus 19-ike rosszul telt el. Miután az 5. hadsereg és Tersztyánszky lovassági tábornok előtt az ellenség további erősbítéseket vont magához, utóbbi csak lassan tudott tért nyerni. Azonkívül az 5. hadsereg északi szárnyán a 21, landwehrhadosztály, mely – egy augusztus 15-én este ellene intézett meglepő rajtaütéssel, melynek következményeit csak tegnap jelentették nekem – teljesen szétszóratott, még augusztus 19-én sem lépett akcióba, miért is az 5. hadseregparancsnokság délután a Drina felé a visszavonulást, este pedig, ama parancs ellenére, hogy mindenáron a folyó jobbpartján kitartson, a Drina folyón való átkelést rendelte el. A csapatok állítólag teljes rendben vannak, de nagy veszteségeket szenvedtek, kivált a 9. hadosztály. Miután az 5. hadseregnek a Drina mögé való visszavonulása folytán Tersztyánszky támadása egyelőre céltalanná vált, e csoportnak Sabac felé való visszavonulását rendeltem el. A XVI. hadtest zöme augusztus 19-én Rudotól délnyugatra a Lim folyót érte el. Augusztus 20-án a XV. hadtest Visegradról, a XVI. hadtest pedig Rudon át támad, hogy az ellenség határozott visszaszorítása által a 6. hadsereg az 5. hadsereg támogatására szabaddá tétessék. Plevljét augusztus 18-án egy kisebb különítmény elérte, miután 10.000 montenegrói minden további ellentállás nélkül dél felé visszavonult. Hercegovinában és a Boccheban semmi különös esemény. Potiorek táborszernagy».
Ezt kiegészítőleg augusztus 20-án este a következőket írta Potiorek táborszernagy:
«Helyzet ma, 20-án este, amennyire eddig ismeretes:
«A Tersztyánszky-csoportból, mely csak nehéz szívvel szüntette be támadását, a 29. hadosztály Sabacon, a IV. hadtest annak háta mögött Klenakon van: ez a csoport Sabacot tartani fogja és a 3 hadosztály zömét közelben tartja, mert támadólökések szükségessé válhatnak.
«5. hadsereg a VIII. hadtesttel Ljesnicánál a Drina mögé vonult. Loznicánál, ahol az egész XIII. hadtest átkelt, az átkelés csak 21-én délelőtt fejeztetik be. A hadsereg parancsot kapott, hogy a Drina-vonalat feltétlenül tartsa.
«5. hadsereg hosszabb idő mulva újólag támadásra képes lesz. Ezért a 6. hadsereg, melynek támadása Visegrad–Rudonál jól halad előre, a szembenálló ellenség visszaverése után azzal szemben csak 1 hadosztályt hagy hátra és északnyugat felé irányt véve, a XV. hadtesttel Vlasenica, a XVI. hadtesttel pedig Podromanja felé támad, hogy az esetleg az 5. hadsereg harcmezejéről Sarajevo irányában előnyomuló ellenséges oszlopokra vesse magát. Ez a előnyomulás legkésőbb 22-én reggel veszi kezdetét.
«Vajjon az 5. hadseregparancsnokság tegnapi visszavonulási parancsa, mely a mostani helyzetet szülte, indokolt volt-e, azt még biztosan nem tudom. Mindazonáltal a legteljesebb mértékben remélem, hogy a déli hadiszintéren reám háramló feladatnak eleget tehetek, ha azok a frikciók teljesen megszünnek, amelyek abból támadtak és még most is érezhetők, hogy a hadseregfőparancsnokság az utóbbi napokban közvetlen befolyást gyakorolt az 5. hadsereg és a Tersztyánszky-csoport műveleteire».
Ugyane napon más oldalról is érte gáncs és támadás a hadseregfőparancsnokságot. A monarchia külügyminisztere, gróf Berchtold, a katonai iroda főnöke előtt szintén károsnak jelezte hadseregfőparancsnokság beavatkozását a déli hadiszintéri operációk vezetésébe és a maga részéről is hangoztatta Potiorek táborszernagy önállósításának szükségét olyanformán, hogy «jövőben a hadseregfőparancsnokság Potiorek táborszernagy intézkedéseit ne keresztezhesse».
