Dolgukat a VIII. hadtesttel szemben ilyen eredményesen elvégezvén, a szerbek most már még egy házzal odébb álltak s legközelebbi cél gyanánt a sabaci csoport meglepetést és tönkretételét tűzték ki, amelyet az éj folyamán csak gyengébb szerb bandák zavartak meg.

Augusztus 16-án Hortstein gyalogsági tábornok a szerbek támadását déli és délkeleti irányból várta s hogy azok nyugati szárnyát meglepőleg megtámadhassa, akként intézkedett, hogy báró Lütgendorf altábornagy a volt Dáni csoporttal és a 29. hadosztály 92. gyalogezredével Sabac délkeleti szegélyét tartsa, míg Schön tábornoknak a 29. hadosztály 94. ezredével és a 7. hadosztály 38. ezredével Sabacból reggel 6 h-kor indulva Dobricba, Poleschensky tábornoknak pedig a 42. és 74. ezreddel ugyancsak reggel 6 h-kor elindulva, Bogosavacra kellett vonulnia, hogy ott kelet felé arcot váltva, Jevremovac–Varna felé nyomuljanak előre.

Mialatt a Poleschensky-dandárnak Maovitól északra elhaladva, ellenséges behatás nélkül sikerült a jevremeovac–slatinai országutat elérnie, a tőle délre előnyomuló Schön-dandárt, amelynél Zedtwitz gróf altábornagy hadosztályparancsnok is tartózkodott, a szerbek a nagykiterjedésű kukoricások leple alatt meglepően oldalba és hátba fogták, ami a csapatok soraiban nagy zűrzavart, pánikszerű visszavonulást és sok veszteséget okozott.

Erre való tekintettel Zedwitz altábornagy – feladatát, hogy az 5. hadsereg tehermentesítése céljából lehetőleg sok ellenséges erőt magára vonjon, sikeresen befejezettnek vélvén – a harc félbeszakítását rendelte el. Hogy ez simábban menjen, Poleschensky tábornok parancsot kapott, hogy a műút mentén déli irányban Varna felé törjön előre, ami tényleg meg is történt s e támadás elől az ellenség Slatinán át déli irányban húzódott vissza. A hadosztály csapatjai erre Varna környékén csoportosultak azzal a szándékkal, hogy 17-én a támadólagos előnyomulás folytatása által az e napi csorbát kiköszöröljük. A IX. hadtest parancsnoksága ellenben akként intézkedett, hogy a hadosztály csapatjai hajnali szürkületkor a Sabac keleti szegélyén levő lövészárkokba vonassanak vissza.

Délután 3 h 30’-kor Potiorek táborszernagy a 2. hadseregparancsnoksághoz intézett táviratában ama reményének adott kifejezést, hogy hamarosan hírt vesz a Sabacnál álló ellenséges csoport teljes tönkretételéről. Hogy azonban erre a 2. hadseregparancsnokság nem valami komolyan törekedett, az abból is kiviláglik, hogy este 8 h-kor a IX. hadtestparancsnokságnak tudomására hozta, miszerint a hadtest csapatjainak túlságos előretörése a 29. hadosztály elszállítására való tekintettel mellőzendő.

Az 5. hadsereg körletében e napon a 9. hadosztály Tekerisig, a 36. hadosztály pedig – körülbelül hasonló erejű ellenséget maga előtt űzve – Jarebice környékéig jutott előre. Sarkotič altábornagy csoportja ugyancsak hasonló erejű ellenséggel szemben zömével is Krupanj tájékát érte el, ahova a 11. hegyi és a 13. gyalogdandár is útban volt Loznica felől.

Augusztus 17-ikére az 5. hadseregparancsnokság a XIII. és VIII. hadtestparancsnokság ama határozott kijelentésére, hogy a csapatok fáradtak s hogy a lőszer és élelem kiegészítése sürgősen szükséges, akként intézkedett, hogy a 9. és 36. hadosztály elfoglalt állásaikban maradjanak meg, míg Sarkotič altábornagy parancsot kapott, hogy csoportjának balszárnyával a XIII. hadtesthez csatlakozzék, jobb szárnyával pedig Zavlaka felé nyomuljon előre, hogy a 36. és 9. hadosztályt megtámadó ellenség oldalába kerüljön. Végül a 6. hadsereghez tartozó, de időlegesen az 5. hadseregparancsnokságnak alárendelt és Lujbovija felé előnyomuló 12. hegyidandár, amelynél a 48. hadosztály parancsnoka, Eisler altábornagy is tartózkodott, parancsot kapott, hogy a hadsereg déli oldalának fedezése céljából Pecka felé a 688-as Proslop magaslatig nyomuljon előre, de ezt a parancsot Potiorek táborszernagy hatályon kívül helyezte és a 12. hegyi dandárt újból a 6. hadsereg rendelkezésére bocsátván, Eisler altábornagy a 5. hadseregparancsnokság ellenvetése dacára parancsot kapott, hogy a 12. hegyidandárral Rogačica–Dub irányában nyomuljon előre.