Az augusztus 20-iki események valóban végzetszerű kapkodás: az ordre, contreordre, désordre jegyében játszódtak le és sajnos, tartózkodás nélkül ki kell jelentenünk, hogy osztrák-magyar részen a magasabb vezetés e napon a legteljesebb mértékben felmondta a szolgálatot. E szemrehányás alól még a hadseregfőparancsnokság sem mentesíthető, mert az alárendelt parancsnokságok által befolyásolva, ez sem tudott rendelkezéseiben konzekvens maradni.

Potiorek táborszernagy rendelkezéseit sok, gyakran túlsok erély jellemzi, mindenesetre figyelemreméltó és felette nagy tetterőre vall, hogy az 5. hadsereg kudarcát még azon melegében a 6. hadsereg által végrehajtandó támadólagos visszavágás által akarta helyrehozni. Hogy utóbb ez a terv is füstté vált, az mindenesetre elég sajnálatos.

Hogy Potiorek táborszernagynak folyton előretörő és előretuszkoló tendenciája, avagy az 5. hadseregnek és kivált a VIII. hadtestnek folyton inkább hátra, mint előre kandikáló és gravitáló tevékenysége képviselte-e az adott körülmények között a helyes álláspontot, arra ugyan nehéz apodiktikusan helyes választ adni és én csupán ama nézetemnek akarok kifejezést adni, hogy sem az ellenség számereje – a VIII. hadtesttel szemben egy dandár, a XIII. hadtesttel szemben egy hadosztály – sem pedig annak üldözési módja – ha ugyan a jelen esetben üldözésről egyáltalában beszélhetünk – nem tette indokolttá a mi csapatjainknak oly gyors, minden további ellentállásról lemondó visszavonulását a Drina nyugati partjára.