Ennek eredményekép Őfelsége augusztus 21-én este a következő parancsot adatta ki a katonai iroda által a hadseregfőparancsnokságnak:
«Miután szükségesnek tartom, hogy a Balkánon küzdő haderők egy parancsnokságnak rendeltessenek alá, ennélfogva elrendelem, hogy Potiorek táborszernagy vegye át önállóan a főparancsnokságot a Szerbia és Montenegró ellen küzdő össze seregtestek felett, amelyeknek csökkentését semmi szin alatt sem tartom célszerűnek. Ferenc József s. k.»
Potiorek táborszernagy önállósítását kérte különben gróf Tisza István miniszterelnök is egy Őfelségéhez augusztus 23-án intézett előterjesztésében, nem tudván még, hogy ez már két nappal előbb megtörtént.
Mindezeknek a különleges viszonyoknak és külső befolyásoknak köszönhette Potiorek táborszernagy, hogy a bekövetkezett önállósítás által hatalmi körét ép akkor bővítették ki oly jelentékenyen, amidőn az általa vezetett déli hadsereg tulajdonképpen csúfondáros kudarcot vallott. Hogy ezt a kudarcot legfelsőbb helyen és a legmértékadóbb politikai körökben elsősorban a hadseregfőparancsnokság számlájára írták, az határozottan téves információkra vezethető vissza.
Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a parancsnoklási viszonyoknak ez az új szabályozása annyiban semmi esetre sem mondható szerencsésnek, mivel Potiorek táborszernagy főparancsnoki minősége mellett továbbra megmaradt a 6. hadsereg parancsnoka is, ami már eddig sem bizonyult célszerűnek.
Augusztus 21-én, tehát még mielőtt önállósításáról hírt kapott volna, Potiorek táborszernagy a következőket írta báró Bolfras gyalogsági tábornoknak:
«13. res. számra (melyben a katonai iroda felhívta Potiorek táborszernagyot, hogy az 5. és 6. hadsereg, valamint a IV. hadtest helyzetéről jelentést tegyen):
«5. hadsereg a 9. és 21. hadosztályokból alakult VIII. hadtestből, a 36. és 42. hadosztályokból alakult XIII. hadtestből, továbbá a 13. gyalog- és a 11. hegyi dandárból, a VIII. és XIII. hadtest menetdandáraiból, nemkülönben a 104. népfelkelődandárból áll. Augusztus 19-ike óta az 5. hadseregparancsnokság a 6. hadsereg 48. hadosztályparancsnoksága és 12. hegyi dandára felett is rendelkezik.
«A 12. hegyi dandár még érintetlen, a 104. népfölkelődandár az első vonalban még nem használható, a 21. landwehrhadosztály pedig már nagyon gyenge és nem teljes értékű. A többi seregtestek létszáma nagy veszteségek folytán szintén leapadt, de nem annyira, hogy harcképességük megtörtnek volna tekinthető. A visszavonulás alkalmával tanusított rendről és fegyelemről szóló egyhangú jelentések szintén arról tanuskodnak, hogy a hadsereg zömének ütőereje megtörve nincsen. 5. hadseregparancsnokság utasíttatott, hogy retablirozását a leggyorsabban, ha kell, a legszigorúbb eszközökkel is hajtsa végre, hogy a 21. landwehrhadosztálynál történteket vizsgálat tárgyává tegye és hogy ajánlatot tegyen vezetésre képtelen vagy kishitű magasabb parancsnokok felváltására.
«Jelenleg az 5. hadsereg a 104. népfölkelődandárral Brodacnál, a VIII. hadtesttel Bjelinánál, a XIII. hadtesttel Banjicánál (Loznicától északnyugatra) és a 48. hadosztályparancsnoksággal, melynek a 12. hegyi dandáron kívül a 13. gyalog- és a 11. hegyi dandár is alárendeltetett, Zvorniktól északnyugatra és Drinjacánál csoportosul.
«A 2. hadseregből annak parancsnoksága ma elindult. A 10. lovashadosztály, a IX. hadtest a 23. landwehrhadosztállyal elszállításban észak felé. A VII. hadtest elszállítása a 17. és 34. hadosztállyal a Bánságból augusztus 22-én veszi kezdetét. A Szerémségben és Bánságban ennélfogva a 2. hadsereg részéről rendelkezésemre állanak: a 29. hadosztály Sabacon, a IV. hadtest a 31. és 32. hadosztállyal Klenaknál, 7. hadosztályparancsnokság a 14. gyalogdandárral Zimonynál. Azonkívül a Szerémségben még egy nehéz tüzércsoport, Péterváradon 6 népfelkelőzászlóalj mint várőrség s végül a Bánságban a 107. népfelkelődandár.
«A hadseregfőparancsnokság azonban tudatta velem, hogy a 29. hadosztályt és a IV. hadtestet csak átmenetileg akarja a déli hadiszintéren meghagyni s ezért kétségkívül továbbra is befolyást fog gyakorolni az e csapatok alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre.
«Az 5. és 6. hadseregeken kívül a 2. hadseregből a Szerémségben és a Bánságban visszamaradt csoport is alám rendeltetett. Azonban nincs meg a biztonságom, hogy nem fog-e ez a csoport még tovább gyengíttetni, még mielőtt az 5. hadsereg retablirozása után a 6. hadsereg és a Tersztyánszky-csoport részvételével az augusztus 19-iki csorba kiköszörültetnék. Ehhez nekem teljes rendelkezési szabadság kell a nevezett csoport felett és a biztosíték, hogy jövőben a hadseregfőparancsnokság nekem szabad kezet enged ama általános feladatom végrehajtásában, hogy a szerb hadseregnek a monarchia belsejébe való előnyomulását megakadályozzam, hogy a hadseregfőparancsnokság intézkedéseimre befolyást ne gyakoroljon és hogy tartózkodjék a nekem alárendelt parancsnokságokkal való közvetlen érintkezéstől.
«Este 6 h-ig tudomásomra jutott mai események:
«A XV. hadtest a vele szemben előkészített állásban levő erős ellenség visszavetését délben a Dobrunjtól északra fekvő határmagaslatok elfoglalása által befejezte s ezzel nagy eredményt ért el. Az összes csapatok magatartása kiváló. Saját veszteség körülbelül 1000 ember.
«XVI. hadtest délben a Bjelo Brdo–Priboj-arcvonalból a határmagaslatokra való előnyomulásnál gyengébb ellenséggel állott harcban.
«8. dandár valószinűleg Prjepoljén éjjelez.
«A 6. hadsereg által kivívott siker kiaknázása, sajnos, lehetetlen, mivel a 6. hadseregnek, mint már jelentettem, az általános helyzetre való tekintettel holnap északnyugat felé kell, hogy irányt vegyen.
«A Tersztyánszky-csoportról csak azt jelenthetem, hogy a csoportparancsnokság indokolt előterjesztésére a hadseregfőparancsnokságnál Zedtwitz altábornagynak a 29. hadosztályparancsnokság alóli végleges felmentését hoztam javaslatba, mivel Sabacot kiüríteni akarta».
Erre nézve megjegyzendő, hogy gróf Zedtwitz altábornagy tulajdonképpen csak javaslatot tett a kiürítésre, de erre vonatkozó rendelkezéseket még nem tett. A későbbi események tulajdonképpen igazat adtak gróf Zedtwitz altábornagynak, mert mint tudjuk, Sabacot nemcsak hogy a 29. hadosztály, hanem azzal együtt a IV. hadtest sem bírta megtartani.
Még mielőtt báró Bolfras gyalogsági tábornok Potiorek táborszernagy fenti levelét megkapta volna, augusztus 22-én ő utóbbinak az alábbi levelet küldte el:
«Őfelsége katonai irodája. Titkos.
«Kegyelmes Uram! Igen tisztelt Barátom!
«Ismételten és kivált augusztus hó 18-án kelt becses leveledre való tekintettel (melyet ép most kaptam kézhez) ki kell jelentenem, hogy legfelsőbb helyen felette hálásak a Te körletedben lejátszódó eseményekről szóló tudosításaid miatt. Ezek ott árasztanak világosságot, ahol az másutt csak derengeni kezd.
«A hadseregfőparancsnokság egyébként bizonyára indokolt titoktartás iránti törekvésében annyira megy, hogy legfelsőbb helyen úgyszólván semmit sem tudtak meg a saját katonai helyzetről. Ha egy cs. és kir. hadvezér és annak törzse valaha legfelsőbb helyről a végtelenségig önálló és teljesen befolyás nélkül maradt, akkor ez az eset most áll fenn.
«Vannak azonban extremitások, amelyek nagyon veszélyesekké vállhatnak. A helyzet a hadseregfőparancsnokságnak északra való elmenetelével annyiban javult, hogy az itteni kérésre megigérte, miszerint naponként este egy távirati napijelentést küld majd Őfelsége számára. Ez azonban csak este 9 h-kor, néha még később érkezik be, amikor már a Te sokkal kimerítőbb és világosabb jelentésed régen rendelkezésre áll. Itt aztán összehasonlítások tétetnek, amelyekből elég sok egyenetlenségre jövünk rá. A bevezetésben említett augusztus 18-iki leveled is sokat tud erről regélni. Itt nem tudtuk megállapítani, vajjon a Drinán át vezetett hadműveletek és a IV. hadtest közreműködése tartamára egységes fővezetés fenállott-e? 5. hadseregparancsnokság? Ugyanez áll a visszavonulásra stb-re nézve.
«Emiatt a hadseregfőparancsnokság legfelsőbb helyről megjegyzést kapott, főkép azt is, hogy Ő felsége nem találja célszerűnek ama haderőink redukálását, amelyek jelenleg Neked alárendelvék. Vajjon fognak-e és mikép erre reagálni, azt még nem tudom, de én észszerűt remélek!
«Az 5. hadsereg által szenvedett, teljesen el nem tagadható kudarc mellett vigaszt kelt XV. hadtestednek kiváló magatartása. Remélhetőleg nemsokára az 5. hadsereg is újból lélekzethez jut. Északról, hála Istennek, ép most elég örvendetes hirek érkeztek be.
«Nagyszerű a németek győzelme Metznél stb. Ez nekünk, Minerva mostohagyermekeinek is szerencsét jelent!
«No, majd csak jobban megy minden; a világ kerek s úgy forognia kell.
«Isten Veled és derék harcosaiddal!
«Sietve és szivből üdvözöl a Téged nagyrabecsülő
Bolfras gy. tbk.»
A katonai iroda útján közvetített augusztus 21-iki fentközölt legfelsőbb parancsra Frigyes főherceg augusztus 24-én azt jelentette, hogy a IV. hadtest eltolása az északi hadiszintérre feltétlenül szükséges. Ez az eltolás, sajnos, újból halasztást szenvedett, mivel az említett hadtest «most céltalanul és eredménytelenül angazsáltatott Sabacnál». Potiorek táborszernagy – fejezte be Frigyes főherceg jelentését – a IV. hadtesten kívül 12 hadosztály felett rendelkezik, mely erők helyes felhasználás mellett elegendők arra, hogy feladatának eleget tegyen.
Ezzel egyidejűleg a hadseregfőparancsnokság Potiorek táborszernagynak augusztus 24-én a következő, elég szemrehányó hangon írt táviratot adatta le:
«A kijelölt feladat megoldására szóló hadműveletek vezetése Nagyméltóságod belátására bizatik. A IV. hadtest azonban a további balkán hadműveletekre vonatkozó minden kalkulációnál figyelmen kívül hagyandó. Ennek a hadtestnek lokális célokra Sabacnál való harcbadobása felesleges és ily nagy erők felhasználása Sabac megtartására céltalan és ártalmas. Észak felé való sürgős elszállítás céljából a IV. hadtestet a Száva mögött készenlétbe kell helyezni, minek megtörténte ide haladék nélkül jelentendő».
Az e távirat által okozott kellemetlen érzést nagy mértékben ellensúlyozta báró Bolfras gy. tábornoknak augusztus 25-én kelt és Sarajevóba augusztus 28-án reggel 6 h-kor beérkezett alábbi sajátkezű levele:
«Nagyrabecsült Barátom!
«Távirati napijelentéseidért ismételten köszönetemet kell kifejeznem. Ezek a jelentések legfelsőbb helyen igen értékes tájékozást nyujtanak, amelyet csak sok északai óra után követ a hadseregfőparancsnokság (sokkal szűkszavúbb) napijelentése.
«Ennek dacára autentikusan nem sokat tudunk a végzetes augusztus 16-iki eseményekről, ellenben annál több pletykát hallani róla, amely nagyobbára ideérkezett sebesültekről származik és nem valami felemelőleg hangolja az embert.
«A Te önállóságod, remélem, immár végleg biztosítva van és pedig kivált mióta a IV. hadtest északra elvonul, ahol olyannyira szükség van reá.
«Tehát önálló az ember! (Also selbst ist der Mann!»
Ezt a félbemaradt levelet báró Bolfras gy. tábornok augusztus 26-án következőleg folytatta:
«Ma az 5. hadseregről, illetve 21. landwehr-hadosztályról beérkezett utolsó hirek hatása alatt folytatom levelemet s azt kérdezem magamtól: Quid nunc?
«A diplomácia eredményeket követel, amelyeket mi nem nyujthatunk, mi pedig a Balkánon diplomáciai uton konstellációkat kívánunk, amelyek nekünk katonailag a nagy feladatot megkönnyítik!
«Circulus vitiosus!
«Szerencsére egyelőre északról kielégítő hireink vannak; Kelet-poroszországban a parancsnok, úgy látszik, oly helyzetben van, amely Bosznia-Hercegovinára emlékeztet, természetesen magasabb értelemben véve a dolgot.
«Sietek befejezni, Neked legbensőbb üdvkívánatainkat tolmácsolván.
«Meleg kézszorítással maradok a Téged nagyrabecsülő
hű Bolfrasod»
Ezzel egyelőre lezárjuk a Bolfras–Potiorek-féle levelezés aktáit, amelyekből eléggé világosan kitünik, hogy a mi legfelsőbb hadvezetőségünk a lehető legkedvezőtlenebb auspiciumok között ment bele a nagy világégésbe. Mert valóban, ahol politikai és katonai ügyek legmagasabb reprezentálói egymás ellen annyira telítve vannak a kölcsönös gyanusításnak, féltékenységnek és bizalmatlanságnak, a helyes itélőképességet és normális munkát teljesen lehetetlenné tevő átkos kórságával, ott eredményes együttműködésre nem igen számíthatunk. Ennek a bajnak kútforrása már békében akkor kezdődött, amikor báró Beck vezérkari főnök visszalépése alkalmával Potiorek táborszernagy és nem Conrad gyalogsági tábornok, az újonnan kinevezett vezérkari főnök volt báró Bolfrasnak, a király bizalmasának favorizált embere. A Bolfras és Conrad között fennálló animozitás a háború kitörésekor, sajnos, nem hogy csökkent, hanem még inkább fokozódott. Ez okozta aztán, hogy a legmagasabb hadúr, annak környezete és a kinevezett hadseregfőparancsnokság között oly nagy tátongó űr keletkezett, aminek aztán elsősorban a hadsereg, végeredményben pedig az egész monarcia itta meg a levét. És valljuk meg őszintén, ahol a monarchia ügyeit legfelsőbb fokon intéző személyiségek között ily meghasonlás és oly nagyfokú egyenetlenségek dúltak, ott eredményes, súrlódásmentes vezetés ily, különben is felette súlyos viszonyok között már a priori ki volt zárva. Ezért jogosan leszögezhetjük tény gyanánt, hogy hibát követett el a hadseregfőparancsnokság, amidőn titoktartás ürügye alatt, hogy ne mondjuk, áltitkolódzásból, még a legfelsőbb hadurat is az események, helyzetek és hadműveletek felől következetesen teljes tájékozatlanságban hagyta: hibát követett el báró Bolfras gyalogsági tábornok, amidőn a szükséges felvilágosításokat kerülő uton, a hadseregfőparancsnokság tudtán kívül és annak megkerülésével szerezte meg; hibát követett el Potiorek táborszernagy, hogy báró Bolfras gyalogsági tábornokkal való kedvező összeköttetéseit ismételten arra használta fel, hogy a hadseregfőparancsnokságtól való teljes önállósítását kierőszakolja; hibát követett el a monarchia külügyminisztere és Magyarország miniszterelnöke is, hogy tisztán katonai és hadműveleti dolgokba beleavatkozva, Potiorek táborszernagy javára, illetve a hadseregfőparancsnokság hátrányára legfelsőbb helyen interveniáltak. Ahol pedig mindjárt kezdetben ennyi kardinális hiba történik, ott nem csoda, ha a legfelsőbb vezetésnek amúgy is nyikorgós, nehézkes szekere hamarosan feneketlen kátyúba jut.
| « Augusztus 23-ika. | KEZDŐLAP | IV. A 6. hadsereg offenzivája Uzice felé. » |